Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-06-02 / 21. szám

55 KONGRESSZUSI KÉPVISELŐ

Mini ismeretes, az atlantai magyarok által kitűnően megszervezett január 9 i tüntetés a beiktatásra váró elnök, Jimmy Carter falujában, Plainsben eredményesen zajlott le. Jimmy Cártér kézhez kapta a CHRR által szerkesztett me morandumot, és válaszában közölte, bogy elolvasás után továbbította azt külügyminiszterének, Cyrus Vancenek kivizsgálás céljából. Az új kormány hivatalba lépése után a külügyminisztériumban fogadták a CHRR három tagját: Brogyányi Jenőt, Hámos Lászlót és Veress Bulcsút. A beszélgetés során az emberi jogok ügyével megbízott államtitkár megkérte szervezetünket, hogy készítsen bírálatot az előző kormány idején írt külügyminisztériumi tanulmányról, amely tagadta a Romániában folyó magyarüldözés tényét. Mint mondta, ez a bírálat nagy segítséget nyújthat az új politika kialakításához. A bírálatot a CHRR április végére elkészítette; felhasználta egyre gazdagabb adattárát a magyarságot sújtó elnyomás dokumentálására.

A bírálat átadása újabb hivatalos beszélgetés keretében április 28-án megtörtént; ez alkalommal szervezetünk ígéretet kapott, hogy a külügyminisztérium a továbbiakban alaposabban foglalkozik a Romániában élő kisebbségek helyzetével.

A közelmúltban a CHRR-hez eljutott egy Erdélyből kicsempészett igen részletes tanulmány (szerzője névtelen kívánt maradni), amely a legfrissebb adatokon kívül teljesen korszerűen és hozzáértően leírja az erdélyi magyar kultúrintézmények elsorvasztását és egyben tájékoztat a magyarságra nehezedő súlyosbodó elnyomásról is. Ezt az anyagot a CHRR belefoglalta a kongresszusnak a helsinki egyezményt felülvizsgáló bizottsága számára készített vallomásába. Ez a bizottság május 9-én kihallgatásokat tartott a helsinki egyezménynek a keleteurópai országokban való végrehajtásáról.

A CHRR 39 oldal as tanúvallomása már korábban a bizottság tagjaihoz került és a végleges jegyzőkönyv része lesz. Remélhetőleg az amerikai küldöttség Belgrádban az őszi Konferencián felveti több más mellett az, erdélyi magyarság kérdését is.

Újabb akció eredményeként 53 kongresszusi képviselő levélben hívta fel Carter elnök figyelmét, hogy június elején az államfőnek javaslatot kell tennie a Romániának nyújtott kereskedelmi kedvezmények meghosszabbításara. A levél rámutat arra, hogy a románok sorra megszegik az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szabályokat és az amerikai kereskedelmi kedvezmények elnyerése érdekében tett Ígéreteiket. A kongresszusi képviselők kérik az elnököt, közölje a román kormánnyal, hogy a romániai magyarság emberi jogainak helyzetét a kongresszus feltétlenül figyelembe veszi, amikor a kereskedelmi kedvezmények meghosszabbításáról dönt. Ebben a tárgyban a kongresszus júliusban újabb kihallgatásokat tart.

Követeléseink alátámasztására a kongresszusnak éreznie kell, hogy nemcsak egy szervezet képviseli a romániai magyarság ügyét, hanem ott állunk mindannyian és az egész amerikai magyarság egy szíwel-Iélekkel küzd az erdélyi testvérek jogaiért. Éppen ezért a CHRR július második felt •ben újabb tüntetést szervez Washingtonban, valószínűleg 20-án. A végleges időpontot néhány héten belül a további, részletekkel együtt közlik.

A Committee for Human Rights in Rumania szervezet a Romániában élő magyarság emberi jogaiért, magyarként való fennmaradásáért küzd. Ez a küzdelem nemcsak rengeteg munkával jár, hanem rendszeres anyagi támogatást is igényel. Aki csak teheti, támogassa rendszeres hozzájárulásával ezt a munkát, mert e nélkül nem lehet eredményt elérni. A szervezet címe a következő:

Committee for Human Rights in Rumania P. O. Box “J”

Gracie Station I

New York, N.Y. 10028

Minden névvel és címmel érkező adományt nyugtáznak.

I977. JÚNIUS 2.

EGYES SZÁM ÁRA; 30 cent

K Cl Hü m» ÜL

SZABAD VÁLASZTÁS NAMÍBIÁBAN

Vorster John dél-afrikai miniszterelnök a bécsi tárgya Iá sokon, amelyeket Mondáié amerikai elnökkelyettessel folytatott, hozzájárult ahhoz, hogy a sokat vitatot Namibia, más néven Délnyugat-Afrika területén az Egyesült Nemzetek közbejöttével szabad választásokat bonyolítsanak le. Ezek a választások lennének hivatottak annak eldöntésére, lo8y ez a terület allami önállóságot kapjon-e. A hozzájárná8 azért jelentős eredmény, mert Vorster eddig ebben a kérdésben mindig elutasító álláspontra helyezkedett. Sokan azt hiszik, hogy Vorster véleménye Mondale Walter elnök helyettessel folytatott megbeszélése alapján módosult.

A mozambiquei konferencián a dél-afrikai kérdésekkel apcsolatban Young Andrew követ élesen bírálta Smith lan rhodesiai miniszterelnököt amiatt, hogy a fekete gerillatámadások visszaverése címen csapatait a szomszédos országok területére is átküldte, mert ezzel csak növelte az ellen téteket.

Rhodesiái hatóságok szerint a rhodesiai csapatok azt a hz gerillát üldözték, akik az egyik rhodesiai gazdaságban 4 embert meggyilkoltak.

DÉL-KOREA KIÜRÍTÉSE

A nemzetbiztonsági tanács véleményének meghallga tása után Carter elnök május 1-én meghozta döntését, amely szerint «—i a választások idején tett ígéretének megfelelően '—a következő négy-öt éven belül az Egyesült Államok mintegy 7000 főnyi százarföldi hadereje fokozatosan kivo nul Dél-Koreából. A nemzetbiztonsági tanács ülésén az együttes vezérkar főnöke, Brown George tábornok is részt vett. A kiszivárgott hírek szerint a vezérkar nem lelkesedett a kiürítés gondolatáért, a nemzetbiztonsági tanács ülése után hozott határozatot egyszerűen tudomásul vette.

Singlaub K. John tábornok, a dél-koreai megszálló haderők vezérkari főnöke, laptudósítók előtt megtett nyilat kozatában kijelentette, hogy az amerikai haderők kivonása Dél-Koreából háborút idézhet elő. A nyilatkozat közlése után Carter elnök Singlaub tábornokot kihallgatásra rendelte, majd vezérkari beosztásától elmozdította, mert Sing laub volt a kiürítéssel kapcsolatos tárgyalások amerikai vezetője is. Helyette az elnök most Hamm C. Warren ellentengernagyot nevezte ki a koreai fegyverszüneti bizottság amerikai vzetőjévé.

Vessey W. John tábornok, a dél-koreai haderő parancsnoka Singlaub visszaküldését kérte, az elnök azonban a parancsnok kérelmét elutasította. Singlaub új beosztásáról az elnök később intézkedett. A dél-koreai tárgyalások megkezdésére Brown George, az együttes vezérkar főnöki és Habib C. Phili p, a külügyminisztérium politikai osztályának főtisztviselője Seoulba repült.

JOG A LEMONDÁSRA

A Dél-Koreából történő kivonulásra vonatkozó elnöki döntést a vezérkar nem helyeselte. Brown tábornoknak, mint az együttes vezérkar főnökének «— a híradások Szerint ,— módjába n volt a vezérkaron belül folytatott vita ismertetésére. de semmi több.

Brown Harold honvédelmi miniszter a CBS Pace the Nation műsorán Singlaub tábornok elmozdításával kapcsolatban külön hangsúlyozta, hogy a katonák csak addig bírálhatják a politikai terveket, amíg azokban döntés nem történik; ezt követően kötelesek a politikai terv megvalósítását szolgálni. Ha erre nem hajlandók, joguk van lemondani rangjukról.

Singlaub tábornok a hírek szerint félórás kihallgatása során Carter elnöktől még csak megrovásban sem részesült, elmozdítása következtében azonban pályafutása a hadsereg kötelékében így is véget ért, mert ha le nem mond, csak jelentéktelen beosztást kaphat.

Byrd C. Robert, a szenátusi többség vezetője, azt hiszi, Carter intézkedése nem vált ki olyan országos ellentmondást, mini Trumané MacArthur tábornok elbocsátása esetén kiváltott. Szerinte az elnök azt tette, amit tennie kellett.

Reagan Ronald volt kaliforniai kormányzónak más a véleménye. Singlaub tábornok elmozdítását megalázónak minősíti, mert a tábornoknak joga volt az észak-koreai támadás veszélyére felhívni a közvélemény figyelmét, az elnök intézkedése és eljárása tehát teljesen hibás.

A koreai egyházak országok tanácsa, amelynek magatartása egyáltalán nem mondható barátságosnak Park Chung-hee dél-koreai elnök rendszere iránt, imahadjáratot kezdő nagygyűlést rendezett, amelyen a szónok arra kérte Carter elnököt, hogy a vallásszabadság védelmére továbbra is tartsa Koreában az Egyesült Államok csapatait.

HANGFOGÓ

Dél Korea kiürítésének terve Singlaub tábornok leváltása után is élénken foglalkoztatja az amerikai közvéleményt, a bírálatok azonban meglepő módon bizonyos hangfogó alkalmazásával nyilatkoznak meg. Az egyik nagy amerikai napilap például önmagára hivatkozik, hogy már egy évvel ezelőtt megmondta, az amerikai csapatok kivonása Dél-Koreából ázsiai háborí kirobbanásának lehetőségét fokozza. Ugyanaz a lap hivatkozik a két amerikai katona múltévi megtámadására, miközben a demarkációs vonal mentén azok a kilátást zavaró fákat nyesték.

Az a körülmény, amely a korruptnak minősített délkoreai rezsim amerikai támogatását korábban indokolttá tette, korántsem szűnt meg s általános vélemény szerint kisebb rossz, mint e nélkül az észak-koreaiak fegyveres támadásának veszélye. Sül we II G. Richard táb omok, aki a múlt év októberében történt nyugalombavonulásáig az Egyesült Államok koreai haderejének főparancsnoka volt, ma sem változtatott korábbi nézetén. Csak a közelmúltban írt cikket, amelybeh kifejtette, hogy az Egyesült Államok kivonulása Koreából rendkívüli módon megnövelné a fegyveres összetűzés kockázatát.

Singlaub fábornokot a kongresszusi bizottság is megidézte kihallgatás céljából. Ezen a kihallgatáson Singlaub már külön óvatossággal beszélt a koreai nehézségekről, mintha további kellemetlen következményeket szeretne elkerülni. Ez a minden vonalon tapasztalható hangfogó a kivonulás fokozatosságával és a honvédelmi miniszter ‘ megnyugtató kijelentéseivel magyarázható, amelyek szerint a

7. hajóhad egységei a szárazföldi haderő kivonulása után is a koreai vizeken marad s a légierők egységei is megfelelő támogatást tudnak nyújtani az egyre jobban megerősödő (?) dél-koreai haderőnek-, ha a kommunista uralom alatt álló Észak-Korea valóban fegyverhez nyúlna.

ATOMTELEP JUGOSZLÁVIÁBAN

Mondale Walter elnökhelyettes európai körútja során Becsből Belgrádba repült s ott Tito elnökkel folytatott megbeszéléseket. Ennek folyamán közölte 1 ito Josip kommunista diktátorral, hogyaz Egyesült Államok kormánya engedélyt adott- a Westinghouse vállalatnak Jugoszláviában atomtelep létesítésére. A 632 megawattos telep Kskoban az eredeti tervek szerint 1979-re készült volna el, az Egyesült Államok kormánya azonban az engedélyezéshez további biztosítékokat kért arra vonatkozóan, hogy a telepet nem használják atomfegyverek gyártására. Ezt a biztosítékot a jugoszláv kormány nem adta meg. A haladék következtében a telep eredetileg 400 millió $-os költsége mintegy 50%-kal megnövekedett.

TENGERJOGI MEGBESZÉLÉSEK

Egy évi szünet után 158 ország megbízottjai újra tárgyalni kezdték a tengerjog időszerű kérdéseit, amelyeket a világóceánok fenekén található értékes ásványok vetettek fel. Eíek az ásványok mangán, kobal d, nikkel és réz tartalmú tojásdad csomókban lelhető fel,' amelyeket a harmadik világ országai szabadon szeretnének kihalászni . Az iparosodott országok egyenlő arányban akarnak részesülni ezekben a természeti kincsekben akár magán, akár állami vállalkozás révén. A tengerjogi megbeszélések, amelyek 1973-ban kezdődtek s a területi (partmenti) vizek, a partmenti gazdasági övezetek, a tengeri kutatások és a szennyeződést megakadályozó intézkedés szabályozását célozták, az (óbb; ok U'etU-'l.'L -' é. .I| .! ..I , OR '

cius 11-ig tartó eszmecserék azonban az érdekelt országok között kiegyezésre vezettek.

A kiegyezés olyan megoldást talált, amelynek alkalmazásával a tengeri ásványok ' bánvászása’ az erre hivatott nemzetközi hatóságon kívül egyes államok és magánvá Halatok részére is lehetővé válnék. A vegyes rendszert Evensen Jens, Norvégia tengerjogi minisztere közölte az érdé kelt államokkal, amelyek ugyanolyan jogokat élveznének, mint amilyet a tervezett nemzetközi hatóság kapna. Amennyiben a kiegyezés vegyes rendszerét fogadják el, a nemzetközi hatóság költségeinek 20%-át az Egyesült Államok kormánya vállalja.

KÖZEL-KELET

Az Afrika déli országaiban és Dél-Korea körül fel merülő külpolitikai kérdések Közel-Keletről kissé elterelték a figyelmet, Szaud-Arábia trónörökösének washingtoni látogatása és Carter elnök Notre Dame-i díszdoktorrá avatása azonban most újra feléje fordította a világ érdeklődését.

Szaud-Arábia trónörököse, Pahd herceg, akit Washingtonba érkezésekor Vance R. Cyrus külügyminiszter fogadott, különböző kérdéseket beszélt meg, amelyek a két ország viszonyára döntő jelentőségűek. Ezek között a kérdések közölt szerepelt az a segítség is, amelyet Szaud-Arábia ismételten nyújtott az E gyesül t'ÁI I am o k n ak az energiaszükséglet kielégítése terén. Szóba került az a 60 billió $-os befektetés is, amelyet Szaud-Arábia az Egyesült Államokban eszközölt, és természetesen a közép-keleti béke biztosítása is.

Falúi h erceg a tárgyalásokat berekesztő vacsorán ismételten megemlítette a palesztínai nép ügyének igazságos megoldását, Carter elnök viszont az Egyesült Államok erős érdekeltségét hangsúlyozta Izrael biztonságával és békés fennmaradásával kapcsolatban.

Carter elnök a Notre Dame egyetemen, ahol az avató beszéd elmondása után több magas méltóságú katolikus egyházi férfiúval együtt a jogtudományok díszdoktorává avatták, arról a történelmi barátságról beszélt, amely az Egyesült Államok és Izrael közt belpolitikai változásoktól függetlenül érvényesül. Ez a történelmi barátság teszi elkerülhetetlenné mondta Carter elnök, hogy az Egyesült Államok kormánya mindent megtegyen Izrael szomszédjaival fennálló ellentéteinek az Egyesült Nemzetek keretében történő kiüszöbölése érdekében. Az arab-izraeli ellentéteket a nemzetközi politikai és gazdasági katasztrófa bekövetkezése előtt kell megoldani.

PODGORNY FELMENTÉSE

Világszerte nagy meglepetést keltett a moszkvai rádiónak az a híradása, hogy a szovjet kommunista párt 290 tagból álló központi bizottsága Podgorny Nikolait, a legfőbb szovjet (tanács) elnökségének vezetőjét, szolgálatának ellátásától felmentette. A felmentés oka egyelőre ismeretlen. Lehet, hogy Podgorny lemondása előzte meg, de az is lehet, hogy pártpolitikai törekvések húzódnak meg mögötte. Diplomáciai körökben a hír külön meglepetést keltett, mert Podgorny az utóbbi időben igen fontos utazásokat tett, amelyeken figyelemre méltó sikereket ért el.

EMLÉKEZZÜNK

TRIANONRA

IGAZSÁGOT!

Június 4-én immár 57. éve, hogy az első világháborúban el gyen gü It, /az 1919 -es bolsevizmus rémuralmától alig megszabadult, becsapott kis Csonka-Magyarország megbízottjai kénytelenek voltak aláírni azt a békeparancsot, amely ellen félévvel..azelőtt Apponyi Albert gróf, az akkor élő legnagyobb magyar és francia nyelven is kiváló szónok hiába tiltakozott, az Egyesült Államok magyarsága nevében Borah szenátor eredménytelenül érvelt s így a nyugati “győztes” hatalmak akkori politikusainak történelmi és politikai tudatlansága, rövidlátása következtében az ezeréves magyarság halálos ítélete lett.

A Nyugat védőbástyája s a kereszténység hős védelmezője évszázadok szüntelen vérontásának “jutalmaként el vésztette területének több mint kétharmadát (Horvát-. Szlavón- és Dahnátország nélküli) s mindössze 93,000 négyzetkilométerre zsugorodott (283,000 négyzetkilométerről;} Lakossága 18 millióról 8 millióra olvadt és több mint 3 millió színmagyar került az utódállamok <—< Cseh Szlovákia, Jugoszlávia, Románia, sőt a Magyarországgal évszázadokon át perszonális unióban, majd dualizmusban élő Ausztria >— fennhatósága alá.

63 magyar vármegyéből 10 maradt épen: 23-at megcsonkítottak, 30-at pedig teljes egészében elszakítottak. Ráadásul jóvátétel ’ címén óriási hadi kárpótlással is megterhelték az amúgy is életképtelenné vált országot, amelyet még önvédelmi jogától is megfosztottak, mert csupán 35,000 főnyi zsoldos hadat engedélyezlek számára nehéz tüzérség és légierő nélkül. Az országot kettészelő Dunát pedig nemzetközi folyammá minősítették.

Ezeket a rendelkezéseket egyetlen igaz magyar sem fogadta és fogadhatta el magára és hazájára kötelezően érvényesnek.

A magyar lélek ereje nem tört meg, hanem dacra lázadt.

Június 4 nemzeti gyásznap lett, a békeparancs aláírásának helye, a Párizs közelében lévő Trianon viszont a nemzet tiltakozásának jelszavaként vésődött mindnyájunk szívébe, leikébe. Tria non — háromszoros nem »—< lett a trianoni kastély nevének igazi értelme, magyar jelentése.

57 év immár történelmi távlatában sem változott a helyzet. Az a magyar nemzedék, amelyik végigélte az első világháborút, azt követően az első kommunizmus idején fellángoló esztelen rémuralmat, a trianoni Magyarország hősi érőfeszítéseit, önemésztő és önmarcangoló küzdelmeit, belső és külső vívódásait, majd éppen .a békés revízió elmaradása következtében elkerülhetetlenül ránk zúduló második világháború borzalmait, a szemérmetlenül “felszabadulás -nak hazudott megszállás, elnyomás, üldözés és számkivetés, az 1956-ban kegyetlenül eltiport szabadságharc tengernyi szenvedését, ma is változatlanul azt kiáltja ezen a gyásznapon világgá: “Justice for Hungary! (Igazságot Magyarországnak!)

Es ezt a jogos, emberi és magyar követelést hagyja örökségül minden utána következő magyar nemzedékre is.

Podgorny 74 éves, de kitűnő egészségnek örvend. Hivatali állása, , amelyet 1964 óta töltött be, a protokol szabályai szerint az államfő rangját biztosította számára, noha szerepe nagyrészt csak jelképes volt, mert a tényleges vezetés minden tekintetben Brézhnev LeönicI főtitkár kezében maradt, keltevések szerint Podgornyt tisztségében a 7ö éves Brezhnev követi, aki ekként majd egy személyben tudja egyesíteni a legfőbb államvezető formális és tényleges szerepét.

Podgorny felmentésével a politbüró két tagsága lett üres. Az első 1976 áprilisában Grechkov A. Andrei halálával ürült meg. Grechkov utóda, Ustinov F. Dimitry már korábban a politbüró tagja volt.

A szovjet központi bizottság az 1936-ban, még Sztálin uralma idején alkotott alkotmány módosításához is hozzájárult. \ módosításra Brezhnev indokolása szerint azért lett szükség, mert az elmúlt 18 éven át az országban lényeges átalakulások történtek.

VOLUME 6-/jWFOLYAM _ NO. 21. SZÁM