Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)
1978-05-18 / 19. szám
1978. MÁJUS 18 MAGYÁR ÜJSÄG 8. ÖLD At Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV (Folytatás) A bolsevizmus a tudatlanság vakmerőségével rombol és barbárán szertelen kezdetlegességgel épít. Lenin parancsa szerint: “a régi szerkezetet rögtön össze kell zúzni, az új kiépítéséhez rögtön hozzáfogni... A budapesti bolsevizmus siet. Olyan falánkan esik a zsákmánynak, hogy nyakrafőre kiadott rendeletéi legtöbb esetben már csak leleplezései és szövegezésed törvényesítései az előzőleg elkövetett önkénynek. Az újságok jóformán alig közölnek más egyebet, mint rendeleteket. Ökölcsapásokat az emberiség erkölcsi értékeire és a magyar életre, védbástyákat a gonosztevők és haramiák számárá. Az igazságügyi népbiztos, Rónai Grünfeld Zoltán, rendeletében hatályon kívül helyezte az — igazságszolgáltatást! Felfüggesztette a bíróságok működését. A levegőbe bámultam. A kiszolgáltatottság tudata talán sohasem volt erősebb bennem, mint ebben a percben. Károlyi Mihály szabadon eresztette a bűnösöket. Most aztán a bűnösök szabadon eresztik a bűnt. .. Szükségük van rá. A jogtalanság csak a bűn, csak az erkölcstelenség felett tobzódhatik korlátlanul. Az nem lázad ellene, mert a véréből való s megleli a maga hasznát. És hogy uralmához kimeríthetetlen fegyverei legyenek, megszünteti a mások magántulajdonát és kiosztja hívei között, megfizeti a'szolgáit. Megint érzem azt a sajátságos nyugtalanságot, amely mostanában szüntelen febfeírémlik bennem. Talán olyasmi ez, mint amikor az ember késő este elhagyott sötét utcában jár és egy ablak mögül jajgatás hallatszik. Bemenni nem lehet. Rendőr sincs sehol. Mi történt odabenn? És aztán egész éjjel erre kell gondolni. A budapesti házakba őröket és spionokat állít az osztálygyűlölet. Mindén házban ott van az új hatalom kéme. Leselkedik, kínoz és feljelent. Tőle függ, hogy ki kap a házban élelmezési jegyet. Aki gyanús előtte, attól megvonhatja a kenyeret. Tőle kell kérni engedélyt, ha fát, szappant, vagy cipőzsinórt akarná beszerezni a lakó, de vásárlási igazolványt csak proletároknak ad. Hústalan hét van Budapesten. A vidék keveset szállít. Az élelem kifogy, Nagy hangon hirdetik: “A szociális termelésből fakad a jólét!” | A házbizalmi dolga, hogy a proletár még ne vegye észre az Ínséget. A szellemi munkásokat kell szőkébbre fogni. A polgárságtól meg kell vonni az élelmiszerjegyet.. . Minden a proletáré. Ilyen kiváltságok még nem voltak a világon. Pedig nem a proletárság iránti szeretet adja a kiváltságokat, de a keresztény magyar polgárság elleni gyűlő let, a | kínzás alacsony gyönyörűsége, az az új kormányzási princípium, mely valami soha nem látottat és idegenszerűt kever az életbe. A hatalom manapság a népszeretet álarcával galíciai zsidókat és csőcselék-proletáriátust telepít be a gyűlölt burzsoázia közé.-A^ konyha közös, a polgári lakó tartozik bútorait a betelepítetteknek használatra átengedni. Az otthon se legyen többé otthon! A meghagyott szűkös lakásrészben se legyen nyugalom. A főváros zsidó diktátora elrendeli: ‘ Fürdőt a proletár gyermekeknek!” Emberségesen Jiangzik ez, de valójában csak újabb merényletet leplez. Lázító piakát is jelent meg róla, hogy a burzsoa asszonyok, akik eddig selyempámáik közül léptek az illatos fürdőbe ”, tartoznak helyet adni a tisztaságot nélkülöző kedves kis proletárgyermekeknek.. . A rendelet pedig szószerint mondja: “. .. igénybe vesszük a magánlakásokban levő fürdőszobákat is, hetenkint egyszer, szombaton egész napon át az iskolai vagy óvodai igazolvánnyal átutalt gyermekek ingyenes fürdetésére. A fürdőszobák birtokosai tartoznak a fürdéshez szükségés fűtőanyagot, világítást, törülközőt és szappant ingyen rendelkezésre adni. Preusz Mór s. k. Tüzelőanyagot, szappant ma nem vásárolhat az az osztály, melyet ők burzsujnak neveznek. Jelszavuk, hogy pusztuljon a burzsoázia talán örülnek rajta, ha férgeket és járványokat hurcolnak be a tisztán tartott otthonokba. A külföldnek az emberszeretet látszatát vetítik, a csőcseléknek szórakozást nyújtanak. Bemenni zárt ajtók mögé, durvaságokat mondani, elvinni ami tetszik, félelmet látni, ma ingyen mulatságot jelent. Budapest riadt házai alatt napok óta suttogva terjed a rémhír. Szamuelly Tibor három órás fosztogatást akar engedni a csőcseléknek ... Az otthon képe kísért a gondolatomban szüntelenül. És látom anyámat, amint régi holmija között üldögél magányosan. Aztán megy végig a szobákon és hozzányúl a dolgokhoz, amelyek nagyanyámról is, szépanyámról is mondanak valamit és összetartoznak az életével. . . Nem írhat, nem írhatok. Csak égy napra szeretnék hozzámenni, vagy egy órára legalább. Mikor kimondtam, Kállay Erzsébet rám nézett: <— Tudod-e, hogy hányán vannak már a gyűjtőfogházban a mieink közül? Oda akarsz kerülni te is? Egyszerre úgy tetszett, anyám arca hajlik felém és a hangját is hallottam: ‘Miattam ne aggódj és haza ne jöjj. 4*0 e , »» amíg. .. Egy kocsi kanyarodik be odalenn a kertkapun. Lassan jött, megáll a ház előtt. Egy kocsi falun, olyan magától értetődő lehetett ez. Nem, az előttünk járó vendéglátó nemzedék ilyesmitől nem félt. Most szorongó kérdések riadnak fel: Rekvirálók jönnek? Agitátorok, szocializáló megbízottak vagy detektívek? Nyomra akadtak volna? A szívem gyorsabban vert. Egy pillanat alatt kész terv támadt a fejemben. Ha értem jönnek, arra hátrafelé szököm, a diófalépcső alatt van egy kis ajtó, aztán neki a szőlőnek, a dombon át le az országútra. Szinte meglepett, hogy most egyszerre milyen pontosan emlékeztem minden árokra, minden úthajlásra, mintha kezdettől fogva azzal az ösztönnel néztem volna itt a tájat, merre lehet szöknöm, ha rákerül a sor. , Lépések futkostak, furcsa kis nevetés hallatszott. A kapualjában kezdődött és szétterjedt a házban. Jó barát érkezett. Apor Henriette bárónő, Auguszta főhercegaszszony udvarhölgye menekült ide. Este sokáig elbeszélgettünk a nagy szalonban. Újságokat, híreket hozott. Egy bécsi újság részletesen közölte, hogy Salm Lajos gróf nyílt utcán felpofozta Károlyi Mihályt. Károlyi a forradalmi kormányzótanács érdekében utazott Bécsbe. De véletlenül épp egy kéteshírű ház kapuján jött ki, mikor Salm nekirohant "Fogd, ez az olasz frontért jár, ez Magyarországért!. .. És mialatt a pofonok Károlyi képére csattantak, Salm mindenkihez magyarázatot adott. Akkorra már emberek állták őket körül, egy bérkocsi kocogott arra. Károlyi kétségbeesel ten intett felé. Salm gróf elkiáltotta magát: ‘ Halljátok csak, ez Károlyi Mihály, aki Magyarországot elárulta! A kocsis nagyot káromkodott, ostorával végig húzott Károlyin, megfordította a lovát és otthagyta, a pofonok pedig fergetegben zuhogtak tovább . .. Hát miért nem tudta ezt egy magyar ember elvégezni? Apor Henriette ezalatt halkan már más egyébről mesélgetett. József főherceg palotáját elfoglalta a vörös őrség főparancsnoksága. A bútorokat elhurcolják, a palotából mindent kommunizálnak az “elvtársak ’. A főherceg és a főhercegasszony, akik rossz végzetünkben bátran osztoztak velünk, csak március 21-én este hagyták el a palotát. Gyalog menekültek a zuhogó esőben. Ekkor már lövöldözés hallatszott az egész városban. Megbízható híveiknél rejtőztek a következő estéig. Aztán sötéttel egy rozoga négyüléses kocsin kijutottak a budai vámnál a hegyek közé. A főhercegasszony Alcsútra ment, a főherceg Kállay Frigyessel és Hállay századossal dél leié igyekszik. A főhercegasszony minden megmaradt ékszerét odaadta erre a délvidéki útra a főhercegnek, aki a francia parancs noksággal szeretne érintkezésbe lépni, hogy megmentse szerencsétlen nemzetét. Üj reménység!... És a szoba világosabb lett és az élet szinte könnyű lett tőle. Talán egy hétig tart még, talán pár napig és azután . .. De sem a pár nap és sem az azután nem hozott semmit »— mert a főherceg, mikor át kellett volna lépnie meg- i szállott területre, visszafordult: nem tudta itthagyni azt a meg nem szállott darab magyar földet, amely nélkül nem lehet újrakezdődés. A fiatal József Ferenc főherceget azalatt elfogták. Mikére ment Somogyba, Somssich András birtokára. Onnan akartak tovább szökni, de Keszthelyen letartóztatták őket a kommunisták. Szekéren bevitték a két foglyot Kaposvárra és egész úton beszélték nekik, hogy ott van Szamuelly, majd ő ellátja a dolgukat. Röhögve kérdezték, akarnak-e csuhást az útra. A fákat is mutogatták: Ez jó lenne .. . vagy ez tetszik inkább? Most Pesten vannak őrizetben. Többel nem tudni róluk ... Apor Henriette lassú hangját hallgattam tovább ... Wekerle Sándor is már a gyűjtőfogházban van. Mikes püspök fogoly marad. Gróf Károlyi Györgyöt letartóztatták. Gyűlölte Károlyi Mihályt és kommunistáit. E télen magam láttam az utcán, mikor a destrukció plakátjait tépdeste a falakról. Most is ezt tette és hangosan szidta a forradalmi kormányt. . . Zichy Rafaelné Budán van. Nem akar elmenni. Vajon ismételgeti-e még híressé lett mondását: Nincs terror, csak gyávaság van ...” Fegyverkeresés ürügye alatt, vörös katonák törnek be éjjel a lakásokba, — mésélte Apor Henriette. A bankok páncélszekrényeit felnyitják, de azokat a kormány fosztogatja. Pénzt senkinek sem adnak ki többet, nem adnak ki a saját letétjéből. A kétezer koronánál nagyobb értékű ékszer úgynevezett “köztulajdon”. Az övét is elvették. Egy ismerőse inkább a Dunába dobta gyöngyeit. . . Akinek még van valamije, az dugdossa, ha teheti. Egész vándorlás folyik a budai hegyekbe. Eleinte csak kis ékszeres ládákat ástak el az emberek. Utóbb új rendeletről suttogtak. Rekvirálni akarnak az éléskamrákban is. És akkor útnak indultak a zsírosbödönök, a cukor, a tea, fehérnemű ... ki a hegyek közé. Valamelyikünkből kitört az örök kérdés: <— De hát mégis, mit mondanak, meddig tarthat ez? — Senki sem tud semmit. Az emberek kétségbe vannak esve. A legtöbb hír ellentmond egymásnak. A bolsevista kormány részéről Károlyi tárgyal az antantmissziókkal. Az olaszok látszólag rokonszenveznek az új uralommal. Azt is mondták már Budapesten, hogy Itália elismerné a Tanácsköztársaságot. Megbízottja Borghese herceg nagy barátságban van Kun Bélával és kommunista szép zsidóasszonyokkal. Arról is beszélnek, hogy az antanthatalmak egy Smuts nevű búr tábornokot küldenek ide, aki majd lemondásra kényszeríti a bolsevista társaságot. Apor Henriette mereven nézett a levegőbe, mintha valami ijesztőt látna. — Szamuelly egyre jobban az előtérbe lép, — mondotta kis vártatva. A kormányzótanács vele fenyegetődzik, ha ijeszteni akar. A többi pedig csinálja az új alkotmánytervezetet és szónokol és parancsol, mintha örökre így maradna. Kun, Vágó és Rónai: Kohn, Weisz és Grünfeld határoz annak az ezeréves nemzetnek az új élettörvénye felett, amelynek a vérkeringése egykor a hét vezérek aranykelyhében kezdődött... Már egyikünk sem szólt. Olyan egy volt, amit éreztünk, hogy felesleges lett volna kimondanunk. Április 3. Posta nem jött, hír nincs, de azért szüntelenül érzi az ember, hogy történik valami. Mint akkor, a proletárdiktatúra első óráiban, megint mered a bárd a fejünk felett. Olykor csúszik a levegőn át, aztán fennakad, aztán megint csúszik egy darabon. Ma állt a bárd és nem mozdult, de azért mondtam, hogy ott van a fejem felett, a ház felett, egész Magyarország felett. A kerten át hívott egyik út a másik után. Jó ideje mehettem már körben ugyanegy nyomon. Csak elvétve ugatott valahol egy falusi kutya. Szekér zörgött az ország úton, mintha száraz diót csörgettek volna zsákban. A kerten túl emberek beszéltek. Minden úgy hangzott, mintha ködön át jött volna. Aztán csend lett. A természet csendje, amelynek ezer hangja van, ha az ember belehallgatódzik. Tennem kellene valamit. Eszeveszett erőlködést éreztem magamban. Át kellene rohannom ezen a csenden, egy szót kellene kiáltanom, amitől felébred a csend és kaszát fog és besuhint arra lefele, a Duna völgyébe. Arra néztem a kék hegy irányába. Túl rajta omlik a nagy folyó s két partján ott lenn, ott van a város . .. Elfáradt a szemem, könnybe lábadt, a nagy erős nézéstől. Lecsüggesztettem a fejemet. Előttem egy anemona bújt meg a berzengő, fázós fű között. Mii yen szép volt. Odébb egy hamvas levél és sötét kis bokrokban sötét ibolyák. Rezgő füvek, korai virágok, melyeknek nem tudom a nevüket. Külön-külön hajoltam mindenikért. És lassanként szegény kicsi bokréta támadt a tenyeremben. Április 3-ika. Hirtelen jutott az eszembe. Anyám születésnapja. Csak álltam a hideg földön, magányosan a hideg ég alatt, most tudtam meg, hogy annak szedtem ezt a bokréták, akinek nem adhatom oda. Április 4. Olykor napokig senki sem jön. Olykor vendégek jönnek. Hallatszik a lépésük a kerti úton és már iramodom. A szobámba bújok. A múltkor, míg ott lent üldögéltem, fenn a szalonban újságolta Kállayéknak a látogató gróf Dessewffy Aladárné, hogy a kommunisták keresnek engem, de már rég kiszöktem Svájcba. Olyan furcsa ez . .. Jeszenszky Sándor bárón kívül senki sem tudja, hogy itt vagyok és hogy ki vagyok. A szomszéd Kövesd a birtoka. Gyakran utazik Budapestre. Aztán várjuk, hogy jöjjön. így még sohasem vártak hírekre az emberek. Ma semmi sem valószínűtlen, ami biztatni tud. Jeszenszky báró legyint a kezével. Meglássák, sohase lesz ennek vége. Ha ellentmondunk neki, egyre sötétebben beszél, Ha igazat adunk neki, megharagszik és egyszerre optimista lesz . . . ~ Micsoda kishitűség . .. És ezeket a sajátságos hullámzásokat érzem önmagámban is, másokban is, mindenkiben, aki manapság csak azért mondja el aggódásait, hogy ellentmondjanak neki, aki kínlódva épít bizodalmát magában és dühbe jön, ha feldöntik. Jó éjszakát!. . . Korán mentünk aludni. Thomas Morus Utópiáját olvastam. Éppen ott nyílt fel a könyv, mikor a hódító Utópus elérkezik szigetére, amelyen majd megalapítja a világboldogság birodalmát: És ez a hódító lángeszű ember volt — mondja Morus. —> Értett hozzá, hogyan kell egy durva és barb ár népet megszelídíteni és olyan népet teremteni belőle, melynek civilizációja minden mást felülmúl. Thomas Morus, a szocializmus őse hát így képzelte el. Megszelídített, civilizált népre akarta építeni az ő világboldogságának a birodalmát. Lesz-e valaha ilyen eszményi nép a földön? Mert amíg nem lesz, a szocializmus Utópia szigete marad. Április 5. Feljöttek a falusi direktórium emberei a kastélyba. Egy kis feszengés érzett a Ievegőbení Torokreszelés hallatszott. Fekete vasárnapi kalapok mozogtak felfelé az úton. Leltározni jöttek . . . Kállay Béniné maga beszélt velük s a falurcsszák voltak közöttük a leghangosabbak. A több ilyenkor lefelé pillantott és a könyökével taszított egyet a szomszédján: mondjon már valamit. Eszembe jutottak a pávakék kis sévresi szobrok fenn a nagy szalonban, a perzsa tálak és üveg alatt a kézzel festett régi legyezők. Vajon hogyan lel tározzák majd ezek? . . . <— Ezután nem szabad elmozdítani semmit, — mondotta az egyik — mert most már minden az államé. A pincéből nem szabad bort kihozni. Alkoholtilalom van. A többi bólogatott, nézelődött. — Majd kijönnek a gyarmatiak . .. Ott voltak egész délelőtt és végül nem is csináltak leltárt. Ma még nem. Hát holnap, vagy holnapután? A bizonytalanság pedig növekszik. Minden átmenetivé lesz. És az ember még a másnapba se mer átnyúlni a terveivel. Talán nincsenek is többé tervek. A napok és az órák egymástól független, különálló dolgok lettek. A direktórium vasárnapi kalapjai rajban mozogtak lefelé a kerti bokrok között. Csak az egyik maradozott el a többitől. Aztán hirtelen visszasompolygott. Az útszélen öreg ember állt fedetlen fővel és a szeme szomorúan nézett: — Kegyelmes asszonyka, dörmögte zavarodottan. Egy kis bort kérnék. Nem fogják megtudni. Betegnek vinném. Haldoklik a fiatal asszony. Aztán mikor ment, hirtelen a kabátja alá rejtette az üveget. A szovjetkormány forradalmi törvényszékkel fenyegeti, aki bort iszik. Még a betegnek se szabad bort adni, de az ittas katonák büntetlenül tántorognak utcahosszat. A népbiztosok pezsgőznek száguldó különvonatjaikon és az ablakokon dobják ki az üres üvegeket és isznak a budapesti szovjetházban, az egykori Hungária-szállodában is, amelyet elfoglaltak a maguk számára. A lakókat néhány óra alatt kidobták a szállodából és a népbiztosok családostul, szeretőikkel együtj odatelepedtek. Minden, ami látszik, minden, ami hallatszik, a bűnös városba viszi a gondolatomat, millió ember közé egy miatt!. . . Otthonomból ma jött el hozzám az első üzenet. Kiss Károly, a hű barát, kiszökött az elátkozott falak közül és anyámtól hozott levelet. Sokszor elolvastam, de a kezeírása olyannak rémlett, mintha fátyolon át látnám. A kezeírása ... Anyám egészséges. Már kiköltözött a hűvösvölgyi házba. Nem szenved szükséget. Senki sem zavarja. Engem pedig senki sem keresett. Kiss Károly csupa kedves hírt mesélt. Mialatt hallgattam, meleg, világos öröm csapott át rajtam :- De hisz akkor hazamehetek! Hirtelen megváltozott az arca. Nem, még korai lenne. . . És ahogy tovább beszélt, egyre gyanúsabb lett, amit az előbb mondott. Bizonnyal csak megnyugtatni akart.. . Minden megvan még, biztatott Kiss Károly, de most már nem bírtam elhinni, amit jószívűen mondott. Szüntelenül egy kínzó képet láttam magam előtt. Láttam a szétzilált otthont, szobáinkban idegen alakokat és tárva a lépcsőház ajtaját, amelyen szegény anyám megy el. Kiüldözték ... Á többiek már jó ideje egyébről beszéltek, de én ezt nem vettem észre. Csak arra eszméltem fel, hogy valaki mondta: r- Tovább fog tartani, mint eleinte hittük, Összerázkódtam. Miért hallgattak el valamennyien? Csupán az óra ketyegett. Értek benne a percek. Surlódtak a kalászok és semmibe hullott belőlük az élet. Ezt nem lehet így sokáig elbírni... És ... a levertség csendjében győzelmesen megint szőni kezdett a reménység. — Már egyenetlenségek vannak a népbiztosok között mondotta Kiss Károly. — Tettlegességekre is sor került. Állítólag összepofozkodtak. Szamuelly a kezébe akarta keríteni a vörös hadsereget. — Összevesznek, ha a saját hatalmukról van szó, de ha a mi leigázásunkról van szó, akkor összefognak. <— A vége mégis az lett, hogy Pogány megbukott. Szamuelly hívei besúgták a katonatanácsnak, hogy el akarja törölni a bizalmi rendszert, mellyel olyan eredményesen mérgezte meg a régi hadsereg maradványait. A szociálkommunistáknak most már fegyelmezett szolgahadra van szükségük. <—> A Marxizmus csak addig tartja elveit és jelszavait életben, amíg ezek a barci eszközök a mások rendjét döngetik. A bizalmiférfiak nem tűrték a tervet. Tegnap történt. Délelőtt felvonultatták a mindenre kapható nemzetközi vörösezredet. Szitkozódó munkásság és éhes csőcselék ment velük a Várba. Ellepték a Szent György-teret. Üvöltözve követelték ki Pogányt. Az ezred bizalmiférfiai betörtettek a hadügyi népbiztosságra. Az erkélyről tüzelték embereiket. És a bizalmi-rendszer, melynek Pogány gyalázatos hatalmát köszönhette, mellyel hadügyminisztereket csapott el, terrorizált, kommunizmust csinált és védtelenné tett egy egész nemzetet, most felfalta őt magát. Odakinn ugattak a kutyák. Egy pillanatig csak az hallatszott, aztán Kiss Károly tovább mesélt: — A városban percek alatt terjedt el a hír. A Pogányt gyalázó felvonulók ordítozását sokan hallották. És az emberek már azt beszélték, hogy felakasztották és Kun Bélát is mellé kötik. Délutánra kiderült, hogy hamis a hír. Mindössze annyi történt, hogy a kormányzótanács kibővítette és átszervezte magát. Ezentúl még több a zsidó népbiztos. Pogány és Szamuelly közoktatási népbiztos lett. Kun Béla pedig átvette még a hadügyet is. Az emberek ekkor egyebet találtak ki a saját vigasztalásukra. Smuts tábornokban kezdett bízni mindenki. Hát mégis igaz volt a hír?. . . — A mieink nagyon sokat vártak tőle folytatta Kiss. — Budapest egész biztosra vette, hogy egy angol tábornok, aki a párizsi békekonferencia megbízottja, nem egyezkedik Kun Béla társaságával. Optimizmussal volt tele a város. Egyszerre mindenki tudott valami jót. Már Szamuelly nyilatkozatát is a tábornok jövetelének tulajdonították. >— Miféle nyilatkozatot tett? A titkár egy újságot szedett elő a zsebéből és szétterítette az asztalon. Szembeötlő helyen, feltűnő szedéssel ott feketéllett az írás. Feljegyzem, mert beszédes adat, hogy milyen vi Iágol élünk, abban az országban, ahol a közoktatás és nevelés egyik faktorának alkalma nyílhatott, hogy ilyen nyilatkozatot tegyen: Lelkiismeretlen elemek napok óta azt a hírt terjesztik rólam, hogy fosztogatásra akarok engedélyt adni. Ez alávaló rágalom és alávaló hazudozás. Felkérem az elvtársakat, hogy az ilyen híreket terjesztő gonosztevőkkel szemben adjanak módot arra, hogy példát szolgáltathassunk. 1 egyék lehetővé, hogy az ilyen hírek terjesztőit haladéktalanul a forradalmi törvényszék elé .állíthassuk, hogy ott statáriálisan végezhessünk velük. Szamuelly Tibor helyettes közoktatásügyi népbiztos. — Mikor aztán köztudomású lett, — mondotta Kiss r— hogy Smuts tábornok, bár lakást rendelt valamelyik szállodában, még csak be sem jött a városba, hanem a Nyugati pályaudvarra hivatta magához Kun Bélát, nem volt többé határa a fantáziának ... Ez se tartott soká. A kommunisták ma reggelre már diadallal hirdették azt a nagy sikerüket, hogy az entente tárgyalást kezd a budapesti és a moszkvai kormánnyal. . . Breszt-Litovszkra kellett gondolnom . .. Nem tudtuk akkor, de mi a brestlitovszki tárgyalásoknál vesztettük el a háborút. Budapesten és Moszkvában még a győztesek is elveszíthetik, amit megnyertek. — Folytatjuk — TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE ■»>w" A Magyar Újságban folyamatosan megjelent és még megjelenő részletek könyvalakban való lenyomása részben befejeződött. A két kötetes mű első kötetét már karácsony előtt postáztuk a megrendelőknek, a második kötet nyomása folyamatban van, és kb. h úsvétra terveztük a megjelentetését. A januárban történt lábtörés azonban ezt a tervet késlelteti és kb. május második felére készül el a második kötet kötése. Elnézést kérünk a senkitől sem óhajtott akadály miatt! A múltban felajánlott előfizetési kedvezmény tehát módosul. A két kötet ára a megjelenés után 25 dollár lesz. Aki május 31-ig befizeti a II. kötet árát, 12.50 helyett 10 dollárt fizet csak. Ha szükséges az első kötet, azt már a rendes áron kaphatja, 12.50-ért. Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyvét. Mellékelem a kél kötet árát $25.00 helyett 22.50-et. Mellékelem a II. kötet árát 12.50 helyett 10.00 dollárt. Kérem az alábbi címre küldeni a könyvet. Név:.................................................................................................. . . Utca, házszám: ................................................................................. Város: .................................................................................................. Állam................................................................Zip, Cftde •••••«
