Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-05-05 / 17. szám
1977. MÁJUS 5. MAGYAR ÜJSÁG 5. OLDAL Édes Nőném! Nekünk, világrészekre szétszórt bejzade knek — mert így mondják török nyelven a bujdosókat a szép május havában, annak is az elején, anyák napja körül, minden számyszegettségünk ellenére örömünk is akad. Ez pedig semmi más, mint az, bogy kinek-kinék a maga édesanyján kívül második édesanyánk, hálánk fogalmával együtt harmadiknak egy fejkendős asszony kedves alakja is megelevenedik a képzeletében, bogy ő maga ezt a hármas szerepet egyesítse Elvégre igazságot és szeretetet kereső emberek és magyarok szeretnénk maradni bitünk és vallásunk szerint az idegenben is Mindjárt hadd mondjam meg ,— bár tudom, sokat hallott már róla a nevét is. Amíg élt, úgy hívták: Kovács Borbála. Egy kis vasmegyei faluból, Mindszentről kerekedik most elénk képzeletünkben az az asszony, az az édesanya, aki míg élt, — hogy nagy fiának, az Örök Fénynek szavait idézzem, >—< “a hegyen gereblyézett, hordta a venyigét . Fia írta ezt róla, akinek életet adott egykor, s akit éppen most két éve a földi téreken túl örökre magához öle Ihetett. Igen, ő kisér <— és szinte azt is mondhatnánk: kisért ilyenkor, anyák napján bennünket, magyarokat, bárhol élünk a világon. Mint ahogy kísérte, amíg élt, a család nagy elsőszülöttjét. Mert ugyan hogyan is maradhatna el onnan, ahol az életharc megfutamodásában baj támad, az édesanya, aki szinte tanúságot akar tenni és helyt akar állni a szülés tényével együttjáró felelősségben? Ebbert az anyaságot ünneplő májusban szinte megdöbbentő az évek s a napok fordulásának egybeesése. Az Örök Fény, a földi életében már atyává nőtt fiú. aki maga is bejzade -vé lett s idekint még némán is, puszta megjelenésével is fennen hirdette 1974 május elején a világ első metropolisában a Szent Patrick székesegyház szószékéről a “szent anyaság” nagyszerűségét fajtákra, színekre való tekintet nélkül. Azt a szent anyaság -ot, amely nem gyáritermék-fogalom, hanem isteni szándék és minden egyes életét a másikéval szorosan összefogó kapocs. Majd /— mintegy Dojtojevszkij “Karamazov testvérek” című művére célozva é— hozzáteszi: mert ha Isten nincs, akkor már valóban fékevesztetten minden megtörténhetik. Egy évre rá, hajszálpontosan az előbb idézett májuseleji anyák napjára, ez az atyává nőtt fiú Bécsben Teremtőjén kívül édesanyjához iS örökre hazatért, jobblétre szenderült. Olyan kísértetiesen egybeeső tények ezek, mint amilyenekről emlékirataiban tett említést a bíboros édesanyja halálával kapcsolatban. Mert Kovács Borbála, a fejkendős asszony, csodák csodájára hol hintóbán, hol rendőrségi vagy követségi gépkocsiban, vagy éppen gyalogosan, de mindenütt ott van fia mellett. A fogságban felá I! ültéből, ha fiának a börtönőr nem ad széket. Vagy ügyes észjárással, diplomatikusan a beszélgetésüket gyanúsnak találó őrnek megmagyarázza: “nálunk, hívőknél nemcsak a vérrokonokat tekintjük a családhoz tarto: zóknak, hanem a lelki gyermekeket is.’ Ezzel menti előbbi kijelentését: Édes fiam, nagy a te családod, amely mindenfel é imádkozik érted. Majd más alkalommal fiának orvosi kezelést követel. A menedékhelyen ugyancsak ott van. Nagy ünnepeken, tavasszal vagy ősszel, éppen szüretkor is. Az 1956-ot követő években kenyeret és bort hoz az áldozáshoz. Talán éppen akkor, amikor az úszított tüntetők felett abban a bizonyos ablakban kigyúlt örökre a fény. És éppen így, a sors véletlenjeként, az utolsó látogatása után 1960. február 5-én, misézés közben a fejkendős asszony fiának eltörött a szemüvege. Nagyítókkal küszködött, amikor a követségi titkár a sürgönyt kézbesítette. Erről a pillanatról így emlékezik meg az emlékirat idevágó része: ^ “Mielőtt átadja, csak annyit mondok: Édesanyám meghalt . . . Nagyon,nagyon szegény, ... s annál is szegényebb lettem”. Lám-Iám, Édes N éném! Rövid tőmondatban ismétlődő jelzők adják itt a fájdaiom mélységét és a titok titkát, hogy a martírfiúnak könyvében is, akárcsak életében, csak akkor tört fel boldog öröm az arcán, amikor édesanyjával együtt ülhetett a világ elé a Devictus vincit Krisztus-kép erejében. Bizony, az édesanyák előtt sem az utánjárás, sem a magához ölelés közben nincs akadály. Ilyenkor halljuk a fiú ízes magyar beszédét, amint megnyomja a szavak végét figyelmeztetően. És látjuk a fejkendős asszonyt,, aki hivalkodás nélkül hirdeti a magyar egymásrata'Iál ás lényegét otthon; ps idekint egyaránt. Az anyák napja ezzel az alkalommal történelem is a zord idők csillaga jóvoltából, amint az Örök Fény nevezte édesanyját. Halljuk, halljuk! Valaki ott a szőlős dombokon, venyigeoltás közben halkan énekel. Kis semmiség, bohókás vagy mély érzéseket váltó dalocska, amelynek dallama felénk száll, de mindenképpen a fejkendős asszony kedvenc nótája, írjuk hát ide köszöntésül: Megkérdeztem a virágtól, Mély egy síron nőtt magától . . .” Mert ez is az Emlékirataim -hoz tartozik s ebből is a zord idők csillaga küldi lelénk anyák napján vigasztaló sugarát. Édesanyám ZÁDOR JENŐ EMLÉKE Korunk egyik legismertebb, nagy zeneszerzője, a magyar Zádor Jenő, április 4-én örök á ómra búnyta le szemét. Hónapokkal ezelőtt azt mondta, nem fél a haláltól, mert az olyan, mint a zene, senki sem tud ellenállni neki, csak szenvedni nem szeretne. A Teremtő teljesítette óhaját, az egyik los-angelesi kórházban álom közben szólította magához. 1894. november 5-én tolnai Bátaszéken született, Pécsett járt gimnáziumba, egyetemi tanulmányait Münsterben. a zenekonzervatoriumot Lipcsében végezte. Bölcseleti és zeneművészeti doktori oklevelet szerzett s a bécsi konzervatórium tanára lett. 1939-ben vándorolt ki Amerikába, ahol 13 éven át a Metro-Goldwyn-Mayer filmjeinek hangszerelését végezte. A filmek közt volt a Ben Húr és a Quo vadis? is. Első zeneszerzői sikerét 1924-ben Budapesten aratta Diana című operájával, az utolsót 1974-ben Los Angelesben a Yehu -val, melynek szövegét Együd Anna írta. Közben 11 más zenedrámát szerzett, amelyek közül a “Szűz és gödölye”, a “Bűvös szék” és a Molnár Ferenc szövegére szerzett “Vörös malom’ a legismertebb. Columbus című zenediámáját 1976-ban Kolumbus-napján 120 amerikai rádióállomás közvetítette. Zeneszerzői kiválóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1934 óta, amikor a budapesti Zeneakadémia tiszteletbeli tanára lett, számos diszdoktori oklevelet kapott. Műveit Európa és Északamerika mind nagyobb városában előadták. Annak ellenére, hogy egész életén keresztül külföldön tevékenykedett, zenéje mindvégig magyar jel I legű maradt és kapcsolatait is állandóan fenntartotta a ma■ gyarsággal. Az Árpád Akadémia zeneművészeti osztályának pedig 3 év óta tiszteletbeli tagja volt. Halála a külföldi nak pedig 3 év óta tiszteetbeli tagj avolt. Halála a külföldi magyarságnak súlyos vesztesége, művei azonban az egvetees magyarságnak örök értékei maradnak, mert azok méltóképpen sorolhatók Bartók és Kodály alkotásaival azonos csoportba. Emlékét kegyelettel őrizzük! BOKOR PÁL KITÜNTETÉSE A Templomosok Lovagrendjének főkormányzója dr. v. Bokor Pál máltai lovagot, a Magyar Megemlékezések Központi Bizottságának elnökét a Templomos Lovagok magyar csoportjának ( a Hungarian Grand Priory in the Exile - nak) perjelévé (grand prieur de Hongrie en exil) nevezte ki. A rend az egyik legrégibb, még a keresztes hadjáratok idején alakult jeruzsálemi lovagrend, amelynek tagjai közt foglal helyet a többi közt Tömöri Pál László címzetes püspök, egyetemi tanár, Gábriel Asztrik dr. premontrei kanonok egyetemi tanár és Széli Sándor dr. egyetemi tanár, volt rk. követ és meghatalmazott miniszter is. Dr. vitéz Bokor Pál Szegeden volt gyakorló ügyvéd. Már az első világháborúban részt vett és kitüntette magát vitézségével. A szegedi gondolat híve és harcosa volt. Eszméihez mindvégig hű maradt s azok megvalósításáért Amerikában is töretlen akaraterővel küzdött. A múlt év szeptemberében fordult 90. életévébe, Barátai és ismerősei nevenapján, Pétter-Pálkor keresik fel jókívánságokkal, GYERMEKI FÖLFOGÁS — Mondd, papa, mióta vagy te a mama férje? Hat éve, giacskám. < És meddig muszáj még lenned? ESZMETÁRSÍTÁS ~ Ni csak, néni, egy csacsi! Erről jut eszembe: hogy is állsz most az iskolában? AJÁNDÉKOK »— A feleségem egy rádiókészüléket kápott, a lányom egy hegedűt, a nagyobbik fiam egy trombitát, a kisebbik egy dobot. Hát te mit kaptál? ,—* 1 Fölmondást a háziúrtól. A KIS KOR AÉRETT <— Hány éves vagy, Annuska? I izenegy, Oszkár bácsi. — Ilyen sok? Én jóval fialalabbnak gondoltalak. (—< Mamuskám, Oszkár bácsi itt egyre bókokat mond nekem! OPERÁBAN — Mondd, mama, az a bácsi miért fenyegeti a botjával a nénit? i— Az a karmester és nem fenyeget senkit. <— Hót akkor miért kiabál úgy az a néni? A NAGYZOI Ó i—1 Kérek egy földgömböt? Milyen nagysá gban? /—< Természetesen: eredeti nagyságban. PAP VAGY Ml N DÖRÖKKÉ... , P. Végváry Vazulnak, Buda védőjének egy előadás emlékére E vitustáncba rándult tegnap és ma egy kis időre elszégyenkezett dalos emlékek rég-tábortüzénél. Petőfi, Kossuth, Jókai s a többi időtől fák ült történelmi képek most élni kezdtek s leültek közénk varázsszavadnak tábortüze mellé. Nagy ember az, ki Szent Kapisztrán János lelkét és kardját hordozta minap még, ma szó és lélek, ostya, áldozat. Más lett a harc, ez itt a béke frontja. És Szent Kapisztrán áldozárrá szépült, magyartmentővé megrokkant derékkal. Hallgattalak és sírtam megcsodálva a harcos lélek átlényegülését. Már vértelen, akár a szentmisében a megfeszített Áldozathozó. Korbácsos Krisztus, vagy példabeszélő, vagy sors kezétől korbácsoltatott, végtére egy Krisztus, csak más alakban. Künn a verőfény feleselt a téllel s a föld fölé törekvő tulipánok ígérgették holnapra a tavaszt. Mikor leléptél bottal a színpadról, <— Te nem láttad, vigyázzba állt a lelkünk. Detroit, 1977 március 13. S. Koósa Antal A DETROITI MAGYAR SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG 1 április 24-én tartotta tisztújító közgyűlését. Kovács Béla elnöki beszámolója, valamint a pénztáros jelentése után a vezetőség hivatalosan lemondott. A választás levezetésére S. Koósa Antal írót, a Szövetség alelnökét kérték fel, akinek előterjesztésére Főtisztelendő Végváry Vazul ferences atyát, Buda legendás védőjét a Szövetség örökös díszelnökévé választotta. A két évre megválasztott új vezetőség a következőkből áll: elnök — Kovács Béla; aleínök .—■ S. Koósa Antal; titkár —. Csiba Sándor; pénztáros *-< Nagy Károly; ellenőrök —< Varga Gyula, Kínál Gábor; szervezők — Vörös Jenő és Nagy Béla; vigalmi bizottság vezetői«— Szabó Ilona, Sztrecska Gáborné. Az új vezetőség ajánlására az alábbi adományokat szavazta meg a Szövetség azonnali elküldésre: Mindszenty szobor-alap $100.00; olaszországi magyar menekült tábor $100; Burg Kastl-p magyar gimnázium dormitoriumára $200; magyar iskolás gyermekek nyaraltatására $50.00. Kovács Béla elnök a Szövetség régi céljának, egy Magyar Háznak, a lehetőségéről számolt be. Az ülésen Báldy Pál, az MHBK helyi csoportjának vezetője vendégként vett részt s az ülés végeztével a Mindszenty szobor alapra eredményes gyűjtést végzett. PONTOSSÁG — Azt mondja, hogy a betörők pontosan ötvenhárom darab tárgyat vittek el öntől. Mik voltak azok? — Egy dugóhúzó és egy játszma' kártya. A MOZICSILLAG AZ ÓCEÁNON — Mondja, kedves kapitány úr, hogyan találja ön meg a helyes irányt ezen a végtelen vízen? «—< Nagyon egyszerűen, művésznő. Itt van az iránytű, annak a vége mindig északnak mutat. —- No jó, de hátha délnek akar menni? RÉSZLETEKBEN /— Ferke, hova lettek innen az almák? < Egyet épp előbb ettem meg. i— És a többit? r— Azokat még előbb. TAPASZTALAT HÍJÁN i— Maga is akkor tud legjobban dolgozni, hogyha do hányzik? t— Nem tudom. Még nem próbáltam, r— Nem szokott dohányozni? — Ellenkezőleg! De dolgozni nem szoktam. JÓ AJÁNLÁS Házaló: A szomszédasszonya küldött ide, hogy nagy sád bizonyára vásárol tőlem valamit. Háziasszony: No ez valami gazdag asszonynak tart engem . . . Hát lássuk, mit árul? Házaló: Rovárírtószert. RELATIVITÁS i— Mondd. mama, kié lesz ez a nagy-nagy sütemény? — A tiéd, kedveském. ^ Oh, csak ilyen kicsiny! BESZÁMOLÓ I— Mit szólt a feleséged, amikor hajnalban mentél haza? «— A szidalmakat is elmeséljem? i— Azokat nem. Csak a többit. <—< Nem szólt egy szót sem, csak a sodrófa hallatszott.- HÁZŐRZŐ <— A kutyám a Iekisebb zajra is felhívja a figyelmemet . . . Ugatni kezd? i—i Nem! Inkább elbújik a dívány alá . . . Iváni Zoltán: LEVÉL AZ UJ RODOSTÓBÓL... m XV. “ZORD IDŐK CSILLAGA” Kinek szeme ragyogott fönn Bölcsöift felett égi fényben? Kinek hangja védett, kisért Át a felhős sötétségben? Csók jával ki ébresztette Szívemet, mint tavaszi fán A rügyet a nap melegje, <—< Édesanyám, édesanyám! Ki vezette első léptem? Ki csókolta első könnyem? Kinek szeme kisért messze Iskolába télidőben? Kezemet ki melengette? Ingecskémet ki varrta rám? Ki csent cukrot kis zsebembe? * Édesanyám, édesanyám! Betegágyam őrízője, Ki volt lázas éjszakákon? Ki hajolt rám mosolyogva, Hogy szíve csak titkon fájjon? Két kezemet összefogva S puha karját fonva alám, Ki tanított “Isten szóra? Édesanyám, édesanyám! S most, hogy járok idegenben, Kinek szíve jár itt velem, Ránpkönnyez az esőcseppben, Rám sóhajt a falevélen, Megcsókol a fáradt éjben, Melegít a hideg tanyán, Megbocsát, ha rosszul éltem . . . Édesanyám, édesanyám! Kinek neve legyen egykor Legutolsó szó a számon? Kinek képe boruljon rám Lecsukódó szempillámon? Isten elé majd ki visz el Síron túl is vigyázva rám Hétfájd almú Mária szívvel? Édesanyám, édesanyám! ÁLLÁSOK Les Lear, a Columbia egyetem egyik rögbi edzője ere detileg versenylovak felkészítésével foglalkozott, csak akkor mént el egyetemi sportedzőnek .amikor magas fizetést ígértek neki. De megbánta. Azt mondja, hogy: Egyetlen lényeges különbség a két állás között, hogy a lovaknál tudta az ember, hogy mit csinálnak éjszakánként . ROSSZ SZÁMÍTÁS Minthogy Los Angel es környékén körülbelül nyolcszázezer kanadai származású polgár él, megalakult a Los Angeles Kings együttes jégkorong csapat abban a reményben, hogy a kanadaiakat érdekli saját kedvenc sportjuk. Kisült, hogy a stádium üres sorok előtt játszott, mert a kanadaiak éppen azért jöttek el hazájukból, mert utálták a jéghokkit. SCHOPENHAUERT. a nagy német filozófust egy társaságban megkérdezték, hogy kik okosabbak az emberek közt: a férfiak vagy á nők? Hm . . . -—■ mosolyoclott el a filazófus r— minden bizonnyal a nők. <—i Honnan tudja ilyen biztosan? kérdezték. j—i Mert a nő a férfihoz megy feleségül . . . viszont a férfi a nőt veszi el . . . A DÉLIEK Természetrajz óra. A tanítónő megkérdezi a gyerekektől: -> Miért repülnek el ősszel a gólyák délre? Hosszú hallgatás után a kis Piroska felemeli a kezét: Én tudom, tanítónéni. A déliek is szeretnének gyereket. ANAKREON, i a hires görög köUő (Kr. e. 672-587) egy napon Polykratestő’ öt talentumot (kb. 24,000 dollárt) kapott ajándékba. Anakreon két éjszakán át folyvást azon tépelődött, mit csináljon ezzel a rengeteg pénzzel és azután visszaadta Polykratesnek, “mert —- úgymond nem akar olyan ajándékot, mely álmatlanságot okoz.”
