Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-09-30 / 37. szám
1977. OKTÓBER 6. MAGYAR ÜITSÄG 5. OLDAT Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV — Folytatás — ételhulladékok nőnek halomba. Senki sé takarít többé. Van munkanélküli-segély! Ma már az üdítő-állomáson is elviselhetetlenül nehéz szag fojtogatott. Férgek mászkáltak a falon. A sebesülteknek kijáró kenyér szinte ehetetlen. A tea mát csak moslék. Kályhát nem fűtötték és a hideg megmarta az embert. Soha a háború alatt olyan kétségbeejtően szomorú item volt ez a hely, mint most. Pedig a sebesültek mintha fogynának, átutazó katonával van tele a terem. Jönnek messze csataterekről rongyosan, éhesen és gyakorta csak ott tudják meg, hogy nem mehetnek már haza. Nincs hová. .. Szerbek, oláhok, csehek szállták meg a magyar parasztok ősi falvait. Egy székely huszár ült a pádon és hangosan átkozódott és közben fel-felzokogott, mint a gyerek. Egy öreg bánáti paraszt, sebesült vén katona, két térdére könyökölt és a szeméből csak hullottak-hullottak a könnyei: <— Die Serben sind bei uns. Armes Vaterland, armes Vaterland. És a szanitész-őrmester vörösgombos sapkája alatt röhögött. Aztán egy asszony jött be az ajtón, két kicsi gyereket húzott maga mellett. Kenyeret kért. FIárom napja jöttek étien: <—• Károlyihoz megyek, ,—- tegyen igazságot. Az uram hivatalnok odalenn a Bánságban. Elfogták a szerbek. Megbotozták, hogy elájult bele és lecsukták. A többiek is így vannak. Aki nem teszi le a szerb hűségesküt, az botot kap, meg börtönt. Nincs már ott, kérem alássan, magyar közigazgatás! A csendőrjeinket is lefegyverezik. Aztán meg rekvirálnak, nem fizetnek. Újság se jár, mindet elkobozzák. Azt mondják kutya a magyar”, meg, hogy ott már Szerbia van. Posta sincsen. A magyarok levelét felbontják és ha pénz van a levélben, azt megtartják maguknak. „ Az egyik katona egészen közel jött és tátott szájjal figyelt. .—' Maga is bánsági? — kérdezte az asszony. Ne hát akkor ne menjen ám haza. A szerbek besorozzák a mieinket. Elviszik kényszermunkám. On nan pedig nem jön vissza senki. Az ember egy darabig értelmetlen arccal nézett rá, aztán gyámoltalanul motyogta: i— De hiszen most béke van ... Közben szürkülni kezdett az este. A szurlos terem nagy csillárja sötéten lógott le a mennyezetről. Hevenyészett oldalkarok égtek és kellemetlen elszórt világosságokat fúrtak bele a homályba. Egy vak katona, aki kék pápaszeme alatl állandóan furcsán mosolygott, mintha görcs kényszerítette volna az, arcát, hanyatt feküdt a lócán és a sapkáját világtalan szemére borította. «— ügye alföldi ember maga? Szalontáról való vagyok, r— dünnyögte álmosam. És egyszerre láttam messze a rónát, mialatt ezt mondta, nyarak rekkenő melegében és láttam a legényt elnyúj tózva boglya tövén, ahogy déli pihenőre a nagy világosságban a szemére vágja pántlikás, pörge kalapját. Régi szokásból most is így tett, pedig a világosság nem kápráztatja többé és a földet, amelyen ezer éve álmodnak szépet magyar legények, el akarja rabolni az oláh. — Szegény! Vajon tudja-e, hogy hiába adta oda kéi fiatal szemét? Az egyik szanitész bejött és mondta, hogy sebesültek vannak odaát a barakkban. Vera testvéremmel teát és kenyeret vittünk. Ahogy mentem, a fal végéből beszédet hallottam. Katonák beszéltek maguk között: Ügy beleszúrtam a bicskámat, hogy a( hátán jött ki A másik megugrott. i— Én is elküldtem egyet, ,— dörmögte egy mély ebi hang. Azt hittem álmodom. Állva maradtam, de’ ettől kezdví nem igen értettem, amit mondtak, sajátságos tolvajnyelvei beszéltek maguk között. Följelentem őket, ,—■ csak egy pil Ianatra gondoltam ezt. Ekkor láttam, hogy az aranycvikkc rés, vörös karszalagos őrmester, odamegy hozzájuk és kezei fog velük. . . Nem, nem lehet itt már semmit feljelenteni. És odébb indultam. Mögöttem hangosabb lett a beszéd. Köz bén egy nevet mondtak. De ez csak jntudatom felszíné érintette. Egy darabig csak hangzás maradt, jóval későbf eszméltem rá: hiszen én már hallottam ezt a nevet. Kun Béla, ,—■ ez az ember kommunista agitátor volt Oroszországban. Több társával őt is 1 rockij küldte haza, hogy neki dől gozzék Magyarországon. És ezek az- agitátorok állítólag pénzt is hoztak magukkal. Sok pénzt. Azt mondják, összeköttetésben voltak az októberi eseményekkel. Mások is jön ^ nek utánuk. A kormány tud róla, mégis átereszti őket a ha I táron. Trockij, Liebknecht, Luxemburg Róza és ezek . . 1 Szálak szövődnek a távolságok felett, alagutak kúsznak e föld alatt. Budapest külvárosaiban már véresszemű, csúf feneva dák járnak. Ma még a falhoz lapulva, behúzott körömmel nesztelenül lopakodnak a homály ba n. De holnap, r— ki tudja? November 23. A sötét fal a pályaudvar végén és a katonák hangja belenyúlt az éjszakába. Llúzódott és hangzott a gondolatomon át és ott volt reggel, mikor felébredtem. Este még beszéltünk volt róla anyámmal. Ö is halloti arról az emberről, akit Kun Bélának neveznek. Az igazi neve Berele Khon. Az apja Galíciából származott és batyu val jött át a határon Ö már újságíró és szocialista párttitkái volt Kolozsvárott. Aztán a munkásbiztosító pénztárhoz került. Ott lopott. A h áború mentette meg a büntetéstől Behívták katonának. Az orosz frontra vitték, rövidesen meg ; adta magát az oroszoknak. Internacionális faji összekötte tései révén került el Moszkvába. Trockij-val lépett érintke zésbe és ettől kezdve hadifoglyaink között agitált. Vezetőjül lett a magyarországi zsidó kommunistáknak odakinn é: szerkesztője a Szocialista Forradalom” című magyar lap nak, sőt állítólag valamelyik kisebb orosz városban eg> bolsevista direktóriumnak az élére is került és kegyetlen kedett. — Azt hallottam mondta anyám hogy sok oros; pénzzel jött haza. Károly kormánya pedig nem állja útja sehol. Hiszen Károlyi állítólag összeköttetést tart fenn Die ner-Dénes és Landler révén Trockij-val. Eszembe jutott az, amit egyszer egy újságíró beszélt e Károlyi Mihályról. 1917 őszén történt, mikor Károlyi Svájc A halált érzem a lelkemben. És a harag szédülése fog el, mikor Károlyi beszédeiben olvasom, hogy: Bizalommel kell lenni a kormány iránt. Ezt mondja! És védi a szocialistákat: “ne merje senki állítani, hogy ők hazátlanok, hogy nem viselik szívükön a haza sorsát. . . És védi a radi kálisokat: Jászi miniszter Aradon a végsőkig küzdött Magyaroszág területi integritásáért... Mindenkit véd, aki a hazát nem védi. A kormányzó pártokban egyre nagyobb az egyenetlenség. Szinte két táborra szakadtak már. Egyik oldalon a bűnös megtévelyedett magyarok, a másikon a szocialisták és radikálisok: az idegen faj. Ök az erősebbek, mert szervezettek és céltudatosak. Károlyi Mihály teljesen a befolyásuk alatt áll, hálójukba került és. ők a hálót rohanva húzzák balfelé. A politikában csak addig van egység, amíg a hatalom megszerzéséről van szó. Az elért hatalom maga löki szét Etz elbizakodott győzteseket. Most kellene a feszítővasat közéjük verni. Még korai volna, r— mondotta Dessewffy Emil. akivel véletlenül találkoztam. Csak röviden beszéltem vele. egy tárgyalásra sietett. Új földművespártot alakítanak. Az ország kisgazda-társadalmát akarják szervezni. w Most jut eszembe, —< mondotta Dessewffy nevetve >— képzelje. Károlyi arra gondol, hogy magát politikai miszszióval kiküldje Olaszországba ... <— Mindig ennyi emberismerettel válogat? — és nékem is nevetnem kellett. De aztán valami eszembe jutott. — Szerezzen Károlyi útlevelet és két feltétel alatt megyek és felhasználom olasz összeköttetéseimet. Mi legyen az? kérdezte megütközve. —- Hogy saját költségemen utazhassam és ne kelljen egy garast sem elfogadnom a mai hatalomtól. A második feltételem az, hogy nem az. ő köztársaságuk és a kormányuk érdekében megyek, hanem kizárólag a hazám érdekében. De azt hiszem, ez nem fog tetszeni! Mialatt odébb mentem az utcán, elgondolkoztam azon, amit hallottam. Dessewffynek az ország hangulatáról is voltak hírei. Azt mondta: a parasztság és a vidéki városok nem veszik be a Pestről szuggerált, burkoltan kommunista köztársaság gondolatát. Vannak nagy területei az országnak, melyeket csak nehezen lehet visszatartani, hogy a királyság mellett állást foglaljanak. ,—■ Ne tartsák vissza őket, hadd ordítsanak fel és söpörjék el ezeket! ^ feleltem én, de Dessewffy megint csak azt mondta: — Korai volna. Hadd járják le előbb magukat. Mentémben majd nekiszaladtam egy létrának. A létra a gyalogjárón állt szétvetett hosszú lábakkal és fenn a tetejében egy ember ült, aki sebesen kaparta a falat. A por már belepte a boltok felett a “Csász. és kir. udvari szállító felírások nyomait, melyeket még október 31-e tépett le dühösen. Most új munka serénykedik a cégtáblákon,1 Leszedik azokat a táblákat, melyekre: Habsburg, Berlin, HohénzoIIern, Hindenburg és Bécs van festve. A kávéházak Iélekszakadva visszaváltoztatják magukat a háború előtti nevükre és a zsidó pszichéjű város szánalmasan keresztelkedik át és házaira odatűzködi a: párizsi szalon ”, francia mulató , angol park és amerikai bár felírásokat. Megvetést érzek és ezt fogják érezni azok az idegen megszállók is, akiket a sorsuk idevet. Egy nép, amely megtagádia vagy eltűri, hogy nevében megtagadják a múltját, az a tulajdon becsületét tiporja el. Napok óta hirdeti a kormány, hogy francia csapatok érkeznek Budapestre. Nekik készítik ki a varost és az aljas maskara alatt hallgatnunk és tűrnünk kell nekünk. Károlyi Mihály és Lovászy Márton lapja, a ‘ Magyarország mai számában azt írta: Valószínűleg holnap érkeznek Budapestre az első francia katonák és a legfiatalabb köztársaság székvárosa szeretettel köszönti a szabadság, testvériség, egyenlőség harcosait. Merev, gőgös német tisztek helyett kedves, joviális francia tisztek; az esetlen mázsás csizmájú német legénység után pedig a dédelgetett poilu-k fogják utcáinkat benépesíteni . . . Intézkedni kell tehát, hogy a magyar fefjrások mellett az összes nyilvános helyeken szerepeljen a francia felírás is . . . a kereskedők írják ki: "ici on parle francfais . Az étlapokon hagyják el a német részt.. Olyan kormány, mely lapjában ilyen gyalázatot kinyomat, olyan sajtó, amelynek akad csak egyetlen munkása is, aki ilyent megír, egy közönség, amely ilyent megtűr, az a lealacsonyodás legmélyebb fokára jutott. Nemzetiszínű zászlók lobognak ünnepet a fejem felett. A kormány pedig hívja a megszálló francia csapatokat és parancsnokságuknak, mint az ország legszebb pontját, a királyi várat kínálja fel, mert úgy mondja: Nem ellenségek ők, de szívesen látott vendégek . A szégyen tehetetlen dühe lázadt fel minden csepp véremben és egyszerre eszembe jutott valami, mintha egy könyv lapjai fordultak volna hirtelen visszafelé az emlékezetemben, régi évszám jutott eszembe : 1871. Egy kora párizsi reggelen zárt sorokban zászlói alatt dübörögve, hatalmasan a német hadsereg vonul be Párizsba. Az útvonalon az ablakok bezárva, gyászlobogók a házakon, gyászfátyollal bevonva égnek a lámpák és a mégtiprásában is önérzetes nép az utcákon sötéten hallgat. Senki sem parancsolta, senki se tanította ki őket, de férfi, asszony, gyerek, mind elfordítja a fejét és a győzők szeme sehol se találkozik a Iegyőzöttek könnytől és gyűlölettől égő tekintetével . .. November 22. Az ég lejött a magasból és ráfeküdt a háztetőkre. Szüntelenül hull a hó és nökvekszik az utcákon. Már bokáig ér. De a köztisztasági hivatal hiába ragasztja ki a plakátjait, hiába hívja hólapátolásra a munkásokat 20 koronás napszám mellett. Röhögve olvassák és odébb mennek és felszedik a munkanélküli-segélyt. A hó pedig nő és emelkedik, befújja a kapuk alját, már térdig ér a csendesebb sikátorokban. A Keleti -pályaudvar tájékán olyan a hó, mintha porzódó fehér szántásban gázolna az ember. Benn a fedett pályaudvaron is puhán jár a lépés. Ott a piszok és rothadt v. ‘ JTT- ‘Ü2 ..J• / ban járt Diener-Dénes és Jászi kíséretéban. Schwimmer Róza már Bernben várta elvbarátait. Ezek vitték el Károlyit hlenri Guilbeaux szerkesztőhöz, aki, mint szélsőséges szindikalista és defaitista, lapjában ugyanazon az erkölcsi bomlasztáson dolgozott, melyet véres uralomra vitt Lenin és Trockij Oroszországban. Állítólag Guilbeaux volt aztán az, aki kapcsolatot teremtett Károlyi lelkében az eszmékkel, amelyeket most Kun Béla jött el képviselni minálunk. Ez akkor volt, azóta elkövetkezett az orosz szovjetek munkás- és katonatanácsainak üdvözlő távirata, a radikális és szocialista miniszterek bomlasztó munkája. Pogány katonatanácsának és bizalmi rendszerének megerősítése és a szabadjára eresztett kommunista agitáció. Bűnjelek ezek, melyek sötéten mutatnak a jövőbe. Most egyszerre még egy új rende let is beszélni kezd és aggasztóan odasörakozik mindahhoz, ami a régi társadalmi rend vermét ássa. t A nagy francia forradalom útját szinte végzetszerűen, irányította az a nap, amelyen a párizsi nép , és a csőcselék megrohanta a Palais des Invalides fegyverraktárait és kifosztotta azokat. A kocka eldűlt. A fegyver az ő kezükben volt. Budapesten nem kell erőszak. Maga a főkapitány utasította a rendőrséget és népőrséget, hogy igazolvánnyal nem bíró egyénektől kobozzák el a fegyvereket és lőszereket. Igazolványt pedig manapság már csak a munkásságnak és a csőcseléknek ad a hatóság. Ismét rést vágnak a polgárság önvédelmén és az otthonok bezárt ajtain. A népőröknek ezentúl jogukban áll fegyverek után kutatni. A polgárság megint tehetetlen. Hallom, itt is, ott is riadtan szolgáltatja be mindenki vadászpuskáját, revolverét. Megbabonázott alvajárók vagyunk. A bűvölő nagy keeties szeme reánk mered és a változó korok szerint változó /arázsszavait mormolja: Demokrácia, Szocializmus . .. Teglap még: liberalizmus volt a varázsszó, holnap talán már: kommunizmus lesz. November 24. Álmatlanok mostanában az éjszakák, de azért nem tulok dolgozni. Mintha a szépség minden szava elkallódott /olna abban a mocsárban, melyben a napok gázolnak, semmi sem jut az eszembe. Agyvelőm kétségbeesett sivárságában csak a rémhírek kószálnak, melyeket elhoz a reggel és nem hazudtol meg az alkonyat. Ma éjjel leveleket írtam. Reggel Ieküldtem bélyegért. A bélyegeket oda tették az íróasztalra. Mi ez? A király, a királyné, a parlament képe felett fekete nyomtatás, egy szó: Köztársaság . Keresztbe nyomtatott betűk a királyné finom kis fején. Köztársaság”, ez a szó fut át Szent István koronáján a király homloka felett. Ami november 16-a óta annyiszor megfordult az eszemben, most szinte szorongva nyilait a szívemen át: A korona, a koronánk . .. Nem ékszer az, nem pompa és nem dísz, de maga Magyarország, Királyságok jöttek és mentek a földön, nem volt azonban népe a világnak, melynek valaha is azt jelentette volna a koronája, mint amit a mienk nekünk jelent. A magyar korona minden magyar és minden magyar rög és minden termés és minden aratás. . . Benne nem csupán a királyságot tépik le az ország fejéről, hanem azt, ami voltunk és ami lehetünk. Ájtatos homályban, vaspántos ládában, fenn a budai várban él évszázadróf-évszázadra az aranyba öntött ősi szimbólum és ezer éven át mindössze ötvenháromszor, ötvenhárom király fején vonult el koronázások napján a magyar föld felett. És egyszer, mikor az ezer év fordult, a Millennium ünnepén . . . kitéve közszemlére, akkor állt ott a koronázótemplom oltára előtt. Jött a nép, láttam a szememmel: galambősz magyar parasztok, munkások, urak jöttek és mind térdet hajtottak a korona előtt, mintha szentség lenne. Térdet hajtottunk: önmagunk előtt borultunk le. És láttam Károly király fején egy decemberi napon a fejedelmi Buda vén falai alatt, hatvanhárom vármegyénk zászlóinak a Iobogásában, rvalgó éljenek között, a nagy tiszta Himnusz gyönyörű dalában. A hazaárulók és hazátlanok tábora szentségtörő kézzel letaszította helyéről Szent István koronáját. Ök azt hitték, hogy a király fejéről taszítják le. Pedig az a korona nemcsak a király fején volt. Mint egy aranyabroncs, az fogta össze a Kárpátok óriási láncait, Erdélyt, az Adria kék öblét, Horvátországot és Szlavóniát, —< a róna egész birodalmát, melynél területében egységesebb ország nincs Európa földjén. És most, hogy az aranyabroncs nem fogja többé össze, széthull és bomlik az, ami végtelen időkön át egy volt. Gyámoltalan féltés támadt bennem. Mint az életnél élőbb lényt babonásan félteni kezdtem a koronát. Úgy éreztem: csak addig vagyunk, amíg van. Pusztulása reménytelenné tenné a mi pusztulásunkat is. Mit forgatnak fejükben a hatalom mai birtokosai, akik gyűlölnek mindent, ami múltunkkal és jövőnkkel összefügg? Károlyi nem fogja őket akadályozni, tőle ugyan azt tehetik a koronával, ami nekik tetszik. A napokban Ambrózy gróf, a koronaőr elment Károlyi Mihályho z és bebócsáttatást kért. Károlyi éppen villásreggelinél ült és gróf Pejacsevich Márkus volt a vendége, aki mindezt elmondta nekem. A komornyik jelentette gazdájának, hogy a koronaőr kinn vár. Folytatjuk KÖNYV ELŐJEGYZÉS TORMAY CECIL, BUJDOSÓ KÖNYV ű Tormay Cecil: Bujdosó könyv című könyvét két kötetben, vászonkötésben. A két kötet (kötetenként 300 oldalon felül) bolti é~a 75 dollár lesz vászonkötésben. Azoknak, akik a könyvet elősegyzik és az árát beküldik. 20% kedvezményt nyújtunk és a postadíjat sem számítjuk fel. Az előjegyzési ár összegét 25 dollár helyett $20.00-t Tiellékelem. Kérjük, támogassa ezt a könyvkiadásunkat. A legszebb karácsonyi ajándék lesz! The Illuminating Company 1/ Miért nem alacsonyabb a villanyszámlám, amikor én szabadságon vagyok? \i Mindig alacsonyabb kell legyen, mint ^ amikor önök otthon voltak. Azonban sok gép működésben van,1 és az önök távollétében is fogyaszt áramot. Például a vízmelegítő, a hűtőszekrény, a mélyhűtő, az elektromos órák. — De ugyanúgy fogyaszt áramot a televízió is, ba a konnektorból elfelejtettük kihúzni a vezetéket. Azzal is nő a számla, ha a szabadság ideje alatt működésben hagyunk valamilyen ventillátort, párásítót vagy nedvességelszívót. IX Miért van feltüntetve az üzemanyag ám a villanyszámlámon? W Az Obiói Közszolgáltatási Hivatal * (Pub! c Utilities Commission of Obio) rendelkezése szerint az üzemanyag árát külön fel kell tüntetni a villanyszámlákon. A számlában benne foglaltatik az elektromos áram előállítási és a fogyasztóhoz való szállítás költsége. Az üzemanyag ára lényegesen függ /-hónapról hónapra *—■ az árváltozásoktól, és az O^CB fontosnak tartja, hogy a foj gyasztó tudomással bírjon a változásról. IX A Davis-Besse Atomenergia Telep fog-e segíteni abban, hogy a villanyáram árát alacsonyan lehessen tartani? \f Igen. Az atomenergia segíteni fog abban, mégpedig hatásosabban, mint bármi más, hogy az elektromos áram árát alacsonyan lehessen tartani. Ez sokkal olcsóbb energiaforrás az elektromosság előállításai’«. A Davis-Besse atomenergia telepről származó olcsó elektromosság hozzájárul ahhoz, hogy az árakat alacsonyan lehessen tartani, azonban a Davis-Bessp csak mintegy 1 5 százalékát tudja jelenleg szolgáltatni annak az árammenyiségnek, amelyet a fogyasztók a következő öt évben felhasználni kívánnak. Az alapköltségekhez csak egy tényező, a lényeges elektromos javítások költsége járul. Tekintetbe kell venni a folyamatos inflációt, amellyel az árak megemelkednek, és ez gátolja a mi jó törekvésünket. IX Lehetséges e új tervezésű készülékek alkalmazásával elektromos energiát megtakarítani? yj Igen. Némely automata mosogatógépek energiát takarítanak meg, csupán azzal, hogy csökkentik a szárítási időt, és levegővel biztosítják az edények tökéletes szárítását. Némely hűtőszekrénytípus fel van szerelve olyan kapcsolóval, amely ellenőrzi a nedvességet; ez a hideg hónapok alatt csökkenti az elektromos áram szükségleteket. A mosógépek úgy vannak tervezve, hogy ellenőrizni tudják a használandó vízmennyiséget, a víz hőmérsékletét, és a mosási műveletek időtartamát. A rövidhullámú sütők 50 százalékát használják fel az energiának a sütéshez vagy a főzéshez. IX Lehetséges e higanygőz lámpákat használni a ház előtti világításhoz? yj Igen. Egy ötven wattos higanygőz lámpa ugyanannyi fényt tud kibocsátani, mint egy száz wattos izzólámpa, és ezzel feleannyi elektromosságot használ fel. A hi ganygőz lámpára való áttéréshez szükséges alkatn szék a legtöbb világítási szaküzletben megvásárolhatók. Ha ónn ele van kérdése, vagy ha ön szeretne bővebb felvilágosítást kapni ebben a tárgykörben, mi szeretnénk hallani önről. Lépjen érintkezésbe: I alking It Over, Box 5000, Cleveland, Ohio 44101. Ugyanis mi szeretnénk önt megismerni!
