Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-11-15 / 43. szám
1979. NOVEMBER 15. MAGYAR D75XG ^ 5. ÖLUSP ÉDESANYÁNK REGÉNY ÍRTA: VASZARY GÁBOR — Folytatás —i Letette a kerevetre, és felkattintotta a mellette lévő állólámpát. — Ide nézz! Franz ennyi pénzt még egy csomóban nem látott. — Mennyi? . Nem számoltam meg .. ✓ Nem tudom, mit ér a dől Iár .. . Pupy nem engedte eladni . . . Csekk is van .. . _ Közös? <— kérdezte rekedten. _ Ez csak az enyém. Alig ballbató kis zajok jelezték az előszobából, bogy a barátnője már kisétálta magát, és újra hazatért. Amikor szokása szerint diszkréten bekopogott az ajtón, Marilyn már eloltotta-az állomlámpát. w Nem gyújtok villanyt, — jegyezte meg készséggel. Megint levette a cipőit, és nesztelen léptekkel megindult a másikjszoba irányában, de útközben megállt. *-> ’Marilyn!. .. ~ «Na! ' Csak annyit akarok 'ipondani. Ne menj közel a házmesternéhez, ha látod. Az előbb leköpött. H 8. Fejezet. Franzbé»! kihalt minden gyengédség, csupán az állati ösztönhöz hasonló birtoklási vágy fűtötte, mintha csak azt akarta yólna tudni: egyedül az övé Marilyn és nem másé. Miarilynban is feltámadt időnként a kétely, hogy szerelmi kapcsolatuknak nincs jövője. Elhallgatta, hogy a barátnője ; ínár az elutazásra készülődött. Neki sem nyilatkozott még, veíé tart-e, vagy sem? Hirtelen elhatározások döntöttek mindig, az életében. Előre, megfontoltan semmit sem cselekedett.;;. A műtétre nem került sor. Feleslegessé vált. Franz nem hitte el, és bizonyítékot követelt. Azt is megkapta egy indulatos megjegyzés kíséretében. A váratlan, kellemes fordulat ipég sem nyugtatta meg. —* Nem hg^udtam, csak tévedtem... Nálam ez soha sem volt pontos. —'' fis miért nem közölted azonnal velem, hogy nem vagy úgy . ., Úgy látszik az én gondjaimmal nem azonosítoc magad.. . AaJány elsötétült tekintettel hallgatta. Miért nem válaszolsz?-5 A rendőrségen voltam, és egyéb bajom is volt. .. ÉjÉ|ztetni akarta a hatalmát felette, és kereste az okát, hogy belekössön. JkHof a noteszod? Kiszállt mellőle az ágyból, kivette egy fiókból, és oda adta. íí;■ -<4*' Tessék! V Szótlanul nézte, amint vadul kettészakította; a lapjait kitépt^“ és darabokra szaggatta, aztán felszórta a levegőbe, Ügy repkedtek körülöttük a papírdarabkák, mintha havazott voIna.|L «•jL A szerelmes leveleid hol vannak — kiáltott rá. —* Egyet se kaptam tőled . . . HK Nem rólam van szó, te hülye . . . Másokról . . . — Másoktól se kaptam soha .. . És ne hülyézz, mert azt neán bírom. A történtek után még igényeid is vannak?-AA botrányaidra semmi esetre sem . . . Inkább menj el!. ., Franznak ez elég volt. Nyomban öltözködni kezdett. Eleinte lázas gyorsasággal, arra számítva, majd visszatartja, I AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI | KOMMUNIZMUS I SZEMTANÚ ÁLTAL VALÓ ^ HITELES LEÍRÁSA A Tormay Cecil Emlékbizottság kiadásában megjelent két kötetben egészvászon kötésben Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV A két kötet ára $25.00. (US. dollár.) Postadíj $1.00. Megrendelhető a Kárpát Publ. címén. Korpát Pubí. Co. P.O. Box 5348 Cleveland, Ohio 44101. USA. Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyv című művét két kötetben egészvászon kötésben. Az árát mellékelem $25.00 ‘és postaköltségre $1.00-t. • V . • 1 Név: ............................................................................ jf . Utca, házszám: •....................................................... város: ........................................................................ Ali am:...............................Zip Code:............ de Marilyn meg sem mozdult. Végre elkészült, a fejébe csapta a kalapját, és eléje állt. — Jó estét, — mondta vadul. A lány nem válaszolt rá. — Köszöntem. — Hallottam ... Jó estét!.. . Elment, és bevágta maga után az ajtót. Alig ért le a kapu alá, meggondolta, és felrohant újra az emeletre. Marilyn szó nélkül beengedte, és szó nélkül visszament volna a szobájába. — Egyszer is bocsánatot kértél tőlem a szenyeS múltadért?! . . . — Ordítani jöttél vissza? — Felelj! — Ha megversz, megharaplak . . . — Próbáld meg! Menten agyonverlek . . . Ha nem vállalok érted felelősséget, legalább öt évet ültél volna . . . Nem vetted még észre, hogy teljesen elzüllöttél? . . . Melyik ruhádban kurváskodtál a legtöbbet? . . . Ekkor került a sor arra, hogy Marilyn is megvaduljon, ^rángatott a szekrényéből minden ruhát, és egymás után a Iába elé csapta. — Nesze! . .. Semmisíts meg mindent! .. . A fiatalember meglepetten hátrált előle. — Ha nem pusztítod el őket, én pusztítom el!. . . Máris felkapott egy kosztümöt, és szét akarta tépni; először hosszában próbálkozott vele, aztán széltében, de nem sikerült. Franz még megreszkirozott egy megjegyzést, bár minden indulat nélkül: — A múltadat tépd szét! — Ne szólj hozzám! — kiáltott rá eszelősen. A hisztérikus roham hirtelen tört ki rajta; a saját hajára kapott, és ráncigálta, mintha letéphetné a fejéről. Hajd sikítozni kezdett: — Nem bírom tovább. Megölöm magam . . . Kirohant volna a szobából, de Franz eléje ugrott, és efogta. A lány eleinte vadul dulakodott, aZtan megadta magát. — Mondd, Marilyn, — szólt rá szelíden, és egyre szórósán tartotta. — Nem volt még elég a botrányból?... — De, — lehelte alig hallhatóan, és elfogadta a csókját. Ez a jelenet is az ágyban fejeződött be, ahogy minden veszekedésnek ez lett a vége; hol szerették, hol utálták egymást, csak békességük nem volt. Franz egyéb gondjairól beszélt; Walterből képtelen a pénzét kiszedni. 1 elefonon nem lehet elérni, levelekre nem válaszol. Annak sem volt eredménye, amikor Köhlnemé útján üzent, akivel véletlenül összetalálkozott. Kelletlenül hallgátta végig. Bár Ígéretet tett, hogy kérését továbbítja, olyan érzése volt, ennek a nőnek a jóindulatú közbenjárására a legkevésbé számíthat. — A sósperec! — kiáltott fel olyan hirtelen, hogy Marilyn ijedten összerezzent. — Ez a gazember az iskolatársam volt. Most jól figyelj, mit csinált egyszer velem! Egy iskolai kirán dulás alkalmával kikönyörögte tőlem egy sósperec árát. kölcsönbe. De sose adta meg. Éppen úgy, mint most, akkor is bujkált előlem. Mindaddig míg elérkezettnek látta az ide- I jét, hogy egyszerűen letagadja. Ezt teszi most is. A sósperec I árával máig is tartozik. Ronda fráter. Kár volt valaha is összetalálkozni vele. Az éjjeli inspekció korántsem jelent annyit, amit a kórházban azelőtt kerestem. — Nincs pénzed? — kérdezte. — Ha nincs, szóljál. — Nem kell, — felelte kurtán. — A te pénzed a tied és nem az enyém. — Piszkos pénznek tartod az enyémet? — Minek piszkálod ezt? — Mert a tied se volt tiszta, amit Walternél kerestél. Nem tetszett neki, hogy 'egyszerűen Walternak szólítja. De csak annyit jegyzett meg, kettőjük esetét nem lehet öszszehasonlítani. — Mit csináljak vele, ha már megvan? — Micsoda? <—' A pénzem. Jótékony célra adjam? Nem gondolta komolyan, csupán a kedvében akart járni. — Ne menjek el Pupyval? — kérdezte Marilyn, és aggódva figyelte. — Meg tudsz békülni velem? — Ne menj el! — és gyengéden magához húzta. Milyen szép volna az élet, ha nem rendezne botrányokat. Két nap múlva úgy utazott el Pupy, hogy Franztól el sem búcsúzott. Mielőtt elment volna, Marilynnek mégegyszer a lelkére kötötte: — Ha mégis meggondolnád, bármikor utánam jöhetsz. A lakást tartsd meg. Lehet, hogy egyszer még szükségünk lesz rá. Ezzel úgysem bírod ki sokáig (ezt Franzra értette). A pénzedre nagyon vigyázz! Ne könnyelmű sködj! A dollárokat el ne add. Ha rajtakapnak, elvesztél. Egy fiolát az éjjeliszekrény fiókjában hagytam. De nem lesz rá szükséged, ha szótfogadsz nekem. Jó ideig maradj csendben, és senkit se fogadj. Nem fognak zavarni, mert mindenkit avizáltam. Egyedül a dollárok miatt aggódom. Várni kell, míg normális állapotok lesznek. Akkor beválthatod. Addig senkinek sem szabad tudni róluk. A fiúdnak sem. — Ha akarod, tartsd magadnál, hogy nyugodtabb légy. Kikereste a dollárjait, és átadta. — Jobb így. Szükséged lesz rá, ha valaki feleségül vesz. Ez úgyse vesz el. — Talán mégis. — Talánra ne építs! — Ha nem szeretne, nem veszekedne annyit. Hosszan átölelte, és elsírta magát. — Ugye tudod, Marilyn, hogy nagyon szerettelek? .. . Nem lenne szabad elválnunk .. . Bármi történne veled, rám mindig számíthatsz. Ha túltetted magad ezen a buta szerelmen, gyere utánam! Ha ketten vagyunk, jobban tudunk egymásra vigyázni. . . Gyakran írjál, és mindenről idejében tudósíts! Megtörölte a szemét, és elsietett. A bőröndjei már lent voltak a taxiban. Marilyn az ablakból nézte, amíg láthatta, és mélyet sóhajtott. Egész nap nyugtalanul járkált a lakásban. Ettől a naptól kezdve az életmódján gyökeresen változtatott. Elsősorban takarékoskodni kezdett. Nem járt sehová, otthon főzöcskézett. Egy-egy rosszul sikerült próbálkozása után, gondterhelt arccal üldögélt a szoba egy sarkában elhelyezett fotőjben, ahol azelőtt sohasem üldögélt, csupán a kabátját hajította rá elmúlott életében. Pupy is azt mondta, ezentúl ő nem lesz könnyelmű, mindenkivel nem áll össze. Csákis olyanokkal, akiknek ősz szeköttetései vannak. Tanulságos eset volt a rendőrfőnök fia. Vesz magának egy fehér Mercedes cabriolét, és előkelő lokálokba jár. A pincéreket majd megvesztegeti, hogy megtudja tőlük, kikkel érdemes foglalkoznia. Berendez magának egy előkelő lakást, és egy kis kutyát is vesz, hogy ne legyen teljesen társtalan. Egy-két év múlva abbahagyja az egészet; vagy férjhez megy, vagy belefekteti a, pénzét valamilyen üzletbe. Marilyn sohasem tudta meg, mi lett a barátnője életprogramjának szomorú vége. Pupyt egy éjszaka megfojtották a lakásán. 9. Fejezet. Semmi sem engedett ennek a napnak az őrültségére következtetni. Franz levelet írt Walternek, amit személyesen adott át Köhlernének a rendelőben. Megírta benne, hogy a karácsonyi ünnepekre való tekintettel legalább egy bizonyos .Összeggel segítse meg. Nagyon udvarias hangon írt, és bízott az eredményben. Délutánját Marilynnál töltötte el. — Ha Waltertől pénzt kapok, Karácsonyra az anyámhoz utazom — jegyezte meg. — Nem tarthatok veled? — Nincs rá pénzem. — Nekem van. — Jobb volna, ha neked se lenne, — jegyezte meg szárazon. A lány ijedten nézte. Már megint elkezdte. Felállt, és szó nélkül kiment a szobából. Franz kiitta a feketéjét, aztán utánanézett. A konyhában akadt rá, de a lélegzete is elállt attól a képtől, ami eléje tárult. Marilyn a konyha kőkockáira helyezett égő gyertya mellett guggolt, a füst és szállongó pernyék között, mint egy őrült, és bankjegyeket égetett. Amikor melléje ugrott, feldőlt a gyertya, és a lángja belekapott a sikoltozó lány ruhájába, aki eszét vesztve a szobák felé szaladt. A ürdőszobában sikerült elfojtani a tüzet. Csak a ruhája semmisült meg, más baja nem történt. A konyhában egyetlen félig elégett bankjegy hevert az eldőlt gyertya mellett. A többit már csak egy rakás hamu jelezte. Mennyi pénzt égetett el? És'hol van a