Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-10-04 / 37. szám

VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 57. SZÁM. 1979. OKTÓBER 4. EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. ^ KANADÁBAN: 40 Ct EMLÉKEZZÜNK 1849 október 6-ra A FEGYVERLETÉTEL Görgey Artúr “atyai barátja”, Csányi László miniszter közvetítésével Kossuthtól lemondólevelet kért és kapott au­gusztus 11-én; Kossuth kikötötte, hogy a lemondás este 9-kor lépjen érvénybe. A fővezér, most az egynapos államfő, a következő napon, 12-én három felsődunai hadtestével, az egyetlen harcképes magyar hadsereggel. Világosnál leté­tette a fegyvert Rüdiger tábornok előtt. Az utolsó Éljen Görgey -re még az ő vasidegei is összeroppantak: egy pil­lanatra leborult hű lova nyakára. Miként a varsói herceg urának jelentette: Magyaror­szág az orosz cár lábainál hevert. Ami a fegyverletétel után következett, arról igazat mondott az angol kormány feje, Palmerston: “Az osztrákok valóban a legnagyobb vadállatok azok közt, akik valaha a civilizált ember meg nem érdemelt nevére igényt tartottak; kegyetlenkedéseik csak az afrikai és haitii négerfajok eljá­rásához hasonlíthatók”. Mi, akik megismertük 1. Lipót ta­nácsosainak hideg'vérszomját, Haynau dühöngéseit is el tudjuk helyezni az emberi történet jelenségeinek ez alsóbb­rendű sorozatába, de hogy a bécsi kormányköröknek e régi magyargyűlölete oly korláttalanul gyilkolhatott, ez a hata­lomra került személyek lelki berendezéséből is következett. Brescia hóhéra és szétrombolója, Haynau, éppúgy patolo­gikus jelenség volt vér- és bosszúszomjában, mint a hideg vámpír” Schwarzenberg Félix, aki nem tudvágyból, hanem állati érzéseinek hódolva járt a klinikára holttesteket bon­colni. Magyarország nem a cár, hanem e két ember lábainál hevert. AZ OSZTRÁK MEGTORLÁS Bem veresége és a déli, nagyobb magyar sereg szetosz­­lása után természetesen lehetetlenség volt a fegyverletételnél feltételeket kötni ki, amikor minden további tárgyalást órák alatt szakított volna meg Haynau seregének közbelépése, *—> de Görgey és a honvéd tisztikar nem csalatkozott, amikor a cár jóindulatára számított. Nemcsak Paskievics ajánlotta a császárnak és Schwarzenbergnek a “széleskörű amnesz­tiát, mely behegesztené az ország vérző sebeit ’, hanem Miklós cár maga is ezt javasolta Sándor cárevics által, akit a fegyverletétel hírére Bécsbe küldött, ráveendő Ferenc Jó­zsefet, hogy »—< mint a cári levél mondá — uralkodói jo­gaink legszebbikét, a helyesen értelmezett kegyelmet gya­korolja. A teljhatalom ekkor már a főparancsnok Haynau bárónál volt, akinek természetét ismerve, az augusztus 31 -i •minisztertanács megvonta tőle a halálos ítéletek végrehajtá­­sánák jogát, de erre Haynau Bécsbe ment, s a “két vérivó, a dühös bolond és a hideg vámpír’ rávette a miniszterta­nácsot, hogy az újra a főparancsnokot tegye a magyar élet és halál urává, csak utólag legyen köteles jelentést tenni a már végrehajtott ítéletekről. Az új határozatot közönyös lélekkel fogalmazta meg Schmerling igazságügyminiszter, az ifjú császár azonban két hétig vonakodott aláírni, míg végre Schwarzenberg aláíratta vele. Az emberies érzésű ta­nácsosokat, köztük Windischgraetz herceget, már rég elűzte környezetéből uralkodása első éveinek e rossz csillaga. A KIVÉGZÉSEK Háyridü á kivégzésekkel Latour máneseit akarta kien­­gesitéínf. ’S ezért az október 6-i bécsi forradalom évforduló­ján kellett meghalniok a honvédsereg azon főtisztjeinek, akik császári szolgálatból léptek át a honvédségbe. Az aradi tizenhárom vértanú tábornok, Kiss Ernő, Schweidel József, Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezics Károly, Nagy-Sándor Jó­zsef, gróf Leinin gen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, gróf Vécsey Károly ártatlan áldozatok, a magyar sorsnak igazi mártírjai, akik halálukkal beigazolták, hogy veszélyes viszonyok közé helyezett hazánkban a köte­lességteljesítés és hősies hazafiasság is tragikus véghez jut­hat. Gróf Batthyány Lajost ugyané napon lövette agyon Haynau megbízottja az Újépületben, miután a halálos íté­letben kimondott akasztást a büszke gróf öngyilkossági kí­sérlettel, nyakának megsebzésével lehetetlenné tette. Batthyány halála valósággal “premeditált Justizmord” volt, hiszen a bécsi kormány kezében levő 48-i iratokból napnál Világosabban kitűnt az ő küzdelme a dinasztia szolgálatá­ban a forradalom erőivel szemben; hadbírójának kutatásai elől ez iratokat hivatalosan letagadták, mert Schwarzenberg és a kamarilla benne látta a forradalmi mozgalom megindí­tóját, s ezért eleve elhatározta halálát. Batthyány, az aradi tizenhárom, Csányi László, báró Perényi Zsigmond, Szecs­­vay Imre, Kazinczy Lajos, Woronieczky Miciszláv, a lengyel légió vezetője és a kivégzettek hosszú sora a nemzeti önálló­ság vértanúja lett, akiknek emléke él, míg a Duna-medencén magyar nemzet él saját erkölcsi törvényei szerint. VÁRFOGSÁGOK A haditörvényszékektől várfogságra ítéltek száma jóval ezer fölött van; kitűnő hazafiak, mint Vörösmarty, Bajza, Jókai bujdosásnah adták magukat az üldözés elől; Deákot haditörvényszék elé állították, mely őt felmentette; a volt honvédeket tisztán bosszúvágyból besorozták a császári se­regbe, s miután az ilymódon előálló 40-45.000 főnyi sza-BOKASSA KÉNYTELEN VOLT ELMENEKÜLNI Közép Afrika 13 év óta korlátlanul uralkodó államfője és világraszóló fényűzéssel megkoronázott császára Líbiába repült, hogy annak kormányától pénzügyi támogatást kér­jen gazdasági válságba jutott országa számára. Ellenfelei, akiknek száma egyre gyarapodott, ezt az alkalmat használ­ták fel arra, hogy államcsíny végrehajtásával megfosszák diktátori hatalmától. A hatalomátvétel Dacko David volt elnök híveinek egyetlen éjszakán sikerült. Bokassa Jean- Bedel császár “őfelsége francia gyártmányú Caravelle re­pülőgépén kénytelen volt elmenekülni. Mi sem természete­sebb, minthogy útját Párizs felé vette, érkezését azonban előre nem jelezte. Ennek az lett a kövétkezménye, hogy repülőgépét sem az Orly, sem a Cha rles de Gaulle repülő­téren nem engedték leszállni, hanem a Párizstól északnyu­gatra 60 méríöldnyi távolságban levő Evreux katonai tá­maszpontjára irányították, ahol leszállás után a francia csa­patok és a rendőrség rögtön elzárta a külvilágtól. Még azt sem engedték meg, hogy a császárt fia, George herceg meglátogassa. Az Elysée-palotából — nyilván Giscart d Estaing Valery elnök utasítása alapján ,— hamarosan azt a tájékoztatást adták ki, hogy a császár nem maradhat Franciaországban. Ez a tájékoztatás meglepő volt, mert Bo­­kassának Franciaországban több kastélya is van. Csak ké­sőbb derült ki, hogy a francia kormány Bokassa menekülé­sével egy időben katonai támogatást nyújtott Dacko David elnöknek, akit Bokassa 1966-ban államcsínnyel állított félre. A francia kormány mintegy 450 főből álló katonaságot kül­dött Banguiba, Közép Aírika fővárosába, hogy ott a rend fenntartásáról gondoskodjék. MEGLEPETÉSEK Bokassa császárt kétségtelenül meglepte, hogy Francia­­ország nem adott neki menedékjogot, de még inkább meg lephette, hogy Evreux városából, amelynek éten pedig kom­munista polgármester áll, tüntetők vonultak a katonai tá­maszpont elé s ott “Bokassa — gyilkos kiáltásokkal az elű­zött volt császár azonnali letartóztatását követelték. A köz­vélemény számára viszont az volt a meglepetés, hogy kide­rült: Bokassa Giscard d Estaing Valery elnök afrikai ta­nácsadóját, Jöurniac Renét arany és elefántcsont fejjel dí­szített botjával meg akarta ütni, amikor az Gabonban arra akrta rábírni, hogy trónjáról mondjon le. Mások arról is tudnak, hogy Bokassa telefonálás közben Giscard d Estaing elnökre is rákiabált, aztán letette a kagylót. Dacko David elnök új kormányát Banguiban a francia követ melegen üdvözölte s az éhező lakosság részéről kez­dett fosztogatások megakadályozása és a rend helyreállí­tása céljából katonaság kirendelését kérte Párizstól, amit azonnal meg is kapott. A Banguiba érkező katonákat viszont az lepte meg, hogy a lakosság kitörő örömmel fogadta őket s a rend helyreállítása terén semmiféle nehézséget sem gör­dített útjába. A közép-afrikai katonaság fegyver nélküli polgári lakossággal együtt “ünnepelte” Bokassa bukását. Újabb meglepetést keltett Dacko David elnöke nyilat­kozata, amelyet az egyik francia lap tudósítójának tett arról, hogy az utóbbi két hónapot külföldön töltötte Franciaország és barátságos afrikai kormányok segítségével gondosan elő­készítse. Dacko szeptember 22-én mondott beszédében Lí­biát arra szólította fel, hogy ne avatkozzék be Közép Afrika belügyeibe; ugyanakkor elítőleg nyilatkozott a Szovjetunió­ról, amely szerint az utóbbi két hónapon át elárasztotta hazáját fegyverekkel és lőszerekkel. porufatot nem tudták elhelyezni, rövid idő múlva megint kiengedték, közben azonban ezer és ezer családot döntöttek halálos aggodalomba. Haynau beteg agyában újraéledt Basta és Hocher gondolata: véres példaadással szorítani engedelmességre e rebellis népet, miként maga írta: “Száz esztendeig nem lesz többé Magyarországon forradalom, erről fejemmel kezeskedem . Mikor azonban az európai hírlapok is felháborodtak véres kormányán, megsejtette a főparancs­nokságtól való közeli felmentését, s az utolsó pillanatban maga gyakorolt kegyelmet; a debreceni piarlament sok tagja így szabadult meg a kivégzéstől. Az orosz cár, miután am­nesztia-kérése visszautasításra talált, egyedül Görgey meg­­kegyelmeztetését eszközölte ki, akit a bécsi kormány Klagen­furtba internált, s akit a török földre menekült Kossuth, felocsúdva az aradi csapás ájultságából, s újra felvéve a kormányzói címet, 1849 szeptember 12-én kelt viddíni leve­lében ország-világ előtt árulóvá bélyegzett vállaira helyezve a szabadságharc katasztrófájának egész ódiumát.” Sz. Gy. Ezt az ódiumot Görgey egész életen keresztül kény­telen volt viselni. A kegyelemmel az elnyomó hatalom őt életre ítélte, amely talán súlyosabb volt, mint a halálos ítélet. Október 6-án ezt sem szabad elfelejteniük azoknak, akiket a második világháború után kegyetlen sorsuk vég­zetének kegyelme életre ítélt. HATÁROZATLANSÁG A párizsi Le Monde megállapítása szerint a francia kormány magatartását a Bokassa-ügyben határozatlanság, ha nem éppenséggel gyávaság jellemezte, amikor az elűzött császárt kiengedte az országból. Ez a magatartás Bangui­ban általános keserűséget váltott ki. Bokassa a francia kor­mány jóvoltából szabadon távozhatott a neki menedékjogot biztosító Ivory Coast területére . . . Bokassának ugyan szep­tember 21 -én el kellett hagynia személyes Caravelle jet - jót, de az eredetileg 26 kísérőjéből visszamaradt hat sze­méllyel együtt a francia. légierők DC-8 repülőgépén aka­dályfái ónul mehetett Abicljanba, Ivory Coast fővárosába. Dacko David elnök a hír vétele után azonnal kijelen­tette, hogy Ivory Coast kormányától haladéktalanul kéri Bokassa kiadatását, aminek szerinte a két ország közt fenn­álló nemzetközi szerződések értelmében nem lehet akadálya. Banguiban közben ledöntöttek Bokassa hatalmas érc­­szobrát, feldúlták a Jugoszlávia által eredetileg kosárlabda­játszó tornateremnek építtetett Bokassa-múzeumot, ahonnan széthordták a császári koronázás emléktárgyait. A francia katonaság megérkezését megelőzően a gyerekek a múzeum­ból kivitt császári kocsin kocsikáztak és számos üzlethelyi­séget kifosztottak, főként tankönyveket és iskolai felszerelési tárgyakat vittek magukkal a tanév kezdetére való tekintettel. A rend és nyugalom helyreállta után megtörtént az első tüntetés is a Dacko-kormány ellen. Mintegy 200 egyetemi hallgató felvonulásban tiltakozott az ellen, hogy új elnök­­helyettessé Maidon Henri volt miniszterelnököt jelölték ki. KUBAIAK GRENADÁBAN Grenada a világ egyik legkisebb szigetállama a Karib­­lengeren. Területe mindössze 135 négyzetmérföld, lakosai­nak száma pedig csak 96.964. Állami önállóságát 1974 feb­­uár 7-én nyerte el, addig brit gyarmat volt. Nemrég állam» •csíny kormány változást idézett elő. Valószínűleg ezzel a vál-v tözással hozható kapcsolatba az íi legújabb hír, amely sze­rint Grenada területén mintegy 5Q-60 kubai katonai sze­mély tartózkodik kiképzési és biztonsági szolgálatban. A szigetország jelenlegi miniszterelnöke,, Bishop Maurice már­ciusban ragadta magához a hátaimét, amelyet mint “a üép forradalmi kormányé’ -nak feje gyakorid. A kubai katonák grenadai szerepéhez tartozik az esetleges ellem-államcsíny, megakadályozása is. A törpe országpcska népi forradalmi hadsereg -e ma 3000 főből áll. A néphadsereg felfegyver­zése április óta egyre fokozódik. Az amerikai hírszerzőszer­vek értesülése szerint Kuba más, újabban függetlenné vált kis országok területén is hídfőállások megszerzésére törek­szik. GYILKOS MERÉNYLET SPANYOLORSZÁGBAN Guipuzcoa tartomány kátoüai körniányzóját, az 59 éves Sanchéz Gónzales-Válles Lorenzo tábornokot, San Sebas­tian tengerparti sétányán, amint ott feleségével együtt el­haladt, orvul megtámadták és meggyilkolták. Az illetékes hatóságok azt hiszik, hogy a merényletet a baszk elkülönü­lési mozgalom terroristái követték el. Sanchez tábornok há­rom napon belül a, harmadik, ebben az évben pedig a tizedik katona volt, aki megyilkoltak. Az előző kilenc katona ellen a baszk elkülönülési mozgalom terroristái követték el a gyilkos merényletet. Sanchez meggyilkolása után Suarez miniszterelnök Madridban sürgős megbeszélést folytatott a vezérkar főnökével. A rendőrség a francia-spanyol határt lezárta és a tettesek kézre kerítése céljából széles körű nyo­mozást indított. , Az 1.8 millió baszk kisebbség területi és politikai kü­lönállásért harcol. Garaicoechea Carlos, a mozgalom mér­sékelt vezetője a guipuzcoai katonai kormányzó meggyilko­lásában nyílt kihívást lát a katonai államcsíny végrehajtá­sára. Spanyolország lakossága 37 millió. A “baszk országot és szabadságot’ követelő szélsőséges kisebbség az idén el­követett 102 politikai gyilkosság közül 59-et vállalt magára, a többit baloldali elemek követték el. Minden jel arra mutat, hogy a baszk nemzeti” terrorcselekmények mögött is fel­forgató elemek és szabadsághősök húzódnak meg. TERRORISTA MERÉNYLET TURINBAN Az olaszországi 1 úrin városában a munkahelyére in­duló Ghiglieno Carlot, a Fia gépkocsigyár 51 éves vezér­­igazgatóját, négy fegyveres terrorista támadta meg és hét lövéssel halálra sebezte. Egy órával később névtelen hívó közölte a helyi lap szerkesztőségével, hogy a gyilkos me­rényletet a “Prima Linea” követte el, amelynek szoros kap­csolatai vannak a Vörös Brigáddal, Moro Áldó volt minisz­terelnök elhurcolójával és gyilkosával. Ghiglieno a Fiat negyedik főtisztviselője már, aki ellen merényletet követtek el. Rajtuk kívül az utóbbi négy éven át 15 másik olasz ve­zető férfiúnak lőttek *a lábába. A gyár Mirafiori-főtelepén nemrég két gyanús tűz pusztított, amely 4 millió $-os kárt okozott. NETO UTÓDJA Lisszaboni híradás szerint a Moszkvában elhúnyt an­golai elnök, Neto Agostinho utódjául a hatalmon levő mar­xista kormánypárt, az “Angol Felszabadításának Népi Moz­galma központi bizottságának ülésén Jose Eduardo dos Santos tervezésügyi minisztert választották meg, akit Neto Moszkvában utazása előtt helyettesítésével bízott meg. Az új angolai elnök 37 éves. Szoros politikai barátság fűzte Netohoz, akinek el nem kötelezett politikáját helyeselte s azt a törekvését is támogatta, amellyel a volt elnök nyíltabb kapcsolatokba óhajtott lépni a Nyugattal. Luandában, Angola fővárosában az a hír járja, hogy a pártvezetést a jövőben elkülönítik az elnöki tisztségtől, ebben a vonatkozásban azonban Neto utódját még nem jelölték ki. Az eddigiek szerint ketten jöhetnének számítás­ba: Lara Lucio, a párt főtitkára és Carreira Iko honvédelmi miniszter. ZIMBABWE ALKOTMÁNYÁNAK KÉRDÉSÉBEN Londonban a brit külügyminiszter elnökletével több mint három hete folynak már a tárgyalások Zimbabwe (Rho­desia) alkotmányának kérdésében. A tárgyaló felek merev­sége lassan megenyhül, a brit kezdeményezés mindkét rész­ről bizonyos engedményeket tudott elérni. Muzorewa Abel püspök, Zimbabwe miniszterelnöke elfogadta azt a brit ja­vaslatot, amelyet a britek tettek a fehér kisebbség külön­leges hatalmának csökkentésére, illetőleg megszüntetésére. A jelenleg hatályban levő alkotmányos rendelkezések sze­rint a fehérek a következő tíz éven belül megakadályozhat­nák az alkotmány módosítását és ellenőrzést gyakorolhat­nának a katonai, polgári és bírósági vezető állások betölté­sét illetően. Muzorewa a javaslat elfogadása előtt a vezeté­sével Londonban tárgyaló küldöttség 12 tagjától titkos sza­vazással előzetes véleményt kért. A javaslat ellen a küldött­ségnek csak egy tagja stávázott. Smith Ián volt miniszter­­elnök később kijelentette, hogy a nemleges szavazatot ő adta le, hogy az ország 230.000 főnyi fehér lakossága lássa, valaki még küzd jogaiért. A tárgyalások harmadik hetének végén a gerillák is engedtek eredeti álláspontjukból. Formálisan elfogadták azt az .alapelvet, hogy az új alkotmány értelmében & fehérek külön képviseletet kapjanak az országgyűlésen. Ezt Muga­be Robert és Nkopio Joshua eddig határozottan ellenezte. Ellenzésük okéi főleg' a jelenlegi alkotmányban a fehérek részére biztosított három előjog volt, amit Muzorewa már korábban feladott, miután brit részről ennek ellenében az országgal szemben hatályban levő gazdasági és pümikai megszorítások feloldását ígérték. A SALT ll-RE VONATKOZÓ DÖNTÉS ELHALASZTÁSA Church Frank idahói demokrata szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, a SALT Ihre vonatkozó sza­vazás elhalasztását javasolta addig, amíg a Kubában állo­másozó szovjet csapatokra vonatkozóan valami nem törté­nik. A szenátor javaslata tulajdonképpen Gromyko Andrei szovjet külügyminiszternek arra a beszédére akart válaszol­ni, amelyben Gromyko azt a kijelentést kockáztatta meg, hogy a Kubában állomásozó szovjet brigádra vonatkozó amerikai állítás valátlanságon alapuló propaganda. Church szenátor nem hiszi, hogy, a szenátus addig jóváhagyná a SALT II t, amíg a szovjet csapatok ki nem vonulnak Ku­bából. Gromyko beszédét Baker H. Howard tennesseei sze­nátor, a republikánus szenátusivezető ugyancsak megütkö­zéssel fogadta. Szerinte semmi kétség sincs afelől, hogy Kubában teljesen felszerelt, ütőképes szovjet harci brigád tartózkodik. Jackson M. Henry washingtoni demokrata sze­nátor Gromyko nyilatkozatát merész hazúgságnak minősí­tette, amely a SALT-tal kapcsolatos eljárást meghatározha­tatlan időre jégre tette. A SZOVJET KÉMHÁLÖZAT MELEGÁGYA Shevchenko Arkady, aki az Egyesült Nemzetek Szer­vezeténél igen jelentős hivatalt viselt, amíg az Egyesült Ál­lamok kormányától politikai menedékjogot nem kért, a BBC (British Broadcasting Corporation) “Panorama című adásán folytatott beszélgetés közben azt a megállapítást tette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a szovjet kém­hálózat melegágya, a Szovjetunió legmagasabb megfigyelő tornya Nyugaton . Állítása szerint Waldheim Kurt főtitkár orosz különleges helyettese, Lessiovski Victor a KGB néven ismert szovjet titkos rendőrség hivatásos tisztje. Szerinte Dneprovsky Geli, akit csak a közelmúltban neveztek ki az Egyesült Nemzetek genfi központjának személyzeti főnöké­ül, ugyancsak magas rangú KGB tiszt. Az utóbbi nem is lehetett titok, mert a brit és több más nyugati kormány mindent elkövetett, hogy Dneprovsky kinevezését megaka­dályozza, a szovjet nyomással szemben azonban ez hiába­valónak bizonyult. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a szovjet kémkedés tevékenységének legjelentősebb központja Nyugaton, A szovjet állampolgárok mintegy 250 hivatásos állást töltenek be az Egyesült Nemzeteknél. Számuk a tol­mácsok figyelembe vételével 300-ra tehető.

Next

/
Thumbnails
Contents