Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-10-18 / 39. szám

1979. OKTÓBER 18. MAGYAR' ÜJSÄG 3. ÖLD® ÉDESANYÁNK REGÉNY — Folytatás <—« ÍRTA: VASZARY GÁBOR Telt arcú, fehérköpenyes, fiatal hölgy nyitott ajtót, aki a mosolyát végképp elveszthette valahol, meg csak udvarias­ságból sem élt vele. — Köhlemé, az asszisztensnőm, mutatta be a barátja, aki már mögötte állott. — Ma már nem lesz szükségem sem­mire — világosította fel az illetőt. — A barátomon kívül sen­kit sem várok. ^ Feketét se készítsek? — Feltétlen, — a továbbiakban már Franz leié fordult: — Egyetlen szenvedélyem a fekete és természetesen a do­hányzás. A szalonban helyet kínálva, nyomban eléje tolt egy doboz amerikai cigarettát. ■— Parancsolj! Hirsch doktor kistermetű, szapora beszédű férfi volt; sokat gesztikulált, ha elragadta a hév. Az asszisztensnő felszolgálta a feketét, aztán elment. — Na, meséld el, hogy élsz! —< Pénzem volna, ha nem kellene a családomat állan­dóan segíteni, mondotta. Az anyámat és két testvére­met, akiknek még nem sikerült idekint elhelyezkedniük. Szükségesnek tartotta, hogy hazudjék. A barátja eset­leg kihasználná kényszerhelyzetét. Jobb, ha másokra és nem magára panaszkodik. Ne legyen olyan látszata, hogy na­gyon fut utána. A testvéreit soha sem segítette, sőt az anyjuk gondját is rájuk hárította, amig lehetett. Lehet, hogy Helga és Kurt egyszer majd nem segíthetnek, mert könnyelműek. Addig tegyék, amíg ez módjukban áll. Szükség esetén majd elő­veszi a félretett pénzét. Az anyagiakat illetőleg nem sze­rette a kellemetlen meglepetéseket. Valótlanság lett volna azt állítani, hogy Franz nem szerette az anyját, a szeretető csupán praktikus volt, mert a jövővel is számolt. Barátja inkább udvariasságból, mint érdeklődéssel hallgatta végig. Utánatöltött a feketének, és újabb cigarettával kínálta meg. — Egyébként jól vagy? kérdezte. Egyébként igen. Walter felállt, kulcsot vett elő a zsebéből, kizárta a bárszekrényt, és egy, üveg konyakot tett az asztalra. Nem akarsz1 égy kis konyakot a feketédbe? <—< Szívesen. Mondd csak! . . . Mit tennél, mint orvos, ha egy fia­tal lány arra vonatkozólag kérné a segítségedet, ne kelljen egy néger gyereket szülnie a világra? A praktikus vélemé­nyedre gondolok és nem az elméleti elképzelésedre. Tegyük fel az illető a közeli hozzátartozód. A dolog morális része persze nem tartozik ide . . . 1 ermészetesen a segítségére lennék, válaszolta Pranz gondolkozás nélkül. Most tegyük fel, az illető nem a rokonod. Egyszóval kapcsoljunk ki minden érzelmi momentumot. Csodálkozott, miért foglalkoztatják a barátját hasonló problémák. I ámogatásra neki volt szüksége, és semmi kedve nem volt a másokéval foglalkoznia. Azzal tisztában volt, hogy a barátja szája íze szerint kell beszélnie, ha valamit el szeretne érni általa. — Hát kérlek . . . — szólalt meg a cigarettája hamuját gondosan a hamutartóba verve, ,— minden eset más meg­­bírálás alá esik. Más a helyzet, ha az ember közeli hozzá­tartozójáról van szó és megint más, ha teljesen idegenek­ről .... ^ Na igen, ~ jegyezte meg a másik szórakozottan. »— A hatóság is beleszólhat. . . AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KOMMUNIZMUS SZEMTANÚ ÁLTAL VALÓ HITELES LEÍRÁSA A lormay Cecil Emlékbizottság kiadásában meg­jelent két kötetben egészvászon kötésben Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV A két kötet ára $25.00. (US. dollár.) Postadíj $1.00. Megrendelhető a Kárpát Publ. címén. Kárpát Publ. Co. P.O. Box 5348 Cleveland, Ohio 44101. USA. Megrendelem T ormay Cecil: Bujdosó Könyv című művét két kötetben egészvászon kötésben. Az árát mellékelem $25.00 és postaköltségre $1.004. Név: ....................................................................................................................... Utca, házszám: •...................................................................................... Város: ................................................................................................................ Állam: . .............................................Zip Code:............................... f—i Az én véleményem szerint, különösképpen ezekben a nehéz időkben, minden esetben és mindenkinek, akkor is a segítségére kell sietni, ha nem éppen fajgyalázásról lenne szó . . . Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a mai világ­ban, a lényegesebb dolgokat illetőleg, az egyén személyes cselekvési joga meglehetősen illuzórikus. Az állam olyas­mibe is beleüti az orrát, amihez semmi köze. Segítséget vi­szont senkinek se nyújt. Felebarátaink iránt több megértést és együttérzést kellene tanúsítani . . . Franz jónak látta, ha helyesel, és ezáltal a barátjának iránta tanúsított jóindulatát így biztosítja. >— Elméletileg így volna, de a dolog praktikus oldalát nézve, senkinek sincs kedve senkiért az exisztenciáját meg­­reszkirozni . .. — Úgy van. Nagyon józanul gondolkozol. Én se ten­ném. De a néger gyerekeknél más a helyzet. Az orvosi be­avatkozásnak utólagos jogi következménye száz százalékosan kizárt. Ezt hangsúlyoznom kell. Tapasztalatból beszélek. Már megakadályoztam egy-két hasonló esetet, és a megszálló csapatoknak mindenkori teljes megértésével találkoztam. Sőt erkölcsi támogatásában is részesültem. Ezek se szeretik a négereket. Még egyetlen amerikait sem találtam, aki fel­tétlen szükségszerűségét látta volna annak, hogy a német nőknek kellene a néger utánpótlásról gondoskodniok . . . — Annyi ilyen eset volna? csodálkozott.-—- Annyi nincs, ,—< rövidet nevetett, majd közelebb ha­jolt hozzá. <—• Nézd, veled őszintén beszélhetek. Vegyünk példának tégedet. Nem elég teher a családodról gondos­kodnod? Házasságra nem gondolhatsz, gyerekre pláne nem. Nincsenek sokan, akiket ez a probléma nem érint. Még normális viszonyok között sem. És mikor lesznek itt normá­lis állapotok? Ide vonatkozó törvényeink egy megbecstelení­­tett nőnek sem adják meg az eshetőséget, hogy a következ­ményei ellen védekezzék. Tudsz arról, hogy Budapesten a háború után, minden jelentkező nőn kivétel nélkül végre­hajtották az abortust? Mi történik azokkal, akik meggondo­latlanul avatatlan kezekbe kerülnek? Ezt is tudod. _______ Konyakot töltött, majd visszatette az üveget a bárszek­rénybe, és gondosan bezárta. (Több konyak nem lesz.) r— Igyál! — egy hajtásra kiitta az övét.1 Mialatt ciga­retta'után nyúlt, még megjegyezte. ^ A pácienseim nem fecsegnek, csak fizetnek. Pranz már sejtette, miféle vonatkozásban akar rajta segíteni, másképp szóba se hozta volna az egészet. De egye­lőre még nem beszélt róla. ^ Gyere, megmutatom neked az egész lakást! Régi építkezésű, magas mennyezetű, hatszobás lakás volt, minden helyisége valósággal teremnek illett be. A be­rendezése is elárulta, nem a háború utáni időkből szedték össze innen-onnan a bútorait. A szalon mellett, ahol tartózkodtak, volt a gazdagon felszerelt orvosi rendelő, egy benyílóval, amit laboratórium­nak szántak. A további három helyiségnek kizárólag hálószoba jel­lege volt, polgári ízléssel elképzelt szanatórium látszatát keltve, a velejáró teljes komforttal. Számos fekvő eshető­séggel, bár a barátja agglegény volt.-—' Nos hogy tetszik? (—< Bámulatos környezetben élsz. Nem lakom itt. Minek akkor annyi ágy? Barátja kérdéssel válaszolt: ,—- Nem laknál itt szívesén? — Peltéve, ha egyetérlesz velem . . . Te sem vagy farizeus . . . Gyere, megiszunk még egy feketét! Franz újabb cigaretta után nyúlt, holott éppen eleget dohányzott az est folyamán, de ingyenben volt. r-i Nem kell. hogy rögtön válaszolj! Gondolkozz a propozicióm felett. Volna más is, akiben megbízhatnék .. . Munkaerőben nincs hiány, de te valahogy mindig nagyon szimpatikus voltál nekem . . . Ismétlem a megszálló csapa­tok száz százalékig mellettünk állnak . . . Felesben csinálom veled. Nem jársz rosszul. Lakásgondod sincs, és a nappal­­jaid szabadok. Mindenre nincs időm. Kinti betegeimet sem hanyagolhatom el. Sok közöttük az összeköttetés. Franz megértőleg bólongatott. — Egy szoba a tied lenne. Azt választod ki, amelyik tetszik. A másik kettőt esetenként a betegek veszik igénybe. Az asszisztensnő természetesen a rendelkezésedre áll. Egyéb­ként nem fog zavarni, mert nem lakik itt. .. Ha olyan jó az összeköttetése, átmenetileg el lehet fo­gadni. A következő nap már átköltözött. Egyszerű művelet volt, csak egy böröndöt kellett odáig cipelnie. A közkórházban lévő pozícióját továbbra is megtartotta. Újabb munkaköre csak az esti órákra szorítkozott, a nappali órákban még becsületes maradhat. Mindig a sötétséggel együtt jár a bűn. A kis négerek is sötétek. 4. Fejezet. A közkórházba egy öngyilkos-jelöltet hoztak be. Feltűnően szép fiatallány volt. Húsz éves korában már odáig vitte, hogy befejezettnek vette az életét, és fájdalommentesen akart a mávilágra köl­tözni. Nagy adag altatóport vett be. Az éjszaka folyamán szállították be, de két nap elmúl­tával már túl volt minden veszélyen. Fiatalsága és szépsége elegendő lett volna, hogy az élet kiválasztottja legyen, mégis a halált választotta volna. Látszólag boszantotta, hogy megoldhatatlan problémájával ide került. Békétlenül, sőt gyanakodva kémlelte a környe­zetét. i Feltűnő jelenség volt, kékesbe játszó fekete hajával, szép vonalú szájával, nagy csodálkozó szemével. Nem mond­ta meg, miért akart meghalni. Ha kérdést intéztek hozzá, Iehúnyta a szemét. Szótlansága már bántó volt. Mindennapi története volt a szép lánynak: Szerelem és csalódás. A barátnőjétől kapta meg Hirsch doktor címét, hogy alávesse magát egy tiltott műtétnek. Hirsch doktor a honoráriumát325 márkát minden esetben előre szedte be a pacienseitől. Ebben az esetben a műtét szükségtelennek bizonyult, mielőtt megtörtént volna. A pénzét azonban nem kapta vissza. — Hagyja csak nálam. Jó helyen lesz. Legyünk előre­látók. Később nem lesz gondja vele. Tetszett neki a lány, s egy házassági Ígérettel meg­szerezte magának. Addig tartott a viszony, míg simán ment minden. Mihelyt a lány a házasságért nyaggatta, szakított vele. — Előéletű hölgy nem való feleségnek. Mihelyt egyedül maradt a rendelőben, bevette a nagy adag altatóport. Nem a doktor miatt akart meghalni. Nem szerette, bár a felesége lett volna. Szerelmi kapcsolatok ocsmány emlé­két akarta az életével együtt megsemmisíteni. Otthonában akart meghalni. Az utcán vesztette el az eszméletét. így került a közkórházba. Hirsch doktor csak akkor tudakozódott a lány sorsa után, amikor túl volt már minden veszélyen. Ezt is csak a maga megnyugtatására tette. A kórházi orvosokat annyira lázba hozta a szép lány, hogy egymást felváltva mászkáltak az ágya körül. Érdeklődésük, rövidesen megcsappant. Senki sem ért el nála semmiféle eredményt. Franz is hasonlóképpen járt, reggeli vizitelő kőrútján. A szép lány barátságtalan viselkedéséről nem volt tudomá­sa, így udvariasan köszöntötte; hogyléte után a megszokott­nál melegebben érdeklődve. Felelet helyett Iehúnyta a lány a szemét. Azt hitte, rosszul van, és megduplázott kedvességgel hajolt feléje, míg egy arra haladó ápolónő megjegyzése vé­get vetett további kisérletezéseinek. — Ne sokat vesződjék vele, doktor úr! A fiatal hölgy nagyon rossz nevelésben részesült. Az öngyilkos-jelölt a túl hangos megjegyzésre felnyi­totta a szeméi, éppen csak addig, amíg az ápolónőnek teljes megvetését tudomására juttatta. A délutáni órákban, amikor Franznak megint végig kellett járnia a betegeit, a kellemetlen szép lányt nem kerül­hette el. Jól érzi magát? —- kérdezte kedvesen, és egyben ön­maga is felelt rá, hogy tovább mehessen. Látom, minden rendben van, < már tovább ment volna. i—< Semmi sincs rendben, szólalt meg váratlanul a lány. Franz meglepetten fordult vissza. — Rosszul van? <— Másodszorra majd sikerülni fog. Mire értette, kétségtelen volt. További beszélgetésre nem volt hajlandó, és újra lehunyta a szemét, így jelezte ál­landóan, hogy a külvilággal a további kapcsolatot meg­szüntette. Franz orvos kollégáinál érdeklődött a kellemetlenül vi­selkedő beteg iránt, de senki semmit sem tudott róla. Az ápolónők egyöntetűen szidták. Már az se tetszett nekik, hogy szép, méghozzá kellemetlenkedik is. Az se volt újdon­ság, hogy újabb öngyilkossággal fenyegetődzött. Mit mondtak a hozzátartozói? < Senki se látogatta meg.. . Holnap már kiengedik. . . — Egy újabb öngyilkossági kísérletnek feltétlen elejét kellene venni. A családját kellene figyelmeztetni. — Doktor úr, még nem ismeri a betegeket. Mindegyik mindenfélét kitalál, hogy tovább is itt maradhasson. Ennek is csak a szája jár. A délután folyamán valóban elengedték az öngyilkos­jelöltet, és a kórházi irodában visszaadták a dolgait. Szokás szerint írásba vették tőle, hogy további sötét szándékáról lemond. Aztán tehet, amit akar, nem felelősek érte. Angyali türelemmel végighallgatta azt is, amikor a közeli plébániához utasították. Lelki vigaszban feltétlen ré­szesül. A szép lány a kapott címet megköszönte, de otthagy­ta. Egyébként normálisan viselkedett. — Valób an elvetemült lélek, ,—• állapították meg, ami­kor már betette maga mögött az ajtót. Ha nem lett volna olyan feltűnően szép jelenség, még feltételezhető lett volna, hogy Franz csupán emberbaráti ér­zelemből indíttatva, egy újabb öngyilkossági kísérlet meg­akadályozása végett, leskelődött utána. A kórház bejárata előtt fel-afá járva, egy véletlen ta­lálkozás látszatát akarta kelteni. Rövidesen tapasztalnia kellett azonban, hogy nem volt az egyedüli, akinek hasonló ötlete támadt. Amikor a kellemetlen szép lány nyúlánk alakja meg­jelent a kórház kapujában, váratlanul egy kollegája is elő­került valahonnan. Mintha az égből pottyant volna alá, mert az előbb még nyomát se látta. ,Doktor Dörnert ismerte fel benne, aki meggyorsítva lépteit, már elérte a fiatal lányt, sőt túl is haladta. Aztán megállt, és bevárta, míg eléri. Köszöntötte, és mellette ha­ladt tovább. A túloldal ról kisérte őket figyelemmel. Miről beszél­gethettek, pillanatokon belül nyilvánvalóvá vált. A fiatal lány hirtelen félfordulatot véve, átment a túloldalra, és így éppen az orra elé került. Közben Dörner doktor éppen olyan hirtelen tűnt el a túloldalról, amilyen váratlan volt előbbi megjelenése. A fiatal lány gyors léptekkel haladt előtte, amíg a folyó lejárójához ért. Ott egy pillanatra visszafordult, nyil­ván, hogy meggyőződjék affelőf, követik-e, majd leszaladt a lépcsőfokokon a rakpartra, ott már nem volt sietős a dolga. Lassan sétálva a vizet nézte. Vasárnap lévén, a rak­parton nem tartózkodott senki. Franz elérte a lépcsőlejáratot, és onnan szemlélte. Odalent megállt a lány, s óvatosan körülnézett; jobbra és balra is. Amikor levette a kalapját, s a retiküljével együtt a kőpárkányra tette, már nyilvánvaló volt a szándéka. Franz odafent startot vett, hogy idejében elérje, mie­lőtt a folyamba ugrik, mert úszni nem tudott. A lépcsőfokokon lerohanva, elvesztette egyensúlyát, s ennek következtében a rakpart kövezetében megbotlott, neki­esett az alacsony kőpárkánynak, és közvetlen a szép lány mellett zuhant a vízbe, aki ebben a vonatkozásban még csak az előkészületeknél tartott. Ettől a nem várt eseménytől annyira megbénult, hogy a saját szándékáról tökéletesen megfeledkezve, dermedten figyelte a másikat, aki élete legnagyobb teljesítményét haj­totta végre, amikor valahogy mégis kikecmergett a vízből. Amikor a fiatalember már az orra előtt állott, akkor ismerte meg benne, hogy ez is a kórhá zból való. r— Jöjjön! — szólt rá Franz erélyesen, és a karjánál fogva elrántotta a kőpárkánytól. A szép lány hasonló bánásmódhoz nem szokott, így olyan erővel lökte el magától, hogy beletántorodott. Addig dulakodtak egymással, míg az öngyilkos-jelölt olyan vadul beleharapott Franz kezébe, hogy fájdalmában felordítva, nyomban elengedte. A szép lány felkapta a dolgait a kőpárkányról, felro­hant a lépcsőfokokon, egy nagyot sikoltva, mert éppen egy arra haladó taxi elé került. Elütötte volna, ha nem sikerül a sofőrnek fékét csikorgatva, idejében megállnia. A fiatalember már mögötte volt, újra elkapta a karjá­nál, de újra felordított, mert megint megharapták; ugyanott, ahol az előbb. / Hirtelen indulatában úgy állón ütötte, hogy ájultan nekiesett a sofőrnek. Szabályos knockout volt. Pedig boxol­­ni sose tanult. Ez lett az emberbaráti érzéssel fűszerezett szerelmi ka­landvágy vége: két harapás és egy knockout. A csuromvizes i*«j> öltönyéről nem beszélve. — Otthon verje a feleségét, ne itt, — szólt rá a sofőr, ’ aki dermedten figyelte ezt a jelenetet. Nem a feleségem. —< Pláne! J ünjünk el innen, mielőtt bajba kerülnénk! Az eszméletét vesztett lányt beemelte a taxijába, és . „ Franzot is utána nyomta. Egy-két járókelőt már odacsalt a kíváncsiság. Mi történt? — Privát, — kiáltott rájuk a sofőr, és teljes gázt adott. :g‘-' Csak akkor érdeklődött, merre hajtson, amikor már a har­madik utcába fordultak be. >—• Nem óhajtok a rendőrségre menni. A kocsim hozzá sem ért a hölgyhöz... Lehetőleg ne vérezze be az ülést. . j,„( Nem kérdezem, minek fürdött kora tavasszal. Az se tartozik rám, él-e még a hölgy? .. . Hová vigyem, hogy minél előbb .