Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-09-13 / 34. szám
VESZEDELMES SAJTÓSZABADSÁG SZOVJET ÉRTELMEZÉSBEN A Washington Post moszkvai tudósítója arról számolt he, hogy a szeptember 3-án Moszkvában megnyílt kőnyvkiállítás amerikai anyagából 35 művet a szovjet vámhatóságok lefoglaltak. A lefoglalt anyagból néhány darab ugyan visszakerül a kiállításra, a többit azonban kétségtelenül elkobozzák. Az intézkedést Stukalin Boris, a kiadóvállalatok, nyomdák és könyvkereskedések állami bizottságának feje a sajtó- és szólásszabadság legmagasabb fokú biztosításának minősítette, mivel a fasizmus eszméinek terjesztésére vonatkozó szabadság olyanfajta szabadság, amelyet az ő országukban és más országokban is minden becsületes embernek elleneznie kell. Az ilyen könyvek nem hozzák a népeket egymáshoz közelebb és nem szolgálják a türelmi politika ( detente”) ügyét. Valójában ezek gyűlöletet és ellenségeskedést kavarnak fel a népek közt és útját állják a türelmi politika (“detente”) kibontakozásának. A Szovjetunióban törvény tiltja bizonyos könyvek bevitelét. Ezek közé a könyvek közé tartoznak a háborúról, faji ellentétekről szóló művek, a szovjetellenes, pornografikus könyvek és azok a sajtótermékek, amelyek (a kiállításon részt vevő) más államok tekintélyét sértik. A kiállításról kitiltott könyvek közt szerepel Levine ,David politikai karikatúrista rajzainak gyűjteménye, Solzhenitsyn Alexander száműzetésben élő, Nobel-díjas író több műve, két könyv, amely Baryshnikov Mikhael balettcsillagról szól, valamint Voinovich Vladimir disszidens szovjet humorista szatírája a jelenlegi szovjet életről, amelynek címe: Chonkin Iván élete és hihetetlen kalandjai”. Az amerikai könyvek lefoglalása és a kiállításról történt kitiltása elsősorban a Random House” gyűjteményét sújtotta, mert annak néhány száz kötetéből 13-at nem engedtek be. A cég elnökétől, Bernstein Róberttól a beutazási engedélyt is megtagadták. Stukalin Boris kijelentette, hogy ez nem az ő bizottságának kezdeményezésére történt és hogy az Egyesült Államok illetékes' tényezői nagyon jól tudják, miért nem adtak neki (“to this gentleman ) lehetőséget a beutazásra. A Random House lefoglalt könyvei közül kettő Kínával, négy a nemzetiszocialista Németországgal, kettő a balettel és Baryshnikovval, egy Oroszország történetével fodalkozik, kettőnek pedig Sakharov Andrei, az emberi jogokért küzdó mozgalom vezetője volt a szerzője. Sakharov egyik könyvének címe “Művészet és forradalom”, a másiké Hazám és a yjlág . Érdekes, hogy a cenzorok Orwell George 1984 című politikai szatíráját beengedték, holott két évvel ezelőtt még kitiltották; Orwell másik híres művét azonban, amelynek címe ‘Állatgazdaság (Animal Farm), az idén ugyanúgy kizárták a kiállításról, mint 1977-ben. TEHERÁNBÓL KIUTASÍTOTTÁK AZ AP TUDÓSÍTÓIT Szeptember 4-én az iráni kormány bezáratta az Associated Prés? téheráni irodáját. Behzadnia Ali dr., az országos, tájékoztatásügyi minisztérium külföldi sajtóosztályának feje az intézkedést azzal indokolta, hogy az AP tudósításai a kprd felkeléssel kapcsolatban alapjukban tévesek voltak. Az iroda fejét, Fatro B. Nicóíast, aki augusztus 28-.án érkezett Iránba 15 napra érvényes látogatási engedéllyel, feleségét, Earleent, aki ugyancsak az AP munkatársa, Kent Thomas riporterrel és Dopoulos Philippei, az AP levelezőjével együtt 48 órás határidővel kiutasították. Behzadnia az amerikai tudósítók kiutasításával egy időben két iráni újságírónak is megtiltotta, hogy az AP-nek írjon. Más iráni újságírók küldhetnek tudósításokat az AP- nek, ha mértéktartásukat bebizonyítják. Egyébként az AP fellebbezhet Washingtonban az iráni követségnél, mert Irán nem akarja véglegesen kizárni az országból a hírügynökséget. Az AP él ni akar a fellebbezés jogával s új beutazási engedélyt kér munkatársai számára. Az AP tudósítóinak kiutasítása nem az első. A New York limes és a Los Angeles Times, valamint a nyugateurópai lapok tudósítóit az utóbbi 1 1 hét folyamán már mind kiutasították az országból. VANDALIZMUS LENINGRÁDBAN Július derekán Leningráclban, az egykori Szentpétervárott, ismeretlen tettesek súlyos rombolásokat követtek el Nagy Péter híres nyári kertjében. Mintegy 30 márvány szobrot ledöntöttek, vagy megrongáltak. A Ielningrádi rendőrség a rock -zene kedvelőit gyanúsította meg a vandalizmussal. Augusztus 28-án váratlanul szétzavarta az engedély nélkül rock -zenei hangversenyre összegyűlt játékosokat, miközben kutyákat és gumibotokat használt, végül pedig több mint 150 személyt letartóztatott. A kerületi rendőrállomások több mint 18 óra hosszat vallatták a gyanúsítottakat, akiket a KGB is kihallgatott. SZOVJET BESZIVÁRGÁS AMERIKÁBA Bár az amerikai hírszerző szervek jelentéseiből már hónapok óta egyre világosabban kitűnt, hogy a Szovjetunió Kubában katonai támaszpontot akar létesíteni, a közvéleményt most mégis meglepetésszerűen érte az a megállapítás, hogy Kuba területén 2000-3000 főnyi szovjet katonaság gyalogság és tüzérség — állomásozik. Ami azonban a clevelandi Plain Dealer című napilap szerkesztőjének álláspontja szerint ennél a ténynél is megdöbbentőbb, az a Carterkormánynak az a megítélése, hogy a Kubában tartózkodó szovjet haderő nem fenyegeti az Egyesült Államok biztonságát és nem sérti a Szovjetunióval kötött egyezményt sem. A Plain Dealer szerkesztői állásfoglalása szerint ez a magyarázat helytelen, korlátolt és könnyen veszedelrtiessé válbatik. A szovjet brigád jelenléte Kubában csak önmagában és pillanatnyilag nem jelenthet olyan közvetlen veszélyt, mint amilyet 1962-ben a Szovjetunió röppentyűjének Kubába telepítése jelentett; valójában azonban és bosszú távlatú szemlélettel kétségtelenül azt jelent az Egyesült Államoknak, sőt rövid távlatú szemlélettel is komolyan veszélyezteti Közép-Amerikát, elsősorban a Panama-csatornát, másodsorban pedig a Monroe-tan megsértésével a nyugati félteke minden országával érezteti a gyarmatosító kalandra hajlamos orosz izom fenyegető erejét. Floridától 90 mérföldnyire. orosz katonai támaszpont kiépítése messze túlmegy azon a szovjet-amerikai egyezményen, amely lehetővé tette, hogy Kubában katonai “tanácsadók működhessenek. Carter elnök egy évvel ezelőtt még hangsúlyozta, hogy az amerikai politika elutasítja a nyugati féltekén a Szovjetunió támaszpontjainak létjogosultságát. Akkor Carter elnök a Panama-csatornára vonatkozó szerződés támogatását akarta megszerezni. Most a Carter-kormány olyan fényben tűnik fel, mintha ebhez a politikához hűtlenné vált volna, mert az első adott esetben rögtön csökkenteni akarja a szovjet katonai jelenlétének jelentőségét s egyenesen tagadja veszedelmes voltát. AZ OROSZ CSAPATOK JELENLÉTE KUBÁBAN Carter elnök szeptember 4-én megbeszélést folytatott külpolitikai főtanácsadóival arról a kérdésről, hogy az Egyesült Államok hogyan vegye tudomásul a 2000-3000 orosz katona jelenlétét Kubában és milyen nyilatkozatot adjon ki ezzel kapcsolatban. A Washington Post értesülése szerint a megbeszélésen az a vélemény alakult ki, hogy a nyilatkozat* megtételére Vance R. Cyrus külügyminiszter hivatott, mint a legalkalmasabb magas rangú állami főtisztviselő. Yance külügyminiszter nyilatkozata biztosítja az Egyesült Államok nézetének komolyságát. A kialakult álláspont szerint a szovjet csapatok Kubában az Egyesült Államoknak katonai veszélyt nem jelentenek; a külügyminisztérium azonban úgy látja, hogy ez a tény okkal vonhatja magára a kormány különös érdeklődését. Bizonyos szovjet'csapatok már 1976 óta állomásoznak Kubában, de csak szeptember első hetében vált ismeretessé, hogy azok létszáma megnövekedett és hogy a csapatok közt harcoló alakulatok is vannak. A Fehér Ház szóvivője szerint az orosz csapatok jelenléte Kubában sokkal komolyabb veszélyt jelent Castronak, mint az Egyesült Államoknak, mert éppen az el nem kötelezett országok csúcstalálkozóján kétségessé teszi Castronak azt az igyekezetét, bogy a csúcstalálkozó el nem kötelezett jellegét megóvja. Egyes országok képviselői máris azzal vádolták meg Castro Éidél kubai elnököt, bogy a csúcstalálkozó tagjait a szovjet érdekeltség körébe akárja vonni. Erre alapos okot adott Castro szovjetbarát megnyilatkozása és Amerika-ellenes kirohanása, a jenki imperializmus emlegetése. CASTRO BESZÉDE Az el nem kötelezett országok havannai csúcstalálkozóján Castro Fidél kubai elnök nagy beszédet mondott, amelyben a 94 ország képviselői előtt nyíltan támadta az Egyesült Államok külpolitikáját és Egyiptom magatartását, ugyanakkor egekig magasztalta a Szovjetuniót azért, hogy a szükség órájában Kuba segítségére sietett. A beszéd hatása a csúcstalálkozót két része szakította. Az Egyesült Államok és Kína képviselői kivonultak. Mást nem is tehettek, mert a találkozónak egyik állam sem tagja, mindkettő csak megfigyelőket küldhetett a tárgyalásokra. Egyiptom nyílt válasz adására kért és kapott engedélyt. Tito Josip, Jugoszlávia elnöke, Castro beszédét óvatosan megtapsolta, de amikor a jelenlevők Castrot felállással ünnepelték, ülve maradt. Castro után a csúcstalálkozó négy legmérsékeltebb tagállamának képviselői szólaltak fel, de nem helyeselték Castro megállapításait, hanem kellő tapintattal az el nem kötelezett országok magatartásának alapelveire mutattak rá. Tito 45 perces beszédet mondott, amelyben sem az IEgyesült Államokat, sem a Szovjetuniót nem támadta, a jelenlevőket pedig arra intette, hogy mindkét főhatalom befolyásától tartsák magukat távol. Érdemes megemlíteni, hogy Castro beszédét a csúcstalálkozó nagy lelkesedéssel fogadta, Titoét, aki pedig 18 évvel ezelőtt az el nem kötelezett országok csúcstalálkozóinak kezdeményezője volt, inkább tisztelettel fogadták. A csúcstalálkozó a továbbiakban különböző bizottságok zárt ülésein folytatta munkáját. A legkényesebb kérdés Egyiptom helyzetének tisztázása volt, noha világosnak tűnt, hogy a radikális arab országoknak nem lesz elég támogatójuk ahhoz, hogy Egyiptomot az Izraellel kötött béke miatt kizárják, mert az afrikai feketék legtöbb országa óvakodik ilyen erélyes lépés megtételétől. Egyes mérsékelt államoknak az a felfogása, hogy ez a kérdés a két ország ügye, nem a találkozóé. VESZÉLYBEN A SALT II Vance külügyminiszter az orosz csapatok jelenlétét Kubában igen komoly kérdésnek minősítetté és hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok kormánya nem ismeri el a “status quo”-t. Rámutatott azonban arra is, hogy a szovjet egységek közt sem tengerészeti, sem a légierőkhöz tartozó egységek nincsenek, azok tehát támadó képességgel nem rendelkeznek. A Kubában tartózkodó csapatok a Kubára vonatkozó szovjet-amerikai kölcsönös megértést sem zavarják, azt a megállapodást sem sértik, amelyet a két ország 1962-ben az emlékezetes válság után kötött egymással. Mindettől függetlenül Vance megállapítása szerint a szovjet csapatok kubai jelenlétét komolyan kell venni, mert az ellenkezik a régóta követett amerikai politika irányával. Vance szerint a szovjet brigád Kubából történő kivonására vonatkozóan ultimátumról beszélni hasztalan lenne, Church Frank idahói demokrata szenátor, mint a külföldi kapcsolatok szenátusi bizottságának elnöke azonban más véleményt vall. Szerinte a SALT II tárgyalásáról és jóváhagyásáról addig szó sem lehet, amíg az orosz :,,atok Kubában maradnak. Az Egyesült Államok részéről megnyilvánult aggodalmat a kubai szovjet csapatokkal kapcsolatban a havannai csúcstalálkozó ntem igei) vette fig^eJembe\ Ennek oka lalán az a körülményt hogy az orosz kajonák, akik a csúcstalálkozó előestéjén elég gyakran láthatók voltak, egyszerűen eltűntek, mert minden számukra kiadott szabadságot visszavontak és nyilvános helyeken csak pölgári ruhában jelenhetnek meg. A kérdésről áz is ‘ elterelte a figyelmet, hogy Castro felvetette az Egyesült Államok kubai tengerészeti támaszpontjának kérdését. Royo Aristides, Panama elnöke, Manley Michael, Jamaica miniszterelnöke s még néhány szónok támogatta Kubának azt a követelését, bogy az Egyesült Államok adja fel Guantanamo tengerészeti támaszpontját, ahol mintegy 3000 amerikai katonai személy tartózkodik. Kuba követelését az Egyesült Államok kormánya következetesen azzal az érveléssel utasítja vissza, hogy a tengerészeti támaszpont fenntartására vonatkozó nemzetközi szerződés, amelyet a két ország a század elején kötött, változatlanul hatályban van. Ehhez az érveléshez a Pentagon azt a katonai indokolást fűzi, hogy Guantanamo tengerészeti támaszpontjának az Egy esült Államok részéről történő feladása után igen valószínűen azt a szovjet venné át. A csúcstalálkozón határozati javaslatot köröztek, amely határozottan elítéli katonai támaszpontok fenntartását Kubában, Panamában és Puerto Ricoban. Havanna-szerte látható felírások is á katonai támaszpontok megszűntetését követelték. A kubaiak álláspontja szerint ez a követelés a szovjet csapatokra nem vonatkozhatik, mert szerintük az oroszoknak ténylegesen támaszpontjuk Kubában nincs. A KURDOK A HEGYEK KÖZÉ VONULTAK Az iráni kormánycsapatok “jet” vadászgépek, lőfegyverekkel felszerelt helikopterek és tankok fedezetével szeptember 3-án újabb heves támadást intéztek Mahabad kurd város ellen s a gerillák túlnyomó részét sikerült is kiszorítaniuk a környező hegyek közé. A 64. gyalogos és a 81. páncélos hadosztály áttört a kurdok védelmi vonalain, elért a város északi pereméig, de a szemtanúk szerint magába a városba éjjel nem mertek bevonulni, az utolsó rohamra csak 4-én hajnalban indultak. A rádió arról tájékoztatta hallgatóságát, hogy a hadosztályok “győzedelmesen” vonultak be Mahabad városába, ahol a lakosság szívélyesen fogadta őket. Ezzel szemben az AP tudósítója a város főterén katonai alakulatoknak semmi nyomát sem látta, fegyveres kurdok viszont szabadon jártak-keltek az utcákon. A közeli hegyekből ágyúdörgés hallatszott, a kormánycsapatok tankjai a hegyek közé vonuló kurdok főcsapataira tüzeltek. A hadosztályparancsnokok azt állítják, hogy veszteségük nekik egyáltalán nem volt. A felkelők veszteségeit meghatározni nem lehet. Bizonyos azonban, hogy még a szeptember 3-án kitört harc előtt a 10.000 főre becsült gerilla s a 100.000 főnyi lakosság legnagyobb része elhagyta a várost. A polgári lakosság az asszonyokkal és gyermekekkel együtt annyi szükségleti cikket vitt magával, amennyit csak tudott. A felkelők ágyúkat és más nehéz fegyvereket is elszállítottak. A város épületeiben kevés kár keletkezett. Egy iskola, egy ipari kiképző telep s néhány lakóház rongálódott meg. A helikopterekről kilőtt röppentyűk célpontja főként az a laktanya volt, amelyet s kurd felkelők támaszpontjukként használtak. A kurd felkelők erőiket Sardashtban és a környékén levő begyekben vonták össze, ahol a katonaság nem tudja ellenük olyan eredményesen használni tankjait, mint Mahabadban tudta. visszaszorították AZ IRÁNI KATONASÁGOT A Mahabad városából a hegyek közé visszavonult kurd felkelők a városból dél felé nyomuló iráni sorkatonaságot tüzérségi tűz alá vették, a 400 főnyi katonaságot megtámadták s az egyik tehergépkocsit, amelyiken 25 katona tartózkodott, kilőtték. 15 katona meghalt, 2 megsebesült. A felkelők az előrenyomuló egységeket körülbelül 8 óra hoszszat tűz alatt tartották, míg azok végül is visszavonultak a 25 mérföldnyire levő Miandoab támaszpontjára. Mahabad körül állítólag 20.000 kurd felkelő várakozik a katonaság újabb mozdulataira. Az iráni kormányzat I rádióközleményei szerint Kurdisztán teljes katonai megszállás alá került s a kurdok közt nyugalom van. A katonai egységek állítólag zavartalanul nyomulnak Sardasht városa felé, amelynek környékén a kurd leikelők a hegyekben gyülekeztek. t MOUNTBATTEN LORD TEMETÉSE Britannia szeptember 5-én királyi pompával, teljes katonai .tiszteletadással és nemzetközi részvéttel kísérte utolsó útjára a bombamerénylet áldozataként elhúnyt Mountbatten Louis lordot. A mérföldnyi hosszúságú temetési menet á St. James palotából a westminsteri apátság templomába vonult, ahol a temetési szertartás a királyi család tagjainak, a világ minden részéből megjelent kormányfőknek jelenlétébe!» ment végbe. A temetési menet útvonalán ezrek álltak sorfalat. A Westminster Abbeyben hat király, három királyné, hat herceg, három hercegnő v dt jelen. Carter elnököt Llarriman Averill, a második világháború idején az Egyesült Államok volt britanniai követe képviselte. Tisztek és volt katonák az Egyesült Államokból, Kanadából, Franciaországból, Indiából és Burmából jöttek el, hogy utoljára tisztelegjenek India utolsó alkirályá s a brit hadseregnek a második világháború idején volt vezérkari lőnöke előtt. Mountbatten földi maradványait egyházközségé, á RörriSéy Abbey kőpadozata alatt helyezték örök nyugalomra. Sírja fölé' Charles trónörökös koszorúját helyezték a következő felírással: To my H.G.F. and G.U. from his loving and devoted H.G.S. and G.N.” A szöveg értelme magyarul: “Tiszteletbeli nagyapjának és nagybátyjának ragaszkodó szeretettel tiszteletbeli unokája és öccse.” MEGEGYEZÉS AZ IR TERRORIZMUS LETÖRÉSÉRE Mountbatten lord (emelése után Thatcher Margaret brit és Lynch Jack ír rtiihiáfcreréltíök öt órán keresztül beszélte meg azokat az intézkedéseket, amelyek az ír terrorizmus letörése céljából elkerülhetetlenül szükségesek. Különleges javaslatot egyik tárgyalófél sem tett, az alapelvekben azonban megegyeztek és kölcsönös ígéretet tettek, hogy egymás javaslatait, ötleteit gondosan átvizsgálják és mérlegelik. Szó volt arról, hogy az észak-írországi rendfenntartó hatóságok Írországban is nyomozhatnak, Írország pedig a területén elfogott terroristákat kiadja Britanniának. Thatcher brit miniszterelnök kilátásba helyezte, bogy Észak-írország népének az elfogadható rend és közbiztonság helyreállta után több jogot biztosít saját sorsa intézésére. LIBIA KÖVETSÉG! 'A NÉP HIVATALAI' LETTEK Khadafy Moammar ezredes hatalomra jutásának tizedik évfordulóján az ünnepségek befejeztével éjfél után mondott beszédében emlékeztette hallgatóságát s az ország népét, hogy az az államcsíny, amelyet Khadafy I. Idris király és katonatisztjei ellen végrehajtott, izlám-szocialista forradalmi kormányt állított az ország élére. Felhívást intézett a külföldön lakó líbiaiakhoz, hogy a líbiai követségeket alakítsák át a nép hivatalai -vá. A felhívásnak világszerte eleget tettek. Rómában, Athensben, Párizsban, Londonban, Madridban és minden más fővárosban olyan személyek vették át a vezetést, akik a nép bizottságát képviselik. \Vashingtonban is ez történt. A líbiai követségről távbeszélőn válaszoló férfiú a hozzá intézett kérdésre azt válaszolta, hogy a követséget “a nép bizottsága” vezeti és hogy Almismari Younis Mohamed követ Líbiában a tizedik évforduló ünnepségein vesz részt. A Behghaziban rendezett évfordulói ünnepségeken a külföldi vendégek százai jelentek meg. Az Egyesült Államokból Carter elnök fia, Carter Billy volt ott, aki a JANA- hírügynökség közlése szerint “az amerikai nép küldöttsé”-t vezette Líbiába. VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 34. SZÁM. 1979. SZEPTEMBER 13. EGYES SZÁM ÁRA:$5 Cent. KANADÁBAN: 40 Ct
