Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)
1978-01-19 / 3. szám
1078. JANUÁR 10. MAGYAR ÜJSAG 3, ÖLDAi: MURPHY ROBERT DIPLOMATA ! HALÁLA A “New York Times híradása nyomán a clevelandi “Plain Dealer január 11-i száma közölte, hogy Murphy “ Robert D. kiváló diplomata, volt követ és külügyi államtitkár 1978 január 9-én nevv-yorki lakásán (1009 Park Avenue) 83 éves korában elhunyt. Kevesen tudják róla, hogy a »' Szent Korona amerikai őrizetbe vétele körül döntő szerepe : volt, a kiadás megakadályozása érdekében indított perekben azonban kihallgatni már nem lehetett, mert novemberben szélütés érte s azóta élet és halál között lebegett. Több mint 40 évért át teljesített hivatásos diplomáciai szolgálatot. Előbb Belgiumban, aztán Japánban volt követ, később a külügyminiszter helyettese lett. A második világűr háború idején, amikor a németek elfoglalták Tranciaország ?F északi részét, az amerikai követséget vezette Párizsban. {■*Petain Henri marsall kormányának megalakulása után Vichyben lett az amerikai külügyi képviselet ügyvivője. 1942-ben a brit és amerikai csapatok marokkói és al, gériai partraszállását, majd ezt követően a németek es • olaszok Észak-Afrikából való kiszorítását készítette elő. A - második világháború végén és után az európai külügyck talán legbefolyásosabb szakértőjeként működött. A Szent Korona megőrzésre -történt átvételekor is kétségtelenül ki; kérték szakvéleményét. 1959-ben vonult nyugalomba s azóta a Corning Glass Works igazgatójaként, valamint a Corning Glass v International elnökeként működött, külügyi vonatkozásokban azonban szolgálatait továbbra is gyakran vették igénybe. Nixon elnöknek 1969-b en a diplomáciai állások betöltésében volt segítségére. 1973-ban a külpolitika irányítására hivatott kormányzati szervezet fejévé nevezték ki, r 1976-ban pedig a külföldi hírszerzés tanácsadó testületének : tagja lett. Diplomáciai körökben a tárgyalások mestereként lisztelték, az elnökök gyakran kérték fel különböző nehézségek áthidalására. Szolgálataiért megkapta a Distinguished Service Medál -t. Számos külföldi kitüntetése is volt. ••V" a rózsaszínű szemüveg (Folytatás az /. oldalról.) A Ford elnök vezette Amerikának és a nyugati nem- S zeteknek milyen mélységes megalkuvása, gyávasága és cinizmusa kellett ahhoz, hogy amikor minden kis afrikai állam ;*i függetlenségének elnyerése érdekében síkra szálltak, ha azzal nem kerültek a Szovjettel összeütközésbe, — ugyan£ akkor a közép- és kelet -európai államok függetlenségének é - és szabadságának igénye helyett csupán az emberi jogok k. tiszteletbentartását foglalták okiratba egy olyan állammal szemben, amely a múltban csak azokat a szerződéseket tartotta be, amelyekből előnye származott. Különben is nyíl fjl vánvaló, hogy az “emberi jogok tiszteletbentartását csak hn attól .az államtól kérhetjük, amely a hatalmat gyakorolja a szóban forgó országok fölött és ezzel tulajdonképpen ennek a hatalomnak gyakorlatát el is ismertük. De mit várhattunk Ford elnöktől, akinek a külügyminisztere Kissinger volt és annak tanácsadója a hírbe dt doktrínájáról ismert Sonnerifeldt? Ok hívták össze egv londoni fejtágító értekezletre a Középkelet-Európában állomásozó amerikai követeket és azzal a tanáccsal bocsájtották el őket. hogy a középkelet-európai államoknak a Szovjetbe való végleges integrálását igyekezzenek elősegíteni. A Sonnenfeldt-doktrina szerint ugyanis ezek az államok állandó feszültséget és háborús veszélyt jelentenek annak a ténye miatt, hogy a Szovjet a második vilákháború óta sem tudta megszilárdítani és rokonszenvessé tenni uralmát fölöttük, fi * A SZOVJET URALOM SZENTESÍTÉSE Ha a Sonnenfeld-doktrina fényében nézzük a Helsin-kiben aláírt okiratot, akkor világosan láthatjuk, hogy ez nem volt más, mint Európa kettéosztásának véglegesítése, a Szovjet uralom szentesítése. Az emberi jogok írásba foglalása — amelyről sohasem tudtuk meg, hogy a jószándék volt-e mögötte több, vagy a naivitás — nem lett egyéb, mint a középkelet-európai népeknek és a szabad világban élő emigrációnak nyújtóit rózsaszínű szemüveg a sötét tények? eltakarására. Mint a fuldokló az utolsó szalmaszálba, úgy kapaszkodtak mégis az emigráció hiszékenyei és a leigázott államokban élő értelmiségiek az “emberi jogokba . Az események azonban megmutatták, hogy az emberi jogok hangoztatása Carter elnöknek is főképpen választási propagandát jelentett. Amikor azonban az “emberi jogok nyilvánvaló megsértése kért védelmet, mint Romániában a magyaroké, mint a Szovjetben megfélemlített ellenállóké, vagy a cseh Charta 77 aláíróié, akkor sem Amerika, sem a Nyugat részéről nem részesültek határozott védelemben és csupán néhány halk tiltakozással, vagy rokonszenv-nyilatkozatokkal kellett beérniük. Az emberi jogok megsértését a felforgató elemek ellen védekező Chilével és Argentínával szegezték szembe, vagy a fönnmaradásáéit küzdő Dél-Afrikávab Egyetl en kommunista állam polgárainak emberi jogaiért sem merii tek erélyesen fellépni, mert ezek az államok minden kritikát. I vagy tiltakozást a belügyeikbe való beavatkozásnak tekin tettek és visszautasítottak. Ugyanakkor a kubai csapatok angolai fegyveres akciója nem váltotta ki a Nyugat elsoclró erejű tiltakozását, sőt a Carter-kormány tárgyalásokat folytatott Kubával a kapcsolatok normálisabbá tétele érdekében. Ha valaki ezek után is az emberi jogok lovagjának óhajtaná tekinteni Carter elnököt, figyelje nyitott szemmel a belgrádi értekezleten történteket, ahol a Goldberg Arthur vezetése alatt álló amerikai bizottságnak az az utasítása, hogy kerüljön minden szembehelyezkedést a Szovjetfel. A magyar Szent Koronával való üzérkedés és annak visszaadása pedig remélem azoknak a szeméről is végérvényesen lerántotta a rózsaszínű szemüveget, akik túlbuzgó lojalitásuk, vagy saját Ielkinyugalmuk önző védelme érdekében továbbra is rózsaszínű köd mögött óhajtottak volna élni. A KATOLIKUS HITOKTATÁS ÉS EVANGÉLIZÁCIÓ MAGYARORSZÁGON LÉTKÉRDÉS A hitoktatás és az evangélizáció a magyar egyház egyik létkérdése; fontos szerepe van a magyar egyházpolitikában is. A magyar püspöki kar és az állam megbízottai 1975 novemberében külön megállapodást kötöttek a templomban történő hitoktatásról. A magyar püspökök ezévi ad Iimina látogatásakor és Kádár János, a magyar pártelnök vatikáni látogatása alkalmával a Szentatya maga is szóba hozta ezt a témát. Az 1977 évi őszi püspöki zsinaton, amedv teljes egészében a hitoktatással foglalkozott, feltűnést keltett, hogy a szocialista országokból jövő püspök-küldöttek közül egyedül a magyar püspöki kar képviselője nem tért ki arra, mennyire gördítenek akadályt az állami szervek a hitoktatás és az evangélizáció útjába. Milyen valójában a hitoktatás és az evangélizáció helyzete Magyarországon? A TÖRTÉNETI KERET A hitoktatás és evangélizáció helyzetét Magyarországon elsősorban a kialakulatlanság, a folytonos változásra való disponáltság, évtizedek óta tartó átmenet jellemzi. Ez megfelel annak a mélyreható politikai és társadalmi átalakulásnak, amely az országban az elmúlt három évtized alatt történt. A hitoktatás és evangélizáció mai helyzetének áttekintéséhez röviden rögzíteni kell a változási periódus kiindulópontját. A hitoktatás a második világháború végéig elsősorban a heti két órában kötelező iskolai hitoktatásra és a felekezeti iskolák tevékenységére támaszkodott. Az elemi oktatást 40%-ban, a középiskolait 28%-ban biztosították a hitvallásos iskolák. A közoktatás a magyar egyháznak oly bőséges hitoktatási keretet biztosított, amely teljesen kielégítette az igényeket és az egyház törekvéseit. Az írott szó útján történő evangélizáció ugyancsak kecl vező feltételekkel rendelkezett a háború előtti Magyarországon. 20 egyházi könyvkiadó működött. Ezek évente kb. 200 eredeti vagy fordított vallásos könyvet jelentettek meg — az Ország 6,5-—7 millió katolikusát figyelembe véve, aránylag kevés példányszámban. Az érdeklődök tájékoztatását 48 vallásos jellegű, hitbuzgalmi, kulturális és politikai folyóirat, magás példányszámban megjelenő napi-, heti-, illetve havilap látta eh A hitoktatást és evangélizációt erősítette, eredményét biztosította a társadalom pozitív vallásos beállítottsága. Az államigazgatás is keresztény elvek alapján állt. Az egyház hivatalos vezetőségének fő gondja volt, hogy ezek az elvek az államvezetés gyakorlatában is megvalósuljanak; az evangélizáció maga a helyi Ielkipásztorkodásban történt. Csak az 1930-as évek végén kezdték a hívek hitéleti összefogását célul kitűző egyházközségi szervezetek kiala kítását. Ez azonban lényegében még ma sem fejeződött be. Az egyházi élet dinamikus elemei a rendkívül elterjedt hitbuzgalmi, világnézeti és katolikus jellegű társadalmi egyesületek voltak. Ezek értékes, főleg értelmiségi rétégét fogtak össze, de a falusi lakosság nagy része is tagja volt hitbuzgalmi egyesületeknek. A népi vallásosság még szeles rétegeket ért el. Ezeknek az egyesületeknek evangélizációs jelentőségét emeli ki a 30-as években létesített Actio Caiho-, lica is, amelynek feladata a püspöki kar kívánsága szerint a katolikus egyesületekben folyó munka egyeztetése lett volna. 1 - ,i! Az egyházmegyés papságot a hitoktatás és az evangélizáció munkájában a háború végéig mintegy 2000 szerzetes és 8000 szerzetesnő támogatta. A 180 férfi és 450 női sze» zetesház a közvetlen evangélizálásnak kiindulópontja, sokszor nagy hatósugárral rendelkező állomása volt. A hitoktatónők képzésére az Angolkisasszonyok rendjének budapesti Ward Mária kollégiuma szolgált. (A Jézus Szíve Népleányai 1 ársaságának Szegeden 1946-ban felállított Xaverium hitoktatónőképzője csak rövid ideig működhetett). Évente kb. 30-40 új női tanerő állt a hitoktatás szolgálatába. A háborút követő években ezek a történelmileg adott előfeltételek alapvetően megváltoztak: Az iskolai hitoktatás fakultatív lett és egyre nagyobb nehézségeket gördítettek eléje; a felekezeti iskolákat nyolc középiskola kivételével megszüntették; a katolikus nyomdákat, könyvkiadókat csaknem teljes egészében államosították; a folyóiratok, újságok számát minimálisra csökkentették; mindén vallásos egyesületet feloszlattak; a szerzetesek működési engedélyét megvonták — kivéve a nyolc katolikus középiskola ellátására engedélyezett minimális számot. Megszűntek a hitoktatónő képzők; a már kiképzett hitoktatónők csak kivételesen oktathatnak hittant. A mai társadalmi környezet nem segíti elő a hitigazságok átadását, sokkal inkább akadályozni igyekszik. MEGVÁLTOZTATTÁK A ROMÁN HIMNUSZT Régi mondás, hogy változnak az idők és mi magunk is változunk. Ez a mondás mindenütt, -még Romániában is találó. Az egyik legújabb hír szerint a román parlament eltörölte a második világháború vége óta használt román himnuszt, mert annak szövegében utalás történt a szovjet felszabadítás -ra. A románok már rájöttek, hogy ez a felszabadítás valójában mit jelentett és eredményezett számukra. Az új román himnusz tulajdonképpen a régi román király-himnusz, amelynek csak a szövegét változtatták meg. amennyiben a királyság megszűnte azt elkerülhetetlenné tette. 1964-ig ezt a régi himnuszt erősen nemzeti jellege miatt szigorúan tilos volt énekelni. ISKOLAI HITOKTATÁS A fakultatív iskolai hitoktatást elrendelő 1949/5 tör vény végrehajtási utasítása diszkrimináló megszorításokhoz és kellemétlen eljáráshoz köti az iskolai hitoktatást az álta^lános iskolákban és az általános gimnáziumokban (egyéb iskolatípusban, pl. szakközépiskolában, hitoktatás egyáltalában nem lehetséges): a hittanra való beiratkozást a szülőnek meghatározott napon személyesen vagy írásban kell kérnie. A hittanórákat csak a rendes tanítási idő előtt vagy után lehet tartani. A jelentkezőket az iskolai osztályok létszámának megfelelő csoportokba kell összefogni, ezeket szükség esetén különböző életkorú, sőt esetleg különböző iskolába járó gyermekekből kell kialakítani. A hitoktatónak a hitoktatáshoz külön állami engedélyre van szüksége, nem lehet tagja a tantestületnek, a tanári szobá ba nem mehet be, egyéb iskolai vagy iskolánkívüli közreműködésre nem kérhető fel. Az igazgató vagy megbízásából a szakszervezet vagy a szülői munkaközösség elnöke ellenőrzi a hittanórát. A tanulmányi előmenetelt osztályozni nem lehet; pedagógiai fenyíték nem alkalmazható. Ezeken a rendelkezéseken az újabb, 59/1957 sz. min. rendelet jelenleg érvényes végrehajtási utasítása sem változtatott. Közvetlenül a rendelet megjelenése után az iskolai hitoktatásra jelentkezők aránya még 80% volt. Ez 1955-ben országos átlagban 40%-ra, 1960-ban 25%-ra, 1965-ben 10%-ra, 1975-ben pedig 6-7%-ra csökkent és főleg a falvakra szorult vissza. Budapesten és a nagyobb vidéki városokban a törvényes rendelkezés gátló előírásai és a helyi hatóságok adminisztratív túlkapásai következtében az iskolai hitoktatás szinte teljesen megszűnt. Az állam vallásfelügyeleti szerve, az Állami Egyházügyi Hivatal elvben hajlandó a helyi hatóságok túlkapásai ellen eljárni. A panasztétel azonban nagy személyes kockázattal jár, amit a szülők rendszerint nem vállalnak. Az iskolai hitoktatásnak 6-7%-ra való leszorítása az 1975-ös adatok tükrében megközelítő becslés szerint azt jelenti, hogy a megfelelő 1,188.000 tanuló katolikusnak számító 62%-a, vagyis kb. 735.000 olyan tanuló közül, aki jogosan járhatna hittanra, csa k kb. 50.000, szinte teljes egészében falusi gyerek részesül hitoktatásban, szemben 685.000 katolik us tanulóval, aki nem kap hitoktatást. TEMPLOMI HITOKTATÁS A különféle megtorló okok miatt lassan lehetetlenné vált, hogy a szülők gyermekeiket iskolai hitoktatásra' küldjék. Beiratások alkalmával a pedagógusok igyekeztek meggyőzni a szülőket a kettős nevelés (t.i. a vallásos és az iskolai materialista szellemű nevelés közti ellentét) káros hatásáról. Ebből a propagandából nem hiányzott a szülő előmenetelére vagy a majdani egyetemi felvételre vonatkozó utalás sem. Mindez azért, hogy a gyermek ne járjon iskolai hittanra. A szülők jörésze ezért gyermekük vallásos képzésére más lehetőséget keresett. Az' 50-es évek elején sok családban volt szerzetesek adtak házi hittanórákat. Ez azonban törvényesen tilos volt és hatóságilag üldözték. A templomi hitoktatáshoz vezető kezdő lépés 1950-ben az egyház és állam közötti megegyezésnek az a pontja volt, amelyben az állam tudomásul vette, hogy az egyháznak a templomban joga van úgynevezett keresztény oktatás tartására. Ezt használta fel sok szülő és a Ielkéskkedő papság arra, hogy tovább gondozza az iskolai hittanra nem járó. csupán a két hónapon keresztül összesen 16 órában tartott elsőáldozási és egy hónapon keresztül 8 órában tartott bértnálási előkészületben részesült gyermekeket. Erre a keresztény oktatásra jártak azok az iskolai hitoktatásból kiszorult fiatalok is, akik keresték a lehetőséget a hit elemeinek elsajátítására. Állami részről megpróbálták meghatározni a keresztény oktatás formáját: csak szentbeszéd-szerű monológ lebe!; nem lehet visszakérdezés; nem lehet a jelentkezőket korcsoportokba osztani; nem szabad semmiféle szemléltető eszközt használni. Mivel e megszorításoknak törvényes alapja nem volt, a bátrabb lelkészek ezeket nem vették figyelembe; ellenkezőleg: a modern pedagógiai követelményekre hivatkozva országszerte vonzó templomi hitoktatást alakítottak ki. A püspöki kar álláspontja a templomi hitoktatásról nem volt egységes. Voltak püspökök, akik teljes tekintélyükkel segítették. Voltak, akik tudomásul vették és örültek az új evangélizációs forrná kialakulásának, de papjaikat (ezt a munkát elsősorban a káplánok végzik) a hatósági zaklatások ellen nem védtek meg. Inkább az állam és egyház közötti jóviszony fontosságára hivatkoztak, és igyekeztek mérsékelni egyes hitoktatók buzgóságát, vagy engedtek a hatóság nyomásának, s az eredményesen dolgozó hitoktatót másik plébániára helyezték át. A templomi keresztény oktatás sorsa a hitoktatók buzgóságán kívül általában a helyi szervek magatartásától függött. Ha a papnak sikerült jóviszonyt kiadakítani a helyi állami szervekkel, a templomi hitoktatás miatt sem volt nehézsége. így aztán az országban egymástól egészen eltérő helyi helyzetek alakultak ki, aminek a központi politikai vezetés természetesen nem örült. Egységes szabályok kialakítása és a helyenként túlságosan jól sikerült hitoktatás korlátozása érdekében az állami szervek azt követelték a püspököktől, egyezzenek bele a templomi hitoktatás szabályozásába. Ennek fejében felajánlották, hogy a de facto kialakult templomi hitoktatást a maguk részéről hivatalos hitoktatási lehetőségnek tekintik. A szabályozásról szóló megállapodás r— némely püspök tiltakozása ellenére 1975 november 15-én jött létre és 1976 januárjában lépett életbe. EL NE FELEJTSÜK! Mindazoknak a külföldi állampolgároknak, akik az Egyesült Államok területén tartózkodnak, minden év januárjában jelentkezniük kell! Ez a kötelezettség a külképviseleti hatóságokhoz tartozó és területmentességet élvező személyek kivételével mindenkire kiterjed, bármilyen hosszú idő éta tartózkodik is az ország területén. A jelentkezéshez szükséges űrlapot a postahivatalok díjmentesen bocsátják az érdekeltek rendelkezésére. A kitöltött űrlapot felbélyegzés nélkül kell a postahivatalban átadni. El ne felejtsük, a jelentkezési határidő utolsó napja: január 31-én IeszI HÁTRÁNYOS AZ EGYHÁZRA ; Bár Ijjas kalocsai érsek az I b75-ös püspöki zsinaton örvendetes eseményként jelentette be, hogy Magyaroihzágon sikerült az állammal a templomi hitoktatás kérdésiben megegyézésre jutni, hamarosan kiderült, hogy ez a ifoegegyezés hátrányos az egyházra. A helyi állami szervétnek adott végrehajtási utasítás ugyanis a hatpontos megegyjezés szövegét a teljes megszorítás irányában értefmeztej A templomi hitoktatás időponját az év elején be kell jeleijteni a helyi hatóságnál. A hittanra jelentkezőkből csak kétjcoicsoport alakítható: egy a 6-10 és egy a 10 évesnél idősebb tanulók részére. Újabb csoport csak akkor alakítható, ha e csoportok létszáma a 35-40-et túlhaladja. A lehetséges- hittanosok számát plébániánként tehát legfeljebb 2x2 4Q fős csoportra, vagyis összesen 160 gyermekre korlátozta, fclőírta, hogy a plébánosok a hét hittanóra egyikét vasárnap az ifjúsági mise után kötelesek tartani. Arról is intézkedett a rendelet, hogy az állam megbízottja, rendszerint á helyi iskola igazgatója, a szemléltető eszközök alkalmazását ellenőrizze. Ehhez a püspökök is hozzájárultak. Az ellenőrzés azonban valójában a hitoktatás tényére, a jelenlévők személyére és számára vonatkozott. Az ellenőrzés tényei elvi jelentőségű, mivel eddig az egyház a templom falain belül az állam ellenőrzésétől mentesen végezhetett mindenféle vallási tevékenységet. ». Ezekből a hátrányos utasításokból nyilvánvaló lett, hogy az egyházpolitikai vezetés radikális irányzata a Rendezés ürügyén a templomi hitoktatás teljes elnyomására törekszik. Megerősítette ezt az is, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal egyik tisztviselője a hivatalos irányelvekkel ellentétben álló titkos utasítást adott ki, amelyben a megállapodás szövegének radikális értelmezését írta elő. így létszám ellenőrzés ürügyén a hitoktatókat névlisták beadására akar ták kötelezni. Az iskolaigazgatók személyes ellenőrzése a hittanos gyermekeket megfélemlítette A templomi hittanra járó tanulókkal és szüleikkel szemben kezdték alkalmazni az iskolai hitoktatás Iemorzsolásánál sikerrel kipróbált diszkriminációs és megfélemlítő módszereket. Kádár Jánosnak a Szentatyánál történt látogatása után ezeket a megszorító eljárásokat némileg mérsékelték, így nem ragaszkodnak többé a két alsós —< két felsős csoport-beosztáshoz: a hitoktató kérésére a négy csoport másfajta korösszetételét is engedélyezik. Sőt az állami szervek egy ötödik csoport kialakítását sem zárják ki. A püspök nyomós okból azt is megengedheti, hogy a hittanórát ne a vasárnapi diákmise után, hanem hétköznap tartsák meg. Az áll am ugyan fenntartja magának a jogot annak ellenőr zésére, vajon a templomi hitoktatás keretében valóban vallásos ismeretközlés folyik-e, még is úgy gondolja, hogy ez az ellenőrzés a jelen helyzetben a püspökök hatáskörébe tartozik. A SZÁMOK BESZÉLNEK Lékai László bíboros-prímás a vatikáni rádióinak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy a legtöbb plébánián a hittanosok száma nem is emelkedik a 160 fölé. Statisztikai becslés alapján a plébániák 45%-ában, ahol a hívők száma nem több, mint 1500, valóban nincs ennél több szán\bajöhető fiatal. A plébániák 55%-ának azonban ez á keret kevés. A magyar plébániák legnagyobb csoportját pedig éppen a 5000-néI több hívőt számláló nagy- vagy mamut plébániák alkotják. A legfeljebb 60-ra korlátozott templomi hittanosok számát plébániákra kivetítve azoknak a fiatalok nak számát, akik az 1975-ös megegyezés alapján templomi hitoktatásban részesülhetnének, körülbelül 500,00p-re’1 tehetjük, vagyis a megfelelő korú mintegy 735.000 katolikus tanuló több mint felének lehetősége sincs arra, hogy terúí>lo mi hitoktatásra járjon. ' * Az elmaradt hitoktatás pótlására a lelkipásztorok egynerőteljesebben használják a felnőtt hívek intenzív előkészí I tését a szentségek felvételére: keresztségi, bérmálási előle-'| szülét kapcsán a szülőket, ill. a keresztszülőket; házasság I kötés előtt a jegyeseket: s a betegek szentségének egyre jobban terjedő csoportos templomi felvétele előtt az időseb!) korúakat igyekeznek hitükben, vallási ismeretükben elmélyíteni. A magyar papság körében kifejezésre jutott olyan V élemény is, amelynek helyességét különösen Lékai príAiás hevesen vitatja, hogy a gyermekek katekétizálására fordítóit idő nem áll arányban a várható eredménnyel és a papságnak inkább a szülőkkel kellene foglalkoznia, hogy aztán1 ők adhassák gyermekeiknek tovább a hit igazságait. A magyarországi evangélizációnak egyik problémája, ami miatt eléggé általános a hívők körében a panasz, a papság körében pedig az önkritika, hogy a liturgiába beágyazott igehirdetés: a vasárnapi prédikáció színvonala nem elégíti ki a hívek igényét. ERDÉLYI LEVELEZŐLAP SOROZAT Most készült el nyomdánkban a 16 levelezőlapból álló ERDÉLYI LEVELEZŐLAP SOROZAT A képek Erdély nevezetességeit ábrázolják, valamint négy népviseletet mindegyik kép négy szín nyomásban. Az egyes lap ára 20 cent, a sorozat (16 lap) $3.00 és két sorozat 5 dollár. 10 sorozat 18 dollár, 50 sorozat ára 75.00. Postadíjat 10 sorozat vagy több vételénél nem számítunk, ennél kevesebbnél sorozatonkint 30 cent. Megrendelem az Erdélyi levelezőlap sorozatot: Név:................................................................................................. LUca, rázszám: ................................................................... Város: ...................................................................................................
