Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-01-17 / 6. szám
4. OLDAL! MAGYAR ÚJSÁG M I K Ó IMRE Száz éve, 1876 szeptember 16-án balt meg Mikó Imre gróf, a kiegyezés utáni első magyar kormány minisztere, a XIX. századi magyar kultúra szervezőinek egyik legkivá- Jóbbja. 1805-ben szü letett székely arisztokrata családból. Pályája úgy indult, mint osztályának kormányzati karrierre szánt fiaié: nagyenyedi diákoskodás után jurátus (joggyakomok) lett az erdélyi királyi táblán, majd Erdély akkori közigazgatási és bíráskodási országos kormányhatóság, a gubernium szolgálatába lépett. Ott —. az arisztokrata ifjak módján >—< gyorsan emelkedett a ranglétrán: 1858-ban már guberniumi tanácsos volt. Ebben az esztendőben a Flabsburg-kormányzat (Erdély ekkor a Habsburg-birodaloronak Magyarországtól kormányzatilag különálló része) a kibontakozó reformmozgalom hatására kénytelen volt több olyan személyt kormánytisztségbe juttatni, akik valahol a kormánypárt bal szélén helyezkedtek el. Például Kemény Ferencet, aki 1835 februárjában a félig katonai diktatúra ellen tiltakozásul lemondott guberniumi tanácsosságáról, vagy Degenfeld Ottót, aki ugyanezért föispánságáról köszönt le. Ebbe a csoportba tartozott Mikó Imre is; aki 1835-ben az ellenzék perbe logot! vezérének, Wesselényi Miklósnak telt szolgálatokat. Ezek a lényegében konzervatív, de művelt, tehetséges és a merev módszereket nem kedvelő arisztokraták a magyarországi lontolva haladók (a korszerűbb gondolkodású, rugalmasabb konzervatívok) táborának erdélyi megfelelői voltak. Vcz< '‘(•egyéniségük a Magyarországról érkező I eleki József, a történetíró volt, aki az 1840-es évek elejétől Erdély kormányzójaként tevékenykedett. Mikó élete 1848-ig az újdonságoktól nem idegenkedő, lehetséges konzervatív kormányférfié. Az 1841-1843 évi erdélyi országgyűlés után a reformokat előkészítő országgyűlési bizottság egyik lontos osztályának, a közigazgatási osztálynak az élére kerül, 1847-b en pedig Erdély kincstartója, az ország kincstári igazgatásának vezetője. S mivel a kincstartóságnak Szeben a székhelye (a guberniumé 1790 óta Kolozsvár), Mikó az ottani magyar kormányhatósági tisztviselői kar első embere lesz, ami a majdnem tisztán szász lakosságú városban gyakori állásfoglalásra kötelezi. Vannak a kincstartóságnak magyar főtisztviselői, akik félrehúzódnak a többi ottani magyartól; Mikó azonban tudatosan vállalja ezt a kapcsolatot r-> többek között olyan értékes emberekkel, mint az európai hírű bányászszakértő, Debreczeni Márton, vagy a majdani történetíró, Jakab Elek. Kormánypártiság, de nyitás” az ellenzék, s egyúttal a magyar nemzeti mozgalom felé -—■ ezzel a szellemi és politikai magatartással érkezik a negyvenes éveiben járó, házassága révén dúsgazdag erdélyi arisztokrata 1848 tavaszához. S azzal a kormányférfiúi tisztséggel, amely 1848-ban nehéz helyzetekbe sodorja, s aztán szinte törvényszerűen juttatja a rossz oldalra. Erdély helyi kormányzatának második embere, szükség esetén neki kell helyettesítenie a kormányzót. 