Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-10-11 / 38. szám

1979. OKTÓBER I f .

MAGYAR ÜJSAG

3. ÖLD’ÄP

ÉDESANYÁNK

REGÉNY

— Folytatás

ÍRTA:

VASZARY GÁBOR

Egy ideig még jöttéit a pénzküldemények, később aztán egyre ritkábban, és mindig megkevesedtek. Végül minden magyarázat nélkül teljesen megszűntek. Az ügyvédnek igaza lett.

Ügy élt. mint a támasz nélkül maradt anyák a mesékben: varrt, mosott, bogy a gyerekei mellett maradhasson. Azt bitte, a gyerekei egyszer mindenért kárpótolni fogják. De ez is csak a mesékben van.

A zenélőórás képet a sublót felett a férje vette, de itt Hagyta. Lebet, Hogy elfelejtette, mert más egyéb dolgait apránként elvitette.

A zenélőóra sokba került, mert állandó javításra szorult. Kurt rontotta el, mert örökösen muzsiká Itatta.

Berlinben laktak, s a környéken mindenki jól ismerte őket. Eleinte gyakran kérdezgették, Hol a férje, később, amikor m,ár nem kérdezték, még rosszabb érzése volt. Azt mondta, ügynökösködik. De Hónapokig nem lebet senki se távol a családjától, így jobbat kellett kitalálnia.

A férjem éppen ma írt, Hogy menjünk utána a gyerekekkel.

Lássa, Weiberné, ennek igazán örülök. Már annyit beszéltek az emberek • • •

Vidéki városba költöztek, abol nem ismerték őket. A gyerekek már nagyobbak voltak: Helga jegykezelő lett egy moziban, Kurt labdaszedegető egy teniszpályán. Franz kisdiákokat tanított, és takarékoskodott a pénzével.

Miitta nem kell aggódnia, Hogy egyszer bajba kerül.

I leigát mór nem érdekelte annyira a pénz. Kurt volt a JegjobM;szívű; meggondolatlanul volt jó. Vele még bajok lehetnék az életben.

Legkedvesebb gyereke volt, akinek mindent megbocsátott. Benne volt a legtöbb szeretet.

De az utolsó Karácsonyra Kurt se jött el.

Egy rég elmúlt tavaszra is emlékezett.

Azon a májusi délután melegen sütött a nap, az ablakok táí*va-nyitva voltak, és a sánta suszter kanári madara nagyon szépen énekelt.

—y A gyerekek azon vitatkoztak, ki lesz közülük a leggazdagabb. Egyik sem feledkezett meg róla, s mindegyiknek benne; maradt az életében.

Egymással még versenyre keltek érté. Fíanz vissza akarta vinni Berlinbe, abol a legboldogabbak voltak. Helga magának követelte egészen.

— Azzal marad az anyánk, akinek gyereke lesz.

— Viszont elsőbbségi joga van annak, akinek több a gyereke, — jegyezte meg Franz.

Helga Helyeselt.

rMdgy van! Nekem több lesz, mint nektek kettőtöknek együttvéve.

J Nem biztos.

Franz sorshúzást javasolt. Kurt nem szólt semmit, de

csalt.

A munkanélküliség megszűnt, a gyerekek egyre jobban keresték, a gondok elmúltak. Aztán megint Háború lett és újra elkezdődtek a nélkülözések: ezúttal már mindenki számara. F’ranz katona lett, Helga a kötelező ifjúsági munkaszervezetbe került, Kürtőt egyelőre meghagyták.

Szeles, novemberi késő délután volt. Mintha semminek semmi értelme nem lett volna. A konyhában feketekávét készített, Kurt élelmiszerekért állt sorba.

A folyosóra nyíló üveges ajtón egy katona kopogott, és feszesén tisztelgett, amikor beengedte. A férjéről hozott hírt és eg| hosszúkás kartondobozt tett az asztalra, óvatosan reléje tolva.

