Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-01-13 / 2. szám

4. OLDAL MAGYAR ÜJSAG 1977. JANUÁR 13. MAGYAR CSERKÉSZHÁZ ARGENTINA FŐVÁROSÁBAN Tiszteletet parancsoló áldozatkészséggel jött létre, szin­te téglát téglára rakva, az argentínai magyar cserkészek II. Rákóczi Ferencről elnevezett áj otthona Oíivoson, Bue­nos Aires egyik fontos városrészében. Már maga a név megválasztása is gondviselésszerű. Ugyanis az a rozzant faház, melynek kiugró emeleti ablaka mögött Rákóczi élt Rodostóban, ■— nincs többé. Tollas Tibor járt ott legutoljá­ra, de már csak az alapokat láthatta, mely bői egy követ az újonnan épült cserkészháznak ajándékozott emlékük De a Márvány-tenger partján Iealkonyult kuruc csillag sokezer kilométerrel még nyugatabbra, olyan magasan ra­gyog, hogy könnyes lesz tőle megannyi magyar szempár _< Ausztriától Ausztráliáig. Mert fiataljaink így fogják az egész földkerekségen hírül vinni, hogy Rákóczi messze megelőzte az ekuménikus mozgalmat, a felekezeti megértést, mely utá­na két és fél évszázaddal napjainkban, kezd ismét bonta­kozni. Túltett valamennyi dollármilliomos filantrópon, ami­kor millió holdnál is nagyobb családi birtokát feláldozta népe szabadságáért i—< jóllehet azt le sem vonhatta az adó­ból, mint ahogy mostanában dívik .. . Olivos, a 3 milliós argentin főváros egyik szép város­része, valamikor olajfaültetvény volt. Ezentúl azonban a Rákóczi cserkészházban és egész Buenos Airesben e névhez méltóan “szép levegő” árad. Hiába porlad idegen uralom alatt a Nagy Fejedelem a kassai székesegyházban; hiába nyugszanak Rodostó görög templomában Mikes Kelemen és társainak csontjai, mert Olivosban új, kuruc lendülettel immár modem cserkészházban folyik a munka, a szebb magyar jövő építése. A helyi öt magyar cserkészcsapat részvételével avatták fel ünnepélyesen az olivosi központot. A Magyarok Nagy­asszonya, Szent László király és leánya Szent Piroska, va­lamint a Kinizsi Pál és a Pannónia Sacra cserkészcsapatok és a szülők együtt énekelték a cserkészindulót. Majd felol­vasták a Magyar Cserkész Szövetség elnökének Dr. Né­­methy Györgynek levelét, melyben méltatta Argentina ma­gyar cserkésztársadalmának áldozatos, szívet-Ielket melen­gető munkásságát, amellyel a legnagyobb pénzromlás köze­pén is képesek voltak új cserkészhajlékot építeni és ismer­tették Bodnár Gábor Ügyvezető Elnök üdvözlő táviratát. A II. délamerikai cserkészkerület parancsnoka, Nt. Hefty László ev. lelkész Rákószyról, mint a hűség minta­képéről szólott: “Az egykori rodostói Rákóczi házból való követ azért helyezzük elhúnyt cserkésztestvéreink névtáblái közé, hogy arra a hűségre emlékeztessen, mely a Nagy Fe­jedelmet minden földi értékének feláldozására késztette, hogy népének szabadságát szolgálja. “Istennel a hazáért és szabadságért” volt a jelmondata. “Házépítő” Zombory István öregcserkész köszöntet mondott mindazoknak, akik akár építőanyaggal, akár ön­kéntes fizikai munkájukkal a ház megteremtéséhez segítsé­get nyújtottak. Majd az egyes csapatok, a kerületi titkár, a regős együttes vették át szobáik kulcsát. Id. Papp Jenő, r f - i\T, «m-úi - m— ö l Nct^y iciílctCd lenijei i.ÍlCJTcl.lttel c*-iU.ictJl ucuai uuau.y Pál érdemeit; az elhúnyt nem csupán résztvett az építkezés­ben, hanem jelentős adománnyal is hozzájárult a költsé­gekhez. Miután Ft. Domonkos László, a Pannónia Sacra csa: jrat parancsnoka felszentelte a Siráky emléktáblát, kezdetét vette a “magyar elcuménia” istentisztelet, melynek során Nt. Szabó Imre ref. lelkész is csatlakozott a már említett lelki­pásztorokhoz. A lélekemelő házavatási ünnepség után a Hungária Egyesület termeiben asztalhoz ültek a megjelentek azzal a jóleső érzéssel, hogy a magyar cserkészet külföldi 30. évében Oíivoson impozáns emeletes cserkészházból foly­tatja ifjúságunk azt a missziót, melyről Rodostó köve be­szél .. . Báchkay Béla PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége keretében mű­ködő Irpdaíom Tanács a Lehel irodalmi díj alapítójá­nak megbízása alapján és az alapítvány jövedelméből irodalmi pályadíjat tűz ki. Magyar nemzetiségű vagy magyar eredetű irók olyan magyar nyelvű irodalmi vagy tudományos értékű kiadatlan művei kerülnek jutalmazásra, amelyek tárgyuknál és fel­dolgozásuk módjánál fogva alkalmasak arra, hogy a ma­gyarságnak a keresztény szellem, a nyugati kultúra és a magyar haza védelmében betöltött évezredes szerepére fényt vessenek és hozzájáruljanak e szerep tudatosításához és is­meretének terjesztéséhez. A pály adíj 800 USA-doIIár, melynek odaítélése felől az “Irodalmi Tanács” által választott háromtagú bíráló bi­zottság dönt. Ha egyetlen pályamű sem felel meg a fenti követelményeknek, a pályadíj nem kerül kiosztásra. Kivéte­les esetekben két egyenértékű pályamű szerzői között a pályadíj megosztható. A díjnyertes mű (művek) kiadásáról az Irodalmi I a­­nács” gondoskodik. A szerzőt munkája kiadásából, vagy annak bármily módon való felhasználásából származó tiszta jövedelem 50%-a illeti meg. Ezzel szemben a szerző, a pályadíj felvételekor, köteles szerzői jogairól az alapítványt kezelő intézmény javára lemondani. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A pályázati határidő 1977 május 31. A névtelen pálya­munkák *-* a szerző nevét és címét tartalmazó zárt, jeligés borítékkal együtt —. három gépelt példányban Lehel Iro­dalmi Díj ’ titkársága, 00193 Róma, Via dei Corridori, 48. (Ufficio Unyjierese) címre, küldendők. rtrtriririt TÁNCESTÉLY DETROITIBAN A Detroiti Társadalmi és Atlétikai Club január 15-én szombaton tartja a Magyar Házban WILD GAME DINNER táncestélyét. A zenét Bodó Lajos és zenekara szolgáltatja. Belépődíj személyenként $6.50. Érdeklődők hív­ják a következő telefonszámot: 554-9459 vagy 833-6887. Gyimesy Kásás Ernő: BARÁTI BESZÁMOLÓ ÉVFORDULÓINK ESZTENDEJÉBŐL A barátság A barátság olyan, mint a virág, amely fényt, harma­tot, földet talajt meleget hangot, írást igényel s ha nem ápoljuk: elszürkül, hétköznapokba vész. Mert maga a “lét” is igényes. Barátot szerezni nagyon nehéz, megtartani még nehe­zebb. Szabad-e útat hagyni a barátság elröppenéséhez pusz­tán csak azért, mert néha alig hallunk egymásról- A falvak, városok és országok határait átnőtte az idők bonyodalma. Sokkal messzebb lett a messze. Eltöprengünk ezen karácsonykor, újévkor; összegez­­getjük, egyeztetgetjük lelkiismeretűnkkel is, mégis jó, ha nyaranta egy levelezőlap, vagy cifrabetűs nyomtatvány (ka­rácsonyi kártya) születik belőle. Be kell vallanom, levelekben nagy adósság van mö­göttem. Hetenként 17 újságot kellene átolvasnom, havonta legalább 1 50 levelet, megannyi reklámot, köriratot, ado­mánykérést, meghívót kellene megírnom. Tengermosta partjaink között húsz és kétszáz éveket ünnepeltünk, saját portámon pedig tudomásul kellett ven­nem, hogy április 15-én betöltöttem a 75. esztendőt. Bácsi lettem nemcsak a szép lányok között, hanem a pocakoso­­dásnak indult “fiúk között is. Ennek már fele se tréfa! Azt mondják, minden kornak megvan a maga szép­sége. Igyekszem tapasztalni, hogy van ebben némi igazság: ehhez a kurta élethez kezd az ember ragaszkodni. Próbál­gatjuk menteni a menthetőt, amit megszereztünk üggyel-baj­­jal. Az amerikai aranykornak ( golden age”-nek) nevezi ezt az időszakot, bár az is lehet, hogy csak tört-aranyra gondol. Te is, én is elmélázhatunk ezen, én mégis azt szeret­ném, ha részletesebb hírt kapnánk arról: Mi van veled, pajtás? Évekkel ezelőtt ilyen című körlevelet is intéztem mű­vészeinkhez. írjál, írjatok! A magam részéről a soraim ele­jén írottakra hivatkozva magunkról -—- magunknak sze­retnék erre az életszakaszt záró esztendőre visszaemlékezni. Ki-ki válogassa ki belőle azt, ami leginkább érdekli. Az évfordulót (Amerika születésének 200. évforduló­ját) a Művészvilágszövetség kiemelkedően szép képzőművé­szeti kiállítással elsőnek ünnepelte. Tíz hónapig készültünk rá. Kalif ornia egyik legszebb múzeumát sikerült bará­taink segítségével — megszerezni rá. A kiállítás tehetségeink diadala volt. Háromszáz méternyi hosszú falon, hangárma­gasságú térségben 139 “külföldön élő rnagyar művész mun­káját mutattuk Hat hét alatt 78.000 látogató nézte meg az anyagot s dz ünnepi megnyitón i—< géppel számlálva >— ezer résztvev- gyűlt össze, akiket — adakozóink jóvoltából I — pezsgővPj borral, magyar szendvicsekkel láthattunk ven- 8 I dégül 12 Too meghívó kiküldése után belépődíj nélkül. j .gyedül mindezt dehogy tudtam volna megrendezni! j bűvészeinken kívül nem hagyhatom említés nélkül Szöré­nyi Éva, Szombathelyi Blanka, Szathmáry Lajos, a Ferencz­­házaspár, B. Tarló Katalin titkárnőnk, Orbán Ferenc, Sil­­bernhorn Tibor, T óth István, Kézdi Kovács Elemér, Bényey Zoltán, Dobay Zsuzsa, Chánky Margit" nevét. A múzeummal a kezdő kapcsolatokat Fényes Mária j létesítette. A múzeum igazgatósága igen szép elismerő le- I vélben igazolta a példátlan magyar sikert és közölte velünk, I hogy a múzeum kapui a jövőben bármikor nyitva vannak részünkre. Los Angeles város vezetőségének aranypecsétes j díszoklevele bei ámázva műtermem falán függ, mint ahogy! i Hollywoodé is. j Érdemes megjegyezni, hogy a közös tehermegosztással j viselt költségek összege 7500 $-t tett ki. Köszönet érte ma­gyar társadalmi résztvevőinknek és kiállítóinknak Ausztrá­liától Dél-Amerikán. Európán, Észak-Amerikán át Afrikáig. New Yorkban az 1976. év folyamán három kiállításon mutatkozhattunk be, a negyedik kiállításra a XVI. Magyar T alálkozó keretében az Árpád Akadémia képzőművészeti osztályával együtt november végén került sor. A Székelyföld meglátogatása Eszterrel való megegyezés szerint 75. születésnapom alkalmával került sor szülőföldem, a Székelyföld megláto­gatására. 40 éve voltam utoljára Sepsiszentgyörgyön, ahol még akkor élt tanítómesterem, Gyárfás Jenő. (Műterme ma múzeum.) Szüleim sírjához is első ízben tehettem kegyelet­látogatást a református vártemplom tövében. A Benedek Elek rokonság tagjait, a kisbaconi kúriát (ma “emlékház ) ugyancsak tervbe vettük. Pesten, Nagykőrösön is kiterjedt rokonság várt bennünket a barátokon kívül. A magyar szé­kesfővárosban húsz éve nem voltam. Érthető, hogy a nagy útra, amelyet a nyugat-európai művészeti központok meglátogatása is megnövelt, alaposan fel kellett készülni, hiszen ez valóban hetedhét ország. Meg­írták többen is, hogy jól tömött pénztárcával érkezzünk. Ki­oktatott bennünket a tv is a “travellers check”-re vonatko­zóan, de amint később kiderült, azt is csak imitt-amott fo­gadták eh Borravalónak bőven vittünk vadonatúj egydollá- ] rosokat, amelyeket azonban, bár gyűretlenek voltak, hódolat j nem kísért. A dollár becsületét ugyanis túlontúl lebecsülték, j Kiderült, hogy a legolcsóbb ország Amerika. Ezt egyébként elmondta a New York Tmes valutaioldala is. Csupán a líra szó Igáit a a becsületet. Az utazás leggazdagabb része a készülődés volt. Esz­ter a farmer-nadrágok méreteit számolta át inchről centi­méterre, én a mérföldeket kilométerekre. Az utóbbihoz ren­geteg térkép kellett. Festés helyett térképeket rajzoltam, köz­ben azonban hogy lett volna érdekes a sok-sok név: Nagy­bacon, Tekerőpatak, Kénos, Barátos, Peselnek (most Cso­­makőrös), Gyilkos-tó, Görgő, Szemerja, Apáca, Bálványos­vár, Pürkerec, majd Szigetmonostor, Szentendre, Disznófő, Budafok, DömÖrkapu, ízbég, Schwechat, Bruck, Schon­brunn, Leoben, Udine, a velencei Szent Márk-tér, I úrin. Genoa ... Eltört a lábam Július 4-et írtunk, Amerika születésnapja volt. Az or­szág 200 éve ezen a napon nyerte el függetlenségét. A dia­dalünnep középpontjába 78 ország vitorláshajói hozták a világ minden tájáról az üdvözleteket. A vitorlás egyedülálló szépsége a régi romantika tükre, festők kedvence, az emberi küédelem séimbóluma. Nem volt ritka a százméteres, öt emelet magas hajó. Az angol és az amerikai haditengerészet egységeiből is ízelítőt kaptunk. A fényképezést mindenütt megengedték. A városközépet több millió ember özönlötte el, az autóútakat lezárták. Ágyú­dörgés, tűzijáték káprázatában, a béke jegyében ünnepelt az ország. Mindez útunk előjátéka is volt. Napok múlva elektro­­fülkéken át motoztak, kutattak bennünket detektívek, kis­asszonyok. hogy el ne lopjuk a gépet. Eszünk ágában sem volt. Aztán a 450 utassal együtt bepréselődtünk a repülő­gépbe. Vigaszul szüntelenül etettek bennünket. Mire elin­dultunk, Európában már virradt. (Jó is volna!) Forróvizes törülközőket osztogattak, a légitündérek, eloltani a cigarettákat és egy nyekkenéssel földet értünk. Frankfurt! Átszállás, indulás 4-5 óra múlva. Felhívtam a helyi magyar művészeket, de az idő lassan közelgett. Bu­karest felé már csak tizednyi utas indult. Az ember már fél­úton kóvályogni kezd. Inni kellene valamit. Az utas azonban a fizetés elől könnyen meglóghat, ezért ideiglenes oszlopok­ra szerelt kötelekkel szövevényes úton terelték a pénztár felé. Egy ilyen micsodában megbotlottam s velem együtt az egész szerkezet megingott, ólomlába ráesett az enyémre 1—1 és kéthelyen eltörte a lábam. Vastag szemüvegem nem oda mutatta a padlót, ahol volt. Becsapott a többfókuszos. Minek becésgessem a tényeket a röntgentől a mankóig? Az útitervbe ötkilós gipsz csúszott r— térdig fehérben. Sepsiszentgyörgyön Sepsiszentgyörgyön nincs repülőtér, vonat szelte át a Kárpátokat. 68 $-ért Bukarestben pihentük át az éjszakát, de aztán másnap a szép múzeum sem maradt ki. Vicináli­son vonatcserével éjfél lett, mire hazaértünk. Egy jó lélek leemelt, mint valami zsákot. A pokoli sötétben zuhogott az eső. A vonat hosszú volt, az eleje valahol kint állt meg és fittyet hányt az állomásnak. Bukarestben bot helyett eső­ernyőt vettem. Ha nem nyitom ki, agyonver az eső. Ha nincs támaszom, eltöröm a másik lábam is. Végre akadt egy vas­­útas. A pislákos váróteremben katonák szorongtak. A fiak­­keresek kihaltak, a taxikat elfogták a szemfülese k. Meg­érkeztünk. A vasútas oroszul felelt. Másként rajzoltam meg a tervet otthon, mint ahogy itthon lett. A vasútas ránézett a kövér csomagokra. Végigmért. Kicsit gúnyoskeserűen megjegyeztem: azt hittem, másként látom viszont szülőföldemet (diákok zászlóval, rokonok öle­léssel, öreg osztálytársak parolával). A vasútas kiértékelte az éjfélt: megszólalt magyarul. Ö a fogadó bizottság! Tele­fonált a barátjának. Mi csak szállóban lakhatunk. Kisvár­tatva taxi jött. Modern hotelba kerültünk. Még a meleg vizet is rákapcsolták. Reggel kinéztem az ablakon: a tizedik emeleten voltam. Szemem-szám elállt. Új, modern váror született, de a régi tűzoltó-toronyra ráismertem, az köszön­tött. Diadalnapok jöttek. Könnyek a sírnál, kiöregedett ba­rátok, ráncba borult rokonok, múzeumgondnokok, kiállítá­sok, az öreg Mikó-koIIégium. Kinyíltak a szívek. Lassabban megy a lépés De hátra volt még az Üllői-úti klinika s a gipsz. Régi házam, átalakított műtermem dédunokák csengő-bongó zsi­vaja közben tárta ki melegét. Elvitt a taxi fel a Várba is. Belül, a Palotában képmúzeum az. Az utcák nyüzsgésén át nem sokat láttam. Sokkal többet ott is “belül”, a sze­­retetbőh , Az ablakon át láttam egy mamát. A háború végén bajba került a szépnem . Annak a mamának tündérszép, hamvas bőrű, 16 'éves lánya volt. Kerülgettem is kicsikét, mert légő-szolgálatos voltam. Házam rejtekén a műte­rem-öltöző a veszélyben jó rejtekhelynek volt mondható. Felajánlottam az aggódó mamának. Megsértett! Kecskére káposztát nem bízunk! Pedig sohasem volt szakállam. Neves művészekkel is találkoztam mind a hét ország­ban. Benne volt ez a tervezetben. (Zsögödön utolszor fog­hattam kezet Nagy Imrével.) Hátra volt még Bécs, Mar­seilles, Párizs, Zürich, hiszen megleveleztük. —< Törött Iábbad akarod végigvonatozni Európát? — kérdezte a párom. Igen ^ mondtam, — a terv így készült. A mankóval nem sikerült a barátság. Kaptam ajándék­ba egy ezüstnyelű botot. Meg akartam nézni a Louvre, a Grand Salon, a Follies, a Maison de Beaus’ Art képeit; lássuk, hol tart a művészet. Szobám a Caffee de la Paix felett ki volt fizetve. Itt borogatunk, vagy a vasúti, fülkében, egyre megy. Aztán majd Zürichben randevúzunk. Tartsunk szót! \ Sípcsontom begyúladt a kötés alatt. Nekem nem kell. Welcome home! —> köszöntött az útleveles. New Yorkban voltunk. Egy kolléga annak idején azt mondta: valahol mindig belecsúszott a madzag 1—> bocsánat a gatyába, de azért kidobni nem kell. A professzor lefűrészelte a gipszet, elektrofürösztést is kaptam. Csupán lassabban megy a lépés. Egynél több oka volt ennek. Három kiállítás rendezése még készületlen volt. Közben megsárgultak a levelek. Megküzdöttem. Magam sem tudom, hogyan. Színekkel dolgozunk. Szürkével, arannyal. Az élet bő­sége ez! A vers mondja, nem én: gyere te is, pajtás! Boldog újévet! ÉLETMENTŐ KIRÁLY Carl XVI Gustaf svéd király stockholmi palotájának parkjában sétált, miközben kutyája szimatolni kezdett s a királyt egy hóbuckához vezette. A 50 éves uralkodó a hó alatt könnyedén öltözött, eszméletlen nőre bukkant, akit azonnal bevitt a palotába, ahol aztán családjának tagjai keltettek életre. A nő egy 21 éves egyetemi hallgató volt Hong Kongból. Fagyási tünetekkel kórházba szállították. Az orvosok megállapítása szerint ha még további félóráig kint­maradt volna, nem lehetett volna már megmenteni. A király lett a megmentője. I« ! SZELECZKY ZITA ■ü ■g .. T * uj lemeze I “KIS TESTVÉREIM. MAGYAR GYERMEKEK” I A legszebb magyar gyermekversek, altatódalok, mesék, jí színes csokorban! Idegen iskolában, környezetben fel­­« nőtt gyermekeink a mesevilág hangulatán keresztül * szeretik meg szép anyanyelvűnket és válnak lélekben ^ magyarrá! —- Tartalmában, művészi és technikai kivi­* telezésben ugyanolyan magyar és nívós lesz ez a lemez is, mint az összes eddig megjelent SZELECZKY­­Iemez.- OKVETLENÜL RENDELJE MEGl ~ A lemez ára 7 dollár. Kezelési és szállítási költség 75 cent, külföldre 1,50 dollár. Kalif orniai rendelők 6% -os adót számítsanak hozzá. Cím: ZITA LEMEZEK, 3475 La Sombra Dr.-, HoIIyood, California 90068. Tel.: 851-4774 PUERTO RICO KÉRDÉSE Ford R. Gerald elnök a minap újból felvetette Puerto Rico viszonyának kérdését az Egyesült Államokhoz. A szi­get az 1898 december 10-én kötött párizsi békével került az Egyesült Államokhoz. Az amerikai-spanyol háborút köve­tően eleinte katonai kormányzás alá került, 1900-ban azon­ban McKinley elnök a Foraker Act alapján már polgári kormányzót nevezett ki a puerto-ricoi közigazgatás élére. Később a Jones Act amerikai állampolgárságot adott Puerto Rico lakosságának. 1948-ban a kormányzót már szabadon választották. 1951-ben Puerto Rico népe elfogadta az új alkotmányt, amelyet a Kongresszus 1952 július 1-én jóvá­hagyott s amelynek alapján július 25-én Puerto Rico ön­­kormányzattal rendelkező, de nemzetközileg az Egyesült Államok közösségéhez tartozó (commonwealth) állam lett. 1967-ben Puerto Rico szavazati joggal rendelkező la­kóinak 60.4%-a a commonwealth-kapcsolat fenntartása mellett foglalt állást, 38.99o-a azt látta volna jobbnak, ha Puerto Rico az Egyesült Államok tagállama lesz. 0.6%-a oedig teljes önállóságot kívánt. A közelmúltban megválasz­olt kormányzó tagállamként az Egyesült Államokhoz való csatlakozás híve. Ford elnök részéről ez tette időszerűvé, rogy a régóta vajúdó kérdést újból felvesse. Az új kor­­nányzónak azoníran az a véleménye, hogy Puerto Rico né­pének külön népszavazással kell erre vonatkozó elhatározá­sát meghoznia, mert az ő megválasztásakor csak kormány­át választott, de nem a csatlakozás kérdésében döntött. A csatlakozás gondolatáért Carter választott elnök tem nagyon lelkesedik. Az a véleménye, hogy előbb Puerto Tico népének kell döntenie. Mások, mint például Jackson ■zenátor, abban látnak nehézséget, hogy Puerto Rico csat­­akozása esetén az ottani spanyol nyelvhasználatot nem le­hetne kiküszöbölni s ez könnyen olyan helyzethez vezetne, mint amilyent a francia Quebec jelent Kanadában. A kérdés megoldását az olaj is befolyásolja. Puerto Rico ugyanis akár jelenlegi helyzetében, akár teljes önálló­sága esetében saját maga intézkedhetne olajkészletének fel­­használása felől. Ha viszont az Egyesült Államok tagálla­ma lenne, akkor a szövetségi kormány nemcsak a sziget szárazföldjén, hanem partjaitól mintegy 16 mérföldnyire a tengerben kitermelésre kerülő olaj felhasználását, értékesí­tését is a maga ellenőrzése alá vonhatná. A legújabb hírek szerint Ford elnök Puerto Rico kér­dését vagy a State of the Union” keretében, vagy külön üzenetben veti fel a Kongresszus előtt. A csatlakozáshoz szükséges népszavazásra csak egy-két éven belül kerülhet sor, de az Egyesült Államoknak idejében fel kell készülnie arra, hogy Puerto Rico csatlakozása esetén újabb csillaggal szaporítsa régi dicsőségét. MAGYAR TENGERJÁRÓ HAJOK 1976 és 1980 között csaknem egy milliárd forintot for­dítanak a Magyar Hajózási Részvénytársaság (MAHART) tengeri hajóparkjának fejlesztésére. 1980-ig öt tengerjáró­hajóval bővül a magyar flotta. Valamennyit Lengyelország­ból vásárolják. Az első hajót, a Csokonai nevűt már vízre bocsátották. Rakodóterében 11.700 tonna áru fér el. Az új mélytengeri hajó alkalmas az óceáni közlekedésre. A tervek szerint az év elején a távol-keleti forgalomba kapcsolódik be. Rotterdam és Amszterdam kikötőiből szállít árut Ka­­rachiba, Bombaybe, Calcuttába, közben Malaysia, a Fülöp­­szigetek és Japán nagy tengerparti városait is érinti. A tervek szerint a további négy tengerjáró hajó elké­szültével a magyar tengeri flotta szállítási teljesítménye több mint 40%-kaI növekszik. A magyar hajók évente csaknem 350 ezer tonna árut fuvaroznak világszerte, s ebből mintegy 120.000 tonna a magyar export és import mennyisége. A KÍNAI FÖLDRENGÉS ÁLDOZATAI Annak a borzalmas földrengésnek, amely a múlt év júliusában pusztított Kínában, eddig ismeretlen volt a kö­vetkezménye. Az egyik vezető hong-kongi napilap csak most közölte, hogy a földrengés áldozatainak száma 655,237 volt, a sebesülteké ennél is lényegesen több, 779,000, akik közül a súlyosan sérültek száma 79.000. Ennél nagyobb pusztítást Kína egész története folya­mán csak az 1 556 január 23-án történt földrengés okozott, amikor a halottak száma becslések szerint 850.000 lehetett. Az akkori földrengés Közép-Kína Shensi tartományát pusz­tította el. A tavalyinál kisebb méretű legsúlyosabb földrengés az indiai Calcutta városát érte 1737 október 11-én, amikor az egykori feljegyzések tanúsága szerint 300.000 volt a halottak száma. A múlt évi kínai földrengést július 28-án elsősorban J angshan városa szenvedte meg, amely lényegében elpusz­tult. Súlyos károk érték még Kína harmadik legnagyobb városát, Tientsint is, amelynek lakossága 4.5 millió. Az anyagi kár mértéke továbbra is ismeretlen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents