Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-05-19 / 19. szám

ATOM-EGYÜTTMÜKÖDÉS Csak a minap került nyilvánosságra, hogy a szállítás közben állítólag elveszett uránium feltehetően Izraelbe került. Közismert viszont, hogy Izrael egyesek szerint hete­ken belül 10-15 atombombát képes lenne előállítani. Ezek­nek az atombombáknak körülbelül akkora lenne az erejük, mint amekkora a Hirosimára ledobott amerikai atombombáé volt. Az igazi veszélyt azonban nem ez a tény jelenti, ha­nem az az együttműködés, amely Izrael és Dél-AIrika között vált nyilvánvalóvá, Az atomerőművek tudvalévőén arról nevezetesek, hogy egyik melléktermékükből atombombát lehet előállítani. Ez a tény most a német-amerikai viszonyban is szerepet játszik, mert az amerikai kormány attól tart, ha Nyugat-Németor­­szág urániumot felhasználó atomerőműveket épít Brazília számára, okkor a brazilok nemcsak gazdaságilag erősödnek meg, hanem atombombát is tudnak gyártani s ezen a réven katonailag is világkafalommá erősödhetnek. Izrael az 1960-as évek elején francia segítséggel épí­tette rá eg azt az erőművet, amely atombombák előállítására is képes. Az 1967-ben lezajlott arab-izraeli háború óta Pá­rizs és Jeruzsálem viszonya erősen megromlott s mint koráb­ban közöltük, a két ország közt később az atom-együtt­működés is megszakadt, ezért lett szüksége Izraelnek az 1968-ban eltűnt” uránium-szállítmányra, ' A két ország viszonya Giscard elnöksége óta lényege­sen javult, de az atom együttműködés még mindig nem állt helyre. Izrael most Dél-Afrikából kap urániumot, amelynek ellenszolgáltatásaként legyvereket gyárt és szállít Dél-Afri­­kának. Az atom-együttműködés már valóságos szövetséget hozott létre a két ország közt. Ennek oka és magyarázata pedig az a tény, hogy az afrikai fekete és arai) államok úgynevezett harmadik világa az Egyesült Államokon kívül Dél-Af rika és Izrael ellen is összefogott, a két utóbbi állam szövetsége tehát magától érthető. Amerika s általában a szabad világ aggodalmát vi­szont az a félelem is Iokozza, hogy terrorista csoportok és politikai kalandorok ugyanúgy, sőt könnyebben szert tehet­nek atombombára, mint ahogy Izrael és Dél-Afrika közt egész titokban, Nyugat-Németország és Brazília közt pedig nyíltan atom-együttműködés létesülhetett, illetőleg létesülhet. (KM) Ez a lélelem kétségtelenül érdekes adat korunk tör téne téhez. HOSSZÚ VOLT AZ UT Bartimus Fád, az AP munkatársa, hangulatos tudósí­tást közölt Londonból arról a díszebédről, amelyen II Er­­szcbet angol királynő a világgazdasági csúcstalálkozón megjelent kilenc államfőt látta vendégül. A francia ételek fogyasztása közben a spanyol mahagóni asztal körül angol társalgás folyt és Carter Jimmy elnökre, valamint 42 asztal­­társára az a III G yörgy király tekintett le a falon függő arcképről, aki két< évszázaddal ezelőtt elveszítette amerikai gyarmatait. A királynő jobbján Giscard d’Estaing Valery francia, balján Carter Jimmy amerikai elnök ült. A halat olyan díszes aranytálakon szolgálták fel .amelyek 14 évvel az amerikai forradalom előtt készültek. A díszebéd befejező­dése után a társaság a kék társalgóba vonult ót, abol a höl­gyek is eszmét cseréltek, miközben az urakkal együtt kávét iszogattak. Régen az volt a szokás, hogy a hölgyek ilyenkor a szeszes italokat fogyasztó és szivarozgató urakat magukra hagyták. Carter elnök számára >—< fejezi be Bartimus TacI tu­dósítását, »— aki maga szokta vinni bőröndjét s a Fehér Házban bluejean -t hord, az est olyan pompát jelentett, amelyet a körülmények kényszerítettek rá. Hosszú volt az út, amelyen a georgiai Plainsből testvérének, Billynek benzin­töltő állomásától idáig vezetett. Mindenesetre ez is tanulságos kortörténeti adat, főként a demokratikus gondolkozásra. FIZETÉSEMELÉSEK Az egyik amerikai képes hetilap szerkesztőségétől Bal­­timoreból valaki megkérdezte, igaz-e, hogy Carter Jimmy elnök a Fehér Ház 48 törzstagjának évi 10.000 $-os fizetés­­emelést adott. A válasz szerint nem jut egyenként 10.000 $ az emelésekre, mert azok évi összege csak 400.000 $-t emeszt fel. Az elnök kilenc főtanácsadójának évi fizetését 44.600 $-ról 56.000 $-ra emelte, ami egyenkét 11,400 $-t összesen 102,600 $-t tesz ki. Ezt a fizetés emelést kapta Jord an I lamilton, Powell Jody, Lipshutz Robert, Schlesin­ger James, Constanza Midge, Watson Jack, Eizenstat Stuar, Moore Frank és Brzezinski Zbigniew. Hét különleges tanácsadó fizetését az elnök egyenként 9.000 $-raI 42,000 $-róI 51,000 $ -ra emelte, amely összesen 63.000 $ többletet jelent. 11 másik főtisztviselő fizetése 39.000 $ ról 48,500 $-ra emelkedett (egyenként 9,500 $-rai), ami 104,500 $-t lesz ki. I ovábbi 21 tisztviselő évi fizetése 42.500 $ ra emelkedett, ami együttesen 129,000 $. A hetilap azzal a megjegyzéssel fejezi be válaszát, hogy Carter mindazonáltal az elnöki yachtot. a “Sequoia”-t használaton kívül helyezte. Arról, hogy ezzel milyen összeg taakrítható meg, a hetilap nem tesz említést. Amikor Oakar kongresszusi képviselő a közelmúltban életbeléptetett fizetésemelés következtében őt megillető többletből ösztöndíjat létesített, értékelési szempontként jó ismerni a “fizetésemelések aratait. NIXON A WATERGATERÖL Az angol Frost David tv-riporterrel folytatott 90 per ces beszélgetés során Nixon M. Richard volt elnök elismerte, hogy hibát követett el s ezzel nemcsak saját magának, hí veinek és barátainak, hanem az országnak is ártott, azt azonban a leghatározottabban tagadta, hogy amit tett, bű­nös szándékkal tette volna. Egyedül és kizárólag politikai szempontok vezették s az alkotmányt sohasem sértette meg. A Watergate-tel kapcsolatban híveit és munkatársait védte csupán tisztára politikai megfontolások alapján és csak addig, amíg arra lehetősége volt. Amit tett, arra a kö­rülmények kényszerítették. A Kongresszusban, á sajtóban, sőt még legszűkebb környezetében is pártoskocló emberek (“partisans ) vették körül. Frost David a beszélgetés elején úgy kezdte szinte vallatni a volt elnököt, mintha nem ri­porter, hanem ügyész lett volna, Ezt a modorát csak akkor változtatta meg, amikor Nixon nyugodtan megkérdezte tőle, hányszor (“how many limes ) mondja el már kifejtett állás­pontját. Nixon a maga mentségéül azt hozta fel, meggyőződé­se, hogy több jól telt hazájának, mint amennyit akarata el lenére ártott. Elsősorban a vietnami hadviselés megszünte­tésére, aztán a kínai-amerikai kapcsolatok felvételére hivat­kozott, de arra is utalt, hogy mint elnök, a Watergate-ügy­­ben szereplőknek amnesztiát adhatott volna. Nyilatkozata végén tagadhatatlanul megkapóan emberi volt. Frost David is kizökkent “ügyészi szerepköréből s hangjából kiérezhető tisztelettel búcsúzott Nixontól: Köszönöm, elnök úr (I hank you, mistet president). A beszélgetés utólagos hatásáról a clevelandi Press 600 telefonhívás alapján közölte azokat az adatokat, amelyek szerint a hallgatóság 42%-a a legteljesebb elismerés, tisz­telet hangján nyilatkozott Nixonról, 58% -a azonban válto­zatlanul továbbra is nem egyszer gyűlölködő hangon >—< elítélte. UTÓLAGOS MEGEMLÉKEZÉS Oakar Mary Rose kongresszusi képviselő a Congres siónál Record április 29-ről keltezett E. 2608 oldalának ta­núbizonysága szerint ,— utólagos megemlékezéssel hívta fel (örvényhozótársai figyelmét arra a magyar szabadságszere­­tetre, amelyre a Szent Korona védelméről szóló törvény­javaslatának benyújtásakor, április 26-án is hivatkozott. Elmondta, hogy az elmúlt március 15-én volt a magyar függetlenség kivívásának 129. évfordulója, amelyet minden magyar származású férfi és nő az egész világon megünne­pelt. Mi nt az ohiói Cleveland városának képviselője, azé a városé, amelyben Budapest után a legtöbb magyar lakik, legmelegebb jókívánságait fejezte ki a magvar népnek, majd bejelentette, hogy a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek kívánságának megfelelően szeretné a Congressional Record hasábjain közölni azt a kiáltványt, amelyet Cuyahoga me­gye biztosai adtak ki a magyar függetlenség napján. A Congressional Recordban közölt kiáltvány szövege külön kiemeli, hogy amikor a magyar szabadságharc bu­kása után amely két nagyhatalom erejével szemben vívott hősies nemzeti küzdelmet követően történt meg) Kossuth Lajos, Magyarország volt kormányzója meghívást kapott az Egyesült Államokba, 1852 január 7-én a tiszteletére rende­zett banketten Webster Dániel külügyminiszter beszélt, mint vendégszónok. i A kiáltvány szövege idézi Webster Dániel külügymi­niszter szavait, amelyekkel az amerikaiak helyes magatar­tását sürgette: “Nyissuk fel a vakok szemét és adiuk tudtul mindenütt, hogy ennek a nagy köztársaságnak polgárai mit gondolnak az emberi szabadság általános alapelveiről és arról az elnyomásról, amely mindenkit megrémít... Az igazi emberi szabadság és az emberi jogok emelkedőben vannak; és ebben a nagy drámában nekünk az a rész jutott, hogy ezekkel ajjogokkal rokonszenvezzünk, biztosítsuk emel­kedésünket és azt mindaddig folytassuk, amíg kiteljesedését fejünk felett a magassógos egekig nem látjuk . A kiáltvány szövege a továbbiakban az angol Fitz­­william lord és társai emlékiratából idéz, amelyet az angol parlament tagjai Russel John lordhoz és Palmerston lord­hoz intéztek, hogy Angliát Magyarország érdekedben történő közbelépésre bírják, mert “a magyarok semmi mást nem követelnek, mint ősi jogaik elismerését és ősi alkotmányuk fenntartását és sértetlenségét”. Az emlékirat végül azt hang­súlyozza, az angol parlament tagjainak tudniuk kell, ho gy a magyar alkotmány az angol alkotmányhoz milyen meg­lepően hasonlít. Cuyahoga megye biztosainak ez a kiáltványa Oakar kongresszusi képviselő előző számunkban részletesen is­mertetett - törvényjavaslata után mindössze három nappal a Congressional Record hasábjain rendkívül időszerűvé vált. Legjobb tudomásunk szerint a kiáltvány idézett szövegét csonkítatlanul csak a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek márciusi ünnepségén olvasta fel Voinovich J. George me­gyei biztos, a sajtó a kiáltványt a Webster- és Eitzwilliam­­féle idézetek nélkül kapta és közölte, mint a Magyar EJjság is március 24-én megjelent 11. számának első oldalán. Ér-ADATOK lesülésünk szerint a most különösen időszerűvé vall adat­­zerű idézeteket vitéz Ács Imre dr., Cuyahoga megye lőle­­véltárosa kutatta fel. GYÖKEREINK A kétnyelvű (angol és magyar) Nyolcadik 1 örzs című havi lap, ninety a Bethlen Press kiadásában (Ligonier, PA 15658) jelenik meg, áprilisi számában a szerkesztői sarok hasábjain megdöbbentő adatokra hivatkozik. A Roots tv-sorozat óta egyre jobban fokozódik Amerikában az ősök iránt való érdeklődés, amely a fiatal felnőttek (a 18-29 évesek) részéről a legélénkebb. Megdöbbentő azon­ban, hogy az érdeklődők negyedrésze még azt sem tudja, hogy felmenői apai ágon melyik országból kerültek' ide. Az anyai ágon felmenőkre vonatkozó ismeretek éppen kétsze­resen rosszabbak, mert az érdeklődőknek majdnem lele nem tudja, hogy azok milyen nemzetiségűek voltak. 68% nem ismeri azt az évet. amelyikben apai vagy anyai ősei Ame­rikába vándoroltak. A lap nem tud felvilágosítást adni és pontos'adatokat szolgá Itatni, vajon a magyarok soraiban mi a helyzet az* ősök ismerete terén, azt azonban elmondja, hogy február és március hónapokban Kaliforniában több mint 3000 mutat­ványszámot küldött ki egyeseknek, egyházközségeknek, gyü­lekezeteknek és egyesületeknk. A lelkipásztorokat és az egyesületi vezetőket külön is felkérte, 1 rogy támogassák a lapot. Az áprilisi szám lapzártáig mindössze hat ( up to now only 6 replies ) válasz érkezett. Pedig a lap ezt mi tesszük hozzá a közleményhez! kitűnően szerkesztett, tar­talmas, jó angolsággal és kifogástalan magyarsággal írt saj­tótermék, amelynek előfizetési ára sem mondható magas­nak (évi 8 $). Mindennél megdöbbentőbb, valósággal kétségbeejtő az a néhány összehasonlítás kedvéért közölt adat, amelyből kitűnik, hogy az Egyesült Államok területén számos más nemzetiségi ( ethnic”) folyóirat jelenik* meg 75, 50, 30 és 25 EZER (!) előfizetővel. Néf lány évtizeddel ezelőtt Európában a költő (Alföldi) még azt kívánta: “Csak a gyökér kitartson!” Nekünk itt Amerikában az előbbi adatok ismeretében már azt kell kiáltanunk: Hová lel tek a mi gyöke rein fi ? MINDSZENTY SZOBRA CLEVELANDBEN Perk J. Ralph clevelandi polgármester, a magyarok régi, őszinte barátja, május 6-ra, Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, magyar prímás halálának második évfor­dulójára hívta össze a * várostervező bizottságot, hogy végle ­gesen döntsön az elhúnyt bíboros tervezett szobrának elhe­lyezéséről. A polgármester meghívására a bizottság ülésén a magyar társadalom vezetői is megjelentek. A bizottság tagjai közül néhányon kifogásolták, hogy1 a tervezett szobor csak mellszobor. Akadt olyan, vélemény is, hogy a bíboros ábrázolása helyett inkább valamilyen modern fémemlékművet kellett volna tiszteletére emelni. Perk J. Ralph polgármester a bizottság ülésén magas szárnyalásé, gyönyörű beszédben méltatta Mindszenty Jó­zsef bíboros érsek-prímás érdemeit az egyetemes emberi szabadságjogok védelmében. A nagy számban jelenlévő magyarok Perk polgármestert hosszan tartó, meleg tapssal ünnepelték, mert beszéd méltó megemlékezés volt a nagy bíboros halálának második évfordulójáról. A magyar vezetők közül főt. Elek Áron nyugat-cleve­landi református lelkész és ft.* dr. Nyeste János, a Szent Imre római katoli kus magyar egyházközség plébánoshelyee­­tesse szólídl lel. A magyarság vezetői sorában olt volt ft. dr. Kótai Zoltán, a “Magyar Üjság” laptulajdonós főszer­kesztője s\a Kárpát Publishing Co. elnöke is, aki az elhúnyt bíboros clevelandi látogatásakor az egyházmegyei “coordi­nator szerepét töltötte be majd a Látogatásról a később arany Árpád-éremmel kitüntetett Mindszenty-albumban számolt be. A Mindszenty-mellszobor, amelynek bronzbaöntése folyamatban van, iíj. vitéz Hollósy Ervin szobrászművész alkotása. Gipszből készült erdelije már a Mindszenty-tér múltévi felavatásán látható volt majdnem ugyanazon a he­lyen, ahol július 23-án bronz kivitelben véglegesen felállít­ják. A róla készült képet, Somogyi Lél felvételét, a Képes Ma gyár EJjság 1976 szeptemberi száma közölte, ott Cleve­­landtól távol lakó olvasóink is megnézhetik. A szobor előállítási költségeire a gyűjtés még folyik. AZ AMERIKAI-ROMÁN KERESKEDELEM Még a földrengés előtt kiderült, hogy Románia hiába kapta meg a kereskedelmi kedvezményeket, nincs sok hasz­na belőle. Két maerikai elnök, Nixon és Ford azt hitte, pél­dát tud mutatni a világnak, 'hová lehel fejleszteni kereske­delemmel a nyugat-keleti viszonyt. És éppen Románia pél­dájával. W ashington rossz partnert választott. Bukarestben nagy szavakban nem volt hiány, mihelyt Románia meg­kapta a kereskedelmi előnyöket, —- 1975-ben Ceausescu azt mondta, 1980-ra egy milliárd dollár értékű lesz, az amerika.’-­­román árucsereforgalom. Hatalmának utolsó napjaiban Ford elnök elküldte kereskedelmi miniszterét Bukarestbe, s a két kormány hosszú lejáratú szerződést írt alá. Szépnek látszott minden. A valóság mást mutatott. Az amerikai tör­vén v-ek tiltják fejlettebb technológiai berendezések kivitelét kommunista vezetésű országba. Ceausescu néha eljár Moszkvába is. Ennélfogva nem megbízható. Márpedig a 1 román diktátor a legfejlettebb berendezéseket kívánta vol­na. Aztán, egyszerre Amerika nem engedte meg Romániá­nak. hogy műszálból készült ruhaneműt hozzon be ide. Ro­mánia behozott Amerikába olcsó ablaküveget is, de az ame­rikai szakszervezetek kimutatták, hogy a román ablaküveg drágább otthon, mint amennyiért külföldön adják. így az ablaküveg az “erkölcstelen bélyeget kapta: ezért ezt is betiltották. Ceausescu azt rémé Ite, h ogy legalább 50 ame­rikai vállalattal köthet előnyös ipari-kereskedelmi szerződést. Végül egy ilyen válla lat állt kötélnek (Control Data Co.), de az együttműködés ezzel is zátonyra futott, még mielőtt valami haszon származott volna belőle. Az amerikai bankok jóval a földrengés előtt sem adtak egy vasat se Romániának, m’i'rt az ország lele van külföldi adóssággal, ami! képtelen törleszteni. A helyzet azóta sokszorosan rosszabb. LiNr""”''" 50 évvel ezelőtt, 1927 május 20-án, az akkor mindösz­­sze 25 éves Lindbergh A. Charles, az amerikai légiposta pilótája, egyedül és megszakítás nélkül 33 és lél órai re­püléssel a new-yorki Roosevelt Tieidről átszállt a párizsi Le Bourget repülőtérre. Teljesítménye korszakalkotó volt. Ezt kortársai csak sejtették, az elmúlt 50 év azonban lörté­­nelmi tények egész sorozatával igazolta is. Nemcsak a Nt WV York és Párizs között s a világ minden más fővárosa között szinte naponta lebonyolódó légiforgalomra hivatkozhatunk hartem a repülés terén elért olyan eredményekre is, ame­lyek az embert azóta az űrbe s a holdra is eljuttatták. Lindbergh repülőgének “Spirit ol St. Louis volt a r eve. meri az óceán átrepülésének gondolata St. Louis vá-i &' S ti : jJ JI Ci 4- A 4 ti Űe? U liitg j C uvoÖLl i, fÁ t DJ On ! m *í j■‘ ■ •' • ■ «• szállította Chicagóba, de ő maga Detroitiján született 1902- február 4-én. A minnesotai Little Falls városában nevel­kedett s az első világháború folyamán a család gazdasá­gában d o! gozott. 1920 őszén a Wisconsin! egyetemre irat­kozott be, hogy gépészmérnöki tanulmányokat folytasson, de az első évfolyam után a nebrascai Lincolnba ment, hogy ott repülést tanuljon. 1924-ben a texasi San Antonioban rangelsőként végezte el az Army repülőiskoláját s 1925-ben a légierők tartalékos hadnagya lett, majd az amerikai légi­posta pilótájaként kapott alkalmazást. Az óceánrepülésre egyéni törekvésén kívül döntő mó­don az a 25.4)00 $-os díj sarkalta, amelyet a francia-ameri­kai Ortéig B. Raymond tűzött ki. A díjra Lindberghen kívül 8 világhírű repülő pályázott: Nungesser Charles kapitány, Coli Francois hadnagy, Főnek René kapitány, Byrd E. Richard cmdr., a neves sarki repülő, Chamberlain D. Clarence, Acosta Bert, Davis Noel It. cmdr. és WGoster H. Stanton hadnagy. Közülük 6 életét vesztette. Lindbergh elindulása előtt 10 nappal Nungesser és Coli Le Bourget repülőteréről szállt fel, de sohasem ért Amerikába. Lind - bergh hite, a “Spirit of St. Louis” azonban töretlen ma­radt. Öt szendviccsel a zsebében felszállt Amerika földjé­ről s 33 óra 29 perccel később Párizsban kötött ki. Lindbergh óceánrepülésének 50. évfordulója büszke magyar öntudattal hivatkozhatunk arra a történeti tényre is, amelyet szeretnek következetesen elhallgatni, hogy példáját 4 évvel később a magyar Endresz György és Magyar László a kanadai magyarság támogatásának eredményeként siker­rel követte. A trianoni békeparancs ellen tiltakozó “Justice for Hungary” (Igazságot Magyarországnak) 1931 július 15- én indult el Newfoundland szigetéről és másnap Bicskére ért. Az 5600 km -es útat 25 óra s néhány perc alatt tette meg. Benzinje 27 órai repüléshez elég lett volna, de mivel a tartály korábban kissé megrepedt, a gép nem tudott Má­tyásföldig jutni, Bicske határában kényszerleszállást kellelt végeznie. A Justice for Hungary” sikerének 45. évfordulójáról lapunk múlt évi november 11-én megjelent 43. számának 4. oldalán Báchkai Béla egykorú cikkének idézésével em­lékeztünk meg, most csak hivatkozunk rá, mert a két ese­mény jelentőségében szoros összefüggésben van egymással. *1. ■ KŐKORSZAKBELI CIVILIZÁCIÓ A régészeti .ásatások a világ minden táján újabb é; újabb meglepetéseket keltő leletekre bukkannak. Ezek közt az, egyik legújabb meglepetés annak a kőkorszakbeli civili­zációnak a felfedezése, amely Krisztus Urunk születését megelőzően 3000 és 7000 év között virágzott. Francia régé­szek Pakisztán Baluchistan-tartományában, a Merchragh oldalán, a Bolan-folyó partjain tárták fel az őscivilizáció nyomait Quetta tói mintegy 95 mérföldnyi távolságban dél­keletre. A leletek kőből készült eszközöket- használó, földmű­velést űzó civilizáció létezéséről tanúskodnak. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ez a kőkorszakbeli őscivili záció lényeges kapcsolatban volt az Indus-Ganges völgyé­ben virágzó és az iráni ősműveltség világa között. VOLUME 67. ÉVFOLYAM ^ NO. 19. SZÁM. 1977. MÁJUS 19. EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent

Next

/
Thumbnails
Contents