Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-05-05 / 17. szám
Flórián Tibor: KOLOZSVÁR A TÖRTÉNELEM JOGÁN Kolozsvár nemcsak romantikus név, dalokban élő, szép r—> nekem mindenesetre a legszebb .—« városnév, banem vérrel és sok szenvedéssel írott történelem is. 1 örténelem, mely mögött a választottak Erdély wiharos, magyar századait is megérzik. Magyarország testéhez hozzánőtt várba,, ahol éppen úgy, min* Kassán, a magyarság lelkét és sajátos nemzeti kultúráját és e kultúra továbbfejlesztésének igényét inká bb lehetett megtalálni, mint Budapesten. Nekem, aki csak négy éves korombán «—< édesapámnak szülővárosába, a szamosújvári járásbírósághoz való áthelyezésével —- kerültem Erdélybe, mégis Kolozsvár az Urbs, a nagy betűvel írt Város, ahova —> mint a száműzött római —> évtizedek óta mindenhonnan a tisztelet, a hódolat és a szerelemmé forrósodott szeretet érzésével tekintek vissza. A világ sok szép táját bejártam, de hozzá hasonlót nem találtam. Lehet-e feledni a várost, ahol diákéveimet töltöttem, ahol gondolkodni és írni tanultam, ahol Erdély lelkét szívtam magamba az évszázados épületekből, a bástyafalakból, a Farkas utca hársfasoros múltba néző csendjéből, a házsongárdi temetőből? Fadrusz csodálatos lovasszobra. Mátyás király óvári szülőháza és a fellegvár; itt tanítottak, ebben a városban —< román uralom alatt is < magyar történelemre. Kolozsvár, a feledhetetlen osztálytársak, barátok és tanáraim városa, diákköri szerelmeim és számtalan versein, kirobbanó gondolatok, egy életre szóló emlékeim szülőhelye, mellyel csak időnként kelt versenyre szép felvid éki nyaraim tündéri tája: Murány, Eperjes, Kassa, Jólsva. Kolozsvár volt a város, ahol először beszéltem Kuncz Aladárral, Szentimreivel, Reményik Sándorral, Nyírével, 1 amási Áronnal s nemzedék íróivei és költőivel. Itten szólt legszebben a magyar szó fülemnek. Itt ringott számomra a magyar irodalomnak az a bölcsője, amelytől soha és sehol sem fordítottam el a tekintetemet és ahova koporsóm közeléből is vissza fogok tekinteni. A világon sok templom kövén térdeltem, de a Szent Mihály, a kegyesrendiek és a ferencesek templomának áhítatánál mélyebbre nem emlékezem. És Kolozsvár volt az a város, ahol először szavaltam templomban. Az evangélikusok fehér templomában és a Farkas utcai református templomban találkoztam először azzal a felemelő és alázatra tanító, azzal a semmivel össze nem hasonlítható érzéssel, amikor taps nem felelt a versre, csak a templom ódon falai és a hívők figyelő tekintete visszhangozta a gondolatot és az Igévé magasodott szavakat. Kolozsvár templomaiban tanultam meg olvasni az emberi szemből és megtalálni benne azt a feleletet, ami nélkül alkotni és egy eszméért élni nem is érdemes. Csodálatos Urbs, álmaimban is visszatérő Város, mely akaratomnak, gondolataimnak, bitemnek és egész életemnek azt az erkölcsi tartást adta, ami nélkül nem szólhatnék hitelt érdemlően másokhoz. Kolozsvári éveim nélkül nem küzdhetnék —< annyi külföldi megpróbáltatás után még ma is eszmékért és nem adhatnék hitet a kételkedőknek és azoknak, akiket reményeitől megfosztott az élet. Város, téged köszöntelek reggel és este. New England hegyei mögött is világosan látlak. Olyannak látlak, mint utoljára, mielőtt elindultam a Székelyföldre, hogy átvegyem a magyar határvédelem keretében működő sebesültszállító oszlopomat, mellyel alig egy félév múlva, a visszavonulás szomorú útvonalán, Erdély városain, falvain és a Felvidéken át Nyugatra parancsolt a végzet. Város, olyannak és annak látlak, amilyennek elhagytalak: magyarnak! Jöhettek a hírek és a képek épülő új városnegyedekről, amelyeket román falvakból és a Kárpátokon túli városokból töltöttek föl tervszerűen. Fliába olvastam a statisztikát, mely kisebbségi szintre süllyesztette a magyarság létszámát. Hiába láttam a hozzám érkező képeken a város arculatának erőszakos átalakítását. Hiába néztem a román íróknak és történelmi személyeknek egyre szaporodó szobrait, világosan tudtam, hogy Kolozsvár lelkén mindezek nem változtatnak. Egy város szellemét a történelme adja és Erdély évezredes magyar történelmének tényén oly keveset változtat a két világháború közötti 23 év és a 2. világháború utáni néhány évtized. Hiába ragasztották Kolozsvár román nevéhez a magyar évezred előtti Napocá-t. A történészek leiadata a rofnán ferdítések pontos és részletes helyreigazítása. Én csak annyit mondhatok, hogy Napoca hozzánk, a mi évezredes történelmünkhöz van közelebb. Sem a hajdani Napocában, sem annak környékén nem élt a dákok utáni történelem éveiben és a rómaiak kivonulása után a román népnek semmiféle őse. Beszivárgásuk csak jóval később, a magyar évezred alatt történt. Ko! ozsvár, én innen a távolból, minden mesterkedés ellenére is, magyarnak láthatlak és abban a határozott meggyőződésben élhetek, b ogy a népek sorsát nem statisztikák feltornászott számai alakítják, hanem az erő, a hit, a kedvező nemzetközi helyzet és a történelem. 1 örténelmi jogon még utódaink utódai is magukénak mondhatnak, kincses Város. Fe vagy az, ami mindig — ha kell kétezer évig is a nagybetűvel írott, magyar Urbs maradsz a száműzöttnekí Mit érezhet azonban az, aki otthon él s a Rákóczi út e- Iején Horia CIosca és Crisan, a Széchenyi téren Mihai Viteazul és a Nemzeti Színház előtt Eminescu több méteres szobrát látja? A román jelen sötét árnyéka elfödi előtte a magyar ezredévet és még önmagának is félve teszi föl a kérdést: MINDENKÉPPEN MEGDÖBBENTŐ BADARSÁGOK Április 21-én Washingtonból eredő UPI-tudósítás szerint az előző héten Budapesten aláírt amerikai és magyar művelődési és tudományos csereegyezmény lehetővé teszi, hogy az Egyesült Államok kormánya az őrizetére bízott Szent Koronát visszaadja Budapestnek, noha ezt magyaramerikaiak, akik közül sokan az 1956-os felkelés után menekültek el hazájukból, ellenzik. Ugyanez a tudósítás ellenmondást nem tűrő hangon megállapítja, hogy Magyarország, mint nemzet, történelmét addig a pillanatig vezeti vissza, amelyben Szilveszter pápa egyszerű arany koronát adott István királynak bálából azért, mert István áttért a kereszténységre. A századok folyamán aztán — az UPI-tudósítás szerint — ezt az egyszerű koronát arannyal, ékszerekkel és ősi királ yok arcképeit ábrázoló fémlapokkal tovább ékesítették. Arany láncokon 9 függő is csüng le róla, aminek következtében az uralkodó mozgása közben csilingelő hang volt hallható. A tetején meg tört kereszt vaij. amely akkor hajolt meg, amikor a XIII. század egyik királya ellen az összeesküvők merényletet akartak elkövetni. Addig —- folytatta az UPI-tudósítás, —- amíg Mind szenty József bíboros lényegében mint fogoly az Egyesült Államok követségén tartózkodott, a koronát, amely azt jelképezte, hogy Magyarország keresztény ország volt (signifying Hungary was a Christian state”), lehetetlenség lett volna visszaadni. Végeredményben azonban 1971-ben a bíboros elhagyta Magyarországot és 1975-ben Bécsben balt meg. Az Egyesült Államok legnagyobb magyar-amerikai települése Clevelandből a demokrata Oakar Mary Rose kongresszusi képvsielőn keresztül juttatta kifejezésre ellenzését, a Kongresszus más tagjai azonban a minesotai Frenzel Bili republikánus kongresszusi képviselő véleményét vallják, aki szerint a koronát vissza kell adni jogos tulajdonosának, mer* annak visszatartása 32 évig elég hosszú volt. Mit lehet minderre a szemenszedett butaságra válaszolni? A magyar nemzet nem Szilveszter pápa jóvoltából alakult, hanem a Kazár Birodalomból kiváló 7 nép egyesülését kimondó vérszerződés megkötésével 890 körül. A mai Szent Koronának csak a felső része származik a pápától, alsó részét úgy, ahogy van VII. Dukász Mihály bizánci császár küldte I. Géza (1074-1077) királynak. A 9 lecsüngő függő csilingelő hangját az UPI-tudósítón kívül még senki sem hallotta. A Szent Korona tetején lévő kereszt nem törött, még csak el sem hajolt, hanem egyszerűen lazán van a korona felső lemezéhez hozzáerősítve, ezért az -— minden irányban! I— mozog; a szembenéző számára balra dűlő ábrázolása általánosan elfogadott szokásnak megfelelően — csak ezt a laza beillesztést jelképezi. Folytassuk ellenérvelésünket? Mondjuk el, hogy Mindszenty bíboros miért és hogyan “hagyta el” Magyarországot s hogy halálával sem Magyarország nem változott meg keresztény mivoltában, sem azok az okok nem szűntek meg, amelyek a Szent Korona kiadásának eddig útjában álltak. Ki hallgat meg bennünket? Az igazság azonban igazság marad s nekünk ahhoz mindenképpen ragaszkodnunk, a badarságok ell en pedig <—> bármennyire is nevetségesek azok i— mindenképpen tiltakoznunk kell! "SZENT ISTVÁN ÉKSZEREI" A New York Times április 15-i száma The Jewels of Saint Stephen: High Time for return to Budapest címmel Porter O. Charles levelét közölte, amely az oregoni Eugeneben kelt április 6-án. Ez a jólertesültség” látszatával hencegő, merőben tájékozatlan levél a Szent Koronát (a koronázási jelvényeket hol együtt, hol elkülönített, de mindig erőltetett következetességgel) Szent István ékszerének, vallásos ereklyéjének igyekszik feltüntetni. Szerinte a magyar koronaékszereket az Egyesült Államok kormánya 32 év óta váltságdíjként” tartotta vissza s legfőbb ideje, hogy azokat átadja Budapestnek. A magyar ékszerek közt sorolja fel a jogart, az országalmát és a palástot is, holott ezek talán itt sincsenek. Ezeket Porter O. Charles csalhatatlan véleménye szerint majdnem 1000 éve mind a pápa adta a királynak hálából azért, mert Magyarországot a katolicizmusra térítette. miért ne lehetne az ércbeöntött román nagyságok helyett a Rákóczi ért elején Kinizsi Pál szobra, a Széchenyi téren Szent László és a Nemzeti Színház előtt egy hatalmas Petőfi szobor? Vajon nem lenne okosabb, ha Ceausescu rendszere o- Iyan területen, amelyet történelmi jogon sohasem birtokolhat, s amely ezen az alapon mindig magyar marad, Kolozsvárott Eminescu helyett Petőfinek és Csuesán, az egykori Bonczaparkban Goga Octavian bizánci stílusú mauzóleuma mellett Ady Endrének állítana szobrot? Ez a magatartás méltóbb lenne az igazi erdélyi szellemhez és azt a hitet keltené, mintha lett volna valami jó is a Nyugat vezetői által Helsinkiben naívul aláírt egyezményben. Ford elnök januári levelére való hivatkozással Porter azt is megállapítja, hogy mivel a koronát a Szentszék ajándékozta a királynak, az elsősorban csak vallásos jelleggel bírhat. Január végén, amikor Porter már Carter elnökhöz intézett kérdést a Szent Koronára vonatkozóan, Armitage AJohn, a kelet-európai ügyek külügyi államtitkára azt közölte vele, hogy a korona és a többi ereklye gondos őrizetben van, hogy minden megrongálódástól ment legyen. Helyét azért nem árulják el, hogy biztonságát ne veszélyeztessék. Armitage azt is válaszolta Porternek, hogy Magyarország kormánya néhány alkalommal kérte már a Szent Korona kiadását, de az amerikai kormány mindig azt válaszolta, hogy ehhez a két állam között fennálló kapcsolatok további javulására van szükség, de sohasem jelölt meg semmiféle külöídeges követelményt. Ebből Porter azt következtette, hogy ezek a vallásos ereklyék mindaddig itt maradhatnak, amíg csak nekünk ez tetszik, mert tisztán azon múlik, hogy meddig akarják a magyar menekültek és támogatóik ebben az országban ellenezni a kiadását, és hogy meddig marad Ma gyarország a szovjet érdekeltség körében. Porter szerint nem tisztességes dolog, hogy az Egyesült Államok kormánya azt mondja 6 millió magyar katolikusnak, akik Magyarország egész népességének mintegy 60 'Teát teszik ki, hogy mindaddig elrejtjük “Szent István ékszereit valami páncélszekrényben”, amíg bizonyos, közelebbről meg nem határozott feltételek valóra nem válnak. Porternek az a reménye és előzetes véleménye, hogy Carter elnök, aki örökölte az előbbi politikai magatartási, elrendeli ezeknek az ereklyéknek visszaküldését azok jogos tulajdonosaihoz. Ez a döntés felel meg az elnök nézetének, amelyet az emberi jogokra, a világbékére és az erkölcsi alapra vonatkozóan ismételten hangoztatott. Minél előbb, annál jobb, ha Szent István ékszerei az amerikai sötét páncélszekrényből mint drága, vallásos erekl yék Budapesten kerülnek kiállításra, hogy bizonyítsák, ez a kormány országunk határain belül és kívül komolyan veszi, amit az emberi jogok tiszteletbentartására vonatkozóan mondott. Nem csodálkoznánk, ha kiderülne, hogy Porter O. Charles ügyvéd, mert rendkívül ügyes rabulisztikával igyekszik a tájékozatlan olvasót félrevezetni. Mert annyiszor megállapítottuk, hogy a Szent Korona sohasem volt csupán Sz;ent István ékszere , vagy vallásos ereklye. Ha csak az lett volna, alig intézkedett volna őrzéséről 1492 óta (tehát Amerika felfedezése óta!) többször is a magyar országgyűlés. Ha csak az lett volna, vagy az lenne, alig bibető, hogy az istentelenség megvalósítására törekvő kommunista kormány haza akarná vitetni, otthon “kiállíttatni” és a feltehetően meginduló zarándoklatokkal a magyarság vallásos, tehát a kommunistaellenes érzelmeit megerősíteni. Aki ilyet hisz,gyerekesen naív lélek. És ha csak katolikus vallásos ereklye lett volna a Szent Korona, akkor miért intézkedett a magyar törvényhozás már évszázadokkal ezelőtt úgy, hogy a született magyar főnemesek (zászlósurak) közül országgyűlésen megválasztott két koronaőr közül az egyiknek mindig protestánsnak kell lenni? A tisztán magyar történeti és alkotmányjogi vonatkozásoktól függetlenül Porter O. Charles abban a tekintetben is eldobta a súlykot, hogy magyar menekültekre, “Hungarian refugees -re hivatkozik, mert azok a magyar-amerikaiak és amerikai magyarok, akik ellenzik a Szent Korona kiadását,, ugyanolyan teljes jogú amerikai állampolgárok, mint Porter, akik nemcsak az otthon hallgatásra kényszerített véreik, hanem a trianoni békeparancsot életrehívó tudatlanság következtében ma a világ minden részében szétszórt szabad millióinak — igen, millióinak — nevében is szólnak, akik annak az igazságtalanul széttépett, lélekben azonban egységes, magyar nemzetnek, amelyet a Szent Korona jelképez, legalább felét, ha nem ennél is nagyobb részét jelentik —< azoknak a nemzetiségeknek figyelembevétele nélkül, akik évszázados hagyományaiknak megfelelően a magyar Szent Korona eszméjét ma is rendületlenül magukénak vallják. Vagy ezeknek nincsenek emberi jogaik, nem lehet még szabadságot ígérő jelképük sem a szabadság földjén, ahol néhány tudatlanul álokoskodó és álszent képmutató teljesjogú ameri kai választópolgárokat “magyar menekültek’ -nek bélyegez és diszkriminál? Quo vadis, America? Hová mégy, Amerika? Vigyázzanak a félrevezetők s a félrevezetettek is, mert a késő bánat eb gondolat. Április 28-án Washingtonban Oakar Rbse Mary Ohio állam demokrata kongresszusi képviselője fontos tanácskozást folytatott magyar kiküldöttekkel és a State Department magasrangú tisztviselőivel a Szent Korona ügyében. A magyar részről megjelent dr. Béky Zoltán, dr. Száz Zoltán, dr. Szabó István (Philadelphia) Kossányi Mária, Kossányi Miklós és vitéz Kemes László, az Egyesült Magyar Egyletek elnöke. A megbeszélés nagyon eredményes volt, a részleteket a Iegköze lebbi számunkban hozunk. Figyeljük a jövő heti szám első oldalát. EMLÉKEZZÜNK 1975. MÁJUS 6 MEGVÁLTOZOTT VÉLEMÉNYEK A Wallstreet Journal április 27-i száma érdekes szerkesztői megnyilatkozásban mujat rá, mennyire megváltozott a vélemény Vietnammal kapcsolatban a vietnami háború szélsőséges ellenzői részéről. A francia L Express ugyaniközölté ft. Gelin Andre Vietnamból 28 évi tevékenység után kiutasított misszionárius nyilatkozatát, amelyben elmondta, hogy az északiak milyen durván nyomják el a délieket, még azokat is, akik annak idején a Thieu-kormány ellenzői voltak. A “L’Express tudósítását a Worldview újabb adatokkal egészítette ki. A vietnami háború ellenzői magánlevelekben kértek a hírek szerint megtörtént letartóztatásokra s a kb. 500.0000 lelket magában foglaló “átnevelő” táborra vonatkozóan felvilágosítást. Miután ezekre válasz nem érkezett, a vietnami háború egykori ellenzői az Egyesült Nemzetekhez fordultak hasonló kérelemmel, amelyet a háborúellenes mozgalom élenjáói, mint például Haenz Joan, Lynd Staughton, sőt Ellsberg Daniel is aláírtak. A megváltozott vélemény azl mulatja, hogy a kommunista módszer mindenütt azonos és a rezsim elnyomása sokkal erőszakosabb, mint az az állítólagos zsarnokság, emely ellen a háborúellenes liberálisok oly hevesen küzdöttek. Ez a tanulság a jövőre vonatkozóan talán megkímélheti külpolitikánkat a vakságnak attól a különleges fajtájától, amellyel a világ természetes adottságait szemléljük és megítéljük. AZ EMBERI JOGOK DÉLAMERIKÁBAN Carter elnök egyre fokozódó mértékben alkalmazza az emberi jogok általános védelmét célzó külpolitikáját az E- gyesült Államok dél-amerikai szövetségesei. Brazília, Argentína, Chile, Uruguay s a többi felé is. Ez a külpolitika azonban a hagyományok, a család és a tulajdon védelmének szolgála Iában álló társaság (az “American Society for the Defense of l radition, Family and Property — I PF) áprihs i ján kiadott sajtótájékoztatója szerint az említett országokban a kommunizmus terjedését segíti elő. Amíg ugyanis a vas függöny mögött lévő országokban az emberi jogokat az uralmon lévő kommunisták sértik meg, addig a dél-amerikai országokban a fennálló rendszerek megdöntésére törekvő kommunisták teszik ugyanezt. Az utóbbiakkal szemben a nemkommunista kormányok védekezésül kénytelenek bizonyos emberi jogokat korlátozni. Ebből önként következik, hogy Carter elnök alapjában és általánosságban helyes külpolitikája, amely az emberi jogok egyetemes védelmét akarja szolgálni a helyi adottságokra való különös tekintet nélkül, végeredményben a délamerikai országokban azt erősíti, amit Kelet-Európábán gyengíteni akar.: a kommunizmust. Ha — a TFP szerint — még azt is figyelembe vesszük, hogy mint Vance külügyminiszter ismételten kijelentette: az amerikai kormány Kubával és Vietnammal is barátságos eszmecserét kíván folytatni s ehhez Kubától semmiféle előfeltételt nem kíván, ugyanakkor chilei szövetségesétől bizonyos intézkedések megtételét követeli, nem kétséges, hogy Del- Amerika országai eltávolodnak az Egyesült Államoktól. Carter külpolitikája ekként demokratikus utópianizmussá vált ( democratic utopianism -má) lesz és a kommunista terjeszkedésnek kedvez. EGYÜTT VI. Pál pápa meleg szívélyességgel fogadta Coggan Donald dr. canterbury anglikán érseket, akivel másfél órás tanácskozást folytatott. 17 éven belül ez már a harmadik fisét, hogy a 67 millió hívőt számláló anglikán egyház feje ellátogatott a Vatikánba. A megbeszélések után Coggan érsek kijelentette, hogy az anglikán egyháznak a katolikussal való egyesülése (nem beolvadása) már nem tartozik a puszta álmok világába. A pápa az érsekkel együtt a Sixtusi-kápolnában istentiszteletet tartott, amelyen az 1579-ben elszakadt anglikán egyháznak a római katolikus Egyházzal történő egyesüléséért imádkoztak. A 67 millió anglikán hívőhöz tartózik az E- gyesült Államokban 3 millió episzkopális is. A katolik us hívők száma 700 millió. KATONAI SEGÍTSÉG ZAIRÉNEK Kenya fővárosából. Nairobiból származó UPI-tudósítás arról számol be, hogy leli Amin, Uganda elnöke, Mobutu Sese Sek zairei elnökkel folytatott megbeszélés után katonai segítséget nyújtott Zairének a Shaba-tartománybeli felkelés elfojtására. Állítólag mintegy 130-200 halálraszánt ugandai önkéntes valószínűleg az egyik Amerikában épített C150 Hercules csapatszállító repülőn jutott el Shaba veszélyezte tett bányavidékére, amelynek székhelyére, Lubumbashi (azelőtt Elizabethville) városába Amin maga is megérkezett, hogy ott Mobutu Sese Seko zairei elnökkel további megbeszéléseket folytasson. Amin ugandai elnök figyelmeztette Zai rét arra is, bogy a tanzániai kormány szintén arra készül, hogy Zaire ellen támadást indítson. Angolát egyébként A- min Afrika árulójának minősítette a sbabai felkelés támogatása miatt. 1977. MÁJUS 5. EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent VOLUME 67. ÉVFOLYAM NO. 17. SZÁM.