többi? Idegesen nézelődött köröskörül. Sehol semmi. Az átélt izgalmaktól reszkető kézzel nyúlt a cigarettája után, amikor bement hozzá. — Megnéztem, nem ég-e valami odakint. Marilyn félájultan hevert a kereveten a megégett, nedves ruhában. — Jobban vagy? így nem maradhatsz, mert megfázol. Hagyta, hogy levetkőztesse, ágyba fektesse. Tüzetesen megvizsgálta, megégette-e magát valahol. A testével törődött, nem a leikével. — Nem maradhatok veled tovább, be kell mennem a kórházba ... Szükséged van valamire? Fáradtan nemet intett a fejével. — Maradj fekve! Holnap korán reggel eljövök hozzád. Megcsókolta a kezét is, amit eddig sohasem tett. — A lakás kulcsát magammal viszem, hogy ne kelljen felkel ed, ajtót nyitni . .. Később felhívlak, mert aggódom érted . .. De jobb, ha nem zavarlak, és te hívsz fel, ha már jobban vagy. . . Bocsáss meg, ha megbántottalak. . , Mennyi pénzt égettél el, egyetlenem? — Mindent. Elakadt a lélegzete az ijedtségtől. — Mindent elégettél? — Azért, hogy ne beszélhess róla többet. — Megőrültél? — Megőrültem, — hagyta rá. — Ne aggódj! Majd Pupytól kérek ... Nincs már semmi értelme az egésznek. Elégette a jövőt is. Majd egyszer megmondja neki. Most békében kell hagyni, míg megnyugszik. _< Az a fő, hogy nem történt nagyobb baj, »— jegyezte meg fásultan, és elbúcsúzott tőle. A kórházban vette csak észre, hogy egyhelyütt a kabátja is kiégett. De jobban izgatták az elégett bankjegyek. A kabátját meg lehet stoppoltatni. Másnap korán reggel nála volt újra. Marilyn normálisan fogadta. Már teljesen magához tért. Mikor utazol az anyádhoz? <—< Nem utazom el. — Ilyet ne tegyél az édesanyáddal! < Nem akarlak egyedül hagyni. Felcsillant a szeme. Mégis csak szereti, ha Karácsonykor vele marad. ^ Annyi pénz még van, hogy mi is megünnepeljük. Mégse égetett el mindent. Valószínűleg csak fenyegetésnek szánta. Többet nem beszél a múltról. Ezen az estén összetalálkozott Fischer doktorral a kórház folyosóján, aki egy beteg rokona miatt szolgálati idején kívül is bejárogatott. < Valami Köhlerné keresett, ,—> szólította meg. Megmondtam neki, félóra múlva jöjjön vissza. Rokonod? Dehogy, i— tiltakozott élénken Franz. >—< Nagyon kellemetlen benyomást keltett bennem. Akár egy életre keltett halott; kifejezéstelen, merev arccal, rideg és bántó tekintettel... Franz elégedetten mosolygott. Az asszisztensnő pénzt hozott. Kérdés, mennyit? Afféle illúziókban nem ringatta magát, hogy Walter minden tartozását kiegyenlíti. Nem olyan ember. Fő, hogy valamit mégis kapni fog. Egy órán át idegesen várakozott rá az inspekciós szobában. Nem jött el a nő. Lehet, hogy vissza se jön? De mégis megjelent. Már az első pillantásra meglepte ellenséges magatartása. Eddig sem tartotta rokonszenvesnek, de ezúttal szinte sugárzott egész lényéből a rosszindulat. Megállt a szoba közepén, leülni nem óhajtott. <—< Röviden fogunk végezni, jelentette ki szárazon. •—> Előre kell bocsájtanom, hogy Hirsch doktor véleménye egyezik az enyémmel, illetve százszázalékosan azonosítja magát velem. >—> Nem értem, hebegte. .>—> Majd érthetőbben fogom magam kifejezni; Hirsch doktor rendelőjében nincs helye többé semmiféle erkölcstelen manipulációnak. .. Meglepetten hallgatta. Walter annak idején megemlítette, az asszisztensnőjétől nem kell tartani. Nem fecseghet, mert rajta is elvégzett egy tiltott műtétet. Erre a nőre jegyezte meg a barátja szószerint: “egyébként jóindulatú trampli ? <—' Kedves Köhlerné, nyilván elfelejtette, hogy egy ízben önön is elvégeztek hasonló erkölcstelen manipulációt... <— Aljas rágalom, — kiáltott fel <— Walter ezt önnek nem mondhatta . . . Ma dél óta ugyanis a felesége vagyok ... Az utolsó két szót erélyesen megnyomta. A váratlan hírtől szóhoz sem jutott. Mi történt itt, hogy idáig fejlődtek a dolgok? Valami gratulációfélét még hebegett. A * i—1 Anyagi követeléseinek semmi erkölcsi alapja nincs, — szakította félbe. — A férjemnek éppen elég áldozatába került, amikor kiöltöztette ... Franz arcát elöntötte a vér. — Szemtelen hazugság! <— Ne sértegesse a férjemet! Elégedjék meg azzal, ha nem adom rendőrkézre . . . Ami pedig Engel Marilyn kisasszony személyét illeti, közölje vele, hogy ne írkáljon a férjemnek leveleket. Ez olyan fordulat volt, amire nem számított, s idő fellett hozzá, míg magához tért. W&X? *— Milyen leveleket? . — Pénzt kér az is tőle. Maguk ketten pompásan?Ssfctk szepasszolnak. A retiküljéből kivett egy összehajtott papirost, s eléje dobta. ‘ \ fi f\ Folytatjuk Till Majd jobb jutott az eszébe. — Pupynak adjam? Ez volna a legjobb. Pupytól később visszakéri. —• Várj vele! Józanul átgondolva a dolgot, a múltja mellett a pénze már nem játszik semmi szerepet. Anélkül nem lesz kisebb a bűne. A pénz nélkül is megmarad a múlt. — Pupy beszélt rá az egészre. Azt mondta, nem vesztek már vele semmit, úgysem vagyok már ártatlan. És úgyis csak addig csináljuk a dolgot, míg más megoldás nem lesz. j—< Micsoda megoldás? >—> Míg férjhez megyünk. <— Jellemző. <—1 Azt is mondta, ha rájönnek, elveszik minden pénzünket, és ráadásul még lecsuknak minket. Aztán már senkinek sem fogunk kelleni. Csak az utca lesz hátra. Mondta is, hogy ezt ő nem várja be, ha erre kerülne a sor, inkább öngyilkos lesz. Mérge van. Megmutatta. Megesküdtetett, hogy senkinek sem mondom el, miből élünk. Azt is mondta, ne legyek szerelmes, mert akkor mégis elmondom. Elhallgatott, és v.árta, mit szól hozzá a fiú. Miután semmit sem mondott, még hozzátette: Aztán szerelmes lettem. — Kibe? — riadt fel Franz, akit egész más gondolatok foglalkoztattak. <— I ebeléd, te hülye . . . Ezért utál most téged. A pénzzel majd azt teszem, amit akarsz. Egyelőre még nála kell hagyni a pénzét. Ügyesen lehetne hasznosítani. Ha átvehetné tőlük a lakást, elindíthatná vele az életét. Óvatosan, szerény keretek között. Természetesen Marilynnak később a tartozását megadná. Ö is jobban járna vele. Kamatot is fizetne. A rendőrségen úgy tudják, hogy a menyasszonya, így természetesnek találnák, ha itt él vele tovább. Már csak az foglalkoztatta, hogy vezesse be a dolgot. Cigarettára gyújtva, óvatosan megkérdezte: i— I ulajdonképpen most mi a helyzet? Pupy elutazik? >—• Itt nem maradhat a rendőrfőnök miatt. Ebben megnyugodott. Ki kell várni, míg elmegy. Majd akkor nyugodtan megbeszélheti vele a tervét. Addig semmiesetre sem. A barátnője esetleg nehézségeket támasztana, TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE ' ;t>■ fi •f',;J; •’* A Tormay Cecil Emlékbizottság örömmel jelenti, hogy , * a két kötetes Bujdosó Könyv után sajtó alá rendelte az írónő másik híres történelmi regény trilógiáját, amelynek gyűjtő címe: .j ., AZ ŐSI KÜLDÖTT. A trilógia egyes köteteinek önálló címe van, mindegyik befejezett regény. A könyv a tatárjárás idejébe vezet vissza és ennek a szörnyű pusztításnak a képe elevenedik fel. Nagyon sok ha- ; sonlóság van a jelenkori elesettségünkhöz. A kibontakozás reménységet nyújt nekünk is, hogy a mostani sok megpró* báltatás után jön még szebb jövendő. Első kötetnek a címe: A CSALLÓKÖZI HATTYÚ A bolti ára 10 dollár és a postaköltség $1.00. A második kötet címe: A TÚLSÓ PARTON A bolti ára 12 dollár és a postaköltség $1.00. ’T -W A harmadik kötet címe: A FEHÉR BARÁT A bolti ára 15 dollár és a postaköltség $1,00. , & ,