Ä halott értéktárgyai voltak benne. Egyedül egy kis aranykereszt emlékeztette arra, ami már régen elmúlott. A

I AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI I KOMMUNIZMUS

SZEMTANÚ ÁLTAL VALÓ HITELES LEÍRÁSA

A Tormáy Cecil Emlékbizottság kiadásában megjélént két kötetben egészvászon kötésben

Tormay Cecil:

BUJDOSÓ KÖNYV

A két kötet ára $25.00. (ÜS. dollár.)

Rostadíj $1.00.

Megrendelhető a Kárpát Publ. címén.

Kárpát Publ. Co.

P.O. Box 5348

Cleveland, Ohio 44101. USA.

Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyv dfmű művét két kötetben egészvászon kötésben.

Az árát mellékelem $25.00 és postaköltségre $1,00-t.

Név: ...........................................................................................

Utca, házszám: •...................................................................

Város: ..........................................................................................

Állam:.....................................Zip Code:........................

megboldogult az ő számukra már régóta nem élt.

A hosszúkás kartondobozban egy köteg, nőírásos levélen akadt meg a tekintete. A katona nem tudhatta, hogy nem tőle valók. Beesett arcú, bozontos szemöldökű idősebb férfi volt, összehúzott nyakkal. A cigarettáját olyan apróra elszívta, hogy már csak a parazsa volt a szájában.

A levelek nyilván tévedésből kerültek ide, de nem bozta szóba. Már nem volt fontos. Lehet, hogy a kartondoboz is tévedésből került hozzá.

Ismerte a férjem, vagy mások küldték ide?

Ismertem a megboldogultat. Nehezen halt meg. Ont és a gyerekeit sokat emlegette. November 6-án történt. . .

Á katonát az asszony magatartása megzavarta. Fájdalmas kitörésre, fuldokló zokogásra számított, ehelyett azt kérdezte:

—* Iszik egy feketét?-—■ Szívesen.

Azontúl már ő sem beszélt. Elmenőben megint feszesen tisztelgett.

Este a konyhában üldögélt, odabent a szobában Kurt a zenélő órát muzsikáltatta. Kis szünetekkel egymás után, mintha csak határozott célzattal tette volna, hogy em lékezésre kényszerítse.

Megholt férje még egyszer utoljára beköszöntött a szívébe; a boldogabb időkből jött, amikor még vele élt; fiatalon, kedvesen... Tudod, mire emlékeztet ez a zenélő óra? . . . Elkéstünk, amikor a világra jöttünk. Az öregeknek volt igazuk.

Mielőtt cigarettára gyújtott, mindig megrázta a gyufaskatulyáját. A leveseket nagyon szerette. Te.ehbez nagyon értesz, mondta. Már ezért is megmaradok melletted, és nevetett. De nem maradt meg. A haláltól mindig félt. Most halott.

Amíg élt, elhagyta, holtában anyagi támasza lett újra. Meghagyta törvényes hitvesének.

Pár napra rá újabb látogatója lett. Szegényesen öltözött fiatal asszony volt. Erősen havazott, és a vállán megült a hó.

Nem jött beljebb, az ajtóbán várakozott, és a leveleket kérte.

Először nem értette, aztán meg attól zavarodott meg, hogy egészen másnak képzelte el. Ez volt, akiért a férje elhagyta.

A hosszúkás kartondobozt úgy adta oda, ahogy kapta. Csak később jutott eszébe, kedvesebbnek kellett volna vele lennie. Megkínálni valamivel és megnyugtatni. Nem az ő boldogságát lopta el, a sajátját vesztette el.

Az ablakból látta még, amikor kiment a kapun, és egy férfih ez lépett, aki várakozott rá. Az is katona volt, de nem ugyanaz, aki nála járt.

A halottat nem lehetett megsiratni. Olyan messze volt már, mintha sohasem létezett volna. A saját múltját gyászólhatta még.

Ahogy öregedett, egyre jobban visszavágyódott Berlinbe. Még egyszer végigjárni a Kurfürstendamot, ahol fiatalságában annyiszor megford ujt, bár semmit sem vásárolt. M ég az-ékszerész-kirakatok előtt is megállóit. Milyen botor az ember, ha fiatal. Végülis mit várt az élettől? . . .

Franz, mint katona a háború végét már Nyugaton érte meg. Egy kórházba került kisegítő orvosnak. Hosszan és gyakran írt. A berlini házat, ahol egykor éltek, nem találta meg. Az utcát átszámozták . . . “Majd mindenhová együtt megyünk el, ha itt lessel Helgával és Kurttal. Rövidesen érted megyek.

Napokon át kutatott, és válogatott a dolgai között. Sok mindent nem érdemes magával vinnie. Még mondták is a szomszédai, akiknek elújságolta a hírt:

— A fiának majd gondja fesz rá, amire szükségük lesz. Ne szégyenítse meg azzal, hogy hasznavehetetlen, ócska dolgokat is magával visz. Meg kell becsülni az olyan gyereket, aki az anyját ennyire szereti. De úgysem vihet magával mindent. . .

Könnyelmű hitében megajándékozta dolgaival a szomszédait. Hadd legyenek ők is boldogok; minden lim lomnak értéke volt.

Hetekig lázban élt, a hélyét sem találta a várakozás nyugtalanságában, de rövidesen megfojtották álmodozásait az eseménytelen, egyhangú napok.

Ha délelőtt nem jött levél, délutánra várta, de másnapra biztosra vette. Vasárnap nincs posta.

Helga tudni vélte, miért ritkultak meg Franz egyre rövidebb, semmitmondóbb levelei. Biztosan szerelmes lett. Egyel őre a saját jövője foglalkoztatja, egyéb nem érdekli. Mind en másképpen lesz, ha egyszer ő lesz odaát. Rövidesen meglátják.

Nem vették komolyan, míg egy este nem jött haza, mint egykor az apja. Harmadnapra már Nyugatról jelentkezett. Ez újabb izgalmakat, újabb reményeket, és legvégül újabb csalódást hozott.

Helga sok mindent ígérő levelei is elfakultak idővel.

Már azzal is számolni kellett, újra visszatér, amikor váratlanul újabb hosszú rajongó levél jött tőle, tele bizalommal, hittel és fantasztikus tervekkel a jövőt illetőleg. Helga mindig komolyan vette a dolgát.

Aztán sokáig nem írt. Már azt hitték komolyabb baja történt. Végül elérte Franz sorsa; az ő levelei megrövidültek, és megritkultak.

Ezek ketten semmiféle olyan kérdésre nem adtak választ, amely személyes dolgaikat érintette volna.

Szóval Helga is.

Lehet, hogy ez is szerelmes lett, jegyezte meg gúnyosan Kurt, aki a legtovább kitartott az anyja mellett. Kurtban nem fog csalódni. És mégis egy kora reggel pár sor írást talált a konyhaasztalon:

Ne aggódj értem, rövidesen jelentkezni fogok ’. Ilyen váratlanul értesítette, hogy ő is átszökött Nyugatra.

Négy napig semmi hir nem jött tőle, az ötödik napon azonban váratlanul újra megjelent.

—•> Hogy tehettél ilyet velem?

— Nem akartam, hogy felizgasd magad.

~ De éppen ezzel izgattál fel.

Kurt mind a két testvérét felkereste Nyugaton. Franzcaf csak a kórházban beszélt, de pénzt hozott tőle. Azt mondta, éppen írni készült. Helga szépen lakik. Letagadta, hogy nem írt volna. Ö is küldött pénzt. Franz meg sem mutatta, hol lakik. Annak az eshetőségnek szintén utána nézett, ha egyszer ő is szerencsét próbálna odaát.

. Ezt még megbeszéljük.

Nem beszélhették meg. Egy hónap múlva kedvesebb hangú levelet tett Kurt a konyhaasztalra, amikor a hajnali órákban üresen találta az ágyát. Ezúttal ő is végképp kint maradt.

Anyagilag Franz állott a legjobban, de időnként mintha anyja megsegítését megúnta volna. Helga ritkán, de többet adott. Kurt állandóan, ha keveset is.

Azontúl látogatóba jöttek haza a gyerekek. Felváltva, hogy kevésbé érezze magát egyedül. Helga gyakran volt rosszkedvű és ideges. Átmeneti gondokra hivatkozott. Kurt mindig jókedvű volt.

_ Nemsokára mindnyájan együtt leszünk odaát, — mondogatta.

Franz kimért volt. A jövőre vonatkozólag még korai volna terveket kovácsolni, de mindennek eljön a maga ideje.

Helgának rapszódikus hangulatai voltak. Egyszer túláradó jókedvében hangos nevetése betöltötte az egész lakást, máskor melankolikus lett, ha szóltak hozzá, felállt, és kiment a szobából.

* Ne idegesítsenek örökös kérdezősködésekkel. Nekem is fájhat egyszer a fejem.

Franz szó nélkül receptet írt, és eléje tette.

Köszönöm, — idegesen a kézitáskájába gyűrte. Valaki boldogtalanná teszi, de nem beszél róla.

Az elmúlott ősszel, a születésnapjára, mind a Károm gyerek egyszerre látogatta meg. Mindegyik azt hitte a másik kettőről, hogy nem jönnek el, mert az anyjuknak írt leveleikben panaszkodtak, aki a panaszokat aztán mindegyiknek továbbította . . . “Segítsétek egymást, gyerekeim . ..

r— Buta história, <— állapította meg Franz, aki már odáig vitte, hogy mások érzéseivel is takarékoskodni kezdett. _ Ha egyenként jöttünk volna el, anyánknak is több öröme telik belőle. De nem egyszerre hárman . . .

Nyugaton egymástól szerteszórva éltek a testvérek és csak az anyjuknál találkoztak újra. De itt sem kerültek közelebb egymáshoz. Franz és Helga új életükről keveset beszéltek. Az anyjuk sokszor úgy érezte, mintha idegenek közé került volna, és könnyekig meghatódott, ha valamelyik gyerek váratlanul megcsókolta.

Kurt nem volt ilyen misztikus lélek, az anyjának mindenről beszámolt. Megpróbálta egy-kétszer a testvéreivel szemben is, de minden esetben megbánta. Unottan hallgatták, így felhagyott vele. Büszkeségét az anyjától örökölte.

Franz az elutazása előtt szertartásosan megcsókolta az anyját, egyszer jobbról, egyszer balról, és a tesvéreivel kezet fogott. Helga azt hitte, őt is megcsókolja, és feléje hajolt, de Franz már elfordult tőle. A lány arca idegesen megrándult.

Hát Franz elment már, jegyezte meg az anyjuk. Az utolsó napon Helga csodálatosan bőbeszédű volt. 0e előbb utazott el, ahogy ezt tervbevette. Elmenőben két csók között azt mondta az anyjának:

Legfeljebb pár hónapot leszel még egyedül . .. Sokszor hallott hasonlót a gyerekeitől, nem váltott ki belőle m.ár különösebb emóciót. Helga nyilván ezt is szülét ésriapi ajándéknak szánta.

Kurt a testvérei előtt takargatta a rosszkedyét, de most, Tiogy az anyjával kettesben maradtak, nem volt már erre szüksége.

k- Mi van veled, fiam?

Csak erre várt, hogy beszélhessen.

— Nem olyan az élet, ahogy elképzeli az ember... i—< Baj van a kislánnyal, akiről írtál?

<— Az anyja gyógyíthatatlan beteg. Csak a lány keres egyedül. Nem hagyhatja el az anyját. Az apja után semmi járadékuk nincs.

i—i Hogyan lehetséges ez?

<— Akasztott ember után nem jár nyugdíj. Náci volt.

A többit már megértette. De Kurt is megértette, mire gondolhat, és átölelte:

H- Ne félj! Nem hagylak el soha.

Ott egy másik anya állott a fia boldogságának útjában. Ügy látszik az anyák idővel csak terhet jelentenek a gyerekük életében.

Kurt szeretetében soha, sem kételkedett. Franz és Helga mintha valahogy eltávolodtak volna tőle, és inkább kötelezettségből térnek időnként vissza hozzá. De akkor is csak jöjjenek. Csak őket is lehessen szeretni. ..

A fia idegesen a haját túrta, egy fürtje a homlokába lógott. Most olyan volt, mint valamikor gyámoltalan gyerek korában. így volt jó, mert csupán a gyereket tudta megvigasztalni benne. Éppen a sublót mellett állott, csak ki kellett nyújtani a karját, hogy meghúzhassa a zenélő óra zsinórját, i—< Az óra újra muzsikál, fiam . . .

Egy régi nyár emléke volt a háztető gerendája alatt a fecskefészek. Az ablakból éppen odalátott és sokszor elnézegette, amint a fecskék a fiókáikat etették. Akkor még nem értette, hogy a fecskefészek mindnyájuk életét példázta.

A fecskék felnevelik a fiókáikat, táplálják, védik és repülni tanítják. Ha kirepültek a fészkükből, nem térnek többé vissza. Nem törődnek egymással, még kevésbé az anyjukkal, akinek az életüket köszönhetik.

Hárman voltak a fecskefiókák, útra készen. Hárman, mint a gyerekei. Az első biztosan vette az útját, egyre magasabbra is szállt. Ez lenne Franz.

A második már bizonytalan volt, de még tartotta magát, és Helgát jutatta az eszébe.

A harmadik nem bírta és egyre alacsonyabban repült. Aggódva nézett utána, csak baja ne essék. Kurtra gondolt.

Miért is nőnek fel a gyerekek? Miér nem maradnak kicsinyek, hogy mindig megtarthatná őket?

Ahogy egykor szégyellte, hogy elhagyta a férje, úgy szégyellte azt is, hogy a gyerekei nem tértek vissza hozzá, így volt ez elmúlott életével.

Az esti órákban halt meg; csendben és szelíden, szinte észre se vették.

Bánatát magával vitte a sírba.

Az üres telek végében, a fa tetejéről már elrepültek a varjak, és lassan megint szállingóztak a hópelyhek.

A rózsafüzérét nem merték a halott kezeibe tenni.

3. Fejezet,

Miért nem jöttek el a gyerekek édesanyjukhoz?

Franz a következő levelet írta:

“Édes jó Anyám! _ j

Borzasztóan lever a tudat, hogy éppen Karácsonykor nem lehetek Veled, mint Helga és, Kurt. Az utolsó pillanatban tudtam meg, az ünnepekre beosztottak kórházi szolgálatra, aminek következtében, a legjobb esetben is csak január elején lehetek nálad (Karácsonyi ajándékodat már megvettem, és magammal viszem).

Anyagiakban addig sem lesz hiányod. Helga és Franz a segítségedre lesznek.

Egyelőre a távolból kívánok Neked kellemes ünnepeket és az új esztendőre miniden elképzelhető jót. főleg egészséget, hogy minél tovább maradj meg nekünk, mindnyájunk örömére.

A közeli viszontlátásig sokszor csókol szerető fiad:

Franz.

P.S. Minden jót kívánok Helgának és Kurtnak is.

Franz hazudott, amikor a levelét megírta.

Miért tette?

Május elején történt: A Iocs-pocs időnek már vége volt, a tavaszi szelek elzavarták a telet. Franz lassan végigsétált az üzletek sora előtt. Ideje volt elég, öt óra múlott pár perccel. Ha ugyan pontos a patikus fali órája, ahová bekukkantott az előbb.

Volt ugyan egy nikkel karórája, de nem jól járt. Naponta kétszer is utána kellett igazítani. Inkább dekorativ jelleggel birt. Legutoljára, hogy javíttatni vitte, azt a tanácsot kapta, ha legközelebb megint elejti, fel se vegye. Többe kerül a javítása, mint amit ér.

Az utca sarkán éppen egy templom toronyórája elé került. Szóval negyed hat, három perc híján.

Ahová hivatalos volt, a házat már előbb megnézte magának. Ismeretlen környéken az ember óvatosságból jobb, ha egy félórát a rendez-vous előtt a keresgélésre szán, nehogy akaratán kívül is elkéssék.

A toronyóra után igazította a karóráját. Félórát rpég elsétálhat a környéken.

Egy eszpresszó előtt állott éppen; azt mérlegelte, hg megiszik egy feketét, és elszív egy cigarettát, kifutja bőven az idejéből? Nem tette mégsem. Takarékosan bánt a pénz-, zel. Hamar megtanulta, korántsem jut az ember olyan, könnyen hozzá, amilyen könnyen kiadhatja. ,

branznak láthatólag az idegeivel volt baja. Gyakran rövideket szipákolt, és mély lélegzeteket vett. Esőköpenye. és ellormátlanodott karimájú szürke kalapja volt.

A közkórházban nem sokat keresett, de takarékosan élt vele. Orvosi tevékenysége abból állott, hogy naponta két ízben: egyszer a reggeli órákban, majd a kora délutániakban, végigjárta a kórtermek betegeit. Mindegyik glőtt pár percre megállóit. Mosolyra húzódó fáradt arccal köszöntötte, őket,. hogylétük után érdeklődve.

A betegek esetleges panaszát továbbította. A sajátját megtarthatta. Minden kezdet nehéz, ezzel nyugtatta meg magát. Baj csak akkor letl belőle, amikor elégedetlenkedett. De ezt akkor még nem sejtette.

1 ovábbsétálva a kiratatok mentén, egyik üveglapjának visszatükröződésében önmagát is megszemlélte. Férfi ilyesmire csak akkor fanyalodik, ha exisztenciális kérdésről van szó. Nem is az arcát nézte, a nyakkendőjének kötését igazította helyre.

A mai hatórai látogatástól sokat remél.

Az elmúlt hét délelőttjén a közkórházban véletlenül összetalálkozott egy volt iskolatársával, aki szintén orvos volt, és meglepően érdeklődött a sorsa után.

— Azt hiszem a segítségedre lehetek, ,— jegyezte meg. Közben tetőtől-talpig megnézte, ennek eshetőségeit mérlegelve. — Gyere el hozzám! Mondjuk, szerdán délután hatkor. Majd kitalálunk valamit.

Orvos barátja kivételes embernek vallhatta magát. Mindent úgyszólván a kezébe adott a sors. Az is fónto/voIt persze, ki melyik oldalon volt, amikor a győztesek naguk között Németországot elosztották.

Barátjának a jobbik rész jutott.

Egy perccel hat előtt már a rendelőjének ajtgá előtt állott, de még nem csengetett. Figyelmesen elolvast a névtábláját:

Dr. Walter Hirsch Rendel délelőtt íO-töl - íAg. !1

Szóval kinti betegei is vannak, akiket a naphátraléví részében látogat sorra.

Pontosan hatkor becsengetett.

<— Folytatjuk »—<

TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A Tormay Cecil Emlékbizottság örömmel jelenti, hogy a két kötetes Bujdosó Könyv után sajtó alá rendezte az írónő másik híres történelmi regény trilógiáját, amelynek gyűjtő címe:

AZ OSI KÜLDÖTT.

A trilógia egyes köteteinek önálló címe van, mindegyik befejezett regény,

A könyv a tatárjárás idejébe vezet vissza és ennek a szörnyű pusztításnak a képe elevenedik fel. Nagyon sok hasonlóság van a jelenkori elesettségünkhöz. A kibontakozás reménységet nyújt nekünk is, hogy a mostani sok megpró* báltatás után jön még szebb jövendő.

Első kötetnek a címe:

A CSALLÓKÖZI HATTYÚ

A bolti ára 10 dollár és a postaköltség $1.00.

A második kötet címe:

A TÚLSÓ PARTON

A bolti ára 12 dollár és a postaköltség $1.00.

A harmadik kötet címe: *

A FEHÉR BARÁT

A bolti ára 15 dollár és a postaköltség $1.00,