< túlessünk rajta? ... . Franz nyomban elvetette az ötletét, hogy visszaviszi a lányt a kórházba. Csuromvizes volt, s a keze erősen vér­zett. Nem óhajtott nevetségessé válni. Viszont nem lehet taxizni vele, míg magához tér, és újabb botrányt rendez. A barátja rendelőjébe viszi. Vasár­nap lévén, az asszisztensnő nem lesz ott. Öltönyt is kell cse­rélnie, s a kezét bekötnie. Útközben a szép lány felnyitotta a szemét, s ijedten figyelte a fiatalembert, aki azzal bajlódott, hogy zsebken­dőjével bekösse vérző kezét. Látszólag elment a kedve egy , újabb botránytól, és fáradtan lehunyta a szemét. Franznak pokoli rossz kedve volt. A taxi öt márka negyvenbe került. Plusz húsz pfennig borravaló, amit a sofőr meg se köszönt. Az eszméletlen lányt a vállára vette, mint egy lisztes­­zsákot, s a rendelő ajtaja mellett a falhoz támasztotta, míg előkereste a lakás kulcsát. Közben a lány lecsúszott a fal mellett a folyosó kőkockáira; szépen, s óvatosan csúszott, mintha ügyelt volna arra, baja ne essék. Alig dugta Franz a zárba a* kulcsot, belülről kinyitot­ták az ajtót. Az asszisztensnő mégis ott volt, s éppen az ágyakat húzta át. A szalon.díványára lefektette a lányt, és egy megnyug­tató injekciót adott neki. Már olyan értelemben, hogy kissé elkábítsa, s ezáltal inkább saját magát nyugtassa meg. Köhlemé előtt né legyen verekedés. Már amúgyis különösen viselkedett. Bár nem érdeklődött, de tekintete sunyi volt. Szükségesnek tartotta némileg felvilágosítani. — A fiatal hölgy a folyóba akarta ölni magát. Egy autó elé is ugrott. Egyébként ma bocsájtották el a kórházból, ahová szintén öngyilkossági kísérlet miatt került. Kevés híján közbotrány lett belőle. . . Legyen szíves, készítsen nekem egy forró teát, konyakkal. 1 — Hirsch doktor elzárta a konyakot.., — Jó lesz anélkül is . .. Köhlemé eltűnt a konyha irányában. Amíg Franz átöl­tözött, elkészült a tea is. Nagy kortyokban itta, majd ciga­rettára gyújtott, s ültében hátradőlve, bekötözött kezét a fptöj karfájára fektette. Öt márka negyven, plusz húsz volt a taxi. Nem tudta túltenni magát rajta. <— Folytatjuk ^ TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A I orrnay Cecil Emlékbizottság örömmel jelenti, hogy a két kötetes Bujdosó Könyv után sajtó alá rendezte az írónő másik híres történelmi regény trilógiáját, amelynek gyűjtő címe: ' i AZ ŐSI KÜLDÖTT. A trilógia egyes köteteinek önálló címe van, mindegyik befejezett regény. A könyv a tatárjárás idejébe vezet vissza és ennek a szörnyű pusztításnak a képe elevenedik fel. Nagyon sok ha­sonlóság van a jelenkori elesettségünkhöz. A kibontakozás reménységet nyújt nekünk is, hogy a mostani sok megpró* báltatás után jön még szebb jövendő. Első kötetnek a címe: A CSALLÓKÖZI HATTYÚ A bolti ára 10 dollár és a postaköltség $1.00. A második kötet címe: v A TÚLSÓ PARTON A bolti ára 12 dollár és a postaköltség $1.00. A harmadik kötet címe: A FEHÉR BARÁT A bolti ára 15 dollár és a postaköltség $1.00,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents