Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-04-19 / 16. szám
1979. ÁPRILIS 19. MAGYAR ÚJSÁG 5 . ÖLD AC PÓK ^ REGÉNY ~ IRTA: VASZARY GÁBOR MEGRENDELEM javíts az életben ÉS TAKARÉKOSKODJ. Mi a különbség egy Cleveland Tfust — házjavitási kölcsön és másfajta között. A mienk megtakarítja a pénzedet. Akár magad csinálod, akár vállalkozót fogadsz. Töltsd ki a szelvényt és meglátod, milyen kevésbe kerül az otthonod és életed nagyarányú megjavítása. Vagy hívd -fel a Cleveland Trust Money Bell®-t 687-4100 számon. Hadd segítsünk neked valamiképpen. CLEVELAND^ TRUST Mail to: Cleveland Trust ... Installment Loan Dept. 900 Euclid Avenue •** Cleveland. OH 44101 *, Please have a loan officer call me. ________________is the most convenient time forme. Name _______________________________________________ Phone vállalja. Ezzel otthagyta őket, a többiek látható megkönynyebbülésére. • . Pépin egy ideig még hallgatta őket, de mivel szerepe nem' kívánta meg a dolgok aprólékos részleteinek pontos i§irngrg,tót és egyébként se jutott eszébe semmi különös, amivel Jia^znukra lehetett volna, maga is otthagyta őket. *-■ “A többiek még tovább is együtt voltak és egykét dologban megegyezésre jutottak. .■»-in Az üres üzlethelyiségre vonatkozólag is döntöttek. Szeplős oldotta meg. Maradjon csak úgy, ahogy van, legfeljebb levélbeli tárgyalásokat kell folytatni a bérlete felől, hogy emiatt függőben maradjon a dolog és más ne jusson könnyűszerrel váratlanul hozzá. Enélkül is nyugodtan munkához láthatnak. Szombat déltőt hétfő reggelig ügyesen elvégezhető a falbontás és kasszafúrás egyben. Csak az a kérdés, melyik szombat erre a legmegfelelőbb. A menekülés útját mindenesetre előre kell biztosítani. Mindegyiknek tudnia kell, hová megy, ha szüksége mutatkozik. Fontos és célszerű előre alibit biztosítani. Szeplős el is mondta, hogy képzeli ezt. A bankrablás után mindenki gyanús, ha kereket old, tehát az előző napokban kell ezt ügyesen beállítani, Ha szombaton csináljuk meg a dolgot, már kedden Lyonban vagytok és utcai verekedéssel magatokra hívjátok a figyelmet. Hagyjátok, hogy bevigyenek a rendőrségre titeket. Miért verekedtetek? Ellopta ez a gazember az órámat. A másik tiltakozik. Végül megtalálja a zsebében és bocsánatot kér. Mindkettőtöket kirúgnak’ és máris megvan az alibitek. Ez csak az egyik módja. De van még más egyéb is, — oktatta őket Szeplős. Lassacskán tisztán kialakul a dolog. Csak szerencsésen kell kézbe fogni a dolgot. Mint mindenben az életben, itt pláne fontos a jó szerencse. A legszebben kiagyalt ötlet, amelyet a legnagyobb elővigyázatossággal átgondoltak, meghánytak-vetettek és a legnagyobb pontpssággal végre is hajtottak, az utolsó pillanatban felborulhat egy jelentéktelen semmiségen. A baj mindig az utolsó pillanatban jelentkezik. Ha előbb jelentkezne, már nem is volna baj. Esztelen bolond fog olyasmihez, aminek veszedelmes volta rögtön megmutatkozik. * Tizenhetedik fejezet A konyhaszobában kellemes meleg áradt szét. Ott üldögéltek csendben, egymás mellett, a gyerek és az öreg. A tűzhelyen pattant egy nedves hasáb és sisteregtek a lángok. —- Na, meséld el a bögrédet, r— biztatta az öreget Thérése. De nem volt kedve hozzá. Már azt is megbánta, hogy valaha szóba hozta, inká bb szunyókált volna a jó melegben, jóllakottam--' Most' nem mesélek. Miért nem mesélsz? i—' Valahogy nincs kedvem rá. És úgy se értenéd meg, — tette hozzá sietve, nehogy megbántsa. — Megértek én mindent, csak mesélj! Az iskolában én vagyok a legjobb tanuló. Ezt ne felejtsd el! Sokáig hallgattak, a gyerek az öreget nézte, békésen várakozva a bögre történetére. Végül megúnta. — Vagy elmeséled, vagy nem meséled el. Nehezet sóhajtva rákezdte és amíg beszélt:, lehunyta a szemét. r>c\o ' ~ Volt egyszer, nagyon régen egy szép fiatal lány. . . A gyerek megbökte a vállánál. .—- Miért hunyod le a szemed? Zavar, hogy egy gyereknek mesélem éh *-** magyarázta. *— Nehéz történet ez. Azért csukom be a szemein* hogy jobban emlékezzek rá. Jobb lenne, ha te is lehunynád a tied. Ne zavarjon, hogy egy öreg ember emlékezik az,ifjúságára. Ha becsuktad már a szemed, bökj meg! . v A gyerek szelíden megbökte. , * >,ú i— Az a valóság, ami bennünk él, ~ri filozofált halkan az öreg, és lassanként kedvét lelte benne. — Ö,rök és elpusztíthatatlan, mint az igazság. Ezt nem veheti el tőled senki. Olyannak láthatod a világot, amilyennek akarod, hogy szeretni lehessen . . . A gyerek megbökte újra. — Arról beszélj, aki a bögrét adta! r— Arról beszélek, te buta! —* felelte halk szemrehányással. ~ Te vagy a buta, *-* válaszolt rá a gyerek, de nem volt vád, szelíden beszélt hozzá és meg is csókolta mindjárt. — Mesélj róla! Fiatal lány volt és nagyon szép. A haja szőke volt, a szeme kék. Amikor megismertem, nagyon vidám volt és sokat nevetett. Megesküdött, hogy soha nem hagy el. — Téged? csodálkozott. — Engem, de nem azt, aki most vagyok. Azt a másikat, aki voltam aki bennem halt meg... Mondtam, hogy hunyd le a szemedet. Egy kis bökés a vállán jelezte újra, hogy a gyerek engedelmeskedett neki. —- Az a boldog ember, aki nem tud emlékezni. Aki nem tudja, hol, mit hibázott el. Egy szó volt talán, amit nem mondott ki, vagy éppen az volt a baj, hogy kimondta. Az a boldog, akit nem érdekel a múlt, akinek nyugodtak az éjszakái és nincsenek emlékei. A gyerek lassan megnyitotta a szemét, előbb csak óvatosan Ieskelődve szemhéjai mögül, aztán nyíltan rácsodálkozott. Milyen furcsákat beszél. Különös bögre-történet ez. Az öreg is megbánta, hogy szóba hozta, kerülgette a dolgot és összevissza beszélt. Mit ért a gyerek hozzá? Amúgy is érthetetlen a múlt, maga se igazodik el rajta. Az elhalt asszonyt is siratni kellene, aki mellett boldogtalan volt, mert elrontotta az ő életét is. Békességben megfértek egymás mellett. Dolgos, rendes asszony volt, kora hajnalban már kopogtak a facipői az udvaron. Eleséget adott a jószágnak. Rendben tartotta a dolgokat, a gyereket gondozta, ápolta, ha beteg volt és az éjszakáit is az ágya mellett töltötte, ha kellett. Kiváló teremtés volt. Akkor se változott semmit az asszony, amikor megtudta, hogy titkos útjai vannak. Úgy tett, mintha semmiről se tudna és éppen olyan lelkiismeretesen, cseppet sem csüggedve, kötelességének élve, gondozta, szerette férjét, mint azelőtt. Néha nagyon különös volt az asszony, mintha a tiltott szerelem szenvedéseitől is szerette volna megváltani őt. A- másikat szerette, de az asszonyt is,a szívébe zárta. Nem volt boldog, mert egyik se volt teljesen az övé. (Folytatjuk) Vaszary Gábor: A PÓK című könyvét . . példányban. Mellékelem a vételárat példányonként 10.50-et. NÉV ............................................................................. CÍM ........................................................................... VÁROS ..............*....................................................... ÁLLAM, ZIPSZÁM ...................................................... *— Folytatás Ha már felszínre került a dolog, meg kell oldani ezt is. Itt az ideje, hogy megértse a gyerek, a felnőtteket tisztelni kell. Úgy beszélt vele, hogy szavainak ez legyen a tanulsága. De korántsem úgy festett a dolog, mintha a gyerekben nemesebb gondolatokat ébresztett volna. Két kezét csípőjére téve, szemtelen módon eléje állott. Na, ne mondd, hogy te aludtál! Aki alszik, az nem kapaszkodik két kezével görcsösen a kabátba. Te pedig azt tetted, hogy ne legyen takaróm. Mert olyan ronda voltál, hogy azt se bántad volna, ha egész éjszaka nem lesz min feküdnöm. Még te mersz beszélni? Ahelyett, hogy örülnél, hogy megbocsátottam neked. Pedig azt se kívántam tőled, hogy bocsánatot kérj, megrántotta a vállánál. Most ne hunyd le a szemed, ha én beszélek hozzád. Már ezt is eltanulta a többiektől. I-* Te is gonosz voltál, *—* mentegetődzött az öreg. —* Miért voltam gonosz? csodálkozott. _ Mert te nem törődsz azzal, hogy én öreg vagyok és te gyerek vagy. — És miért kell azzal törődni? Gondterhelten összehúzta homlokát, hogy ügyesen válaszoljon rá, mert a gyerek egyszerre elintézi. Két szóval véget vet a vitának, nevetségessé is válhat előtte. _ Az öregeket tisztelni kell, nyögte ki végre és maga is megbánta, mit mondott. Szemtelen választ fog kapni meggondolatlan kijelentéséért, hasonlót ahhoz, amit az asszony szokott mondani ilyenkor, valahogy így: “Miért kell tisztelni téged? ki vagy te? Király, vagy pápa? Vagy rendőr talán?” (Ez volt a legmagasább rendfokozat errefelé.) De Thérése nem beszélt így. Fürkészve nézte az öreget és eszébe jutott, amit az iskolában hallott és tanult, úgy látszik, nem feledte el. Megbökte az öreg vállát, hogy figyeljen rá, mert beszélni akar hozzá. k*. Ha megcsókollak, megbékülsz? — Meg, egyezett bele gyorsan. Az öreg Pivois egy-egy csókot kapott elszáradt, öreg arcának mindegyik felére. <— Most béke van? —* Béke, . fogatlan száját mosolyra húzta. El is mesélem majd egyszer neked a bögrém történetét. Majd elmesélem én, nyugodt lehetsz. Jó. Majd meséld el! — Még csak egyet szeretnék kérni tőled. *—* Na, kérj! * Ne huzigáld a sapkám madzagját, ahogy a többiek szokták, hogy tudjam, te különb vagy náluk. —* Nem huzigáltam most se. A válladat böktem meg. t— Ügy van. Ezért is jutott eszembe. Nagyon kedves vagy. • Thérése gondosan mérlegelve kiválasztott két nagy doboz szardíniát és egy csomag kekszet ebédre. A rejtett kenyérhez nem tanácsos nyúlni az asszony miatt. Kár érte, ott fog megszáradni felhasználatlanul. i— Én egy doboz szardíniának a felét eszem meg, te pedig másfelet kapsz, mert te öreg vagy... Látod, hogy kezdődik már a tisztelet? i— Látom. Az étkezés előtt a gyerek kiment az udvarra, hogy körülnézzen kicsit, nehogy az asszony váratlanul nyissa rájuk az ajtót. <—< Még nagy a köd. Nem látni semmit. Ügy gondolom, legyünk óvatosak. Tudod, mit teszünk? Te menj be a másik szobába és ott egyél az ágyadon ülve és mindig nézz felém. Én majd itt leszek ebben a szobában és a külső ajtót figyelem. Ha azt látód, hogy gyorsan elrejtem az ennivalómat, te is rejtsd el a tiedet, mert ez lesz a jel, hogy megjött az asszony. Nem került rá a sor és nyugodtan megebédelhettek. Az asszony nem jött vissza és Michel se jelentkezett. Tizenhatodik fejezet ■ J A díszes társaság valamennyi tagja együtt volt. Hat darab minden hájjal megkent, elszánt csirkefogó. Michel volt a társaság lelke, a szava döntő jelleggel bírt. Nem mintha sokra becsülték volna, de akié az ötlet, azé a szó. A tiszteletreméltó kor nem számít, sőt éppen mesterségbeli hátrány. Itt inkább a fiatalok a jó munkaerők, feltéve, hogy egy párszor bebizonyították már talpraesettségüket. Kezdőknek nincs helye ilyen nagyvonalú vállalkozásban. Itt volt a Szeplős, a Kövér, az Angyal, a Szép Fiú, Michel és Pépin. Mindegyiknek megvolt a maga sajátságos neve. Eredeti nevükön nem szólították egymást. Egy név megszületett és ha tetszést nyert, örökre ráragadt az illetőre. Ritka eset volt, hogy hízelgő lett volna a tulajdonosára nézve. Leginkább valamely fogyatékosságát gúnyolták ki vele. Aki tiltakozott ellene, biztosabbra vehette, hogy nem szabadul meg tőle soha. így lett a rövidlátó Midiéiből Vaksi, Georges Ravier nevezetű csirkefogóból pedig, akinek térdét átlőtték egyszer, és nem tudta lábát meghajlítani többé, Lőcslábú. Szeplős arca szeplőkkel volt tele. Egy jól megtermett csirkofogót pedig Kövérnek kereszteltek. Léon már egyéb fogyatékossága miatt kapta a Szép Fiú nevet, gúnyolódó kedvük bizonyságául. Nem is tartották sokra. Élőbb-utóbb úgyis ráfizet, aki asszonyokkal kezd ki és a saját vesztét szorgalmazza. Asszonyok miatt kerül az ember a leggyakrabban a legnagyobb bajba. Az ilyen ember idővel elveszti minden józanságát; az asszonyok csak meggondolatlan lépésekre ingerlik. Közvetve, vagy közvetlenül ez lesz a veszte. Nem a józan megfontolt alkalommal él, hanem még külön problémákat keres magának. Az is megesik, fecseg az asszonynak, vagy az asszony dicsekszik oktalanul, amiről mélységesen hallgatni kellene. Okos ember még a barátjának sem beszél, mert sose tudhatja, mikor lesz egy napon az ellensége, ha úgy adódik, hogy érdekeik kereszteződnek. Gyakran megesik ilyesmi az életben, a külváros lakói között még gyakoribb, j kivált az ilyen szabad pályán, mint az övék. Mindnyájuk között a legfélelmetesebb csikefogó az Angyal volt. Eredeti nevét talán már saját maga sem tudta. Tiatalkorában emberölésért ült, azóta is párszor majdnem hasonló bajba keveredett. Hírhedt volt arról, hogy hamar verekszik. Valamikor boxolónak készült, állítólag nagy jövőt jósoltak neki, de bizonyos meggondolatlanságok miatt félbe kellett hagynia szépen induló sportkarrierjét. Mindenesetre boxoló képességét igen ügyesen tudta később is hasznosítani. Költői nevéhez meggondolatlansága következtében ju- 1 tott, legalább is ezek között az emberek között, annak számított. Átkozta is könnyelműségét, hogy valaha is eszébe jutott. Karácsony este pólyás gyereket hozott haza. Úgy I mondta, egy kapualjban találta. A felesége azzal vádolta 1 meg, hogy a saját zabi kölykét hozta haza. Nem is vitatkozott vele, rögtön megfordult és nyomban visszavitte oda, 1 ahol találta. De már elkésett vele. Az asszony telepofázta | ta környéket vele. j <— Na, megjött az angyal nálatok is? — kérdezték más- I nap a barátai, nagyokat röhögve. így maradt rajta az Angyal név, csipetnyi jóindulátát jelképezve, amit élete végéig keservesen sajnált. Mindaddig I hízelgő jelzővel illették a külvárosiak. Ő volt a Faltörő, mert hatalmas öklével olyat tudott ütni, hogy a fal is megrepedt bele. Az Angyal név hamar elhomályosította másik nevét, mert több volt benne a gúny, mint az elismerés. Az adott nevek majdnem mindig lebecsülést jelentettek s így ritkán nyerték el annak a tetszését, akit illettek vele, ide nem tehetett ellene semmit. Pépint eleinte Sebhelyesnek csúfolták, de mivel akadt még valaki, akinek sebhelyes volt a pofája, ez állandó téve- i d ésre adott alkalmat. A Sebhelyes elnevezést tehát mindkettőnél végképp elejtették. Pépinre csak jót mondhattak volna barátai, már a saját elképzelésük szerint, így tehát f inkább nem mondtak semmit. Ha adtak is neki megtisztelő nevet, az irigység és rosszindulat nem élt vele. így maradt j.' meg Pépinnek mégis. Pépin esernyőt jelent apacs nyelven. * Lehet, hogy sovány, meghajlott testét csúfolták vele. Ki. tudja? Pépin már akkor is Pépin volt, amikor először meg- ( jelent közöttük és maga mondta meg a nevét. j \ , Együtt volt tehát a díszes társaság, az Angyal lakásán, ahol ebben az időpontban nem tartózkodott otthon ( senki és így végre összegyűlhettek valamennyien, hogy megbeszéljék a dolgokat. Az összejövetelt Michel kezdeményezte, egyenként megnyerve őket tervének, ő maga is szorgalmazva annak kivitelét. Ügyesen voltak összeválogatva valamennyien. Mind- j egyiknek megvolt a magához illő szerepe. Az Angyal a nyers erőt képviselte. Ha úgy fordul a dolog, minden különösebb emóció nélkül leüti az akadékoskodókat. Biztosan üt és ala- * posan. Aki megkapja tőle a magáét, egy órán belül semmire se jó, tehetetlen rongy lesz belőle és úgy kell elszállítani, mert akkor is forog körülötte a világ, ha nagynehezen végre magához tér, de egyéb vágya akkor sincs, mint az, hogy ’ sürgősen ágyba fektessék. Kövér remek felbontó, ügyesen, gyorsan és zajtalanul dolgozik. Szeplősnek esze van, zseniálisan kiíervel mindent. | I A Szép Fiú remek kasszafúró. Egyébként igen hasznosítható ! más vonatkozásban is. Vakmerő, kitartó és megbízható. Ha [ 1 már ő is menekülésre fogja a dolgot, bizonyos, hogy elkövetkezett erre az utolsó pillanat. Pépinre tulaj d ónképpen nem ett volna szükség. Nem I az ő foglalkozási ágába vágott a dolog, zsebtolvaj lévén, de Michel ragaszkodott hozzá. Akié az ötlet, jogában áll a munkatársait is kiválogatni. Pépin is falazni fog, a környéket vigyázva, hogy idejében figyelmeztesse őket, ha baj van. Nagyjában tisztázva volt mindegyik szerepköre, már csak arról volt szó, hogy kell a dolgot magát nyélbe ütni. Mindenki elmondhatta elgondolását, hogy minden közbevetett ötletet megfontoljanak és a többség határozata szerint cselekedjenek. Pépin nem illett bele szervesen vállalkozásukba, de | nem árt, ha ott van és mindenről tud. Talán eszébe jut valami, amit hasznosítani lehet. Ezt ugyan senki sem tételezte fel róla, mert Pépin agya nehezen fogott. Legfeljebb ellenkezést váltott ki belőle mindenféle terv, de sokszor azt se tudta megindokolni, miért. Mindnyájuk között ő volt az egyetlen, aki a rendőrségtől leginkább tartott, főleg mert egyszer se csípték még nyakon és nem is óhajtott közelebbi nexusba kerülni velük. Ezek már mindnyájan börtönben ültek, rövid, vagy hosszabb ideig, de egyik sem tudott valami I jót mondani róla. A Szép Fiú most is nagy hangon a saját ötletét propagálta. Nincs értejme a sok fecsegésnek. Nem okos dolog a falbontás sem, a kasszafúrás is hosszadalmas. Gyorsan és hirtelen kell cselekedni: a legalkalmasabb pillanatban egyszerűen rájuk rontani. Ez biztos és tiszta munka. Ebbéli elképzelése heves ellenzésre talált. Senki se óhajtotta a bőrét , kétes kimenetelű dologért a vásárra vinni. A Szép Fiú látszólag elkedvetlenedett és nem sokkal azután, mintha csak - ürügyül szolgált volna neki a heves vita, hogy megsértődjék, otthagyta őket. Értesítsék, ha végső eredményre jutottaki a ’ fecsegésük nem érdekli. A ráosztott feladatot mindenesetre
