Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-09-28 / 36. szám

1978. SZEPTEMBER 28. GARABANDAL KŐVÁRI KÁROLY, S.J. MARIA CSÓKJA J.;í; Ezzel a jelenéssel kezdődött, hogy Mária megcsókolt egyes tárgyakat. Amikor ugyanis a gyerekek felkínálták a Kis Jézusnak a kavicsokat, de Ö nem fogadta el, Mária vette el azokat tőlük, s szája felé tartotta, mintha megcsé­­kolfa volna, s utána visszaadta nekik. Amikor az emberek megtudták ezt, rózsafüzéreket és érmeket adtak a lányoknak, hogy azokat nyújtsák csókra Máriának. A Szűzanya 1965. november 13-án, az utolsó jelenés alkalmával meg­mondja Conchitának, hogy Jézus csodákat fog tenni a meg­csókolt tárgya krévén. Akik ezeket a tárgyakat hittel és bi­zalommal magukon viselik, azok itt a földön törlesztik le szenvedéseikkel a tiszítótüzet —< tette hozzá a Szűzanya. Az ilyen megcsókolt tárgyakból néha kellemes illat árad. Ezzel kapcsolatban azonban a Szűzanya semmit sem mondott. Az ilyen illat gyakori egyéb ereklyékkel kapcso­latban is. Ritkában megtörténik ó megcsókolt tárgyakkal az is, hogy fényben csillognak. Erre vonatkozólag sem moüdott áernmit sem a Szűzanya. {'. A jelenések, közbén rendszeressé vált, hogy a jelenle­vők rózsafüzéreket, érmeket s egyéb szent tárgyakat nyúj­tottak át az elragadtatásban levő gyermekeknek, hogy azo­­kut megcsówoltassák Máriával. A gyerekek állandóan a $/.űzanyára néztek, s így nem látták» ki mit adott át nekik, Útána mégis minden egyes tárgyat" tulajdonosának adtak Vissza, még mindig a jelenésen tartva szemüket. Így akasz­tatták pl. egyesek nyakára a láncokat s kapcsolták azokat össze, vagy húzták a jeggyűrűt a megfelelő ujjra. Mivel Spanyolország egyes vidékein más-más ujjúkon viselik az Emberek a jeggyűrűt, s a lányok mégsem tévesztették el sose á megfelelő ujjat, jóllehet nem néztek rá az illetőkre, ez is Andkívüli jelenség. Némelyik esetben látszott, hogy maga ^Szűzanya irányítja őket. Közönséges gyűrűket, vagy tárgyakat azonban a Szűz­­ánya item volt hajlandó megcsókolni. Azért nagyon csodál­kozott Conchita, hogy a Szűzanya egyszer először egy díszes jiúderos szelencét kívánt megcsókolni, amelyet erre a célra úalaki az asztalra tett.-Add ide nekem azt, az a Fiamé” ,—• mondta Conchitá liak.,Utána tudta csak meg, hogy a spanyol polgárháború alatt ebben a szelencében titokban szentostyákat vittek a fogságban levőknek. Egy más esetben egy orvosságos sze­lencét csókolt meg ugyanezért a Szűzanya. ggy megcsókolt zseb-misékönyvet később apró dara­bokra vágtak s a darabokat erre a célra készített érmekben Helyezték el. (Ezeket nem árusítják, csak adományokat fogadnak el értük. Személyenként egy darabot lehet igé­nyelni belőlük a Garabandal-központoktól.) t A jelenések végén a Szűzanya gyakran csókkal búcsú­zott el a lányoktól. M ivei felettük állt a levegőben, csakúgy (frhették el, ha egymást felemelték. A lányok könnyedén fel tiidták emelni egymást, mintha pelyhek lettek volna, amikor dfconban a jelenlevők közül próbálta valaki felemelni őket, <Öy nehezekké váltak, mint az ólom, úgy, hogy hiába eről­ködtek , erős férfiak sem tudtá kfelemelni őket. 4Z ELSŐ ÜZENET \ Július 4-én a templomban mondták a rózsafüzért. Ti­zenkét pap volt a főoltárnál, a nép pedig zsúfolásig meg­töltötte a templomot. Az első hívást a rózsafüzér közben Ifapták meg, a másodikat pedig annak végén. Erre a négy biny futni kezdett a jelenés helye felé, oly gyorsan, hogy •F nép nem tudta követni őket. Ök mégsem izzadtak bele, [ledig az emberek ugyancsak verejtékeztek. Conchita meg­jegyzi: Csodálkoztak ezen, pedig (nincs mit, mert) a Bol­dőgságos Szűz vitt minket. .v„_A...Szűzanya megint mosolygott, s mindjárt megkérdez­te őket: Ismeritek-e az angyalnál levő tábla jelentését? "Nem, nem ismerjük” ,—■ válaszoltak együtt. Egy üzenet volt rajta, íamit most adok nektek, hogy október 18-án nyilvánosságra hozzátok. Az üzenet: Sok áldozatot kell hozmunk, sokat kell vezekednünk, és gyakran meg kell látogatnunk az Oltáriszentséget. Óé mindenekelőtt jóknak kell lennünk. Ha nem, büntetés ér minkét. A kehely már telik, és ha nem változunk meg, nagyon nagy büntetésben lesz részünk. Utána a Szűzanya azonnal elhagyta őket, de megígérte nékik, hogy másnap majd megmagyarázza az üzenet ér­telmét. Később ezt az üzenetet Conchita leírta és mind a négy leány aláírta. A harmadik hívással kapcsolatban július 27-én Con­­chjta megjegyezte: A harmadik hívás magával ragad min­ket nélkül, hogy tudnánk, hogyan . .Ez némileg hasonlít az elragadtatás közben való menetelésükhöz, amiről később lesz szó. Október 18-án nagyon esett az eső, s azért a püspöki bizottság tagjai azt ajánlották, hogy ne a Szűzanya által kívánt időben, este fél tizenegykor, hanem előbb hirdessék ki az üznetet a fenyőknél. A Szűzanya rendelkezése szerint először a plébános olvasta fel azt, utána pedig a négy lány együtt, majd pedig egy férfi, mert az előző felöl vasásokat sokan nem hallották tisztán. A fenyőktől lefele jövet, a szokott hélyen megint meg­jelent a Szűzanya a lányoknak. Az egyházmegyei bizottságot az egyházmegye apostoli helynöke, Fernandez Doroteo bízta meg még a nyár folya­mán a jelenések kivizsgálásával, s munkájukat több püspök alatt végezték. A jelenések idején nem volt püspöke az egy­házmegyének, s utána is nagyon gyakran váltották egymást a püspökök. A Szűzanya eredetileg először a templom ajtajánál kí­vánta az üzenet felolvasását, a bizottság azonban tiltakozott ez ellen, s a lányok szó né Ikül engedelmeskedtek. A papokat mindig nagy tiszteletben tartották, s el sem tudták képzelni, MAGYAR ÜJSÄG hogy valamelyikük bűnt követhet el. Ez a felfogásuk főleg a második üzenettel kapcsolatban lesz fontos bizonyíték annak eredete mellett. Az űzeüet kihirdetése előtt, még július végén, a bizott­ság próbára akarta tenni a lányokat azzal, hogy Conchitát Santander-ben hallgatták ki. Azt mondták, ő befolyásolja a többit. Conchita anyja ebbe csak úgy egyezett bele, ha a Szűzanya kívántja ezt. Azért Conchita egy jelenés közben megkérdezte a Szűzanyát, elmehet-e Santander-be. Mivel ő nem tiltotta meg, elment. Ott alaposan megvizsgálták és kikérdezték. Hosszú haját is levágatták. Mindennap elvit­ték a tengerpartra is. Az első napon a Szűzanya megjelent Conchitának Santander-ben, s ugyanakkor a többi lánynak Garabandal­­ban. A többi napokon azonban nem jelent meg neki. Nyolc nap múlva Conchita kijelentette, hogy vissza akar menni Garabandalba, ahol a Szűzanya továbbra is megjelent min­dennap a többi lánynak. Conchita nem látott semmi rosz­­szat abban, hogy naponta elment a tengerpartra, s nem gondolja, hogy émiatt nem jelent meg neki a Szűzanya. Mikor Conchita Garabandal felé közeledett, többen eléje jöttek, mert Lolinak és Jacintának a Szűzanya meg­mondta egy jelenés közben, hogy Conchita már felfelé jön az úton. ANDRÉU LAJOS ÉS RAJMOND, S.J. Két testvér, mindkettő jezsuita pap, Andréu Lajos és Rajmond (Ramón) Garabandalban jártak, miközben Con­chita Santander-ben volt. Rajmond számára ez volt az első alkalom, s csak pihenésként ment oda egy barátja unszo­lására, ő maga azonban nem hitt a jelenések valódi voltá­ban. Inkább valami természetes magyarázatra gondolt, hisz­tériára, másoktól jövő sugalmazásra, hipnotizmusra, stb. Ezen a napon Loli és Jacinta látta a Szűzanyát. Rajmond­­nak ez a gondolata támadt: A két lány egyikének elra­gadtatása szűnjék meg, a másik azonban maradjon elragad­tatásban. Ebben a pillanatban Loli elragadtatása meg­szűnt. Körülnézett, és rámosolygott Rajmondra, aki közelé­ben állt. ‘‘Te nem látod már a Boldogságos Szüzet?” kér­dezte tőle Rajmond. Nem, uram! És miért nem?” Mert elment. ‘‘Mit mondott neked a Boldogságos Szűz? ’ Ebben a pillanatban Loli ismét elragadtatásba esett. Rajmond hallotta szavait, amelyekét a Szűzanyához intézett: ‘ Miért vonultál vissza?” Majd kis szünet után: Ó! Ez volt az oka? Azért, hogy ő higgyen! . Ez a tapasztalat még mindig nem győzte meg teljesen Rajmondot, de biztosra vette, hogy a gyerekek őszinték és • nem tettetik a jelenést. Andréu Lajos, S.J. augusztus 8-án este a fenyőfáknál a gyermekekkel együtt elragadtatásba esett. Elragadtatás közbeíi a gyerekek csak egymást és a Szűzanyát látták, nagy csodálkozásukra, most látták Lajos atyát is. A Szűz­anya erre kijelentette nekik, hogy Lajos atya látja őt és a jövendő'csodát is. A körülállók hallották, hogy Lajos atya megindultan négyszer megismételte: ‘ Csoda! Marín Royo, O.P. jel en volt ezen a napon is, mint sok előző alkalommal, s alaposan megfigyelte a jelenésekkel kapcsolatos dolgokat. Habozás nélkül kijelentette: Én szakember Vagyok ezek­ben a kérdésekben, és megerősítem, hogy a gyermekek láto­mása valódi. Ezen a napon Loli útközben elvesztette Lajos atya ró­zsafüzér gyűrűjét, de a Szűzanya megmondta neki, hol ta­lálja meg. Mivel már sötét volt, Loli édesanyja nem engedte neki, hogy azonnal érte menjen. Lajos atya helyeselte ezt, s azt mondta Lolinak: “Ha megtalálod, tartsd magadnál, s ne add oda senkinek, testvéremet, Rajmondot kivéve. Ha nem jövök vissza, testvérem biztosan vissza fog jönni. ’ Más­nap Loli megtalálta a megjelölt helyen a rózsáfüzér gyűrűt, de akkor Lajos atya már nemcsak Garabandalt hagyta el, hanem e világot is. Éjjel, éltközben, minden előzetes betegség nélkül meghalt az autóban. Halála előtt néhány órával ezt mondta Garabandal plébánosának: Don Valentin, amit a napra halasztotta az Atyával való találkozást, gyermekek mondanak igaz, de kérem, ne ismételje el, amit most mondtam Önnek, mert az Egyház sose lehet elég bölcs az ilyen dolgokban. A plébános feljegyezte szavait napló­jába. Ütközben Lajos atya többször kijelentette: Oly bol­dog vagyok! Mily kegyben részesített a Boldogságos Szűz! Mily szerencsések vagyunk, hogy ilyen anyánk van az ég­ben, mint ő. Nincs ok arra, hogy féljünk a természetfeletti élettől. A lányok példát adtak nekünk arra, hogy kell a Boldogságos Szűz iránt viselkednünk. Nem kételkedem ab­ban, hogy a lányokkal kapcsolatos dolgok igazak. Miért vá­lasztott minket a Boldogságos Szűz? Ez életem legboldo­gabb napja! Arcán mosollyal halt meg. Harminchat éves volt, szeretett sportolni és családjá­ban nyoma sincs szívbajnak. N éhány nappal Lajos atya halála után a Szűzanya megígérte a lányoknak, hogy augusztus 15-én beszélni fog­nak Lajos atyával. Ezen a napon azonban sok kiránduló jött Garabandalba és botrányosan viselkedtek, s emiatt a beígért jelenés elmaradt. Hajnali négy órakor (ebben az órában halt meg tizedikén az Atya) a Szűzanya megjelent Conchitá­nak lakásuk konyhájában, s megmondta neki, hogy más-Augusztus 16-ép este megjelent a Boldogságos Szűz, a szokásos mosolyával, s bejelentette: Lajos atya most eljön és beszélni fog veletek.” Egy pillanattal később az atya eljött és egyenként nevükön szólította a lányokat. Csak hangját hallották, őt magát nem látták, de hangja pontosan olyan volt, mint földi életében. Néhány tanácsot adott nekik, és egy üzenetet testvére, Rajmond atya számára. Megtaní­totta a lányokat néhány francia, német és angol szóra és egy görög imára. Rajmond atya jelen volt ez alkalommal és nagyon cso­dálkozott, amikor a lányok részletesen leírták testvérének halálát és temetését, amelyen néhány szokásos dolgot más­hogy végeztek, s megmondták ennek okát is. A további jelenések folyamán Lajos atya még kb. tíz­­tizenegyszer tért vissza és beszélt a lányokkal, ismét olyan MIT LÁT ÉS MIT NEM A KÜLFÖLDI ÚJSÁGÍRÓ OTHHON? A Time tudósítója egész oldalas cikkben ismertette a magyarországi viszonyokat, de mint a külföldi újságírók általában — ő sem látott a kádári kulisszák mögé. A cikkíró szerint Budapest kereskedelmi negyedében (a belvárosban) a közönség jól öltözött, elegáns kávéházak és éttermek vannak és sok a kelet-német és a szovjet gyárt­­iTTtáríyú autó. Az újságokban hirdetések kínálják az árukat, sehoí sem látni az üzletek előtt sorban álló várakozókat, mint a Szovjetunióban. Megtudjuk még a cikkből, hogy Magyarországon az is­koláztatás és az egészségügyi ellátás ingyenes, az opera- és a színházjegyek olcsók, a magyarok szabadon utazhatnak a nyugati országokba, továbbá, hogy meglepően sok, nyugati országból származó könyvet és folyóiratot lehet Budapesten vásárolni. A 65 éves pártfőnök, Kádár a magyar forradalom szov­jet elözönlése után került hatalomra és ügyesen vezeti az államot >—> írja a tudósító. Noha minden az államé, a vál­lalatok vezetői a termelés érdekében bizonyos (korlátozott) cselekvési szabadsággal rendelkeznek, csak az alapvető fon­tosságú élelmiszerek (például a kenyér, a liszt, a cukor, a zsír, stb.) ára szabott, a többi cikk árát részben vagy egész­ben a termelők állapítják meg. A lakosság jobb ellátása érdekében kisiparosok (cipé­szek, szabók, lakatosok, szerelők, stb.) és kiskereskedők (el­sősorban zöldség- és gyümölcs árusok) is működhetnek. A tudósító beszélt egy 70 éves zöldség- és gyümölcskereskedő­vel, aki naponta éjfél után egy órakor kel fel és 18 órát dol­gozik. Ez az öreg és 77 éves felesége havi 1000 dollár (át­számítva forintról) bevételre tesz szert, ebből 420 dollár az adó és 150 dollár az üzleti kiadás. Vagyis, nem sok marad, de az öregnek dolgoznia kell, mert 77 dollár nyugdíja lenne, amiből nem lehet megélni. Segítőt az öreg kereskedő nem alkalmazhat, mert 200 dollár adót kellene fizetnie a kor­mánynak, amit nem keresne meg. MI LESZ KÁDÁR UTÁN? A Time cikkírója szerint a rossz központi tervezés miatt Magyarországon sok a hiánycikk, de egyben sok az eladha­tatlan áru is, vagyis még túltermelés is van bizonyos cikkek­ből. Egy másik országos probléma, hogy bizonyos szakmák­ban a borravalórendszer miatt sokat keresnek (például az orvosok, a női fodrászok, az autójavítók, stb.) s ez 'feszült­séget idéz elő. Ugyancsak országos probléma »—a tudósítás szerint — a mindjobban elburjánzó korrupció is. így például az állami vállalatok üzletkötői a külföldi üzletemberektől I Vá % jutalékot k érnek. A magyarok legfőbb gondja, mi lesz Kádár után. A jelenlegi elviselhető marxizmust Kádár ügyes politikájának tulajdonítják s nem tudják, ki jön utána. Ennyit a tudósításról, ami világosan megmutatja, hogy a magyarul nem beszélő újságíró sok mindent nem láthat pontosan. Nézzük a cikket sorjában. Először is: Budapest belvá­rosa kommunista kirakat. Igaz, hogy a magyarok nagyon ügyesen öltözködnek, de 1976-ban évi 31 ezer forint volt az átlagos jövedelem, s egy jó minőségű férficipőért akkor is 500-7Ó0 forintot kellett fizetni. Vagyis a budapesti belvá­ros jól öltözött közönsége nem lehet jellemző a magyar vi­szonyokra. Ha pedig valaki nem a belvárosban, hanem másodosztályú étteremben akar étkezni, akkor mindjárt na­gyon rossz véleménye lesz a magyar vendéglátó iparról, dolgokat említve saját, vagy testvére életéből, amelyet a lányok nem tudhattak. Rajmond atya is átadta rózsafüzérét a lányoknak, hogy csókoltassák meg a Szűzanyával. Valahogyan leesett róla a feszület s elveszett. Hiába keresték. Rajmond atya már lemondott róla, de húsz nap múlva mégis azt mondta a lá­nyoknak, hogy kérdezzék meg a Szűzanyát, hol találhatják meg a feszületet. A Szűzanyá megmondta, s a jelzett helyen valóban megtalálták egy kő alatt a sárban. Rajmond atya jelen volt október 18-án is, az első üze­net kihirdetésekor. Az előző három hónap tapasztalata elosz­latta minden kételyét. Ezen a napon a zuhogó eső ellenére, amely sártengerré változtatta a faluba vezető utat s a, falu utcáit is, ötezer ember gyűlt össze. Mikor késő este a sáros, csuszamlós úton a fenyők felé igyekeztek, Rajmond atyát hirtelenül gyötrő kételyek lepték meg. Kísértést érzett arra, hogy otthagyja a helyet. Ez a négy gyerek egyszerűen csak beteg — mondta magában. »— Miért vagy te még itt? Lát­hatod, hogy mindez csak nyomorúságos színészkedés, amit hátramaradott falusiak végeznek!...” Lelkiállapotán nem segített az üzenet hallása sem. Utána még egy óráig ott maradt a fenyőknél, erősen meg­győződve, hogy mindez csak csalás, és sajnálkozva azokon, akik még hisznek benne. / Mikor visszatért a faluba, két másik emberrel Loli há­zába hívták. Loli megmondta neki, hogy ismeri Ielkiáll apo­­tát, s tudja, hogy mindenben kételkedik, többé már nem hisz. Elárulta azt is, honnan tudja ezt: “A Boldogságos Szűz mondta nekünk: Az Atya mindenben kételkedik és nagyon szenved. Hívd magadhoz és mondd meg neki, hogy nem kellene kételkednie, valóban én, a Boldogságos Szűz jelenek meg itt. És hogy higgyen, mondd neki: Amikor feljöttél boldog voltál, amikor lementéi nagyon szomorú voltál . A csodálkozó atyának még megjegyezte: A Bol­dogságos Szűz sókat beszélt rólad Conchitának. Erre Rajmond atya felkereste Conchitát. Mielőtt szól­ni tudott volna valamit. Conchita rámosolygott s megkér­dezte: Atya, még mindig szomorú vagy, vagy boldog? Utána elárulta, hogy a Szűzanya kb. negyedóráig beszélt róla neki, s elmondta, milyen gondolatok gyötörték az Atyát. Bizonyítékul idézett belőlük néhány részletet, és azt is pon­tosan megmondtaj sőt egy fényképen megmutatta, hogy az út melyik szakaszán melyik gondolat gyötörte. Hozzátette: A Boldogságos Szűz kért engem, hogy mondjam el ezt neked, és tudassam veled, hogy ez azért történt, hogy utána mindig emlékezzél rá és többé sose kételkedjél.” <— Folytatjuk ^ t noha az átlagos magyar keresetből a legjobb esetben is csak másodosztályra futja. 5 PERC EGY BETEGRE! \ Semmi csodálatos sincs abban, hogy Magyarországon! az iskoláztatás, meg az orvosi ellátás ingyenes, mert a kor-« mány ezek költségeit előre levonja a fizetésekből. A havi( 2500 forintos (100 dolláros) fizetésekből nem lehetne még* orvost és kórházat is fizetni. Egyébként hozzá kell fűzni.! hogy egy közepes forgalmú orvosi rendelőben Magyarorszáé gon 3 perc jut egy betegre, s az ingyenesség is kérdéses,, mert az orvosoknak hálapénzt , borravalót kell adni, haj valaki tényleges gyógyító munkát kíván és nem 3 perces ad-! minisztrativ elintézést! Ami a nyugati országokból származó könyveket és fo-j Iyóiratokat illeti, a kádári cenzúra csak olyanokat engedj be az országba, amelyek vagy politikamentesek vagy kom-J munista-barátok. Az elvtársak nem szeretik, ha bírálják őket.j mert egyáltalában nem vitaképesek. Igaz, hogy a termelés előmozdítása érdekében a gyárakj vezetőinek van valami cselekvési szabadságuk, de lényeges! kérdésekben a kádári paradicsom és az ortodox szovjetpr-j szág között: nincs semmi különbség, legfeljebb annyi, hogy; az értelmes magyar nép még a kádári kommunizmus félté-1 telei mellett is aránylag többet és jobbat tud teremteni, mint a lomha orosz. Persze sok mindennel becsapják a nyugati újságírókat. Nem tudják, hogy igen gyakran a szép épület­­homlokzatok mögött elhanyagolt, piszkos, kopott házak van­nak, mert az elvtársak csak a házak homlokzatát hozatják, rendbe, vagyis a kirakatot! Ilyen például a budapesti Rá­­kóczi-út épületsora, amiben a turisták kedvükre gyönyörköd­hetnek, de a házakat belülről még a háborús romoktól sem tisztították meg. NYUGATRA UTAZÁS: 3 ÉVENKÉNT, HA A PÁRT JAVASOLJA A külföldi újságíró egyik legnagyobb tévedése, hogy aj magyarok szabadon utazhatnak külföldre. Ha a kérvényező munkahelyének kommunista pártvezetősége és személyzeti osztálya (a politikai rendőrség kirendeltsége) nem emel ki­fogást, akkor az állampolgár 3 évenként kaphat túrista út­levelet és hozzá valami dollár költőpénzt, ha a Nemzeti Bank a dollár kiutalását vállalja. Az úgynevezett látogató útlevelet, vagyis a külföldről fizetett utazásokat ,—• az em­lített politikai előfeltételek mellett 2 évenként engedélyez-, hetik. Viszont senkinek sincs joga az útlevélhez, ami egyéb­ként is csak egyetlen kilépésre jogosít az országból, Vagyis a kádóri rezsim is diktatúra a javából, s nohp bizonyos dol­gokban vannak látszat-engedmények, a magyarok nem ér- , zik szabadnak magukat, mint ahogyan a valóságban nem . is szabadok. A magán-kiskereskedök és kisiparosok sem kereshet-, nének többet, mint a gyári munkások, ha becsületesen fizet-, nék a hatalmas adókat. Azért van mégis varázsa Magyar, országon a privát szektorinak, mert az alkalmazott nélkül dolgozó iparos úgy fizeti az adót, hogy azért neki is marad­jon valami. A lényeges kérdések azok, amelyekről nem tudósított a Fime folyóirat. Például a kommunisták állandóan dönge­tik a mellüket, hogy ők az átkozott ’, elmúlt kapitalista rendszerrel szemben — milyen sokat tettek a nép műveié-, sért. Mint a Népszabadság című kommunista pártújságban. nemrégiben olvastuk, gyakran előfordul, hogy az általánps^ iskola 8 osztályát elvégzett fiatalok nem tudnak rendesen, írni és olvasni, s a számtan és a mértan elemeit sem ismerik, így a szakmunkásképző intézetekben a 14-15 éves ipari ta... nuló kát először írni és olvasni tanítják, s nem a mesterségre., Persze az átkozott Horthy-rendszerben az elemi is­kola negyedik osztályáig sem jutott el az a fiatal, aki írni-i olvasni és számolni nem tudott. Reméljük, hogy ezt még a kommunisták permanens oktatásügyi minisztere, Polinszky kegyelmes elvtárs úr is elismeri. A Kádár-rezsirp. — mint az a saját újságból is kiderül. — nem tud, vagy nem is akar költeni a közoktatásra. Egy jól működő vidéki iskoláról megírták, hogy 16 éve épült, de a karbantartására eddig nem költöttek, tehát minden; megy tönkre. Az iskola igazgatója így nyilatkozott: Egy egyszerű fuvar háromszorosába kerül, mint mondjuk öt éve,. A takarítószerek ára, a fűtés, egyszóval mindaz, amit dologi kiadásnak nevezünk, háromszor annyiba kerül, mint négy-, öt évvel ezelőtt. (És még azt mondják az elvtársak, hogy. náluk nincs infláció!) Azután elmondta az igazgató, hogy az áremelkedések ellenére a dologi kiadásokra 1978-ban, kevesebbet kap az iskola, mint 1974-ben kapott. Vagyis a vidéki iskolákra nincs az elvtársaknak pénze s beszélhet­nénk a középiskolák és az egyetemek óriási színvonalcsök­kenéséről is. Az más kérdés, hogy hány embert képeznek ki az elvtársak, de annak nincs jelentősége. Ahol ugyanis régebben egy jó szakmunkás működött, most egy mérnököt és két technikust foglalkoztatnak, ugyanakkor állandóap munkaerőhiányról panaszkodnak. AZ ÖNKÉNTES KIVONULÓK... Végül egy, a diktatúrára jellemző hírecske a kommu­nista pártharsona április 30-i számából: Ünnepi köntös­ben várja a lőváros a negyedmillió felvonulót. j_ A vörösök tele szájjal harsogják, hogy május elsején a dolgozók önként, lelkesedésből vonulnak ki, csakis azért, mert ünnepelni akarják a nemzetközi munkásosztály napját és hasonlók. Ezzel szemben mi történik? Minden vállalat», minden hivatal megkapja a parancsot a párttól, hogy hány dolgozó vonuljon ki önként. Akkor a pártitkárok kijelölik,, hogy kinek kell önként kivonulnia. Tehát az elvtársak pon-. tcsan tudják, hogy hány önkéntes felvonulóval kell szá­molniuk. Sok mindent kellene még elmondani ahhoz, hogy az olvasó tárgyilagos képet alakítson ki a magyarországi viszo­nyokról. A felületes nyugati- újságírók tudósításai, sajnőá,” sokszor sokkal kedvezőbb színben tüntetik fel a kádári dik tatúrát, mint amilyen az a valóságban. Tálán a IegjelIenfU zőbb az egyik torontói lap munkatársának beszámolója, aki Bécsben jelentkezett az IBUSz utazási irodánál és gyors lá­togatási vizumut kért. A tisztviselő kérdésére, hogy mi a foglalkozása, azt felelte: tudósító. — Mondja inkább, hogy tisztviselő, —» mondta jóin­dulatúan az IBUSz tisztviselője, — akkor gyorsabban meg­kapja a vízumot. / B.Sz.A. 5. OLDAT j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents