Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-09-08 / 33. szám

1977. SZEPTEMBER 8. MAGYAR Ü J SÄG 5. OLDAL AZ ALTÖTTINGI ZARÁNDOKLAT 30 ÉV TÁVOLÁBÓL Szent István hagyományos ünnepének idei megemlé­kezései közben a magyar nemzeti emigráció valahogy el­feledkezett az altöttingi zarándoklat harmincadik évforduló­járól; pedig ez a zarándoklat 1947 augusztus 20-án sors­döntő jelentőségű fordulatot jelentett a külföldre kénysze­rült magyarság lelki és szellemi életében, szétforgácsolt tö­megeinek összefogásában. Képekkel díszített kis emlékfüzet van előttem, amelyet 30 év távolából különös érdeklődéssel vettem kezembe s az események immár történelmi értékelésével, meghatottsággal nézegettem, olvasFam végig. Az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az altöttingi zarándoklaton megjelent magya­rok “annyi balszerencse s oly sok viszály után kilátásta­lannak tűnő útkeresésük közben ekkor ébredtek öntudatra, ekkor tekintettek fel újraéledt hittel megint az egyetlen jár­ható magyar útat mutató történelmi példa, a magyarok tün­döklő csillaga fényére. HÍVŐ SEREGEK Pogány magyarok — olvasom a kis füzet egyik leg­első oldalán — több mint ezer évvel ezelőtt, 905-ban porig égették a bajorországi Altötting városát. Csodálatos módon egyedül egy Mária-szobor maradt sértetlenül a nagy pusz­títás után. E csodatevő kegyszoborhoz azóta messze földről zarándokolnak a hívő seregek. Most, ezer év után, a pogány Kelettől Nyugathoz me­nekült magyarok engesztelésül elzarándokoltak az altöttingi Madonnához, hogy bűnbánó szívvel könyörögjenek az Isten­­anya közbenjárásáért, irgalmáért és bűnbocsánatért esedez­zenek a szenvedő magyar nép érdekében. Égbenyúló hegyek, titokzatos völgyek és napsütötte ró nák országából, Németország minden zúgából, sőt Ausztriá­ból is, táborokból, falvakból és városokból közel millió hon­talan magyar közül ezren és ezren indultak el, hogy 1947 Szent István napján felajánlják ezt a zarándoklatot minden magyar ezeréves bűneinek engjesztelésére. Tízezer mágyar gyűlt össze az altöttingi kegyszobor - rí ál, hogy térdre boruljon a Magyarok Nagyasszonya előtt. Templomi zászlók loboglak a szélben, zarándokcso­portok vonultak, séreglették az utcákon és harangok zúgtak a tornyokban. “Az ünnepi szentmise áhítatában tízezer hívő ajkáról száll! fel az óhaj: Hol vagy, István kir ály? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben Teelő tted sírván.” “Evangélium után a zsúfolásig megtelt bazilikában Kótai Zoltán, a Vatikáni Misszió magyar delegátusa mon­dott szentbeszédet. TÉPETT ZÁSZLÓK ALATT Ahogy végignézek rajtatok, a papköltő szavai jutnak eszembe: Koldusboton, törött mankón Jövünk búcsút járni, Szűzmáriás magyaroknak Kopott unokái. Végignézek rongyos ruháinkon, tépett magyar zászlóin­kon és fáj a szívem, hogy ilyen koldus sorsban kell élnünk. Ezért határoztuk el, hogy eljövünk a Boldogasszonyhoz. El­jön a magyar nép és könyörög azon a földön, ahol ezer esztendővel ezelőtt magyar lovak patái csattogtak az utcák kövezetén és magyar seregek pusztították a várost. E nagy pusztulásból csak a kegykápolna maradt meg épségben. Szűz Máriának az ősmagyarok által épségben hagyott ká­polnájába zarándokoltunk el az első nagy magyar mária­­tisztelő, Szent István király ünnepén. Szent István király megérezte, hogy ha a magyarsá­got meg akarja őrizni a következő évszázadokra és évezre­dekre, akkor a Szűzanyának kell felajánlania. Amikor ő is jtestvértelennek, barátnélkülinek látta a magyarságot, ami­kor a magyar magyar-ellen támadt, amikor orgyilkosok oson­tak be hálókamrájába is, akkor ajánlotta fel a Szűzanyának brszágát, népét és koronáját. Érezte, hogy ez á három lesz legdrágább kincse a magyarságnak. Ha ez megvan, akkor a magyarságot nem kell félteni a következő évszázadokban, évezredekben, mert van életerő a magyarságban. HÁRMAS ABRONCS A pannonhalmi refektórium egyik ablakmélyedésében egyszerű kis képecske van. Egy hordót ábrázol ez a kép, amelyről leverték az abroncsokat és a hordó dongái szétes­tek. A kép f felirata ennyit mond: Per libertatém periit, vagyis: á szabadság által veszett fel. A hordó azt vélte, hogy ha leveti abroncsait, akkor felszabadult és győzelmes lesz. És széthullottak dongái s kifolyt tartalma. Szent István király tudta azt, hogy a magyar népnek HÁRMAS ABRONCSA van: az ország, a magyar nép és a magyar Szent Korona. Ez a három az, amely egybefogja a magyarságot, amely nem engedi széjjelzülleni a magyar né­pet. Amikor Szent István király a Kárpátoknál megvonta az ország határát, nem akart a közösség gondolatának leple alatt el nyomó hatalmasság, kényúr lenni, hanem szerető atyja kívánt lenni a kis nemzetiségeknek is. Azért írta fiá­hoz, Szent Imre herceghez intézett intelmeiben: Vae regno unius linguae! —< Jaj az egynyelvű országnak! És kioktatja intelmeiben Szent Imre herceget, hogyan kell a nemzetisé­gekkel krisztusi szeretettel bánni, hogyan kell testvért látni a másik, ésetleg más anyanyelvű magyarban is. Amíg az ország abroncsa összetartotta a magyarságot, addig nem is Volt baj. ludjük/hogy az évszázadok folyamán hányszor, próbálták ezt az abroncsot leverni, s amikor ez sikerült, ! érezniük kellett a latin mondás igazságát: a szabadság által veszett el. A másik abroncs, amely a magyarságot összetartja. a magyar nép, amelyet szintén a Szűzanyának ajánlott fel Szent István király 909 évvel ezelőtt, alig egy nappal halála előtt. Szent István tudta azt, hogy ennek a népnek magyar­nak kell lennie, mernie kell magyarnak lenni nem szóval, hanem cselekedettel; nem hangzatos szavakkal, hanem tet­tekkel. A mostani időkben ismét nehéz magyarnak len­ni és esetleg gyalázatnak is tűnik fel egyesek szemében, aminthogy gyalázat volt sokak szemében hajdan a kereszt. De a kereszt a dicsőség jele lett, amint a magyar trikolor is a mi dicsőségünk jelé, amelyet ne tagadjunk meg soha! Ne tagadjuk meg magyarságunkat esetleg előkelő helyekért, ne tagadjuk le esetleg kivándorlás? előnyökért. Merjünk magyarok lenni és merjük vállalni a sorsközösséget a magyar nemzettel. Aki ezt nem teszi, az nem méltó a magyár triko­lorhoz és érezze azt, hogy a magyar közösség kiveti5 soraiból. De a népnek nemcsak magyarnak kell lennie, hanem kereszténynek is. Olyan kereszténynek kell lennie 'a ma­gyarnak, aki megérzi a másikban az embertársat, aki éppen­­úgy vergődik, kínlódik a problémák súlya alatt, mint ő; aki érzi, hogy tehetetlenek'vagyunk, amint a vezetők is érzik ezt és tudnak megértők lenni másokhoz . .. A harmadik abroncs, amely összetartja a magyar nem­zetet, a Szent Korona. Szent István Jézus Krisztus helytar­tójától kéri a Szent Koronát. Nem akarja viaskodó emberi hatalmaktól kérni királyi hatalmát. Ismeri a Szentírást: “Nem adatott volna neked hatalom, ha felülről nem kap­tad volna . Ő ezt a felülről jövő hatalmat kéri Szilveszter pápától, s ezzel örökre elkötelezte magát a kereszténységhez és a Nyugathoz. Á SZENTEK UNOKÁI Testvéreim! Ennek a hármas abroncsnak kell ma is ösz­­szetartania bennünket. Azért jöttünk most ide az altöttingi zarándokhelyre, hogy kérjük a Magyarok Nagyasszonyát: a régi buzgóság lángoljon fel újra a mi lelkűnkben, lángol­jon fel a magyarság buzgósága, hogy mindnyájan tudjuk és érezzük: a szentek unokái vagyunk. Éppen azért éreznünk kell, hogy. vannak kötelességeink is, melyeket idekint is gyakorolnunk kell. Az első ilyen kötelességünk a szenvedések hősies elvi­selése. Tudjuk, hogy a Golgotán keresztül vezet a húsvéti feltámadás útja. Tudjuk, hogy a kereszt a legjobb iránytű, mely megmutatja nekünk, mit kell cselekednünk, amikor szenvedéssel látogat meg bennünket az Isten. Ha nélkülöz-1 nünk kell, tudjunk 1 edeumot zengeni szenterzsébfetes lélek­kel: Köszönöm, Uram, hogy megmutattad a Te szeretetedet, köszönöm, hogy nem feledkeztél meg rólam. Jelt adott ne­kem az Úr. hogy nem feledkezett meg rólam, mert szenve­déseket küldött az én útamra. Másik nagy kötelességünk az engesztelés. Engesztelés a maguhk és a magyarság bűneiért. .. A harmadik kötelességünk, Testvéreim, amelyet ide­kint is gyakorolnunk kell, az imádság. Az Ur Jézus azt mondta: Ha ketten-hárman összejöttök az én hevemben és valamit kértek az Atyától, megadatik nektek. Ezért ma-moz­galmat indítok, ... az örökös szentségimádás mozgalmát. Azt szeretném, ha . .. minden órában lenne legalább egy magyar, aki imádsággal fordul a magyarok Istenéhez, aki kéri a magyarok Védőasszonyát, hogy segítse meg ezt a sze­gény népet. Szeretném, ha. . . magyar ajkakról felszállana az örökös szentségimádás az Úr felé és a kis magyar ima­­tüzek kigyulladnának, mint a régi időkben a pogány ma­gyarok tűzei és az ég felé lobognának. Szeretném, ha ezek a pici imatüzek összefolynának egy lángoló, nagy imaten­gerré és hisjzerri, hogy akkor Isten meghallgatja könyörgé­sünket ... . Ha ezt a hármas kötelességünket megtesszük q ha szen­vedéseinket mosolyogva, derült lélekkel viseljük el, ha tu­dunk vezekelni és tudunk imádkozni, akkor a Boldogasszon} majd betölti kérésünket és nem lesz hiábavaló a költő szava és a mi kérésünk: Boldogasszony, ezer évig édesanyánk voltál. Eleink ha hozzád sírtak, hozzájuk hajoltál. Száz ostorral ostorozzon, csak az egyért, Boldogasszony, a jó Krisztust kérd meg: négy vízparton, három hegyen mindörökre magyar legyen a máriás ének. (Sík Sándor: Az andocsi Máriához) A HONTALAN MAGYARSÁG HÓDOLATA A bazil ikai szentmise után a zarándokok tömegei kör­­menetben vonultak a kegykápolna elé. Felemelő érzés tölt el bennünket, amikor a körmenetről készült fényképek so­rozatát Iátjük, amely a hontalan magyarság hódolatát tanú­sítja a Szűzanya előtt, amikor imádkozó magyar kezek kul­­csolódnak egybe, hogy a Vatikáni Misszió magyar delegá­tusával, ft. Kótai Zoltán dr.-ral együtt XII Pius pápa “hon­talanok imájá -t mondják, az egybe gyűlt fiú- és leány­cserkészek pedig vitéz Kisbarnaki Farkas Ferenc szkv. ve­zérezredes főcserkész előtt megújítják fogadalmukat. A délutáni litánián Fazekas László, a vilshofeni körzet magyar lelkésze* beszélt Szent István történelmi szerepéről és jelentőségéről, utána pedig egyházzenei hangverseny volt a bazilikában. \ * / * Az altöttingi zarándoklat emlékét 30 év után már talán csak azok őrzik, akik annak/- emigrációnk történetében új korszakot nyitó eseményein, ünnepségein — részt vettek, a véletlenül kezembe akadt füzet és a kegykápolna falába he­lyezett bronz dombormű azonban az emberi feledékenység határain túl is hitelesen tanúsítja, mikor és hogyan ébredt a hontalan magyarság öntudatra. Az emléktábla domborművén Szent István látható, a­­mint koronáját Boldógasszonynak ajánlja fel. A dombormű körirata rováshoz hasonló betűkkel: A Nyugathoz menekült magyarok zarándoklatának emlékére — Altötting 1947 Vili 20. A domborműn Szent István alakja mögött látható ma­gyar címeren a Szent Koronát jelképesén töviskoszorú he­lyettesíti. A dombormű alatt az emléktáblán ugyancsak ro­­vás-jellegű betűkkel a következő versszak olvasható: KORONÁDNAK U .ŐSZEBB ÉKE HOZZÁD SIR FÉL HUNNIA NEM FELEJT El ÁRPÁD NÉPE AMÍG LESZ EGY HÜ FIA. ( vári som ) A SAJTÓ írta: Kemény Júlia Ennek a fiatal országnak kétszáz éves történelme fo­lyamán nem nehéz követni a sajtó útját. A nagyhatalmú sajtó már a múlt században is kinyújtotta kezét a világ min­den részébe és az egész föld népe ismeri H. M. Stanley afrikai útját, amelyre a New York Herald küldte ki és ame­lyen megtalálta a legsötétebb Afrikában Dr. Livingstont. Áz újságíró ragyogtatta a sajtó tekintélyét. A sajtó nem kényes, amikor .szenzációs hírszolgálatot adhat á közönségnek. Éz a rádió és televízió idejében fo­kozott mértékben áll fenn és, az elmúlt években a politikai és diplomáciai téren nyilvánosságra került hírek ezt különö­sen igazolják. Annyira belehatoltak az újságírók és rádió és televízió kommentátorok a világpolitikai és diplomáciai életbe, hogy a közönség lassanként eltompul és elfásult. Ma már alig kerül nyilvánosságra olyan világhír, amely izga­lomba hozza a közönséget. A holdraszállást is egyszerűen elkönyvelték az emberek. Tálán erre vezethető vissza az, hogy a személyi és az emberek fizikai és érzelmi életére vonatkozó hírek jobban érdeklik az átlag egyént a világpolitikánál és tudományos haladásnál. Nincs könnyű helyzete a tudósítónak, ha nehéz kiaknázatlan,, friss hírforrást kíván talál ni. Még a mai ket­tészakadt politikai világhelyzetben is álland óan kell keres­ni azt, amit az érdeklődés ébrentartására fel lehet használ­ni. Ez majdnem lehetetlen feladat. A TV Oscar, Emmy és Tony díjkisztásai és a külön­féle szépség- és tehetség-versenyek jobban érdeklik a kö­zönséget. A televízió újabban közismert egyének, vezető szemé­­lyiségeíc magánéletet mutatja be és bevilágít otthonukba, életükbe. Meglepő dolog volt, amikor az újságíró Ford elnök feleségének adott fel szokatlan kérdéseket és a konzervatí­vabb elem felszisszerit, amidőn az iránt érdeklődött: vajon mit szólna, ha 17 éves leánya szerelmi viszonyt folytatna. A “First Lady” nem utasította vissza a kérdést, hanem csak annyit mondott, hogy ilyen esetben ismerni kívánná a kér­déses egyént... Természetesen a korábbi elnök hívei azonnal azt mondták, hogy “csak merészelte volna ezt a kérdést Pat-neK feltenni... ?! A jelenlegi “First Lady” véleményét még senki sem kérdezte meg a nyilvánosság előtt. Legutóbb Barbara Walters, a “Million Dollar Baby látogatta meg otthonában Bob Hope-t és Bing Crosby-t. A két százmilliós vagyonú művész fejedelmi környezetben él, de az intervjú alatt családias és szerény volt. Crosbynak is leladta az újságírónő a kérdést, vajon mit szólna, ha leánya illegális szerelmi kapcsolatot tartana fenn. Crosby mosolyog­va mondta, hogy ő katolikus és ilyesmit nem tűrne a házá­ban. Ilyen esetben leányának kiadná az útját. Az angol királynő ezüst jubileumának TV bemutatója szenzációt keltett az egész világon. Százmilliók hallgathat­­| ták a londoni opera kiváló énekeseinek előadását és a gyö­nyörű balettet. A királynő szebb és fiatalosabb, mint hu­szonöt év előtt és a családi páholy tagjait nemcsak az angol közönség, de a külföld televíziós közönsége is, úgy tekintet­ték, mint személyes ismerőseiket. Az sem keltett különös érdeklődést, hogy Nixon elnök kormányának közismert emberei, akiket böBőiibiiritetésré Ítéltek, elvesztették szabadságukat cs megkezdték bünteté­sük kitöltését. Az emberek únják Watergate-t. Nixon elnök intervjúját ügyesen és érdekesen vezette le David Frost. Ézt a leadást sokan hallgatták. , A rádió és televízió nagyon sokat ártott az újságoknak. Sok napilap szűnt meg és olvadt össze más újságokkal. A dolgozó emberek korlátolt szabad idejükben az autókban munkahelyük és otthonuk között hallgatják a rádióhíreket és értesülnek a világhelyzetről, otthonukban pedig a televí­zión kapják a híreket. Sok folyóirat is megszűnt, ami rész­ben gazdasági kérdés. A közönség újságok és magazinok helyett puhakötésű könyveket olvas. Aki azt képzeli, hogy a sajtó csak a modern időkben kémleli vezető egyéniségek magánéletét, az téved. Az el­múlt években filmen mutatták be Grover Cleveland életét, amelyből kitűnik, hogy Cleveland, aki a múlt század nyolc­vanas éveiben volt Amerika elnöke, kénytelen volt a fürké­sző sajtó reporterek elől Floridában égy hajóra menekülni és a szükséges gége műtétjét a messze tengeren eszközöltet­ni. Az akkori bizonytalan politikai helyzetben el akarta tit­kolni betegségét, de a furfangos újságíró mégis kiszaglászta a valóságot és a sajtó közölte az ország népével, hogy az országvezető beteg ember. Ennek megcáfolására Cleveland közvetlenül a műtétet követően volt kénytelen hangszórón a néphez beszélni, nagy erőfesítéssel. Magyarország nagy véráldozatot hozott a sajtószabad­ságért. Petőfi Sándor és a többi magyar irodalmár az 1848- as 12 pontban első helyen követelte a szabad sajtót, amej lyet népünk mindig életfontosságúnak tartott. A szabadság­­harc leverése után a magyar költők és írók képletesen fe­jezték ki szabadságvágyukat és köztudomású, hogy az el­nyomók Tompa Mihályt “A madár fiaihoz című verséért brötönbe vetették. A szabad magyar sajtó hívei sokat szen­vedtek. Vannak azonban a sajtószabadságnak túlkapásai is. A diplomáciának, a külpolitikának szüksége van titoktar­tásra és a sajtó időnként Ízléstelen és elítélendő módokon és utakon szerez hírforrásokat. Megbotránkozást okozott az egész országban az a tény, hogy a külügyminiszter szemét­kosarát kutatta át a szemfüles újságíró, abban a reményben, hogy ott rejtett hírforrásokat talál, amelyek érdeklik a kö­zönséget. Jóizlésű egyén nem lehet híve a.cenzúrának kü­lönösen egy szabad országban, de a közönség felzúdult azoknak á híreknek a lapokban, rádión és televízión való közlésén, amelyek alkalmasak az ország tekintélyének le­rombolására. Az ilyen hírszolgálat csakis Amerika ellensé­geinek nyújt tápanyagot. A sajtó maradjon szabad és lelkesen ismételhetjük Tompa szavait: “fiaim, csak énekeljetek”, de az ének legyen ízléses és ne ártalmas ... MEGEMLÉKEZÉSEK SZENT ISTVÁNRÓL A magyarság az idén is augusztus 20 körül emlékezett meg első koronás királyáról, az Egyház-szervező s ország­­építő Szent Istvánról. Az ünnepségekről hozzánk küldött számos beszámoló közül csak néhányat tudunk röviden kö­zölni. A florid ai Sarasota városában Oláh Györgv, a neves közíró mondott nagyszabású ünnepi beszédet, amelyben, arra kérte hallgatóit és rajtuk keresztül a magyarság minden fiát, leányát: dolgozzanak az egy és oszthatatlan szentistváni ma­gyar hazáért s azért az állameszméért, amely a Szent Ko­rona tanában valósult meg. A kiváló szónokot, aki Argen­tínából érkezett floridai látogatóba, Bognár Kálmán dr. professzor köszöntötte a vendégekkel együtt előbb szóval, később művészi hegedűjátékkal. Az ünnepi bevezető imát nt. Kun Gyula, a St. Petersburg-i Magyar Keresztény Egy­ház vezető lelkésze mondta. Clevelandben a magyarok a Szent Erzsébet római ka­tolikus magyar egyházközség ünnepi szentmiséjén vettek részt, majd Mindszenty József bíboros, szobra elé vonultak, ahol Sirchich László nyugalmazott városi tisztviselő mon­dott rendkívül tanulságos megemlékező beszédet. Akronban a magyarság a Jézus Szent Szíve római / katolikus magyar egyházközség templomában hallgatott ürií népi szentmisét. Szent István emlékét szentbeszédben ft. Kótai Zoltán dr., lapunk főszerkesztője idézte. A clevelandi Szent Margit római katolikus magyar egy­házközség hívei és a kelet-clevelandi magyarok az Orange községben lévő kegyhelyre zarándokoltak, ahol ünnepi szent­misén, majd műsoros ünnepségen vettek részt. A közönséget White Elmer polgármester köszöntötte. Palasics Ilona, Gu­lyás János és az egyházközség énekkara szebbnél szebb ! énekszámokkal szerepelt. Bárány-Kerecseny Ida költemé­­nyékét adott elő. Szabó Richard azt mondta el, miért tanul j magyarul. Az angol ünnepi beszédet Voinovich George megyei commissioner, a magyart Somogyi Ferenc dr. egye- J térni tanár mondta. Mindketten nagy sikert arattak. A szer­­, tartásmesteri tisztet Jaksa János töltötte be. Az ünnepség , keretében történt megemlékezés ft. Roskó László plébános I pappá szentelésének 23. évfordulójáról is. Ennek a résznek , ft. Szőcs Dénes ferences tartományfőnök volt a szónoka Youngstownból. Az egyházközség magyar iskolájának 4 ki- < váló tanítóját is ekkor tüntették ki. A Ratio Educationis’ kiadásának 200. évfordulójáról való megemlékezéssel Bá­­rány-Kerecseny Ida, Bárány-Kerecseny Magda, Sándor Ilona dr. és Vaskó Ilona dr. elismerésül egy-egy Mária Te­­rézia-tallért kapott. Az ünnepségen a közzenét Borisz Ferenc és zenekara szolgáltatta, a zongorakíséreteket pedig Jaksa Jánosné és Kozsey Jánosné látta el. A chicagói magyarság ft. Mihályi Gilbert dr. premon­trei kanonok, plébános vezetésével a Szent István egyház­­község búcsúja keretében idézte az országépító király em­lékét. A búcsú meghívott ünnepi szónoka Eszterhás. István dr. író volt. CAROLINE HERCEGNŐ ELJEGYZÉSE A demokratikus amerikaiak érthető módon különös büszkeséggel tartják számon egykori tehetséges filmszínész­nőjüket, Kelly Grace-t, aki r— ha ugyan csak 550 acre terü­letű országban is *— valóságosan uralkodó fejedelem fele­sége lett. Ennek a jogos büszkeségnek megfelelően adtak a közelmúltban az amerikai lapok hírt III Rainier monacói fe­jedelem és felesége,, Grace fejedelemasszony leányának, a 20 éves Caroline hercegnőnek eljegyzéséről. Vőlegénye, a francia Junot Philippe 37 éves üzletember, egy nemzetközi pénzintézeti csoport pénzügyi szaktanácsadója, akinek Pá­rizsban és a kanadai Montreálban vannak irodái. Az el­jegyzésről szóló hivatalos monacói közlemény külön hang­súlyozza, hogy a fiatalok közös barátaik révén 1975 decem­berében találkoztak. Az újsághírek szerint Junot magas, csi­nos, barna férfi, aki inkább moziszínésznek látszik, mint üz­letembernek. Caroline hercegnő középiskolai tanulmányait Francia­­országban a Dames de St. Maur apácáknál kezdte, majd Angliában az ascoti St. Mary intézetben folytatta és fejezte be. A párizsi Sorbonne egyetemén bölcseleti tanulmányokat végzett. Öccse, a trónörökös Albert herceg 19 éves, húga, Stephanie hercegnő pedig 12 éves. Anyai nagyszülei Phiíg- ’ delphiában laknak. Az esküvő napját még nem tűzték ki. A TEREMTŐ TITKA A magzatelhajtás törvényes megengedettségének egyik - legfőbb érve az anya életének veszélyeztetettsége. A flori!­­dai Ocalában is ezzel akarták az orvosok rábírni az egyik­várandós anyát, hogy engedje magzatát elhajtani. Orvosa, azt mondta neki, 5 millióval szemben csupán egyetlen le­hetősége van, hogy a szülés után életben maradjon. A ha- • Jálos veszélyt az asszony gerinc-sérülése és magas vérnyoT. mása okozta. A 31 éves asszony az orvosi közlés után telefonon be<­­szélt az ocalai Szentháromság egyházközség plébánosával. McLaughI in James atyával, aztán úgy döntött, hogy az 5 millióval szemben fennálló egyetlen lehetőséget váíasztjá. - Míg lelkipásztora s más papokkal együtt Orlando püspöke, Grady I homas a szülés szerencsés lefolyásáért imádkozott,­­az erős hitű asszony a floridai Gainesville Shands tanító kórházában Cruz Amelia dr. felügyeletével egészséges fiú­nak adott életet, aki a keresztségben a James Michael nevet kapta. "* A hírrel kapcsolatban a mai anyagias felfogású világ­ban is joggal beszélhetnénk csodáról, de csak annak megál­lapítására szorítkozunk, hogy a szülés szerencsés kimenetele ■ az anya életének legnagyobb veszélyeztetettsége közben is kizárólag a Teremtő titka, amelyet előre senki sem tud meg­fejteni.

Next

/
Thumbnails
Contents