Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-10-27 / 40. szám

1977. OKTÓBER 27. MAGYAR ÜJSÄG 5. DLDAL CS. SZABÓ LÁSZLÓ A DIALÓGUSRÓL Előrebocsátok valamit, hogy ne legyen félreértés. Ha t-n Illyés Gyulával, Weöres Sándorral, Pilinszki Jánossal, Vas Istvánnal, Ottlik Gézával, Hubay Miklóssal, Rónay Györggyel, Mészöly Miklóssal beszélgetek, magánember­ként teszem, mint régi barát. Rendszerint magánügyekről... Más kérdés a dialógus, abogy a szót értik. Annak po­litikai a töltése. Mi tudjuk, bogy ők a hazában nem mind muszkavezetők, ők tudják, bogy mi idekint nem vagyunk mind imperialista ügynökök. Mégis nehéz a “párbeszéd , szinte lehetetlen. Magyarország meg van szálIVa. A szó tabu, kimond­hatatlan. Én itt kimondhatom, ha fizetek is érte. Azt is, hogy az emberek mélytudatában, amely az önfenntartó reflexek fészke, még erősebb a valóság, mint katonailag, til­tott területeken, a fák mögött, láthatatlanul. Aki félrenéz vagy megfeledkezik erről, az a holdban él. Vagy nagyon is a földön: kanadai dollárjait a Duna-kanyar mesés kilá­tóján akarja felélni öreg napjaira .. . Kínos, amit mondanom kell, mert félek, hogy egy két barátomat is súrolja. Nyilvánvaló, hogy az államilag több­ször díjazott, lakásvásárló vagy weekend-házépítő írók ma nagyon kicsiben az új Esterházyak és Festeticsek. Nincs mögöttük százezer hold föld, védtelenek, mégis hogyan, mi­féle jogon beszéljenek a nép nevében, ahogy tette Petőfi, Ady s ahogy a szegények nevében, József Attila? Miképpen legyen a nép szava” egy arisztokrácia kiemelt, bár .—■ is­métlem *-> lefokozható tagja, ha a kereseti létra legalja, va­lódi proletárok felé fordul fürkésző tekintetük? Szolgálat, elkötelezettség: romantikus, de hiteles szavak voltak a for-1 rongó harmincas években, amikor a hatóság kontárul oda­ütött, mégse tudott ráülni a nép nevében követelőző iro-, dalom szájára. Ma hamis a csengésük. Dialogizálni tehát, még olyan valakivel is akadozó és feszélyes, akit az ideo­lógia valójában: a pártmonopólium . védelmére átme­netileg eretnekségért kigolyóztak az új arisztokráciából. Ma­gyarán kizártak a pártból, a párton kívüliek a koriúány jó­akaratából. S akiket lecsuktak. Az ideológiának azonban senki nem lesz életfogytiglani * erkölcsi halott -ja: e két fogalom egyszerűen kirekeszti egymást. Cellájából szaba­dulva a volt bűnös vagy teljes bocsánattal ismét az új osz­tály tagja, éltagja, ha szerencsés, mert önkritikában beval­lotta eretnek tévelygéseit vagy hagyják csendesen élni, meg­félemlített magánszemélyként, bürokratikus hatalom és lát­hatatlan befolyás nélkül ugyan, de esetleg újabb kegydíj-' jak Megrokkanva visszaváltozhatik olyan jó íróvá, amilyen vplt szegény, az ideológia hatalmi abszolutizmusa .előtt, a “régi rossz világ-bán. De i—* kérdem lehet-e ilyen ember őszinte s gátlástalan dialogizáló felünk, akármilyen esdeklő szeretettel, mélyen a szemembe néz? Más a dialogizálás és más a megbocsátás. Akivel dialogizálok, azzal vígan vesze­kedni is tudok, akinek megbocsátottam, azzal nem. Azzal csak együtt nézem, hogyan szemeznek magót a rigók a fű­ben. Mellébeszélühk. ' • Aztán meghiúsítani a valódi dialogizálást ott a hatóság kerékkötése is. Hamlet szavával: a packázó hivatal. Ha hollandiai Mikes Kelemen Kör, a londoni Szepsi Csombgr Kör, a bécsi Bornemissza Péter társaság, a párizsi Ma gyár Műhely, a Páx Romana vagy az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, mondjuk, a globális urbanizálódás, nyelvi strukturalizmus, műfordítás s hasonló ártalmatlan, akadé­mikus kérdések megvitatására magyarországi előadókhoz is fordul, egyikük se rakhatja zsebre fiókjából az útlevelet, hogy tetszése szerint vonatra vagy repülőgépre üljön. Eset­leg kiengedik,' esetleg nem; tapasztalatom szerint inkább nem, mint igen; tudok olyan meghívottakról is, akik nem hajlandók e megalázó kálváriájárásra. Inkább ülnek ma­gukban egy matematikai folyóirattal, orosszal, amerikaival. Ha meg kiengedik, gyakori az árukapcsolás: kötelezően ajánljuk az önök választottjához a mi beosztottunkat is. Tessék, dialogizálj! Amit szerintem a hivatalos másik oldal akar, lényegé­ben elmondható Szabó Lőrinc verseimével: semmiért egé­szen. Nem nyújtanak semmi kézzelfoghatót, amíg önállóan kint működünk a közös ügyért, irodalmunk javára, mi ellen­ben adjuk oda magunkat egészen, alakuljunk át észrevét­lenül kultúrpolitikai kirendeltséggé. Nincs így kimondva, de elárulja a magatartásuk. S nemcsak az övék. Egyik-másik dialogizáló kinti írótársam viselkedésén megfigyelhető hol finom, hol nem is olyan finom változás; reflexeik igazodnak a magyar hatóság tetszéséhez, még ha anyagilag függetle­nek is. Nem minket sértenek meg, vagy árulnak el; minket se megsérteni, sem elárulni nem lehet. Azokat az otthoni fiatalokat hagyják cserben, akiket fullaszt a légkör és tágabb szellemi hazát szeretnének kifeszíteni maguk körül. . . (Kanadai Magyarság) RÖVIDESEN MEGJELENIK ILLYÉS ELEMÉR: CHANGE IN TRANSYLVANIA az “Erdély változása” cimü könyv angol nyelvű kiadásra átdolgozott változata A magyar kiadás anyagát többszörösen meghaladó, több ezer adatot tartalmazó, egyedülálló dokumentum-gyűj­temény, színes térképekkel. A magyar kiadás angol nyelvű ismertetése alapján, az Encyclopaedia Britannica “Change in Transylvania” cím alatt felvette Illyés Elemér könyvét az 1977. évi Évkönyvének irodalmi összefoglalójába (Book of the Year). Még kapható korlátozott példányszámban a II. bővített magyar kiadás. Megrendelhető az ellenérték előzetes bekül­dése ellenében az USA-ban és Kanadából a következő címen: Erdély Változása, '5252 Sepulveda A venue, San Ber­nardino, CA 92404, USA, vagy a szerző címén: Dr. Elemér Illyés, 8162 Schliersee 2, Aiplspitzstrasse 8 a. West Ger­many. Ára portóval 15 US-doIIár. Előjegyzések az angol kiadásra a fenti két cím egyi­kén, 15 US-dolIár előzetes beküldése ellenében. KÖZEL FÉLMILLIÓ DOLLÁROS GYORSSEGÉLY fé MAGYAR DELRAY MEGMENTÉSÉRE Régi városprobléma a nemzetiségek által lakott város­részek megmentése. Ezek a területek évtizedekkel ezelőtt fontos vérkeringési részei voltak Detroitnak. A magyar, len­gyel, németlakta kerületek régi lakói, még emlékezetükben őrzik a hajdani szépséget és tisztaságot, amely jellemzője volt az európai bevándoroltak településeinek. Az utóbbi évtizedekben sok minden megváltozott. A város vezetősége nem sietett a város peremén lakó idege­nek igényeivel és szükségleteivel s a mammut tőkék igény­­bevételével a belváros 'egy kicsiny területét fényesítette csil­logóvá. Ennek a lelketlen nemtörődömségnek esett áldozatul a detroiti magyar negyed, Delray is. Young Coleman pol­gármestersége alatt a régen szorgalmazott kérés: Mentsük meg Delray-it ismét felszínre került. S hogy ezt az örven­detes hirt közzétehetjük, elsősorban neki, továbbá Levin Carl Council elnöknek, a magyarok régi barátjának és Rév. Nicholas Hood Council tagnak köszönhetjük. A magyar területnek megszavazott félmillió dolláros gyorssegéllyel a SIoan-utca és Jefferson- Avenue környéke kerül rendezés alá. Nagyméretű parkoló terület épül fel a Jeffersonon lévő régi, hires magyar cukrászda mellett, mö­götte virágágyakkal, padokkal diszitett sétatérrel. A Jeffer­son Avenue különleges tégla és cement gyalogjárót kap a Dearborn-utcától egészen a Zug-Island bejáratáig. Cement tartókba ültetett díszfákkal sétányt varázsolnak az itt lakók részére. Az esti világítást sugárvető neoncsövek adják. A városvezetőség célja, hogy a Greek-Tówn-hoz ha­sonlóan ez a kis magyarlakta terület is újszerű, ápolt képet nyújtson. Nem érdektelen azt is megemlítenünk, hiszen sok honfitársunk lakik arrafelé, hog^ a Vemor es Springwells területe is hasonló megszépitésben részesül az erre a terület re kiutalt cca. 700 ezer dollárból. Kötelességünknek tartjuk megörökíteni azoknak a szer­vezeteknek és egyéneknek nevét, akiknek fáradhatatlan utá­najárása nélkül ez az első eredmény sem valósult volna meg. íme a' névsor, akiknek köszönetét mondunk: New Delray Inc., Ft. Csorba Domonkos,, a Szent Kereszt róm. kát. Egy­ház plébánosa, Hauk-Abonyi Malvina a Wayne State Uni­versity nemzetiségi szakértője, Magyar Ház -— Ferenczy Elemer elnök, Congressman John Dingell, magyarbarát de­mokrata képviselő és lelkes mágyar titkára Mahar György. MAGYAR ORVOSOK KONGRESSZUSA X Az Amerikai Magyar Orvosszövetség a new yorki Buffaloban május 14-én továbbképző előadássorozatot ren­dezett. A sorozatot Magoss Imre dr. professzor vezette, az “American Medical Association pedig a Physician Re­cognition Award Category I credit -tel tüntette ki. Előadott: Alkér György dr., Ambrus Gyula dr., Bakay Lajos dr., Lehotay Judit dr., Prágay Dezső dr., Schillinger György dr., Schimert György dr., és Szimonisz László dr. A buffalói előadássorozathoz hasonlóan az Orvosszö­vetség kongresszusán is 25 tudományos szakelőadás hang­zik el. A kongresszust, amelyet október 30-tól november 6-ig a floridai Sarasota városában a Sheraton Sandcastle szálló­ban (Lido Beach, Sarasota, FL 33577) rendeznek meg, a tisztikar július 23-án és 24-én Clevelandben készítette elő. Az orvoskongresszuson minden magyar orvost "és ér­deklődőt szívesen látnak és szeretettel fogadnak. Bővebb felvilágosítást készséggel ad a Magyar Orvösszövetség el­nöke, Kaveggia László dr. (P.O. Box 270, Washington, Indiana 47501; telefonja: 812-254-5263). OKTÓBERI MEGEMLÉKEZÉSEK SARASOTÁBAN Az “Amerikai Magyar Petőfi’ Kultúregylet ’ október 9-én megtartott ünnepi közgyűlésén emlékezett meg az aradi 13-ról és az 1956-ps szabadságharcról. A közgyűlést protestáns istentisztelet előzte meg, ame­lyen nt. Kun Gyula, a st-petersburgi Magyar Keresztyén Egyház vezető lelkésze mondott megemlékező imát és. tör­ténelmi visszapillantást az október 6-i és 25-i eseményekké! , kapcsolatban. A Salvation Army kis kápolnájában lefolyt istentisz­telet után először Szűcs Pál, a sarasotai magyar egyesület volt elnöke mondott magas szárnyalású ünnepi emlékbeszé­det az 1956-os eseményekről, azok előzményeiről és most érezhető utóhatásairól. A nagy tetszéssel fogadott emlékbe­szédet követően Bognár Kálmán dr., a Petőfi Kultúregylet elnöke idézte a múlt század magyar szabadságharcának végnapjaira vonatkozó szomorú emlékeket, miközben hiteles történeti adatokkal mutatott rá Görgey Artúr fővezér sze­repére, akit egy időben a közvélemény árulónak bélyegzett, holott csak reálpolitikus volt, aki az elkerülhetetlen fegy­verletétellel megelőzte a további vérontást. * Bognár Kálmán dr. professzor elnöki zárószavaiban az eszmei magyar haza’ időszerűségére és fontosságára muta­tott rá és azt hangsúlyozta, hogy a magyar vérrel áztatott, megszentelt föld nekünk mindig és mindenütt édes magyar hazánk marad. A műsort követő uzsonnát Ginzery Margit Myskowsky­­né Mici, Konczné Lilly, Füzessyné Zsuzsa és Bognárné Charlotte asszonyokkal karöltve rendezte. Az összejövetelen külön kegyelettel emlékeztek meg nt. Balogh István volt Iakelandi református lelkészről, aki a múlt évben még ugyanit istentiszteletet tartott. (BK) MAGYAR MŰVÉSZEK SIKEREI Az Olaszországban kétévenként szokásos művészeti kiállításokon a magyar művészek több díjat nyertek. A kis Faenza városában, ahol a kerámiai művészet al­kotásait állították ki és százak versengtek a kitűzött díjakért, a magyar Polgár Ildikó alkotásait az olasz köztársasági el­nök arany díjával töntették ki. Ravenna városában kisplasztikái és éremkiállitás volt, amelyen a résztvevő magyar művészek együttesen Mantova város arany díját kapták meg, Lisztes István szobrászmű­vész pedig egyénileg Firenze aranyérmét nyerte el. A MAGYARSÁG KÖSZÖNETÉ evő Szeptember 23-án a washingtoni Capitol Hillen Rayb urn Buildingben rendezték meg az Amerikai Magyar Szövetségnek azt a közgyűlését, amelyről korábban már be­számoltunk. Ennek a közgyűlésnek keretében adta át főtisz­teletű Béky Zolt án dr. tb. református püspök, a Szövetség elnöke, azt a művészi kivitelű díszoklevelet Oakar Mary Rose kongresszusi képviselőnek, amelyben a Szövetség az amerikai magyarság köszönetét fejezi ki az ohiói 20. kerü­let demokrata képviselőjének azért a törvényjavaslatért, a­­melyet The Crown of Saint Stephen Protection Act cím­mel nyújtott be s amely a Szent Korona kiadásához ~ bár­mikor kerülne arra sor r- a Kongresszus előzetes hozzájáru­lását kívánja meg. KÖNYV A MAGYAR JÁTÉKSZÍNE Nemrégiben érdekes könyv jelent meg a Magyar Cser­kész Szövetség kiadásában. Muharay Elemér MAGYAR JÁTÉKSZÍN c. könyvének második kiadása ez a hézag­pótló munka. ■, Az emigrációban működő iskolák, színjátszó csoportok, táncegyüttesek vagy cserkészcsapatok, ha eddig valamilyen mesejátékot vagy balladát, esetleg színjátékot akartak elő­adni, bizony nehezen tudták megszerezni a megfelelő szö­veget, még nehezebb volt az ilyenkor szükséges “egyéb előteremtése. Ezért hézagpótló könyv Muharay Elemér “MAGYAR JÁ1 ÉKSZÍN je. A könyv természetesen nem akar hiva­tásos színészeket és színházi rendezőket képezni, ellenben igen alapos és általános tudást ad mindazok számára, akik mint műkedvelők szabad idejüket és tehetségüket arra ál­dozzák, hogy gyönyörködtessenek. A hel yes irányú műkedvelés ugyanis először megfe lelő alapot, később bizonyos átmenetet kíván. Alapul a magyar nép dalai, táncai, népi játékai és balladái szolgálnak. Ez a helyes műkedvelés első lépcsője, amely a hagyományos népi javakkal rokon, vagy azokból kifejlesztett zenei java­kat, színpadi játékokat, meséket, balladákat, színjátékokat öleli fel. Muharany könyve tulajdonképpen ezt az “első lépcsőt ismerteti. Mesejátékok, balladák, balladajátékok, leányjáték és színjátékok követik benne egymást. A műkedvelés tudni­valói című zárófejezetben rövid összefoglalást találunk a népszínmű, az operett, a kabaré és a revü magyarországi kialakulásáról, majd Muharay részletesen foglalkozik a he­lyes irányú műkedvelés feladataival. Végül megismerkedünk a színjátszó, a rendező, az ügyelő, a kellékes, a maszkmes­ter munkájával és igen alapos “menetrendet” kapunk a műkedvelő csoport gyakorlati munkájáról. A 215 oldalas könyv a Magyar Cserkész Szövetség Központi Sajtó Osztályán: kapható 4 $ előzetes beküldé­sével. Cím: ... . . . Hungarian Scouts Ass n Public Relations and Information Bureau P.O. Box 68 GARFIELD, N.J. 07026, USA. . ☆☆☆☆☆☆☆☆☆ ☆☆☆☆☆☆ ☆☆☆☆☆ A PÁPA SZÜLETÉSNAJÁN A magyarországi római katolikus templomokban szep­tember 25-én ünnepelték meg VI. Pál pápa 80. születés­napját. A budapesti Szent István bazilikában az együttesen bemutatott szentmisén Krol John bíboros philadelphiai és Bemardin Joseph cincinnatii érsek is közreműködött. Mind­két főpap rövid szentbeszédet mondott, amelyben azt hang­súlyozták, hogy a pápa 80. születésnapján világszerte mi­lyen szeretettel gondolnak a katolikus Egyház fejére. A születésnap alkalmából az Új Ember című katolikus lapban külön cikk jelent meg, amely ismételten utalt Vb Pál pápának azokra a szavaira, amelyeket Kádár János látogatásakor mondott, amikor az egész emberiség érdekei­ről, a békéről s a társadalmi igazságosságról beszélt és ki­jelentette, hogy a Szentszék ismeri és nagyra értékeli mind­azt, amit az ügy érdekében Magyarország tesz és tehet”. MAGYAR PÜSPÖKI KONFERENCIA A magyar püspöki kar szeptember 14-én és 15-én meg tartott őszi konferenciáján több érdekes határozatott hoztak. Az október hó folyamán Rómában ülésező püspöki világ­­zsinaton a magyar püspöki kar képviseletével Lékai László dr. bíborost, Magyarország prímását s Esztergom érsekét bízták meg. A Hittudományi Akadémián világi férfiak és nők számára levelező hittudományi tagozatot nyitnak. Bu­dapesten katolikus vallású nyugdíjasok részére otthont léte­sítenek, Leányfalun pedig a hívek számára Ielkigyakorlatos házat hívnak életre. KOSSUTH-Ü N NEPÉf.YEK Szeptember 19-én volt Kossuth Lajos’ születésének 175. évfordulója. Magyarországon emlékünnepélyeket rendeztek Kossuth tiszteletére, szobrait és emlékműveit mindenütt meg­koszorúzták és gyűléseken méltatták munkásságának törté­nelmi jelentőségét. Megállapították róla, hogy alapigazság­ként Washington mondását vallotta: “Menjünk bátran, egyenesen, akármi következem!!” Elhatározottságára jellem­zőnek azt a kijelentését idézték, amely szerint, ha kilenc útról leszorítják, a tizedikre tér. A megemléiVezések a pol­gári Magyarország megalapozóját látták benm* és némi egy­oldalúsággal minden korszerű kezdeményezést l úzárólag neki tulajdonítottak, mintha Széchenyi István gróf és Wesselényi Miklós báró. Felsőbüki Nagy Pál, Deák FerenV: s a többi semmit sem tett volna. y NOVEMBERI SIRATÓ Az aranyban és bíborban fenségesen haldokló óriási fák alatt olyan csend volt, hogy hallani lehetett a szitáld esőcseppek surranását a kápráztató leveleken. Milyen szé­pen halnak meg ,—■ gondoltam, a fákat nézve, s mig igye­keztem lépteim zajával nem zavarni e fénytelen; ragyogást, téged idéztelek. Vajon te tudnál-e csak egy pillanatra moz­dulatlanul állni, belefülelni a csendbe és színektől káprázó szemeddel elkísérni egy-egy zajtalanul aláhulló levelet? Vagy vékony kis kölyökhangod felverné e puha csendet s ijedt madarakként rebbentenéd meg a halott levelek vastag szőnyegét? Ha ott lettél volna, akkor nem fájt volna úgy az élettől búcsúzó karcsú fák érthetetlen szépsége. Te nem voltál szép, de egy rövid ideig hozzámtartoztál és a birtoklás érzése megszépített a szememben. Társam voltál és barátom, pedig a nevedet sem tudtam. Viharos ta­lálkozásunk pillanatnyi mámorában elfelejtettem megkérdez­ni: hát kegyed kicsoda? Amikor láttam menekülő, meg­megbotló futásodat, nem is szándékosan, csak ösztönösen tártam feléd a karomat s te villanásnyi habozás nélkül el­fogadtad. Ziháló, megrebbenő kis tested úgy pihent el az ölelésben, mint aki hazaérkezett. Békésen és véglegesen. Nem voltam kiváncsi a nevedre, hogy mi elől, honnan, . hová igyekeztél futva. Mert vannak az életben olyan va­rázslatosan tiszta pillanatok, amikor megszűnik a te-meg-én, csak a mi létezik, amihez nem kellenek szavak. Jó- volt magamhoz szorítani s hallgatni riadt szíved dobolásánák lassan csendesülő ritmusát. Hang nélkül, ismeretlenül is­merkedtem, veled. Kicsit eltartottalak magamtól, szembenéz­tünk egymással. Tágranyitott gyöngyszemeid töretlen, barna bizalmát még a közénk szivárgó köd is megcsodálta. Húnyni nem akaró, parányi zsarátnokok piros melege sütött a bar­naság mélyén, amitől elérzékenyedtem. Egy picit megráztalak, hogy féljél. Vedd észre, hogy sem okod, sem jogod nincs ilyen feltéti en bizalommal rám bámulni csupán azért, mert valami ismeretlen öszöntől hajtva egyszer magamhoz öleltelek. Neked azonban eszed ágában sem volt megijedni. Sőt. Egy parányit megemelted a fejedet, hogy közelebb kerülj az arcomhoz és szép kényel­mesen olyan nagyot ásítottál, hogy szinte eltűntem rózsa­szín torkod meleg mélyén. Alig kis életed minden erejét, mondhatnám bölcsességét beleadtad ebbe a szinte gerincei nyújtó ásításba. Nem finomkodtál, nem tetettél. Fáradt vol­tál és fütyültél a lelki rezortációkra. Alig fejezted be vég­telennek tűnő ásításod kimerítő munkáját, mintha csak ennyire lett volna erőd és időd, máris elaludtál. Borzas kis fejed súlyát nem is éreztem a vállamon, csak nyakamat hű­sítő, párás Iehelleted jelezte, hogy ott vagy. Bután-boldogan tartottam öntudatlanságba merült, alig érezhető valódat és gombnyi talpaid puha párnáit csodáltam tűnődve. Amikor letettelek, olyan ügyefogyottan tottyantál a piszkos kövezetre, hogy kacagnom kellett. A hang sértette a füledet és vékony kis kölyökhangodon kikérted magadnak ezt a csak emberektől kitellő, illetlen viselkedést. Lehajol­tam hozzád és bocsánatot kértem. Nemcsak simogatással, csendes szavakkal is. Aztán sietve otthagytalak, minden lé­pésnél óvatosan visszapillogva, mint a tolvajok: nem jössz-e utánam. Nem jöttél. Elmerülten vakartad a füledet. Másnap reggel szándékosan korábban mentem, azzal a reménységgel, hogy ismét találkozunk. És csodálatos mó­don ott álltái a sarkon. Pici figyelő pont, a hajnali szürkü­letben. Nem tudom, rám vártái é, de mikor szólítottalak, olyan lelkesen igyekeztél felém, hogy minden kétségem el­oszlott. Szemerkélt az eső, beültünk a kocsiba. Ólbe vette­lek, törülgettem maszatos praclidat és beszéltem hozzád, amit láthatólag nagyon figyelmesen hallgattál. A süte­ménnyel együtt majdnem megetted az ujjaimat is, de csep­pet sem fájt. Tűfogaid hegyén szeretet ült, nem szúrt, in­kább simogatott. Amikor otthagytalak, húszszor is vissza kellett zavarjalak a kocsiútról, mindenáron jönni akartál velem. Négy napig tartott a boldogság. Négy reggel örültünk egymásnak és négy este gondoltam rád: vajon te hol fekszel le? Hiszen még most sem tudtam rólad jóformán semmit. Csak azt, hogy elférsz a két tenyeremben s csillogó, meleg szemed értem lesi az utat. Meg komikus, suta kis mozdula­taidat ismertem, ahogy ijesztgetted a szélkavarta, zörgő le­vele két. Meg ügyetlen nekifutásaidat, amikor úgy látszott, sok neked négy láb, nem tudod mind a négyet egyszerű: irányítani. Amikor veled voltam, szerettem volna megállí­tani az időt. S hogy ötödik nap láttalak újra, odadobva a szemetes­kannák mellé, döbbenten és némán állt a pillanat torzzá nyomorított mozdulatlanságod felett, mintegy intve ez itt a halál. Tegnap még sugárzó szemed barna bizalmát va­lami rút, szürke nyálka takarta és undok Jegyek mosakod­tak színétvesztett nyelveden. Annyira te voltál és olyan ide­gen, hogy ordítani szerettem volna. Bénultan bámultam a piszkos kis talpadhoz ragadt zúzott levelekre. Ez óriási, megcsodált, körülszimatolni akart nagy világból csak ezek kisértek el, amikor kibotfadoztál az életből. Szemétre kerültél, szíves, szerető kispajtáson!. Senki­nek sem hiányzó, nyomorékká zúzott tetemedet is csak én siratom, itt a szemeteskannák mellett. És veled és rajtad ke­resztül siratom a múlt eml ékeit, amelyekhez neked ugyan semmi közöd nincsen, de iszonyatosan élettelen tested lát­tán ezerszer jobban fájnak. November van, meghalt a nyár — zörgik az égetésre összegyűjtött kupacból menekülő száraz levelek. Meghalt egy kiskutya ismételgetem hangtalanul, mert nem akarok másra gondolni. Csak egy semmi, kedves, kóbor kiskutyára. Hiszen nem lehet megsiratni minden meggyilkolt, szemétre dobott testvérünket, barátunkat, bajtársunkat. Nem lehet alázatosan elfogadni, belenyugodni s élni tovább, mintha mi sem történt volna . . . Csak úgy lehet, hogy megsiratunk egy négylábú , kis­pajtást és lélekben elküldjük az ólmos fellegek fölé, ahol simogatásra kész, szerető gyermekkezek nyúlnak felé. És minden erőnkkel arra gondolunk, hogy jó nekik ott fenn. Túl mindenen, túl az életen. Isten veled, októberi kispajtá­som, légy boldog az égi mezőkön. Koósa Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents