Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)
1978-10-12 / 38. szám
1978. OKTÓBER 12. MAGYAR ÚJSÁG 5. OUDAt! Tormay Cecil: 0'' BUJDOSÓ KÖNYV \ | (Folytatás) < Fényben úszik a bejárat. Gépkocsikon érkeznek a népbiztosok. A terroristák fegyverbe lépnek. Jobbra arc! Kun Béláidénak is tisztelegnek ... És a Szovjetházban kegyelmes árnak éá kegyelmes asszonynak címeztetik magukat az elvtjarsak és az elvtársnők. (Égy vidéki úr mondta el, aki mitsem sejtőn a vonatról j Hungária-szállóba ment. Az őrség valaki másnak nézte, sftk mikor fizetni akart, derült ki, bogy nem oda való. A e^riadt személyzet a büntetéstől félve, titokban kiszöktte és a Szovjet-báz orgiáinak a bíre vele szökött. } Esténkint Károlyi Mihály és a felesége is gyakran köröttük van. , Hosszú időn át nem hallottam felőlük semmit. A proletAfthktatúra első heteiben Károlyi Mihály, mint láthatatlan fiatalom állt a Forradalm Kormányzótanács felett. A népbiztosok tisztelettel bántak vele. A szovjetválasztások után, fiikor Kun Béla tábora már egészen magához ragadta a atalmat, Károlyi is mindinkább a háttérbe került. Félreilták, Gödöllőre akarták kitenni termelési biztosnak, aztán 9 kommunizált Hangya-szövetkezetnél adtak állást egykori Í»átfogójuknak. Károlyi az elv kedvéért feljárogat új hivaalába, de egyáltalán nem dolgozik. Egy gramofont vitt be livatalos helyiségébe. Azzal mulat órákon át és nagy szivaokat szív hozzá ... Detektívek őrzik svábhegyi villája nyufalmát. És az éhező házak között teherautók viszik hozzá $7 élelmiszereket, a hűsítőkhöz a jeget. De a kórházakban Sűncs jég a betegek számára. Feleségét feltűnő vörös kalap- Ijan gyakran látják népbiztosok autójában a kihalt utcákon. I F Éjjel ott mulatnak ők is a Szovjet-ház zárt ajtói mögött Kun Bélával, Dovcsák elvtárssal, Pogánnyal, Landlerrel és fiz"5sszonyaikkal. A muzsikus cigányok mesélik iszonyodva. ^TFa" tivornya, szól a zene. Az alkoholtilalomban isszák a francia pezsgőt. Szamuelly I ibor tölt gróf Károlyi Mihályné joharába. Tölti ugyanazzal aj kézzel, amellyel a kötelet igarítja áldozatai nyakába. Iszpak a I anácsköztársaság örök íl été re! És bőségesen lakmároznak kivilágított termekben, níg köröskörül éhezik a város a sötétben. Aztán one steppet táncolnak, egymás közelségét keesve keringenek, mint az örömtanyákon ... A zene elhalkul. \ pezsgő kihabzik a pohárból . . . Károlyi sofőrje mellé védelmül egy terrorlegény ül. A Svábhegyre!... És zúgnak a városon át. Az ablakok mö||ött 'rettegve hallgatódznak a virrasztók. Megáll-e? Értem önpek-e? A gép tovább rohan. És börtönükben ülnek a úszók. Siralomházban a halálra ítéltek. Már a Lánchídon átsrphan az autó Budára. De a pillér alatt nem látni a Hollánok vérét. A Duna is összefutott a holtak fölött. ***"' A Szovjet-ház vörös baldachinos kapuja és a tátott ittfég* üz Országház falában ... A sötét pesti parton már íjj-sak két ívlámpa világít. f $V C 4 " június 29_»30. ^Szeretném olykor abbahagyni. Meddig írjam még? fdapok, hetek, hónapok ... Az út hosszabbra nyúlik, mint »ittem. A teher egyre nehezebb. Olykor úgy érzem, nemcsak a magam részét viszem, láthatatlan fájdalmas szálak fűznek össze minden történéssel, mindenki kínjával. Hordozom azt is, ami másoknak fáj, ^reménykedem abban is, ami a mások reménysége. Menekülők minden menekülővel, lázadok minden lázadóval, ülök »’elítéltekkel a siralomházban, enyém is a mások utolsó éj I szakája. Zátonyra vetett ki a végzetem. Az ár körülöttem hömpölyög. Csapkod, de nem sodor magával. Kihagy és kényszerít, hogy én kiáltsam át a túlsó partra mindenki jajszavát, azokét is, akik már nem kiáltanak. Küzdők, kapkodok szavak után, hogy elbírjam. Kínlódva vergődik az agyvelőm, vérzik és kiég, üres lesz, aztán tájra zsúfolódik. / | , Meddig írjak még? | Olykor lopva nézem a többieket. Vajon ők is úgy szenívedüék-e, mint én? . .. } ocvÉs megint veszem a toliam. Én jobban szenvedek ^«Ta mások jajszava is vagyok. X Július 1. Milyen hosszú tud I enni az út egy karosszéktől az /ablakig. Lassan húztam a lábamat és a napsütésben a bot «kampóján olyan szokatlan és halvány volt a kezem, mint ieg^icítegen dolog. Minden meglepő és furcsa lett. Az utca képe tágas nagy messzeségnek rémlett. Szerettem érezni az «arcomon a napot. ÍOdakinn doboltak. A kertekből, mint a szöcskék, ugráltak elő a gyerekek. Hírszerzők. Fitos orrú kis ellenforradalmárok. I anárok, hijvatalnokok, vasutasok gyerekei. Az ablakokból asszonyok tdugták ki a fejüket és átköszöngettek egymáshoz. Egy pajhaszt cselédke, mint egy fiatal nevetés himbálódzva színesen 'tjött az Ipoly felől. f A dobos a mi utcánkba ért. Unottan verte a dobot, jtaztán vprt, körülnézett. Senki se jött. A gyerekek az arcukat jlintbrgatták a háta mögött. Rekedt hangja szaggatottan, ^.mint a buborékokat fújta a szavakat a levegőbe: tfrft----- Közhírré tétetik: Először. . . akinek szeges drót, ásó, efepa van a birtokában, az szolgáltassa be déli 12 óráig a í vájHfgházára. Aki ezen rendeletnek haladéktalanul eleget I : ney tesz, az forradalmi törvényszék elé állíttatik. rom száraz dobszó verte le a hangot. | * ?A kis cseléd ide-oda ringatta a csípőjét és szemtelenül kiáltotta: Tyű ha, de meg vagyunk ijedve, tíz évre terjedő Í halálbüntetés! Mindjárt beviszlek! mondotta a kikiáltó. — Húsz évre terjedő akasztás. Jó éjszakát, Vince j bé£|p 'w Az asszonyok nevettek, a gyerekek megint úgy ugráltak, I mint a szöcskék. A dobos vállat vont. És déli 12 órára csak-Íeqgy^i be, is szolgáltatott Nógrád vármegye székhelye három ásót a direktóriumnak. Frank elvtárs kijelentette, ha a visszavonuló vörös had-&t&cí mnönH rí f* m f*rúcxi InAn&I. a repnpk • nínkn rfiPTin vérig fogja védelmezni a várost”. Az utolsó csepp vér alatt az elvtárs természetesen a mások vérét értette. A katonák dühbe jöttek, mikor ezt meghallották és dühükben lecsapkodták a városháza előtt a földre a puskát: Előbb előre hajtottak, aztán vissza” — és rettentően káromkodtak. Frank elvtárs megijedt. Közben valószínűleg a három ásó is eszébe juthatott és lemondott a hősi védelemről. A katonákat már hiába biztatja a kormányzótanács A vörös hadsereg minden katonájához” intézett kiáltványában: A proletár haza érdekei most nem azt parancsolják nektek, hogy előre menjetek. Még nagyobb áldozatot követel, hogy hagyjátok el a diadalmas csatában elfoglalt területeket. . .’ Hiába ígéri, hogy küzdelmük még sem volt céltalan: a csehszlovákoktól elfoglalt területek helyett a proletár haza megkapja a jóval termékenyebb és nagyobb I iszántúlt . A katonák hátizsákjukkal kis csapatokban csak egyre jönnek a .túlpart felől és hajtják maguk előtt a sok rablott marhát. Frank elvtárs is szervezi a túlsó part kiürítését. Leginkább a kastélyokat ürítteti ki. Gróf Keglevich ipolykürti kastélyát és a kékkői gróf Almássy várat sietve rabolják a vörösök. Balassagyarmaton még tétováznak. A direktórium nem tudja, semleges zónába esik-e a város vagy továbbra is a tanácsköztársasághoz tartozik. A kormányzótanácstól, úgy mondják, alig jön hír. A falvak izgatottak. Docsókezi községben agyonverte a nép a propagandaszónokot. Sorozásról nem mernek többé beszélni. Majd ha megérkeznek Pestről a Lenin-fiúk. Sajátságos nyugtalanság van megint a levegőben. Sok kocsi jár a csendes utcán. Falusi arcú, gondtelt emberek ülnek a kocsikban. A túlsó part jön ót elintézni ügyes-bajos dolgát, mielőtt le találna zuhanni a cseh sorompó és kettészeli újra Nógrád útjait. Ennek a sorompónak a zuhanása számomra is jelent valamit. Most még átjuthatnék az Ipolyon, a cseh megszállás elömlene felettem és én túl lennék a vörös ország határán. De a józan ész szerint június 28-án anélkül, hogy akkor tudtuk volna eldőlt minden tanácsköztársaság sorsa. Versailles-ben aláírták Németország küldöttei a szörnyű békét. A spartakisták, Leninek, Kun Bélák terve öli kezdett omladozni és a német nép bukásában nagyobbnak mutatta magát, mint ellenségei a győzelemben. Láttam a hű és hősi népet, mikor elhozta fegyvereit a Kárpátok alá, láttam a német katonasírokat a Duna mentén, az erdélyi határon. Láttam őket hatalmasan és sebesülten, de mélyebb hálával soha sem gondoltam a német népre, mint mikor a győztesek győzelmével szemben az ember győzelmét írták fel a szörnyű bé ke alá. A világháborút lőtte meg. Az entente legyőzte Németországot, a világanarchiát Németország győzte le. A józan ész szerint. . . De ha mégis nyéijtani bírnák a vörös uralom napjait? Ha hónapokról lenne még szó? Azok, akik menedéket adtak, szűkre szorított kis otthonukban helyet adtak nekem, megosztották velem kifosztott éléskamrájuk megmaradt készletét, most is tartóztatnak. — Várjunk, van még idő határozni mondotta Huszár Aladárné. ,— Ha valami jó alkalom kínálkoznék, - szólt közbe a férje, r— Egy megbízható kocsi, amelyik átvinné az Ipolyon. A szenvedések nehéz hónapjai úgy összekapcsoltak, mint testvéreket. r— Döntsön a véletlen. Az elodázott elhatározásra egy kis megkönnyebbüléssel folytattuk a napot. Mik or alkonyodni kezdett az Ipoly felelt és az emberek visszabújtak házaikba, hosszú hetek után megint átléptem a küszöböt. Lassan mentem, botra támaszkodva. A folyó lelett megvalósulását sem. A kormányzótanács az aprópénzhiányt akarta megszüntetni. Vas húszfilíéreseket rendelt hat budapesti lakatosműhelyben. És egy darab húszfilléres előállítása 1 korona 40 fillérbe került. A pamflet-teória összedől a napvilágon. Politikai megvalósulásából soha nem látott zsarnokság és gyilkolás lett, a gazdaságiból csőd és rablás. A zsidók már napok óta suttogták ^ érvénytelen lesz a kék pénz és ijesztgették az embereket. Ma reggel virradattal kimentek az asszonyaik az Ipoly hídjára és megállították a falvakból beporoszkáló bátyus parasztasszonyokat. Egy túlparti anyóka jött be az udvarba, mesélte, hogy a zsidó asszonyok mégis jó szívvel vannak a néphez. Felolvasták a hídnál az új törvényt a kék pénzről. Aki vissza nem fordult, azét szívességből ki is cserélték, hogy forradalmi törvényszék elé ne kerüljön. Neki is adtak egy kék ezresért három darab 200-as1 bankót. Igaz, hogy fehérhátú és az ura nem szíveli a házban, de hát a katonák úgyis elszedték volna az utcán, ez is jobb a semminél. Huszár Aladár benyitott az ajtón. r-i Mi történt? Valami baj van? Nem, semmi. A feleségét kereste. Tanácskoztak egymással, aztán visszatértek. Éreztem rajtuk, hogy látják a nyugtalanságot a szememben. Az Ipolyon túlról átjött egy megbízható kocsi mondotta Huszár AI adár. .—■ Azon átszökhetnék . .. Már nem kell hát töprengnünk. A véletlen határozott. ,—■ Nincs jogunk, hogy visszatartsuk. Odaát biztosabb. És könnybelábadt az ő szemük is. Huszár Aladár elment, hogy felhajtsa a kocsit. Én pedig összecsomagol tan szűkös poggyászomat. Imssan ment. Míinden kis holminál eszembe jutott valami, éreztem minden mozdulatnál, hogy még beteg vagyok. Hol húzom meg magam estére? Búcsúzni jó barátoktól, újra menni elfele az otthontól, újra kopogtatni idegen ajtókon. Védelmet kérni csehektől... Összerázkódtam. Meddig tart még, meddig bírom? Mikor elkészültem a csomagolással, leültem egy székre és visszatartottam a lélegzetemet. Erősen akartam gondolkozni azon, hogy mit is fogok tenni. Pénzem alig van. A cipőm is rongyos. De azért mégis el kell jutnom valahogy Nyitrába. Onnan Bécsbe lehetne kiszökni. És ha meggyógyulok, talán dolgozhatnám. I alán . . . Szeged ... Úgy elláradtam, míg végig gondoltam. Dél lett.. . délután . .. Huszár Aladár nagy zajjal jött. A szeme nevetett. ^ Velünk marad! Elment a kocsi, nem talált am meg. Döntött a sors. ,— Itthon maradsz, minálunk szólt halkan a felesége. A végzet kocsija elment. Azóta ki tudja, merre jár. d alán jót jeleut, talán azt jelenti, hogy már nem tart soká. ,—' Ha a rossz napokat együtt éltük át, ,—■ mondotta Huszár Aladár ^ szeretném, hogy a jó napunk is közös j legyen. \ Összemosolyogtunk. Most már mind a hárman tudtuk, hogy a szenvedés erősebb kapocs tud lenni az örömnél. s, _ július 3/—4. Házkutatást várunk. Mindent el kell tüntetnünk, ami veszélyes lehet. A feljegyzéseim. .. Soká töprengtem. Aztán két befőttes üvegbe csempésztem az írásokat. Lekötöttem pergament papirossal. Mikor besötétedett, elástam a kertben. Az ég borús volt a fejem felett, a föld kemény és száraz az ásó alatt. Csak az utcalámpa halayány kévéje világított a sötétben. Yalahány őrjárat lépése kopogott odakinn, a palánkhoz lapultam. Aztán megint görögtek az aszott kis rögök. A föld síma lett és titoktartó. Az éjszakai csendben megindulhattak a fellegek a Tátra felől. Átjöttek a hegyeken. Lassú cseppek kezdték verni az ablakomat. Egyre több csepp lett. Lucskos ezüstjük könnyű szél fujdogált. A fűzek, mint ezüstzöld madarak illák a vízből és a szellőben meg-megberzengették fénylő tollúkat. A földekről emberek jöttek hazafelé. Kapát hoztak a vállukon. Az esteli harangszótól bongott a levegő. Sajátságos gyöngeséget éreztem és az a gyöngeség valaminő vértezetlenséget rejthetett magában, mert minden, amit láttam, olyan közel jött, minden a szívemig ért. Egy kő, amely a kerék csapásban feküdt és fehéren csillám lón ketté törött a kerék alatt. Egy kis poros virág az árokszélen. A harangszó és messze lenn a híd, amelyen át kellene mennem . .. De nem bírnék. A bot már nem volt elég. A lépésem bizonytalan lett. H uszár Aladárné vezetett. I-* Hogyan is engednélek. Hiszen még beteg vagy. A nap lement a honti hegyek felett. És mintha a napszállta mögött nyitva maradt volna az égen egy kapu, a felhők között tündérkert látszott a mennyek magasán. Lázas, beteg napok négy szűk fala után a rég nem látott szépség. Rejtélyes ipolymenti alkonyat. Túl a nap kapuján óriás lilakék, rózsaszínű hortenziák. Egy kert virágzott fenn az égen. Virágzott... elvirágzott. Az utcánk szegletén leselkedőn ácsorgott az örökös börtönőr. Egy vörös katona. július 2. Az embereket megállítják az utcán. Elő a pénztárcával! A forradalmi kormányzótanács 91-ik rendelete életbelépett: Az Osztrák-Magyar Bank 50, 100, 1000 és 10.000 koronás bankjegyei folyó évi július hó 1 -tői kezdődően forgalomképességüket elvesztették. Aki ezentúl fizetésül felhasználja, elfogadja vagy fölváltja, forradalmi törvényszék elé kerül. A kiszabandó büntetésen felül a tettes birtokában talált'összes ilyen bankjegyek elkobzás alá esnek. A feljelentőt jutalmul az elkobzott összeg érték ének fele része illeti . Detektívek cirkálnak és önkényesen koboznak a kószáló vörös katonák is. Szuronyt szegeznek: ,—■ Elő a pénztárcával! Ki a zsebből! I ilos a kék pénz! És elszedik az Osztrák-Magyar Bank jegyeit. Egyikmásik emlékül a tárcát is megtartja. De a fehérhátú pénzt röhögve visszaadják. A vörös plakátok pedig csak hirdetik a falakon: A szociális termelésből fakad a jólét. A tanácsrendszer, miután az állampénztár, a páncélszekrényeket, magánlakásokat és a fiókokat kitermelte, hozzáfog a zsebek kitermeléséhez. A marxizmus, mint ahogy nem bírta el politikai koncepciója megvalósulását, nem bírja el gazdasági koncepciója csengett az ereszben, csurgott a ház körül, dobolt a fák le veién, ömlött, mint a híg érc az ablak üvegén. Félál mommal játszott a víz ezer hangja. Szinte hallottam a szomjas kis kert mohó kortyogó ivását. Szinte éreztem magamon a sorvadó Iák boldogságát, az eltikkadt, kiégeti hiessze földek megkönnyebbülését. De a fellégzésen azért mégis szüntelenül valaminő lappangó aggodalom kúszott át. Egyszerre, mintha egy ütés érte volna belülről a homlokomat. A feljegyzéseim ! Kinn a földben. Felugrottam és sokáig hallgatództam az esőbe. Ha álszivárogna a víz. az arasznyi rétegen, ha beömölne és elmosná az írást. Azt a fájdal más borzadást éreztem, amit akkor érez az ember, mikor hideg éjjel egy kedves halottja sírját először veri az eső. Szétszaggatott szegény írásom. Az első lapok, ha élnek még, ott bujkálnak valamerre a megjelölt városban. A többi a kövesdi kéménykürtőben és itt kinn a föld alatt. Csak bujdosó írás, semmi más. De mert a lájdal om túléli benne a maga határolt óráját, mert benne egy ember szenvedésén át halványan, de mégis egy nemzet kínja tükröződik, azért kívánom, hogy megmaradjon és mondjon el mindent azoknak, akik nem élték át vagy túl a meggyötört csonka országon jártak azalatt. Talán többet tehetnek odakint a hazáért, mint mi idebenn, de mi többet szenvedtünk és ez a szenvedés a nemzet jövendő ereje. Akik nem élték át, megbocsáthatnak, megalkudhatnak, de mi soha. Örizői leszünk, hogy el ne felejtse senki, aki él és magyar. Mi tőlünk minden nap elraboltak valamit, minket mindennap megaláztak. Minket tanított ki a végzet, hogy őrszemek legyünk. Ha, elmosódnak az írásom betűi, soha többé nem lehetnének újra önmaguk. Amit írtam, annak a betűi a szívem dobbanásai voltak, a szenvedésem, a haragom magányos hördülése, a reménységeim ezer szárnytörése. Ilyet csak egyszer lehet átélni, ilyet csak egyszer lehet leírni. Ezért hallgatództam ki nyugtalanul a viharba, ezért lopództam virradattal az udvarkert felé. Az eső még esett. Az eresz szegletéről nagy ezüst fonálban még csurgott a víz. Az aranyjávor, mint egy fiatal mén rázta aranyló sörényét a záporban. Aztán ébredt az utca. Dél felé kisütött a nap. A kertben bújtam meg, míg a házkutatók a szobákban jártak. Az aranyjávor megszáradt a napban és a löld megszáradt az írásaim fölött. Július 5. Mindenki mondja, hogy Balassagyarmat a semleges zónába tartozik. Mára várják katonai kiürítését. Az emberek izgatottsága már nem bír magával. Zsebredugott kézzel ődöngenek az utcákon. Munka nincs, élelem nincs. Az üzletek, még a gyógyszertárak is üresek. Jajgató asszonyok verődnek össze a szegleten. A túlsó partról pedig még egyre dörömbölnek a megrakott kocsik. Szép régi bútorok, ágyneműk, lószerszám, ódon családi képek tornyosulnak a szekereken. Lisztes zsákokon leszaggatott selyemfüggönyök között egy zenélő óra hevert és a lelke zöngött a rázás szerint. — A híres Balassa óra! mondotta Huszár Aladár ezt a kékkői várból hozták. Birk anyáj hömpölygött, katonák jöttek énekelve, sertések, marhák. Hajtották a dagadó tőgyű svájci teheneket a vágóhídra. A nép sötéten, zúgolódva nézte a fosztogatókat. • /— Könyvtárakkal kövezték ki az országutakat, ,—< mondotta egy fiatalember az ablak előtt. ,—< Csupa rablott holmi. ■—< Az ácsorgók szitkozódva rázták a fejüket. ,— Tönkretették az egész Felvidéket. Nemcsak az uraktól rabolnak ezek! — Hát ez kié lesz? ^ kiáltotta egy öreg paraszt. — Hogy kié lesz, —- mondotta egy úri arcú rettentően kopott ember és cédulát lobogtatott. Ide hallgassanak;! Megmondja: A vörös katona 10 parancsolata. 10-ik parancsolat: Ne vedd el a gazdagnak házát, ökrét, földjét, ékszerét. Bízd ezt a tanácsköztársaságra. Az emberek lelke nagy átalakuláson ment át. És túl az Ipolyon is mindenütt így fordultak meg a lelkek, f&l Zólyomig a rövid vörös uralom alatt. Az előrenyomuló vörös hadseregben a falvak és városok a magyar felszabadítót látták. Aztán rövid pár hét elég volt, hogy ugyanaz a nép megátkozza a vörös seregeket. A szocializmus álmodéi között voltak nagy és önzetlen lelkek, de Magyarországon álmukn ak még a nevét is gyűíöltté tette a megvalósulás. Szocializmus, kommunizmus, proletárdiktatúra, olyan szavak ezek, melyek a magyar nép lelkében borzalmat és irtózatot fognak kiváltani időtlen időkig. Szabad férfiak rabláncai, asszonyok kétségbeesései, gyermekek rémei ezek a szavak, melyekkel még tegnap az emberiség boldogságának a beteljesülését hirdették. Az álmodok másként gondolták. Álmuk a Kommunista kiáltvány -nyal dőlt össze és az álom elorozott szárnyait felhasználta a zsidó faj világuralmának megteremtésére. Marx Károly ennek a fajnak volt egy kései prófétája. Utódja azoknak, akik Judea földjén népüknek előírták az útját. A Kommunista kiáltvány a zsidó nép világuralmának a programja! Ennek a népnek prófétái, vezérei, királyai, papjai, bírái, bölcsei, vénei és írástudói évezredeken át hitté érlelték azt a kinyilatkoztatást, hogy Izrael az Úr választott népe. A zsidóság vérében vérré változott, csontjaiban megcsontosodott, agyában agyvelővé lett a biblikus szózat: De egyedül a ti Atyáitokéit kedvelte az Úr, Titeket választott ki ő utánuk minden nép közül ’. Hatalmas vallási politikusoknak, a prófétáknak fanatikus fajszeretetében fogant nemzeti jövendölései, az emberiség veszedelmére, a zsidó nép elkerülhetetlen sorsává lettek: Az idegenek megépítik kőfalaidat és királyok szolgálnak neked . És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel-nappal be nem zároltatnak és behozzák hozzád a népek gazdagságát és királyaik is bevitetnek. Miért a nép és az ország, amely néked nem szolgálom!, elvész és a népek mindenestül elpusztulnak. (Ézsaiás 60. R. 10) A zsidóságnak nem kellett sem képzelet, sem lángész az útra, csak szívós, kíméletlen akarat kellett, hogy a roppant jóslást megvalósítsa. Ezen a magvalósuláson dolgozott évezredeken át valamennyi zsidó, aki a földön élt és él. I udatosan vagy öntudatlanul, de ezt szolgálták közöttük a jók is, a rosszak is és vérük titokzatos parancsára többnyire azok is, akik felvették a keresztények hitét. < T'olytatjult — TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE ELKÉSZÜLT A II. KÖTET BEKÖTÉSE! A Bujdosó Könyv II. kötetének bekötése megtörtént. A könyveket e hét végén szállítja le a könyvkötő és még szombaton, hétfőn postázzuk a megrendelőknek. Tekintettel arra, hogy a postaszolgálat nagyon lassú lett, csak abban az esetben reklamáljuk a Kiadónál, ha a hónap végéig nem kapták volna meg. Újból elnézést kérünk a megrendelőktől, hogy a könyvkötő tévedése folytán ennyire megkésve tudtunk eleget tenni ígéretünknek. MEGRENDELÉS Megrendelem a Tormay Cecil: Bujdosó könyvét. Mellékelem a két kötet árát: $25.00-t és a postaköltséget (84 centet). Mellékelem az első kötet árát: $12.50-t és a postaköltséget (66 centet). * Mellékelem a második kötet árát: $12.50-t és a postaköltséget (66 centet). 1 Kérem az a lábbi címre küldeni a könyvet. Név:.................................................................................... Utca, házszám: ................................................................................. Város: .......................................................................................... Állam:............................................................Zip Code ...... j (»■
