Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-06-02 / 21. szám
'1977. JÚNIUS 2. MAGYAR ÚJSÁG 5. ÖLDAL Annusba clevelandi magyar leány volt, akinek szülei valahonnan Szabolcs megyéből vándoroltak ki a század első felében. Sokat hallott róla, miképpen kellett küzdeniök. mennyit kellett dolgozniuk, amig elérték azt, hogy maguknak csinos otthont és rendes életet teremtettek. A második világháború utáni prosperitásban sikerült elérniök a | jólétet. Akkor már fiaik nősek, leányaik férjesek voltak. An-1 nuskának a házasságával nem voltak ugyan megelégedve, I de belenyugodtak abba, hogy Gallagher John “ajris” volt, aki Amerikában született, de mindenkor verte a mellét és hangoztatta, hogy ő bizony ajris, mert a szülei a kis ir szige- : tekről jöttek Amerikába. ' Annus édesanyja. Nagy Andrásné asszony, azért nem volt kibékülve az ir vővel, mert attól tartott, hogy John iszákos, mulatós ember lesz, mint sokan honfitársai közül. Szerencsére csalódott, mert John ugyan megitta a maga italát, de józan, mértékletes ember volt. Apja kőműves volt és fiát is idejekprán befogta az építési munkára. A koreai háború idején nagyon sok fiatalembert soroztak be katonának és ez öszötönzte Johnt arra, hogy a highschool elvég-1 zése után beiratkozott az egyetemre, amihez hozzájárult az, hogy sikerült ösztöndíjat (scholarshipet) nyernie a középiskolában. így azután ő már nem kőműves volt, hanem okleveles építészmérnök. J A háborút követő prosperitásban John és Annus jólét ben élt és elhatározták, hogy eladják házukat a középosz-} tálybeli lakónegyedben és társadalmi állásukhoz méltó lukszusotthont építenek a város előkelő negyedében. Járták a villanegyedeket és válogattak, amig megtalálták azt, ami megfelelt mindkettőjük Ízlésének és igényeiknek. Ekkor már három gyermekük serdülő korban volt és arra gondoltak, hogy utódaiknak megfelelő légkörben lesz módjuk felnőni. Egy angol tudor stílusú, nehéz téglákból megépített, belül kényelmesen berendezett kázra találtak. Úgy érezték, bogy sikerült megtalálniok azt, amit kerestek. A szülők rossz néven vették Annustól, hogy oly távolra költözik tőlük, de tudták, bogy ők nem szólhatnak bele a fiatalok életébe, | akik már nem is voltak akkor olyan nagyon fiatalok. 1 Amikor Annuska beköltözött új otthonába, körülnézett és látta, hogy szomszédai csaknem kivétel nélkül jól öltő-, zött, kellemes külsejű emberek. Örült az új környezetnek. ; Amikor már egy-két hét óta laktak új otthonukban, egy napon két szomszédnő jött át hozzá délelőtt, amikor John nem volt otthon és a gyermekek iskolában voltak. r— Üdvözöljük, mint új szomszédot! mondta az egyik aranyszőke hajú, szép kékszemű asszony. Annuska örült a szívélyes köszöntésnek és a két szomzédnő barátságos és szívélyes volt. Elmondták, hogy a környéken, de különösen az ő utcájukban ők úgy élnek, mint egy nagy család. Szeretik egymást és mindenben kisegítik szomszédaikat. Ha magának bármilyen kívánsága, vagy szükséglete van,, csak szóljon, mert azért vagyunk szomszédok, hogy szeressük és segítsük egymást. Magammal hoztam az űrlapod, hogy töltsék ki. Lépjenek be a mi körzeti klubunkba, ahol össze járunk találkozni és szórakozni. Ezzel azután át is nyújtotta Annuskának a belépési nyilatkozatot, amelyet ki kellett töltenie. A kedves szép szomszédnők az egész délelőttöt ott töltötték Annuskánál és ő örült, hogy beletartozhat majd a kö zösségi klubba és talál jó szomszédokat és barátokat. A két szomszédnő megmondta neki, hogy másnap este lesz a klub összejövetele,- amelyre meghívta őt és Johnt. Amikor John hazajött, Annus odaadta neki az űrlapot és kérte, töltse ki, hogy másnap este azután átadhassák és tagok lehessenek, Úgy érezte, hogy egy fokkal feljebb jutnak a társadalmi létrán, ha egy ilyen jó környék közösségébe tartoznak. Amikor Annus nagyban készült a klub összejövetelre, legnagyobb gyermeke, a 10 éves Andy belázasodott és bármilyen fontos lett volna részére a klub, mégis fontosabb volt az orvost kihívni, mert Andynek 103 fokos láza volt. Az orvos azt mondta, hogy ő ugyan nem szokott beteglátogatásokat tenni, de az ilyen magas lázzal jobb, ha nem hozzák hozzá a fiúcskát, hanem ő majd eljön rendelés után este. így/ hál Annusnak otthon kellett maradnia és John sem akart elmenni, de Annus ragaszkodott hozzá, hogy férje menjen el és nyissa jól ki a szemét hogy milyenek azok az új szomszédok és milyen a közösségi klub. Az orvos csak este 9 órakor jött el és megnézte Andyt. Azt mondta, hogy a gyermeknek influenzája van, de nem kpJI őt kői házba vinni.' hanem csak sok meleg folyadékot itatni véig és az előírt gyógyszert négy pránként beadni. Ha a fáz nem hagy alább, akkor reggel hívja őt Annus telefonon, akkor beutalja a gyereket a kórházba. Nagyon megnyugtatta az aggódó anyát, hogy gyermekek könnyen lázasodnak be. \ John elment a közösségi klubba és már tíz óra előtt otthon volt. Annus nagyon csodálkozott, miért jött ilyen hamar haza. Kérdezte a férjet, vajon milyenek az új szomszédok. Mii yen a klub. John nem felelt rögtön, csak a torkát köszörülte. Nehezen válaszolt, de végül, szinte zavarban, azt mondta: — Azt gondolom, hogy ez a klub, éz a környezet, ez a szomszédság nem nekünk való . . . — Hogy mondhatsz ilyet? ^ kérdezte Annus ijedten. — Képzeld, kedves feleségem, ez a klub mindenben osztozik egymással. A férjek és a feleségek is cserélik egymást ... <— Hogyhogy cserélik egymást? — Úgy, ahogy mondom! Ha például nekem megtetszik a Szomszédom felesége, vagy neked a szomszédnőd férje és ez a tetszés kölcsönös, akkor minden nehézség nélkül cserélhettek egymással házastársakat . . . Csak nem? Ilyet még nem is hallottam! Hiszen ez Szodoma és Gomora! <—> Nem, ez csak u.n. modern élet. Itt ez így van és vagy elfogadod a.klub szabályait, vagy nem. Ha nem fogadod el, akkor nem tartozol bele. Azonban amint értesültem, aki nem tartozik bele, azt úgyszólván kiközösítik és annyira távoltartják magukat tőle, mintha egy más bolygón élne . . . >— De hiszen, más bolygón is élünk mi! Dehogy adná-Haraszli Endre: "ÖNKÉNTES MAGYAROK" Az egész dolog úgy kezdődött, hogy elhatároztam, szabad estéimet olyképpen hasznosítom, hogy olyanokkal loglalkozom, akik ~ bár nem magyarok — valamely oknál fogva meg szeretnének tanulni a mi gyönyörűséges, és hozzá kell tennem — igen nehéz anyanyelvükön. Miért akarnak nem-magyar ajkúak magyarul tanulni? Azért, mert a magyar világnyelv ? Nos, meg kell vallani, hogy nem azért. Az okok sokkal egyszerűbbek. Gondoljunk arra, hogy a magyar határokon túl élő ötmillió magyarból jelentős rész úgynevezett vegyesházasságot kötött. Gondoljunk arra, hogy százezernyi magyar gyermek nőtt fel nem-magyar-ajkúak környezetében s szülői szóra, vagy