Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-01-04 / 1. szám
'1979. JANUÁR 4. MAGYAR ÚJSÁG 3. OLD AI' GARABANDAL Amint végétért az elragadtatás, Conchita védekezve eltakarta széniét, mert bántotta az erős fény. Kijelentette, bogy áz üzenetet le kell írnia, és másnap fogja közölni az emberekkel. Másnap reggel misére ment, s utána, késő délelőtt az üzenetet egy pappal felolvastatta spanyolul, franciául és olaszul, egy másik pap pedig angolul olvasta fel, majd a különféle nyelveken lediká Iták a jelenlevőknek. ■Később kiderült, bogy az éjszaka folyamán Conchita bárom példányban írta le az üzenetet, s a harmadik szövegben egy mondatot lerövidített. Itt az első két példány teljes szövegét közöljük, zárójelbe téve azokat a szavakat, amelyeket Concbita kihagyott a harmadik szövegben. ‘ Mivel (1961) október 18-i üzenetemet nem teljesítették é$> nem ismertették meg a világgal, tudtotokra adom, hogy ez az utolsó. Azelőtt telítődött a kehely. Most túlcsordul. (Sok bíboros, sok püspök és) sok pap a pusztulás útján van és sok lelket visznek magukkal. Az Oltáriszentségnek mind kevesebb és kevesebb jelentőséget tulajdonítanak. Törekednetek kell, hogy elfordítsátok magatokról Isten haragját. Ha őszintén bocsánatát kéritek, meg fog bocsátani nektek. Én, Anyátok, Szent Mihály főangyalon keresztül kérlek titeket, javuljatok meg. Most az utolsó figyelmeztetésekét kapjátok. Nagyon szeretlek titeket és nem akaróm kárhozatokat. Imádkozzatok hozzánk őszintén és teljesítjük kívánságtokát. Több áldozatot kell hoznotok. Gondoljatok Jézus szenvedésére.” Mikor az éjjel folyamán megkérdezte egy pap, Andréu j Marcel, S.J. Conchitát, hogy miért rövidítette le a harmadik szöveget, ő azt felelte, hogy a bíborosok és püspökök is papok. Mivel abban az időben még nem volt köztudomású az egyes bíborosok és püspökök eltévelyedése, gondviselésszerű volt ez a lerövidítés. A Szűzanya azonban bizonyára azért említette meg őket külön is, hogy imádkozzunk értük, s ne kövessük helytelen tanításukat, vagy példájukat. A már említett 1965. január 1-i jelenés alkalmával a Szűzanya már némileg előkészítette Conchitát erre az utolsó üzenetre. Később, egy levelében így számolt be erről egy jezsúita atyának, Álba Józsefnek: A Boldogságos Szűz mondta nekem 1965. január 1 -én, hogy mi katolikus keresztények nem gondolunk a másvilágra, a mennyországra, vagy a pokolra. Azt mondta, gondolnunk kellene ezekre és akkor életünk egyesülne Krisztussal. Azt is mondta, hogy többet kellene gondolnunk Jézus szenvedéséle s elmélkednünk kellene erről. Nemcsak mi magunknak kell ezt megtennünk, hanem gondoskodnunk kellene arról, hogy mások is hasonlóképpen tegyenek. így megközelítenénk Isten boldogságát és örömmel fogadnánk el a szenvedéseket Isten szeretetéből. Az utolsó' jelenéskor pedig, 1965. november 13-án a Szűzanya ezt mondta Conchitának: , Judod, Conchita, miért nem jöttem magam június 18-án közölni az üzenetet a világgal? Azért, mert fájt nekem, hogy magam adjam át azt neked. De át kellett azt adnom nektek a ti javatokra, és ha hallgattok rá, Isten dicsőségére. Nagyon szeretlek titeket és kívánom üdvösségtekét és egyesülésieket az Atyával, Fiúval és a Szentlélekkel itt a mennyben. AZ UTOLSÓ LÁTOMÁS _ Az utolsó jelenésről, amelynek egy részletét előbb kö zöÍMkr így számol be Conchita egy levelében: «... A Boldogságos Szűz bejelentette nekem egy beszélgetésében a templomban, hogy látni fogom őt a fenyőknél szombaton, 1965. november 13-án. Rendkívüli jelenés lesz, arpelynek célja, hogy megcsókolja a vallásos tárgyakat, amhlyeket én majd szét fogok osztani, mert azok nagyon lohtosak. Y; Nagyon vágyakoztam ennek a napnak elérkezése után, hfrgy ismét láthassam azokat, akik isteni boldogságot hoztak lelkembe, a Boldogságos Szüzet és a Kisded Jézust, akit keltán hordozott. V- Esett, de szívesen mentem fel a fenyőkhöz. Sok rózsafüzérT vittem magammal, amelyeket nemrég kaptam ajándékba, hogy később kiosszam azokat. Odavittem ezeket, bhgy a Boldogságos Szűz megcsókolhassa, mint ezt tőlem kívánta. ;■ Miközb en egyedül mentem a fenyők felé, őszinte bánat bigott el hibáimért és magamban feltettem, hogy többé nem fogom elkövetni azokat. Valóbaíj, szégyeltem megjelenni Isteni Anyja előtt anélkül, hogy előbb megszabaduljak tőlük. Amikor elértem a. fenyőket, kezdtem kirakni a magammal vitt vallásos tárgyakat. Amint ezt tettem, egy nagyon kedves hangot hallottam tisztán, a Boldogságos Szűzét, cimelyet könnyű megkülönböztetni minden mástól, amint néven szólított. 7 Mit kívánsz? —- feleltem. Akkor megláttam őt a Kisded Jézussal karján. A szokásos'jipódon volt öltözve és mosolygott. Azt mondtam neki: Rózsafüzéreket hoztam neked, hogy megcsókoljad. És ő azt felelte: Ügy, látom. Egy rágógumi volt számban, de mikor ő megjelent felhagytam rágásával és egy fogamhoz ragasztottam. 'Ö azonban nyilvánvalóan tudta ezt, s azt mondta: “Miért nem dobod el rágógumidat és ajánlod fel áldozatként Fiam dicsőségére?” ’ Elszégyellve magamat, kivettem és a földre dobtam. Utána azt mondta nekem: Emlékszel, mit mondtam neked névnapodon (Szeplőtelen Fogantatás, december 8), hogy sokat fogsz szenvedni a földön? Nos, bízzál bennünk és ajánld fel nagylelkűen Szívünknek szenvedésedet testvéreid jólétéért. így érezni fogod mily közel vagyunk hozzád. És én azt mondtam neki: “Mily méltatlan vagyok, kedves Anyám, a számtalan kegyelemre, amelyeket tőled kaptam. És te mégis eljössz hozzám ma, hogy könnyebbé tedd ä kis keresztet, amit most hordozok. Ö válaszolta: “Conchita, nem egyedül érted jöttem. Mindé n gyermekemért jöttem, hogy közele bb vonzzam őket Szívünkhöz. Akkor azt mondta: Adj ide mindent, amit hoztál, hogy megcsókoljam. Mindent odaadtam neki. Volt nálam egy feszület. Megcsókolta azt is és ajrt mondta: ledd a Kisded Jézus kezébe. Megtettem. A Kisded nem mondott semmit sem nekem. Megkérdeztem a Boldogságos Szüzet: “Ezt a keresztet magammal viszem majd a zárdába? Ö nem válaszolt nekem. Miután mindent megcsókolt azt mondta nekem: A csók által, amelyeket ezekre a tárgyakra adtam, Fiam csodákat fog művelni. Oszd szét másoknak. Örömmel — feleltem. Kért, bogy mondjam el neki a kéréseket, amelyeket az emberek kívántak, hogy közeljem vele. És elmondtam neki azokat. Utána azt mondta: Beszélj nekem, Conchita, beszélj ; gyermekeimről. Mindnyájukat palástom alatt tartom.” ‘ Az nagyon kicsi, nem férünk el mindnyájan alatta ,—■ feleltem. Ö elmosolyodott. (Most következik a 41. oldalon idézett rész: Judod... mennyben,) “Számíthatunk rád, Conchita, nemde?” Ha állandóan láthatnálak, azt mondanám, igen. De ha nem, nem tudom, mert oly rossz vagyok -—- feleltem. “Tégy meg mindent, amit tudsz, és mi segíteni fogunk. Csak nagyon rövid ideig maradt. Ez az utolsó alkalom, hogy itt látsz engem. ,De mindig veled leszek és minden gyermekemmel < mondta. Azt is mondta nekem: “Conchita, miért nem mész gyakrabban meglátogatni Fiamat az oltárszekrényben? Éjjel-nappal ott vár rád. Mint előzőleg mondtam, nagyon esett, de a Boldogságos Szűz és a Kised Jézus egyáltalán nem lett nedves. Míg rájuk néztem, nem is vettem észre, hogy esett. Utána azonban átáztam. Azt mondtam a Boldogságos Szűznek: Oly boldog vagyok, amikor mindkettőtöket láthatlak. Miért nem viszel most magaddal engem a mennybe?’ “Emlék ezz vissza, mit mondtam neked névnapodon válaszolta. Amikor megjelensz Isten előtt, tele kell lennie kezednek jótettekkel, amelyeket testvéreidért és az Ö dicsőségéért tettél. Jelenleg azonban üres a kezed. Most minden elmúlt. Elmúltak a boldog pillanatok, amikor égi mamámmal és legjobb barátnőmmel és a Kisded i Jézussal yoltam. Nem látom őket többet, de szüntelenül érzem jelenlétüket. Ismét megtelt lelkem békével és örömmel és nagy vágygyal, hogy legyőzzem hibáimat és minden erőmmel szeressem Jézus és Mária Szívét, akik annyira szeretnek minket... Utóiratként Conchita hozzáteszi e leveléhez: Ezt saját magamtól mondom. Hasztalan hinni a jelenésekben, ha nem teljesítjük az üzenetet, vagy helyesebben, ha nem tesszük meg, amit az Anyaszentegyház kér tőlünk. Mint mindnyájan tudjuk, a Booldogságos Szűz megerősítette itt, amit Lourdes-ban és Fatimában mondott, és semmi újat sem tett hozzá. A csoda azért fog történni, hogy teljesítsük az üzenetet, és hogy megerősítse ezeket a jelenéseket is. Azonban, ha teljesítjük az üzeneteket, nem számít, hogy. hiszünk-e a jelenésekben. Fel kell fognunk, hogy. ha hiszünk a jelenésekben, többet kell tennünk Istenért, mert hitünk kegyelem, ami Urunktól jön. Sokat kell imádkoznunk testvéreinkért, akik nem ismerik Istent. Hiszem, hogy ez Asszonyunk kívánsága. Imádkoznunk kell azokért is, akik kegyelmeket kapnak Istentől és a Boldo gságos Szűztől, és akik nem hálásak ezért. A megcsókolt tárgyakkal kapcsolatban adott kegyelmek egyik célja, hogy fenntartsák a hitet a jelenésekben és az üzenetek teljesítésére ösztönözzenek, miközben várunk a I megígért figyelmeztetésre és csodára, amelyek még hatható, sabban fogják ezt elérni. A LÁNYOK ELLENTMONDÁSA Conchita leírja naplójában, keltezés nélkül, hogy már a jelenések kezdetén a Boldogságos Szűz megmondta a négy lánynak, hogy ellent fognak mondani egymásnak, szüleik is í ellentétbe kerülnek egymással, s végül eljutnak addig a ■ pontig, hogy még azt is tagadni fogják, hogy látták a Bol, clogságos Szüzet és az angyalt. Ez a kinyilatkoztatás nagyon l meglepte őket. De 1963. januárjában — folytatja Conchita naplóját i — minden amit a Boldogságos Szűz a kezdetben mondott nekünk, megtörtént. Elkezdtünk ellentmondani egymásnak, s annyira mentünk, hogy letagadtuk, hogy láttuk a Boldogságos Szüzet. Sőt még meg is gyóntuk ezt egy nap. Belsőlég azonban tudtuk, hogy az angyal és a Boldogságos Szűz megjelent nekünk, mert lelkűnkbe békét, nagy örömet és erős vágyat hozott, hogy teljes szívünkből még jobban szeressük őket. Mosolyuk és velünk való beszélgetésük miatt még jobban akartuk szeretni őket és teljesen alá akartuk rendelni magunkat nekik. Amikor elmentünk meggyónni ezt, ezt gondolkozás nélkül tettük, s anélkül, hogy bűnnek tartottuk volna. Azért mentünk, mert plébánosunk, Marichalar Valentin főtisztelendő úr azt mondta, hogy meg kell gyónnunk. Elégtételül tíz rózsafüzért és öt Miatyánkot adott nekünk. Nem tudom, miért kételkedtünk egy kicsit. Ez' olyan fajta kétely volt, amely úgy látszik az ördögtől jött, aki azt akarta, hogy tagadjuk meg a Boldogságos Szüzet. Utána szüléinknek is azt mondtuk, hogy nem láttuk a Boldogságos Szüzet, de a hívások és a látható áldozás csodája valódi volt. Bensőleg furcsának találtam, hogy ekeket mondtam, mert lelkiismeretem teljesen nyugodt volt azt illetőleg, hogy láttam a Boldogságos Szüzet. Néhány nappal azután, hogy ezeket mondtuk, a Boldogságos Szűz ismét megjelent nekünk. Loli édesapja, Ceferino, elhozta a bizottság orvosait: Gasca Sándort, Gallego Félixet és Ortiz Celestinót. Aznap este, amikor megérkeztek, elkezdték kikérdezni Mari Cruzt, Jacintát és Lolit és szüleiket, hogy megtudják. adniuk az embereknek a vallásos életre. Conchita sarútlan kármelita szeretett volna lenni s remélte, hogy Afrikában fog dolgozni mint misszionárius. Ezért tanulmányai folytatására 1966. február 7-én Pamplonába ment, hogy a zárda ottani iskolájában tanuljon, s később belépjen közéjük. 1966. február 13-án azonban, miközben áldozás után hálaadását végezte, Krisztus hangját hallotta lelkében: Conchita, te ide jöttél a zárda iskolájába, hogy felkészülj arra, hogy jegyesem legyél, és mint mondod, kövess engem. Nemde azt mondod, Conchita, hogy te az én akaratomat kívánod teljesíteni? Nos, most saját akaratodat követed. így lesz ez egész életedben? Én a világból választottalak ki téged, hogy ott maradj, és tapasztald a sok nehézséget, amely miattam fog érni. Mindezt saját megszentelésedre akarom, és hogy felajánld azt a világ üdvéért. Beszélned kell a világnak Máriáról. Emlékszel-e, hogy júniusban (valószínűleg egy hasonló belső beszélgetés alkalmával) megkérdeztél, hogy apácának kívánlak-e? Azt feleltem, hogy bárhol leszel, a kereszt és szenvedés lesz részed. Ezt most megismétlem. Conchita, hallottál-fe engem valaha hívni téged, hogy jegyesem legyél? Nem, mert sose hívtalak meg erre. Megkérdeztem őt: “De hogyan hallja az ember, hogy apáca legyen? Ö azt felelte: Ne törődj azzal. Te nem fogod hallani. Azt feleltem: Hát akkor nem szeretsz engem, Jézus? Ő azt válaszolta: Conchita, te kérdezed ezt tőlem?-Ki váltott meg? J eljesítsd akaratomat és rátalálsz szeretetemre. Vizsgáld meg magadat alaposan. Gondolj többet a lelkekre. Ne aggasszanak kísértéseid. Ha hűségesen szeretsz engem, le fogod győzni a számos kísértést, ami rád vár. Fogd fel értelmesen, amit neked mondtam, értelmesen, íelkiesen. Ne zárd le lelked szemét. Ne engedd, hogy bárki, is félrevezessen. Szeresd az alázatosságot és az egyszerűséget. Sose gondold, hogy sokat tettél. Fontold meg, hogy mit kell ten! ned nem azért, hogy az égbe juss, hanem hogy a világ teljesítse akaratomat. Minden lélek, amelyik előkészül rá és kész meghallani engem, tudni fogja, mi az én akaratom. Meg akarom mondani neked. Conchita, hogy mielőtt a csoda bekövetkezik sokat fogsz szenvedni, mert kevesen | fognak hinni neked. Saját családod azt fogja hinni, hogy | becsaptad őket. Én akarom mindezt, mint már mondtam 1 neked, a te megszentelésedre és azért, hogy a világ teljej sítse az üzenetet, fudtodra kívánom adni, hogy hátralevő életed állandó szenvedés lesz. Ne ijedj meg. Szenvedésedben megtalálsz engem és Máriát is, kit annyira szeretsz. Megkérdeztem, hogy Rómában is felhagynak-e a hittel, de Ö nem válaszolt rá. Azt is mondta nekem: “Ne töprengj azon. hogy vajon az emberek hisznek-e, vagy nem. Én viszek véghez mindent. De szenvedést is adole neked. Vele leszek mindazzal, aki értem szenved. A szenvedésekből azóta is bőven: kijutott Conchitának. 1971. augusztus 10-én Conchita kijelentette, hogy két éven keresztül szenvedett azért, mert az emberek, sőt még saját családja is kételkedett a jelenésekben. Most azonban még nagyobb szenvedést okoz neki, mikor látja, hogy azok, akik hisznek a jelenésekben, nem é Inek az üzenet kívánsága i szerint. Két éven keresztül valami betegségtől is szenvedett, ! aminek okát az orvosok nem tudták megállapítani. Egészen lesoványodott. 1 A lányok közül először Mari Cruz ment ft rjhez 1970. májusában. Férje,.Cabellero Ignác Avilés-ből való, ami 160 kilométerre van Garabandaltól északkeletre. Azóta ott laknak. Férjének foglalkozása üvegkészítés. 1971-ben fia született, akit Ignác, Manuelnek kereszteltek. Második gyermeke lány lett. 1974-ben, s Mária Lourdes nevet adtak neki. Conchita 1973. május 26-án ment férjhez New Yorkban Keena J. Patrick-hoz, akivel a Long Island-on él. Férje hat évig fodrászként dolgozott, jelenleg vízvezetékszerelő Manhattan-ben. Első lánya 1974-ben született s Maria Con- I ception-nak keresztelték, ami azonos Conchita nevével. A második lány 1975-ben követle őt, s Miriam Fatimá-nak hívják. Flarmadik gyermeke is lány lett, 1976-ban. Ana. Maria Josefa nevet adta neki. Ezekután érthető, hogy a negyedik gyermeknél is lányt várt Conchita, az azonban fiú lett, 1978-ban és Patrik, Joseph, Maria névre kérész telték. Harmadiknak Loli ment férjhez 1974. február 2-án. j Férje, Lafleui Ferenc, a Western Electric Company alkal' mazottja és Haverhill. Mass. (U.S.A.) a lakóhelyük Loli j első gyermeke fiú, akit férjéről és apjáról. Francis Ceferinó nak kereszteltek. Végül Jacinta is megtalálta'elete párját Moynihan Jeff rey-ben, aki a kaliforniai Pomoná-ból származik, de az amerikai tengerészeinél szolgált házasságkötése idején. A házasságot Garabandalban kötötték 1976. február 21-én Jeff katonai szolgálata előtt J exasban működött világi misz szionáriusként egy spanyol plébánián San Antonio-ban Előzőleg pap akart lenni, de a kisszemináriumban felismer te, hogy nincs papi hivatása. Jacinta pedig Conchitához hasonlóan először kármelita szeretett volna lenni, de ő i: felismerte, hogy nem ez a hivatása. Egy ideig Santander : ben dolgozott, mint háztartási alkalmazott. Végül Lomangino József, a 47 éves vak férfi, Gara bandal nagy apostola is házasságot kötött a 37 éves Luthei Marolynn-al. Mint említettük, ő vissza fogja nyerni Iátásá a csoda előtt Garabandalban, úgyhogy a csodát fogja Iátn először —- a Szűzanya jövendölése szerint. FORRÁSMUNKÁK THE APPARITIONS OF GARABANDAL by F. San chez-Ventura Y Pascual. STAR ON THE MOUNTAIN by Fr. M. Laffineur. GOD SPEAKS AT GARABANDAL by Joseph A. Pel letter, A. A. OUR LADY COMES TO GARABANDAL by Josepf A. Pelletier, A. A. NEEDLES folyóirat számai 1971. januárjától 1978. ápri hsáig. MEMORIES OF MY VISITS TO GARABANDAL by Jose Ramon Garcia de la Riva. ROUND THE WORLD NEWS of the Apparitions a Sa n Sebastian de Garabandal by the Northwest Ga rabandal Center, June, July 1967. miért mondták azt, hogy nem látták a Boldogságos Szüzet. Nem tudom, mit mondtak. De tudom, hogy az orvosok azt állították, hogy én mesterkéltem ki az áldozás cs ódáját. A |; saját maguk módján magyarázták ezt, nyilván egy oly pif- ,. Ianatban, amikor az ember nem fogja fel, mit beszel, és ők is megengedték, hogy az ördög kissé befolyásolja őket. , A Conchita által említett kinyilatkoztatás a jelenések második hónapjában történt. A lányokon látni lehetett, hogy megzavarodva néztek egymásra. Mikor az emberek kérdezték őket, hogy mit hallottak, kitérő választ adtak: Nem értjük eléggé.” Végül azonban megmondták, amint Conchita le is írta naplójában. Erre tovább kérdezték őket. hogy mondott-e valami mást is a Szűzanya? A lányök ezt válaszolták: “Asszonyunk azt mondta, hogy ugyanolyan zavar fog uralkodni köztünk, mint ami most az Egyházban uralkodik.” Erre egy pap tiltakozott: “Nem lehetséges, hogy a Szűzanya jelenjék meg, mert nincs zavar az Egyházban. Az ördögnek kellett ezt mondani. A zavar kétségtelenül megvolt már akkor is az Egyházban, de 1961. nyarán még nem vált nyilvánvalóvá. 1962- ben Conchita meghallotta, amint két pap arról beszélt, miként vitatkoznak egymással a zsinaton a püspökök. Erre megjegyezte: Azt mondjátok, hogy kis zavar van ■< a Zsinaton, néhány püspök nem ért egyet mások vélemé- | nyével. Nos, még rosszabb dolgok jönnek.” 1971-ben úgy ; emlékezett vissza Conchita, hogy a Szűzanya megjövendölte nekik, hogy zavar,lesz az Egyházban. 1963- ben Ottaviani bíboros, aki a ma Hittani Kongregációnak nevezett hivatal főnöke volt, levélben meghívta Conchitát Rómába. Útiköltségét egy spanyol jótevője fe- ; dezte. Az utazásra csak 1966. január 12-én került sor. Con- j chita édesanyjával és egy pappal utazott és tíz napot töltött Rómában. A bíboroson és a Szentatya egy megbízottján kívül magával a Szentatyával is beszélt személyesen, de nem hivatalos "magánkihallgatáson . Utána résztvett egy álfa- Iúnos kihallgatáson is. A Szentatya megbízottja adta át neki a Pápa áldását: "Megáldalak és velem áld az egész Egy- | ház nem pedig az átalános kihallgatáskor részesült ben- \ ne, mint egyesek tévesen írták. 1975. decemberében Jacinta is ellátogatott Rómába a Szentév alkalmából. A Vatikán megbízottjai őt is kihallgatták. | Mindez azonban nem jelenti, hogy Róma hivatalos | vizsgálatot indított. Ezt a Santander-i püspökökre bízták. I Azok pedig gyorsan váltották egymást. A jelenések k'ezde- j lekor csak, apostoli kormányzó állt az egyházmegye élén: Fernandez Doroteo, s ő 1961. augusztus 26-án és október 19-én már kijelentette: A jelenségek híjával vannak a természetfeletti jelleg minden jelének és megvan természetes . i magyarázatuk.” Senkivel sem közölték azonban, hogy mi-I ben áll ez a természetes magyarázat. Utódja, Aldazabal B^itia Eugenio püspök szintén kétszer nyilatkozott: 1962. j október 7-én és 1965. július 8-án. Ezt már idéztük a beveze- i fősben. A következő püspök, Puchol Montis Vicente 1966- j ban öt ízben kihallgatta a1 négy lányt, néha hét órán kérész- j tül, s aláíratott a megzavarodott lányokkal egy nyilatkozatot, i miszerint ők nem látták a Szűzanyát, hanem gyerekjáték volt az egész. A lányok nyilván nem fogták fel, mit írtak alá, I mert előtte is, utána is arról beszéltek, hogyan nézett ki a ' Szűzanya, s ma is megi vannak győződve a jelenések va-1 lódiságáról. A püspöknek azonban elég volt ez a nyilatko- j zat ahhoz, hogy összehívja a sajtó, rádió és távolbalátó kép- j viselőit és kijelentse nekik, hogy 1. Nem volt semmiféle megjelenés; sem a Szent Szűz, sem Szent Mihály főangyal,1 sem más' égi személy nem jelent meg. 2. Nem volt semmiféle üzenet. 3. Mindazoknak a tényeknek, amelyek az említett helységben történtek, ^megvan a természetes magyarázatuk” (1967. március 17-én.) i A Szűzanya erről a püspökről kinyilatkoztatta Conchitának, hogy erőszakos halállal fog meghalni. Nem egészen1 két hónappal a fenti nyilatkozata után, pontosan május 8-án, Szent Mihály főangyal egy régebbi ünnepén közölték róla a spanyol újságok, hogy amint Madridból hazafelé tartott általános helynökével együtt, hirtelenül rosszul lett az autóban, amit ő vezetett. Ráesett a kormánykerékre, s az autó lefutott az útról, többször fölfordult, a püspök kiesett belőle és feje bezúzódott. Öt perc múlva meghalt. A mellette ülő papnak semmi baja sem esett. Utódja, Lachiondo Cirarda Jósé Maria 1968. október 9-én megerősítette elődje álláspontját. Ö sem maradt azonban sokáig Santanderben, mert Cordobába helyezték át 1971-ben s azóta del Val Juan Antonino Santander püspöke. Hivatalosan ő is elődjei álláspontján áll, de saját nevében újabb nyilatkozatokat nem’tett. Mikor 1977. december 21-én hivatalosan meglátogatta Garabandalt s j szentmise közben kijelentette, hogy mindig előítélettől men- I tesen és szeretetteljesen kész megfontolni bármiféle eseményt, ami itt be fog következni. Mivel azonban püspökségének hat éve alatt semmi új nem történt, újabb vizsgálatra nem volt szükség. Ha azonban a Szentszék újra elül kívánja vizsgálni a régi eseményeket, nehézség nékül közre fog működni vele. Amerikában egy negyedévenként megjelenő folyóiratot indítottak 1971. januárjában NEEDLES címmel (a fenyőfák tűlevelére gondolva), de előzőleg 1970-ben Rómában 1 három pap és Lomangino József felkeresték a Szent Hivatalt (ma Hittani Kongregáció a neve), s megkérdezték, hogy jo- 1 guk van-e Garabandal ügyének előmozdításához. Azt a választ kapták, hogy a jelenéseket nem ítélték el és még az t Egyház vizsgálata alatt állnak. Tehát szabadon előmozdíthatják azokat, ha kijelentik, hogy még folyik az egyházi I kivizsgálás. Ez a tájékoztatás a lap fedőlapjának belső oldalán ma is megtalálható. (A folyóirat címe: P.O. Box 606, Linden- 1 hurst, N. Y. 11757 és egy évi előfizetési ára 1978-ban öt 1 dollár.) ; A LÁNYOK SORSA t Mivel régebben a Szűzanya vagy apácáknak jeleni meg, vagy a jelenésben részesült egyének zárdába. léptek, illetve papokká lettek, az emberek feltételezik, hogy ez az egyetlen helyes eljárás. Viszont Beauraing és Banneux öt látnoka megházasodott, s példaadó családi életet élnek. A : németországi LIeroIdsbach látnokai megpróbáltak zárdába lépni, de a püspök rendeletére egy zárda sem fogadta be i őket. Garabandalban is felismerték a lányok, hogy helyük nem a zárdában, hanem a világban van, s ott kell példát
