Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-07-07 / 26. szám
DIALÓGUS AZ EGYHÁZ ÉS A MAGYAR ÁLLAM KÖZÖTT Mint korábban már közöltük, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára és az Elnöki Tanács tagja. Andreotti Giulio olasz miniszterelnök meghívására június elején Rómába utazott. 1977 június 9-én Vb Pál pápa Kádár Jánost magánkihallgatáson fogadta. A kihallgatás közel egyórás magánbeszélgetéssel kezdődött a pápa könyvtárában. Ezen résztvett Casaroli Agostino érsek, az Egyházi Közügyek Tanácsának titkára és Pulya Frigyes magyar külügyminiszter is. A Szentszék sajtetórmének tájékoztatója szerint a beszélgetésen szóba került a két félnek a béke és a népek közötti együttműködés érdekében kifejtett erőfeszítése. Részletesen kitértek az állam és a magyarországi egyház közötti kapcsolatokra, kiértékelték a megegyezések révén eddig elért eredményeket, amelyekre közös erőfeszítéssel jutottak el. Mindkét fél kifejezte azt a szándékot, hogy előbbvigyék a még vitatott kérdések megvizsgálását és megoldását. A magánbeszélgetés után bemutatták a pápának Kádár János kíséretének többi tagját, köztük feleségét és Bíró József külkereskedelmi minisztert. Ezt követő üdvözlőbeszédében a pápa egyedülálló jelentőségű és különös fontosságú eseménynek nevezte Kádár János vatikáni látogatását, egy lassú, de megszakítatlan folyamat célpontjának, mely az elmúlt 14 év során lépésről lépésre közelebb hozta egymáshoz a Szentszéket és a Magyar Népköztársaságot, a távolállás és a feszültségek hosszúra nyúlt szakasza után, amelynek visszhangja még nem halt el teljesen. A találkozás két olyan személy között történt emelte ki a pápa, /— akik legfelsőbb szinten voltak létrehozói a Magyarországon történt rendezésnek, amelyet sokan követtek éber és nem ritkán kritikus, vagy legalább! tanácstalan tekintettel. A pápa reméli, hogy ennek a realitásokkal számoló legfelsőbb szintű párbeszédn ek eredményességét, amely nemcsak az egyház és a hívők jogainak és jogos érdekeinek védelmére irányul, de az állam gondjai és tevékenysége iránt is nyitott, a tapasztalat megerősíti. Azt célozza ez a párbeszéd, hogy az igazi vallási béke légkörében elősegíti a társadalmi élet valamennyi résztvevőjének egységét és lojális együttműködését a nemzeti közösség egyre nagyobb hasznára. A Szentszék és a magyarországi egyház őszintén hajlandó továbbra is a dialógus útján járni szögezte le a pápa, hogy a maguk részéről ezzel biztosítsák az elért eredményeket és a zelőrehaladást a további célpontok felé. MOSZKVA HOZZÁJÁRULÁSÁVAL A magyarországi egyházpolitikának az utóbbi években tapasztalható aktivitása, az egyház és az állam viszonyának rendezésére irányuló sorozatos tárgyalások s most ez a legfelsőbb szintű aktus feltűnést keltett a külföldi megfigyelők körében. Különböző találgatások a KP-főtitkár látögatásá nak a magyar egyházpolitikán túlmenő jelentőséget is tulajdonítanak. Nem ez az első eset, hogy a pápák kommunista vezető személyiségeket fogadnak. Emlékezetes Hruscsov vejének, Adzsubejnek látogatása XXIII. János pápánál, valamint Tito, Gromiko és Podgornyj, legutóbb pedig Lázár György magyar miniszterelnök tisztelgő látogatása VI. Pál pápánál. Ez azonban az első eset, amikor olyan kommunista pártvezető látogatta meg a pápát, aki nem visel állami tisztséget. Biztosra