Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-05-04 / 17. szám

'í 978-MÁJUS 4. MAGYAR ÜJSAG 3. dudái: Bajsay József: EMLÉKEZÉS A DÉLVIDÉK VISSZACSATOLÁSÁRA Ezen a napon a délvidéki magyarság otthon, és szerte a nagyvilágban a megpróbáltatásoktól megnemtörve, az igaz ügy győzelmébe rendítbetetlenül bízva, gondol vissza 1941 nagyszombatjára, amikor a Trianonban a hazától le­szakított szülőföldjére virágesőbe bevonult a magyar hon­védség. Szabadka, Zombor, Újvidék, Nagy-Kanizsa, Zenta, történelmének legszebb húsvétját ünnepelte. A vasárnapi szentmise végén 23 év után újra felhangzott a magyar him­nusz. Mindenki boldog volt, egy új magyar feltámadást látva a sokat szenvedett, véráztatta bácskai földön. Délvidék magyar lakossága erre, a számára új tavaszt hozó, napra 23 év óta várt türelmesen, bízva istenben, bíz­va a magyar igazság győzelmében. Ezt a reményt a leg­nehezebb időkben sem tudta megtörni a mindenre elszánt és semmi eszköztől vissza nem riadó balkáni betolakodó. \ A két bécsi döntés csak fokozta a reményt. Ha a Fel­vidék és Erdély magyarsága részben visszatért, mért lenne kivétel a Délvidék? Hisz a háborútviselt, vörös bordák által feldúlt országtól olyanok ragadták el ezt a területet, kiknek erre semmi jogi alapjuk nem volt. A szláv elem csak 2-3 száz éve van jelen a Délvidéken és a lakosság zömét még ma is a magyarság alkotja. Ebben a bizakodó légkörben hideg zuhanyként hatott az 1940-ben aláírt magyar-jugo­­szláv barátsági szerződés, mely kizárta az egyetlen lehető­séget, a fegyveres megoldást. A szerbek Ígéretet tettek ugyan a magyar ajkú lakosság helyzetének a megjavítására, de mindenki tudta, hogy ezek csak üres szavak. A szerződés kétségtelen a magyar kormány és Teleki Pál miniszterelnök egyik legnagyobb politikai tévedése volt, mely közvetve, né­hány hónap múlva öngyilkosságához vezetett. Az elkesere­dést csak fokozta az 1941 március 25-én Bécsben aláírt szerződés, melyben Jugoszlávia csatlakozott a Tengely- Hatalmakhoz, s mely többek között biztosította Jugoszlávia területi integritását, mentesítette minden háborús áldozat­­vállalástól, és semlegessége jutalmául a görög Szaloniki ki­kötőjét helyezte kilátásba, Két nappal később azonban vá­ratlan esemény történt. Az angolbarát Szimovics tábornok letartóztatta a Bécsből hazatérő Cvetkovics miniszterelnököl és Cincár külügyminisztert, nagykorúnak nyilvánította a 1 7 éves Péter trónörököst és felrúgva a két nappal előbb aláírt szerződést, angolbarát kormányt alakított. Ezzel a háború elkerülhetetlenné vált. Az események drámai gyorsasággal peregtek. Hitler még aznap, március 27-én, levelet írt a Kormányzónak, külön repülőn küldte Pestre, melyben azon­nali katonai akcióra szólította fel a magyar kormányt, fel­ajánlva az összes Trianonban elcsatolt Déli területek re­vízióját, beleértve Horvátországot és Fiúmét is, mely akkor már olasz kézen volt. Horthy kormányzó azonban a minisz­terelnök rábeszélésére elutasította ezt a javaslatot, a barát­sági szerződés erkölcsi elkötelezetségére hivatkozva. Pedig az 1943-ban megindult titkos béketárgyalások minden bi­zonnyal eredményesek lettek volna, ha Magyarország ren­delkezik a Dalmát tengerpart felett, és talán minden más­ként történik. Sajnos a magyar kormány tétovázott s ez­alatt a németek és az olaszok közös akcióba kezdtek. 1941 április 3-án gróf Teleki Pál, Magyarország mi­niszterelnöke, öngyilkos lett. A világsajtó bőséges kommen­tárokban, napokon át foglalkozott az esettel, s a legkülön­bözőbb politikai célokra igyekezték felhasználni, otthon és külföldön egyaránt. Azóta sok apróbb, nagyobb részlet tisztázódott, s ál­talában az a vélemény alakult ki, hogy Telekit az angol külpolitika hajszolta a halálba, hogy a német-jugoszláv konfliktus előestéjén az angol külügyminisztérium közölte a londoni követtel, hogy amennyiben Magyarorsz.ág a Jugo­szlávia ellen felvonuló német erőket átengedi, számolhat az angol hadüzenettel. A londoni követ erről szóló táviratát 1 eleki április 2-án este kapta meg. Az igazság azonban az, hogy ilyen fenyegetés angol részről nem történt, hisz Anglia nem volt abban a helyzetben 1941 tavaszán hogy bárkit is hadüzenettel fenyegessen. A távirat Barcza követ végzetes egyéni akciója, szándékos félrevezetés a kormány befolyá­solása érdekében. 1941 április 10-én Zágrábban kikiáltották a lüggetlen Horvátországot, Ante Pavelics Usztasa vezér hazatért, s ez­zel Jugoszlávia gyakorlatilag megszűnt létezni. A Délvidé­ken teljes káosz uralkodott. Szabadkán, Kanizsán a lakosság lefegyverezte a kisszámú helyőrséget s várta a rég óhajtott felszabadulást. A magyar kormányt immár nem kötötte a barátsági szerződés, hisz Jugoszlávia már nem létezett, s így 1941 április 1 1-én Horthy kormányzó parancsot adott a határon összevont magyar erőknek a déli részek visszafog­lalására. A honvédség csaknem ellenállás nélkül vette bir­tokba Bácskát és a Muraközt, de Bánátot addigra már a német katonaság szállta meg, s ott német katonai közigaz­gatást vezetett be. A német külügyminisztérium hangoztatta ugyan, hogy Bánát Magyarországé, de azt már a később megalakítandó Donaustaat alapjának rendezte be. A visz szatért Bácskában és a Muravidéken a magyar kormány szociális reformokat léptetett életbe, rövid idő alatt helyre­hozta a visszavonuló szer;b csapatok által okozott károkat, és sok új beruházásba kezdett, utakat, lakóházakat, közé­pületeket építtetett, azonkívül Bácsba adott otthont a Buko­vinából hazatelepített székelyeknek, s ezzel újabb értékes színfolttal gazdagodott. Sajnos, az események számunkra újra kedvezőtlenül alakultak. 1944-ben Bácskát először az oroszok, majd Titó partizánjai szállták meg, s rövid idő alatt a magyarok tíz­ezreit mészárolták le. Minden délvidéki családból hiányzik va laki, egy apa, egy testvér, vagy mindkettő. Nem maradt más csak gyász és szenvedés, de a sok ártatlanul kiontott vér az égre kiált, az ősi Bács-i kolostor tornya kiállva a szá­zadok viharát, ma is óriásként, fenyegetően áll a róna felett, örök figyelmeztetésül a betolakodónak, s hirdetve a magyar élniakarást, hogy a sok kiömlött magyar vér újra a magyar feltámadásnak, a magyar újjászületésnek lesz a forrása. (Elhangzott április 11-én N. B.N. Északohioi Magyar Hangja Kossányi rádión Büszkeségünk: Ifjúságunk rádióadásán, melynek vezetője: T. Domhrády Dóra,) Bodnár Gábor: CSERKÉSZMUNKA A VILÁGCSERKÉSZETRŐL Mint eddig minden alkalommal, most is szeretnék né­hány pillanatképpel a világcserkészet gondjaira rávilágítani. A régi neves szövetségek legnagyobb “fejfájása” a lét­számcsökkenés. Ennek okait valamennyi érdekelt szervezet a maga portáján keresi. A vizsgálódások arra a biztató jelenségre mutatnak, hogy a fiatalság érdeklődése lényegé­ben nem változott. A lemorzsolódás oka mindenütt a köve­telmények csökkentése körül keresendő. Csak ahol liberali­zálták a cserkészkedés feltételeit, csak ott vesztették el ér­deklődésüket a fiatalok. A cserkészettel kapcsolatos kísérletezések nem szűntek meg. A legutóbbi idők egyik érdekes próbálkozása Svájcban folyt. Úgy gondolták, jót tesz cserkészetünknek, ha meg­szüntetik a hierarchiát, a kantonális és a többi alsóbb szer­vezeti keretet. A gondolat tetszetősnek tűnt, de naivnak bi­zonyult. Általános fejetlenséget okozott. Most aztán keser­ves munkával próbálják a tévedést helyrehozni. Az Egyesült Államok cserkészete a közelmúltban döb­bent rá arra, hogy túl sok hivatásos vezetőt alkalmaz. így a következő évekre egyik legfontosabb célként a professzio­nizmus nyűgétől való szabadulást tűzték ki. Egyébként a BSA, a világ legnagyobb cserkész szer­vezete (5 millió fő) nevét is megváltoztatta. Az eddigi elne­vezésből : Boy Scout of America a * fiú ’ szót kihagyta. Ezentúl Scouting of USA néven működik. Ugyanakkor a 18-21 közöttiek ún. explorer munkájába leányok bekap­csolódását is lehetővé teszi. Hasonló elgondolások alapján a Boy Scouts of Ca­nada is megváltoztatta szigorú elkülönülő álláspontját és az ún. venturer” korosztályba (14-17 év között) lányokat is felvesz. A kanadai lapok számos vezető véleményét közöl­ték ezzel kapcsolatosan. Jórészük borúlátó. Fél az új képlet­től. Nincs gyakorlatuk. Nem tudják, miként bonyolítsák le a 17 éves fiúk és leányok együttes programjait. A Girl Scouts of America ugyanakkor határozottan ki­jelentette, hogy továbbra is csak leánycserkészek számára lesz hozzáférhető. Érdemes elgondolkozni azon, hogy mi már több, mint 30 esztendeje csak magyar cserkészet vagyunk lányok, fiúk számára egyaránt. A világ nagy cserkész szövetségeinek gondjai számunkra ismeretlenek. Ám igaz az is — hála a szülőknek, ,—■ hogy a magyar cserkészet általában fegyel­mezettebb és erkölcsileg is nívósabb gyermekanyagot kap, mint az említettek. Amikor mások gondjairól elmélkedünk, nem mehetünk el szó nélkül a társ-emigrációk cserkészete mellett. Az exile szervezeteknél nincs sem létszámcsökkenés, sem más belső baj, mert változatlanul tartják a cserkészet ere­deti alapeszméit. Érthető azért, hogy a befogadó országok szövetségei mind mélyebb kapcsolatokat igyekeznek velünk kiépíteni. Rájöttek, hogy nem különködő” “nemzetiségek” vagyunk, hanem megbízható támaszaik lehetünk. Ezt mérte fel az amerikai cserkészet is, amikor a 6 “exile nemzet képviselőiből tanácsot alakított, melynek súlyát legszemléltetőbben az mutatja, hogy gyűlésein az észak-amerikai főcserkész több ízben személyesen is meg­jelent. Mindent egybevetve. Erőnk és sikereink egyik titka to­vábbra is az, hogy nem liberalizálódtunk, sem oktalanul nem kísérleteztünk. NEVELŐ MUNKÁNKRÓL A hétvégi magyar iskolák száma folyamatosan növek­szik. A legtöbb helyen ma már képzett'tanárok, tanítók mű­ködnek. Ez sokat könnyít a cserkészvezetők terhein. Mégis, a külföldön működő kb. 90 hétvégi magyar iskolából több, mint 50-et a cserkészet tart fenn. Az iskolákhoz szükséges tankönyvek tekintetében vég­ső célunk az, hogy az elemi oktatás magyar!jellegű tudni­valói évi 32 tanítási napra feldolgozva, széles rétegek szá­mára hozzáférhetők legyenek. így a külföldi iskolával pár­huzamosan minden érdeklődő magyar gyermek elvégezheti á 8 elemi osztály magyar anyagát is. A tankönyvkiadás keretében az elmúlt évben megje­lent a III. kötet. A 4. osztály anyaga ez évben kerül piacra. Jóleső érzés, hogy már felénél tartunk. Ebben a program­ban a torontói Iskolaszék társkiadói vagyunk, akiknek itt is megköszönöm értékes munkájukat. Az elemi oktatás fejlesztése mellett minden lehető esz­közzel szorgalmazzuk a kiegészítő magyar érettségi vizsgá­kat. Fontosnak tartjuk, hogy külföldön felnőtt fiatalságunk ne csak alapfokon tudjon magyarul. Minél többen tegyenek kiegészítő magyar érettségit. Munkálkodjék minél több ki­művelt magyar emberfő a magyarságért külföldön. Ez okból kötelességemnek tartom felhívni illetékeseink figyelmét a legtöbbször kényelmességből adódó tényre. Még mindig akadnak csapatok, ahol a segédtiszti vagy cserkész­tiszti képesítéshez szükséges magyar érettségiket “ gyorstal­paló alapon szeretnék intézni. Csak akkor rendeznek tan­folyamot és csak azoknak, akik vezetőképző táborra készül­nek. Vétkes és hibás felfogás ez. így az előkészület és a vizsga nyűg marad. Szerencsére mind több parancsnok gondoskodik rendszeres, állandó jellegű érettségi előkészí­tésről vezetőjelöltjei számára. Ám tanuljon és vizsgázzon a serdülő cserkész akkor is, ha később nem lesz belőle tiszti fokozatú vezető. Egyrészt, mert jó programban vesz részt, másrészt mert ennyivel is többet kap az életre a cserkészet­­től. Összefoglalva: Ne tartsuk az érettségi előkészítést te­hernek, hivatalbeli kötelességnek. Váljék állandó és határo­zott programmá. Legyen követendő példa a Buenos Aires­ben nagyszerűen működő Zrínyi Kör, melynek vizsgái < a szakértők egybehangzó véleménye szerint — felérnek az otthoni érettségivel. Ugyanígy értékesek a sydneyi Semi­­narium Hungaricum vagy a clevelandi Magyar Iskola cser­kész érettségi tanfolyamai, valamint a new-yorki csapatok rendszeres előkészítő kurzusai is. Ám amellett, hogy magyar elemi oktatást folytatunk, érettségi kurzusokat tartunk fenn; a magyar népi munkában elmélyedünk, vannak elhanyagolt területeink is. Ezek egyike a magyar olvasás. Az elmúlt esztendőt sajtónk a magyar írás esztendejé- j nek nevezte. Mikor az év végén lapjaink összegezték az eredményeket, valaki találóan azt a megpegyzést tette, hogy most pedig ne az írás, hanem az olvasás esztendejéről be­széljünk, mert íróink vannak bőven, de hányán olvassák őket? A többi “menekült” cs. szövetségek vezetői, akikkel tapasztalatcserére gyakran találkozunk, egyöntetűen pana­szolják, hogy erősen gyakorlati síkon folytatták mindmáig munkájukat. Ennek most már nagy hátrányát érzik. Hiány­zik a szellemileg fejlett utánpótlásuk. Irigylésreméltónak tartják, hogy mi a nemzeti kultúrát sokkal alaposabban, na­gyobb felületen építjük be cserkészmunkánkba. Szinte cso­dálattal néznek a mi sokkal erősebben intellektuális jellegű cserkészmunkánkra. Noha az elismerés jólesik, tudjuk, hogy nekünk is sok hiányt kell még pótolni. Minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni arra, hogy ne csak testileg edzett, hanem magyar újságokat és magyar könyveket olvasó, szellemileg is igényes cserkészeink legyenek, akik nemcsak a mentő­csomót és a morzét ismerik, hanem képesek magyar betűből is töltekezni. NÉPI KULTÚRÁNKRÓL Köztudomású és társadalmunk el is ismeri, hogy az el­múlt 30 esztendőben a cserkészet nagyon sokat tett a ma­gyar népi kultúra ápolása tekintetében külföldön. A negy­venes évek végén ez az irányzat soknak még annyira új volt, hogy legtöbbször viszolyogva, ellenségesen fogadták. Három évtized után úgy tűnik, sikerült a közönség ízlését átformálni. A népdalt, a népi táncot a magyarság széles rétegei szívükbe zárták. Ma már aligha képzelhető el ma­gyar ünnepély népi műsor nélkül. Énekkarok, tánccsoportok alakultak. Nagyobbrészt kitűnő munkát végeznek. Megva­lósult valami szép, s nincs mitől féltenünk ezt a kezdemé­nyezést. Mint ilyenkor mindig, a cserkészet most is új szolgá­latok lehetőségét kutatja. Ezért fordulunk most a népballada felé. Ez amellett, hogy a népköltészet remekeit viszi a kö­zönség elé, sokkal kitűnőbb alkalmat ad a népművészetben való elmélyülésre, mint a népitánc vagy népi ének egyma­gában. A balladában beszéd, ének, tánc, mozgás változik. így nemcsak a közönség ízlését formálhatjuk magyarabbá, de a résztvevő cserkészek számára is nagyobb felületű tanulási lehetőséggel szolgáltathatunk. Énekeljenek az énekkarok zengő szívvel, táncoljanak a csoportok továbbra is lelkesedéssel. Ott is, ahol a táncosok csak részben, vagy egyáltalán nem magyarok. A magyarság népi értékei általuk már a külföld kultúráját gazdagítják. Mi pedig mélyüljünk el a magyar értékekben a balla­dán keresztül. Ezt a szolgálatot csak mi végezhetjük el. Magyarul nem tudók erre nem képesek. A regölés új útjait is át kell gondolnunk. A 20 év előtti nívós délamerikai regösmunka később Ausztráliában újabb csúcsokat ért el. Valamennyi tájegység anyagát alaposan sorravették. Azok mindegyikéről könyvet adtak ki. Új utakat keresve, régóta kísért bennünket az a terv, hogy a külföldi lehetőségeket felhasználva, gyakorlati re­gösmunkát végezzünk. Az első ilyen próbálkozás Buenos Aires-i cserkészetünk érdeme. Az északargentinai "Chaco” tartományban félévszázada elzártan élő magyar település­sel teremtettek kapcsolatot. Ezt lehet és kell is folytatni a franciaországi vagy bel­giumi magyar bányásztelepülések maradványai között, de éppúgy Saskatchewan-ban vagy W. Virginiában is. Ha­talmas élménye lesz fiataljainknak, ha az öreg magyarok­nak nyelvét, szokásait, valamint azok magyarországi erede­titől való eltérését tanulmányozzák. A Regös V F. több kiadvánnyal igyekezett ballada kin­csünket népszerűsíteni. Most egy dél-amerikai cserkész­család bőkezűségéből, kiadtuk Muharay Elemér: Magyar játékszín című könyvét. Ezzel és további hasonló kiadvá­nyokkal szeretnénk létrehozni egy magyar műsor tanácsadó szolgálatot. Ez komoly segítsége lehet vezetői karunknak. Drága és amúgyis kevés idejüket ne töltsék versek keresésé­vel, értelmes előadnivaló utáni kutatással. Egyébként ez a tanácsadó szolgálat a külföldi magyarság közízlésében is szépítő és építő szerepet tölthetne be. A SZÜLŐKRŐL ÉS MAGUNKRÓL A régi nagy cserkészszövetségekben tapasztalt létszám visszaesés okait keresve, a World Scouting c. újságban va­laki így elmélkedett: A szülők közömbösségének egyik oka, hogy lényegében nem ismerik a cserkészet programját. A cikk azt javasolja, hogy időnként hívjuk meg a szü­lőket a mindennapi cserkészmunka megtekintésére. Ne csak beszámolókra, amik nyilvánvalóan kozmetikázott dolgok. Legyen időnként szülői este. Legyenek jelen az ünnepélyes avatáson, vagy amikor próba-jelvényeket oszt a parancsnok megérdemelten letett próbákért. Legyen a cserkészvezető és a szülő között közvetlen kapcsolat. Rendezzünk ún. tájékoz­tató előadásokat a szülők és támogatók számára. Elgondolkoztató? Vajon a magyar cserkészszülők, akik­től mi a legteljesebb odaadást várjuk, tudják-e, mivel fog­lalkozunk? Van-e fogalmuk a magyar cserkész próbarend­szer mélységeirpl? Hallottak-e arról, hogy más szövetségek­től minket két alappillér: a biblia és a magyar kultúra kü­lönböztet meg? Érzik-e, milyen sokat tudunk adni gyerme­keik nek, ha ők is segítenek? Vajon nemcsak felületesen, kirándulás, táborozás, hasznos időtöltés alapján Iátnak-e bennünket? Nem vagyunk-e ebben mi is hibásak? Ne elégedjünk meg panaszaink hangoztatásával. Ne szidd a sötétséget, fogj gyertyát, s gyújts világot alapon nézzük meg, hogyan lehet ezen változtatni. Több ország cserkészetében évenként ismétlődő ese­mény az újra-regisztrálás. Ennek során a körzetek vezetői megjelennek a csapatoknál, s a szülők jelenlétében ünne­pélyes keretek között adják át a következő évre szóló re­gisztrálási íveket, kiosztják az igazolványokat, kitüntetése­ket. Bemutatják a régen működő fiúkat-lányokat. Ez egy­ben beszámoló a szülők felé a cserkészetről. Érdemes lenne megpróbálni nálunk is. Az utóbbi időkben több megkeresés érkezett hozzánk, hogy a magyar cserkészet ide, vagy oda lépjen be teljes tagságával. A lelkes beszervezőknek nehéz megmagya­rázni, hogy mint neveléssel foglalkozó intézmény, nem csat-MOST JÖTTÜNK ERDÉLYBŐL! MEGHÍVÓ A Marosvásárhelyi Magyar Színház és a Maros Népi Együttes egy csoportja előadást rendez Detroitban és Windsorban. A műsoron szerepelnek: táncok, népdalok, népballa­dák, humor. Eredeti székely népviselet. A műsorban fellép­nek: Birtalan Judith zongoraművésznő, Tóth Erzsébet szóló­énekes, Szellyes Sándor szólóénekes, és Ádám Erzsébet szavaló-művésznő, továbbá Lőrincz Mária, Szőllősi János, Szász Hedvig és Tótfalusi Sándor szólótáncosok. Május 7-én, vasárnap du. 3 órakor a Szent Kereszt r.kat. egyházközség márvány-termében (8423 South Street, Detroit). Május 10-én, szerdán este 7:30 órakor a Mindszentv Elallban (Hanna és Marentette utcák keresztezésénél). Adomány $5.00, a helyszínen. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk a rendezőség. ANYÁK NAPI ÜNNEPÉLY A működésének 21. évét kezdő Magyar Iskola hagyo­mányainak megfelelően az idén is megrendezi anyák napi ünnepélyét, de egy héttel anyák napja előtt, most vasárnap, május 7-én délután 4 órai kezdettel. Az ünnepély színhelye a város nyugati részén a Franklin Boulevard és a Lewis Drive sarkán lévő Franklin elemi iskola nagyterme lesz. A 12 számból álló műsort 5 óra tájban 10 perces szünet sza­kítja meg. A díszleteket és ruhákat Szigethy Attiláné, a szín­falat Balunek Bél áné tervezte: a népi táncokat Temesvári András és felesége állította össze. Belépődíj elővételben (az iskola tanulóinál) 1 $, a bejáratnál 2 $. Ugyanott és ugyanakkor nagy könyvkiállítás és vásár is lesz (kedvezményes árakon és nagy választékkal). DISZDOKTORRÁ AVATOTT APÁCA A clevelandi John Carroll jezsuita egyetem április 24-én díszdoktorává avatta a 67 éves Tér ézia anyát, az általa 28 évvel ezelőtt alapított női szerzetesrend fejét, aki az indiai Calcutta városában végzett szociális munkájával világszerte általános megbecsülésre tett szert. Doktorráava­­tási ünnepélyén az egyetem tanári kara és hallgatósága mellett mintegy 1000 ember vett részt. Az alacsony termetű, sovány, erősen ráncos arcú szerzetesnő kedélyes anekdoták­kal tűzdelt, rendkívül nagy hatású beszédet mondott, amely hallgatóinak jó részét könnyekig meghatotta. U. Terézia anya albán származású (az angol nyelvű lapok tévesen írták róla, hogy jugoszláv születésű), 50 év óta vé­gez Calcutta szegény ne gyedében minden elismerést és cso­dálatot megérdemlő, eredményes szociális munkát. 1960- ban A szeretet Misszionárius Nővérei (Missionary Sisters of Charity) névvel külön szerzetesrendet alapított, amelynek ma 68 országban 1400 tagja működik (az Egyesült Álla­mokban r— South Bronx és New7 York városaiban — is vannak a rendnek zárdái ). A rend Calcuttában 12.000 családot gondoz és tanított meg a születésszabályozás ter­mészetes módjára. Terézia főnökasszony rendtársaival együtt bélpoklosok rendszeres ápolásával is hivatásszerűen foglalkozik, India kormányának polgári kitüntetését is kiérdemelte. NAGY TETSZÉSSEL FOGADTÁK Eszterhás Joe és Stallone Sylvester nagyon jó hírverés­sel alaposan beharangozott F.I.S. F. című filmjét április 26-án kezdték játszani Cleveland és környéke hat mozgó kepszínházában. A bemutató előadást a helyi filmkritika kedvezően, sőt kimondottan nagy tetszéssel fogadta. Ward Michael a Plain Dealerben a film meséjének ismertetése után a szereplők, elsősorban Stallone Sylvester alakítását csodálatra méltónak (admirable), élethűnek (believeablé) mondja s ennek következtében magát a filmet elsőrendűnek minősíti ( the film has elegant stature ). Jóleső meglepetés­sel állapítja meg, hogy az előadás nyelvezetében sokkal ke­vesebb csúnya szó fordul elő, mint ahogy a filmben forrongó szenvedélyek közben a filmeken manapság szokott. A film felvételei az iowai Dubuque városában készül­tek, de cselekménye Clevelandben játszódik 1930 és 1950 közt. Főhőse a fiatal bevándorolt, Kovák Johnny, aki szak szervezetet szervez és közben rámenős fiatalemberből 3 mil­liós taglétszámmal rendelkező szakszervezet érett vezetője lesz. Pályafutása könnyen párhuzamba hozható Hoffa Jimmyével. Szerepét Stallone alakítja olyan elhitető eleven­séggel, mintha csak a saját életét élné. Ward Mich ael külön elismeréssel nyilatkozik a film rendezőjéről, Jewison Normanról, aki eddigi kilenc filmren­dezésével akadémiai jutalmat (Academy Awards) nyert. Ward szerint a FIST könnyen eredményezhet számára újabb hasonló kitüntetést. Nem hallgathatjuk, bogy a film főszereplője, Kovák Johnny, a hunky , eredetileg Kovács volt, csak azóta hívták Kovák -nak, amióta a bevándorlási hivatal egyik tisztviselője a magyar nevet hibásan ejtette ki. A film meséje ‘“F.I.S.T.” címmel 488 oldalon puha kötésű könyv alakjában is megjelent. (A címszó nem öklöt jelent, hanem a szakszervezetet, amelyet Kovák szervezeti. A F.I.S.T. a Federation of InterState Truckers rövidítése.) lakozhatunk sehová sem. A mi feladatunk csupán annyi, bogy a ránkbízott ifjúságot enrberebb emberré és magya­­rabb magyarrá neveljük. Biztosítsunk számukra alapos lelki nevelést és tárgyilagos magyar ismeretanyagot. Aztán -ha felnőnek, maguk döntsék el, bogy milyen formában, milyen intézmény keretében kívánják szolgálni az otthoni és a kül­földi magyarság ügyét.

Next

/
Thumbnails
Contents