Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-03-31 / 12. szám

Somogyi Ferenc dr.: NEM HADIZSÁKMÁNY ÉS 1 NEMCSAK EREKLYE A magyar Szent Korona egyre gyakrabban sürgetett visszadásának kérdésével kapcsolatban először is két súlyos történeti tévedésre kell rámutatnunk: 1. ) A magyar Szent Koronát nem az úgynevezett ná­cik Kozták ki Magyarországról és nem is hadizsákmányként került az Egyesült Államok birtokába. j 2. ) A magyar Szent Korona nem Szent Istvántól a ma­gyar nemzetre maradt egyszerű vallásos jellegű ereklye. A Szent Korona magát az alkotmányos magyar nemze­ti főKatalmat és ennek az alkotmányos magyar nemzeti fő­hatalomnak eszmei birtokosát, végeredményben tékát magát a teljesen független, szuverén magyar nemzetet jelenti és jel­képezi. Értelmezését külön államelmélet, a Szent István tuna már bosszú évszázadokkal ezelőtt ekként adta meg: A Szent Korona a nemzet teste: feje az alkotmányos államfő, tagjai az államfenntartó nép tagjai, akik az államfőt egyedül és ki­zárólagosan jogosultak megválasztani, vagy alkotmányos úton, tékát előre megbatározott törvényes alapon kijelölni. A mai Szent Korona, mint ékszer, a legfőbb állami fő­­kalalom alkotmányos átruházásának mindenkor látható jele és elengedhetetlen eszköze volt. A Szent Koronával történt megkoronázás nélkül a magyar trónra törvényesen, alkot­mányosan soha senki sem kerülhetett. II. Józsefet, aki nem koronáztatta meg magát, kalapos királynak hívták. Miután a Szent Koronának ilyen óriási alkotmányjogi jelentősége volt, annak őrzéséről már 1492 óta a nemzet is­mételten maga gondoskodott, de már azt megelőzően sem volt az a király feladata és joga, mint más országban a kirá­lyi korona őrzése. Az Árpád-házi királyok korában, tehát 1301-ig, az ország akkori fővárosában, Székesfehérvárott a társas káptalan, később Visegrádon erre kijelölt külön világi szervek őrizték, 1492-től kezdődően pedig az országgyűlésen megválasztott, két született magyar főúr lett a Szent Korona őre. Közülük később az egyik mindig katolikus, a másik pe­dig protestáns volt. A megválasztott koronaőrök mindig zász­lósorok voltak, akik a Szent Korona védelméhez szükséges haderővel is rendelkeztek. Amikor ez a mivoltuk megszűnt, az országgyűlés kü­lön őrséget szervezett, amellyel csak a két koronaőr rendel­kezhetett. A Szent Korona őrzéséről rendelkező törvények a koro­naőröknek alkotmányos kötelességükké tették, hogy veszély esetén a Szent Korona védelméről a koronaőrség útján hala­déktalanul gondoskodjanak. Ez történt 1944-ben és 1945- ben is. A magyar koronaőrség a két alkotmányos koronaőr parancsára mentette ki a Szent Koronát és a vele együtt Őr­zött koronázási jelvényeket Ausztriába, ahol a fenyegető ve­szély közeledtére - akárcsak Szemere Bertalan miniszter­­elnök 1849-ben Orsovánál .—■ vitéz Pajtás Ernő ezredes, a koronaőrség parancsnoka Ausztriában elásatta. Pontosan tudjuk és az illetékes amerikai hatóságok is tudják, hogy mi, miért és hogyan történt ezután. A Szent Koronát annak őrzésére hivatott alkotmányos koronaőrség parancsnok, vitéz Pajtás Ernő ezredes személyesen és önként adta át az Európában küzdő amerikai haderő főparancs­nokának, hogy őrizze azt tovább mindaddig, amíg Magyar­­országon a teljes szabadság, alkotmányos rend és állami füg­getlenség helyre nem áll. Ebből világosan kitűnik nemcsak az, hogy a Szent Ko­ronát nem a nácik hozták ki és az amerikai hadsereg nem hadizsákmányként szerezte meg, hanem az is magától érthe­tő, miért nem akarja a szabad földön élő magyarság 99 %-a hogy a Szent Korona hazakerüljön. A Szent Korona kiadása az előbbiekben vázoltak után az Egyesült Államoknak u­­gyanolyan szégyene lenne, mint amilyen örök büszkesége marad a híres Koszta-ügy, amelyben az Egyesült Államok 1853-ban hadihajójával sietett egyetlen magyar menekült ki­szabadítására az akkori osztrák elnyomó fogságából, pedig Koszta Tivadar akkor még amerikai állampolgár sem volt. A második pontban említett súlyos történeti tévedés az előbbiek után ugyancsak igen könnyen érthető. Kiegészí­tésül legfeljebb még azt kell megemlítenünk, hogy Szent Ist­ván koronája, amelyet II. Szilveszter pápa 1000-ben küldött az első magyar kiránynak, aki akkor már — ezt külön ki kell hangsúlyoznunk —- a 890 táján kötött vérszerződés alapján harmadik eve uralkodott: a mai Szent Koronának csak a fel­ső része. Alsó részét VII. Dukász Mihály bizánci császár küldte I. Géza királynak azért, mert az 1071-ben, még királyi herceg korában, emberségesen bánt a hatalmába került bi­zánci görög hadifoglyokkal. A két részt akkor összeforrasztot­­ták, így jött létre a Szent Korona mai formája, amellyel pon­tosan 900 évvel ezelőtt mór Szent László királyt is megko­ronázták. Ezt a Szent Koronát viselte az a II. Endre király is, aki 7 évvel az angol Magna Carta kiadása után, 1222-ben a magyar Aranybullával az egész világon először biztosította minden országlakó emberi jogait. Nemcsak hiba, hanem sú­lyos baklövés lenne, ha a Szent Koronát, amely nemcsak az állami önállóság és nemzeti szabadság, de az emberi jogok záloga is volt, éppen most. az emberi jogok hangoztatása i­­clején adnák ki olyan kormánynak, amely Vanik kongresz­­szusi képviselő egyoldalú tájékozottsága szerint is csak vi­szonylag folytat liberális kivándorlási politikát s ha mininrá­­lis mértékben is, de beavatkozik a vallásfelekezetek és nem­~ Folytatás a 6. oldalon w INDIA INDIRA GANDHI BUKÁSA A világ népességi alapon második, területi alapon he­tedik legnagyobb országában, az ázsiai Indiában, amely 1947 augusztus 15 óta, mint a 'British Commonwealth tagja, teljes állami függetlenséggel rendelkező, demokratikus ország: a múlt héten bpnyolították le az általános parlamenti választásokat. Ezek eredményét világszerte különös érdek­lődéssel várták, mert az 1947 óta megszakítás nélkül hatal­mon lévő kongresszusi párt ellenzéke az utóbbi években mindinkább megerősödött. Indira Gandhi miniszterelnök el­len már az előző választások után azt a vádat emelték, hogy megválasztása érdekében visszaéléseket követett el. Ország­­gyűlési képviselői megbízólevelét a bíróság érvénytelennek minősítette, a kongresszusi párt nagy többsége azonban vé­delmére kelt s így a demokratikus alkotmány szellemével el­lenkező intézkedések egész sorozatával Gandhi asszony par­lamenti tagsága és miniszterelnöksége továbbra is biztosít­ható volt. Az ellenzék mozg'ol ódását 21 hónappal ezelőtt úgy bénították meg, hogy az ország egész területén ostromálla­potot ( “state of emergency ”-t) vezettek be. Mint a mostani választások eredménye mutatja, ez az ellenzéknek többet használt, mint ártott. Indira Gandhi miniszterelnök saját választókerületében, Rae Bareliben megbukott. Raj Narain szocialista ügyvéd 177,729 szavazatával szemben csak 122,517 szavazatot ka­pott. A választók többsége megtagadta Gandhi asszony pártjának jelmondatát, amely szerint India Indirával és Indira Indiával azonos. A miniszterelnök bukását következményeiben tovább fokozta az a tény, hogy 50 éves fia, Sanjay Gandhi, aki u­­gyancsak köztisztségre pályázott, 75,000 szavazattal szintén vesztett a Janata-párt jelöltjével szemben. Indira Gandhi el­lenfele, Raj Narain is a Janata-párthoz tartozik. A KONGRESSZUS-PÁRT BUKÁSA Amikor Indira Gandhi megtudta, hogy sajál kerületé­ben veszített, azonnal visszavonta az ostromállapotra vonat­kozó intézkedéseket, ez azonban már késő volt. Elhatározása nem tudta megmenteni a kongresszusi pártot, amely India függetlenségének elnyerése óta állandóan többségi párt volt. A választások végleges eredménye csak később lesz megállapítható, a Janata-párt győzelme azonban máris két­ségtelen, mert az első eredményekből kitűnően az ország­­gyűlés 542 tagja közül 515 képviselő megválasztása biztos. Az újonnan megválasztott képviselők közül 267 a Janata­­párt, 27 pedig a Janata-párttal együttműködő demokratikus kongresszusért küzdő párt tagja, a két párt képviselőinek száma tékát 29^4, vagyis 22-vel több, mint a parlamenti több­séghez szükséges 272. A New Delhiből érkező Iaptudósítások szerint a kon­gresszusi párt bukásához jelentős mértékben járult hozzá az a körülmény, hogy a 68 éves Jagjivan Ram a múlt hónapban kilépett a kongresszusi pártból és megalapította a demokrá­ciáért dolgozó kongresszusi pártot. A kisebb helyi és független pártok 22, a marxista kom­munisták pedig 18 mandátumot kaptak. Az új miniszterelnök a többségi párt vezetője, a 87 é­­ves Morarji Desai lesz. Indira Gandhi máris benyújtotta le­mondását, B. D. Jatti ideiglenes elnök azonban felkérte, hogy az áj kormány megalakulásáig vezesse az ország ügye­it. Saxbe volt indiai követ megítélése szerint az új kormány megalakítása nem lesz könnyű. Általános vélemény, hogy a rezsimváltozás India és Amerika viszonyában javulást hoz­hat, bár külpolitikai téren komolyabb fordulatra nem lehet számítani, mivel a Janata-járt kiáltványa már eleve elköte­lezte az új kormányt a hagyományos indiai külpolitika irá­nyának követésére, amelynek az a lényege, hogy minden ha­talmi tömbtől független óhajt maradni. s ■ . INDIA JELENTŐSÉGE Érdemes rámutatni, hogy India jelentőségével a sza­bad Nyugat közvéleménye alig foglalkozik. Az átlag embe­rek legnagyobb részének csak szerfelett hiányos ismeretei vannak erről a hatalmas országról. Hányán tudják például, hogy a négy őscivilizáció közül az egyik Kr. e. 2500 évvel az Indus-folyó völgyében virágzott? Hányán hallottak arról, hogy az árják, vagy indo-európaiak Kr. e. 1500 évvel özön- Iötték el a mai India északi területeit s azóta Kína után >—< mai megcsonkított területén is a világ második legnagyobb számú népessége két fajtához s nyelvcsaládhoz, az indo-eu­­rópaihoz és a dravidához tartozik? A legtöbb ember azt képzeli, hogy India zárt egység; nem tudja, hogy lakosság 14 nagyobb és 166 kisebb külön­böző nyelvet s ezeken belül több mint 700 tájszólást beszél. Az ország közepén elterülő Madyha Pradesh államban élő s közel 35 millió lakos 375-néI többféle nyelvet és tájszólást használ. A hindu vallást több mint 400 millió ember, a mo­hamedánt közel 50 millió, a kereszténységet majdnem 15 millió követi, de több más vallás is milliós tömegeket vallhat magáénak. Az, utóbbiak közül főként az indus és a mohame­dán vallás elemeit egyesítő szikhismus követői vannak so­kan, 8 milliónál is többen. A Kr. e. 500 körül keletkezett jai­­nizmus több mint 2 millió híve arról nevezetes, hogy semmi­féle húst nem fogyaszt. A valamikor egész Indiában uralko­dó buddhizmusnak is több mint egy millió követője akad. A zömmel mohamedán vallású indiaiak 1946-ban kü­lönváltak és Pakisztán néven önálló államot alapítottak, a­­melynek egyik része a mai Indiától keletre, a másik pedig nyugatra esett. A keleti rész néhány évvel ezelőtt szakadt el a nyugatitól és Bangladesh néven új állammá lett. Az idősebbek még jól emlékezhetnek Gandhi szabad­ságmozgalmára, amely 1947-ben végül is meghozta gyü­mölcsét, mert India önállósult. Az alkotmányozó országgyű­lés 1950 január 26-án Indiái független köztársasággá nyilvá­nította. Kormányának első feje, miután Gandhit 1948-ban meggyilkolták, annak legközvetlenebb munkatársa. Jawahár­iái Nehru lett, akinek kongresszus-pártja óriási többséggel győzött. Amikor Nehru megbetegedett, majd meghalt, utódja 1961-ben Lal Bah adur Shastri lett, aki ugyancsak Gandhi közvetlen munkatársa volt. Az ő halála után Jawaharlal Nehru leányát, Gandhiné Indirát választották miniszterel­nökké (ürának csak a neve azonos a szabadsághősével), a most 81 éves Morarji R. Desait, aki szintén Gandhi legköz­vetlenebb munkatársai közé tartozott, az ő kedvéért mellőz­­ték. Indira Gandhi 1917 november 19-én Allaha badban született, sokat utazott külföldön, Amerikában is járt. Hiva­talát 1966. január 24-én vette át s novemberben már azzal vádolták, hogy túlságosan szolgai módon teljesíti az Egye­sült Államok kívánságait. A hindu tüntetők már akkor meg­rendítették a bizalmat kormányzata iránt. AZ UJ MINISZTERELNÖK Desai Indira Gandhi kormányában miniszterelnökhe­­lyettes és pénzügyminiszter volt (korábban kereskedelmi mi­niszterként teljesített szolgálatot), 1969-b en azonban, ami­­k r a kongresszusi párt régi irányú vezetésével ellentétbe ke­rült, ellenzékbe vonult s a Janata-párt feje lett. Az utóbbi i­­dőben 18 hónapot töltött politikai fogságban. Desait a volt ellenzéki pártok vezetőiből alakult bizott­ság jelölte a miniszterelnökségre. Ennek megtörténtével a most már többségi párt törvényhozói a parlamentbe siettek s az épület csarnokában Desait egyhangú határozattal vezető­jükké nyilvánították. A Janata-párt tagjai lelkes éljenzéssel ünnepelték a formálisan is megválasztott vezérüket, az azon­ban a híradások szerint még csak nem is mosolygott. Desai rendkívül fegyelmezett aszkéta és tekintélyt tartó egyé­niség. Szilárdan kommunistaellenes. Már a választási har­cok során qélzásokat tett arra, hogy mint az ország vezetője, visszahúzódik a Szovjetuniótól, de más irányban sem vállal lekötelezettséget, megőrzi az ország teljes függetlenségét. ZAVARGÁSOK PAKISZTÁNBAN A pakesztáni országos választásokon március 7-én a ha­talom birtokában lévő Zulfikar Ali Bbutto pártja győzött, pe­dig az Asghar kán vezetésével küzdő ellenzék pártja, a pa­kisztáni nemzeti szövetség olyan erős propagandát fejtett ki, hogy a megfigyelők a kormány-párt bukását szinte biztosra vették. Az ellenzék nem tudott vereségébe belenyugodni, Bhutto pártját visszaélések elkövetésével vádolta és új vá­lasztás megtartását sürgette. Az ezzel kapcolatos tüntetések sok helyen zavargásokká fajultak. Faridul Haque, az ellen­zék szóvivője, sajtóértekezleten azt állította, hogy a tüntetők és a rendőrség összeütközései következtében 50 haláleset és 400 sebesülés történt. A kormányhatóságok ezt az állítást megcáfolták. A kát napon át folytatódó zavargások következtében a kormány Karachi harmadrészét, a korábbi főváros két mun­kásnegyedét, Landhit és Sindet katonai megszállás alá he­lyezte. Ezekben a kerületekben este 8 órakor zárórát szabtak l:i. Az intézkedésnek az volt az oka, hogy a tüntetők két ál­lami tulajdonban lévő gépkocsi összeállító telepen, egy mo­ziban és több magánépületben gyújtogatni kezdtek, néhány gépkocsit is elégettek. Az ellenzék állítása szerint százakat letartóztattak A kormány hivatalos közleménye csak az ellenzék or­szágos vezetőjének, Asghar kánnak és öt társának őrizetbe­vételét említi. PERK POLGÁRMESTER TÁVIRATA Ralph J. Perk polgármester szombaton reggel a követ­kező táviratot küldte Zbigniew Brzezinski biztonsági elnöki tanácsadónak: Dear Dr. Brzezinski : As Mayor of Cleveland with the largest Hungarian-A- merican population in the World I want to voice my opposi­tion to any action that would return the St. Stephen Hun­garian crown to the present Government in Budapest. Ralph J Perk Mayor of Cleveland Egy távirat-másolatot elküldött Congressman Vaniknak is. MEGÜTKÖZÉS ÉS FELHÁBORODÁS Március 26-án a clevelandi Plain Dealer első oldalán a magyar Szent Korona képével Brazaitis J. Thomas tollából “Vanik pressing U. S. to return Magyars’ crown” címmel cikk jelent meg, amely városszerte általános megütközést és felháborodást keltett. Ralph J. Perk polgármester már 10 órakor tiltakozó táviratot intézett Carter elnök külügyi ta­nácsadójához s annak másolatát Charles A. Vanik kong­resszusi képviselőnek is megküldte, mivel a cikk az ő nyilat­kozatán alapult. Délután 2 órakor a Clevelandben székelő 14 országos magyar szervezet vezetői tanácskoztak és ennek eredménye­ként egységes táviratot küldtek Carter elnöknek, Vance kül­ügyminiszternek és Brzezinski nemzetbiztonsági főtanács­adónak. Vanik kongresszusi képviselő vasárnap délután fogadtá a clevelandi magyarság népes, több mint 60 tagú küldött­ségét, amelynek nevében Murár Béla, nt. Endrei Ferenc presbyterian lelkész és dr. Eszterhás István fejtette ki a ma­gyarság álláspontját. Vanik ígéretet tett, hogy a kérdést új­ból áttanulmányozza és az amerikai magyarság képviselői­vel részletesebben is megbeszéli. Vanik ilyen értelmű nyilatkozata alapján a hétfő délre tervezett tüntetéstől a clevelandi magyarság képviselői elte­kintettek. A magyarság egységes állásfoglalásán kívül ki kell emelnünk Oakar Mary kongresszusi képviselő megnyi­latkozását is, aki Perk polgármesterrel és Voinovich me­gyei biztossal együtt a magyarság érdekei mellett szállt síkra. A clevelandiak tiltakozásai közül külön ki kell emel­nünk Fördös Egon táviratát és levelét, amelyet mint Vanik egyik választója intézett a kongresszusi képviselőhöz, hogy tájékoztassa tévedéséről s közölje vele, hogy választói és A- merika érdekeit helytelenül képviseli. Vasárnap este dr. Nádas János a WZAK rádión dr. Somogyi Ferenc professzort szólaltatta meg a Szent Korona jelentőségével kapcsolatban, Somogyi Léi pedig ft. dr. Kólái Zoltán levelét olvasta fel angolul, amelyet a Plain Dealer szerkesztőjéhez írt. A MAGYAR ÚJSÁG LEVELE A PLAIN DEALER SZERKESZTŐJÉHEZ lo the Editor of the Plain Dealer: The article on the Magyar's Holy Crown which appeared in your paper on Saturday caught much of the Hungarian community of Greater Cleveland by surprise. Congressman Vanik s misguided statements and ill-conceived recommen­dations regarding the return of the Holy Crown to Hungary demanded and promptly received an over-whelming, orga­nized and vehement reply by all concerned citzens of Hun­garian Heritage as well as by others who believe in the cause of freedom in Eastern Europe. However, we believe some comments and corrections are in order. ^Vaniks premise seems to be that the return of the crown might help the government of Hungary move toward a mo­re independent stance and regain some of her freedoms. Unfortunately, the return of the crown would only fuel the propaganda machine of the communist block, much as did the Helsinki agreement of the recent past. The Holy Crown is a symbol representing a thousands years of Christian, independent, sovereign rule in Hungary and as such its possession symbolizes legitimate goverment in Hungary. Return of the crown to the communist government of Hungary would not only give that government a claim to historical legitimacy, but would eliminate a very effective bargaining tool America could use to support the cause of Human Rights in Hungary. In reporting Vanik s statements, the author of the Plain Dealer article made a number of serious historical errors: 1. The crown was not war booty plundered by the Nazi forces at the end of World War II. The crown was turned over to the U. S. by the “Constitutional Crown Guard” of Hungary, an independent government body in existence since 1492, with the sole purpose of guarding the integrity of the crown. According to the recognized Hunga­rian American historian, Dr. Ferenc Somogyi, the crown guard placed the crown, along with a number of saintly relics, in the hands of U. S. officials with the agreement that only upon the re-establishment of a democratic form of go­vernment in Hungary could the items be returned. 2. The crown is not simply a relic of the past, to be valued only for its craftsmanship and worth as an art piece. The above comments, we hope, have made this abundantly clear. We regret Congressman Vanik chose to take this stand with regard to the crown. Cangressman Oakar and Mayor Perk, to name only a few from here in Cleveland, as well as many other prominent personalities across the nation, were quick to come out against Vanik s stand in favor of re­taining the crown in the U. S., maintaining the commitment made to the Hungarian people and the cause of freedom. We spoke with Congressman Oakar and others and conclu­ded that only with our immediate actions in appealing to the conscience of our public officials could we further the cause of freeedom. We hope the Efuman Rights statesments of President Carter apply equally to Hungary and that the administration s ac­tions with regard to the Magyar’s Holy Crown do not betray the cause of freedom, in Europe, or here in America. Sincerely Rev. Er. Kótai Zoltán S. T. D. 1977. MÁRCIUS 31. EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent VOLUME 67. ÉVFOLYAM _ NO. 12. SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents