Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-11-10 / 42. szám
1977. NOVEMBERB TO. MAGYAR ÜÜSAG s. Dim McGregor B. Gregory: AHOGY ÉS AMIT LEHET (Észrevételek az elnyomott erdélyi és felvidéki magyar kisebbségek belyzetébez.) A Magyarországot körülvevő utódállamokban élő, elsősorban az erdélyi és a felvidéki magyarság nehéz kisebb- Y ségi helyzete, s ebből a kisebbségi helyzetből adódó elnyo* ;matása ma már közismert. Az utóbbi években ugyanis már égyés nagyobb nyugati (főleg európai) lapok hasábjain is említést nyert nehéz helyzetük. Míg azonban a Nyugat lassú ■ ráébredése elég új keletű, a nyugati diaszpórában élő magyarság körében ez a nemzetiségi elnyomás már mintegy másfél évtizede központi kérdéssé lett. Ennek a felismerésiek egyenes következménye az a mind erősebben kibonta!"ikozó mozgalom, mely igyekszik ráterelni a nyugati hatalminak figyelmét a Romániában (elsősorban Erdélyben) és a Csehszlovákiában (elsősorban a Felvidéken) élő magyarság elnyomatására. Jól, vagy kevésbé jól, ezt a feladatot a kül, * földi magyarság immár több mint másfél évtizede végzi. • Először talán inkább kevésbé jól; a nyugati, és főleg az amerikai nagypolitikában járatlanok módján. Az utóbbi időben azonban ügyesebben és mindinkább hatásosan. Sajnos, a eél még mindig igen messze van,'s ezért a viszonylag lassú ■ és részleges eredményért tulajdonképpen minden magyar egyformán felelős i— a külföldiek éppúgy, mint a magyarországiak. A külföldi magyarság felelőssége elsősorban a reálpolitikában való járatlanságból, a magyarországiaké pedig a helyzetükből fakadó bátortalanságból származik. Az eredményeket felmutatható reálpolitika ugyanis megköveteli azt, hogy a külföldi magyarság ismerje meg azt a közeget, amelyben él, műkő dik és célját el akarja érni, s azt is, hogy közvetlen céljaiban ne fegyen túlzó. A befolyásában legsúlyosabb amerikai magyarság részére ezek a feltételek lényegében annyit jelentenek, hogy mindig csak reálisnak látszó, elérhető, az amerikai nemzeti érdekekkel és nemzetközi pov fitikával összehangolható, nem pedig magyar fülnek jól hangzó, de egyelőre reménytelen célokat tűzzön ki maga elé, tehát ne az “ahogy lehet” és “amit lehet” elve alapján gondolkozzék és politizáljon. S az utóbbi elv alapján a két és Ö- fél milliós romániai (erdélyi) és közel egy milliós felvidéki magyarság emberi és kisebbségi jogainak követelése sokkal reálisabb cél, mint például a revizionismus vagy irredentiz^,mus gondolatának hangoztatása. És ez annál is inkább így van, mivel a magyar kisebbségek helyzetén javítani akaró amerikai politikusok legnagyobb része világosan kifejtette, hogy egyelőre a magyar revizionismus gondolatát semmiesetre sem támogathatja. S ez a megállapítás lényegében vonatkozik a szovjet nagypolitikára is, amely a mai helyzetben ’ • seinmiesetré serh vétheti fel a jelenlegi határok megváltoztatásának gondolatát. (A maximalisták általában Deák Ferenc gyakran idézett kijelentésére hivatkoznak, amely szeszerint mindent visszanyerhetünk, csupán azt nem, amiről ,(vÖnként lemondunk (l). Mindenki tévedhet azonban, még Deák is. Eötvös József már akkor megkérdőjelezte Deák mondásának bölcsességét, amikor naplójában így írt: “Nézetem szerint,’néni azt, miről lemondtunk, hanem csak azt nem nyerhetjük vissza többé, aminek visszanyerésére erőnk hiánvzik (2). A külföldi magyarságnak az erdélyi és a felvidéki magyarság melletti akciójában tehát több bölcsesség, több realizmus kellene. S főleg nem lenne szabad szidni és gáncsolni azokat, akik már eleve a jelenlegi realitások és Iehe\ tőségek figyelembevételével indították el mozgalmukat. Míg a külföldi magyarság, akciójának egy része a poli• • etikai realitások hiányától szenved, addig a magyarországi politikai vezetés, a szükséges bátorság hiányától. Azt ma már minden higgadtan gondolkodó ember elismeri, hogy az elmúlt néhány év folyamán Magyarországon komoly pozitív változások történtek mind a viszonylagos anyagi jólét és politikai szabadság, mind pedig a magyar kisebbségek sorsának követése terén. A környező államokban élő magyarság szomorú helyzetének tárgyalása ugyanis Magyar-n^prszágon még az 1960-as évek végén is tabu volt. Ma már 5 az utca emberétől föl egészen a legmagasabb szellemi és • ifá'rt-berkekig mindenki beszél róla. Azok számára, akik fij gyelmesen követik a magyarországi szellemi és politikai élei £ változásait, akik ott tartják kezüket a magyar nemzeti élet ! pulzusán, akik személyes kapcsolatban vannak a magyar j szellemi és tudományos élet kimagasló egyéniségeivel: ez C a oiagyar kisebbségi kérdéssel kapcsolatos változás nyilván| való. De még azok számára is észlelhetőnek kell lennie, j akik csak itt-ott követik a magyarországi sajtót. A környező C államok magyarságának helyzete, valamint a diaszpórában / jélp magyarság sorsa és jövője ugyanis hirtelen mindennapi | téma lett Magyarországon. Azt azonban az utóbbiak már | nemigen láthatják, hogy az általuk észlelt változás csupán C£V jéghegy csúcsa, egy már az 1960-as évek közepén megindult lassú folyamat késéi kicsapódása. Sőt, még azt sem > ígéri észlelhetik, hogy a magyar kisebbségek helyzetének \ előtérbenyomulása csupán annak az egészségesebb nemzeti iránynak egyik kicsapódása, amely ma Magyarországon ki • fejlődőben van; egy olyan iránynak, mely r- a korábbi évek s hibáinak felismerése alapján i—> igyekszik a sovinizmusmen! tes, egészséges nemzeti érzést ismét uralkodóvá tenni, vagyis ? összeegyeztetni a ma már liberálisabb hivatalos marxista j ideológiával. S ez az új nemzeti irány” ma már elfogadott; Önnek következtében a korábbi nemzetietlen .személyi-kulvulgár-marxizmus hívei ma mindenütt visszavonulóig ban vannak. Ennek a pozitív irányváltozásnak minden tisztességes 5 ember és tisztességes magyar örül. Azt is meg kell azonban ■\ mondanunk, hogy ennek az új vonalvezetésnek —< legalább !is az amerikai nemzetközi politikához való viszonyában __ van egy óriási hibája is, még pedig a magyar kisebbségek kegyetlen helyzetének őszinte feltárásához szükséges bátor> ság hiánya. A helyzet ugyanis az, hogy a pozitív magyar- I országi fejlemények ellenére a magyar külképviseletek még ► mindig nem merik hangoztatni a környező államok magyarig ságának embertelen elnyomatását. Sőt, olyasmiről is tudó > másunk van, hogy ennek a'kérdésnek a felmerülésekor a * magyar külképviseleti emberek egyszerűen visszavonulnak. | j,em mernek róla beszélni. Ez a magatartás számunkra ért í betetlen, az egész ügyre nézve pedig igen káros. Érthetei I len, mivel Románia (Erdély) esetében a magyar és a szovjet. érdekek sokban párhuzamosak, és mivel az amerikai, illetve egyéb nyugati kormánykörök tájékoztatását a magyar külképviseletek a hivatalos diplomáciai útak kikapcsolásával is elérhetnék a Szovjetunió által annyira féltett kelet -európai egység hivatalos megbontása nélkül; káros pedig, mert az amerikai nemzetközi politika szempontjából nem elég meggyőző, ha csak a politikailag eleve elfogultnak tartott nyugati/amerikai magyarság szólal fel a magyar kisebbségek érdekében. A hitel teljességéhez legalább még egy felszólaló kellene: a kisebbségi magyarság, vagy pedig a magyar kormány. Aki az erdélyi és a felvidéki magyarság terror-helyzetét ismeri, az tudja, hogy ők képtelenek felszólalni. Sőt, egyes nyugati delegációk előtt még arra is rákényszerülnek, hogy a maguk érdekeit megtagadják, nyugati testvéreik állításait meghazudtolják. (Erre igen sok konkrét példát lehetne említeni, ha ezt az ottaniak veszélyeztetése nélkül megtehetné az ember.) Marad tehát a magyar kormány, illetve a magyar külképviselet. Az utóbbiak felelőssége igen nagy, mivel —< mint ezt már több illetékes amerikai szakember kifejtette — rajtuk áll vagy bukik a kisebbségi magyarság sorsáért folytatott küzdelem kimenetele. Ela ők is felszólalnak, ha tagadás vagy színleges nemtörődömség helyett ők is elismerik és hirdetik a kisebbségi magyarságé elnyomatásának tényét, akkor >—> legalább is Wash ingtonban r- nagyobb bitele és nagyobb eredménye lesz' a külföldi magyarság által megkezdett akciónak. Ezt olyan amerikai hivatalosak állítják, akiknek a fenti ügyek ismerete és intézése' a kötelességük közé tartozik. A fentieket összegezve tehát: a külföldi magyarság legyen reálisabb, a magyar politikai vezetés pedig legyen bátrabb. Az elnyomott magyar kisebbségek helyzetének megváltoztatása nemcsak magyar ügy; általános emberi ügy is: a személyi, nemzeti és általános emberi szabadság híveinek közös ügye. S ezt ma már egyes humánusabban gondolkodó román és szlovák szellemi emberek is látják, éppen ezért szégyenkeznek saját nemzetük miatt. S ez a Szégyenérzet, s ez az általános emberi szimpátia az, amit a felelős hazai és külföldi magyar politikai vezetőknek ki kell használniúk elnyomott véreik érdekében. Ne távoli álmokat, hanem a közvetlen magyar megmaradás kérdését tűzzék ki elsődleges céljukként. Ha á nemzet megmarad, akkor a távoli álmok is valóra válhatnak. JEGYZETEK (l) Deák valóban ezt mondata: “. . . mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják; de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges.” Deák Ferenc második fölirati javaslata, 1861. augusztus 8. Deák Fer.enc beszédei.; Szerk. Kónyi Manó (Budapest, 1905), III. köt., 272,1. ^ (2) Báró Eötvös József, Napló jegyzőtök gondolatok 1964-1968. Szerk. Lukinicb Imré (Budapést, 1941), 36-57 1. ALDO DAMI (1898-1977) Október 9-én elhúnyt genfi lakásán Aldo Dami, a genfi egyetem nyugalmazott tanára. Változatos élete és gazdag tudományos tevékenysége korán kapcsolatba hozta Magyarországgal. A politikai, néprajzi és nyelvi földrajz tudósaként az igazságos, az érdekelt népek akaratán, döntésén alapuló határok fanatikusa volt és maradt, ahogy ezt maga mondja egyik könyvében, élete végéig. LA HONGRIE DE DEMAIN című 1929-ben Párizsban kiadott könyvében, amely második kiadást ért meg néhány évvel később, a Magyar Revíziós Liga javaslatait bírálta a néprajzi határok alapján. Javaslatai csak kisebb részletekben tértek el a Revíziós Ligáétól; gazdag és pontos statisztikai adatai megbízható forrásai maradnak minden érdeklődőnek, aki az igazságtalan és esztelen trianoni feldarabolást kívánja tanulmányozni. Az 1919-es és 1947-es békékre vonatkozó terjedelmes könyv- és adatanyagát a genfi egyetem történelmi tanszékének könyvtárára hagyományozta “Foundation Aldo Dami névvel. Meghívott tanárként előadott a szegedi, pozsonyi, lipcsei egyetemeken is. Utolsóként megjelent nagy műve az európai határváltozásokat feltüntető atlasz az 1900-1975 időszakról 192 térképpel és a magyarázó szöveg gazdag adatmennyiségével. Itt található a csehek 1919-es maximális követelését feltüntető térkép, amely szerint Regensburg, Passau, Győr, Buda (Pest nélkül), Miskolc városának, többek között, cseh területté kellett volna válnia. Álljon itt végül néhány sor idézet az 1973-ban megjelent könyvének < REFAIRE L HISTOIRE 254 oldaláról: “Si vis pacem para bellum: kétezer éve már, hogy ezt ismétli az emberiség, és mégsem kerülte el a háborúkat. Nem a háborút kell készíteni, hanem a békét; olyan békét, amely mindenki számára elfogadható. Nem Versailles, Trianon, Yalta és Potsdam békéjét, ■ nem egy békét hanem a békét, azaz igazságot. JUSTICE FIRST.” Csonka János clr. (Svájc) ELŐKÉSZÍTÉS az állampolgársági VIZSGÁRA Azok a külföldi (nem amerikai) állampolgárok, akik a közeljövőben amerikai állampolgárságot akarnak szerezni és evégből az előírt vizsga, (Naturalization Examination) letételére készülnek, ezt három teljesen díjtalan tanfolyamon tehetik: l) november 22-ig minden kedden este 7-tői 9-ig az Oliver H. Pery iskolában, 2) november 23-ig minden szerdán este 7-tői 9-ig a John Marshall középiskolában, 3) november,7~ig. majd november 14-től december 19-ig minden hétfőn délután V2 1 -tői V2 3-ig a Nationalities Service Centerben. Bővebb felvilágosítást szívesen ad Mrs. Janice Rüshin staff assistant a 229-9656 telefonszámon. CSÜTÖRTÖKÖNKÉNT FIGYFID A7 IIJ OHIO LOTTERY TV-BEMUTATÓT THE $500.000 CHALLENGE ELŐZŐLEG BÁRMIKOR! TÖBB SZÓRAKOZÁS! TÖBB IZGALOM! TÖBB PÉNZNYERÉSI LEHETŐSÉG, MINT Figyeld az Ohio Lottery új tv-bemutatóját minden csütörtökön. 500.000 $ elnyerésére ad lehetőséget! A tv-n ez a legbőkezűbb szerencsejáték. A húzás az Ohio Lottery játszóinak 300.000 $-os főnyeremény megszerzésére ad alkalmat! Igen, jól mondtuk, félmillió $-ról van szó. Kapcsold be tv-det az Ohio Lottery új bemutatójára, hogy annak minden izgalmasságában részt vehess. By iaw, all net proceeds of the Ohio Lottery are contributed to the State of Ohio's General Fund and distributed for the benefit of all Ohioans in such areas as education, public welfare, mental health and other needs. AD #211 -R LÁZADÁS KÍNÁBAN Kínáb an tevékenykedő taiwani hírszerzők közlése szerint augusztusban a cantoni tartomány területén lázadás tört ki. A lázadást Eiu Jung-chieh 45 éves volt tiszt, a Dél- Cantonban lévő Liang Tien közösség milíciájának parancsnoka szervezte meg. Mintegy 160 milíciabeli férfit és fiatal értelmiségieket szeptember 2-án Ho Po közössége ellen akarta vezetni, hogy annak bankjait kirabolja és több fegyvert tudjon szerezni. Szándékáról a kommunista hatóságok udomást szereztek és már augusztus 28-án katonaságot és milíciát küldtek a Liang Hen közösségbe. Liu Jung-chieht ?s követőit elfogták, de csak 20 óra hosszat tartó tüzérségi harc után, amikor már a kommunistaellenes lázadóknak minién lőszerük elfogyott. A lázadók vesztesége halottakbáh és komolyabb sebesültekben 100-náI több volt. Liu Jung-chieht, a lázadás vezetőjét, a kommunisták a csatatéren agyonlőtték. Ivátii Zoltán: j LEVÉL AZ UJ RODOSTÓBÓL .i.. ■ XVI. j “HALOTTAK ÉLÉN” ! I 1 Édes Nénémí J ' ji Az ember ezen a világon csak zarándok, idegeit és úlonjáró . Emlékszik, ugye, a fejedelem íródeákjának ezek(e a soraira 74. levelében? j Hogy miért éppen most jut ez eszembe? Könnyű kitalálni, csak gondolkozzék kied is rajta. Mert én ugyanvalóst olyan helyzetben vagyok, hogy messze idegenből ezekben a napokban az otthoni bölcsőm körül, dombok, patakok, faluvégek hajlataiban mindegyre mécseseket Iátok pislákolni. Mécseseket temetőkben, amelyeknek fénye felfut alfák lombjain túl a mindenségbe, és ott együttesen mintha százszoros erőre kapnának, bevilágítják a hegyes-völgyes tájat, mintegy megszépítik az alattuk elterülő föld minden Szürkeségét, ha nem éppen sötétségét, minden bajával, gongjával együtt. ! Miért van ez a letagadhatatlan természeti tünemény éppen ilyenkor és ezzel a szinte valamiféle átmenetet jelző erejével, a valóság és az azon túli, a test és a lélek köpött? Neh éz. lenne megmondani, de bizonyos, hogy így van. És akkor azt is megérti, hogy a lét és nemlét” ilyen kategorikus szembeállítása nem is olyan bizonyos dolog; hiszem Iám, ilyenkor a kétszeresére dagadt honvágy és annak fájdalma éppen az ellenkezőjét jelzi vigaszként- Mert ugyan mire is utalhatott volna másra Mikes úr a “földi átmenés után otthont találásként, ha nem arra, hogy: majd odaát! És ezzel így van a bölcs, a tudós, a hadvezér s minden más teremtett lény, bárhol a földkerekén. S ha azok a bizonyos honvágyasak ^ mint mi is —- többször észbe kapnak ennek az igazságnak láttán (kivételek erősítik a szabályt), csak fel kell nézni feleletül még a holdrakéták idejében is a csillagos éjszaka egére, mindjárt könnyebben eligazodunk földi dolgainkban. Ezért hát, Édes Néném, mostani levelemben ne várjon tőlem valami világeseményről szóló beszámolót vagy éppen napi történéseket amerikai életünkből, hanem csak olyan apró mécses-villanásokat, amik a levél íróját és címzettjét a nagy távolság ellenére s az ezzel együtt járó félreértések között is eligazítják: hogy vagyunk és leszünk még akkor is és úgy is, ha véges értelemben soha nem találkozhatunk. Mert a mécsesek nem a halálról, hanem az élet jobb elrendezéséről beszélnek. Szinte érzékeltetik, hogy a halottak többet tudnak és bölcsességükkel taníthatják az élőt. Ezt mondja nekem most az a kis mécses, amelyet képzeletemben egy falusi kis temetőben átok amelynek lakójáról az Örök Fény azt mondta: “Nem félt a haláltól. A másvilág magától értetődő valóság volt számára. Olyan tény, mint az emberi lét, mozgás, létezés, gondolkodás”. És mindezt egy édesanya, de azon túl a haza végrendeleteként mondta. Vagy nem ugyanezt mondja-e r— valahol Szeged táján egy újabb mécses lángjában egyik költőnk szava? Szerinte: Az őszi rózsák hazája í—< a boldog temető . Miért boldog a temető? r— kérdezhetné valaki. Talán azért, mert lakói megvédik glosszaírójukat az emberi-földi megaláztatások ellen. Újabb mécses gyullad most emlékezetemben, amikor a ljordok vidékén nemrég tett utazásomra gondolok. A hegyek és a tenger találkozásánál csipkébe vont tájon pisztrángot láttam. Szemének arany-kékzöld színe olyan volt, mint a jkörülötte habzó vízé a sziklákon. Érniakarásában azonosult környezetével, de mégis mindig az árral —< érdekeivel — szemben úszott: a halottakéhoz hasonló, minden végeS^éggel történő leszámolás erkölcsi merészségében-Es mécses gyúl emlékezetemben akkor is, ia a m^sik költő szavát hallom a Halottak élén című költeményVso-I . I Vl raibol: S ugye, most a sírok fölött Szeretjük egymás tarka célját?...” "j Egyszóval, Édes Néném, a * feltámadunk” és a T ha meghal is, él képletei világítanak ilyenkor otthoni és földönfutásra ítélt életünkben egyaránt, mintegy odaátrot, a legkézenfekvőbb tennivalóra világnézetek, rendszerek eljentétes szövevényén túl az ember, a nép érdekébep. Ilyenkor, a mécsesek világánál, a halottak zászlókat lobogtatnak és azt kiáltják felénk: ne a nyelét, a színét szeresd! T'r A halottak arra is megtanítanak bennünket, mi a különbség az elkötelezettség és a szükségszerűség között? Az egyik morális alapja és elvei mellett készséget mutat a lehetőségekre még ha emiatt támadás éri is. A másik magáért kiabál, szajkózik a levegőbe, hogy újabb fordulat esetén a nem is létező lehetőségekkel éljen. Ó, Édes Néném, a mécsesek világát, bölcsességét nem árt ilyenkor mindenszentek ünnepén és halottak napján — a nagy vizeken innen és túl, <— különösen nekünk, magyaroknak, fontolóra vennünk.-L