saját Ielkiismerete szavára hallgatva, sok közülük — előbb-utóbb —< megpróbálkozik a magyar nyelv tanulásával. Gondoljunk arra, hogy sokan vannak olyanok, akiknek magyar barátaik, barátnőik vannak s >—< szép gesztusként is, no meg praktikus lépésként is — meg akarnak ismerkedni barátjuk anyanyelvével, hogy jobban megismerhessék. Az egyik éppen a napokban mondta nekem kedves tört magyarsággal, hogy ö önmágát afféle önkéntes magyarnak” tekinti. Meg szerettem volna azonnyomban ölelni érte. Persze jól tudom, hogy ilyen “önkéntes magyarokból sohasem lesz igazán igazi magyar, de jól tudom azt is, hogy az ilyen tört magyarsággal beszélő, de becsületes, jóindulatú személyekből lesznek, lehetnek generációkkal később az igazi magyarok nagyszülei, szülei. Ilyen önkéntes magyarok lesznek, lehetnek ősei aztán a jövő Anjou Lajosainak, Hunyadi Jánosainak, Zrínyi Miklósainak, Petőfi Sándorainak, ki győzné mind felsorolni azt a rengeteg magyar hőst, államférfit, írót, művészt, akiknek erejében csak részben folyt magyar vér, s akik végül mégis nemzetünk dicsőségévé lettek, mert gyermekkorukban volt körülöttük egy-egy szülő, esetleg nagyszülő, aki annak idején, mint önkéntes magyar csatlakozott a magyar néphez, a magyar kultúrához. A magasrendű magyar kultúra milliókból csinált önkéntes magyart” a Kárpát-medencében minden politikai kényszer nélkül. Mindössze a szeretet, a szív, a természetes vonzódás, a családi kapcsoltok melege nyomán. Kevesen vagyunk mi, magyarok, * nélkülük még kevesebben lennénk! Most itt az emigrációban van újabb lehetőségünk arra, hogy elfogadjuk az ‘önkéntes magyarok” (főleg vegyesházasok) megható csatlakozását. Itt van alkalmunk, lehetőségünk arra, hogy ne csak várjuk, ne csak tétlenül nézzük, de !—< elő is segítsük botorkáló, bátortalan közeledésüket. Pár év bizonytalankodó előgyakorlata után ma már ott tartok, hogy szinte minden estémet megoszthatom ilyen * önkéntes magyarokkal . Főleg angol nyelvű feleségek, de van köztük férj, van köztük egyetemista is. Jönnek szorgalmasan könyvükkel, füzetükkel a hónuk alatt. Némelyikük összeszorított fogakkal gyűri le ennek a nehéz ^ az ő nyelvére még csak nem is emlékeztető uralaltaji nyelvnek problémáit. De csinálja! De tanul! Tanul azért, mert szeret valakit, aki magyarul beszéli Szeret valakit s jól tudja, hogy ^ nemcsak a nemzet él a nyelvében, de az egyén is a nyelvében él . A lélek < amelyet egy szerető másik lélek meg akar közelíteni — csakis az anyanyelv útján tud igazán kifejezésre jutni, megnyilatkozni! “Azért tanulok magyarul r— mondta egyik tanítványom, <—• “mert úgy érzem, hogy csak most tudom igazán, őszintén megismerni s még jobban megszeretni páromat . . így lettem kétéletú ember, kedves olvasóim! így váltam nappal történésszé, este pedig a magyar nyelv tanárává. Mindkettőből csak tengődöm, hiszen egyik foglalkozásom sem tartozik itt Nyugaton a vagyontgyűjtő foglalkozások közé. M égis nagyon gazdagnak, boldognak érzem magám! Hiszen alkalmán nyílik szinte naponta oktatni, ismertetni az én Hazám történetét. És boldog lehetőségen nyílik esténként újabb önkéntes magyarokat vezetnem be csodaszép nyelvünk. kultúránk mesés birodalmába . ., ! BANKRABLÓK TÖMEGGYILKOSSÁGA KODAK, Tenn. (AP) - Múlt szombaton két rabló bement a Citizens National Bankba és agyonlőtt két tisztviselőt és egy ügyfelet és válságosén megsebesített egy harmadik tisztviselőt. Jack Whaley, knoxvillei ügyfél mondja, hogy a bank parking lotjában de. 10 órakor megállt kocsijával és látott egy férfit ott állni, aki azt mondta neki: ^ Jobb, ha nem megy be a bankba, mert valami ott nincs rendben! ,—■ Amikor benézett az ablakon, látta, hogy két ember fekszik a földön egyik oldalon és két nő a másikon. Homonnay Elemér: KÖNYVEKKEL m - KAPCSOLATBAN A DFT elnöksége már a múlt év december 3-én megtartott ülésén foglalkozott az Európai Szabad Magyar Kongresszus 1970-ben kiadott 1 rianOn Enquete -jével. A könyv egészének birtokában az elnökség megállapította, hogy fedőlapjának térképe, bevezető és befejező fejezete nemcsak éles ellentétben van az anktSt során elhangzott előadások anyagával, de a történelmi tényeknek meg nem felelő állításaival, téves aclalaival a magyarság nemzetpolitikai érdekeit is súlyosan sérti. Yues de Daruvár Trianon-könyvének angol kiadásával kapcsolatos kritikákkal a DFT az elmúlt évi közgyűlésen foglalkozott. Most ugyanennek a munkának nemet kiadása is megjelent a Nemzetőr kiadásában. 1 Ezúttal a szöveg teljes, de a kiadó függelékként közzétette. I a dákoromán elméletet valló román történész, G. D. Satma' rescu tanulmányát, amely az Erdély néprajzi kultúrájában beállott változásokról szól, és Yves de Daruvár könyvének | szellemével aligha összeegyeztethető. Érthetetlenül állunk a 1 Nemzetőrnek ezzel az eljárásával szemben. Vajon a Ma! gyár Felszabadító Bizottság elnöke, mint a Szabadságharcos Világszövetség tanácsadója, vagy az Erdélyi Bizottság alelnöke a Világszövetség most lezajlott niagarafallsi világkongresszusán ebben az ügyben interveniáltak-e a Nemzetőr főszerkesztőjénél? ! Ezzel szemben örömmel kell regisztrálnunk Yues de Daruvár könyvének magyar kiadását, valamint dr. Marina Gyula görögkatolikus kanonok volt miniszteri osztály főnök, I ‘ Ruténsors Kárpátalja végzete” című kitűnő könyvét, vala' mint dr. Illyés Elemér Erdély 1943 utáni helyzetére vonatkozó, hatalmas adathalmazt feldolgozó Erdély változása című könyvének második kiadását. Dr. Illyés Elemér vala' mennyi erdélyi szervezettől független közíró. Ennek ellenére egyes new-yorki csoportok kísérletet tettek, hogy Illyés Elemér amerikai és kanadai körútját a maguk javára kamatoztassák. Ez önmagában még nem volna hiba, de az már több, mint hiba, hogy azok, akik a síatusquo alapján állnak s az ' erdélyi magyarság számára kizárólagosan csak az emberi jo- 1 gok biztosítását szorgalmazzák, s egyidejűleg a mögöttük 1 álló idősebb nemzedék biztatására jogok formálnak maguknak arra, hogy az Erdélynek Magyarországhoz való visszacsatolásáért dolgozó szervezeteket a magyarság összefogásának hirdetésével aligha összeegyeztethető hangnemben támadják. S teszik ezt akkor, amikor tárgyi felkészültség hiá- I nyában Illyés Eemért^akarták Clevelandből visszahívni New (Yorkba, hogy a román történészeknek a Columbia egyetev men tartott szemináriumán, mint magyar szakértő, felvonul - I tassák. Vajon az Amerikai Erdélyi Szövetség vezetői nem i tölthettek volna be ezt a szerepet? Mi annak idején öröm- 1 mel üdvözöltük a fiatalok kiállását, a new yorki és a wa- 1 shingtoni sikeres tüntetés megrendezését. De ha a fiatalok ! az egyetemek aulájában, vagy a tárgyalások zöld asztalánál j is belyt akarnak állni, akkor sajtóharc helyett előbb olvas- 1 sanak, s tanuljanak. lak oda kölcsönbe másnak. Te az én férjem vagy és senki sem próbálhat ki téged. Ha talán te megúnnál engem, vagy kiábrándulnál belőlem, vagy mást szeretnél, ez ellen amúgy sem tehetnék semmit. De ilyen erkölcstelen életbe nem mennék bele. Vajon emberek ezek, vagy állatok? Olyan szépek, olyan illedelmesek voltak, ezek a szomszédnők, hogy erre igazán nem voltam elkészülve. — Igen! Azt is elmondták nekem, hogy voltak végleges házastárs cserék, amikor törvényesen elváltak egymástól házastársak és összeházasodtak a szomszéd párral . . . f—i Kérlek, ne is folytasd! Ink ább lakom én egyszerűbb házban, inkább, élek a régi szegényebb negyedben, de ilyen környezetben nem akarom a gyermekeimet felnevelni. Vajon mi történik az ilyen csereházaspárok gyermekeivel! Kivel mennek, az apával, vagy az anyával? r— Ez azután megállapodás dolga! Én is megdöbbenve hallgattam a klub feltételeit és céljait. Örülök, hogy te olyan tisztán gondolkodok Amikor hallottam, hogyan élnek ezek a klubtagok és milyen partikat rendeznek, akkor reád gondoltam. Kiváncsi voltam, mit szólsz hozzá . . . Most már tudod! .— mondta Annus és hozzásimult férjéhez azzal a gondolattal, hogy nincs az a kincs, amiért bárkinek odaadná az ő hites urát. CARTER ELNÖK ŐSEI Black M. James, a Salt Lake Cityben lévő Mormon Genealogical Library rangidős kutatója, Carter Jimmy elnök őseit 1373-ig pontosan kikutatta. Ezt azért tudta megtenni, mert a könyvtár a világ legnagyobb származástani könyvtára .amely becslések szerint legalább egy billió nevet őríz és több mint hat millió családra vonatkozó feljegyzéket gyűjtött össze. Black megállapításai szerint a Carter-család első ismert őse Carter John volt, akit 1'375-b en a londoni Christ s Church-ben kereszteltek meg. Amerikába 1635-ben Carter Thomas vándorolt ki mint elszerződött cseléd (servant), aki hét évig dolgozott hajójegye árának visszafizetése címén. A georgiai Plains környékére Carter Wiley költözött az 1850-es években, miután 1841 ben a szomszédos megyében va lakit 1^41 -ben agyonlőtt. Egy rabszolga tulajdonjogi kérdésében támadt vita közben, a seriff jelenlétében, önvédelemből használta fegyverét. A bíróság fel is mentette. Amikor meghalt, 2200 acre terjedelmű földje volt és 12 gyerrne kére egyenként 22.000 $-t hagyoft. Wiley fiai a déliek hadseregében teljesítettek katonai szolgálatot. Közülük Carter Littleberry Walker közkatonaként öt ütközetben vett részt. Ö kezdett először mogyorótermeléssel foglalkozni. Fia, Carter William (Billv) Archibald Center, az elnök nagyapja, 1903-ban, vita közben keletkezett lövöldözés során kapott halálos sebet. Black M. James az ismertetett adatokat a -mormon egyház tulajdonában lévő “Desert News” hasábjain részben már közölte. NEM SIKERÜLT A maputoi konferencián Young Andrew amerikai követ mindent elkövetett annak megakadályozása érdekében, hogy a fekete harcias államok részéről kezdeményezett teljes gazdasági és fegyverkezési bojkott kimondására ne kerülhessen sor E)él-Afrikával és Rhodesiával szemben. Young világosan kifejtette, hogy az Egyesült Állámok a többség hatalmúra juttatásának békés úton híve, ezért nem helyesli a gerillaháború fokozását sem Rhodesiában, sem Délnyugat-Arikában. A Nemzetek Szövetségének éppen az az elsődleges biVatása >—• mondta, — hogy ahol ciak lehet, békés úton oldja meg a felmerülő ellentéteket. Rámutatott, hogy az Egyesült Nemzeteknek módjában van a gyorsabb fejlődés érdekében a háborús cselekményeknél hatásosabb eszközök alkalmazására is. A kiküldöttek általában elismeréssel nyilatkoztak Young őszinteségéről, de az Egyesült Államok afrikai politikájával szemben nyíltan kételyeiknek adtak kifejezést. E tekintetben Harriman Leslie, a nigériai küldöttség feje sem volt kivétel, pedig ő Youngnak őszinte barátja. Kijelentette, hogy Ietöríen és kiábrándultán, sőt bizonyos idegességgel figyelte barátja beszédét. McGregor B. Gregory: AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG I HELYZETÉNEK KÉRDÉSÉHEZ i I Petru Groza vagy ahogy Magyarországon ismerték ■—■ Groza Péter egyike volt azoknak az erdélyi születésű román politikusoknak, akik még magyar iskolák neveltjei voltak, s ezért,—- vagy ennek ellenére .— a dunai népek egymásrautaltságát, s a nemzeti kisebbségek jogegyenlőségét hirdették. Tehát míg magyar uralom alatt Groza az erdélyi románság jogaiért harcolt, addig Nagy-Romániában a kisebbségbe szorult magyarság érdekében szállott síkra. Emellett Groza haladó felfogású ember is volt, aki nagybirtokos létére a szegény parasztság és a nincstelen tömegek érdekeit igyekezett képviselni, s e cél érdekében a román népi mozgalomból kinőtt Ekés Front mozgalomnak is az alapítója és szellemi vezére lett. Persze Groza is elsősorban román volt, de mind a két világháborúközötti időben, mind pedig a második világba borút követő hét éves miniszterelnöksége idején igyekezett a kisebbségi magyarság helyzetén könnyíteni. Ugyanakkor a rohamosan terjedő román sovinizmus szellemi és aclmi nisztratív kinövései ellen is erélyesen felszólalt —- annak ellenére, hogy ezáltal a két világháború közti időszakban á saját politikai pályafutását is tönkretette. A vasgárdista Antonescu-csoport dákoromán álomkergetésével kapcsolatban például ilyen véleménnyel volt: “A nagy dák birodalomról hazúdoztak a román népnek, de ha a kérdést így tesszük lel, akkor mit kellene tenniük az olaszoknak? Feltámasztani a római birodalmat? És milyen határok között?” Azoknak a román sovinisztáknak pedig, akik a korabeli Romániát úgy jellemezték, mint * a római civilizáció előőrsét, az ókori Róma ragyogó kultúrájának megmaradt szigetét a szláv, magyar és török mocsár közepén, Groza így válaszolt: A római civilizáció előőrse? Az erdélyi magyarokat (pedig) baltákkal fejezik le . . . ! És ez nekik a civilizáció előőrse! Istenem, mennyi mindent kell még cselekednünk ebben az országban, hogy lemossuk magunkról ezt a gyalázatot!” A fentiekkel természetesen nem azt akarjuk mondani. ! hogy Petru Groza politikai felfogásával és működésével mindenben egyetértünk; hiszen azt nem is lehet elvárni. Csupán azt szeretnénk érzékeltetni, hogy míg Romániában Groza hatása érvényesült, a nyers román sovinizmus nem nehezedett annyira az erdélyi magyarságra, mint a jelenlegi neo-sztalinista és soviniszta kis diktátor uralma alatt. A Nicolae Ceausescu által képviselt szélsőséges román sovinizmus kilengéseiről az utóbbi években sokat hallottunk. Hallottunk az erdélyi és romániai magyarság érdekében megmozdult külföldi magyarság ténykedéséről is, arról azonban már kevesebbet tudunk, amit a hazai magyar kormányszervek cs kultúrintézmények tettek a határon túli magyarság érdekében függetlenül attól, hogy erről a kérdésről Magyarországon eddig nem igen lehetett beszélni. A Szovjetunió tömb csendjét egy ilyen nemzeti ellentét megzavarj^. Az elmúlt egy két év folyamán azonban a helyzet erősen megváltozott. Ma már az erdélyi és általában a kisebbségi sorban élő magyarság helyzete nyílt kérdés, s ma már mindenki beszél róla —- annak ellenére, hogy az ezzel kapcsolatos diplomáciai lépések nagy részét még mindig homály fedi. Sőt, az utóbbi időben már cikkek is jelennek meg. a kisebbségi magyarság sorsát érintő kérdésekről olyan tekintélyes újságokban és folyóiratokban, mint az Élet és Iroda lom, Valóság, Kritika, Tiszatáj, stb.; s e cikkek egyrésze -— a helyzethez képest .—< már valóban merészen fejtegeti a kérdést. (S itt nem csak Illyés Gyula ún. “baszk” cikkeire célzunk.) * * Egy ilyen cikk például a 20,000 példányszámban megjelenő, és szinte minden magyar értelmiségi által olvasott Kritika c. budapesti folyóirat februári számában megjelent könyvismertetés E. Fehér Pál tollából, amely Groza Péter közelmúltban kiadott életrajzról számol be. Ez a monográfia a nagy tekintélyű moszkvai Novij Mir (Új Világ) c. folyókát 1976 októberi és novemberi számában jelent meg. Szerzője Feodoszij Vidrasku, aki mint neves publicista és történés^ már régóta foglalkozik a román történelemmel, illetve a rnmán-szovjet kapcsolatok múltjával. Vidrasku ebben tanul mányában Grozát, mint a nemzeti sovinizmus ellenfelét és a nemzetek közötti megértés harcosát értékeli, s az elmúlt pár évtized román sovinizmusával kapcsolatban egyes helyeken szinte nyersnek mondható kifejezéseket használ. Az első kérdés, amely Vidrasku munkájával kapcsolatban eszünke ötlik, vajon a Novij Mir közölte volna é Vidrasku román sovinizmus-ellenes művét felsőbb jóvaha gyás nélkül? A második kérdés pedig: vajon ismertethette volna-e Fehér Pál Vidrasku művét a Kritika hasábjain a szerző nyers kitételének idézésével hasonló felsőbb jóváhagyás nélkül? Úgy véljük, hogy a felelet mindkét kérdésre csak nem lehet, a következtetés pedig csak az, hogy ma már a szovjet nagyhatalom is kezd beleunni Ceausescu román diktátor soviniszta üzérkedéseibe, s hogy ezt a magyar politikai vezetőségnek is tudtára adta. Per sze mindebből messzemenő következtetéseket levonni a jövőre vonatkozólag még pem lehet. S egyelőre másra nem is gondolhatunk, csak arra, hogy — akár nyugati, akár keleti nyomással ,—■ az erdélyi és az egész romániai magyarság részére a legelemibb emberi szabadságjogok gyakorlását biztosítsuk; illetve azoknak, akik e cél érdekében külföldön vagy Magyarországon küzdenek, a legmeszszebbmenő elismerésünket kifejezzük. Mugabe Robert, a rhodesiai hazafias arcvonal feje, aki korábban dicsérte Young Andrewt, a beszéd után sem látott semmi változást az Egyesült Államok eddigi politikája terén. Szerinte Youngnak be kellett volna bizonyítania, hogy az amerikai politikában forradalmi fordulat állt be. A konferencia a javasolt “declaration of action” szov vegén már az utolsó simításokat is megtette. A nyugati országok kiküldöttjei a fehér kormányzaté országok bojkottálása ellen vannak, de kisebbségben maradtak, meif Youngnak nem sikerült a többséget meggyőznie a békéi megoldás egyedül helyes voltáról. Most az Egyesült Álla-'* mok vétójában reménykednek még. —7 körzeti klub írta; Kemény Júlia /
