Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-12-07 / 47. szám

<978. DECEMBER 7. MAGYAR ÚJSÁG 5. OLDAL MEGRENDELÉS Megrendelem a l ormay Cecil: Bujdosó könyvét. Mellékelem a két kötet árát: $25.00-t és a postakölt­séget (84 centet). Mellékelem az első kötet árát: $12.50-t és a postakölt­séget (66 centet). Mellékelem a második kötet árát: $12.50-t és a posta­­költséget (66 centet). Kérem az alábbi címre küldeni a könyvet. Név:...................................................................................... Utca, házszám: ....................................,.......................... . Város: ................................................................................. Állam ........................................Zip Code ...... Fábry György: A MAGYAR KONGRESSZUS ELSŐ NAPJA HITVALLÁS ÉS MŰVÉSZET VOLT Egyre szélesedő keretek között, egyre nagyobb számban gyülekeznek itt,—< a szó szoros értelmében ,—• a világ minden tájáról azok a lelkes magyarok, akik magyarul akarnak be­szélni, írni, olvasni, érezni és gondolko/ni. Akik meg akar­ják őrizni emlékeiket, tradícióikat és át akarják azt menteni az utánuk következő nemzedékre. Itt találkoznak az írók, művészek, tudósok, tanárok, politikusok, orvosok, mérnökök, bogy megbeszéljék sajátos szakmai és magyar kérdéseiket. A sok tekintélyes korú és már elismert .érdemekre visz­­szatekintő idősebbek mellett jóleső érzéssel láttuk a már cselekvő korba növekedett tettrekész, lelkes magyar fiata­lokat is. 24-én du. 4 órakor “BEOLVADÁS VAGY TÚLÉ-vágták, odaadták mikor a rémuralom magyar zászlókat égetett... A falak on oláb tábornokok parancsai és rende­letéi tapadtak nagy, 'fehér papirosokon. Bezúzott ablakaik­kal mint vándorló romok mászkáltak a villamosok a síne­ken. A boltok még zárva voltak. A csukott vasredőnyök között elvétve látszott egy-egy szegény üres kirakat. A poros' üvegeken letépett plakátok nyoma ragadt. A kommuniz­mus rablásai után még nem ömlött vissza az élet a kifosz­tott koldusszegény városba. Rohamisisakosan, feltűzött szuronnyal, oláb őrjárat kanyarodott ki az utcán. Egy pillanatra arcomba szökött a vér, aztán mást vettem észre. A rozoga bérkocsikban ki­festett, pirosajkú oláb tisztek ültek fiatal zsidó asszonyok­kal. Milyen hamar összebarátkoztak . . . Mosolyogtak. És a többi ember olyan betegen kiéhezettnek látszott. Egy kapu előtt teherautó állt. A házban irodahelyisé­gek lehettek. Oláh katonák írógépeket hordtak le. Hadi­sarc . .. minden hadisarc. És nagy lódításokkal dobálták egymás hegyibe a finom gépeket. Nyekkentek, csengtek, végük volt. . . Oláhország viszi magának a nyugat kultúr­­szerszámait. Pedig nem törött írógépeket, ele évszázadokra szóló tőkét szerezhetne a magyar nemzet bálájában, ha a kifosztott néptől nem rabolná el az utolsót. A Margit-hídon zászlók játszottak a dunai szellőben. Hirtelen nem láttam többé a játékukat. Fenn a hegyen szo­morúan állt a koronás vár. Az innenső part felett megsö­tétedett köveivel könyökölt a Parlament. Egy év előtt még szinte fiatalnak rémlett az Ország­háza. És milyen hirtelen megöregedett, tragikussá lett véres pincéivel, golyóverte falaival, a térrel, melyen kivégzést né­zett a csőcselék és lépcsőivel, melyek a Dunába érnek. Ott lenn, ott merültek el az áldozatok holttestéi. A budai oldalon is lobogtak a zászlók, á hídfőn, a há­zakon. A városvégi' palánkokon még tapadt egy-egy félig letépett vörös piakát. Aztán a hűvösvölgyi hegyek látszottak már. De mióta utólszor itt jártam, eltűntek az erdők. A proletárdiktatúra kiirtotta azokat is. Már a hegyoldalon mentem felfelé, senki sem várt, otthon nem tudták, hogy érkezem. És egész úton mosolyog­tam magamban. Ah ázunk magas, kettős cserépteteje kivirított a kék ég alatt. A kapu tárva volt, a kavics mondott valamit a lépé-LÉS (Magyar hagyományok érvényesülése és érvényesíté­se az amerikai szemléletben) volt a bevezető ankét tárgya. Alapos felkészültséggel lépett valamennyi előadó az emelvényre. Kivétel nélkül bölcs körültekintéssel és bátran vitatták a kérdést, feltártak minden célravezető és minden bizonnyal járható útat. Nem egyet azok közül a gyakorlati életben mór sikerrel megkezdték és folytatnak. Igazságtalanság lenne egyiket vagy másikat kiemelni közülük; valamennyien “summa cum laude” szerepeltek. A szép számmal megjelentek elismerő tapsait bizonnyal megérdemelték. Az idősebbek jóleső érzéssel vették tudomá­sul, hogy van, aki folytatja a magyarok “létért való küz­delmét . A fiatal magyar értelmiség ankétjét követően szívet­­lelket melengető esemény volt Szabó Magda zeneszerző “DALOLJUNK EGYÜTT” című előadása. Az előadó lel­kes, magyar szívből fakadó szavai annyira magával ragadták a hallgatóságot, hogy öregje, fiatalja csillogó szemmel, lel­kesen valóban együtt dalolta a kedves, szép magyar nép­dalokat. Va 8-kor kezdődött az IRODALMI ÉS MÜVÉSZEST, amely minden évben a legnagyobb hallgatóságot vonzza. Ezúttal is zsúfolásig megtelt a terem. Beniczky Ádámné az Árpád Akadémia Irodalmi és Művészeti Szakosztályának elnöke, mint minden alkal om­­mai, ha a közpnség elé lép, ezúttal is remekelt. Mindig örömmel hallgatjuk előadását, mert minden alkalommal tud a tárgyhoz illően újat, szépet, nemeset, gyönyörködtetőt mondani. Ezúttal rámutatott a veszélyre is, amely az egyet­len, de legerősebb kapcsot, amely a világ minden sarkába szétszórt nemzetünket összefogja, édes anyanyelvűnket ve­szélyezteti. Megilletődötten hallgattuk szebbnél szebb idé­zetekkel ékesített beszédét és amit mondott, bizonnyal meg >is szívleljük. A szemekben csillogó könnyek és a szűnni nem akaró, elismerő, lelkes tapsok mindenesetre azt igazolták, hogy előadása nem volt pusztában elkiáltott szó. A tehetséges, fiatal Nyilas Ferenc Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának nyitányát adta elő zon­gorán megérdemelt sikerrel. Mózsi Ferenc Chicagóból két versével aratott sikert és elismerést. Volt mondanivalója és azt szívhezszólóan az igazi művész rátermettségével tudta előadni. Fényes Mária írásait lapjában mindig örömmel olvas­tuk. Most különös élmény volt látni és hangját is hallani. Kovácsné Bedrozsián Álmászt énekében először volt szerencsénk gyönyörködni. Ezúttal á volt szerencsénk nem elcsépelt frázis, mert igazán szerencsésnek mondhatta ma­gát, aki hallotta azokat a válogatottan szép magyar nótá­kat rendkívülien szépen csengő hangján. Dr. Kóródy István szakavatott művészi kísérete még jobban hangsúlyozta a hol mosolyt keltő, hol könnyet fakasztó szép dallamokat. Reméljük, máskor is lesz szerencsénk hallani. Dr. Szakáts Istvánná kedves, meleg hangján felolva­sott visszaemlékezései elringattak bennünket, mint a távol­ról hallott szép muzsika és visszavittek mindnyájunkat az sem alatt. Benyitottam a ház ajtaján. Fehér falak, tölgyfa lépcső, virágok anyám asztalán. Én pedig csak álltam megilletődve. Lépések hallatszottak, mintha egyik lábát kissé húzta volna az, aki jött. Áldott lépések, kedves lépések és futottam eléjük. Anyám az ajtó­ban állt. Éreztem, bogy elsápadok. Már csak kialvó láng volt... annyira szeretett Budapestünkre, hogy ott újra átéljük sok kedves, szép emlékünket. Jeszenszky Gyöngyi szavalóművésznő az ohiói Cincin­natibői is új csillagként tűnt fel a clevelandi irodalmi égbol­ton. Wass Albert A bujdosó imája című versét nem sza­valta, hanem imádkozta. Élmény volt. Szem nem maradt szárazon. Semmiben sem maradt el a második vers előadá­sával sem. A jelenlévő Ruttkay Arnold “A szürke folyónál” című költeményét úgy mondta el, hogy nemcsak a hallgató­ság, de maga a szerző sem tudta palástolni megilletődött­­ségét. Jeszenszky Gyöngyi szép magyar kiejtére, kiforrott elő­adásmódja tartósan biztosítja számára a szavalóművész címet. Lajos Judit zongoraművésznő, aki Los Angelesből ér­kezett, játékával, előadóképességével valósággal lenyűgözte a hallgatóságot. Bebizonyította, hogy már 1948-bön meg­érdemelten nyerte el a ' Liszt l erenc” díjat. Reméljük, hogy még máskor is lesz alkalmunk élvezni kimagaslóan művészi értékű játékát, amelyet a közönség szűnni nem akaró taps­sal jutalmazott. Ruttkay Arnold (Só Bernát) cikkeit Ausztráliából min­dig nagy érdeklődéssel várjuk az újságokban, így érthető, hogy várakozással tekintettünk felolvasása elé is. Nem csa­lódtunk. Sziporkázó humorával görbe tükörként vetítette elénk emigráns életünket. Minden mondatával szívből meg­kacagtatott bennünket. Köszönjük neki a könnyeket, ame­lyeket nem a sírás, de a nevetés csalt a szemünkbe. Erdélyi József tárogatóművész New Yorkból a ma már olyan ritkán hallott tárogatón a dicső múltba vitt bennünket vissza és lelkesítő dallamaival a szebb jövő ígéretét varázsol­ta elénk. Játékát rokona a negyednemzedékes Shepherd H. Carolyn fegyelmezett, szabatos zogorakísérete művésziesen festette alá. Végük de nem utolsósorban Dr. Molnár Zsigmond műsorvezetőről kell megemlékeznünk, aki egészen különle­ges és annyira kedvelt “molnárzsigai” modárávál hol ríhat­va, hol nevettetve kitűnően vezette le a műsort. ELNÉZÉS <— Felmondok a sofőrömnek! mondja a féij narago­­san. i— Már harmadszor történik meg, hogy vigyázatlanul vezet és veszélyezteti az életemet! Légy elnéző vele, mondja az asszony. — Adj neki még egy alkalmat! -FIGYELMEZTETÉS A chicagói autókiállításon az egyik autón a következő feliratot láthatták a látogatók: 1 olvajok, figyelem! A kiállított autó már lopott!” OLCSÓSÁG A 'WÍ Az egyedüli dolog, ami ma olcsóbb, mint azelőtt volt, az a pénz. ’ valaki, aki menni készül. De visszatartom, itt marad velem. A két karja kitárult. És őt, aki mindig nagyobb volt nálam­­nál, olyan kicsinynek, olyan tűnőnek éreztem a szívemen. Visszatartom, itt marasztom. És ezalatt a két karja kö­zött megszűnt a bujdosásom, egyszerre hazaértem.- VÉGE ~ KÉRJE: DÁBot A VILÁGHÍRŰ NÉMET SÖRT klubjában, étteremben és az italboltban. Izleni fog Önnek! ASK for DAB THE WORLD FAMOUS GERMAN BEER at your clubs, restaurants, and beverage stores. You will like it! Distributor: Beverage Distributors Inc. E. 58th & King Ave. - Tel: 431-1600 AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KOMMUNIZMUS SZEMTANÚ ÁLTAL VALÓ HITELES LEÍRÁSA: TORMAY CECIL BUJDOSÓ KÖNYV CIMÜ MÜVE, MELYET A TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG ADOTT KI KÉT KÖTETBEN, EGÉSZ VÁSZON KÖTÉSBEN. ÁRA: $25. MEGRENDELHETŐ A KÁRPÁT PUBL. CO. CÍMÉN: P.O. BOX 5348, CLEVELAND, OHIO 44101 Jformay Cecil: L»bUJDOSO könyv (Folytatás) Kinn sütött a nap és a nógrádi vármegyeház tetején vonni kezdték felfelé a piros-fehér-zöld lobogót. Egy egész város, szeme könnybe lábadt tőle. agyarniat házainak falán az új Palatínus üzenete, . . . soha !_PKém múló szeretettel ...” ifooit. ffiöldmívesek, urak, rminkások, tegnapi vöröskatonák álltak összeverődve a kiáltványok előtt és áhítatosan olvas­ták. Ott álltam én is. Napszállta után volt és mégis, mintha a nap sütötte volna rejtélyesen az arcokat. . . Augusztus 8. Eljött a nap. A szörnyű bűvölet szétesett. Magyaror­szág ismét kezébe veszi a saját végzetét. És ma viszontlátom anyámat. Az élet visszatér a maga útjára, melyből erőszakosan taszították ki hónapok előtt. Mélyül a távlat, rés nyílik a falak között, megindul a főváros felé az első vonat. És én búcsúzom a háztól, mely otthont adott, búcsúzom emberek­től, gyermekektől, ablak melletti kicsi szegletemtől és az udvar-kertben az árnyas palánktö vétől. Mindentől, ami jó volt hozzám szenvedésemben, amit nem fogok soha elfe­lejteni ... A vonat ablaka mellett már visszafele ment a balassa­gyarmati állomás épülete. Aztán az utolsó kis házak tűntek el, túl az Ipoly vize, a parti jegenyék, a Fátra ragyogásba vesző láncai. Ébredő és kialvó világosságok annyiszor lá­tott képiéi. Már kicsiny és távol volt minden. A fák zö Idje össze­bújt, a tetők elmerültek. És a megyeház táján egyre ma­gasabban emelkedett a zászló. A rúdja nem látszott többé a messzeségben, csak a szövete lobogott, mint egy három­színű nagy madár, mely röptében kitárt szárnnyal megállt a város felett. Barátaim velem jöttek, el akartak kísérni. És kanya­rogva ezüstösen, zsombékos rétjei között elkísért egy dara­bon az Ipoly is. Aztán tikkadt földek jöttek elénk. Szomorú kiégett ‘tájak. A tengeriföldeken a csenevész torzsák száraz nesszel zörögtek a vonat szelében. És ez a csörgő, holt nesz hallatszott mindenütt, amerre mentünk. Ez hallatszik ma egész Magyarországon. Minden kiégett. . . Válaki a szakaszban halkan beszélt: — Pedig Szamuelly mára tűzte volt ki a polgárság Ie­­waaésaáriását. .. Budapesten a Vérmezőn kezdődött volna el. I5 tovább, végig az országon. .. Lenin és Trockij szi­­dibtatúrát akart. mrí itt . . . Az iszonyú szavak mint feloszlott dolgok ik szét a levegőben. Nincs többé itt! És Szamuelly 3ak az akasztófák gödre van, a sírok és a holtak, forróságba árnyékok jöttek beje. Valami történt fe- Gondolatomon véres árnyak.végeláthatatlan, kísér­­lenete húzódott át. nap már nem sütött. A tarlókon fuldoklott a földre­­íorróság. Drégely elmaradt mögöttünk. Üj utasok :seh megszállt vidékekről. Úgy fáj ott az élet... 'És tál erdélyi asszony, aki félesztendő óta nem tudott lenni... Keserű panasz, sötét elcsüggedés beszélt n. Szenvedő emberek szavában mintha a szétszakí­­zág sóhajtott volna fel, most, hogy legalább újra sóhajtani. A pálya kanyarodott. Nógrád vára felől ré vihar nyargalt elő a vak forróságból. Pillanatok tét lett az ég. A vonat neki vetette magát az orkán­ján meg kellett állnia: A nehéz kocsik remegtek. A mája féloldalra fordult a szélben, felhők nyargaltak |>rgő porban. Óriás orgonák zúgtak repülve a Jeve­. Ilyen vihar előzte meg a világháborút.. . én sietve mondtam, hogy megelőzzem a balsejtel­a összetartunk és nem felejtünk!. . . Egy év, két íz és ha száz lenne is, a jövő a mienk, mert megint ;s van egy darakba föld, mely a miénk. A Gol­­>en hat lábnyi föld elég volt, hogy beteljesüljön dás... m barátaimon és az idegeneken, lenn a lelke mé­terre mindenki tudott a reménységről egy mesét, rád váránál, a romok felett, a sötét viharban, va­­[jelent. Megmentőnk, nagy, ezredéves magyar ünk járt a csodaszarvas megint. . . iar elrohant, ment nyugat felé és a megbűnhődött tornyai és kupolái már napsütésben keltek fel és a rónán. lyaudvarnál búcsúztam el barátaimtól. Aztán vitt visszanéztem .. . és arra gondoltam, hogy — van­­rek, akiknek szép és könnyű hálával tartozni egy zerre egyedül voltam. Felettem a házakon zászlók mindenütt. Furcsa zászlók, melyeknek a felét le«- j LABDARÚGÁS Már a kisgyerekek is ér­deklődnek a labdarúgás iránt és figyelik az eredményeket. A harmadik elemiben a ne­bulókat a tanítónéni az osztás művészetére oktatja. Ezért felírja a táblára: 4:2 = 9:3 = 2:2 = ' Kivhívja Bandikét, aki a táblára írja: 4:2 = 2 9:3 = 3 2:2 — eldöntetlen. * HASZNÁLTAN i VETTE... !í ,— A kedves feleséged vezeti ezt az autót? kérdezi egyik barát a másikat. — Nem barátom! Ez Lom padás az oldalán már akkor is megvolt, amikor vettem! •

Next

/
Thumbnails
Contents