Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-06-29 / 23. szám

1978. JUNIUS 29. MAGYAR ÜJSÄÖ Bí. DLDAt Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV > ' ’ >* ? i (Folytatás) Szörnyű fordulás. Vártuk a cseheket! És ma így vár­nak másutt is. akik a zsidó zsarnokok tanácsköztársaságá­ban magyarok. Irgalmas Isten! Minek kellett történnie, hogy a világ legbüszkébb népe ilyen mélyre süllyedjen. Minek kellett történnie, hogy ebbén az egykor szép országban minden szégyenné lett, még a reménység is. léből yodottan zavarodnak az érzések. Azoktól várunk segítséget, akik ránk uszították a rablókat, azoktól, akik el­rabolják ezeréves tulajdonunkat? És mégis . .. Segítség! Nem királyokhoz, államfőkhöz és kormá­nyokhoz, de Emberiség, tehozzád fordulunk. Nem arra ké­rünk, hogy nemzetektől és népektől oltalmazzál, de oltal­mazzál a fenevaddá böszített embertől és rettentő parancso­ljátok Emberiség! Mindenkinek fog ütni az óra, ha a bol­­sevizmus óráit sokasodni engedik. Segítség; Emberiség mentsd meg az embert az állattól. Április Í9. Elmúlt az éjszaka. Csak a derengésben fütyült egy­­egy eltévedt puskagolyó az Ipoly felett. Betörte a víz tükrét, ahol lecsapott. A tükör újra összesímult és minden úgy van, mint tegnap volt. Változatlanul áll és tétovázik a felmentés. De a szé­gyenletes közel határokon belül démoni gyorsasággal kör­­vonalozódik a kép s folyik a munka. Megdöbbentő rende letet közöln ek a ma érkezett lapok. Alig három hét alatt ez már a hatvankettedik parancs. ... A Forradalmi Kormányzótanács kötelességének tartja, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt megindí­tott bűnügyeket átvizsgáltassa és azokat a proletárokat, aki­ket a régi rend csupán a kapitalizmus érdekében állított a büntető bíróságok elé, a büntetéstől megmentse, másrészt pedig azokat, akik a dolgozó proletárok ellen vétkeztek, szigorúan megbüntesse. í Ez a rendelet példátlan az emberiség jogtörténetében. Évszázadokkal ugrik vissza és mindent lerombol, amit út­jában építve talált. A kiváltságos és egyedül elismert ősz tálynak, a proletáriátusnak előjogokat ad a bűnre. A bolsevizmus tehát még igazságszolgáltatásában is az osztálygyűlölet alapján áll és az osztályharcot szolgálja. Ha a proletár lopásával pogári egyént károsított, nem érheti megtorlás, ha polgári egyént gyilkolt meg, nem bűnhődhet még érte,, mert cselekedetével csak önvédelmet gyakorolt a kapitalista rend zsarnokságával szemben. És miután a bűnt. mint olyant szabaddá és felelőtlenné tették, lázasan megsemmisítik a nyomait is. Halommal ége­tik el a régi periratokat, eltüntetik azoknak a bűncselekmé­nyeknek az aktáit, melyek a mai hatalom egyik-másik birto­kosát közelről érdeklik. Kun Béla a munkáspénztárból sik­kasztott. A perirat megsemmisült és a Magyar Tanácsköz­társaság vezére rehabilitálta mpgát az elégett perirat »— ha­mujával. Valamikor vérünkből felmagasló koronás lángok vol­tak'az uralkodóink, akiknek roppant múltját csak úgy lehet­ne eltörölni, ha eltörölik a világhistória legragyogóbb lap­jait. Azoknak, akik ma országunk roncsain uralkodnak, hogy a múltjukat eltöröljék, elég megsemmisíteni a közel évek sikkasztóinak a periratait. A magyar múlt felnéz a sírból. Valamikor a nyugatrómai birodalom, Bizánc, Friaul és Saxonia voltak adófizetői ennek a magyar múltnak. Le­győzött imperátorok, cézárok és fejedelmek aranyba vert profiljai ömlöttek be a Duna magyar völgyébe, aztán ké­­•sőbb megbékélt aratások és szüretek feleslege csordult az ország kincsesládáiba. Hősiesség és munka eredménye. Ma páncélszekrényeket tör fel a kormányhatalom. Rendeletekbe burkoltan rabolja el az ékszereket, aranytár­gyakat, drágaköveket és közhírré teszi: A beszolgáltatott értéktárgyakért megtérítés nem jár”. Elvesznek mindent, amit a külföld arannyal fizet. Elveszik még a bélyeggyűj­teményeket is, melyek kétezer koronánál többet érnek, el­veszik kis iskolásfiúk boldogságát, gyűjtők szenvedélyének a gyönyörűségét. A 'balassagyarmati direktórium feje tegnap érkezett vissza Budapestről. Huszár Aladár hallotta, mikor büszkén mesélte az utcán, hogy magával Kun Bélával beszélt. A tanácsköztársaság helyzete kül- és belpolitikailag igen meg­erősödött, anyagilag is kitűnően áll. Kun Béla kijelentette, olyan fedezete van ékszerekbeh, gyöngyökben, érmekben és műkincsekben, hogy nincs egyetlen polgári kormánya a vi­lágnak, amely felvehetné vele a versenyt... A magyar kincseket Hollandiában fogják értékesíteni. Már folynak a tárgyalások. Aztán lázadó szégyen és sötét harag csapott a fejembe. Kun Béla a magyar Szent Koronára külföldi antikváriu­sokkal alkuszik! ..*■ Mondják. 170.000 koronát kínáltak neki. A kövek má­­sodrendűek, az arany elvékonyult, csak a történeti emlék ér valamit. . . Már csak 170.000 koronát ér a magyar királyi múlt. A kormányzótanács még vár. Ki ad többet érte?.. . És ha egy napon eljönne az. aki többet ad . . . Ha eljönne, akkor Kun Béla és Szamuelly, Landler elvtárs és a többiek kinyitják a vaspántos ládát fenn a kápolnában. Fölé hajol­nak. a kézükbe veszik és. .. a zsidók árverésre viszik Euró­pa legrégibb királyi koronáját. Lesz-e még rá idejük? Megint eszembe jutott, amit a gyarmati direktórium elnöke mondott. Mind így beszélnek, mintha örökké tartana. A túlsó part és túl a szőlőhegy pedig csak hallgat. Ha így maradna.. . Ha még soká tartana? Ez a gon­dolat folyton kínoz és kényszerít, hogy nyomorult helyze­temmel foglalkozzam. Vendégszeretők, jók, meghatóak itt hozzám, dé van-e jogom rá, hogy elfogadjam ? Huszár Ala­dár ott hagyta hivatalát, ő nem szolgálja a tanácsköztár­saságot. Feléségének ékszereit lefoglalták, élelmiszerigazol­ványuk nincs. Ami ma elfogy, azt holnap pótolni népi lehet. Abból adnak, amit maguktól vonnak meg. És ha rám ta­lálnak, ha itt fognak el... Tízévi kényszermunka jár ki annak, aki menedéket ad. Valamit tennem kellene. Odébb kell mennem, hogy ha így marad. Talán apadt ma éjjel az Ipoly? Talán nem őrzik már a csehek a partokat. Talán a kővári híd felé ... Várjunk >—> mondotta Huszár Aladárné. *-> Ma éj­jelre biztosan jósolják a támadást és akkor megmenekültél. i— Menjünk, nézzük meg, hátha . . . Lassan haladtunk lefelé, a folyó mentén. A levegő friss és tiszta volt, parttalan vad vizekben fürödve szállt a szél. Egy asszony jött az úton, kosarat hozott a karján. Köszönt. — Odaátról jön? Az asszony bólintott: Kis földünk Van Kővárnál De mától kezdve en­gem se eresztenek át a csehek. Lelövik, aki a hídra lép. Valami készül. Mikor tovább ment, egymásra néztünk, aztán a híd felé néztünk. Arra hát nincs többé út. Középen drótsövény a határ. Vörösek, csehek állnak a két oldalon. A kertek alatt a kidőlt fa: az élő híd, amelyen még a múlt napokban átkúsztak a menekülők, most félig elmerült koronával hever az árban. És az Ipoly'olyan, mint a tenger. Elöntött rétek, legelők zöld bársonyán folyik a víz ezüstje. És az ezüst felett fátyolt húznak a parti füzek. El­vétett dombosok, kimaradt bársonydarabok, magányos nyár­fák, topolyák derékig benn a vízben. A honti szép hegyek távol kék hátterén, mint felsodort zöld zászlók ünnepelnek a jegenyék. Végtel en ragyogásban állt a világ. Madarak úsztak át a káprázaton. Mint a parittyák, kis bálák dobálták magu­kat bolondul a víz színén. Élet, tavaszi élet, diadalmas feltámadás. Zörögve egy szekér jött mögöttünk. Katonák ültek raj­ta. Kenyeret vittek kiosztásra a falvak őrségeinek. A zörgés sebesen haladt. A szekér már eltűnt a fordulónál, de a kenyérszag ott maradt a levegőben. Nagyszombat van. A templomokban az idegen hata­lom őrségei leselkednek, bujdosnom kell az emberi tekinte­tek elől. Csak a folyó partja, csak az országútja az enyém. És mégis templomban vagyok. Végtelen boltozat alatt or­­gonázó tavaszi szelek, feltámadás, meleg kenyérszag. örök istentisztelet. Április 20. A történések maguk elé vetik az árnyékukat és árnyék­ba lépnek, mikor jönnek. Már reggel óta sajátságos nyugtalanság érzett a város­végi utcán. Mialatt a harangok eszembe zokogták régi hús­­vétvasámapok em lékét, kinn az ablak alatt tarka módos viseletben a szomszéd falvak mentek a templomok felé. Csizmák kopogtak, viganók suhogtak és a legények fenye­gető hangosan beszéltek. Egyik másiknak zöldleveles vörös és fehér virág volt a kalapjára tűzve. A túlsó oldalon, a vörös őrség őrszobájának az abla­kában. katonák könyököltek. Néhányan az utcán is álltak. Bizalmatlanul nézték a parasztokat. Mikor elhúzódtak, iz­gatottan beszélni kezdtek maguk között. Egy katona becsengetett. Követelődzött, hogy adjanak neki egy öltözet ruhát. Esküvőt tart. Van az uraknak elég. Hogy nyomatékot adjon az akaratának, hősködni kezdett: Uzsoknál lesz az offenzíva. Megsemmisítjük a cse­heket, aztán egyesülünk az oroszokkal. Már a Kárpátokon innen állnak . . . Hóna alá csapta, amit kapott és sietve elment. Mikor Huszár Aladár hazajött, halkabban beszélt, mint különben. <—< Nagy kavarodás van az elvtársak között! Az oláhok 16-án támadást kezdtek a Szamos és Maros szögén. Az internacionális vörös ezred az első ágyúlövésre megszaladt. Futottak az orosz és a bécsi zsidók! Felkaptak a vonatokra. Még mielőtt az oláhok támadásba kezdtek, otthagyták a szegény székelyeket, Zavarodottan néztünk magunk elé. Nem . .. nem így gondoltuk. A szenvedések tébolyodott óráiban is másként képzeltük el. Hol maradnak az angol és francia csapatok? . .. »— Az itteni direktórium tagjai titkolódznak mon­dotta Huszár Aladár hosszú hallgatás után. —< Mindeneset­re gyanús, hogy megint nagyon sokat beszélnek a világ forradalomról. A világforradalom mindig küszöbön áll, ba ők rosszul állnak . . . Az újságok is csak arról írnak: Itália és Franciaország forrong. Münchenben megerősödött a szov­jeturalom. Órák kérdése, hogy Bécsben kikiáltsák a tanács­­köztársaságot .. . Mi igaz ebből? Mi a hazugság . . . Husizár Aladár ci­garettákat kezdett tömni. Megkínált. Mindig kínál, mindig adnak. És én mindig kérek, mindig köszönök. Egy szál gyu­fát? Szólni szerettem volna, dé nem tudtam kimondani és csak tartottam a kezemben a cigarettát. Huszár Aladárné intett a férjének: Adjon tüzet. .. Ö pedig felugrott és az íróasztalához futott. Egy kis öngyújtót hozott a tenyerében. »-» Fogadja el húsvétra. A’felesége ölébe eresztette a varrását és rám nézett. >— Ennek örülök. Olyan rosszul esik, hogy mindent kémed kell, pedig te mindent odaadtál. És ebben a pillanatban a hideg, szép arc mögé láttam, beleláttam a szívébe, amelyet tartózkodóan eltakar. Huszár Aladár a kalapja után nyúlt: — Elmegyek újságért a vasútra. Nyugtalannak látszott. »— Mi történt? kérdezte a felesége. Egy pillanatra habozott. Titkos telefonértesítés jött a direktóriumhoz. A kor­mányzótanács elrendelte, hogy túszokat kell szedni. Hideg szürkeség terjedt az ablakon. Fázni kezdtem, mindennél irtózatosabbnak rémlett ez a hír. Túszokat szed­nek . . . Az idegen faj a magánéletéért zálogba veszi a ma­gyar életet. Nagyon kevés idő múlhatott el. Kicsapódott az ajtó. Huszár Alá dár ott állt a küszöbön. A szeme fénylett és az arca egészen idegenszerű volt. Végük van! — És nagy felindulásában sajátságosán töredezetten nevetett, pedig a szeme tele volt könnyel. —< Ide nézzenek! ,—■ És elénk lobogtatta az újságot. ■—< Ök maguk írják: Veszélyben a forradalom! Egymás kezéből kaptuk ki az újságot. 19-én este a Népoperában gyűlt össze a munkás- és katonatanács vezér-PÁRIZSBAN A francia gyárosnak el­romlik a páncélszekrénye. Is­merőséhez, a párizsi rendőr parancsnokhoz fordul és kéri, küldjön neki egy ügyes em­bert, aki ért a kinyitáshoz. Másnap megjelenik á szak­ember és alig fél óra múlva ki is nyitja a széfet. — Mivel tartozom jó mun­kájáért? w kérdi a gyáros hálásan. ~ Mit mondjak önnek, Monsieur . .. Legutóbb, ami­kor szabad voltam, hasonló munkával kétszázezret keres­tem .. . FÉRFISZÉPSÉG Nem tehetek róla, de én rajongok a szép férfiakért! r— mondja Irma barátnőjé­nek, Annának. — Hiszen nem mondom, hogy megvetem a szép férfia­kat. de azért nem vagyok olyan válogatós. Nekem pél­dául Cary Grantnél nem kell, hogy egy férfi szebb le­gyen! ELFOGLALT EMBER A rendőrség leállít egy ve­­zelőt: I-- Az a gyanú merült fel ön ellen, hogy ittasan vezeti a kocsiját. Szíveskedjék a szondába belefújni! Kérem, én nagyon el­foglalt ember vagyok. Tes­sék engem az utamra enged­ni. majd ideküldöm a titká­romat, ő majd belefúj helyet­tem . .. ILYEN IS VAN — Mi a feleségemmel hi­degen és megfontoltan érdek­­házasságot kötöttünk. Az­után kiderült, hogy nincs va­gyona, nekem pedig kis fix fizetésemen kívül semmim sincs. Előbb válásra gondol­tunk. de minthogy szeretjük egymást, a kapcsolatunk áta­lakult szerelmi házassággá... BÁRMELYIK CSILLAGZAT ALATT SZÜLETTÉL, 1 VÉGY RÉSZT AZ UJ OHIO INSTANT LOTTERY * JÁTÉKAIBAN Az új Ohio Instant Lottery n most bármelyik zodaikus jel Lucky Star -od lebet. Rögtön nyerhetsz akár 10.000 $-t is. Vagy megnyerheted azt a Nagy Díjat, amely életed végéig heti 1000 $-t biztosít számodra. A Weekly IV Jackpot keretében még vesztes sorsjegyeid is nyerhetnek. A jackpoton minden héten 100 nyerőt díjaznak gépkocsival, készpénzzel, távolbalátó készülékkel vagy konyhai felszerelési eszközzel. Kövesd hát "Lucky Star -dat, amely az új "Ohio Instant Lottery -hez vezet By law, all net proceeds of the Ohio Lottery are contributed to the State of Ohio's General Fund and distributed for the benefit of all Ohioans in such areas as education, mental health and other human services. AD #233-R kara. Kun Béla, Ágoston, Pogány, Lukács, Landler, Böhm, Saarnuelly és a többiek a színpadon foglaltak helyet. Kunfi szónokolt: Az entente vasgyürűt szorít Szovjet-Magyarország köré.” Egymásra néztünk. Hát mégsem hagynak elpusztulni! Segítségünkre jön az emberi irgalom ... — Ide hallgassanak! Maga Kun Béla vallja, hogy vé­gük van: A románok, hír szerint elfoglalták Szatmárnémetit. Ott a polgárság azonnal eltörölte a tanácsköztársaságot, fehér zászlókat tűzött ki és a királyt éltette . . . Visszaállí­tották a magántulajdon rendjét illetve az anarchiáját.. . A románok már Nagyvárad előtt állnak . . . Debrecenben még letiporta a munkásság az ellenforradalmat. . . Minden­kinek el kell hát mennie a frontra! . .. Ha kell, meghalunk a proletárdiktatúráért! Megtanultunk olvasni még a Vörös Újságból is. Fél­nek . . . rémületükben dühösen fenyegetődznek. Böhm Vilmos a munkásságot fenyegette: Aki fegyel­mezetlenséget követ el, azzal úgy bánunk el, mint az ellen­forradalmárokkal . A polgárság felé Pogány rázta az öklét a Népopera színpadáról: . . . Elvtársak, üzenni kell annak a magyar burzso­áziának, vegye tudomásul a bursoázia idehaza, hogy a mai naptól kezdve túsznak tekintjük! (Viharos taps.) Vegyék tudomásul, hogy nem lesz örömük abban, ha az entente hadseregek előnyomulnak, mert minden Iépgs, amellyel a román vagy a szerb hadsereg előnyomul, egy-egy keserves megpróbáltatás lesz az itthoni burzoáziának. (Viharos he­lyeslés.) Ne örüljön a burzsoázia, ne dugja ki a fehér zász­lókat az ablakába, mert a vérével festjük pirosra! (Perce­kig tartó viharos, tomboló helyeslés és taps.) Szamuelly I ibor lépett a szónoki emelvényre: Ve­szélyben van a proletárhaza! — kiáltotta. <—> Halál a pro­letáriátus minden ellenségére! Halál a burzsoáziára!. .. Ha Magyarországon a proletáriátus hatalmáért még nem folyt vér, akkor fog folyni vér, a proletáriátus vére, de fog folyni a burzsoázia vére is . ..” És a színház hallgatósága, a mun­kástanács idegen fajú tömege, tombolva' tapsolt, mikor a zsidó Szamuelly az egymásnak uszított magyar proletáriátus és magyar polgárság vére omlósét jövendölte. A halálba hajszolt munkásság dühével akarja elpusztítani az értelmi­séget. A magyarság saját kezével akarja a magyarság saját agyvelejét kitépetni. Őrület! Halál ra ítéhk a rabszolgáikat is, az ellen felei­ket is! Lesz-e rá idejük, hogy végrehajtsák a nemzetirtást? A nagyszombati gyűlés azzal a határozattal végződött, hogy a diktatúra védelmére minden proletárnak fegyvert kell fognia. Veszélyben a forradalom! Örvényt érez az ember a lelkében. Az oláhok Nagy­váradon vannak... de a szörnyű diktatúra összedűl. Fis ellenállhatatlanul megkönnyebbülés ocsúdik az örvény fölé, Az emberiség megkönyörült rajtunk. Ha most el is vesznek valamit az oláhok, a béke majd visszaadja a mienket. Ezt gondoltuk az iszonyat óráiban, ezzel áltattuk ma­gunkat. A-r utcában lépések hangzottak. A gyalogjáró szélén ** egy idegen ember állt és az ablakunk felé nézett. Egyszerre^ eszembe jutott... Tegnap ugyanott láttam ácsorogni. FIu-y szár Aladárné aggódva pillantott a férjére. Aztán meggyulladtak az utcalámpák. Kilestünk a sö­tét szobából. Az a fekete alak még mindig ott állt a szeg-Április 21. A város nem moccant a sötétben, a házban is szinte kongott az üres csend. Csak az ereket hallottam dobolni a fejemben. Mindegyik külön dobolt. Vajon ott áll-e még a szegleten az az ember? Éjfél után egy magányos ágyúlövés dörgött bele az éjszakába. — Folytatfuh —< TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG » KÖZLEMÉNYE A Magyar Újságban folyamatosan megjelent és meg megjelenő részletek könyvalakban való lenyomása részben befejeződött. A két kötetes mű első kötetét már karácsony előtt postáztuk a megrendelőknek, a második kötet nyomása folyamatban van. és kb. húsvétra terveztük a megjelenteté­sét. A januárban történt lábtörés azonban ezt a tervét kés­lelteti és kb. május második felére készül el a másodi k kötet kötése. Elnézést kérünk a senkitől sem óhajtott akadály miatt! HATÁRIDŐ MEGHOSSZABBÍTÁS A Bujdosó Könyv második kötetének nyomása elké-, szült. A kötés után azonnal postázzuk azoknak, akik már * megrendelték. A kedvezményes áron a vakációnk meg-» kezdéséig lehet megrendelni: július 10-ig. J * * Megrendelem I ormay Cecil: Bujdosó Könyvét. « 9 Mellékelem a két kötet árát $25.00 helyett 22.50-et. y Mellékelem a II. kötet árát 12.50 helyett 10.00 dollár!,' % Kérem az a lábbi címre küldeni a könyvet. \ Név:.......................................................................................; Utca, házszám: * Város: • • ....................................................................... * Állam.....................................................Zip Code ......

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents