Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-01-11 / 2. szám

1979. JANUÁR 11. MAGYAR ÚJSÁG 5. OLDAL' Hámory Várnagy Dalma: ATTILA FEJEDELEM NYOMDOKAIN RÉKÁVAL Chantilly francia városkától, fiatal barátaimmal, eger­váriakkal, történelmi levegő élvezésére, a tíz km.-rel távolabb fekvő Senlisbe igyekeztem. Emlékeztem rá, bár a német­nyelvű útikalauzokban sajnos erről egy szó sem esik, hogy Attila, hun király, Chalons sur Marnei-i, valamint a 1 royes közelében lefolyt ütközeteinek emlékével összefügg, a köze­lében lévő Senlis, ahol a catalaunumi csatához erejét tartalé­kolta, ugyanott, ahol az 1920-ban szentté avatott Jeanna d Arcé gyűjtötte annakidején seregét hazája védelméhez. Diákkoromban, amikor először foglalkoztam érdemben Bendeguz-Mondzule fiának, Attilának életével, hatalmas történelmi érdemeit elismertem, de személyes rokonszenve­­rtiet öccsének, Blédának a meggyilkolása miatt, nem nyerte el. Érdekből tette, hogy ezzel a radikális elintézéssel ural­kodásra jusson a hatalmas birodalomban, mely a Fekete­­tengertől, a Stájer hegyekig, az Al-Dunától a Keleti-tengerig terjedt. 451 elején félmilliónyi hadával átkelt a Rajnán és eljutott Orleansig, majd Chapagane vidékére került.- Az utat autón tettük meg oda, ahol Attila a catalaunu­mi csatára félmilliónyi hadával gyalogosan sorakozott fel, £ ebben a végzetes ütközetben 180.000 főnyi harcost vesz­tett. A mi négy tagú társaságunkból, csak egy lett a vesztes, de erre későbben térek rá. í Az úton, elől a házaspár, a hátsó ülésen én és Réka, (gz alig három éves kislányuk foglaltunk helyet. A tiindéri gyermek bűbájos csacsogása különös gondolatokat társított á nevével képzeletemben. ‘ Réka, Attila király feleségeinek kedvence. Furcsa vé­letlen, hogy az a legendás hírű asszony jut eszembe, akit még II. Theodosius görög császár is értékes ajándékokkal Halmozott el tisztelete jeléül. A fennmaradt mende-monda Szerint; tarka szőnyegekkel borított heverőn fogadta látoga­tóit, szolgálói és szolgaleányaitól körülvéve, akik drága szö- Veték hímzésével foglalatoskodtak, mely bői az akkori divat szerint a hunok átalvetőket (pelerint) készítettek. Réka, a hun király hitvese, az ötödik századból. Eger­vári Réka, egy magyar mérnök házaspár leánykája a hu­­l&idik századból birkóztak gondolataimmal, amikor a Sen­­lis-i Notre Dame előtt megállt az autó. : * Akárcsak Attila fejedelem neje Réka, a bochumi Réka sem közlekedett gyalog. Édesanyja fürgén üzemképessé tette ar csomagtartóból elővarázsolt könnyű sportkocsit és elhe­lyezte benne a farmerbe öltöztetett királyi névrokont. V Sokáig szótlanul álltunk. A teljes épségben tartott kö­zépkori épületek, a tér köré csoportosult kitűnő állapotban lévő paloták Iába alatt domborodó gránitköves talajhoz, jobban illene Attila idejének világa, annak ellenére, hogy Senlis megmaradt annak, ami a római, gall és frank nyo­­rtiok emlékét vigyázza. V. Ezt a városkát a franciák, büszkélkedve Csipkerózsi­­kának nevezik. Tehetik! A francia történelem szerint a leg­régibb település. Egy római castrum helyén épült az a frank érőd, mely egykor a királyi kastélyt szplgálta. Itt választottak ({s koronáztak új királyt. A Kariing dinasztia trónfosztását itt mondották ki, abban a templomban, melynek romjaiból keltette életre óriási pénzáldozattal büszkeségünk a kiváló zongoraművész. Cziffra György, a Liszt Ferenc alapítvány otthonát. Sanlis legrégibb épülete a Notre Dame székesegyház. Korosabb, mint névrokona Párizsban. Kívülről nem annyira ‘észlelhető, hogy az enyészet martaléka, belül azonban el­képesztő állapotban van. Mellékoltárai fölött a pókhálók tömege, mint piszkos, elmálott függönymaradvány; libeg a részben hiányos ablakoktól cúgos Isten-házában. Ablakai­nak nagyobb része már nem az eredeti, az a néhány, ami még fellelhető, lenyűgözően csodálatos, szinorgiája és téma­­gazdagsága által. Senlis, nemcsak több háborút vészelt át, hanem néhány tűzvészt is, mely tettemes részét megsemmisítette a műem­lékeinek. Az egykori püspökség épülete, a mögötte meghúzódó gall-római toronyhoz támaszkodva pompás látvány még ma is. Egyes nevezetességét, csak kívülről tudtuk megszemlél­né mert azok csak megjelölt napokon állnak sajnos! V. turisták rendelkezésére. :( A város szélén tízezer nézőt befogadó pompeji mintára épült amfiteátrum romjai állnak. Annak ellenére, hogy mind az első, mind a második világháború nagy pusztítást oko­zott itt is, a város falai aránylag éppen állnak. ; a xix. században, amikor a vasútak építése Francia- Országban is erősen megindult, akárcsak ma, az atom idején, akkor meg a tüzes ördögszekér útjának a megépítése ellen tiltakoztak. Olyan sikerrel, hogy Senlisnek máig sincsen vasútja. Autóbusz köti össze Párizssal és a környékkel, amit égy magántársaság tart üzemben. Senlist, óriás erdő futja körbe, mely dús vadállománya folytán a királyok és fejedelmek kedvelt vadászterülete volt. Nemcsak az állatok keresték benne a menedéket, sok-sok ember is. A parasztlázadás tagjai és a jacquesok itt verték le a nemes urak seregeit. Mi, már csak az ibolyák millióit találtuk, a fehértől a sötétliláig, számtalan árnyalatban. A franciáknak ez a jellegzetes tavaszi növénye erdőt, mezőt, mint lila szőnyeg elborít húsvét idején. A chantilly Funda­­tion .(volt Rothschild-kastély) kertjében többnek tűnt az ibolya, mint a fűszál. Belefiatalodik az ember, s az illatár­ban pesti sláger ütemei kísérlik: Ibolyák, lila ibolyák. . . Senlisbe történelmet keresni indultam és a jelen annyi­ra irfégfogott, bogy szinte megfeledkeztem célomról. Szenvedélyes film és dia amatőr vagyok. Utitársaim is. 1 émát keresve felfigyeltem egy, a tőlünk kissé távolabb eső rpmos kül sejű templomfélére.- Menjünk oda! —, kértem Zoltánt és a csonka to­rony irányába mutattam. A hepe-hupás úttesten gömbölyű hasú hatalmas kövek fékezték lépteinket. Megint bizonyossá vált előttem, hogy a lapos, férficipők mennyivel alkalmasabbak ilyen tehertétel­hez. Társam, jóval előttem járt mindég. Auditorium Franz Liszt * •’"“■'Recherches Inter-Artistiques Cziffra ^ olvastam egy táblácskáról. j ; j Pillanatokig képtelen voltam felocsúdni felfedezésem­től. Hangtalanul integettem Zoltánnak, aki már jó messze járt, mikor rájött, hogy nem követem. Visszajött. Együtt pró­bálkoztunk a kőfalba, helyesebben a várfalszerű kerítésbe ' épített ajtón bejutni. Semmi sem segített. Csöngő nem volt. A zörgést ki tudja hallották-e valahol. Számtalan emlék ro­hant meg, ahogy a bejutást kíséreltük. Pár éve csak annak, bogy Mariban utoljára találkoztam Ciffrával, amikor ott koncerteztek, ennek előtte évtizedekig nem, annak ellenére, hogy pályáját szemmel tartottam. Olyan, alig húszéves ko­rában, a pesti Zeneakadémián rendezett koncertem alkalmá­ból, majd egy kolléganőmnél volt alkalmunk hosszabban el­beszélgetni, azóta mindkettőknek megváltozott az élete. Ha­zánkfia világhírű lett. Franciaországban, Senlisben lelte meg nyugalmát és horribilis bevételeinek jó részét befekte­tette alapítványába, melynek az elnöke a Francia Köztár­saság feje, akit sok sok kiválóság között pl. Yehudi Menu­hin, Paul Belmondo, M. és Mme. René Huyghe, a Louvre főigazgatója és a Francia Akadémia tagja és még sok más | nagyság patronál. Az elmúlt esztendőben történt ennek a nagy jelentőségű kultúrközpontnak a megnyitása, szeptember 24-én. Sok-sok | ezer művészetkedvelő ember kereste fel Senlis városát, ahol I a nevezetes délutánon, akárcsak azokon a napokon, amikor j a mi tragikus sorsú Erzsébet királynénk itt járt vadászaton, J piros dolmányba öltözött vadászok kürtjele nyitotta meg az 1 ünnepséget. A véletlen vetett ide. Különös játéka a sorsnak, hogy a Notre Dameval szemben lévő hepe hupás utcácskán in­dultam el, éppen a főbejárattal szemben, ahol hazánk nagy fiának Cziffra Györgynek otthonára találtam. Innen, alig i pár lépésnyire áll a hajdani koronázó templom /— ma AUDI­­{TÓRIUM FRANZ LISZT melyet Capet Hugó 900 körül építtetett és eddig Saint Frambourgról neveztek el, aki itt van eltemetve és a templom védőszentjeként tisztelik, j Az egész környék még elképesztő állapotban van. Ton­nányi rom-romok hátán érzékelteti a múlt felderítésének nagy j munkáját. A főbejárat rozoga ajtóját lécek erősítik, cseppet sem vendéghivogatóan. Nem tudtunk bemenni. — Minden áron be akarok menni! < jelentettem ki eré­lyesen, akár egy tábornok. Lehetőséget keresve, tájékozódni igyekeztünk több ol­dalról. Ezalatt Marcsi is odaért Rékánk gyaloghintójával. Meglepetéssel fogadta felfedezésünket, s mint a jól képzett magyar diák, férje mondanivalóját kiegészítette: ' Ugyan hol őrizték Frambourg hamvait majdnem egy fél évezreden át, hiszen ő 561-ben halt meg, ez a templom meg majdnem 350 évvel később épült. Remélhetőleg most már végleg nyugalmat nyer. Látod, Dalma néni, hogy nin­csen örök nyugalom! Hallottam, amit mondott, de olyan izgatottan rohan­­j gásztam a bejutás lehetőségének reményében, hogy válasz nélkül hagytam. Az egyik telken a templom szinte újjá varázsolt, tisz­tára vésett vastag kőfalánál, egy táblácskát leltem, vadona­túj ajtó társaságában. Furcsán hatottak a régi környezet világában, de nem sok időt adtam magamnak a meditálásra. Felronhantam és lenyomtam a kilincset. Engedett. Szinte megijedtem eddigi sikertelen kísérletem után a bebocsátás boldogságos érzésétől. Benyitottam. Életem egyik legértéke­sebb emléke, ami elém tárult. Előttem, kicsit balra a bejárattól az enyhén mogyoró­színű falon, hatalmas faliszőnyeg; Liszt Ferenc portréjával. A helyiség olyan hatást kelt, mintha egyetlen kődarab­ba vésték volna; töretlen. Az, ami az Isten házának gon­dolatával kapcsolatos, a főfal Krisztusa. Előtte pódium, Liszt f’erenc halhatatlan műveinek képviselőjével; hangverseny­­zongorával, az oltár helyén. , Az egész elképzelés olyan fenségesen egyszerű kivitelű, mégis isteni! Némán álltam. Ki tudja meddig? —* ... és végig per­gett arcomon a könny, akár csak a szenteltvíz ujjaim között, amikor hitet teszek külsőleg is lelki hovátartozásom fölött. Sírtam! Láthatóan és láthatatlanul befelé. S ezt az érzést magamnál tartom, mint a feloldozást, amikor valaki a gyón­tatószékből távozik. I urcsa zaj riasztott fel csodálatos érzésemből. — Leesett egy seprű! ,-*, mondtam félhangosan, mire a helyiségben tartózkodó több asszonyból álló takaritóbri­­gádból, a hozzám legközelebb álló felém jött, és tiszta ma-I gyarsággal megkérdezte, miután rúeleg tekintetű barna sze­mével ránk csodálkozott: Maguk magyarok? Honnan jöttek ide? Más biztosan elájult volna. Én nem vagyok hajlamos még ilyen meglepetés miatt sem. Az örömöm határtalan volt. Bemutatkoztunk. Négyen, egymás szavába vágva igyekez­­(tünk elmesélni utunk célját. Nem! Nem itt vagyunk! <— Chantillyben lakunk. •—> Mit csinálnak ott? A Pax Romana 20-ik Kongresszusára gyülekezünk. — Többen egy héttel előbb érkeztünk, mert ezen a tör ténelmi vidéken anyagot és emléket keresünk! >—> A Kongresszus, csak húsvét után, március 27-én kezdődik, a volt Rothschild kastélyban. — És maga, hogy került ide? — nyomoztam a piros­­képű, tipikusan magyar arcú asszonyka hovátartozását, ki­csit vakmerőén, szabadon. — Én? Az urammal jöttem ide , vallotta es az egyet­len mellékoltárszerű mélyedés felé tekintett, ahol már előző­leg felkeltette figyelmemet egy átható tekintetű szakállas, művészkülsejű férfi, ki inkább minket, mint a munkáját vi­gyázta. i— Szegváry Károly festőművész mutatta be büszkén párját. — A festő? i—<, ámuldoztam. <— Művészetét régóta szem­mel kisérem, mint minden honfitársamét. Milyen szerencsés meglepetés, hogy most személyesen is üdvözölhetem. Tu­dom, hogy tószegi születésű. Művei nemcsak magyarországi, hanem orosz, japán, lengyel múzeumokban is fellelhetők. Tudom, hogy Olaszországban az ‘Anyaföld c. képéért ér­tékes díjban részesült és a kritikában a föld festőjeként jelölték meg. Szemmel kisérem kiállításait, képeit. Nekem, a “SZABADSÁG FÁJA”, azaz a Rákóczi fa a kedven­cem, melyet nem mulasztok el, mint személyes ismerősömet minden balatonkenesei látogatásom alkalmából megtekin­teni. MAGYAR CSERKÉSZ SZÖVETSÉG HÍREI KÖSZÖNJÜK, TISZTELENDŐ UR ... A M.Cs.Sz. 1979. július 1 -tői, augusztus 12-ig, 6 hetes iskolatábort rendez Fillmore (New York állam) közelében lévő Sík Sándor Cserkészparkban. 1967 óta minden év nyarán rendezünk iskolatábort, amivel a magyar ifjúság magyarságismereti továbbképzését szolgáljuk. A park különösen alkalmas a természet megismerésére is. Épületei és felszerelése New York állam egészségügyi előírásainak megfelelően, állandó hatósági ellenőrzés alatt állnak. Úszómedence a közeli Jones Pond és a Lechkorth State Parkban bármikor csoportosan használható, képesített úszómesterek felügyelete alatt. Tanulmányi kirándulásokat rendezünk a Niagara ví­zeséshez, erődhöz és a híres Corning-i üveggyárba és mú­zeumba. A tábor napi 4 óra magyar nyelv, földrajz és törté­nelem oktatást nyújt. A délutánt fürdéssel, sport és cso­portos játékkal töltjük. A napot tábortűzzel zárjuk. A fent ismertetett tábor mellett, rendezünk MAGYAR­SÁGISMERETI TÁBORT is, FÖLDRAJZBÓL és TÖRTÉNELEMBŐL a Magyar Cserkészszövetség előírá­sai és útmutatása szerint. A Magyarságismereti Tábor magyar érettségi vizsgával fejeződik be. Akik eredményes érettségi vizsgát tettek, azok résztvehetnek a vezetőképző táborokon és segédtiszti, vagy cserkésztiszti képesítést nyerhetnek. A magyarságismereti táborok időtartama 2-2 hét. Olyan magyarszármazású gyermekeknek, akik nem beszélnek magyarul, de magyarul akarnak tanulni, ugyan­csak rendezünk 2-2 hetes tábort, ahol szakképzett tanárok oktatják az alapfokú magyar nyelvet. Korhatár: 8-14 év. Részvételi díj: 75.^- US. dollár hetenként. Részletes felvilágosítással szolgál az iskoltáborok köz­ponti szervezője: . Beodray Ferenc Szöv. alelnök, 1501 Parkwood Rd., Lakewood, Ohio 4107.'Tel.: (216) 228-6967, valamint Hokky Istvánná, 5057 Evergreen, N. Olmsted, Ohio 44070. Teh: (216) 779-7547. Kanadában: Kazal Lászlóné, 109 Lakeside Dr., Grimsby, Ont. L3 M2É7. Tel.: (416) 945-2854. NAPJAINK VÉRTANÚI A jezsuita rend római tájékoztató irodája közölte a hírt, hogy a rhodesiai Kangaireben ismeretlen tettesek agyonlőtték az ott missziós Ielkészi szolgálatot ellátó Pieper Gerhard 38 éves német jezsuitát, aki Berlinben született. Az NC római tudósítása a hírrel kapcsolatban megjegyez­te, hogy a jezsuita Pieper atya immár a huszadik római ka­tolikus misszionárius, aki a gerilla-háború áldoztaként halt meg. Más keresztény felekezetek hithirdetői közül eddig 18-at gyilkoltak meg. A XX. század utolsó negyedében jog­gal megdöbbentő az ar tény, hogy napjaink vértanúinak szá­ma egyedül a kis Rhodesiában is 38-ra emelkedett. —- Minden úgy van, ahogy mondani tetszik! — örven­dezett Ági, alias Szegváryné. Itt, Cziffra portréján dol­gozik. Otthon is elismert portré-festő,. Főként a művészvilág alakjait szereti megörökíteni. A március 9-én nyolvanötödik életévét betöltött, örökifjú primadonnánk, Honthy Hanna arcképéért sok-sok elismerést nyert. Ecsetjén keresztül po­litikai és közéleti személyek között is népszerűségnek örvend. —• Egyszerűen nemzetközi! — jegyezte meg Egervári Zoltán, és barátságosan a lassú, kimért léptekkel közeledő művészre mosolygott, aki minden üdvözlés nélkül, átadta gondolatait: r— Magyarok, csak a húsvétot követő csütörtökre vár­tunk, azaz tegnaphoz egy hétre. Úgy informáltak, hogy a négy égtáj felöl legalább 3-400 magyar érkezik ide, sakik meg akarják szemlélni a mocskos romokban; garázsnak hasz­nált, többszáz éves műértékű templom pénzzel, munkával, meg sok-sok szeretettel életre keltett falait. Jól esett informáltsága a Pax Romana programmjával kapcsolatban, s az a pesti közvetlen modor, ahogyan kö­zölte velünk. Rövid terepszemlére mentünk. Egy sereg fényképen át, akár egy filmen, lejátszódott előttünk az auditórium szüle­tése és fejlődése napjainkig. Az altemplomot sajnos nem tekinthettük meg, de vigasztalt az a tudat, hogy amikor cso­portos látogatásunkra kerül a sor, erre is módunk lesz. Búcsúznunk kellett, az idő sürgetett. Sok Ígérettel, nehéz szívvel váltunk el. Sajnáltam még, hogy az. előcsar­nokban elhelyezett Cziffra könyvekből és lemezekből nem tudtam a helyszínen vásárolni. Az egyik könyvkereskedés­ben mód lett volna rá, de pont azt nem tudtam megszerezni, ami még nekem hiányzik. Itt hallottam, hogy Cziffrának, Senlisben hét, kisebb-nagyobb palotácskája van. Néhány perccel később az egyik szűk utcában egy fia­tal hölgy felvezette kocsiját a gyalogjáróra és a jobb első kerék átment a lábfejemen. Kórházba vittek. Amikor a sokk­tól és a fájdalomtól magamhoz tértem és tudtam már azt is, hogy nem vesztem el lábfejemet, nevetve mondtam bará­taimnak: r— Milyen szerencsés vagyok. De jó az Isten hozzám, hogy még élek és a lábom sem vált használhatatlanná. ,— Egerváriék csodálkoztak hősies nyugalmam fölött. Amikot újra Chantillybe: Emese, Attila, Csaba, Tün­de, Tas, Álmos, Emőke, Árpád, a szülők dicséretére legyen mondva, szebbnél-szebb magyar nevektől csengő légkörébe visszajutottam, még inkább megvígasztalódtam amiatti sor­somban, hogy balesetem miatt nem adódott további lehető­ségem a történelmi sétákhoz. Szép volt, így is és feledhetetlen azoknak az értékes magyaroknak a társaságában eltölteni a hátralévő napokat, akik hűséges látogatói a Pax Romána Kongresszusoknak. Akarnak, szeretnek találkozni. Tudatában vannak ennek a mozgalomnak szükségével, mert tudják, hogy ez a mozga­lom; az igazi keresztény társadalom mozgalma, a KRISZ­TUSI HIT TÁRSADALMI FELELŐSÉG jegyében. Chantilly, 1978. Személyesen tulajdonképpen alig ismertem. Köszöné­sen kívül nem váltottunk egymással szót s ma mégis úgy érzem, régi nagyon kedves ismerősömmel lett szegényebb az. életem. Hiszen négy éven át majdnem naponta láttam sötét j ruhás, törékeny alakját a Jeffersonon. Mindig egyforma,; lassú léptekkel járt. A jeges januári szélben éppúgy, mint aj nyári katlanszerű forróságban. Volt benne valami idősze! rűtlenség, mint a fényszülte árnyakban. Tekintetemmel ki-1 sértem szelíd, alázatos alakját, míg csak tudtam. Sokszor' aggódtam érte: jaj, megfázik ebben a hidegben, sokszor sze-| rettem volna hűvös pázsitot teríteni Iába alá, a tüzet lehellő,; piszkos aszfalt helyett. És minden alkalommal hálás szere-; tettel öleltem meg egy pillanatra előttünk elvivő útjáért. ; 1 alán még akkor is így éreztem volna, ha tudom, egész-; ségügyi sétáját végzi a mindig halkszavú, idős pap. De a \ Delray General kórház leghűségesebb beteglátogatójának' talán öncélű sétálásra sosem jutott ideje. Szerkesztőségünk előtt elvonuló alakja mindig a kórház kapujában tűnt cl végleg. Vigaszt vitt; ezer és egy betegekkel, betegeknek el-; suttogott imát, szentelt ostyát a végleg távozóknak. Ha tudná, biztosan tiltakozna, de egy kicsit szentnek > tartottam őt. Az élet elnyűtt, szenvedésekben szikkasztott; szentjének. Mennyi kínt látott életében, hány haldokló ke- j zét kellett reményt adóan reszkető két kezében tartani, hogy! 1 ne érezzék a halál csontujjainak jeges szorítását. Mennyi* tengernyi jaj, sós könny-áradat mosta fehérre a lelkét, hogy; | tudott lázadás nélkül szolgálni. Mindig csak szolgálni, Is tent és a szenvedőket. Hivatása: pap volt. S hogy ebben a minőségben több tudott lenni, mint egy hivatását jól teljesítő lelki gondozó, az ! a jó Isten különös kegyelme és szeretete. Iránta és szenvedők ) iránt. Kellett, hogy valami rendkívüli erős kötelék kösse a Mennyei Atyához, hogy ennyi megnyugvással, békével tud­ta hordozni sorsát. Azt a sorsot amely mindig az élet árnyé­kos oldalán jelölte ki az útját. j Siker, dicsőség, jókedvű társak, kollégák, de még az elismerés fénye sem világította ezt az útat. A betegek, ha | meggyógyultak, örültek hogy már nincs szükségük a vigasz­taló papra. A halottak pedig jajjal, vagy hangtalanul, vég­képp kiléptek az életképből. Egyedül Krisztus keresztje vi­lágított erre a szomorú, sors-szabta életútra. S ez a fény tö­kéletesen elegendő volt arra, hogy botlás tévesztés nélkül végig járja. Báli István tisztelendő úr, ma nyugodt, hálás szívvel mondhatja: futásomat elvégeztem ... S ha visszanéz erre az útra, akkor láthatja: milyen fenségesen tiszta, ragyogóan fényes ez az út. A dáridós élet neonfényei helyett az örök, Szeretet fénye füröszti. A szeretető, amelyből ő általa oly sokat kaptak a szenvedők. Hűséges közvetítője volt ennek a fénynek és hűséges szolgája volt e Fény forrásának. Ennél szebb elismerése, célja, tartalma nem is lehet egyetlen em­beri életnek sem. Detroit, de különösen Delray és környékén lakó idősebb magyarjaink szívében külön helyet foglal el Báli tisztelendő úr. Ugyancsak a szabadságharcosok emlékezetében is, ami­kor az évenkénti gyászmiséken elmondott, szívbőljövő pré­dikációt idézik. Tisztelendő úr: köszönjük az értünk és helyettünk el­mondott imákat. Megértését és szeretetét, amellyel könnyí­tett a szenvedők szenvedésén, könnyeket törölt, békét és sze­­retetet hintett a fájó vagy háborgó emberi Ielkekbe. Szeretettel és hálával gondolunk mindig Önre és kér­jük a jó Istent, aranyozza be körünkből kilépő életének min­den pillanatát, amelyet immár nyugalombavonulása után a Carmel Hallban óhajt eltölteni. Akik tehetik, meglátogat­ják, hogy hírt vigyenek az itteni életről eseményekről. So­kan lesznek azonban, akik koruk és gyenge egészségi álla­potuk miatt, már nem lehetnek a látogatók között, de lélek ben sokszor elszaladnak majd, hogy elmondják bánatukat, fájdalmukat, esetleg ritka örömeiket. Hogy megkérjék: fogja ' meg a kezüket, mert így könnyebb az élet és nem olyan riasztó a halál. A nyugalombavonulással csak a külső kö ­rülmények változtak meg, de a szeretet kapcsolata, melyet­­áldozatos életével, munkájával évtizedekig szövögetett, nem változik, nem szakad meg soha. A nyugalomba vonult Báli István tisztelendő úr életé­ről szóló adatokat részletesen megírta egyházának, a magyar. Szent Kereszt Egyházközségnek heti értesítője. Egyes része­ket azonban mi is megörökítünk lapunkban, hogy megmaL rácson az utókor számára. Father Bali Magyarországon született 1892 augusztus 14-én. Résztvett az I. Világháborúban és amikor az ország feldarabolása megtörtént, ő is elhagyta a megszállt terület! let és Amerikában telepedett le. Első települése South Bendn és Gary Indiana volt, majd átköltözött Detroitba és a Ford* gyárban talált alkalmazást. Itt hamarosan beiratkozott az Egyházközségbe, Father’ Kovács Lajos, az akkori plébános érdemes embert látott benne és komoly megbízatást kapott az Egyházközség éle-> tében. A Műkedvelő Gárda tagja volt. Színelőadásokba n szerepelt mint szereplő és mint színjáték vezető. Kántoros kodott abban az időben. Amikor a nagytemplom megépíté­sének a gondolata gyökeret vert, az ő gondolata volt a szép nagy-szentély megépítése. Minden szabad idejét az EgyháZL községnek szentelte. Father Kovács halála után Monsignor Na gy növelte tovább Tather Babban a papi hivatás iránti érdeklődést. Édesanyja halála után komolyan foglalkozott a papi hivatás gondolatával és megboldogult Gallagher püspök úr jóváhagyásával 1950-ban visszatért Magyaror­szágra, s felvétette magát a váci papnöveldébe. Dacára an nak, hogy közte és az iskola padja között sok esztendő volt; sikerült a felvételi vizsgát letenni és így elindult az élőké-»1 születe a papi életre. 1935. június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünne­pén szentelték pappá. Tovább folytatta tanulmányait a váci szemináriumban és mint beszolgáló lelkész Nyergesújfahé" ban működött az aggok házában. 1956 nyarán tért vissza Detroitba, hogy a Szent Ke­reszt Egyházközséghez való kinevezésének eleget tegyen. 53 évet töltött a detroiti katolikus magyarság lelki gondo­zásában. A jó Isten áldja meg ezért a munkájáért. Koósa Mária

Next

/
Thumbnails
Contents