Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-06-09 / 22. szám
\977. 1ÚNIÜS 9. MAGYAR Ü3SAG a. D !jrm HÁROMNAPOS MAGYAR FESZTIVÁL WYANDOTTE-BAN A Detroiti Magyar Club (azelőtt Társadalmi és Atlétikai Club) az idén is megrendezi a Wyandotte-i Yack Arénában háromnapos Magyar Fesztiválját. A Fesztivál időpontja, amint ezt a társadalmi rovatban már közöltük, június 10, 11, 12. Címe: Régi Falusi Búcsú. Aki múlt évben megtekintette, bizonyosan ott lesz, mert felejthetetlenül szép volt. A magyarosan feldíszített, ma már léghűtéses arynE ezreket képes befogadni. A múlt év hiányosságait azóta kiküszöbölték. A rendezőség bérelt áramfejlesztővel biztosítja a pompás magyar ételek zavarmentes elkészítését és melegen-tartását. , A közönség szórakoztatásáról Bodó Lajos, valamint Borisz Ferenc zenekara gondoskodik. Ezenkívül különböző tánccsoportok és előadóművészek is szerepelnek. A Club kéri ez alkalommal is a Magyar Egyházak és Társadalmi Egyesületek támogatását. Egyben kéri a magyarságot ne mulassza el ezt a ritkán előforduló lehetőséget, amikor magyar lelkünk eredeti magyar miliőben élvezheti az oly nagyon hiányolt hazai hangulatot. Legyünk ott mindannyian. I I A Yack Arena Wyandotte-ban a Third és Maple utca sarkán található. Adomány: $ 1.50. MEGHÍVÓ A WEST SUBURBAN PHILHARMONIC ORCHESTRA Tisztelegő visszatekintés közben DOKUMENTÁCIÓS KONCERTJÉRE, Kiss János karnagy vezényletével június 12-én, vasárnap délután pontos 4 órai kezdettel, a Eaitview High School koncerttermében, 1507 West 215 Street, közvetlen a Lorain Road-tól délre. MŰSOR: Ludwig van Beethoven: Egmont nyitánya Liszt Ferenc: Les Pretu des szimfonikus költeménye Kiss János: Salute - In retrospect ősbemutató, Cimbalom szóló zenekari kísérettel Előadó cimbalomművész, Alex Udvari. Ez a mű tiszteletadás az ismert . és ismeretlen magyar hősöknek, akik életüket adták Amerika szabadságáért, és az emberi jogok eszméjéért Domenico Scarlatti: Larghetto DM a polgárháború idejéből: Szóló baritön énekes, Paul Krcsger, zenekari kísérettel E. E. Bagley: The National Emblem. Induló Hector Berlioz: Rákóczi Induló E Dokumentációs Koncertre• szeretettel hívja és várja Cleveland és környékének művészetet kedvelő és pártoló magyar közönségét a rendezőség. Bel épőjegy ára három dollár. Nyugdíjasoknak és diákoknak $2.00. 12 éven alúliaknak szülők kíséretében díjmentes. Jegyek a koncert napján a helyszíni jegypénztárnál kaphatók. A SAJTÓ ALAPRA ADAKOZTAK: Mrs. Kisch Mária, L „gwiston, Mi. $1.00 Bárány István, Lakewood, Oh io. $10.00 Szél es Ferenc, Cleveland, Oh. $5.00 Mrs. Tarcsy Clara, Caliton, Ohio $2.00 Mrs. Mersky Júlia, Oak Park, Michigan $5.00 Mrs. Gindele Júlia, Akron, Ohio $1.00 Hálásan köszönjük a megértő támogatást alatt. Ai sasfiókos kis secretaireről fiatal kihívással nézett bele a szobába a kora7renaissance legszebb szobrának a kópiája, Donatello, San Lorenzója, a gyermekszerzetes. Ódon keretek kilobbanó anyaga, régi bútorok lompazöld selymei. A színek játszottak egymással a csendben és a vörös függönyök és falak valaminő vörhenyes világosságot vetetlek szét a dolgokon, mintha egy láthatatlan naplemente állt volna meg az ajtók és az ablakok között. Szobám mellett, a kis szalonban, ott függtek a dívány felett a régi akvarellek. Ükatyám, a copfos púderes öreg úr, csillámló vértjében a romantikus Hardegg kürassier, nagyatyám szép, fiatal feje és halántékfürtös elragadó ézőke aszszonyok. Szemben, a pianinón, aranymedrű Altwien-vázák között, anyám leheletfinom gyermekarcképe .állt. És a kan dallón az alabástrom-óra pillangós ingója szüntelenül, halkan mondott valamit a múló időről. Régiói fogva szerettem mindezt, de most jobban tudtam, hogy mennyire szeretem, mert valaminő féltés fűződött a dolgok szépségéhez. Megtartjuk-e? A mienk maradnak-e? Este vöröskeresztes szolgálatom volt a Keleti-pályaudvaron. A Rókus-kápolna toronyórája félhatot mutatott. Zsúfolt villamosok nyargaltak a Rákóczi-úton és a villamoskocsikon köröskörül mint a fürtök lógtak az emberek. Nem kaptam helyet. Gyalog kellett rliennem és amint a külső városrészekbe értem, egyszerre eszembe jutott október 51-e. Rossz külsejű emberek, gyanús csavargók, részeg matrózok, kaftános galíciai zsidók lökdösődtek lármázva a gyalógjárón. Honnan került elő ez a csőcselék? Vagy itt élt közöttünk mindig, csak mi nem jíáttuk eddig. A pályaudvar tájékán zsibongó embertömeg kavargóit. Leszerelt rongyos katonák cigarettákat és ragadós cukrokat árultak; egyik-másik koldult. A fal mentén, a lépcsőn, egy 'ponyzán trágár könyvek hevertek. Szurtos emberek ceruzákkal, erszényekkel, dohánnyal kereskedtek. Egy kaftános fiú tálcán csokoládétörmeléket kínált. Valami balk.ájiias volt \ebben a lármás képben; mozgó piac hullámzott a piszkos járda lelett. A pályaudvar kapuin szabadon járt ki-be a nép. Nincs többé igazolás. A tömeget úgy sem lehel feltartóztatni. Az őrök is odt ‘bb álltak. És a birkábőrsapkás orosz katonák, oláh és szerb hadifoglyok, mint nekiereszteli csordák törtettek át a tolongáson. Ézek hazamehetnek. A mieink foglyok maradnak. És a kezem a szívemhez kapott. Az egykori királyi váróterem karbolszagú, áporodofl levegőjében, a gyér világítás mellett sebesült katonák ültek vöröskeresztes lócákon. T eát ittak és kenyeret ettek hozzá. Károlyi forradalma óta először voltam szolgálatban. A hosz* szú háborús évek alatt annyi szenvedés és jajszó és mankókopogás, annyi hordágy árnyéka ment át ezen a vöröskeresztes termen, hogy most, a szörnyű összeomlásban úgy rémlett. mintha mindaz sajgó szemrehányással visszaford ült volna és szüntelenül mondaná: Mire való volt a tenger kín és a sok halál, ha ez lett az út vége? A féllánggal égő gázkályha körül szanitészőrmesterek öltek. A túlsó hid eg sarokban néhány átutazó rokkant tiszt húzódott meg. A gallérjukról hiányzott a rangjelzés. Sápadtak és soványak voltak. Egyik a térdére könyökölt és a két kezébe temette az arcát. A másik a mellére csüggesztette a fejét. Ezeknél szomorúbb embereket talán sohase láttán). Ott ültek mozdulatlanul. És mialatt őket néztem, végtelen fájdalomban felderengett bennem, hogy a förtelmes árulás: a diadalmas forradalom még egyszer megsebesítette a sebesülteket és a sok kis katonasírban messze-messze mindenütt még egyszer megölte a halottakat... Egy kórházvonat érkezett, németeket hozott. Néma menetben fordult be az ajtón egyik hordágy a másik után. Aztán szürke sorban ott feküdtek az emberek egymás mellett a földön. Gyűrött, vérfoltos katonaköpenyegek alatt türelmes, fakó kísértetek. Egy délvidéki frontlazarettet ürítettek ki hirtelen. Die Serben dringen vor... Az átvérzett régi kötések piszkosak voltak az embereken: rettenetes gennyszag terjedt el a helyiségben. És a bordágyak között vadonatúj tábori egyenruhában egy vöröskarszalagos, aranyevikkeres zsidó őrmester lépegetett hetyk én. Sohase láttam addig az üdítőállomáson. A katonatanács részéről vagyok kiküldve. És ez az ember, akiről lerítt, hogy nem volt katona a háború alatt, most szét! vetett lábakkal állt a sebesültek felett és foghegyről beszélt le hozzájuk. Szóltam a mentqorvosnak. hogy új kötéseket kellene tenni az emberekre. Két hete múlt, mióta utólszor váltották a kötéseket. <— Nincs kötőszói', .— mondotta az orvos Ieverten és visszament az inspekciós szobába. Aztán egész este nem -főttam többé. A bűzös levegőben időnkint fulladt kis nyögések és elnyomott sóhajtások fakadtak fel. Ennyi volt. De szólni senki sem szólt. Bágyadt, bet,eg tekintettel köszönték meg az emberek a teának csúfolt rossz barna lőrét és a fűrészporízű kenyeret. — A mieink még harcolnak a szerbek ellen odalenn, dünnyögte halkan egy szőke bajor, mikor lehajoltam hozzá. Csak miután a vörös karszalagos elment és a szanitészek is kinn cigarettáztak a peron ajtajában, támadt halk beszéd a bordágyak között. r— Mi történik otthon? ,—■ kérdezték a németek. r-< Nincs újságunk, semmit sem tudunk. Az emberek mondják, hogy nálunk is forradalom van és el akarják kergetni a császárt. Den Kaiser . .. Az egyik lócán sebesült honvédek ültek. Az olasz frontról beszéltek maguk között: —< ügy történt, hogy a mieink lerakták a fegyvert és az olaszok akkor kezdtek csak igazán lőni. Nehéz ágyúkkal i egész ezredeket lőttek halomra és egész hadosztályokat fogtak körül. 500.000 fogolyt jelentenek s vagy ezer ágyút. Minden odaveszett. ^ Az újságok is hozták a hírt: az olaszok még hu- I szonnégy óráig folytatták az ellenségeskedést, mikor a mieink már nem adtak le egyetlen lövést sem. — Jobb ember halt meg ennél a fegyverletételnél, j mint a legvéresebb ütközetben, — dörmögte magában az egyik tiszt, Az amelyik a tenyerébe temette az arcát, felpillantott. —- A pacifizmus véresebben kezdődött, mint a há! ború. Ha még két hétig tartjuk a frontot, az olaszoknál történik az, ami nálunk történt. Ezért kellett úgy sietniök a | bomlasztóknak. Ezért kellett a feltétel nélküli kapituláció, j A tartalékoknál volt a baj, összeköttetésben voltak Budapesttel. Szikratávira tokát kaptak a Nemzeti Tanácstól . . . (Folytatjuk.) ellepték a Hűvösvölgyet és olyan bizonytalan volt az élet, I hogy nem merték a fiatal leányt otthon tartani. A városban talán nyugodtabb a helyzet? ... A temetőn túl, a vámnál megállt a kocsi. Egy darabig csak állt a ködben, aztán mert se rendőr, se pénzügyőr nem jött oda, elkocogott a nyitott sorompók között. A rosszul világított budai utcákban Fegyveres katonák és tengerészek sziluettje ténfergett. Néhány hasa felé igyekvő ijedt polgár alakja bukkant fel és tűnt bele sietve a sötétségbe. Az Erzsébet-hídon túl világosságban úszott a város. Nagy ívlámpák égtek, mint régen, ha győzelmet jelentettek j a harcterekről. A házakon zászlók fityegtek. A Váci-utcá- | ban hullámzott az esti korzó népe és amint a kocsi elhaladt, ! a kirakatokban Károlyi arcképe látszott a harisnyák és szalagok, prémek és szalámirudak között. Szinte megkönnyebbültem, mikor a Rákóczi-út piszok ban hömpölygő néptömegéből csendesebb utcákba értünk. A Kőfaragó-utcai háznál megállt a kocsi. A kapualjában, lefokozva, egyetlen gázláng égett. Cikkelyes világosságokat vetett fel a magas mennyezetre, de lenn a lépés előtt sötétben hagyott mindent. A palotaszerű kis ház mintha megkopott volna a nyáron. A lépcső szomorú és csúnya volt. Az udvarra nyíló folyosóval szemben kormosán, vedletten nézett le a szomszéd ház tűzfala. Benn füstöltek a kályhák és semmi sem volt úgy, mint máskor, ha ősszel a meleg, barátságos téli otthonba tértünk. Hevenyészett rend, letakart bútorok, beborított képek. És ez olyan volt, mint mikor fázósan, nyári ruhában feledkezik valaki a télre. r— Lecsúsztunk, anyuskám — és nevettem, hogy ez a szomorít megállapítás vígabban hangozzék. Anyám is nevetett és úgy tettünk mind a ketten, mintha jó kedvünk lenne. Egy ügyetlen kis német szobaleány Iótott-futott a ládák között és nem végzett semmit. Flűvösvölgyi majoros szomszédunk, aki hűségesen bekísérte a poggyászunkat, a kály fiákkal vesződött. A házvezetőnő vizet forralt egy spiritusz-lángon. Anyám jött-ment és ahová a keze ért, elren deződött minden. A kis zöld szoba barátságos lett hirtelen és az asztalon fehércsipkés térítőn tea gőzölt a csészékben. Megint otthon lett az otthon és mi összemosolyogtunk. A sok rossz háborús tél is elmúlt, majd ezt is elviseljük valahogy. ~ Ez rosszabb, mint a háborús telek, — mondotta anyám, szokatlan komolyan. Önkéntelenül az ablak felé néztem. Ott kinn, túl egy óriási város lélegzett, melynek a zűrzavarán nem lehetett többé eligazodni Felülkerekedett és uralkodott a szenny, vajon szervezkedik-e már az ellenállás? Lehetetlen, hogy így maradjon! Egyetlen rendben visszatérő ezred, egyetlen elszánt parancsnok és Károlyi táborának összedűl a hatalma. Újságok hevertek az asztalon. Károlyinak egy nyilatkozatán akadt meg a szemem, melyet a budapesti sajtó képviselőinek jelenlétében tett: Magyarország november 1 -tői kezdve mint neutrális állam szerepel ,—■ jelentette ki Károlyi. — Ezen fáradt a kormány . . . Hogy az ententehatalmak mit szólnak ehhez a neutralitáshoz, arról hallgatott. Aztán L:nder Béláról beszélt: ...A hadügyminisz temek elévülhetetlen érdemei vannak a béke érdekében, A történelem bizonyára nem lesz mostoha Linder érdemeinek elismerésében, aki a magyarság számára örökösen becses és hasznos szolgálatot tett . . . Az Országház-téri gyalázatos bábjátékra kellett gondolnom, melynek a zsinegeit láthatatlan műhelyből rángatták. Nem akarok katonákat látni! ... Azóta azt hallottam, hogy ezért az előre beígért bűnös mondatért tették meg a szociáldemokraták hadügyminiszterré az obskums Lindert. Miniszteri tárcájának a hadsereg fölbomlasztása volt az ára. És Károlvi a történelem hálájáról beszél. Hátul az újságban, szinte véletlenül akadta'm rá egy kivonatos kis hírre. Fegyverszüneti feltételek . . . Azonnali leszerelés és seregeinknek visszavonása az Északi-tengertől a svájci határig. . . Mialatt tovább olvastam, akadozott a tekintetem. Aztán riadtan gyökeret vert. Egy utolsó, a modern hadviselésben példátlanul álló rettenetes feltétel következett: A hadifoglyokat, kölcsönösség né Ikül azonnal haza kell küldenünk! Felfoghatatlanul hangzott ez. Ellenségeink fehér rabszolgákul kalonákal akarnak visszatartani, hősöket, akik nyílt harcban (egyvérrel álltak velük szemben. Hirtelen egy másik idegenszerű fájdalom nyilait a telkembe. Elvesz a tengerpart, Dalmácia, az álomszerű kék szigetek, a flotta, amelynek zászlóihoz annyi dicsőség fűződik, elvesznek a dunai monitorok. Át kell adnunk az egész úszó hadianyagot, a kereskedelmi kikötőket és hajókat. Tébolyító követelések, mérhetetlen veszteségek. Kiégett, néma Karsztok, vad kőmezők a kék ég alatt, zúgó nagy erdők és a Lujza-út ezüstje és lenn a mélyben a tenger és mint fehér korallok és kagylók a parton: Fiume, az Óceánok magyar kapuja. Fájdalom szövi át szép gondolatát. Százkikötős Itália, miért rabolsz meg? Nekünk csak egy van! Kicsiny halászfalu volt, mint annyi más a Quarnero vize felett, mi tettük azzá, ami lett, magyar munkából termett, magyar aratások, magyar szüretek aranya csordult oda, hogy gátat emeljen, partot építsen, csodát tegyen a kövek között. Fiume egyetlen kikötőnk . . . És rajta túl, azt is követelik, ami nem volt a mienk és amit mégis szerettünk, a Dolomitok felhőkbe nyúló rózsaszínű bástyáit és hű barátunk, a tiroli nép hazáját és Rivát, lenn a Garda-tón, ormok és szakadékok, melyeket annyi magyar vér öntözött. Amit a háború nem bírt elvenni, azt elvegye a béke? Bodogtalanul jártam reggelig, fel s le a szobámban, mintha a sanyarúság hajszolt volna. .. November 5. Az erdők reggele helyett ma egy szűk utca szürkesége nézett be az ablakomon. A szemközti ház fala visszakergette a tekintetemet a könyveim, a bútoraim, a képeim közé. Egyszerre megint láttam a szépségüket és örültem, hogy ott vannak körülöttem.' Az íróasztalom mögött a könyvtár sok régi könyve, mint egy hímzés kialvó aranya futott a fal mentén. Felette a vörös kárpiton a pápai tiarás, szép keretben Sebastiane Ricci képe, puha homályban a velencei Madonna; Castruccio Castracani arcképe és cobolyprémes zöld zekéjében a németalföldi aggastyán. Az óra ketyegett az empire tükör 1 orniay Cecil: | BUJDOSÓ KÖNYV — Folytatás — Közvetlen a háborút megelőzőleg, választási pénzek gyűjtése címén, Károlyi néhány párthívével Amerikába ment. Arról a pénzről soha el nem számolt. A háború kitörése Párizsban találta. Vagyoni viszonyai ekkor már ziláltak voltak. Az adóssággal túlterhelt hitbizományok többé jövedelmet nem adtak. Károlyi mégis topább költekezett és kártyázott. Senki se tudta, honnan veszi a pénzt. És azt sem tudta senki, miért ereszti haza a mozgósítás napjaiban éppen őt az a Franciaország, mely szürke embereket kérlelhetetlenül internált a háború tartamára. Károlyi Mihály hazatérte után kezdte el az aknamunkát, amely mint szörnyű tályog az október 51-éré virradó éjjelen gennyesen felfakadt. Egy Iámpagyújtogató jött lefelé aZ utcán. Az üvegek zörögtek a magasban, kis lángok gyűlték ki. A Lánchíd felett fénykarikák támadtak a folyóról felszálló ködben. Az Alagútban elvétett régi móclis Iaternák világítottak a vizes falazáson. Két katona ment előttem. Különben jóformán néptelen volt a hegy gyomra. Beszédjük visszhangzott a boltozás alatt. Idegenszerű tolvajnyelven vitatkoztak maguk között. Úgy rémlett, hogy az egyik rá akarta beszélni a másikat. álljanak be Fényes László tengerészei közé. ott jó kereset nyílik. — Ott happolhatsz szajrét dögivei! Ilyesvalamit mondtak. A túlsó oldalon egy magányos úr haladt lefelé a gyalogjárón. A két katona megint az előbbeni tolvajnyelven terveit valamit. Aztán megegyezően átvágtak az Alagút közén, tisztelegtek az idegen előtt és mintha kérdeznék, lehajoltak hozzá. Nyilván azt tudakolták, hány az óra? Az úr elővette a zsebóráját. Egy pillanatig se tartott. Az. egyik katona villámgyorsan megmarkolta a vállát, a másik ráhajolt. Egy kiáltás gurult el hosszasan az üreges boltozás alatt. Rendőr nem mozdult sehol. Az úr kétségbeesetten ordítozott. A két katona pedig nehéz bakancsaikkal trappolva szaladt az órájával a Krisztina-tér felé. Hamar ment, nem keltett feltűnést. Szinte olyan volt az egész, mintha már beletartoznék az elferdült keretbe. Ma éjjel megint itt háltak a szomszéd nyaralóban a csavargó katonák és a kertek alatt megint lövöldöztek. A kutyák nem ugattak többé. Agyonlőtték-é őket, vagy már azok is megszokták, hogy így legyen? November 5. Még egyszer végigmentem a szobákon. Odakinn a kapu előtt várakozott a kocsi, hogy elvigyen innen télire, az erdők közül a házak közé. A kocsilámpák szűkös világa habozva szűrődött át a ködön, a mezítelen bokrok ágabogán. Tompa, névtelen aggodalom szorongatott. Úgy rémlett, mintha eddig partról néztünk volna mindent és most bele kellene gázolnunk a sáros, kavargó árba. Hová visz majd el a sodra, mi történik velünk? Végigmentem a házon, egymásután feltártam a szekrények ajtaját és a fiókokat. Nyitva hagytam mindent, ne feszítsék fel a zárakat, ne hasítsák fel szekercével az asz talok lapját, ha betörnének a télen. A kályhák lassan hűltek 1 ki. »Napközben nem raktak a tűzre, hogy ne támadjon baj, ha elmentünk. Egyik kályhában még parázslott egy kis meleg, a többi már olyan hideg volt, mint az elhalt testek. Aztán szobáról szobára becsuktam a zsalukat. Eélvak ho mály támadt a fehérre meszelt falak között, melyen át szinte íájdal másán néztek rám a régi bútorok és gyermekkorom barátai, a mesélő öreg metszetek, a nagy elbogeni kancsó, a papagályos kandeláberek, a vázák, a színes poharak, melyekben száz nyár virágai jöttek és mentek nagyanyám és anyám napfényes szobáin át. A könyveim is rámnéztek, az öreg Biblia is a polcon; minden, ami nem fért el a költözködő fuvaroskocsikra, minden, ami ottmaradt. A dolgoknak is vannak könnyeik . . . Ha kifosztanák a lakatlan házat? Ha nem látnám többé viszont az emlékes, kedves holmikat? Miért hagytok itt? . . . Ügy tetszett, ezt kérdezik kiszolgáltatottságukban a dolgok és egyszerre olyasmit éreztem, mintha alázatos, eleven teremtésektől búcsúznám, melyek türelmesen megosztják az emberi sorsokat. Odal ennről anyám hangja hallatszott. A nevemen szólított, menni készen várakozott a hallban testvéremmel, aki értünk jött, hogy olt legyen, ha útközben meg találnák állítani a kocsit. Ahogy kilelé mentünk, mögöttünk az ürességben ájult zsibbadás nyújtózott végig a házon és minden lehúnyta a szemét. Fordult a kulcs, a kerti úton csikorgott a kavics és a kocsi lassan indult lefelé a hegyoldalon. Az Ördögárok hídjánál Elemér sógorom várakozott a leányával. Kis húgom beszállt hozzánk a kocsiba. A garázda katonák annyira KÖNYV ELŐJEGYZÉS TORMAY CECIL: BUJDOSÓ KÖNYV című könyvét két kötetben, vászonkötésben. A két kötet (kötetenként 500 oldalon felül) bolti 25 dollár lesz vászonkötésben. Azoknak, akik a könyvet eícűigyzik és az árát beküldik. 20% kedvezményt nyújtunk és H postadíjat sem számítjuk fel. Kérjük, támogassa ezt a könyvkiadásunkat. A legszebb karácsonyi ajándék lesz! Az előjegyzési ár összegét 25 dollár helyett $20.004 nellékelem. lÜ 1 orniay Cecil: Bujdosó könyv
