Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-04-28 / 16. szám

1977. ÁPRILIS 28. MAGYAR ÚJSÁG 3. OLDAL MODERN MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS - Várdy Béla könyve -Emigrációs lapjainkban egyre gyakrabban olvasunk, magyar összejöveteleken állandóan báliunk olyan megálla­pításokat, bogy önmagunk meggyőzésének ideje lejárt, azo­kon a nyelveken is ballatnunk kell magunkról, ügyünkről, igazunkról, amelyeknek területére < mint mondják <—> a ma­gyarság követeiként vetett bennünket végzetünk. Az ilyen megállapítások rnindig általános tetszést aratnak, amikor a­­zonban itt-ott megjelenik egy-egy komoly, értékes mű, arról a "lelkes’ magyar közvélemény legtöbbször tudomást sem vesz, vagy ba igen, akkor elvi alapon egyszerűen elzár­kózik annak megvétele, vagy elolvasása elől. Az elvi alap mögött persze általában az az egyszerű tény húzódik meg. amelyet a középkorban a kéziratot másoló szerzetes, ba tör­ténetesen a latin szövegbe iktatott görög szöveget nem értette, szégyenkezés nélkül azzal a megjegyzéssel határozott meg, hogy "graeca sunt, non leguntur^ (görög, nem értem). Ezt az érthető mentséget egyesek tudatlanságuk leplezése céljából erőltetett kifogásokkal igyekeznék pótolni, amivel aztán má­sokat is megtévesztenek. Az amerikai magyar közvélemény alig tud valamit fő­ként a rab nemzetek sorskérdéseivel foglalkozó East Euro­pean Quarterly” létezéséről és annak 1971 óta kiadott könyv sorozatáról, amely "East European Monographs gyűjtő­rímmel 1975ig 18 kötetet foglalt magában. Ezek közül öt ju­goszláv, bárom román, kettő szlovák, egy lengyel, egy litván, egy ukrán, egy görög vonatkozású tanulmány, egy a Elabs­­burg-birodalom értelmiségi és társadalmi fejlődésével fog­lalkozik Mária Teréziától az első világháborúig, egy —■ a magyar Király K. Béla szerkesztésében a vallásszabadság kérdését vizsgálja Kelet-Európábán, egy a harmadik kötet _ a modern Magyarország zsidó nemeseit és kiválóságait mutatja be ( Jewish Nobles an Geniuses in Modern Hun­gary by William O. McCagg, Jr. ). A sorozat lő. kötetét Steven Béla Várdy, a pittsburghi Duquesne egyetem kiváló történelem-professzora írta. XII, 353 oldols tanulmánya Modern Hungarian Historiogra­phy” (Modern magyar történetírás) címmel 1976-ban jelent meg. Terjesztését a "Columbia University Press (New York and Guildford, Surrey) vállalta, ami már egymagában is különösképpen fémjelzi a mű tudományos értékét. A páratlan felkészültséggel és rendkívül alapossággal megírt gondos tanulmány hosszú évek fáradságos, körülte­kintő kutatómunkájának eredménye. Várdy professzort az amerikai "International Research and Exchanges Board ki amerikai tudományos kutató ösztöndíjjal Budapestre az 1969-70. tanévben, amikor az ottani egyetemen mint vendég­­előadó ( visiting schoalr ) előadásokat is tartott. Kutatásai­ról több kisebb tanulmányban számolt be, majd azok ered­ményeinek egyik jelentős részét a clevelandi Árpád Akadé­mia (Academy of Hungarian Scientists, Writers and Artists Abroad) ülésén is bemutatta. Felolvasásának lényegesen bő­vített anyaga "A magyar történettudomány és a szellemtör­téneti iskola címmel 1974-ben az Árpád Akadémia kiadvá­nyainak (“Studies by Members of the Árpád Academy ) sorozatában, 96 oldalas terjedelemben magyar nyelven kü­lön is megjelent. A jel enleg szóban forgó Modern Hungarian Historio­graphy (Modern magyar történetírás) az előbb említett, a­­kadémikus jellegű és értékű tanulmány egyenes folytatása, kiteljesítése s tökéletesítése. Mint a szerző előszavából kitű­nik, a mű kéziratát három magyarországi és két amerikai ma­gyar történész-professzor is átnézte, ami azonban távolról se mjelenti azt, hogy észrevételeikhez igazodott. A mű főszövege két részben, 21 fejezetben 217 oldalra terjed. Ezt szervesen kiegészíti a 65 oldalnyi lábjegyzetbe tö­mörített, rendkívül értékes tájékoztató és bizonyító anyag, a 8 oldal könyvészet, a történeti kútfőkiadások 10 oldalt igény­bevevő felsorolása és 22 oldalon a kitűnő s igen részletes név és tárgymutató. A könyv első része 5 fejezetben, 42 oldalon át a magyar történetírás kezdetét, fejlődését, humanista, majd barokk ki­bontakozását, forrásgyűjtő és tudományos fokozatait mutatja be világos, rövid áttekintésben. A modern magyar történetí­rást előkészítő (pozitivista, gazdaság és művelődés-, valamint társadalomtörténeti) iskolák ismertetése után a szerző a könyv második részében a szellemtörténeti iskola törekvései­nek feltárásával jut el tulajdonképpeni tárgyköréhez, ame­lyen aztán mindvégig meglepő biztonsággal, . nyugati szemlélettel és tárgyilagos éleslátással vezeti végig az olvasót. Hosszadalmas lenne az egyes fejezetek ismertetése, e­­zért be kell érnünk azzal, hogy a bennük foglaltak 'változa­tosságára utalunk. A történetírás eseményeinek hátterében az egész ország, az egész magyar nemzet valóban végzetes története vonul el előttünk, ahogy Szekfű Gyufa Rákóczi­­életrajza és Három nemzedék -e, Klebelsberg Kunó mű­velődés-politikai törekvései, Mályusz Elemér, Domanovszky Sándor, Erdélyi László, Hóman Bálint s a jogtörténetírás te­rén 1 imon Ákos, majd Eckhart Ferenc s a többiek munkás­sága az emlékezés vásznára vetíti. Az egyetemes történelem, majd a történelmi segédtudo­mányok művelői után megtaláljuk a könyvben Macartney angol történész munkásságának méltatását is, de a későbbi marxista történetírásnak a két háború közé eső korszakban feltűnő nyomai sem hiányoznak belőle. Megtudjuk példánk hogy a kommunista történész, Molnár Erik álneveken már 1942-ben és 1943-ban terjedelmes munkákat adott ki, s hegy például Eckhart Ferenc, Bónis György és mások miért, ho­gyan lettek a marxista történetírás “útörő -ivé. Várdy Béla professzor műve \ érdekfeszítő olvasmány, tanulságos korrajz, a szaktudós számára nélkülözhetetlen forrásmunka, minden érdeklődő számárax útmutató, hasz­nos kézikönyv, a modern magyar történetírás történetének olyan rendszeres, alapos, minden tekintetben kielégítő mó­don tájékoztató és hézagpótló feldolgozása, amelyik bárme­lyik hazai magyar tanszéken működő történésznek is becsüle­tére válnék.(Külön érdeme, hogy aZ angol szövegbe iktatott magyar szavakat nem torzította el: az.ékezeteket mindig gon­dosan felrakta.) i ■ y Somogyi Ferenc SZERESD ÖNMAGADAT Irta: Kemény Júlia Anna egyedül volt otthon. Ezernyi dolga volt, de sem mi kedvet nem érzett a munkához. Nem tudta megmagya rázni önmagának sem, miért van sírnivaló kedve. Szerette volna leküzdeni rossz hangulatát, de nem tudta. Ekkor jött be h ozzá édesanyja.. Az anyja nem látogatta őt soha ebben a szokatlan órá­ban, de a közeli adóhivatalban volt dolga és arra gondolt, ihogy megnézi, mit csinál a leánya. ,—■ Mi bajod van? kérdezte egyszerűén. < Látom rajtad, hogy valami nincs rendben. I alán összevesztél Lajossal? Vagy tán valahol fájdalmat érzel, mert én ismerlek jól és tu­dom, hogy valahol szorít a cipő . . . Jaj, édesanyám! Igazán nincs semmi bajom. Talán fáradt vagyok, vagy nem aludtam eleget, de nincs sem fáj­dalmam, sem panaszom . . . Ahogy ezt mondod, már magában elárulja, hogy va­lami bánt. Előttem igazán nem kell titkolóznod. Nem jó, ha magadban tartasz valamit. De talán igazad van, ha azt gon­dolod, hogy te már férjes asszony vagy és anyádnak semmi köze a te dolgodhoz . . „ — Dehogy, dehogy! Falán igazad van! Falán jobb, ha elmondom őszintén, mi bánt, mert még ha nem is'akarom i önmagámnak sem bevallani, mégis bosszant, nagyon bosz­­szant valami ... ,—■ Talán tényleg jó, ha elmondod . . . <— Tudod, hogy Lajos együtt járt iskolába Bélával, a doktorral, akit te is ismersz. Én is szeretem Bélát, aki kevés­­beszédű, komoly ember. I e nem ismered az ő feleségét. Ilát. Ila segédápolónő volt a kórházban, ahol Béla dolgozik és si­került ezt a jó fiút férjül megfognia. Ezt nem csodálom, mert el kell ismernem, hogy Ha valóban nagyon szekszi, kí­vánatos nő, akinek jó ízlése van és ahol megjelenik, minden­ki utána néz. Lehet, hogy kicsit kacér is. ,—• Csak nem vagy féltékeny Lajosra? <— kérdezte az a­­|nya gyanakvóan. ,—■ Nem vagyok úgy féltékeny, ahogy az asszonyok fél­tékenyek szoktak lenni, de fáj nagyon, hogy Ila mindig kri­tizál engem a férjem előtt. Valahogyan lekicsinyel és úgy beszél velem, mintha leckéztetni kívánna . . . r— Nahát vágott közbe anyja, de Anna folytatta. ,—■ Hol azt mondja, hogy sok időt pazarolok el azzal, hogy betegeket látogatok ahelyett, hogy pihennék, és önma­gámmal törődnék, hol azt kifogásolja, hogy ódivatúan öltöz­ködöm. Mindenbe beleszól és mindenről kikérdez. Soha nincs megelégedve azzal, amit tgszek, vagy mondok. Érde­kes, hogy amikor ketten egyedül vagyunk, soha qem szól rám soha nem kritizál, csak amikor Lajos jelen van és ak kor o- Iyan fölényes és anyáskodó, hogy én már nem bírom ki! Nem tudom, mit tegyek ellene. Azután,amit szeretnék nem észre venni, úgy látom, hogy koketál Lajossal, még akkor is, ha a férje jelen van. /—< No ugye mégis fején találtam a szeget? Te, leányom, szereted a férjedet és félted attól az asszonytól. 1 alán iga­zad is van! Én nem tudom, de mint anyád, meg kell mon­danom, bogy neked van egy nagy hibád: nem szereted ön­magadat! j . Hogy érted ezt? Soha azelőtt ilyet nem mondtál i nekem! i—< Nem is volt rá szükség! Ugyanis otthon mi, a szü­leid, a családod nem használtuk ki azt, hogy nem szereted és nem becsülöd magadat. Most azonban ijnálló, férjes asszony vagy, férjed nem kezelhet úgy, mint egy gyermeket, hanem, mint felnőttet. A férjed nem vett volna el, ha nem szedetne, de hogyan becsüljön meg, ha te nem értékeled önmagadat? , Csinosan kell öltöznöd is. hogy büszke legyen reád! i—> Ugyan, édesanyám! I <—< Semmi ugyan! Vedd tudomásul, hogy annak az asz­szonynak igaza van! Helytelen, hogy a férjed előtt kritizál té­ged és valószínűleg nem is jóakarattal, de amit mond, abban igaza van. Hitvallásunk szerint szeretnünk kell felebarátain­kat, mint önmagunkat *—■ de nem jobban. <— Nem vagy velem megelégedve? —w Nem, egyáltalán nem! Miért gondolsz te csak árrá, hogy Lajosnak mire van szüksége? Miért nem gondolsz sa­játmagadra is? Miért engeded magad mindenkitől kihasz­nálni? Az is felesleges, hogy állandóan járod a kórházakat és betegeket látogatsz. Van elég sok egyedülálló egyén, aki jobban ráér, mint te. Ha valakit időnként meglátogatsz, aki beteg, az helyes, de még a jótékonykodást sem szabad túlzás­ba vinni. Miért fárasztód magad agyon azzal, hogy mások-DE DOKTOR ÚR ... Kermacsekné elmegy orvosához és álmatlanságról pa­­nazskodik. A doktor altató szert ír fel neki. Amikor ismét eljön, a doktor megkérdezi: Asszonyom, remélem, jól aludt Morpheus karjai­ban? Kermacse kné felh áborodva nézi a doktort és sejtelme sincs arról, hogy Morpheus a 'görög álomisten. Ijedt arccal mondja : <—< De doktor úr, a férjemet Károlynak hívják . . . UDVARIASSÁG A nagypapa Jancsikával, a kis unokával ül a villamo­son. A gyermek a öreg úr ölében ül. Az egyik megállónál gyönyörű fiatal hölgy száll fel a kocsiba és a zsúfolt vil­lamoson helyet keres. Az öreg szakértő szemekkel nézi a nőt és hangosan mondja unokájának: — Jancsikám, te egy igazi kis gavallér vagy. Megle­hetnéd annak a hölgynek a szívességet, hogy felkelj és átadd neki a helyedet. . . RENDŐRI BECSÜLET Morlik fürdő a dalmát partokon közkedvelt. Sok ma­gyar keresi fel, akinek nem jut a nagyobb és drágább he­lyekre. Egy magyar csoport minden reggel kijárt az egyik kis ligetbe és ott töltöttékra napot. Ha hazamentek, minden hulladékot eltakarítottak, hogy másnap a helyet rendben találják. nak szívességet tegyél? Miért zaklat téged mindenki szíves­ségekért? Nem te vagy egyedül a világon és szép, ha szereted barátaidat, de tudom, hogy a szomszédnőd mindig igénybe vesz, hogy vigyázz a gyermekeire, ha neki dolga van. Miért nem vesz egy bébiszittert? Már az iskolában is kihasználtak a társaid. Gondolod, hogy jóságodért szerettek? Dehogy! Csak baleknek tartottak és kinevettek . . . ,/—• Mit tegyek? Igazad van! Most olyan rossz hangula­tom'van, fel kell öltöznöm és elmennem Aranka barátnőm kislányáért az iskolába, mert ő nem ér rá . . . — Kiváncsi vagyok, mi lenne, ha telefonálnál neki, hogy nem érsz rá . . . — Ilyy.pt csak nem tennék! Megígértem neki, hogy el­megyek . . . >—> Igaz, hogy megígérted, de közbejött akadály miatt nem mehetsz el! <—> Gondolod, hogy ezt megtehetném? Hiszen Aranka régi barátnőm és soha többé nem nézne reám, ha Iemonda­—* Próbáld meg! Vedd fel a telefont és mondd meg, hogy nem mehetsz el! nem mehetsz el! Anna félve vette kezébe a telefont és annyira restelíte a dolgot, hogy hangja sírósan hangzott, amikor azt mondta, hogy nem mehet a gyermekért. Aranka csodálkozv akérdezte, mi baja, de ő alig tudott valamit motyogni és végül letette á kagylót. Az anya azután Annára nézett és azt mondta: i—1 Most pedig fel a fejjel! Nem tűröm, hogy ilyen gyá­moltalan légy. Öltözz fel és gyere velem! Az anya elvitte a leányát egy ruhaüzletbe és hiába el­lenkezett, vett neki egy legújabb divat szerinti, testhez simuló, kissé felt űnő ruhát. r— Észre vettem,leányom, hogy férjed mindig jól öltöz-Egyik reggel az a meglepetés érte őket, hogy egy jugo­szláv falusi család nyolc gyermekkel és néhány hangoskodó felnőttel, elfoglalta helyüket. Ez ellen mit sem tehettek, ! hiszen a fürdő nyilvános volt. Amikor harmadnap reggel el­­j mentek a kis ligetbe, meglepetésükre azt tapasztalták, hogy I a jugoszláv bennszülöttek minden szemetet, üres szardínia­­dobozokat, papírzacskókat, papirtányér és pohár hulladékb- I kai, mindenféle szemetet otthagytak. Hozzáfogtak, hogy eltakarítsák a szemetet, amikor hirtelen egy jugoszláv egyenruhás rendőr jött, bácskai fiú volt. Jól beszélt ma­gyarul és azt mondta: r— Atyafiak! Nehogy eszükbe jusson hozzányúlni eh hez a szeméthez. IEn ismerem ezeket a falubelieket H majd én móresre tanítom őket. Nemsokára visszajött egy kis kézi­kocsival és összeszedett mindem otthagyott szemetet, felrak­ta a kocsira és elvitte a jugoszlávok házához és ott a kert­ben, az ajtók előtt és mindenfelé szétdobálta. A gazda ki­jött és nézte, mit történik, amikor a rendőr rászólt: i—i Csak nem képzeli, hogy eltűrjük a maguk visel­kedését. Minden rendes polgárnak ügyelni kell a tisztaság­ra. Ha maga nem ügyel a város tisz'aságára, akkor a saját házánál kapja vissza azt, amit ott hagyott. A gazda »nein mert szót sem szólni a mindenható rendőrnek (ott nem úgy van az, mint Amerikában!) és a bácskai származású magyar rendőr kitüntetést kapott a ju­goszláv rendőrfőnöktől erélyes és helyes fellépéséért. (Senki sem mert panaszkodni rendőri brutalitásról.) NŐI ERÉLY Idős hölgy ütögette a labdát Surrevben, az Effingham Golf Club jályáján. A rétet környező bozótból hirtelen me­zítelen férfi bukkant fel és merészen közeledett a hölgy felé. Az agg dáma megőrizte hidegvérét. — Ön klubtag? <—< kérdezte hangosan. <— Nem, kérem, — szólt a jelenség kissé zavartan, de nem folytathatta . . . Akkor jó! — mondta a hölgy és golfütőjével teljes erővel fejbecsapta a szatirt, aki szaladva igyekezett vissza a bokrok közé, mielőtt valaki elfogja. ÁLLAT ŐRÜLET KalteT Krankheit, CBS televízió tudósító mondja, hogy a kutyák és macskák úgy elszaporodtak Amerikában, hogy az állat-eledelek fogyasztása többszöröse az u.n. bébi éte­leknek. Úgy látszik, bogy csupán az emberek világában létezik a születésszabáTyozás, az állatok szaporodásának gátlását az állatvédő egyesületek és állatbarátok “bűn -nek tartják, f urcsa világban élünk, az szentigaz-. Amikor a nagy élelmiszer márkitokban figyeljük az állateledelek árait, elszörnyüködünk azon, hogyan győzik az emberek e nagy kiadásokat. Node nemcsak az élelmisze­rekben drágák a "kedvenc”-ek tartása. A kutyák és fajcicák kozmetikája és nyírása jóval meghaladja az emberi árakat. Csodálkozva kérdezzük, vajon tényleg olyan tetszetőseid azok a pudlik, amelyeknek testét lenyirják és csupán a fejük búbján tartanak frizurát és a vékonyka lábak végén szórcsomó-szerü zoknikat. Eszünkbe jutnak a mi szép ha­talmas magyar komondorjaink, amelyeket a falvakon meg­hagytak vastag, termésZe'es bundáikban és a kedves, já­tékos, okos kis pulik, amelyek intelligensen őrizték a nyájat és terelték az eltévedt bárányokat, juhokat. Bármennyit is költenek az amerikai hölgyek és urak kedvenc kutyáikra, azok soha nem lesznek' olyan igazi” kutyák, mint a ma­gyar fal u kutyái, vagy a magyar vadászok fajtiszta hajtó ebei. Kutya legyen kutya és ne haszontalan öleb. SZENVEDÉLY A hires filmszinésznőt, aki már ötször vált el, meg­kérdezi a bíróság folyosóján az újságíró: /—■ Kimondta a bíróság a válást? t—i Igen! Ismét szabad vagyok! — válaszolja a hölgy mosolyogva. i—> Volna-é bátorsága öt rosszulsikerült házasság után hatodszor is férjhezmenni? Erre csak kérdéssel felelhetek, mondja a mű­vésznő. — Szívesen jár lóversenyre? ^Szenvedélyes Ióversenyes vagyok! mondja a reporter. ,—' Szokott nyerni is? r—i Őszintén szólva, eddig csak mindig veszitettem . . . <—< Mégis mindig újra játszik . . . ? !—> Hja igen, ez a szenvedélyem! ■ > Akkor úgy van vele, mint én. Látja én is mindig újra férjhez akarok menni. SZERENCSE Az asztaltársaság egyik tagja azt mondja: ~ Mi van veled, Pali, íjaiért nézel ki olyan boldognak? — Képzeljétek, mint rendesen, most is pörölt a fele­ségem, hogy eljöttem ide a törzsasztalhoz és dühében a lakáskulcsot dobta a fejemhez, amit ügyesen elkajrtam . . . A BECSÜLETES EMBEREK A színház diregtora nézi a főpróbát. Egyszer csak megszólal: ■—■ Milyen becsületes emberek ezek az én színészeim. — Miért? Mert a világért sem játszanának össze. MEGKÜLÖNBÖZTETÉS —i Honnan ismered meg, hogy fiatal e a tyúk, amit ebédre főztök? r— A fogakról. ' De hiszen egy tyúknak nincs is foga? De van nekem s ha nagyon rágós a húsa, akkor öreg tyúk volt. Z L RÓZSÁK Marlene Dietrich, az örökifjú művésznő, dalestet tar­tott a párizsi Olympia színházban jótékony célra. Marlene, aki túl van a hetvenen, megtiltotta a fényképészeknek, hogy villanófénnyel fotografálják. Amikor a fotóriporterek ezt nem tartották be, tömegverekedés tört ki és Dietrich titkárát és menedzserét kórházba kellett szállítani. A mentőautók még nem hagyták el a szinteret, amikor valaki a függöny előtt meghajló sztár lábaihoz hatalmas rózsacsokrot dobolt. A dühös Marlene azt kiáltotta a mikrofonba: “A rózsákat is csak azért dobják a lábaimhoz, hogy lássák, le tudok-e hajolni, hogy felvegyem őket. ’ AZ IKER Szálaihoz így szól a főnöke: r— Most van üresedés a vállalatnál. Felvennének az, ikertestvérét. í~* Az ikertestvéremet? <— Igen. Azt, akit tegnap láttam a meccsen, amikoi maga a bácsikája temetésén volt. BÍRÓ ELŐTT Bíró: Az állítja Ön, hogy békeszerető ember? Vádlott: Igen, bíró úr. Bíró: Hogyan lehet akkor, hogy Pistát úgy fejen vágta, hogy elájult? Vádlott: Látta volna bíró úr, hogy milyen békésen feküdt azután, hogy fejbekólintottam. HÁZASSÁGI AKADÁLY Krapcsákot felelősségre vonja a barátja: r— Húsz éve vőlegény vagy. Miért nem veszed már el a menyasszonyodat?-— Ha részeg vagyok, Margit nem akar hozzám jönni józanul pedig én nem akarom elvenni. HANS HERRMANN-t a mull század jeles német festőjét, mint minden híres embert, sok kezdő művész felkereste, hogy kritikát kapjon készülő művéről. Hans Herrmann szeretett segíteni a fia­talokon, ha tehetséget látott bennük, de ha érdemtelennek találta, akkor gúnyosan és érthetően megmondta a véle­ményét. Egy alkalommal fölkereste egy teljesen ismeretlen fes­tő. Addig erőszakoskodott, mig Herrman el nem ment á műtermébe. ^ Ez a nagy művem — mutatott rá egy hatalmas festményre. — Mit szól hozzá, mester? Hans Herrmann megnézte, majd összecsapta a kezét. '— Nem is hittem! Hisz alig van valami kis differen­cia e kép és Rafael Madonnája között . . . ' O, mester — pirult el a festő. — Hát olyan jó? <— Nana >— nézegette a képet. Valami kicsiny kü­lönbség van azért . . . m S mi legyen az? A szélessége nagyobb húsz centivel — válaszolt a mester. De nyugodjon meg, a magassága egyenlő vele... MÉRGES Apróhirdetés az Evening Standardból: Jessica nevű csörgőkígyóm elveszett.-Kérem a meg találót, hogy a közbiztonság érdekében vagy üssön nagyot a lejére, vagy lépjen összeköttetésbe a londoni állatkerttel! HÁZASSÁGI AKADÁLY — Azt gondoltam, hogy hat hónapi udvarlás után el­veszel végre feleségül. — Én is gondoltam erre, de azt hiszem, szakítanunk kell, a szüleim ugyanis egyáltalában nem ellenzik a házaí­ködik és te a három év előtti ócska ruhádban jársz. Ha neki jut rendes öltözékre, akkor a feleségének is jól kell öltöznie ... < De, anyám, én szívesen lemondok róla . . . ,—- Te nem mondasz le semmiről ! Miről mondanál le, ha nincs igényed? Már pedig egy asszonynak igényesnek kell lennie. Én mindig olyan boldog voltam a férjem mellett. Ez az első szívfájdalmam! Ő talán észre sem vette, hogy Ha Ikészakaiva bánt engem . . . Te nagyon szereted a férjedet és félted attól az asz­­szonytól. Nem kell féltened. Légy önérzetes s ha legközelebb j az a nő beleszól a dolgaidba, vagy bíráskodik, szépen és ud­variasan mondd meg neki, hogy nincs szükséged a vélemé­nyére. De mindenképpen fel kell készülnöd arra, hogy fölé­­! nyeskedést elkerüljed. Mint anyád, csak azt tanácsolhatom, hogy szeressed és becsüljed meg önmagadat és ne túlozd el a jóságot. Ne vállalj magadra szívességeket, amelyeknek ! teljesítése meghaladja erődet. Legyen időd pihenni és törőd­ni magaddal. Egy asszonynak kötelessége, hogy mindig csi­nos legyen, nemcsak a férje kedvéért, hanem önmagáért is, mert önmagunkat is kell szeretnünk, ha azt akarjuk, hogy 1 mások szeressenek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents