Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)
1978-08-31 / 32. szám
1978. AUGUSZTUS 5f. MAGYAR ÚJSÁG & ÖEUAÜ Tonnay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV (Folytatás) Az ágyútűz még- folytatódott, de a gépfegyverek kattogása, mintha elment volna tőlünk, egyre messzebbről hal- Fatszott. Egymásra néztünk. Megalázott szomorúság volt ebben á tekintetben. Kínlódtunk az ellentétes érzelmek sanyarúságában. Nem a túlsó part jött át, kogy szétzúzza vörös börtönünket, kanem a börtön ment át és terjeszkedett. Az ütközet már túl járt az Ipolyon. valahol a szőlőkegyek között. Kerékpáron, mint egy görnyedt kis manó, fiatal fiú nyargalt el az ablak alatt. i— Átmentek a vörösek! - kiáltotta — a csekek futnak az égész vonalon . .. Szavát elkapta a sebesség. Aztán megint nem mozdult semmi. Egy parasztleány bárgyún megállt az utca közepén. Az ijedtség közlékennyé tette. Az ablakunk felé fordult és ódaszólt: Szügyben voltam a katonámnál. Tülle kergetett el a riadó. >— Hát nem lőtték a szügyi utat a csekek? >-- Bizony lőtték. !—• felelte a leány de most már vége van. A szőlőkegy elkallgatott. Csak a vörös ágyúk dörögtek. Onnan túlról nem felelt semmi. És ez a csend nem olyan volt, mint mikor élő ember hallgat. így a kalál szokott hallgatni. Valami megkalt, összetört. Szörnyű feszültségben elrattant egy abroncs, mely körülfogta és elzárta a vörös hulámót. A bullám szétömlött, eddig érintetlen kis tanyák, alvak, lábon maradt kastélyok szépsége felett. Szegények, akik odaát vannak! Szegények, akik rájuk rohannak. Magyarok mind és csak a szenvedés és a halál az övék. A győzelem Trockij ügynökeié. Ügy éreztem, mintha a hontalanság országútja kinyúlt volna előttem, bele a bizonytalanságba, talán túlra a határokon. Mire várjak még itt tovább? Most már nincs értelme. És a szemem kinézett valamerre, ahová nem látni. Közben az innenső parton is elhallgattak az ágyúk. És a gyarmati úton batyuk alatt görnyedve sok furcsa kis alak igyekezett visszafelé. Mire közelebb értek, láttam, hogy katonák. A túlsó part falvaiból. a szőlőhegyekből jöttek vissza a győztes vörösek, rogyásig megrakodva zsákmányolt és rablott holmival.- : A megfutamodott csehek állásaiból batyukban hozták a rjzskását, gyufát, dohányt, zsákszámra hozták a szárított szilvát, hordókban a rumot, bort, mézet. Egy zsidó frontniegjbízott elvtárs kocsit is szerzett odaát. Megrakodva jött és megint fordult. Láttam, amint végighajtott az utcán. A katonák pedig röhögtek: Üldözze a cseheket Kun Béla! Széles jókedvükben voltak,’ egyik-másik tántorogva bukdácsolt. Dél felé járt az idő, mikor a vörösek vígságába váratlan távol lövések csattantak bele. A gépfegyverek megszólaltak a szőlőhegyen. A folyó irányából egy katona rohant a múzeumkert felé. A sapkáját elvesztette, a haja lobogott, az arca szürke volt a rémülettől. L — Visszajöttek a csehek! — A kiáltás bekapkodott a nyitott ablakokon, végiglódult az utcán. — Ott vannak megijit a szőlőhegyen! Elfogták a mieinket! A csehek csakugyan visszamentek a szőlőhegyre. Hatvan vöröst ott leptek a dézsmánál. A sebesülteket agyonverték. Senki se hozta el őket a harctérről. A proletárhadsereg nem törődik a sebesültjeivel. Nem tartja számon a halottjait. Aki odakinn elesik, névtelenül kerül gödörbe, ismertető cédulája nincs és a hantja jeltelen marad . . . A túlsó part lövöldözött, de az innenső nem felelt. A trombita hiába fújt riadót. A vörös hadsereg rizskását főzött és rumot ivott hozzá. Néhány proletárasszony, akinek' semmi se jutott a zsákmányból, csípőre tett kézzel szidalmazta a katonákat: —* Persze, cudarok, ha húsosztás van, meg tejet mérnek, akkor mind ott vagytok legelői. Akkor kiabáltok, hogy ti vörösek vagytok, akkor elviszitek a tejet a gyerekek elől. De mikor a cseheket kellene kergetni, hazaszaladtok a lopott holmival. Ott hagyjátok nekik a hegyet. A katonák legtöbbje részeg volt. Berúgtak még az éjjel, a támadás előtt. Mialatt gyülekeztek, cigány húzta nekik és rumot kaptak. A pálinkabutítás volt a burzsujok fegyvere , üvölti a vörös sajtó. Az alkohol a proletár legnagyobb ellensége , < hirdetik minden falon a kommunista plakátok. De a proletárdiktatúra leitatja az osztályöntudatos proletárhadseregét, ittikor hiábavaló halálba akarja kergetni. Május 31. f Reggelre a csehek észrevétlen, lopva, még a szőlőhegyről is elpárologtak. Megfutottak a silány vörösek elől. .. Ugyanazok a csehek, akik öt hónap előtt leindultak a zólyomi hegyekről és bántatlanul elvették Pozsonyt és Kassát, a bevehetetlen, büszke Komáromot, országunk egy harmadát, él messze Máramaros felé. Vajon hogy futottak volna, ha a Iimanovai huszárok és a gorlicei honvédek mentek volna ellenük? . , . De Károlyi hadügyminisztere nem akart katonát látni! Nem akart határunkat védő katonát látni az a Linder Béla, aki mostanában, egy vörös csapatszemlén, Böhm Vilmos, Pogány- Schwarz és Landler elvtárs fegyveres szolgái előtt hangosan. dicsekvőn kiáltott fel: Látjátok, ezért kellett szétkergetnünk a régi hadsereget. . Keserves haragomban nekiszorítottam a két öklömet a homlokomnak. Rimaszombat, Ipolyság a vörösek kezén van és felettünk is az összes magaslatok. A katonák két tábori ágyút és géppuskákat zsákmányoltak. A cseheket álmukban lepte meg a támadás. Félmeztelenül menekültek és akik közülök fogságba kerültek, azokon sem volt ruha. Cseh egyenruhákkal, csizmákkal megrakott parasztszekerek zörögnek a hidakon. Éjjel nem tudtam aludni. Vonat fütyült az éjszakában. Ilyenkor sohasem járt erre vonat. És abban a pillanatban azokra gondoltam, túl az Ipolyon, akiket nem is ismerek és mégis féltek. Mire felébrednek, ott lesz a fosztogatók vonata, mely viszi a rettentő vörös járvány fertőzését, a zsarnokságot, a forradalmi törvényszéket. Visszafelé pedig majd hozza a túszokat, emberek boldogságát, vagyonát és kenyerét. Az óra ütött. Fél kettő ... Megint hangzott egy elnyújtott fütyülés. Az ütközők összeverődtek, a kapcsolóláncok csörömpöltek a sötétben. Szállítják a bilincseket, rázzák a tolvajkulcsokat. És a vonat csak kúszik az éjszakán át. Isten legyen irgalmas mindannyiunknak. Június 1. Dobolnak odakinn. Utcáról-utcára ismétlődik. A forradalmi kormányzótanács általános védkötelezett séget parancsol és a nemzet vére felett egyszerű rendelettel dönt egy idegenfajú kisebbség. Összeborzadtam . . . Mostantól kezdve mindenkit kényszeríteni fognak, hogy fegyvert fogjon mellettük, önmaga ellen. A magasban egy repülő szállt. »— Olasz gép, —- mondották a ház előtt az emberek. A repülő az Ipoly völgyét kémlelte. Egy másik világnak a szeme nézett le ránk közömbösen, részvétlenül. Igen, így néznek ránk a magas messziből és apró fekete pontokat, nyüzsgő hangyákat látnak. Kinek jutna eszébe, hogy a hangyáknak fáj valami? Ki törődik vele, hogy fáj, ha a hangyabolyt szétrúgják, ha idegen férgek települnek bele? A gép tovább repült. A rab börtönablaka felett elszállt egy szitakötő . . . A vármegyeház előtt ravatalozták fel a katonákat. Vörös virágok:, vörös kereszt, A vörös koporsókból vörös szem födő lógott ki. Csak a kis Stefanovics nem volt közöttük, egy ellenforradalmár vasutasnak tizennyolc éves egyetlen gyermeke. Az iskola legjobb tanulója, lángoló kis hazafi. Besorozták, mennie kellett. Megsebesült a szőlőhegy alatt és hiába könyörgött a katonáknak, vinnék vissza Gyarmatra. Nem értek rá, rizskását vittek. A fiú elvonszolta magát a zabos tábláig és mikor a csehek visszajöttek, puskatussal agyonverték a kis vörös katonát is. A szülei hozták haza a holttestét. A direktórium vörös koporsót küldött neki! —- Elég volt! mondotta az atyja. Nem engedem, hogy maskarával temessék. A vörös háború halottjai között sok kis Stefanovics van. Emberek, álljatok meg sírjaiknál, mert ők talán jobban gyűlölték a proletárdiktatúrát és jobban szerették a hazát, mint ti magatok ... Két katona jött az udvarba, két szomorú arcú fiatal fiú. Vörös virágot és vörös szalagokat kértek holt bajtársaiknak. Kint jeltelen sír, idebenn propaganda-temetés. A vármegyeház előtt Singer elvtárs mondott búcsúztatót a halottak felett: Elbocsátunk titeket azzal az ígérettel, hogy kérlelhetetlen, vad gyűlölettel fogunk harcolni a burzsoázia ellen és ha elpusztulnánk, a mi gyűlöletünkkel fognak tovább harcolni még a fűszálak is. Aztán a temetőben, a református lelkész beszélt: Testvéreim az Úrban, nyitott sírjaitoknál az utolsó szó a szeretet legyen . . . És ebben a két szózatban találkozott az Úr és azok, akik megfeszítették. Június 2. Mikor virrasztás közben mécsünkben már elfogyott a lélek, újra kigyúlt egy pillanatra. Ma egyszerre ... és összeszorítottam a két kezemet és örömömben halkan névetnem kellett: Szeged az ellenforradalmárok kezén! Az ellenkormány Aradról Szegedre költözött. Összeköttetésben van a bécsi magyar ellenforradalommal. Nyugat-Magyarország szervezkedik és francia protektorátus alatt magyar fehérgárdák alakulnak Szegeden . . . A vörös lapok írják! És kérdezgetem magamtól, találgatom, vajon ezért állították-e meg az entente hatalmak huszonnégy iszonyú nappal ezelőtt az oláhokat a Tiszánál, hogy önmagunkat menthessük meg? Ebben volna emberi igazság! Egy vérig alázott nemzet visszavehetné az önérzetét. És ha így lesz? Akkor megáldjuk két hónapi szenvedésünket. Nem oláhok, de magyarok vehetik vissza Budapestet a vörös zsarnokoktól... Ma reggel vettem észre, hogy a cipőm talpa elvékonyult és foszlik. Ijedten néztem. Mit teszek, ha elszakad? Fagyott, fekete krumpli volt vacsorára. Mikor felkeltünk az asztaltól, Huszár Aladárné egy vajaskenyérről mondott el valami történetet. A kicsi leány sírni kezdett. Éhes volt vacsora után és kérte, adjanak neki vajaskenyeret. ,. Rongyos cipő és fekete krumpli, minden mindegy.. . Szegeden magyar katonák vannak. Június 3. Reggel óta erőltetem magamat, hogy reménységekre gondoljak és Szegedre gondoljak és háromszínű zászlókra. De hiába kínlódom, mindent szétszór az, ami a közelemben van. Az utca kihalt. A vörösek elmentek a futó csehek után. Minden kimozdult a tegnapi helyéből. Szemben a gyalogjáró szélén egy gyerek ül és törött tükördarabban villogtatja a napot. Az éles fény cikázik a szobában. A gyerek folyton hunyorog és lassan minden forogni kezd a szemem előtt. Forróság van a fejemben. Tegnap is ilyenfélém volt, de akkor nem vetettem rá ügyet. Valami a csontjaimat fűrészeli. F,ázam van és félek tőle. A láz ki akar fosztani abból is, ami megmaradt. Jó lenne lefeküdni. Ostobaság. Most minden attól függ, hogy meg ne hunyászkodjam az új nyomorúság előtt. . . Fel fogok állni és végig megyek a szobán. Csak az a gyerek ne táncoltatná egyre a napot. Június 4. Hanyatt fekszem és nem látom többé tisztán a dolgokat. Az előbb még ült valaki az ágyam végében. Kedvesen beszélt hozzám és biztatott. Egyszerre ráismertem. Husiár Aladárné volt. Pedig neki is milyen nehéz az élete. A férjéről egyre többen tudják, hogy a honti erdőkben rejtőzik. Ha valaki elárulná . . . Mégis biztat és a könyvtár díványa helyett, ide adta a szobáját. Komolyan akarok gondolkozni a felett, hogy mit tegyek? így nem maradhat. Miattam nyílnak halkan az ajtók, miattam járnak Iábujjhegyen a házban. Annyira szégyenlem magam, hogy szenvedek bele. Valószínűleg csak később fogok valami terven gondolkozni. Most még fáradt vagyok. Június 5. Hányszor hittem, hogy rosszabb nem lehet, pedig egészen elviselhető volt eddig. Üldögélhettem a palánk tövén, ahová a nap sütött és az ablakig is elmehettem, a szélbe beletarthattam az arcomat, ha éppen úgy akartam és a kis udvarkertet körüljárhattam, ha besötétedett. Most fekszem négy deszka közt az ágyban és nem bírok mozdulni. A szomszéd szobában hangok beszélnek. Az Ipoly felszabadult túlsó partjáról jött át valaki. Meséli, hogy mikor a vörösek péntek Virradóján előnyomultak, a zsidók házát azonnal körülállta néhány zsidó vörös katona és szuronyt szegezve megvédte a többi rablása ellen. Megvédték Leszenyén Fischer bérlő házát és az illési majort is. Maga a tulajdonos beszélte el. Jelentős tanúságtétel ez a tény. A diktatúra a magántulajdon megsemmisítése után is megóvja a zsidó nemzeti vagyont. Az uralkodó faj megvédi a maga fajtestvéreit, míg a mi elnyomott fajunk idegenek parancsára pusztítja saját nemzeti vagyonát. Keserűséget és haragot érezhetnék ezért a zsidósággal szemben és én csak szomorúságot érzek a saját fajommal szemben. Ők jobban szeretik egymást! Túl az Ipolyon, magyar vörös katonák kifosztották Sztregovát, az ősi kastélyt, ahol Madách Imre Az ember tragédiáját megírta. De a zsidó vörös katonák megvédték Fischer bérlő házát... Új látogató jött. Hallom, mikor mondja: _« Léva, Szerencs, Érsekújvár a vörösek kezén van. A csehek futnak mindenütt. Azt is mondja, hogy Szamuelly repülőgépen visszaér kezett Moszkvából, kemény parancsot hozott Lenintől: Ki kell tartani az utolsó emberig . Egyre ismerősebb a hang ... És később bejött hozzám Jeszenszky Sándor báró. Üzenetet hozott Bércéiről. Kiss Károly Kállayéknál van. Gyógyuljak meg hamar. Két nap múlva értem jön. Már mindent előkészített, hogy kisegítsen Bécsbe. ** *i Mikor egyedül maradtam, megkíséreltem, fel tudnék-e könyökölni a párnán. Két nap múlva utaznom kell. Visszaestem. Június 8. A napok rendetlenül kuszálódnak a fejemben. Néha eszembe jut, hogy most valamikor el kellett volna mennem és mégis itt maradtam. Az is eszembe jut, hogy Kassát viszszavették a csehektől a vörösek. Szegény város. Piros-fehérzöld zászlókkal fogadta őket, akiket magyaroknak tartott. Aztán le kellett szednie a zászlóit. Pünkö sd vasárnap . . . Hallottam, mikor nagymisére harangoztak. Templomba mentek mind. Csend van és lassan eszembe jut, ami történt. Két nappal ezelőtt későn zörgettek az ablakon. Ijedt aggodalom Iopódzott szét a házban. Férfihangok hallatszottak a folyosó felől. Huszár Aladár hazatért!.. . Azt hittem a láz vetít ijesztő képet. Egy erdei ember jött be az ajtón. A ruhája rongyos volt, az inge szakadozott, a haja és a szakálla megnőtt. Barátjával, Pongrácz Györggyel, hat hétig bujkált a börzsönyi hegyek rengetegében. És ők is várták a diktatúra bukását. Várták az entente hatalmak közbelépését. Aztán jött a vörösek offenzívája! A két barát az észak felé vonuló harci zajból tudta meg, hogy a vörösek győztek és nincs menekülés. És mivel a cseheknél, akiket a télén Gyarmatról kivertek, nem akartak menedéket kérni, ugyan mire vártak volna még? Hazajöttünk — mondotta Huszár Aladár és a szemében vad szomorúság tükröződött. Átadjuk magunkat a direktóriumnak, aztán ítélkezzenek. . . A direktórium elrendelte kihallgatásukat, de csodálatosképpen nem tartóztatta le őket. Azóta megint ácsorog egy vörös őr a házzal szemben, a túlsó szegleten. Orvos volt nálam. Izületi gyulladásom van. A gyerekek nefelejcset hoztak a folyó partjáról. Aztán egész idő alatt néztem a virágokat. Lassan délután lett felettük és alkonyat és este. Már nem látszottak a sötétben. Gyertya égett az ágyam mellett és Kiss Károly itt ült egy széken. Hálás voltam neki, hogy eljött és nem beszélt arról, hogy holnap mennem kellene. Anyámról hozott hírt, annyi idő után, .. Könnyebb lett a lelkem. Hányszor kínozott a félelem, hogy talán már nincs többé. Most megint tudom, hogy él, egészséges. Csak aggódik miattam, heteken át nem kapott hírt felőlem. Többször kihallgatták, meg is eskették rá, hogyha megtudja, hol vagyok, azonnal feljelent. . . Egyszer egy detektív gorombán rárivallt: Hát maga hogy nevelte a gyerekét, hogy ilyen lett? ^ Magyarnak neveltem felelte anyám. A detektív lehorgasztotta a fejét, egy darabig megszégyenülten hallgatott: ^ Én is magyar vagyok < és kezet csókolt anyámnak. Azóta nem jártak nála többé nyomozók. Kiss Károly magáról is beszélt. Javarészt Dunántúl bujkált. Forrong az egész vidék. Itt is, ott is felveti fejét az ellenforradalom. De Szamuelly hirtelen megjelenik mindenütt. Devecseren a templom körül akasztatta fel az ellenforradalmárokat. A felkelők egy fiatal tanító kivételével mind parasztok voltak. Az asszonyoknak nézni kellett. Nagygencsen egy gazdát a gyerekei szemeláttára húztak fel a fára. Nem balt meg. Mikor a koporsóban feküdt, megmozdult és felült. A gyerekei és az asszony sírva futottak hozzá. De a terrorlegények nem kegyelmeztek. Megölték a koporsóban . .. Mialatt Kiss Károly mesélt, egyre többen lettek a szobában. A szegletben is álltak, ahová nem ért el a gyertya fénye. Csak álltak és nem tartoztak hozzánk. Az egyiknek kötél volt a nyakán. Egyiknek összeszurkált arcából folyt a vér. Szerettem volna mondani: menjenek el. De nem voltam bizonyos, hogy jól Iátok-e? A többiek talán nem is vették észre, mert egészen rendesen beszéltek egymás között. Kiss Károly Bécsbe szökik. Át kell mennie Budapesten, aztán Szombathelyen, aztán gyalog valahol Szent Gotthardnál át a határon. Ijedten figyeltem, vajon mondja-e: hogy nekem is azon az úton kellene mennem. Nem mondta es örültem, mert a lábamat nem bírtam mozdítani. A karomat felemeltem, megfordítottam a fejem. Összeharaptam a fogamat a fájdalomtól. Aztán mozdulatlanul feküdtem óráról-órára és egész éjjel folyton készülődtem. Reggelre olyan fáradt voltam, mintha végtelen utakat jártam volna be. Június 9. Nem látom az ákácokat, de érzem a forróságban, hogy virágoznak. Éjjel is érzem, a hosszú holdfényes, néma éjjeleken. Vajon mi lesz, ha újra virágoznak? Talán majd akkor... Június 10. Sok vonat jár. Valamelyikkel elment Kiss Károly is. Ügy mondják, Dunántúl csakugyan lángra lobbant az ellenforradalom ... ' . Mikor az ember beteg, óriás arányokat öltenek az események. Ma mindenáron a saját sorsommal kell foglalkoznom. Az esti vonattal váratlanul megérkeztek Huszár Aladárné szülei, Szilassy Aladár és a felesége, akikkel a téli küzdelem munkája közben gyakran dolgoztam együtt. Budapesten bizonytalanná lett a helyzetük. Szilassy Aladárt a nyomozóosztály mint túszt akarta letartóztatni. Ide menekültek. Itt találtak engem, akiről azt hitték, rég külföldre szöktem. , j És én elfoglalom előlük a helyet. Június 11. Elviselhetetlen izgatottság őröl. Az újságok diadalt ordítanak. A felszabadult Kassa ünnepel.. . Az internacioná- Iét játsszák a kassai Dóm alatt. A vörös díszszázad éljenez, mikor Garbai és Kun Béla elvtársak ellépnek előtte. Egyszerre megrohantak száguldó kuruc dalok... Átkápráztak a képzeletemen a Fejedelem előtt kalpaglengetö kuruc lovasok . . . Kassa . .. Kassa . .. Cseh rabságból hazavágyó szép városunk, de másként is képzelte el a hazatérést! . .. Kun Béla pedig szónokolt: Tisztelt elvtársaim!... Ügy-e elvtársak, jó ez a proletárdiktatúra? Bár még bele Sé kóstoltatok, de meg fogjátok látni, milyen szép, milyen jó és milyen érthető ez a proletárdiktatúra a dolgozók szempontjából. A proletár, aki dolgozik, aki elnyomott volt, meg sem értheti, hogyan lehet valami mást akarni, mint ezt a proletárdiktatúrát. Ez egyszerű valami .. . Nekünk mindegy, hogy dolgozó proletár testvérünk milyen nyelven beszél, nekünk egy ellenségünk van: a burzsoázia, akármilyen nyelven beszél is . ..” . ~ . A nyelv felett, melyet Kun Béla és szónoktársai, Böhm elvtárs, Jászai Samu és Stern Lipót beszéltek, felhördült a dóm mélyén a Fejedelem; Miért hoztatok haza? Csendesen hallgattam tenger mormolását ... Június 12. Napok óta beszélték. A hír igaznak bizonyult. Clemenceau a békekonferencia nevében tárgyal Kun Bélával. A francia kormány jegyzékét szikratávirat hozta el Párizsból Budapestre a magyar kormánynak . A jegyzék, miután kijelenti a budapesti kormány előtt, hogy képviselőit éppen most kívánja magához hívni, felszólítja, szüntesse be a cseh szlovákok elleni támadásokat, ellenkező esetben a szövetséges és társult hatalmak kormányai a legszélsőbb rendszabályokkal fogják erre kényszeríteni Magyarországot. A jegyzék figyelmezteti Kun Bélát a hálára, mellyel a szövetséges hatalmaknak tartozik, amiért Két ízbén is megállították a román seregeket, amelyek átlépték o fegyverszüneti határt és megakadályozták őket, hogy folytassák előnyomulásukat Budapestre és megállították a szerb és francia seregeket Magyarország déli frontján. \ — t'olytatjuk TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE ELKÉSZÜLT A II. KÖTET A Bujdosó Könyv második kötetét augusztus elején átadtuk a könyvkötőnek bekötés végett. Sajnálatos félreértés következtében a félretett az első kötet színével egyező vásznat más könyv bekötésére felhasználták. A gyár raktárából teljesen kifogyott ez a fajta, és újra kell gyártaniók. A gyár értesítése szerint szeptember végére lesz ismét raktáron. Elnézésüket és türelmüket kérjük azoktól, akik a könyveket előjegyezték. Amint megkapjuk, azonnal postázzuk. Sikerült viszont a két kötetet egybeköttetni, ^ mert eh- / hez nem volt szükséges az azonos szín és minőség *-> . Kárpótlásul erre is kedvezményt adunk: szeptember középéig áz ára 25 dollár helyett csak 20 dollár. Rendelje meg az alábbi lapon. MEGRENDELÉS Mellékelem az egybekötött könyv árát: $25.00 helyett $20.00-t és a postaköltséget (84 centet). Csak szeptember 15-ig! Megrendelem a Tormay Cecil: Bujdosó könyvét. Mellékel em a két kötet árát: $25.00-t és a postaköltséget (84 centet). \ Mellékelem az első kötet árát: $12.50-t és a postaköltséget (66 centet). Mellékelem a második kötet árát: $12.50-t és a postaköltséget (66 centet). Kérem az alábbi címre küldeni a könyvet. Név:.............................................................. Utca, házszám: ........................................... Város: • . . ................................................................................... ,, Állam;...........................................................^ip Code •••',.«