1848 áprilisában, a konzervatív Jósika Samu erdélyi udvari kancellár lemondása után a kancellária elnökségét is felkínálják neki. Ez elől még ki tud térni. Amik or azonban Erdély uniója után, 1848 nyarán Teleki Józsefet kötelezettséggel Pestre rendelik, neki kell átvennie a gubernium vezetését. Nem liberális (vagyis az akkori mércével mérve nem számít a haladók, a szabadelvűek táborába), közvetlen munkatársai, Kemény Ferenc és mások sem azok, s az Erdélybe küldött királyi biztos, Vay Miklós is a magyarországi fontolva haladók -hoz tartozott 1848 előtt. Erdélyben pedig 48 tavasza óta egyre jobban érdeklődik az ottani jobbágyfelszabadító törvények által ki nem elégített parasztság felkelése iránt, amely ellen még a liberálisok egy részének a szemében is a császári csapatok szuronya az egyedüli lehetőség. Mikó pedig nem liberális, hanem nagybirtokos arisztokrata! így történik aztán, hogy 1848 őszén a gubernium vezetőjeként megvárja Puchner császári tábornok Kolozsvár ellen nyomuló hadait, 1848 decemberében pedig a gubernium memorandumával a császári udvarba indul. Mire Oímützbe ér, az új császár, Ferenc József >—- akárcsak a forradalmi magyar kormány ß-< feloszlatja a guberniumot, Mikót pedig ott tartják 1849 őszéig. Helyzete ezután nem a legegyszerűbb Erdélyben. A berendezkedő új abszolutizmus bár megtorlásra sem lát okot vele szemben — nem tekinti saját emberének (abogy Teleki Józsefet és Kemény Ferencet sem). Csak az 1850-es évek közepén adód nak ismét alkalmak politikai aktivizálódásra. S ekkor — újra csak szinte óhatatlanul Mikó Imre válik az erdélyi üiagyar politikusok egyik vezéralakjává. A reformkor nagy liberális vezetői közül már senki sincs életben. Wesselényi, Kemény Dénes, Szász Károly, Bethlen János néhány év alatt sorra elhaltak. De ha életben volnának, akkor se lehetne az ő liberális irányzatuké a tér. Mik ónak azonban a kormányzat elnézi , hogy újjászervezi az Erdélyi Gazdasági Egyesületet (1854), hogy magyar politikai hetilapot alapít, a Kolozsvár Közlönyt (1855), s hogy kolozsvári házénak teaestjeivel az óvatos politikai aktivizálódás központja. Nehezebben viseli el a kormáüyzat Mikó életének legnagyobb tettét: az Erdélyi Múzeumnak, az erdélyi magyar tudományos és egyáltalán szellemi élet központjának a megalapítását. Az erdélyi tudományszervezési kísérletek közül az első Apáczai Cseri Jánosnak az 1600-as évek derekán született akadémia-terve. Utána egy évszázaddal az ■irodalomtörténész Bőd Péter jelentkezik a sorban tudós társaság alapításának tervevei. Az 1790-es évek pezsgésében e tekintetben is erősebb a mozgás. Már valóban működő tudós társaság az Aranka György vezetése alatt álló Erdélyi Magyar Nyelvinívelő Társaság (1795 és 180*6 között). Az 1810 -es (‘vekben Döbrentei Gábor próbálkozik akadémia jellegő tudós társaság megszervezésével. Megindul a szervezés, tisztikart választanak, alapszabályokat dolgoznak ki, pénzt igyekeznek előteremteni a társaság céljaira. Döbrentei megnyeri az ügynek az agg Bánííy György gubernátort, a Nyelvművelő Társaság egykori támogatóját, (elsőbb engedélyük azonban nincs a működésre, az alapszabályokat nem hagyják jóvá, s ez a kísérlet is kudarcba lük Ugyanígy végződik az 1840-es években egy újabb próbálkozás, amely azonban már az Erdélyi Múzeum közvetlen előzménye. Kemény József és Kemény Sámuel, mindketten ismert könyv-, kézirat- és ás vány gyűjtők, 1941 elején JÖN A KIRÁLY Negyedikes elemista voltam, amikor drága jó édesanyám felvitt magával Budapestre. Nem tudom, miért, de ha valaki a lengyel határ közelében lévő megyéből utazott az ország székvárosába, “lel -ment, holott valójában lefelé vitt bennünket á vonat. Anyai nagyanyám, aki abban az időben töltötte be kilencvenedik életévét, valamiféle szembetegséget kapott, aminek következtében megvakult. Pinkász doktor, aki pedig az égi felhőkkel csókolózó hegyek között megbújó rusznyák falucskák lakói előtt csodadoktor hírében állt, nem tudott nagyanyám baján segíteni. — Ez olyasféle nyavalya >— mondta, — amit nem tanítottak a krakkói egyetemen. Adót! jó anyámnak egy címet Budapesten. így keriilielkínálják gyűjteményüket a Kolozsvárott felállítandó Nemzeti Múzeum alapjául. Az í 841 végén összeülő országgyűlés határozatot is hoz. múzeum alapítására (minthogy a szászok vonakodnak a dolog anyagi terheit vállalni, mivel a Bruckenthal Múzeum már 1805 óta fennáll, a terheket csak a magyar ajkúak vállalják) a rmrzeumról szóló törvényjavaslatot azonban az uráli-odó nem szentesíti. Végre 1855-ben, éppen az óvatos politikai mozgás megindulása idején,, a múzeum kérdését megérleli, hogy Kemény József meghal. Félő ugyanis, hogy gyűjteményét —* miután erdélyi országos múzeum még nincs — végrendelete szerint egyelőre a pesti Nemzeti Múzeumban kell letenni, s akkor F.rdély számára elveszhet; még inkább kell attól tartani, hogy az abszolutizmus kormányszervei teszik rá kezüket a gyűjteményre. Ebben a kétséges helyzetbe,n lép akcióba Mikó. O maga eladdig csak mintegy mellékesen volt művelődéspolitjkus. Az 1841 1845 évi országgyűlés a kolozsvári Neúizeti Színház felügyelő bizottságának elnökévé választja (e tisztet 187^-ig viseli is). A református egyház világi vezetésében viselt tisztségei révén iskolapolitikával is foglalkozk: bőkezű, támogatója több erdélyi református kollégiumnak (az 1849-ben súlyos pusztulást szenvedett nagyenyedi kollégiumra előbb saját könyvtárának klasszikusait, régi pénz- és éremgyűjteményét hagyja, majd végrendeletileg egész könyvtárát; anyagilag támogatja a szászvárosi iskolát; a sepsiszentgyörgyi iskolára pedig végrendeleti leg 50.000 forintot hagy). Az Erdélyi Múzeum megalapítása más! M íkó a Kolozsvári Közlöny 1856 március 51-i és április 10-i számának mellékletében jelenti be az alapítást. A cikket sajtóvita előzi meg, s ebben többek között olyan személyiség is megszólal, mint I oldy Ferenc, a Magyar I udományos Akadémia titkára. Politikai üggyé azonban csak Mikó cikkével válik a dolog. Abból indul ki, hogy mivel a Habsburg-önkény korában a szorosabban vett politikára nincs mód, a cél csak az eszmék, a tudomány és a “közfelvilágosodás elterjedéséért, győzelméért vívott küzdelem lehet. A feudális Magyarország fő értékei helyett a művelődésben jelöli meg a magyarság előtt álló feladatokat. Az alapítás gyakorlati ténye: felajánlja a múzeum számára kolozsvári villáját és az ahhoz tartozó kertet. Azt javasolja, hogy az intézményt ne országos költségen tartsák fenn, hanem vállalja ezt az erdélyi magyarság a saját kebelén belül. Jöjjön létre az Erdélyi Múzeum Egyesület. í.z afféle tudományos társaság volna, s heti két szakülést tartana a történeti és a természettudományi tudományokban. Három és fél évbe telik még, amíg végre 1859 november 25-án egybeülhet az Erdélyi Múzeum Egyesület alakuló közgyűlése. A Habsburg-kormányzat ugyanis érzi. hogy művelődési kérdésnél többről van szó, s húzza-halasztja a dolgot, amíg lehet. Az új intézmény gyűjteményei kezdettől két részre oszlanak: múzeumra és könyvtárra. A múzeum első vezetője a rendkívül sokoldalú Brassai Sámuel, “az utolsó erdélyi polihisztor , a könyvtáré pedig Szabó Károly, a jeles történész és irodalomtörténész. 1860 februárjában megkezdik a tudományos üléseket is. Ma is korszerű a gondolat, amelyet Mikó Erdély kü; lönválása Magyarországtól című művében, akadémiai székfoglalójában fejt ki: A múltnak alapos ismerete által iga: zodhatni el csak arra nézve, ami a jelenben van és mi j a jövőre kívánatos. A haza történeteinek homályban hagyott I pontjai hézagot fognak mutatni örök időkön át a nemzet j önismeretén s politikai felfogásán. Csak a mai gondo Iko! zás méltányolhatja méltóan Bőd Péterről írt monográfiájá- i nak bevezető sorait: A társadalmi osztálykülönbségnek i életirányunk meghatározására azon lényeges befolyása van, hogy míg a magasb rangfokú és vagyonosb maga választ- i hatja pályáját, célt tűzhet maga elé, bírja vagy könnyen I szerezheti meg eszközeit, s akadálytalanul mehet arra felé, ! és amikor tetszik, ismét pályát cserélhet, új célt tűzhet ki i £. tovább baladhat szabad akaratja és óhajtása szerint, addig la kevésbé vagyonost a legtöbb esetben úgyszólván a pálya i választja el a maga számára, vagy másutt nyitják fel előtte az élelútat, s alkalmazzák a viszonyok és szükség szerint. Mikó 1 mre számára azonban a történetírás elsősorban mégis a tétlenségbe kényszerült politikus "mellékfoglalkozása . Politikai szereplésre csak 1861-ben van tere újra. Az 1860. évi úgynevezett októberi diploma után ugyanis (amely Magyarországon és Erdélyben visszaállítja a kormányhatóságok 1848 előtti rendszerét) a legfontosabb tisztségekre csak Kemény Ferenc és ő a számba jöhető ember. Kemény lesz az erdélyi udvari kancellária vezetője, Mikó Erdély koimányzója. 1861 őszén azután a Habsburg-politika szigorúbbá válása miatt mindketten lemondásra kényszerül nek. Mikót lemondásának kényszerűsége hozzásegíti ahhoz, hogy 1867- ben közmunka- és közle keck ■sügyi miniszterként éppen ő legyen Erdély képviselője a kiegyezés utáni első felelős magyar kormányban. Minisztersége éveiben az Erdélyi Múzeum alapításához mérhető alkotásra már nincs energiája. Társadalmi tisztségek sorának viselője, a Magyar ludományos Akadémia igazgató tagja, a Magyar Történelmi Társulat elnöke s családi csapásoktól gyötört öregember, akiben azonban * élete I egjavaként — XIX. századi magyar művelődésegyik legnagyobb szervezőjét tiszteljük. I rócsúnyi Zsolt tem én fel vele együtt abban az időben a Duna-parti világvárosba. Kora reggel volt, amikor egész éjszakai utazást követően megérkeztünk az üvegtetős óriási (már nekem akkor az volt) indóházba. Annyi embert, mint amennyi ott rohangászott, még Homonnán sem láttam. Ezt azért mondom, mert akkor azt hittem, hogy Homonna a világ közepe. Jó anyám vett három krajcárért négy sósperecet s amíg azt eszegettem, szemdüllesztve bámultam az utcán ló nélkül szaladgáló kocsikat. Mit tudtam én még akkor a villamosokról ? Liza nénémnél, édesapám öccsének a leányánál szálltunk meg az Üflői-úton lévő Mária Teréziáról elnevezett laktanyában. Liza néném férje, Károly sógorunk ugyanis, mint “zupás őrmester , azaz: továbbszolgáló a I tiszt, a hatalmas laktanyában lakott. Ami g jó anyám az orvosokat járta, én emeleti lakásunk ablakából nézegettem a feszes-nadrágos és csákós katonák gyakorlatozását. Nem cseréltem volna én akkor még a Felvidék urával, Schönborn gróffal sem, pedig a szénégető haj-, demákok szerint a gróf úr felett már csak a mennybéli Atya áll. más mindenki utána következik. Egyik este Károly sógorom azzal a hírrel lepett meg bennünket, hogy Budapestre jön a király. A kantinosné öccse a Rákóczi-út egyik bérpalotájában viceházmester. Károly sógor megbeszélte a kantinossal, hogy velük együtt mi is elmegyünk a bérpalotába, ahol aztán a padlásablakból végignézhetjük a király bevonulását. Jön a király! Ember ember hátán tolongott. Az úttest két oldalán, egymással szemben, a szálfaegyenes, pirosfezes bosnyák katonák háta mögött, kendőt kalapot lengetett, éljenzett a nép. Huszárszázad (közösök, horvátok, — mondta a kantinos) után következtek a királyi hintók. — Ott a király! mutatott jó anyám egy hajlott hátú, ősz szakállú, kissé előredőlő, huszárcsákós tábornokra. I. Ferenc Józsel, Ausztria császára és Magyarország apostoli királya volt. A következő hintóbán szintén egyenluhás, olajbarna képű fiatalember, Allonz spanyol trónörökös integetétt az éljenző néptömeg felé. Utána főherceg, Alcsút ura, majd Frigyes főherceg,* a Monarchia marsallja jött/kocsin. aztán tábornokek és polgári előkelőségek csótáros lovakkal vontatott hintái zárták be a menetet. Szép volt! Aznap este a kantinban minden katona egy kulacs bort kapott ingyen. Nekünk, gyerekeknek (mert voltunk ott az altisztek családtagjaival együtt többen is) egy-egy narancsot adott a termetes kantinos néni, aki felül lehetett vagy két mázsánál is. Megállj, megállj, kutya Szerbia, Nem lesz tied Hercegovina! Daloltak a katonák, csivitoltak, kacarásztak az altisztek feleségei, mígnem kürt hangja vert be a zajba. Takaródét fújták. Pillanatok alatt kiürült a kantin, csak az altisztek és feleségeik maradtak. * Évek múltával még egyszer láttam az öreg királyt. Nagyapám a szabadságharc idején Görgey fővezér kürtöse volt s mint ilyen, a tábornokot végigkísérte a híres felvidéki vonuláson, majd a kápolnai csata idején a kerecsendi dombokon segített kardlappal ágyúihoz visszatéríteni £ megfutott tüze '■rekel. Aztán Ha tvan, Isaszeg, a dicsőséges tavaszi hadjárat után Budavár ostroma következett, végül Világos. Görgey parancsára nagyapám fújta le a háborút, hogy utána még 15 évig egye Olaszországban a haláláig gyűlölt császár kenyerét. A budapesti Honvéd Menházban akkor még élt néhány elvénhedt katona. Görgey tábornok 85. születésnapját volt honvédéi körében szerette volna megünnepelni, az akkori magyar kormány azonban erről hallani sem akart. Ferenc József császárnak és királynak eszébe juthatott a sok-sok. ártatlanul kioltott élet. Penitenciázott. Királyi rendelettel ingyen hozatták Budapestre a vidéken még fellelhető 48-as hadviselteket, köztük nagyapámat is. És nagyapám magával vitt engem is. Láttam Görgeyt, akit tolószéken hoztak az ünnepségre és újra láttam az öreg királyt, aki nem éppen Görgeyt jött ünnepelni — ennyire még nem szállt magába, de .—■ jött, mert baj volt a magyarokkal, akik abcúgolták 1 iszát és paradicsommal, meg egyéb •— nem egészen gusztusos — dolgokkal hajigálták meg a királyt kísérő cselák dragonyosokat. Fent. az Észak-Keleti Kárpátok Lengyelország felé hajló völgyeiben eldugott rusznyák falucskák korcsmáiban vasárnap, vagy más ünnepnapokon, amikor a gránerok vagy szénégetők lejöttek a hegyekből, Burger Samu korcsmájában citera- vagy dudaszó mellett keserű nótákkal emlékeztek meg Kossuth apánk és Ferenc Jóska háborújáról: Ezernyolcszáznegyvennyolcban idegyütt a háború, Kossuth Lajos, Ferenc Jóska összevesztek cudarú ... Múltak az évek. Nagyapám is elment, mint ahogy a többi Kossuth-katona elment Görgey tábornokkal együtt, csak az örek király maradt meg, hogy élete alkonyán aláírja monarchiájának halálos ítéletét, a Mindent megfontoltam kezdetű, harcba hívó manifésztumot. A lengyel mezőkön megdördültek az ágyúk. Burger Samu is bezárta korcsmáját és a Sugákkal, Kusnyirokkal, Macelokkal, 1 reptákkal és Jankelokkal együtt elmasírozott észak felé. Kik Krasznik, kik Lemberg alá kerültek, hogy Auffenberg excellenciája parancsnoksága alatt megállítsák a minden orosz cárjának sokmilliós embertömegét. 1916 november 21-én ek zimankós hajnalán a bécsi Burg ablakán is bekopogtatott a csontkaszás. Az öreg csácsár-király megtért őseihez a bécsi kapicinusok kriptájába. Lánggal égő, eresztékeiben recsegő-ropogó, összeomlásra készülő birodalmat hagyott maga után. Utóda IV. Károly néven foglalta el trónját. Megkezdték a 18 tjvesek sorozását. Futottak a vonatok a világ négy tája felé. Vitték a magyar anyák fiait s a fiúk tartalékos korból is kivénhedt apáit, akik mintha csak császármanőverre mentek volna, vidáman dalolták, hogy: Exlesanyák rózsafája, én vagyok az ága, Én vagyok a Károly király első katonája . . . És nem Zita királyné, mint ahógy a közelmúltban egyik akadémikus közírónk írta. j vitéz Nagy Lajos 1977. FEBRUÁRlf. SZELECZKY ZITA új lemeze “KIS TESTVÉREIM. MAGYAR GYERMEKEK” A legszebb magyar gyermekversek, altatódalok, mesék, színes csokorban! Idegen iskolában, környezetben felnőtt gyermekeink a mesevilág hangulatán keresztül szeretik meg szép anyanyelvűnket és válnak lélekben magyarrá! — Tartalmában, művészi és technikai kivitelezésben ugyanolyan magyar és nívós lesz ez a lemez is. mint az összes eddig megjelent SZELECZKY- lemez. OKVETLENÜL RENDELJE MEG! ~ A lemez ára 7 dollár. ^ Kezelési és szállítási költség 75 cent, külföldre 1,50 dollár. Kaliforniai rende lök 6%-os adót számítsanak hozzá. Cím: ZITA LEMEZEK, 5475 La Sombra Dr„ Hollyood, California 90068. ^Tel.: 851-4774 FEHÉRJE ZÖLD NÖVÉNYBŐL ~ VEPEX Fővállalkozási Iroda Rt. elnevezéssel önálló vállalat kezdte meg munkáját a nyugat-magyarországi Tatabányán egy nagy jelentőségű magyar találmány külföldi és belföldi értékesítésére. A szabadalom lényege az, hogy állati takarmányozásra és humáncélú táplálkozásra egyaránt alkalmas fehérjekoncentrátumot vonnak ki a zöldnövények hulladékából. A talál mány négy kutató, dr. Fíolló János, Koch Lehel, . Zagyvái István és dr. Görög Jenő vegyészek nevéhez fűződik. Már évekkel ezelőtt kutatták, hogy milyen gazdaságos technológiával lehetne kivonni a zöldnövényekben levő értékes leh érjét. A sikeres laboratóriumi és félüzemi kísérletek után a tolnai Tamásiban felépült az első olyan gyár, ahol a kutatók által kidolgozott különleges eljárással szegedik ki a hulladék-zöldnövényekbőt a levélfehérjét. Az évek során annyira tökéletesítették a technológiát, hogy most már szinte valamennyi zöldnövényből <— a mérgező anyagot tartalma- i zók kivételével dús fehérjekoncentrátumot állítanak elő. I Elsősorban lucernát és különféle fűféléket dolgoznak fel. Az ! ilyen VE P EX -termék nagy értékére jellemző, hogy a külföldi piacokon a szójával azonos, sőt még magasabb áron i lehet eladni. A kutatások eredményeként a VEPEX-eljá’ lássa! nyert íehérjekoncentrátum valamennyi állatfajta takarmányozására, sőt emberi táplálkozásra is alkalmas. A különböző zöldnövényekből a fehérje kivonását szinte az egész világon kutatják, de a magyar feltalálók háromnégy évvel megelőzték a külföldi szakembereket. Találmányuk az egész világra szabadalmi oltalmat kapott. Dr. Holló í János és Koch Lehel a szabadalomért állami díjat kapott. Az Állami Tervbizottság határozata alapján nehézipari . minisztérium .— a MÉM-meí, a külkereskedelmi és a pénzügyminisztériummal egyetértésben — a jelentős szabada: lom értékesítésére most alapította a VEPEX Fővállalkozó- I si Rt. Az új állami szervezet a nehézipari minisztémium i önálló vállalataként, részvénytársaság formájában, tatabá- I nyai szé khell yel működik. Részvényesei a Tatabányai Szénbányák, a Licencia I alálmányokat Értékesítő Vállalat és a í Phyl axia Oltóanyag- és Tápszertermelő vállalat. A 400 millió forint alaptőkével alapított vállalat jogot kapott a VEPEX-eljárás és az ehhez kapcsolódó egyéb műszaki, tudományos módszerek, kutatási eredmények külföldi és belföldi értékesítésére. A feh érje előállításához szükséges berendelések exportjára is vállalkozik az export-import joggal fel)uházott VEPEX Rt. A főn -szvényes Tatab anyai Szénbányák már rendelkezik azzal a gépgyártási technológiával, amely az eljárás gépi hátterét biztosítja. A VEPF:X Rt. többféle módon tervezi a szabadalom hasznosítását. Európában, valamint a Közel-Keleten és Afrikában klasszikus fővállalkozási formában, komplett fehérjelőállító üzemek építésére vállalkozik. Távol-Keleten. (Japánbán, a Fülöp-szigeteken stb.) az engedély eladását szorgalmazza, míg az Egyesült Államokban az eljárás bevezetésére közös vállalat alapítását tervezi. A fehérjeelőállítás magyar módszere iránt számos országban érdeklődnek, hiszen a fehérjehiány ma világszerte problémát jelent. A VEPEX Rt. máris megkezdte a tárgyalások előkészítését több külföldi céggel a szabadalom eladására, illetve közös vállalatok alapítására. MAI XÁNTUSOK Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat kiadásának 200. évfordul ójával kapcsolatban sokat emlegették azokat a magyarokat is, akik munkásságukkal valamiképpen hozzájárultak az Egyesült Államok nagyságának kiépítéséhez. Ezek között jelentős helyet foglalt el Xántus János geográfus, aki 1851 -tői 1864-ig tartózkodott Amerikában s a Smithsonian Institution gyűjteményét is figyelemre méltó módon gyarapította. Xántus itteni tevékenységének egész irodalma van. Könnyű László “Xántus János geográfus Amerikában című értékes, tanulmányát, amely 1975-ben jelent meg, lapunk is ismertette. Magáról a Xántus-családról azonban! mindeddig vajmi keveset tudtunk. A Magyarországon megjelenő “Magyar Hírek egyik utóbbi számában közölt levélrészlet most néhány érdekes adatot közöl. A levelet dr. Xántus János kolozsvári érdemes tanár írta a lap szerkesztőségének. Ebből derül ki, hogy a neves geográfus és utazó a levélíró dr. Xántus János édesapjának nagybátyjá volt. Édesapját is Jánosnak hívták. Ő geológus volt, beutazta csaknem az egész Európát és Izland szigetén vulkanológiai tanulmányokat végzett. A levélíró tehát immár a harmadik neves Xántus János. 25 év óta szerkeszti a kolozsvári rádió magyar adásának tudományos részét s a román IV magyar adását. Líceumi tanári működésével párhuzamosan 13 népszerűsítő tudományos könyvet írt, amelyek közül néhány Magyarországon is megjelent. Fia, Xántus Gábor, aki most 22 éves, a kolozsvári román IV operatőre. A levélíró testvéröccse, Xántus György Buda ostroma közben, halt hősi halált, húga, dr. Xántus Enikő pedig Konstansban, a Német Szövetségi Köztársaságban idegklinikai főorvos.
