Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-07-28 / 29. szám

1077. JULIUS28. MAGYAR ÚJSÁG 5. DEDAL ,_. De Iiisz a gyereket: korán elalszanak és igazán jók és szétfő gadók.. . A kollegák és tarátok megértik, Rogy nem látogat­hatnak hozzánk. Inkább másból találkozom velük. I e úgyis oly fáradt vagy esténként, bogy alig várod, bogy ágyba kerülj. Ez volt a kezdet. Aztán kialakult az a szokás, bogy Dani heti két-bárom estét bázon kívül töltött, Piri pedig nehéz napi munkája után valóban balálfáradtan dőlt ágy­nak. Amikor Dani késő este hazajött, akkor ő már mélyen aludt. Egy reggel rosszkedvűen ébredt. Mégis időben felkelt, elkészítette a reggelit és ellátta a gyerekeket, de amikor Dani már elment, nem volt kedve napi munkájához. _ Nem tudom, mi van velem, —' gondolta. —' Belefá­­adtam ebbe az egyhangú és fárasztó életbe. I ulajdonképpen nem vagyok más, csak pesztonka és mindenes takarítónő. De egy szolgálónak is van kimenője néha, de nekem nincs. Ide vagyok láncolva a házhoz. Nem ilyennek képzeltem a bázaséletet... Később felöltöztette Petit és Bözsit, elkészítette a kis Pisti cuclis üvegjét és becsomagolta a szendvicseket, azután elindult velük a sétatérre. Útközben betért egy szaküzletbe, ahova leánykorában szokott járni és bevásárolt palettát, fes­téket és rajzlapokat. Mindig szeretett rajzolni, festegetni. Hirtelen támadt az a gondolata, hogyha már otthonához van kötve, otthon festeget, rajzolgat majd. A kicsikék a parkban élveztek a jó levegőt és találtak kis pajtásokat, akikkel játszadoztak, mialatt Piri figyelte a fákat, virágokat és rajzolni kezdett. Noha semmi gyakorlata nem volt, úgy érezte, hogy van tehetsége. Mialatt elmélyedt a munkában, felébredt benne az alkotási vágy és csak a gyermekek lármája zavarta meg. Akkor vette észre, hogy már elmúlt az idő. Piri látta, bogy a parkban nemcsak ő talált elfoglalt ságot, hanem a többi fiatal mama is munkálkodik, mialatt a gyermekek játszadoznak. Volt, akinek a kezében kötés, horgolás volt, volt, aki hímzést hozott magával és , akadtak olyanok is, akik olvastak, vagy tanultak. Nem zavarták egy­mást, de néha elbeszélgettek. MA CSAK SAMIZDÁT-HOLNAP FÖLDALATTI EGYHÁZ Amikor a diktatúra elfojtja az ellentétes véleményeket, tág teret nyit ezzel a samizdátnak, vitairatok földalatti ter­jedésének. amire maga a Szovjetunió a legjobb példa. Ma­gyarországon is meglehetősen elterjedtek a titkos irodalmi alkotások, de a jelek szerint a protestáns s egyben protestáló egyházi samizdát csak most, napjainkban s éppen a nagy­­jelentőségű belgrádi konferencia előtt született meg. Bizalmas úton került ki hozzánk a napokban egy sűrűn gépelt, 28 oldalas írás, első oldalán ezzel a különös címmel: "Magyar protestáns lelkészek, prédikátorok, presbiterek és gyülekezeti munkások FEKE TE KÖNYVE a magyarorszá­gi protestáns egyházak ellenkező látszattal takart, szoron­gatott helyzetéről, az egyházi vezetők törvénysértéseiről és az Állami Egyházügyi Hivatal szabadságjogokat veszélyez­tető tevékenységéről . Úgy érezzük, hogy ennek az iratnak az üzenetét, rész­leteiben és folytatólagosan közre kell adnunk, lehetőleg di­rekt idézetekben és kommentálás nélkül, mert a hang hite­les, adatai helytállók *—■> és írói nem kis kockázatot vállaltak, amikor azt a Református Hírek számára kiküldték. A Fekete Könyv közvetlen előzménye és kiváltó oka _ ahogy írják r— az a beszéd volt, amit Miklós Imre állam­titkár, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÄEH) elnöke mon­dott a magyarországi Református Egyház VIII. Budapesti j Zsinatának a nyitónapján, 1977 januárjában. Ebben az ál­lamtitkár részben idillikus képet festett a hazai egyházak életéről, de másrészt mégsem az önelégedettség kifejezése volt a célja, mint inkább támadás azok ellen, akik az ÁEH által támogatott vezetők tevékenységét bírálni merészelik. A' nagy beszédbe gyanúsítást, fenyegetést, a bíráló ellenzék Iebénításának szándékát, az alapvető emberi szabadságjo­gok veszélyeztetését és az együttműködő egyházi vezetők államhatalmi védelmét csomagolta be. A motivációt pedig ezek a szavai jelezték: “Sok függ az európai közvélemény! befolyásától, hogy az európai államok Belgrádban, nyáron, összeülő újabb értekezlete az eddigi kedvező irányban fej­lessze tovább a helsinki záróokmányban foglaltakat . j “Hiba lenne azonban »— folytatta Miklós államtitkár <— arra a következtetésre jutni, hogy a kedvező folyamattal itthon és határainkon kívül mindenki egyetért és nincsenek ma már olyan hazai és külföldi körök, amelyek ne akarnák gátolni, fékezni ezt a kedvező folyamatot, ne kísérelnék meg ismét a vallást, az emberek vallásos meggyőződését eszköz­ként felhasználni közös céljaink és eredményeink ellen . Erre a Fekete Könyv írói így válaszolnak: — Az utóbbi időben egyetlen egy hazai egyházban sem fordult elő, hogy az emberek vallásos meggyőződését bárki is halad ásellenes célra akarta volna felhasználni. Ellenben gydkorivá váltak az olyan próbálkozások, hogy a magyar protestáns egyhá­zak népe megszabaduljon egyes alaposan kompromittált ve­zetőitől. Azok az egyházi ellenzékiek , akiket Miklós Imre a zsinati beszédben megtámadott, felelősségük tudatában időben emelték fel szavukat a visszásságok ellen. Néhány példa rá: Hajdú Péter volt budapesti esperes évről-évre tiltakozott az egyházi autokratizmus ellen és kö­vetelte az anyagi elszámolások manipulá tlan, széles körű ellenőrzését. Könyvet akart megjelentetni, hogy kritikáját megismerhesse az ország reformátussága. Végül is alig me­nekült meg a palást-vesztéstől, esperességéről azonban le kellett mondania. Juhász Zsófia református lelkész, a Leányfalusi Otthon vezetője, a Központi Népi Ellenőrző Bizottság vizsgálata előtt évekkel jelentette Barth a Tibor püspök nek a szeretet­otthont felvételekkel kapcsolatos visszaéléseket és az immo­rális vezetési befolyást a Zsinati Iroda részéről. Feddést ka­pott a püspöki ajkakról és intést arra, hogy ne törődjék az­zal, ami a maga asztala”. A metodista lelkészek többsége határozottan kérte Pa- Iotay Sándor szabadegyházi elnököt, hogy ragaszkodjék a törvényességhez és ne avatkozzék bele hatáskörét túllépőén a magyar metodista egyház belügyeibe, legkevésbé az új szuperintendens választásába. Ugyanerre kérték Hecker Áclám nyug. szuperintendens: mindketten az ÁEH-ra hi­vatkoztak és nem hallgattak a kérlelésre. Ha hallgatnak, most nincs tele Angliától Üj-Zélandig az egyházi sajtó a magyarországi metodista üggyel s az állami beavatkozással. Dr. 1 örök István nyug. teológiai professzort elsőként kellett volna megemlítenünk. Mint felelős egyházi tanító, éveken át küldte . meg Bartha püspöknek észrevételeit, ha közérdekű visszásságokról szerzett tudomást. Közvetlen vá­laszt nem kapott leveleire a püspöktől, csak másoktól érte­sült annak sértő, gúnyos megjegyzéseiről. A nemzetközi hírű tudós teológust “teológiai iparosnak”, “pihentagyú galam­básznak nevezte: nem gondolta, milyen kórképet manifesz­tál önmagáról. Miklós államtitkár zsinati beszédében: “Az utóbbi időben szinte valamennyi egyházban megtaláljuk az azonos gyökereket: a zavaros, értelmetlen, az idegen politikai érde­keknek jól megfelelő koncepciókat, amelyek a fegyelem és rend nélküli egyház modelljét ajánlják.’ A Fekete Könyv írói válaszolnak: Ebben a mondat­ban is találkozunk a külföld -mumussal, most azonban nem reflektál unk rá . . . Mindenekelőtt világossá kell tennünk, hogy a Miklós-Bartha-Palotay vonulat fényében mit is je­lent a rend és a fegyelem, konkrétumokban? Ifjabb Bartha 1 ibor, a püspök fia szintén lelkészi pályára ment. Később két külföldi ösztöndíjban is részesült, míg a többi teológus­­diáknak egy se jut. Még nem szerezte meg a lelkészi bizo­­nyítanit, amikor már doktorátust nyer. Csakhamar három állást is tölt be: a debreceni teológia professzora, a Zsinati iroda tanulmányi osztályának helyettes vezetője, a sza­badegyházak teológiai szemináriumának igazgatóhelyettese. Utóbbivá Palotay Sándor tette, akit viszont ezért a debreceni kollégium tiszteletbeli tanárává nyilvánítottak. Az ifjú Bar­tha felesége, Zsíros Katalin pedig már másodéves teológiai hallgató korában zsinati tisztviselő. Egy házaspár négy jő védelmi forrással, míg lelkészek, sokszor nagy családdal, küzdenek a kínzó anyagi gondokkal. Az ifjú Barthának azonban ez sem elég. Mikor Kürti László teológiai tanárt a püspök a nagy jövedelmű kollégiumi főigazgatói tisztbe helyezi (Kürtinek ugyan még ma sincs teológiai doktorátusa, de a püspök kegyeltje), ifjú Bartha ultimátummal fordul az apjához: menessze Kürtit, állását adja neki, különben szakít Piri elhatározta, hogy nem elégszik meg azzal, hogy csak anya és feleség legyen. A mai modern világban van­nak egy nőnek lehetőségei még akkor is, ha gyermekeit nem bízza másra, hanem otthon marad. Félt azonban, hogy Dani majd nem érti őt meg és kineveti. Beállította az ébresztő órát és egy órával Dani hazaérkezése előtt gondosan el­rakta ecseteit és festékét, nehogy Dani meglássa, mit csinál. Azután készítette el a vacsorát és terítette meg az asztalt. Piri nem elégedett meg azzal, .hogy vázlatokat készített, színeket kevert, hanem megvásárolta a képzőművészeti tan­könyveket és szorgalmasan tanult. Minthogy a művészet kedvéért nem hanyagolta el háztartását és gyermekeit, sokat dolgozott. Daninak feltűnt, hogy felesége milyen kimerült és megkérdezte: ^ Mi van veled? Csak nem vagy beteg? Olyan fá­radtnak látszol! Nincs semmi bajom! —- mondta Piri, aki nem akar­ta elárulni férjének, mit csinál. Erős elhatározású nő volt és a gyermekeket is magával vitte a múzeumokba, kiállítá­sokra, ahol tanulmányozta a festményeket. Nem rajongott az ultramodern művészetért, de szerette a korszerű színeket és úgy érezte, hogy megtalálta új életcélját. Már hónapok óta festegetett, apukor meglepte Danit, azzal, hogy megmutatta neki egyik festményét, amelyről azt gondo Ita, h ogy tényleg szép és művészi. Daninak nem sok érzéke volt a festészethez és csodálkozva mondta feleségé­nek: Nem értem, lelkem, miért töltőd ilyen hiábavalósá­gokkal az idődet. Inkább pihenj kicsit, ha tudsz magadnak időt szakítani. Csak nem képzeled, hogy te tudsz festeni? |Talán azt gondoltad, hogy ez egy sikerült festmény? Pirit sértette férje lekicsinylő megjegyzése.- Nem tetszik neked? Azt gondolod, hogy nincs tehet­ségem? Én ebbe a képbe belefestettem a Ielkemet és te azt mondod nekem, hogy ez nem jó kép! — Igazán nem kívánhatod tőlem, hogy hazudjak ne­ked! Őszintén szólva, nem is értem, hogyan pazarolhatod a drága festéket és a drága idődet ilyen hiábavalóságra? Én ugyan nem vagyok szakértő, de ezek a lehetetlen tarka­barka színek ... KI AZ UR A HÁZBAN? írta: Kemény Júlia Amikor Kovács Dániel feleségül vette Arday Piroskát, arról sohse beszéltek, hogy ki lesz az úr a házban, kinek esz döntő szava, mert akkor még nagy volt a szerelem. Hinclent közösen intéztek és egyetértettek mindenben. Ter-1 nészetesen az évek folyamán a szerelem már nem volt oly ángoló, hanem mint a kandalló parazsa, melegítette az ott­­iont. Jól megértették egymást, de bizony Piri volt az, akinek neg kelleti fogadnia férje szavait, ha nem kívánt veszeke<L íi, vitatkozni. Ha egy asszonynak már három gyermeke van, mindig lkad elég munka a háznál és Piri kénytelen volt beleegyez­­li abba, hogy Dani egymaga járjon tanítói gyűlésekre és isszejövetelekre. Dani függetlenebb lett és arra gondolt, 'rogy tulajdonképpen ő a családfenntartó és megilleti őt a szabadság, mialatt felesége ellátja az otthont és a gyerme­keket. . ^ Pirinek is volt tanítónői oklevele, de amikor Peti meg­született, abbahagyta a tanítást, mert nem bízta másra gyer­­nekét. A másik két gyermek gyorsan követte egymást és Piri arra gondolt, hogy még fiatal és visszatérhet az iskolába, ha a kicsinyek már felnőttek. Dani szerette családját, de úgy '■rézle hogy felesége és gyermekei kedvéért nem hanyagol­hatja el hivatását és társadalmi kötelezettségeit. Házasságuk kezdeti idején gyakran látták vendégül a tanító kollegákat és ők is látogatásokat tettek, de ez abbamaradt. Dani azt mondta feleségének: r— Azt gondolom, hogy jobb ha egyelőre nem fogadunk vendégeket, különösen addig, amig a gyerekek kicsinyek. Hiszen ezek a kis vadócok mindent felforgatnak és nehéz rendet tartani a házban. Nem is terhelnélek azzal, hogy vendégeket hívjak . . . a püspökkel. Mivel az idősebb Bartha fiáinak ezt a kérését már nem volt képes teljesíteni, a gyenge idegzetű fiatal­ember minden tisztéről lemondott, országos botrányt csinált és átment Dunántúlra, a kis esztergomi gyülekezetbe lel­késznek. Beiktatásán az apa kivételével minden püspök ott volt. Iváriyi Tiborné, a nyiregyházi metodista lelkész felesé­ge negyedmagával lektorálta a szabad egyházak új énekes­­könyvét. Nem számított díjazásra, de Hecker Ádám, az ak­kori szuperintendens közölte a lektorokkal, hogy fejenként 500 forintot utal ki számukra. Csodálkozva vették azonban észre, hogy bár ténylegesen 500 forintokat kaptak, jóval nagyobb összegről szóló nyugtákat akar velük Hecker alá­íratni. Magyarázatként zavartan közölte, hogy kis egyháza érdekében Palotay Sándor elnök javára anyagi áldozatot kell hozni s ezt csak ilyen módon képes elszámolni. Amint ismeretes, a szabad egyházak vezetése teljesen Palotay kezében van. Ha valamelyik kis felekezet összejö­­veteli helyet szeretne építeni, hiába van rá anyagi fedezete, félniük kell, hogy nem kapják meg rá az ÄEH engedélyét. Ilyenkor Palotay jelentkezik s közli, hogy nagy befolyása ré­vén el tudja intézni az ügyet s megszerzi az építési enge­délyt. De néki is lenne viszontkérése. Végül is megegyeznek az összegben, illetve valamilyen tranzakcióban. E játék nyomán nem kis összegek cserélnek gazdát. Hiszen köztu­domású, hogy a hazai szabadegyházakat (baptisták, meto­disták, adventisták stb.) világviszonylatban nagy és gazdag téstvéregyházaik támogatják. Saját nagyságukat a negatívumokban keresik, hiszen konstruktiv és előremutató koncepció hiányában nincs is más lehetőségük ... mondta Miklós államtitkár az ellen­­zékieskedő egyházi emberekről, a zsinati beszédében.- Erre igy válaszolnak a Fekete Könyv írói: az Álla­mi Egyházügyi Hivatal elnöke elfeledkezett arról a népi mondásról, hogy akasztott ember házában nem illik kö­télről beszélni . Az ország 1200 református lelkésze szíve­sen megmutatja az államtitkár urnák, hogy a Zsinat lelkészi elnöke, Bartha Tibor püspök 60-ik születésnapja előtt mi Iyen leiratot kaptunk illetékes esperesünktől ,—■ annak érde­kében, hogy záros határidőn belül hozassunk presbitériu­munkkal üdvözlő határozatot. Még a határozat tartalmát il­letően is megkaptuk az instrukciókat, hogy a felterjesztett tömjénezést be lehessen kötni abba a kötetbe, amelyet majd átnyújtanak az ünnepeltnek. A presbitériumok egyrésze pon­tosan eszerint járt el, másik része “túlteljesítette a normát magasztaíásban , de olyanok is voltak, akik megelégedtek egyszerű bibliai jókívánságokkal. Ezek azután megkapták esperesüktől a kijáró fejmosást. — Lehetséges, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal ne tudná, hogy annakidején, túl az ÁEH bankettjén, a legkü­lönbözőbb címeken szervezték meg az ünnepléseket? Lehet­séges, hogy ne tudná: a Református Kollégium restaurálása még most, 1977-ben sem fejeződött be? Ne tudná, hogy a jóhiszemű külföldiek csak hónapok után jöttek rá, hogy an­nakidején egy ál-ünnepségen vettek részt? Ne tudná, hogy Kari Halaski lelkész, a nyugatnémet Református Szövetség főtitkára (akit díszdoktorrá avattak) 650 ezer forint ado­mányt adott a debreceni ünneplések kiadásainak fedezésére, de ennek az összegnek a duplája se bizonyult elégnek? Ne tudná, hogy az ország különböző részein élő lelkészcsaládok számára milyen segítséget jelentett volna, ha az olajsejk­­stilusu ünnepség költségeinek az összegével nyomasztó anya­gi gondjaikon segítenek ink ább. Nem is szólva omladozó templomok és ,roskadozó parókiák szükségleteiről? <—> Miklós államtitkár szemünkre veti, hogy mi milyen olcsón keressük saját nagyságunkat? Higyje el, nem miat tünk szólította fel a Hajdu-Bihar megyei Tanács építési csoportjának a vezetője a debreceni Kollégium főigazgatóját azok névsorának a megküldésére, akik egyházi tisztvseíőn­­ként a KoIIégum restaurálásának ideje alatt, vagy a nagy árviz idején vagy bontásbek anyagokból vásároltak, vagy házat, villát, nyaralót építtettek a maguk vagy rokonságuk nevén. Ami pedig a konstruktiv és előremutató koncepciót illeti azt érti-e alatta, hogy híven követni az Állami Egy­házügyi Hivatal utasításait vagy szajkózni néhány vezércikk­­frázist? A/, általa támogatott egyházi személyiségek ugyanis ezt teszik unosuntalan, mondjak keményen és keserűen a Fe­kete Könyv irói az államhatalom rettegett képviselője felé. (A közlést folytatjuk! Ref. Hírek) Piri sírva fakadt és nem szólt már egy szót sem. Dani azonban folytatta: >—* Most már értem, miért vagy olyan nyúzott! Lefogy­tál és fáradtnak látszol. Hát nincs elég munkád a házban? Szegény asszony nem szólt semmit. Látta, hogy férje lenézi az ő műyészetét, de meggyőződése volt, hogy fest­ménye igenis jó és művészi. Mintho gy azonban nem kívánt vitát, elrakta szem elől a képet. Amikor a Nemzeti Szalon tárlata megnyílt, Piri elvitte festményét a tárlatra és nagyon boldog volt, amidőn a zsűri elfogadta a képet kiállításra. Erről azonban nem szólt Da­ninak. Közben mind a bárom gyermeknek torokgyulladása volt és Piri nagy elfoglaltaséga mellett teljesen megfeled­kezett a képről és a kiállításról. i—i Gratulálok, kolléga úr! r— mondta egyik tanító egy reggel Daninak. .—■ Mihez gratulál? Nincs sem születésnapom, sem év­fordulóm ... í : !*!%!) —* A feleségéhez gratulálok! — mondta a kolléga mo­solyogva. .—■ A reggeli lapban olvastam, hogy első díjat nyert festményével. Sohse tudtam, hogy ő olyan nagy mű­vész. Dani hápogott, még felelni sem tudott. Azután kezébe vette a telefonkagylót és felhívta Pirit. Belekiabált a tele­fonba: ~ Ezt igazán nem vártam tőled! Eltagadtad, hogy ki­állítottad a festményedet és ezt nekem az újságból kell megtudnom?! Ez nem méltó egy jó feleséghez! Piri nem tudott felelni. Sejtelme sem volt arról, hogy képe első díjat nyert, noha tudatában volt annak, hogy a festmény valóban művészi. Bosszantotta őt Dani ingerült hangja. Nem kívánok veled telefonon veszekedni! ,—■ mondta csendesen és letette a kagylót. Azután sietett megnézni az új­ságot és megtalálta a nevét, mint az első díj nyertesét. Végte­len boldogságot érzett. Büszke volt önmagára, de nem vesz­tette el józanságát. Szép lassan, gondosan felöltözött, felöl­töztette a három gyermekét is, azután családostól ment el a Nemzeti Szalonba és megtekintette saját díjnyertes képét. É- rezte, hogy megérdemelte a díjat, mert egyik kiállított kép sem volt olyan szép és művészi, mint az övé. Dani haragudott, hogy Piri letette a telefonkagylót a­­nélkül, hogy egy szóval mentegetőzött volna. Nem ismert a feleségére, a békés, szerény kis asszonyra, aki hirtelen nőtte ki magát neves művésznek anélkül, hogy neki a férjének ^ a kiállításról említést tett volna. A kollégák sorra jöttek gratulálni felesége sikeréhez, de őt hiúsága gátolta abban, hogy ennek örülni tudjon. Élaza érve azt várta, hogy Piri talán más lesz, mint volt. Azt képzelte, hogy az asszony dicsekedni fog sikerével és szemére veti, hogy hiábavalóságnak nevezte művészetét. Té­vedett. Piri szokott szerény mosolyával fogadta és csak annyit jegyzett meg: ,— Ne vedd rossz néven, hogy nem fogadtam el bírála­todat a festményemről. Ügy éreztem, hogy a képpel sikerem lesz, azért állítottam ki. i— Miért titkoltad előttem, hogy kiállítod a festményt? Miért kell nekem idegenektől megtudni, hogy feleségem dí­jat nyert? ^ Én nem titkoltam előtted semmit! Te hiábavalóság­nak mondtad azt, hogy én festek, én pedig éreztem, bogy van tehetségem. Ezért vittem a képet a tárlatra. Felnőtt em­berek vagyunk és lehet ellentétes véleményünk. Nem igaz? Nem kívánhatod, hogy mindenben egyetértsek veled?! ^Ki az úr a házban? kérdezte Dani. — Te vagy én? i—' Mindketten! Mind egyikünk ura önmagának és ez fontos, mert ha nincs önbecslésünk, akkor hogyan kívánhat­juk egymástól, hogy megbecsüljük egymást! ' Jól van! Hiszen tulajdonképpen örülnöm kell a sike­rednek! Igazán büszke vagyok reád! SZÉPLAKI JÓZSEF KÉT UJ KÖNYVE Széplaki József kutatónk, aki nem első esetben hívja magára a figyelmet rendkívül értékes hézagpótló műveivel, ismét két könyvecskével gazdagította a tudományra szomjas magyar olvasó réteget. Kossuth amerikai .tartózkodásáról szóló könyve elkápráztatta szakembereinket, a “Magyarok Amerikában , szintén. Most megjelent angol nyelvű munkája egy Mindszenty bibliográfia, Bibliography on Cardinal Mndszenty. Élet­rajzi adatokon kívül 64 könyvet, 329 cikket, 7 filmet és még számos adatot említ. Másik, szinte felbecsülhetetlen értékű könyvecskéje az Amerikában évtizedek alatt megjelent és megőrzött magyar újságok lelőhelyeit sorolja fel. Címe: Hungarian News papers in Microform Available in the United States and Canada. A jövő történészének, kutatójának munkáját van hivatva megkönnyíteni. A könyvecskéket a Magyar Katolikusok Vasárnapja adta ki. Megrendelhető a kiadó és nyomda címén: Catholic Hungarian’s Sunday, 1739 Mahoning Avenue, Youngs­town, Ohio 44509. Könyvenként $1.50 + 25 c. postaköltség. AZ ERDÉLYI MAGYARSÁGÉRT Az Erdélyi Bizottság kiadásában megjelenő “Car­pathian Observer legutóbbi száma egész terjedelmében az erdélyi magyarság emberi és nemzeti jogainak rendszeres megsértését tárja az olvasó elé. Leginkább nem magyar for­rásokra támaszkodik, az európai és az amerikai sajtó meg­nyilatkozásait idézi, hogy a belgrádi konferenciára távozó illetékes szerveket, a Fehér Házat és az amerikai-román ke­reskedelmi egyezmény további sorsának eldöntésében rész­vevő kongresszusi szenátorokat és képviselőket azokról a nézetekről tájékoztassa, amelyek ne;m magyaroktól szár­maznak. Az Erdélyi Bizottság a belgrádi konferencián az Egye­sült Államoktól várt közbelépés előkészítéséhez szükséges amerikai-magyar fellépés nagyobb egységét kívánta előmoz­dítani, amikor a Committee for Human Rights in Rumania jól megalapozott érvelését magáévá tette és ezt a helsinki nyilatkozat felülvizsgálatára hivatott kongresszusi bizottság elnökének is bejelentette. Korábban, még áprilisban az Erdélyi Bizottság meg­beszélést folytatott a külügyminisztérium illetékes osztály­­vezetőjével. Ezen a CHHR képviselői is resztvettek. Az EB képviselője írásbeli összefoglalót is benyújtott. Románia függetlenségének 100. évfordulója alkalmá­ból a románok egyes amerikai egyetemeken szimpóziumo­dat rendeztek. Március 51-én New Yorkban a CHHR a Columbia egyetem szimpóziuma ellen mintegy 500 főnyi tüntető felvonulással tiltakozott, Április 1-én és 2-án Ro­­chesterben a szimpóziumon Löte Lajos, az EB elnöke is megjelent és felszólalt. Pascu Stefan dr. a közismert meg­tévesztő statisztika adataival válaszolt a hozzá intézett kér­désekre. Az adatok hitelességét Löte Lajos ellenválaszában kétségessé tette. A szimpóziumon főleg amerikai románok vettek részt. Az EB felhívja az érdeklődők figyelmét az évente két­szer kiadott Miorita című kiadványra, amelynek évi elő­fizetési díja 4 $. Szerkesztője Carlton M. Charles professzor (címe: FLLL Dewey-371, University of Rochester, Roches­ter, NY 14627) és dr. Simms Norman (címe: Outriger Pub­lishers, Ltd., 1 Von Tempsky Street, Hamilton, New Zea­land). A szerkesztők szívesen fogadnak hozzászólásokat a Miorita -ban megjelent cikkekhez. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a románok téves állításait az igazságnak meg­felelően helyesbítsük. Bővebb tájékoztatást szívesen ad a Committe of Tran­sylvania, Inc., amelynek címe: P. O. Box 3869, Rochester, NY 14610. Ugyanezen a címen lehet előfizetni a “Car­pathian Observer”-re és a “Székely Nép”-re is évi 4 $-ral. GRAHAM MAGYARORSZÁGON A baptista világszövetség Miamiben megtartott talál­kozóján Graham Billy evangélistát az őszre meghívták Ma­gyarországra. A meghívásnak az a célja, hogy Graham ige­hirdetése révén az amerikaiak és Magyarország népe közt kölcsönös megértés alakuljon ki. Már arról is tárgyalások folynak, hogy Graham Billy a Szovjetunióba is eljuthasson.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents