Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-01-25 / 4. szám
T 079. JANUÁR 25. MAGYAR ÚJSÁG 3. OLDAL1 PÓK REGÉNY ÍRTA: VASZARY GÁBOR x A tehén kérődzve búsan elbődul és fent a padláson, vagy húsz tojáson ijedt szemekkel egy tyúk ül. Harmadik fejezet Angele Gauley hetvennyolc éves vénkisasszony az ágya matraca alatt tartogatta a pénzét egy ócska harisnyában. Éjjel rajta feküdt, napközben többször is elővette és gondosan átszámolta megnyálazott ujjaival. Ha megtévedt, fakó arcát elöntötte a vér és a szíve verése meggyorsabbodott. Egyedül lakott, egyetlen társa feketefoltos, falánk macskája volt, de annak is ellenőrizte minden mozdulatát, annyira nem bízott senkiben. A tarka macska megérdemelt minden gyanút és kételyt, ott lopta meg a vénkisasszony élelmét, ahol hozzá jutott. Ez módot adott arra is, hogy gazdája végre hangos szóra nyissa száját, mert egyébként nem sok alkalma volt rá. Látogatókat nem fogadott, hazulról el nem ment soha. A pénze rabja volt, arra vigyázott szüntelen. Arcának beteges színe hasonló volt az ezerfrankos bankjegyek színéhez. Keveset evett, rongyokban járt, télen fázott, mert éppen csak akkora tüzet rakott, mint a mécses lángja. A konyhában élt, a szobába csak aludni járt. Esténként téglát melegített fázós lábának a szomszédok tűzhelyén, de ezt nagy lelki tusák után, mert ott kellett hagynia gazdátlanul a lakást és ott volt a pénz az ágyban, a matrac alatt. Szobájának egyetlen ablaka piszkos sötét udvarra nyílott. Ott állt reggelente a szomszédo kát lesve, amikor bevásárolni mentek, hogy számára is vegyenek valamit. Nem létező betegségére panaszkodott és nyomorúságát jajgatta, hogy félrevezesse az embereket. Mire gyűjtötte pénzét? Nem tudta volna megmondani. Ha százötven évig elél, akkor se szenvedett volna szükségét semmiben és jobb életet is megengedhetett volna magának. Reggelente, ha megnyitotta ablakát, közvetlen előtte ült és egyetlen pillanatra nem mozdult volna el onnan. Ha valaki idegen ment át az udvaron, rögtön felállt és májfoltos, reszkető kezével nyomban becsukta ablakát. Késő este feküdt le és korán kelt, mert keveset aludt és álmai mindig nyugtalanok voltak. Inkább napközben szunyókált, hogy éjszaka éberebb legyen és pénzét jobban vigyázza. Ha besötétedett, nem gyújtott mindjárt lámpát, az udvarról beszűrődő gyenge fényben üldögélt sokáig, míg elcsendesült minden zaj a házban és a lakók nyugvóra tértek. Ekkor szánta rá magát, nagyot sóhajtva, hogy lámpát gyújtson és így nagyobb biztonságban érezze magát a mérsékelt világosságban. Üldögélt szótlanul mellette, kis lángra csavarva a lámpa belét és zavaros tekintettel azt vigyázta, mint emészti a petróleumot. Úgyszólván szünet nélkül a sötétség elmúlását várta, nem sejtve, hogy nappal is állandó sötétségben él a lelke. A betegségtől reszketve félt; ha köhintett, ijedten hányta magára a kereszteket. I ejeskávén és sűrű levesen élt. Csak pénteken evett húst és ivott rá két gyűszünyi vörös bort, azt olvasta valahol, vért csinál. Minden este tizenegy óra felé felhúzta halott anyjától örökölt, hosszú vékony láncra fűzött aranyóráját, aztán sóhajtva lefeküdt és az ablaktáblákat \előzőleg megnyitotta, mert a sötétség megnehezítette lélegzetvételét. Az ablak keretén átvilágító piszkos, szürke fényre meresztve szemét, imádkozott, vagy sóhajtozott, míg nehezen elnyomta az álom. Éjszakánként felriadt és meggyorsult szívveréssel, előre hajolva figyelt a sötétbe és csak a hajnal piszkos, szürke fénye nyugtatta meg, hogy kimerültén újra álomba merüljön. Ezen a szeptemberi szélviharos estén a szokottnál is nyugtalanabb volt. Éjfélkor is a petróleumlámpa fénye mellett üldögélt, mert a szél zúgása megfélemlítette. Nyikorogtak az ablakkeretek, fütyült, jajgatott kísértetiesen a szél; az ajtók megzörrentek, mintha kopogtak volna odakint. Angele Gauley több ízben ki-be járkált a szobából a konyhába, hogy meggyőződjék, minden ajtót kulcsra zárt és jól elreteszelt. Éjfél után lefeküdni készült. Imákat mormogva vetette le magáról ócska ruháit és. fázósan bebújt a hideg ágyba. apjának horákolásai boldog, nyugodt szenderületbe ejtették. Most egyedül van. Két barátja vám csupán: a pénz és a falánk tarka macska, az ágy végében, a sötétben foszforeszkáló szemével. A szél még zúgott odakint és megzörrentette időnként az ablak keretét. Mintha kívülről akart volna bejönni valaki és az feszegetné, kisebb szüneteket tartva, kitartó, óvatos munkájában ... . . . Két órával később Angele Gauley már nem élt és a rendőrség is kint volt a tett színhelyén, hogy pontosan megállapítsa, miképpen történt a gyilkosság. Nem sok fáradságuk volt vele. A nyakában volt még a hurokra szorult zsineg. A holttest az ágy lábánál a földre csúszva hevert; megtépett hajjal; szétszakított ócska hálóingében, bizonyságul, hogy vadul küzdött életéért, mielőtt végeztek volna vele. Eekete foltos macskáját nehezen tudták elzavarni mellőle; nyivákolt, karmolt és harapott. Végül is rövid tanakodás után agyonlőtték és két revolverdörrenéssel pontot tettek az élete után. A lakás minden bútordarabja feldöntve, felforgatva. A gyilkos lázas gyorsasággal kutatott az értékek után, szétdobálva mindent a szekrényekből és felszakított fiókokból. Kétségbeesett dühében mindent szétszórt és megrongált, de csodálatosképp a matrac alá rejtett ócska harisnyát nem találta meg sehogy, pedig az ágyat is feldúlta. Akkor csúszhatott a fal mellé és izgalmában észre se vette. Hiába ölt és gyorsan menekült tovább. Kevés híja volt, hogy el nem csípték, mert a vénkisasszony eszelős sikolyára és a dulakodás tompa zajára figyelmessé tett szomszédok azonnal értesítették a rendőrséget. Ez alatt menekült a gyilkos, riadtan figyelte a kinti zajokat, áldozata holtteste mellett. A feldúlt szobának össze-vissza hányt berendezéséiről képtelenség volt megállapítani, mit vitt magával. Erre vonatkozólag senki sem tudott felvilágosítást adni. Az immár halott vénkisaszszony titokzatos körülmények között élt, lakását nem hagyta el soha, látogatót nem fogadott, sőt a szomszédai közül sem engedett be magához senkit. A gyilkosnak csupán pár perc előnye lehetett gyors menekülésében. Feltétlen a közelben bujkál. A környező utcákat erős rendőri kirendeltségek szállták meg és megkezdődött az embervadászat. A külváros szomszédos kerületeit is körülfogták, hogy átfésüljék azokat a helyeket, ahol esetleg nyomára akadnak. Még nem hajnalodott, amikor a külváros kétséges helyeit teljesen elzárták és kezdetét vette a nagy arányú *razzia, amit a rendőség már régen tervbe vett és csupán a ma éjszakai gyilkosság segített gyors megvalósuláshoz. Mindenki gyanús volt, akinek valaha is dolga akadt a rend embereivel. Jobban tette, ha ész nélkül menekült és nem sokat bajlódott azzal, hogy alibit igazol. Fizethet régebbi bűnökért is; elaludt ügye felszínre kerül és váratlanul bajba ránthatja újra is, ha idejében simán meg is úszta. Félórán belül a külváros minden lakója értesült a razziáról. Titkos füttyjelek sikoltották az éjbe, hogy meszszebbről távolabb füttyök jelezzék, megértették a riasztó jelt és mindenki legjobb belátása szerint cselekedjék. A szélvihar már teljesen elült, az éjszaka csillagos volt és hideg. Apró fénypontocskák villantak fel itt is, ott is a szűk sikátorokban, a rendőrök villanylámpáiból. Egy utca torkolatánál nagy teherautó körvonalai rajzolódtak elő, körülötte rongyos ruhájú alakok megadással tűrték sorsukat. .— AllezI Montez! Gyerünk! Felszállni! A síró asszonyok és átkozódó férfiak csoportjában akadtak olyanok is, akik összeszorított szájjal, lehunyt szemmel, magukba fojtva rémületüket, tanácstalanul álldogáltak ott, míg durván löktek rajtuk. t A rendőrségi autók gyorsan szállították a gyanúsítottakat a Cité felé, hogy szükség esetén újabb fordulót tegyenek. Akiket nem avizáltak a külváros éberebb lakói, riadtan kapták fel fejüket, amikor durván megdöngették a külső ajtókat, hogy egyszerre elszálljon a szemükből minden álom. — La police! o uvrez! Rendőrség! Ajtót nyitni! Negyedik fejezet Madame Moisier kokainnal kereskedett és szintén azok közé számítódott, akiket idejében nem értesítettek, mert utálták a környékbeliek. így váratlanul érte a razzia. Özvegyasszony volt. Kis termetű, egyenes tartású, mozgékony, kövér asszony, aki erősen fűzte és kölnizte magát. Az üzlet remekül jövedelmezett és meg is volt a látszatja. Egyetlen gyermekét, a tizenkétéves Thérése-t úri módon neveltette; csinos ruhákba öltöztette és ellátta minden jóval. A gyerek semmit sem sejtett anyja titkos tevékenységéből. f Madame Moisier gyermeke iránti kötelességtudásból idejét gondosan hasznosítani igyekezvén, a kokain kereskedésen kívül, csinosabb lányok gondtalan szórakozását biztosította, gazdag, előkelő urak számára, titkos találkahelye lévén a Luxembourg negyed leghosszabb utcájában, a rue de Vaugirard egy átjáró házának első emeletén. Csinos kis pénzt hozott az üzlet a házhoz; jól megfizettek egy-egy szemrevaló lányért, főleg, ha tizenötéves volt. Madame Moisier a külváros pépét mélyen megvetette, csupán a szegénység leplével takaródzva hasznosította környezetüket. Pénze szépen gyarapodott és igen ügyesen kibújt a hatóság utána nyúlkáló keze alól, pedig jó ideje figyelték, okot keresve arra, hogy rábizonyíthassák lelkiismeretlen üzelmeit. Már régen felhagyhatott volna veszélyes foglalkozásával, elég pénze volt, hogy hátralevő éveit gondtalanul élje, de alig múlt negyvenéves, a könnyen szaporodó pénz izgatta és a mesterségét is kedvére valónak találva, a tétlenségbe nem tudott volna belenyugodni. A razzia a legrosszabb pillanatban érte. Éppen egy nagyobb mennyiségű szállítmány átvétele után, amelyet már nem volt ideje eldugni, vagy megsemmisíteni. Ha másfél órával később jönnek, azokat is nyakon csíphették volna, akikkel közvetlen összeköttetésben volt. Madame Moisier tehát lebukott, ahogy a környékbeliek már régen kívánták neki. Ez volt az egyetlen jóleső hír a razzia folyamán előállott kellemetlenségek között, amelyek eg'yiknek-másiknak hosszabb-rövidebb ideig a vesztét okozták. A kokainos Lucy, ahogy a környéken nevezték madame Moisier-t, méltóságteljesen és mosolygó arccal viselte sorsát. A CLEVELANDI MHBK FŐCSOPORT KÖZLEMÉNYE A hivatalosan, Ohio Charter, névhasználat és jelvény védjegy alapján működő clevelandi MHBK Főcsoport bálrendezősége ismételten tudatja a bennünket támogató clevelandi magyar társadalommal, hogy minden- más félrevezető híreszteléssel szemben a már féléve behirdetett bálját változatlanul 1979. jan. 27-én a clevelandi PLAZA HOTEL nagy báltermében tartja meg, este 9 órai kezdettel. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy számos pártfogónk részéről beérkezett panaszoknak egy, csupán “Rendezőség név aláírás nélkül — kiküldött védnöki felkérés volt az oka. A Főcsoport r- mint a múltban — a jövőben is mindig aláírással küldi ki közleményeit. Bál-információ telefon: 521-6194 este 7-9 között. Kovács Iván Torday Egon Bálelnök Föcsoportvezető Vaszary Gábor a magyarság körében jól ismert író. Világviszonylatban: világhírű. Németországban, Franciaországban könyveinek sokasága jelent meg. Évek hosszú során keresztül figyelte a magyar sajtó vergődését a pénztelenség és a magyar közösség közönbössége miatt. Karácsony előtt egy nemes gesztussal felajánlotta könyveinek emigrációs kiadói jogát, hogy ebből segítséghez jusson a magyar sajtó. Elküldte legkedvesebb könyvét a “Pók”ot, hogy ezzel kezdjük el a kiadásokat. A Pók megjelent német nyelven-és lOO^ezres példányszámot ért meg. Franciaországban megfilmesítették. Hálásan köszönjük Vaszery Gáborpéldátadó cselekedetét. A könyvkiadás sohasem volt olcsó művelet. Az inflációs időben még több befektetést igényel. A könyv szedését felhasználjuk az újságban, hogy ezáltal csökkentsük a költségeket és megismertet- ! hessük és megszerettessük olvasóinkkal a könyvet. Előreláthatólag 300 oldalas lesz a könyv és vászon-' kötésben 15 dollár. Aki azonban az alant i szeí- j vényt kitölti és beküldi a vételárral együtt, az 50%-os kedvezményt kap, vagyis 15 dollár helyett! 10.50-et kell fizetnie; aki pedig nem mellékeli a vételárat, de jelzi, hogy a megjelenéskor hajlamos megvenni, az 20%-ot kap és a megjelenéskor 15 dollár helyett 12 dollárt kell beküldenie és a pos- j tázásra még 50 centet, vagyis $ 12.50-et. A pénz elő- j való beküldése esetén nem számítunk portót. A könyv előreláthatólag május végére jelenik meg. A Magyar Sajtó érdekében kérjük, rendelje meg a könyvet! c-—---------— -----■— ------—--------—~—•—■——-——■-------------------------— Folytatás — Ez kinek szólt? r— kérdezte elmélázva. — Apjára vonatkozott, ~ nyugtatta meg Mibhel, hogy I maga is megnyugodjék. Undorítóan döglik az öreg. Répin megnézte, mert mindent megnézett, amit megnézhetett, szokása szerint. Az már szent igaz, ocsmányul fest. Fertelmes, ha valaki megöregszik. Minek is tartják a háznál? — Menhelyre vigyétek és megszabadultok tőle. — Azt hiszed, akarja? ■— Minek kérdezitek? i— Jajgat, ha szóba kerül. Undorítóan tud sírni. Az asszony szíve is megesik rajta. Az már nagy dolog. Megértőn bólintott. Hát ilyen t ravasz az öreg? Sír is, ha kell? — Ami a kis vidéki házat illeti, — próbálta folytatni álmodozását Michel, de rövidesen belátta, elszállt belőle minden szükséges lelkesedés. <— Arról majd máskor beszélünk. — Jó, máskor beszélünk róla. Vacsorára jó sűrű zöldségleves volt, kenyeret aprítottak belé és vörös bort ittak hozzá. Tizenegy óra felé lényegesen enyhült a szélvihar, bár! még egyre zörgetett ajtón, ablakon, de ereje megfogyatkozván, egyéb gonoszságra nem tellett tőle. Michel összeszedte tolvajszerszámait, elszívott egy cigarettát, aztán elindult kicsit körülnézni. Pépin nem tartott vele, sőt igyekezett lebeszélni barátját, bizonytalannak nem vág neki az ember. Michel az asszonyra hivatkozott, aki rossz szemmel nézi, ha 1 «jlehaza tétlenül üldögél, amikor mindenből kifogytak. Nem l nágy lelkesedéssel érvelt, arra számítva, az asszony lebeszéli, de egyetlen szót se szólt, csak dühösen tett-vett körülöttük.- Az öreg Pivois is kijött az ételszagra, előzőleg kilesett a kulcslyukon, hogy bizonyos legyen a dolgában. Ha elkésik, , egyszerűen kihagyják, azzal érvelve, azt hitték, nem éhe3. Mohón és gyorsan evett, a többiek adagját mérlegelve. Ha előbb végez, talán még kap egy keveset. Michel tehát útnak indult, egyedül, fázósan összehúzva kis kabátját. Felöltőben még se jár lopni az ember, mert < a'szabad mozgásra mindig szüksége van. V Átvágott a latyakos mezőn, hogy kerülő úton jusson a város felé, amerre rendőrrel nem találkozhat. Fáradt volt és kedvetlen. Lélekben más utakon járt, tovább szövögetve! színes álmait, a vidéki kertes ház körül, valahol egy folyó 1 niéntén, ahol horgászni is lehet. A háztartási vers megtette a magáét, elvette nyugal mát, megbontotta lelke békéjét és elindította az álmok útján, ismeretlen szomorúságok felé. MEGRENDELEM ^ -- I ............ Vaszary Gábor: A PÓK című könyvét . . példányban. Mellékelem a vételárat példányonként 10.50-et. :.V. ■ i Kötelezem magam: a megjelenéskor átveszek .... pél- i dányt és az értesítéskor elküldök példányonként $ 12.50-et. 1 NÉV .................... < i CÍM. ................. ( VÁROS....................................................................................... ÁLLAM, ZIPSZÁM............................................................... ‘ Áldott jó Szüzanyánk, ne hagyj el! Szeles időben minden érzékeny ember a halottaira gondol. Angele Gauley emlékezetében is felbukkantak rég elhalt szülei. Az apja Marcel Gauley magas szál, jól megtermett ember, tömör, szőke harcsabajszával áttetsző, világos szemével, szimpla, magas gallérban, széles nyakkendővel, ahogy megnagyított fényképe megmutatta az ágya feletti falrészen, halott felesége madame Gauley, született Genevieve Salvier társaságában, aki életében halkan nevetgélt és most nyakig zárt, fekete, csipkés ruhában, erősen telt, domború kebellel, divatjamúlt tornyos frizurával, némán, kifejezéstelen szemekkel meredt a semmibe. Angele Gauley fogvacogva gondolt halottaira, akik egykor nagyon szerették, még apró gyermek korában, kék szalaggal hajában, csinos ruhában, amit az anyja varrt a sötétzöld bársonyfüg'gönyös ablak mellett, szorgos munkájából fel-fel tekintve, férje érkezését várva, hogy amint az ajtón belép, a leves az asztalon gőzölögjön. Angele Gauley fájó szívvel emlékezett halottaira, akik életükben szerették és most mégis a rémületet ültették szívébe, amikor gondolatai közé léptek, egymásba karolva, ahogy vasárnaponként misére jártak, néma fejbólintással köszöntve ismerőseiket. Éjfél már elmúlott, amikor felült az ágyban és az éjjeli szekrényre helyezett petróleumlámpa belét gondosan lecsavarva, a lámpaüveg tetején belefújt, hogy kilobbanjon fénye, átható petroleum szagot árasztva maga körül. A sötétségbe burkolt szoba egyszerre kihűlt és a megidézett holtak türelmesen helyet foglaltak a kerek asztal mellett, az ággyal szemben, az agyontisztított, barátságtalan bútorok között. Sötétbe meredő szemekkel, dideregve hallgatta öreg szívének megriadt, tompa dobogását. Sovány, elszáradt testét tunya vére nem tudta felmelegíteni. Az anyja szavára emlékezett, ködösen, nagyon -távolról, amint haragosan rászól: •—* 1 edd le a kavicsokat, Angele! Mi ütött ebbe a gyerekbe, hogy állandóan kavicsokat gyűjtöget? Gyermekkora éjszakáin is félt, de álmából felriadt virágos mintájú pongyolában álldogálva felfedett készlete mellett és titokban összeköttetéseiben reménykedett, bár őszinte rémület fogta el, amikor egyetlen gyermekére, Thérése-re gondolt. A legjobb esetben is egyedül marad a gyerek pár napig és Lem lesz, aki gondját viselje. Nincs a környéken senki, akinek szolgálatkészségében megbízott volna. Ügyetlen egynek nem biztosította baráti jóindulatát, hasonló eshetőségre nem számítva soha. Rendőri fedezet mellett öltözött fel és az ijedt szemű gyermekét mosolyogva igyekezett megnyugtatni, közben azon járt az esze, kire bízhatná a szomszédok közül, hogy végképp magára ne maradjon. Míg lassan öltözködött, lázasan működött az agya. Csinos kis összeg a bankban, a betétkönyv az ékszerekkel biztos helyen. Nem is a rendőrség elől dugdosta, a környékbeliek ellen védekezett, akiktől jogosan félt és akiket mélységesen utált. A gyerek az ágyban ülve, ijédt szemmel nézte öltöz ködő anyját és a szoba közepén álldogáló közömbös arcú rendőrt, amint mindkettőjüket figyelemmel kisérte; a gyerekre csak úgy oldalt pislantva, sunyi tekintettel, mert inkább az asszony mozdulatait kisérte figyelemmel, aki lassan, piszmogva öltözködött. Kié a gyerek? — szólalt meg végre, Thérése-re mutatva. Az enyém. % r— A lakást lezárjuk. És mi lesz a gyerekemmel? az arca fakó lett és ijedten nézett rá. — Míg sorsáról gondoskodás történik, valamelyik szomszédjához kerül. — Nem jó! r- jajdult fel. — Ezek itt mind csirkefogók, tolvaj, szemét népség. Nem engedem a gyerekemet tönkre tenni, —* jajongva, hangosan beszélt, arra számítva, a gye-, rek is sírni fog és közös jajgatásukkal valami eredményre jutnak. De Thérése csendes és szótlan volt, csak ijedt tekin tete árulta el, hogy mindent hallott és megértett, egyébként a legkisebb ellenállást sem mutatta a történtekkel szemben és nem sietett az anyja védelmére. — Nincs senki, akire rábízhatnám, — jajveszékelt tovább madame Moisier. Nincs joguk egy ártatlan gyermeket tönkre tenni. <— A gyerek itt marad, ha akad, aki vállalja, Majd > í hivatalosan intézkednek sorsa felől. — Tiltakozom. Jogom van hozzá. Törvények is vannak. ' Majd találok értelmesebb és jobb indulatú emberre, aki megérti egy anya kétségbeejtő helyzetét. A gyerek velem jön. — Nem megy veled. A hosszúra nyúlt vitatkozás befejezéséül egy újonnan érkezett rendőr pár percnyi habozás után átment madame! •' Moisier közvetlen szomszédjához, madame Rose Labaume" hoz, hogy rábízzák Théréset, míg egyéb intézkedés történik ügyében. A kokainos Lucy hasztalan rikácsolt, gyermeke sorsáért aggódva és kivetkezve méltóságos magatartásából, nem se-,T» gített semmit; hiábavalónak bizonyult, hogy perrel fényé- v getődzött és erkölcsi kártérítéssel ijesztgette őket, ha gyér- * mekének legkisebb baja lesz. Miután belátta, nem megy velük semmire, a rendőrök között ijedten pislogó madame' Rose Labaumenak könyörgött. —- Pénzt kapsz tőlem, ha vigyázol rá! Sok pénzt, —<■ próbált lelket önteni belé, mert a rendőri fedezett melleit idehozott öregasszony nem nagy kedvvel vette tudomásul; ’ hogy a gyereket a gondjaira bízzák. Madame Moisier Ígéretében egyébként sem bízott. Eddig sem mutatott semmiféle jóindulatot senki irányában, hasztalan hajtogatta, ismételte szapora szóval, hogy minden szolgálatáért búsásan" megfizet. Ronda, fennhéjázó asszony ez, aki ez a legkisebb” segítséget is megtagadta szomszédaitól. Nem közibük való,' nem vonatkozhat rá a csirkefogók kölcsönös megegyezésééamely szerint a bajba jutottakon a közvetlen szomszédoknak kötelessége segíteni. Nem volt kedve a rábízott feladathoz, de tiltakozni sem mert. Thérése-t hajnali fél ötkor felöltöztette az anyja. Iskolai könyveit összeszedve, csak egy babát vehetett magához, egyéb más dolgait ott kellett hagynia, a rendőrség által lefoglalt lakás berendezésével és más ingóságaival együtt. Ez újabb indulatkitörésre késztette madame Moisiert, aki leányát a legegyszerűbb ruhájába öltöztette, féltve csinosabbdolgait a szomszédoktól, erre az újabb fordulatra a gyerek legszebb ruháját kapkodta elő, hogy így mentse, ami még ' menthető. Szándékában erős ellenkezésre talált és erőszakos fellépésének egyetlen következményeképpen kiütötték kezéből a gyerek összeszedett dolgait és taszítottak egyet rajta az ajtó irányába. ^ (Folytatjuk) ___?'''