vehető, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárának vatikáni látogatása csak Moszkva kifejezett hozzájárulásával jöhetett létre. Moszkva számára ugyanis már az úgynevezett eurokommunizmus által felvetett problémák miatt is kívánatos, hogy demonstrálja az egyház és az állam közötti kapcsolat kialakításának egyfajta új lehetőségét. Ismert dolog, hogy a nyugati kommunista pártoknak Moszkvától való függése és a keleteurópai országokban gyakorolt erősen va Ilás- és egyházellenes politika milyen nagy tehertétele az eurokommunista pártoknak és hogy mennyire motiválta egyes európai kommunista párt hangsúlyozottan Moszkvától független kurzusát éppen a kelet-európai országok vallás- és egyházellenes politikája. Különböző jelek arra mutatnak, hogy magában a Szovjetunióban is felmerült a szükségessége a vallás, illetve az egyház és az állam viszonyának és következésképpen a szovjet állam egyházpolitikájának módosítására. A nemrég közzétett új szovjet alkotmánytervezet jogorvoslási lehetőséget helyez kilátásba a szovjet polgár egyéni életét ,— beleértve vallásos életét is «— sértő intézkedésekkel szemben. Ha a tételes törvény a személyes vallásszabadságot csak indirekt formában érinti is, új lépés a szovjet jogalkotásban. (Meg kell jegyezni, hogy a szovjet jog szövege formálisan mindig biztosította a vallásszabadságot a szovjet polgár számára, a nehézségek mindig a törvény szövege és a végrehajtás szelleme közötti különbségből adódtak.) TÖBB, MINT PUSZTA PROPAGANDA A jelen esetben feltehetően többről van szó, mint a szovjet alkotmány egyik-másik mondatának puszta újrafogalmazásáról. Ezt megerősíti König bécsi érseknek, a keleteurópai egyházi viszonyok egyik tekintélyes szakemberének televíziós nyilatkozata, amelyet nemrégen, közvetlenül magyarországi látogatás után a Westdeutsche Rundfunk bécsi munkatársának adott. Szó szerint a következőket mondta: Az a benyomásom, hogy a keleti államok egyházi ügyeiben lényegében Moszkva dönt, bár az egyes államokban különböző a helyzet. De megalapozott információim szerint <Á legfel sőbb szovjetben heves viták folynak arról, okos-e, hogy az állam ellenségévé teszi a vallást és tovább foly tatja a harcot ellene, nem lenne-e okosabb hagyni, hogy az állampolgárok szabadon dönthessenek vallásos meggyő ződésük szerint az ateizmus mellett vagy ellen és szabadon vitázhassanak róla. Eltekintve attól, hogy röviddel a belgrádi konferencia előtt a SzU (^Szovjetunió) számára hasznos propaganda is lehet, ha egy kommunista ország KP-főtitkára találkozik a pápával, de az olyan jelek, mint a König érsek interjújában említett vita, a szovjet kormányzási rendszert érő gyakori belső kritika, a leszerelés szükségességének motívumai arra utalnak, hogy a SzU-ban az érdeklődés az egyház és állam kapcsolatának új lehetőségei iránt több, mint puszta propaganda. KÍSÉRLETEK MAGYARORSZÁGON Magyarországot gyakran emlegetik a kommunista rendszerű országok nyugatra nyíló kirakataként. Az ott uralkodó állapotokat, főleg a relatív nagyobb szellemi, utazási és gazdasági szabadságot a szomszédos szocialista országok nem egyszer bírálják elhajló mivoltuk miatt. Jele van annak is, hogy a Magyarországon kikísérletezett gazdasági tapasztalat sem érdektelen más szocialista országok számára saját problémáik megoldásánál. így pl. a magyar mezőgaz daságban folytatott szerkezeti kísérletek eredményeit részben éppen a SzU használta fel a kolhoz-alapszabály reformjánál. Az új gazdasági mechanizmusnak nevezett gazdaságirányítási reform egyes tapasztalatait pedig Lengyelország gazdasági életének újjászervezésénél vették figyelembe. Ezenkívül jellemző a magyar helyzetre, hogy a budapesti kormánynak megkülönböztetően barátságos kapcsolatai vannak a tömbön kívüli, szocialista rendszerű Jugoszláviával, továbbá Finnországgal és semleges nyugati szomszédjával. Ausztriával is. A kommunista rendszerű országok Magyarország helyzetén tanulmányozhatták a szocialista állam és az egyházak viszonyának kialakítását is. Ezt Aczél György miniszterelnök-helyettes így jellemezte: “A szocialista ál lám képviselői úgy találják, ez a kapcsolat megfelel társa dalmi viszonyainknak és politikai elveinknek; az egyházak képviselői pedig azt mondják, ez a vszony megfelel az egyházak érdekeinek és hivatásának. (Világosság, 1976/10.) A HATÁRON TÚL A magyar kommunista politikusok maguk is hangsúlyozzák a hazai tapasztalatok országhatáron túli jelentőségét. Aczél György idézett tanulmányában kiemeli: Úgy véljük, Magyarországon hasznos tapasztalatok gyűltek ősz sze a különböző világnézetű emberek összefogásával kapcsolatban. Kötelességünknek érezzük, hogy a tapasztalatokat a jövőben is hasznosítsuk, hogy ezzel a hívők és a marxisták számára közös nemzeti és nemzetközi feladatok megoldását szolgáljuk. Miklós Imre államtitkár, az ÁEH elnöke, az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának ülésén 1977 márciusa ban pedig arra utalt, hogy az állam és egyház viszonyának rendezésében a magyar tapasztalatokat a külföldi egyházak is tanulmányozzák. E tapasztalatok lényege Miklós szerint, hogy mind a szocialista állam, mind az egyházak előtt egyetlen út van: tartósan rendezett, korrekt viszonyok kiala kítása, eősítése, továbbfejlesztése, amely elősegíti, hogy a kommunisták, a nem vallásos és a vallásos emberek összefogjanak a nemzet, az emberiség nagy kérdéseinek megoldására. Vagyis nem szükséges, hogy a marxista párt és az egyház éles konfrontációban éljenek, de lehetséges és szükségszerű, hogy az egyházak és a szocialista állam között olyan kapcsolat jöjjön létre, amely nem igényli az elvek feladását, sőt feltételezi a nyílt, egymás nézeteit tiszteletben tartó eszmei vitát. Az adott körülmények között Magyarország alkalmas alany a kísérletezésre. Itt egyesül a legtöbb, az állam számára kedvező előfeltétel: feltétlen külpolitikai szolidaritás Moszkvával; jelentős katolikus lakosság; az államvezetéssel szemben őszintén partnerségre törekvő új püspöki kar; több mint egy évtizedes, Moszkva által jóváhagyott, lényeges engedmények nélküli, eredményes egyházpolitikai tevékenység, amely a párt értelmezése szerint az egyház és állam viszonyának normalizálódásához vezetett. Konkrét jelek mutatnak arra, hogy a SzU a magyar egyházpolitikai kísérleteket tudomásul vette: Az 1964-b en megkötött részleges megegyezés a Vatikán és a Magyar Népköztársaság kormánya között, amely a magyar egyházpolitikai út kiindulópontjává vált, >—> csak úgy jöhetett létre, hogy a SzU feladta addig következetesen érvényesített igényét, amely szerint egyházi kérdésekben az úgynevezett népi demokratikus országok kormányai csak a helyi püspöki karral tárgyalhatnak, a Vatikánnal való tárgyalás a SzU joga. NYILATKOZATOK A dialógus széleskörű beindításáról ugyan még nem lehet beszélni, de a közelmúltban a politikai és egyházi élet vezetői jelentős nyilatkozatokban körvonalazták az elgondolásokat: / Kádár János A szocializmus építésének néhány magyarországi tapasztalata’ c. cikkében hangsúlyozta, hogy nemcsak nehéz helyzetben kell szövetségesekei keresni, Iranern akkor is, amikor jól mennek a dolgok. Az együttműködés különböző világnézetű emberek között valósul meg. A politikai együttműködés kedvéért a párt nem adja fel marxista-leninista nézeteit. A szövetségesekkel va ló politikai együttműködés és a nézeteket, álláspontokat tisztázó elvi vita, a problémáknak nyílt, közös érdekeket figyelembe vevő tisztázása, a konstruktív eszmecsere feltételezi és kiegészíti egymást... Ez az alapja annak, hogy Magyarországon az állam és egyház, viszonya rendezett. Aczél György miniszlerelnök-helyettes "A szocialista állam és az egyházak Magyarországon c. tanulmányában arra mutat rá, hogy a társadalmi küzdelmek során elsősorban nem abból kell kiindulni, amit az emberek magukról gondolnak r— világnézetükből, vallásukból, — hanem főként objektív érdekeikből és szükségleteikből, amely ek közös feladatokat rajzolnak ki a különböző, de egymással szövetséges osztályok és rétegek szamára . . . Vélekedhetünk eltérő módon az anyagi világ teremtett vagy örök voltáról, a lélek halhatatlanságáról, sőt az erkölcsi értékek forrásáról is. Ez a nézeteltérés azonban nem zárja ki, hogy a vallásos és nem vallásos emberek evilági feladataik tekintetében megegyezhessenek mindazokban a kérdésekben, amelyeknek megoldását boldogulásuk, a társadalmi fejlődés érdekében szükségesnek tartják. Cserháti József pécsi püspök, “Nyitott'kapuk’ címmel válaszol Aczél György miniszterelnök-helyettesnek. A fent idézett cikk fejtegetéseit lényegében elfogadja, de az egyház szempontjaira is utal. Szerinte az emberi jobblét szolgálata nem épülhet egyoldalú vagy kizárólagos uralkodói (elvekre, hanem alapjaiban a megtisztult humánum, az emberi és közösségi értékek mindenek elé és fölé helyezésével lehet csak azonos. Ezért az egyház és az állam közösen .fájlalják mindazokat az esetenként előforduló adminisztratív közbelépéseket, amelyek a személyes emberi méltóságot. ,az egyéni önérzetet és a demokratikus alapigazságok rendjét'sértik. Ugyancsak tovább kellene csökkennie vagy megszűnnie annak a szemléletnek, amely a vallásos emberben másodrendű állampolgári lát és nem biztosítja számára a tehetségének, képességének és szorgalmának megfelelő munka lehetőségét. UJ BÍBOROSOK VI. Pál pápa ünnepélyes keretek közt iktatta be a legújabban kinevezett 5 bíborost, akik közt a firenzei érsekké csak a minap kinevezett, 56 éves Bennelli Giovanni is helyet foglal. A másik 4 új bíboros: Tomasek Frantisek püspök, prágai apostoli kormányzó, Gantin Bernardin, a benini Cotonou volt érseke, Ratzinger Joseph müncheni érsek és Ciappi Luigi, a pápai udvartartás hivatalos teológusa. A pápa beiktató beszédében külön kiemelte Bennelli bíboros érsek, volt vatikáni államtitkár érdemeit. Ebből a tudósítók megint azt a következtetést vonták le, hogy VI. Pál pápa őt szemelte ki utódjául. Római híradás szerint az a hír járja, hogy VI. Pál pápa, aki szeptember 26-án tölti be 80. életévét, lemond Szent Péter trónjáról. Az 5 új bíboros kinevezésével a bíborosok száma 137- re emelkedett, közülük azonban 18 már betöltötte 80. életévét, így az újabb szabályozás értelmében a pápaválasztás esetén csak 119 bíboros szavazhat. NYISZTOR ZOLTÁN GYÉMÁNTMISÉJE Nyisztor Zoltán pápai prelátus, a közismert, neves magyar közíró, számos nagysikerű könyv szerzője június 29-én a római Szent István Ház kápolnájában mutatta be gyémántmiséjét. Olvasótáborának milliókat számláló tagjai közül nagyon sokan keresték fel jókívánságaikkal. Mi is szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntjük, erőt, egészséget, sok kegyelmet kívánunk neki és Isten áldását kérjük további értékes írói munkásságára. DJIBOUTI A Vörös-tenger déli kijárata közelében, Afrika keleti partján, Etiópia és Szomália közt most lett függetlenné Afrika 49. áll ama, Djibouti, amely azelőtt Francia Szomália réven volt ismeretes, miután 115 év óta ez a terület Franciaország gyarmataként szerepelt. Területe mindössze 8494 négyzetmérföld, alig 200 négyzetmérfölddel nagyobb, mint Massachusetts, lakosainak száma 300,000 körül van. A só kivételével semmiféle ásványi kinccsel sem rendelkezik, fekvése következtében azonban igen jelentős. Mindkét marxista kormányzatú szomszédja megszerzésére törekszik. Etiópia azért, mert fővárosa, Djibouti Etiópia egyik legjelentősebb tengeri kikötője s az Addis-Ababából kiinduló Fábián Károly: PÁRHUZAM “Az olasz televízió május 24-i ‘Panorama című műsorában elmondták, milyen mélyreható felháborodást okozott a Vatikán széles köreiben Kádár pápai fogadásának lehetősége. Az olasz televízió szerint négy bíboros: Seper horvát, Slipyj ukrán, Felici és Carpino olasz kihallgatást kért a Pápától. Mások megdöbbenésüket fejezték ki. Tény. hogy a Pápa azt fogad, akit akar. VI. Pál pápa megválasztása után úgy döntött, hogy aki hozzá akar menni, nem utasítja vissza. Ehhez az elvhez tartja magát. Nem vette figyelembe a kritikákat, amikor Gromiko szovjet külügyminiszterrel felvette a kapcsolatot, amikor Podgomy szovjet, Ceausescu román, Sitkoff bolgár államelnököt fogadta. Idi Amin is bejutott hozzá. Kádár esetében egyesek arra hivatkoznak, hogy számára nincs hely a protokolban, mert sem nem államfő, sem nem kormányelnök. Ha ellátogat a Vatikánba, más formát kell találni fogadására. A józanul gondolkozó megfigyelők azt kérdezik: mivel érdemelte meg Kádár, hogy a pápa elé kerüljön? Hiszen otthon ismételten kijelentette: ha hosszabb ideig tartó küzdelemmel is, de az Egyházat kiirtják. Ha az állam hozzájárult is püspöki székek betöltéséhez, ez nem jelenti azt, hogy változott az Egyház iránti magatartása. A kormányzat a püspököket arany kalitkába zárta, vigyáz rájuk, hogy min ködösükből bel- és külföldön egyaránt több haszna származzék a rendszernek, mint az Egyháznak, illetve a magyar katolikusoknak. Ez pedig nem lehet érdem arra, hogy a pápa fogadja Kádárt. Mi magyarok nem először kerülünk abba a helyzetbe, hogy aggodalommal figyeljük a Vatikán politikáját. Hasonló megfontolások gyötörték IV. Béla királyunkat a tatárjárás idején. Hasonló eréllyel írt Hunyadi János is V. Miklós pápának, amikor a török elleni hadjárat hathatós támogatására sürgette. Miklós pápa segítség helyett “római hercegi címet küldött Hunyadinak. Alkudozásra, a törökkel (mai szóval) koegzisztenciára, megbékélésére intette a hadvezért. Mindenáron tárgyalást kívánt, amit Hunyadi a helyzet és az ellen ség jobb ismeretében ellenzett. De amikor V. Miklós élete végén megérte Konstantinápoly elestél, belátta, hogy Hunyadinak volt igaza és volt még annyi ereje, hogy megváltoztassa politikáját. Röviddel halála előtt felszólította a keresztény világot a török elleni közös küzdelemre. Ennek előkészítése azonban utódjára, Kalixtusz pápa maradt. Ez egyetértett Hunyadival; a magyar hadvezér Nándorfehérvárnál történelmi győzelmet aratott az övénél sokkal nagyobb török seregek fölött és csaknem száz esztendőre elhárítottá a veszélyt Nyugattól. Közelebbi példára is hivatkozhatunk. XI. Pius pápa századunk egyik legveszedelmesebb diktátórával, Hitlerrel állt szemben. Amikor ez Rómába látogatott, hogy Mussolinivel tárgyaljon, híre ment, hogy a pápát is fel akarja keresni. XI. Pius becsukta a Vatikánt és kivonult Castelgando Jóba, h ogy így adja tudtára a Führernek, nem óhajt vele találkozni. Ezzel a magatartásával sokezer német katolikust erősített meg a nemzetiszocializmus elleni küzdelemben. Ezen kívül egy-egy enciklikában fejtette ki, miért ítéli el az Egyház a nemzetiszocializmust és a kommunizmust. Visszatérve fentebb említett nagyjainkra, ők tudták, hogy a pápa miben pápa. Nem vonták kétségbe, hogy hit és erkölcs dolgában Isten megvédi őt a tévedéstől. De politikai meglátásaiban, vagy terveiben ugyanúgy tévedhet, mint más halandó. Éppen ezért nem vonatkodtak kritizálni e tekintetben elgondolásait. Egy otthoni fiatal káplán, aki élénk figyelemmel kíséri a Vatikán látogatóit, a következőket írja: milliók és miliők elnyomói, totalitárius diktátorok baráti látogatást tesznek a pápánál, kölcsönös ajándékokkal és meleg kézszorításokkal. Mit szólt volna az a keresztény, akit a Circus Maximus porondján a vadállat marcangolt, ha feltekintve a császári páholyba, Néró oldalán ott látta volna Péter apostolt baráti beszélgetés közepette?” V. Miklós pápa Konstantinápoly eleste utándöbbent rá, hogy olyan ellenséggel kereste a koegzisztenciát, aki a kereszténység életére tör. És fölülvizsgálta addigi magatartását. A párhuzam a mai helyzettel szembeötlő. Róma már elesett. Kommunista polgármestere van. Olaszország az emberrablások, gyújtogatások, halálos merényletek színterévé vált. Vajon ez alkalmas pillanat-e arra, hogy Kádár előtt minden feltétel nélkül kitárták a Vatikán kapuját? Bevezették őt a pápához anélkül, hogy megbízható jelét adta volna az Egyház és a vallásos emberek megbecsülésének. Anélkül, hogy megszüntette volna a hitoktatás és a Ielkipásztorkodás útjába gördített közigazgatási akadályokat, a hittanra járó gyerekek és szüleik zaklatását, véget vetett volna a hívő emberekkel szemben gyakorolt sokféle diszkriminációnak, hátrányos megkülönböztetésnek és teljesítené Lékai bíb oros-prímás másfél évvel ezelőtt kiadott nyilatkozatában elhangzott szerény követeléseket. Ha e nyílt sebek orvoslása nélkül került Kádár a pápa elé, ez csak súlyosbíthatja a magyar katolikusok illetve keresztények helyzetét és növeli keserűségüket a sokféle megaláztatásban. vasútvonal végállomása. Szomália meg arra alapozza követelését, hogy az új kis ország lakosságának több mint a fele szomáli. Függetlenségét előreláthatólag csak Franciaország katonai védelme és gazdasági támogatása tudja megőrizni. EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent 1977. JÚLIUS 7. VOLUME 67. ÉVFOLYAM ~ NO. 26. SZÁM.
