Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-09-30 / 37. szám
VOLUME 67. ÉVFOLYAM ^ 37. SZÁM. 1977. OKTÓBER 6. Nyisztor Zoltán: AMIT NEM LÁTHATNAK Vannak emberek (és ma ez a többség), akik nem fogadják el a tárgyilagosan leszűrt és csalhatatlanul megállapított tényeket, csak a saját szemeiknek akarnak binni. Ilyenek közismerten az amerikaiak! Az új magyar prímás <—< feltehetően a kormány megbízásából — meghívta az amerikai püspöki konferenciát egy magyarországi látogatásra. Mások is, de elsősorban a meghívott püspökök bizonyára nagyon kíváncsiak, hogy mit látnak majd a helyszínen? Mi abban a helyzetben vagyunk, hogy előre s pontosan megmondhatjuk, mit látnak s mit nem láthatnak meg megnyomorított hazánkban. * * * Az amerikai vendégek a fővárosban s a vidéken látnak templomokat, amiket zsúfolásig megtöltenek a magyar hívek. Ez a nagy meglepetés és meghatódást keltő lesz számukra, mert a zsúfolt templomok igen-igen megfogyatkoztak már az európai és amerikai kontinensen. Örömmel regisztráljak a magyar katolikusok mély hitét és kitartását, amelyhez lógható csak Lengyelországban láthatnak. Látnak püspöki palotákat, amiket még mélyhitű királyok, főurak, főpapok emeltek s melyek még ma is bizonyos felsőbbrendűséget adnak a szegénység főpásztorának. Látnak középiskolákat, amiket szerzetesek és apácák vezetnek, s amik igazán nem gettóra vagy agóniára, hanem az elitre emlékeztetnek. S látnak állandóan nyitott templomokat, sőt új templomokat vagy restaurált templomokat is, amiket hol á hívek áldozatkészsége, hol az állam hozzájárulása emelt vagy mentett meg műemléknek. # * * De van az éremnek másik oldala is! Lesznek dolgok, amiket az amerikai püspökök esetleg nyomozásuk ellenére sem láthatnak meg Magyarországon. Nem láthatnak be a püspökök leikébe s így nem tudják meg, vajon a hódolatig menő engedelmesség a kommunista hatalom előtt őszinte magatartás-e vagy fenyegetéssel, retorzióval kikényszerített álarc, amelyet halálig viselniük kell. Nem tudják meg, hogy két püspök is megpróbált ez ellen a kényszer ellen fellázadni, mire elmozdították s internálták őket egy régi püspöki nyaralóba, I lejcébe. Az egyiknek, Pétery váci püspöknek megengedték, hogy holtan visszatérjen székesegyháza kriptájába. A másiknak, Badalik veszprémi püspöknek még azt sem engedték meg, hanem kubikos ősei sírjába kellett visszatérnia Hódmezővásárhelyre. Hogy ma nincs internált püspök, az nem a rendszer megváltozásán múlik, hanem a püspökökön, akik inkább vállalják a meghunyászkodást, mint az eltávolítást és internálást. De a régi szép püspöki paloták is olyan csúnya titkokat rejtegetnek, amiket az amerikai püspökök nem láthatnak. Nem láthatják például azt, hogy a magyar püspökök nem választhatják maguk irodaigazgatójukat, hanem el kell fogadniuk azt, akit az egyházügyi hivatal kijelöl. Ez a békepap a palota igazi ura! A püspök postáját ő veszi át és bontja fel s csak azt továbbítja a főpásztornak, amit a rendszer szemüvegén át jónak Iát. S némileg meghúzódva, mint a pók a hálója mögött, ott leselkedik a palotában egy civil alak is, akit a fullánkos köznyelv bajúszos püspöknek titulál s akinek legfőbb feladata regisztrálni mindazokat, akik a palotába betérnek. De az amerikai püspökök azt sem látják, hogy a magyar főpásztornak nincs joga disponálni papjait. Az egyházügyi hivatal rendeli el az áthelyezéseket és kinevezéseket, amiket a püspök köteles végrehajtani. így cserél gazdát az idők folyamán minden plébánia. A tudós és buzgó papok mind Iejebb és lejebb kerülnek, a nagy városokból apró kis eldugott falvaikba s viszont az ismeretlenség homályából felbukkant békepapok foglalják el a legfontosabb pozíciókat. Ez év júniusában történt, hogy a prímás a püspöki konferencia végén, zárt borítékot adott át minden főpásztomak azoknak a papoknak a neveivel, akiket süllyeszteni kell. Az azóta elhúnyt váci püspök, Endrei feltépve a borítékot s a listát látva dühösen felkiáltott: “Ezek az én legjobb és legbuzgóbb papjaim! De az amerikai püspökök nem látnak be a bitoktatás rejtelmeibe sem! Nem láthatják, hogy a fakultatív hitoktatás azt jelenti: mindkét szülőnek írásban kell kérni gyermeke keiratását a hitoktatásra s hogy az iskola igazgatója s öszszes tanítója minden rábeszélést és fenyegetést igénybe vesz, bogy ne merjék kérni. Gyakorlatilag tehát csak néhány kisebb faluban van hitoktatás. Keresztelést, esketést, temetést is keveset látnak, legfeljebb titokban, mert a párt nyomatékosan tiltja körlevelekben is s az egyházi életben való részvétel akadálya az állásszerzésnek s előrehaladásnak. * * * Ez a kettős kép vár Magyarországon az amerikai püspökök látogatására. Vajon melyiket ragadják meg és tárják és a kíváncsi világ elé?. Nyilatkozataikban nem lesz-e benne a vatikáni diplomácia szőrös keze, amely iparkodik elfedni az üldözött egyház elhallgatásának okait? SZEMPONTOK OTTHON AZ IFJÚSÁG BÜSZKE MAGYARSÁGÁRA Az eddig leírtakat megerősíti Graham Billy amerikai hitszónok magyarországi látogatása is, amelyről a Reuterhírügynökség így számol be: Szeptember 4-én Budapest környékén egy baptista révén Graham Billy amerikai evangéliumi pásztor beszédet mondott. Beszédjét a felebaráti szeretetnek szentelte. I artózkodott minden politikai illúzió-A Párt egyik írástudója, Faragó Vilmos kíváncsi volt a mai 17-18 évesek gondolkozására. Öt gimnáziumi osztály 125 diákját kérdezte ki kérdőivek útján, melyekre a diákok írásban, de nevük feltüntetése nélkül válaszolhattak. Válaszoltak is, ám Faragó tetszését egyáltalán nem nyerték meg. Ö csak megütközni valót talált jóformán mindenben, ami a diákok válaszaiból nyilvánvalóvá vált. Mert kiderült: a megkérdezettek zömében még mindig éf a természetes nemzeti önérzet, meglehetősen tisztában vannak az ország helyzetével, csodálatot és vonzalmat éreznek a nyugati nemzetek iránt. Ez valóban elcsüggesztő lebet az óvoda, nyolc évi általános iskola és három-négy gimnáziumi osztály gyúrása után. így Faragó érthetőleg háborog azon, hogy a válaszok többségének, többnyire túlnyomó többségének, tanúsága szerint: a 17-18 évesek szemléletéből hiányzik az osztályszempont, az ország társadalmi berendezésére nem büszkék; r,em hiszik, hogy az ország függetlenségét “az imperialista hatalmak fenyegetnék; úgy érzik, ha nem magyarnak születnek, szívesebben lennének franciák, angolok, svédek és svájciak (e két utóbbi a semlegességnek szól!), mint oroszok (csak 9 százalék választotta második nemzetként az oroszt, .—< ez körülbelül megfelel a mindenütt kitermelődő stréberek arányának); nem szívesen házasodnának össze cigánnyal, négerrel vagy általában színes bőrűvel; túlságosan tudják, hogy Magyarország kicsi, tehát kiszolgáltatott ország, ezért nem szeretik a nagyhatalmakat; s végül, ha tehetnék, békés helyen ’ élnének. De ami a párt írástudóját a legjobban felháborította: a diákok 83%-a határozottan büszke magyarságéra, 4% csak fenntartásokkal, 6 és fél % nem válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésre, s csupán a fennmaradó töredék .alighanem ugyanazok, akik az oroszt választották második nemzetnek) jelentette ki, nem büszke rá, hogy a magyar nemzet fia. S Faragó nem átalja leírni: rokonszenvet csak azok érdemelnek, akik nem büszkék magyarságukra. De miért akkora bűn, ha a magyar diák büszke magyar voltára, különösen, ha oly célzatosan szegik néki a kérdést: büszke-e, vagy sem? Azért, mert ez magában hordozza az elkülönülés , a magyar specifikumok abszolutizálása, s más nemzetek iránti ellenszenv veszélyét ; mert útjában áll a szocialista hazafiságnak”; mert magyarnak lenni ugyanolyan kevés, mint amivé a nemzeti zászló vált, amikor kivágták közepéből a címert” (értsd: a vörös csillagot 56-ban). Szóval azért, mert ezek a diákok még mindig nem tévesztik össze az orosz hódoltság állapotát magyar voltuk értelmével. Pedig mily ártatlan dolgokra büszkék a büszkeség bűnébe eső fiatalok! Válaszaikból kiviláglik: Petőfire büszkék, Kodályra büszkék, általában íróinkra és tudósainkra. Na meg főként: futballistáinkra. “Kicsi ország vagyunk, de sportban nagyhatalom — írta az egyik. Lehet-e ennél ártatlanabb nemzeti büszkeség, másokra nézve ártalmatlanabb? S van-e még egy ország e földtekén a huszadik század második felében, ahol az efajta nemzeti büszkeség is bűn? Bűn azonban Magyarországon, mert hiányzik belőle, amit a párt oly reszketve szeretne már hallani: hogy az ifjúság a pártra büszke, a szocializmus építésére , s a szovjet példának nevezett orosz parancsszóra. Ez fáj a párt írástudójának. Ezért nem tudja leplezni ingerültségét sem, amikor így összegezi véleményét a mai fiatalokról: “Sportolóinkkal büszkélkedő, harmadik-utas nosztalgiájú, színesbőrűektől undorodó válaszolók logikusan jutnak el nemzetközi szolidaritásérzetük hiányának nyílt bevallásáig. Koravén eszménytelenség, sunyi pacifizmus, amely legszívesebben elbújna egy kicsi ország” nemzetiszínüre festett kerítése mögé.” SOKAT ÁRTOTT Graham Billy amerikai baptista evangéliumhirdetö magyarországi útja világszerte széleskörű vitát és heves bírálatot váltott ki. Graham valóban az evangéliumot hirdette, a szöveget nem hamisította meg. Puszta jelenléte és a feltett kérdésekre adott válasza azonban inkább a kommunisták tói s csak a dél-afrikai faji megkülönböztetést s a fegyverkezés fokozását kárhoztatta. Boldog volt, hogy olyan jó fogadtatásban részesült s elmondta, hogy utazása előtt beszélt Carter elnökkel, aki azért telefonált neki, hogy megmondja, imádkozott a magyar keresztényekért. Graham Billy azt is megállapította nyilatkozatában, hogy évekkel ezelőtt még álmában se jutott eszébe, hogy ez előtt a nagy nemzet előtt hirdethesse az evangéliumot, pmi azonban jele annak, hogy az idők megváltoznak. Ehhez a naívságoktól hemzsegő nyilatkozathoz nincs mit hozzáfűznünk, legfeljebb nevetésünket elfojtanunk. Graham Billy mindenesetre jobban tenné, ha Carterért imákoznék, hogy ember legyen a talpán s az elnyomott népekért a politikában szálljon síkra s ne elpöntyögött imáifügyét segítette és sokat ártott a szabad vallásos mozgalmaknak a világon mindenfelé. Elsősorban természetesen Amerikában, ahol eddig kimondott tisztelet övezte Graham Billy alakját. Amikor Magyarországon az egyik hallgató a vallásgyakorlás nehézségeiről panaszkodott, Graham azzal válaszolt. hogy ezen a téren Amerikában sem rózsás a helyzet. Mintha megbízásból az ellenkezőjét kellett volna mondania annak, amit vallásos közönsége várt tőle. Tud ni kell, hogy szocialista (kommunista) országban, így Magyarországon is, az egyik legfontosabb cél a szabad vallásgyakorlás bizonyítása, főleg a külföld felé. Ezt leghatásosabban természetesen egy ismert nyugati személyiség részére kiadott bebocsátási és szabad prédi káló si engedély- Iyel tudja elérni, hiszen erről az eseményről az egész világsajtó ír. Ugyanakkor részben saját polgárait, részben a világ -egyházi vezetőit arról akarja meggyőzni, legalább is legújabban, hogy a “rothadó kapitalizmus a maga kábítószereivel, nemi szabadosságával és az erőszakos < selekmények dicsőítésével nagyobb ellensége a vallásnak, mint a kommunizmus. Graham Billy a kommunisták által rábízott szerepet kitűnően játszotta el. Természetesen mondogatják, hogy Graham részéről ez csak taktika volt, meTt az ő végső célja a Szovjetunióba való bejutás. Ezzel szemben az amerikai sajtó a róla nemrégiben megjelent éé viselkedését kifogásoló könyvet idézi, amelynek címe: A szent evangélium Graham Billy szerint. Ugyanakkor közlik azt a képet, amelyen Graham Magyarországon csikóskalapban, subában bográcsból gulyást eszik, amint éppen “köpönyegének másik oldalát mutatja . (Új Világ) ÚJABB ADATOK A ROMÁNIAI VALLÁSÜLDÖZÉSRŐL Rev. R. Wurmbrand I he Voice of the Martyrs c. közlönyének augusztusi számában újabb adatokat közöl a romániai vallásüldözésről. A Máramaros tartományban megjelenő “Drumul Spre Socialism’ c. újság május 26-i számában közzétett ‘ Keresztények az igazi paraziták c. közlemény beszámol arról, bogy bár az egyházak vezetői, az ortodox patriarchától a pürikösdisták vezetőéig, tagjai a Szocialista Egység Front nak, akadnak keresztények, mint például Grigor Ion zenetanár, Jula Rozália tanárnő, Sumurducan riberiu mechanikus, Contz Salonica gyári munkás, akik nem hajlandók egyházi vezetőiket követni és nem támogatják a kommunista pártot a vallás megszüntetésében. Az ilyeneket aztán elbocsájtják állásukból és máshol sem kaphatnak munkát. Márpedig Romániában, aki nem dolgozik, azt parazitának” nyilvánítják és börtönnel büntetik, Azokat pedig, akiket rajtakapnak, hogy vallásos összejöveteleken vesznek részt, 8000 lejig terjedő pénzbüntetésre ítélik, ami 8 havi keresetnek felel meg. Zalau lutheránus lelkészét, Adoryánt, már többször bezárták, mert arra bátorítja híveit, hogy ne engedjenek a kommunisták nyomásának. Legutóbbi letartóztatásakor még jól össze is verték. Hívei közül ugyanis minden tizedik besúgó, akik mindenről tájékoztatják a hatóságokat, hogy szabaduljanak a hatóságok üldözésétől. De talán Rascol Vasile svájci interjúja a legérdekesebb, akit a Biblia és Graham Billy könyveinek terjesztése miatt börtönöztek be, amit négy különböző szigorított börtönben töltött le. Kiszabadulása után a nyugati egyházak tiltakozására a román hatóságok súlyos összeg ellenében családjával együtt kiengedték Nyugatra. Szerinte a börtönökben, ahol megfordult, mintegy 500 politikai fogoly volt és nem egy olyan, mint pl. Ureche Marosvásárhelyről, Sas Vasile Láposról (Tirgu-Lapus), akit hitéért börtönöztek be. A foglyok közül számtalan hívőt kínoztak halálra, míg másokat arra kényszerítettek, hogy megegyejk az ürüléket és megigyák a vizeletet. A kihallgatások során a vádlottakat rendszerint súlyosan bántalmazzák: névszerint is megemlíti az evangélista Taon Joseph, Popescu Aurel, Nicolescut Pavel és Visky Ferenc lelkész Péter nevű nyomorék fiát. Állítása szerint a különböző szekták vezetői majdnem mind árulók. Névszerint is megemlíti a pünkösdista és baptista unió elnökét: Bochiant és Marat, mint a rendszer hű kiszolgálóit. Itt kell feljegyezni, hogy áprilisi közlemény szerint márciusban Nagyváradon “ismeretlen” tettesek betörtek a Szent László székesegyházba és a templom értékes festményeit és freskóit megrongálták, a szőnyegeket pedig felgyújtották. A tettesek nyilván románok voltak, hiszen néhány évvel ezelőtt a román hatóságok a templomot már le is karták bontani. A Magyar Élet augusztus 6-i számában megjelent közlemény szerint pedig Várad-OIaszi többszázéves nagy temetőjét a román hatóságok likvidálták. A sírköveket összehord • ták, az értékesebbeket Iecsiszoltatják és eladják, a többit öszszetörik és útépítésre használják. A csontokat is kihányták és a temető terlületét felszántották. Mi ez, ha nem az emberi jogok Iegbrutálisabb megsértése? És Amerika, mint egy jutalmul, 1969 óta dönti a pénzt EGYES SZÁM ÁRA: 3C cent ARAD A magyarság több mint ezeréves közép-európai történetében sok város, falu nevéhez kapcsolódik olyan esemény emléke, amely azt külön fogalommá, és szinte jelképpé tette. Hosszadalmas lenne, ha ezt példák felsorolásával akarnánk igazolni, ezért csak arra utalunk, hogy amint Mohács nemzeti nagylétünk nagy temetője”, akként Arad a magyar vezetők tömeges lemészárlásának és kivégzésének szomorú színhelye. Október 6-án 1849 óta talán még senkinek sem jutott eszébe, hogy a 13 honvéd tábornok kivégzésén kívül évszázadokkal korábban is vérfürdőt rendezett Aradon a pártos elvakultság és a szörnyűséges bosszúállás szelleme. Amikor II. István király 1131 március 1 után bekövetkezett halálát követően a megvakított Álmos fia, II. (Vak) Béla került a trónra, Aradon ült össze az az országgyűlés, amelyen a szerb Ilona királyné a délszlávok körében szokásos vérbosszú jogán a király gyermekkori megvakíttatásában való részességgel gyanúsított 68 országnagyot kegyetlenül felkoncoltatta. Az aradi várat Szent István hűséges keresztény vitéze, Orod 1029-ben alapította, hogy a róla elnevezett város és vármegye a béke és biztonság őrhelye legyen. Az 1131. évi vérfürdő kivételével évszázadokon keresztül az is Volt. 1241- ben a tatárok sem tudták bevenni Arad várát, amely 1551 szeptember 18-án a török kezére is csak azért került, mert védői kardcsapás né Ikül feladták. A vár döntő szerepet játszott az 1848/49 -es szabadságharc idején is. 1849 júliusában a Damjanich János tábornok parancsnoksága alatt álló Aradra szállították az egész honvédség főraktárát, augusztus 2-án pedig ide tette át székhelyét a kormány is. Görgey Artúr a haditanács döntése alapján Világosnál már augusztus 13-án letette a fegyvert, Arad azonban még mindig dacolt végzetével. Damjanich tábornok ugyanis csak akkor volt hajlandó felad ni a várat az oroszoknak, ha fegyverletételét egyetlen osztrák katona sem látja. Augusztus 17-én Schlick osztrák tábornok egész hadtestével elvonult a vár alól a szemhatár mögé, mire Damjanich 3800 főből álló várőrségével együtt két orosz huszár század előtt követte Görgey példáját, letette a fegyvert. így került Arad orosz kézre, majd későhl .,a#Tfaynßu parancsnoksága alatl álló osztrákok birtokába. Paskievics herceg csak Görgey Artúrnak tudott kegyelmet kieszközölni, alvezérei felett az osztrák hadi törvényszék már szeptember 21-től 26-ig megtartott gyorsított (statáriá- Iis) eljáráson ítélkezett. Mint felségsértőket és esküszegőket, valamennyit halálbüntetéssel sújtotta. Különbséget csak a kivégzés módjában tett közöttük. Kiss Ernő és Schweidel József tábornokot golyóval, Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Aurél, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leinigen Károly gróf, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác és Vécsey Károly gróf tábornokot pedig kötéllel történő kivégzésre ítélték. Kegyelmi úton Dessewffy és Lázár kivégzését kötélről golyóra változtatták. Haynau a hadi törvényszék ítéletét október 6-án, a harmadik bécsi forradalom évfordulóján végrehajtatta. Hajnalban 4 tábornokot a vár. északi sáncárkában főbe lőttek, 9 társukat pedig a vártól délre felállított bitófákra húzták. Ezzel egy időben a pesti Újépület udvarán végezték ki Batthyány Lajos grófot, az első független felel ős magyar kormány elnökét. Rövidesen további 100 magyar került vesztőhelyre s több mint 1000 az osztrák várbörtönökbe. Arad a magyar nemzeti szabadság vértanúinak jelképe, október 6 pedig nemzeti gyász napjává lett, amelyet 1906 óta már a királyi kormány is hivatalosan megünnepelt. A halállal a vesztőhelyen is rendületlenül hősies bátorsággal szembenéző 13 aradi tábornok emlé két a kivégzés helyén már 1890 október 6-án Zala György remekbe készült szoborművével örökítették meg. A 13 aradi vértanú emléke azonban élő fájdalom vérző sebeként gyötör ma is minden magyart nemcsak a román uralom alá került Arad várának tövében, hanem a világ minden más részében is. A nemzeti fájdalom emlékezésében Arad örökké magyar marad. Somogyi Ferenc Romániába. Sőt, a Carter által meghirdetett “human rights” nagyobb dicsőségére, a Kongresszus az elnök kérésére immár harmadszor szavazta meg Romániának a most favored nation statussal járó vámkedvezményt. (Virrasztó) HÁROM AMERIKAI PÜSPÖK MAGYARORSZÁGON Lékai László dr. bíboros érsek-prímás meghívására az amerikai római katolikus püspökök országos konferenciájának három tagja 6 napos magyarországi látogatáson volt. A bárom püspök közül az egyik Krol John bíboros, Philadelphia érseke, aki a clevelandi egyházmegye segédpüspökeként került jelenlegi székébe, mint az amerikai püspöki konferencia elnöke s a múlt évi Eucharisztikus Kongresszus főrendezője hívta meg annak idején Lékai bíborost és a magyar püspököket az Egyesült Államokba. Krol bíboros lengyel származású és korábban Lengyelországban is járt. A másik püspök Bemardin John, Cincinnati érseke, aki az amerikai katolikus püspöki konferenciának jelenleg elnöke.
