Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-06-02 / 21. szám

55 KONGRESSZUSI KÉPVISELŐ Mini ismeretes, az atlantai magyarok által kitűnően megszervezett január 9 i tüntetés a beiktatásra váró elnök, Jimmy Carter falujában, Plainsben eredményesen zajlott le. Jimmy Cártér kézhez kapta a CHRR által szerkesztett me morandumot, és válaszában közölte, bogy elolvasás után továbbította azt külügyminiszterének, Cyrus Vancenek ki­vizsgálás céljából. Az új kormány hivatalba lépése után a külügyminisztériumban fogadták a CHRR három tagját: Brogyányi Jenőt, Hámos Lászlót és Veress Bulcsút. A be­szélgetés során az emberi jogok ügyével megbízott állam­titkár megkérte szervezetünket, hogy készítsen bírálatot az előző kormány idején írt külügyminisztériumi tanulmányról, amely tagadta a Romániában folyó magyarüldözés tényét. Mint mondta, ez a bírálat nagy segítséget nyújthat az új politika kialakításához. A bírálatot a CHRR április végére elkészítette; felhasználta egyre gazdagabb adattárát a ma­gyarságot sújtó elnyomás dokumentálására. A bírálat átadása újabb hivatalos beszélgetés kereté­ben április 28-án megtörtént; ez alkalommal szervezetünk ígéretet kapott, hogy a külügyminisztérium a továbbiakban alaposabban foglalkozik a Romániában élő kisebbségek helyzetével. A közelmúltban a CHRR-hez eljutott egy Erdélyből kicsempészett igen részletes tanulmány (szerzője névtelen kívánt maradni), amely a legfrissebb adatokon kívül telje­sen korszerűen és hozzáértően leírja az erdélyi magyar kul­­túrintézmények elsorvasztását és egyben tájékoztat a ma­gyarságra nehezedő súlyosbodó elnyomásról is. Ezt az anya­got a CHRR belefoglalta a kongresszusnak a helsinki egyez­ményt felülvizsgáló bizottsága számára készített vallomásá­ba. Ez a bizottság május 9-én kihallgatásokat tartott a hel­sinki egyezménynek a keleteurópai országokban való végre­hajtásáról. A CHRR 39 oldal as tanúvallomása már korábban a bizottság tagjaihoz került és a végleges jegyzőkönyv része lesz. Remélhetőleg az amerikai küldöttség Belgrádban az őszi Konferencián felveti több más mellett az, erdélyi ma­gyarság kérdését is. Újabb akció eredményeként 53 kongresszusi képviselő levélben hívta fel Carter elnök figyelmét, hogy június elején az államfőnek javaslatot kell tennie a Romániának nyújtott kereskedelmi kedvezmények meghosszabbításara. A levél rámutat arra, hogy a románok sorra megszegik az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szabályokat és az amerikai kereskedelmi kedvezmények elnyerése érdekében tett Ígére­teiket. A kongresszusi képviselők kérik az elnököt, közölje a román kormánnyal, hogy a romániai magyarság emberi jogainak helyzetét a kongresszus feltétlenül figyelembe veszi, amikor a kereskedelmi kedvezmények meghosszabbí­tásáról dönt. Ebben a tárgyban a kongresszus júliusban újabb kihallgatásokat tart. Követeléseink alátámasztására a kongresszusnak érez­nie kell, hogy nemcsak egy szervezet képviseli a romániai magyarság ügyét, hanem ott állunk mindannyian és az egész amerikai magyarság egy szíwel-Iélekkel küzd az er­délyi testvérek jogaiért. Éppen ezért a CHRR július máso­dik felt •ben újabb tüntetést szervez Washingtonban, való­színűleg 20-án. A végleges időpontot néhány héten belül a további, részletekkel együtt közlik. A Committee for Human Rights in Rumania szer­vezet a Romániában élő magyarság emberi jogaiért, ma­gyarként való fennmaradásáért küzd. Ez a küzdelem nem­csak rengeteg munkával jár, hanem rendszeres anyagi támo­gatást is igényel. Aki csak teheti, támogassa rendszeres hoz­zájárulásával ezt a munkát, mert e nélkül nem lehet ered­ményt elérni. A szervezet címe a következő: Committee for Human Rights in Rumania P. O. Box “J” Gracie Station I New York, N.Y. 10028 Minden névvel és címmel érkező adományt nyugtáz­nak. I977. JÚNIUS 2. EGYES SZÁM ÁRA; 30 cent K Cl Hü m» ÜL SZABAD VÁLASZTÁS NAMÍBIÁBAN Vorster John dél-afrikai miniszterelnök a bécsi tár­­gya Iá sokon, amelyeket Mondáié amerikai elnökkelyettessel folytatott, hozzájárult ahhoz, hogy a sokat vitatot Namibia, más néven Délnyugat-Afrika területén az Egyesült Nemze­tek közbejöttével szabad választásokat bonyolítsanak le. Ezek a választások lennének hivatottak annak eldöntésére, lo8y ez a terület allami önállóságot kapjon-e. A hozzájá­rná8 azért jelentős eredmény, mert Vorster eddig ebben a kérdésben mindig elutasító álláspontra helyezkedett. Sokan azt hiszik, hogy Vorster véleménye Mondale Walter elnök helyettessel folytatott megbeszélése alapján módosult. A mozambiquei konferencián a dél-afrikai kérdésekkel apcsolatban Young Andrew követ élesen bírálta Smith lan rhodesiai miniszterelnököt amiatt, hogy a fekete gerillatá­madások visszaverése címen csapatait a szomszédos orszá­gok területére is átküldte, mert ezzel csak növelte az ellen téteket. Rhodesiái hatóságok szerint a rhodesiai csapatok azt a hz gerillát üldözték, akik az egyik rhodesiai gazdaságban 4 embert meggyilkoltak. DÉL-KOREA KIÜRÍTÉSE A nemzetbiztonsági tanács véleményének meghallga tása után Carter elnök május 1-én meghozta döntését, a­­mely szerint «—i a választások idején tett ígéretének megfele­lően '—a következő négy-öt éven belül az Egyesült Államok mintegy 7000 főnyi százarföldi hadereje fokozatosan kivo nul Dél-Koreából. A nemzetbiztonsági tanács ülésén az együttes vezérkar főnöke, Brown George tábornok is részt vett. A kiszivárgott hírek szerint a vezérkar nem lelkesedett a kiürítés gondolatáért, a nemzetbiztonsági tanács ülése után hozott határozatot egyszerűen tudomásul vette. Singlaub K. John tábornok, a dél-koreai megszálló haderők vezérkari főnöke, laptudósítók előtt megtett nyilat kozatában kijelentette, hogy az amerikai haderők kivonása Dél-Koreából háborút idézhet elő. A nyilatkozat közlése után Carter elnök Singlaub tábornokot kihallgatásra ren­delte, majd vezérkari beosztásától elmozdította, mert Sing laub volt a kiürítéssel kapcsolatos tárgyalások amerikai ve­zetője is. Helyette az elnök most Hamm C. Warren ellen­tengernagyot nevezte ki a koreai fegyverszüneti bizottság amerikai vzetőjévé. Vessey W. John tábornok, a dél-koreai haderő pa­rancsnoka Singlaub visszaküldését kérte, az elnök azonban a parancsnok kérelmét elutasította. Singlaub új beosztásá­ról az elnök később intézkedett. A dél-koreai tárgyalások megkezdésére Brown George, az együttes vezérkar főnöki és Habib C. Phili p, a külügyminisztérium politikai osztályá­nak főtisztviselője Seoulba repült. JOG A LEMONDÁSRA A Dél-Koreából történő kivonulásra vonatkozó elnöki döntést a vezérkar nem helyeselte. Brown tábornoknak, mint az együttes vezérkar főnökének «— a híradások Szerint ,— módjába n volt a vezérkaron belül folytatott vita ismertetésé­re. de semmi több. Brown Harold honvédelmi miniszter a CBS Pace the Nation műsorán Singlaub tábornok elmozdításával kap­csolatban külön hangsúlyozta, hogy a katonák csak addig bírálhatják a politikai terveket, amíg azokban döntés nem történik; ezt követően kötelesek a politikai terv megvalósí­tását szolgálni. Ha erre nem hajlandók, joguk van lemon­dani rangjukról. Singlaub tábornok a hírek szerint félórás kihallgatása során Carter elnöktől még csak megrovásban sem részesült, elmozdítása következtében azonban pályafutása a hadsereg kötelékében így is véget ért, mert ha le nem mond, csak jelentéktelen beosztást kaphat. Byrd C. Robert, a szenátusi többség vezetője, azt hiszi, Carter intézkedése nem vált ki olyan országos ellentmon­dást, mini Trumané MacArthur tábornok elbocsátása esetén kiváltott. Szerinte az elnök azt tette, amit tennie kellett. Reagan Ronald volt kaliforniai kormányzónak más a véleménye. Singlaub tábornok elmozdítását megalázónak minősíti, mert a tábornoknak joga volt az észak-koreai tá­madás veszélyére felhívni a közvélemény figyelmét, az el­nök intézkedése és eljárása tehát teljesen hibás. A koreai egyházak országok tanácsa, amelynek maga­tartása egyáltalán nem mondható barátságosnak Park Chung-hee dél-koreai elnök rendszere iránt, imahadjáratot kezdő nagygyűlést rendezett, amelyen a szónok arra kérte Carter elnököt, hogy a vallásszabadság védelmére tovább­ra is tartsa Koreában az Egyesült Államok csapatait. HANGFOGÓ Dél Korea kiürítésének terve Singlaub tábornok levál­tása után is élénken foglalkoztatja az amerikai közvéle­ményt, a bírálatok azonban meglepő módon bizonyos hang­fogó alkalmazásával nyilatkoznak meg. Az egyik nagy ame­rikai napilap például önmagára hivatkozik, hogy már egy évvel ezelőtt megmondta, az amerikai csapatok kivonása Dél-Koreából ázsiai háborí kirobbanásának lehetőségét fokozza. Ugyanaz a lap hivatkozik a két amerikai katona múltévi megtámadására, miközben a demarkációs vonal mentén azok a kilátást zavaró fákat nyesték. Az a körülmény, amely a korruptnak minősített dél­koreai rezsim amerikai támogatását korábban indokolttá tette, korántsem szűnt meg s általános vélemény szerint ki­sebb rossz, mint e nélkül az észak-koreaiak fegyveres tá­madásának veszélye. Sül we II G. Richard táb omok, aki a múlt év októberében történt nyugalombavonulásáig az Egyesült Államok koreai haderejének főparancsnoka volt, ma sem változtatott korábbi nézetén. Csak a közelmúltban írt cikket, amelybeh kifejtette, hogy az Egyesült Államok kivonulása Koreából rendkívüli módon megnövelné a fegy­veres összetűzés kockázatát. Singlaub fábornokot a kongresszusi bizottság is meg­idézte kihallgatás céljából. Ezen a kihallgatáson Singlaub már külön óvatossággal beszélt a koreai nehézségekről, mintha további kellemetlen következményeket szeretne elke­rülni. Ez a minden vonalon tapasztalható hangfogó a kivo­nulás fokozatosságával és a honvédelmi miniszter ‘ meg­nyugtató kijelentéseivel magyarázható, amelyek szerint a 7. hajóhad egységei a szárazföldi haderő kivonulása után is a koreai vizeken marad s a légierők egységei is megfelelő támogatást tudnak nyújtani az egyre jobban megerősödő (?) dél-koreai haderőnek-, ha a kommunista uralom alatt álló Észak-Korea valóban fegyverhez nyúlna. ATOMTELEP JUGOSZLÁVIÁBAN Mondale Walter elnökhelyettes európai körútja során Becsből Belgrádba repült s ott Tito elnökkel folytatott meg­beszéléseket. Ennek folyamán közölte 1 ito Josip kommu­nista diktátorral, hogyaz Egyesült Államok kormánya en­gedélyt adott- a Westinghouse vállalatnak Jugoszláviában atomtelep létesítésére. A 632 megawattos telep Kskoban az eredeti tervek szerint 1979-re készült volna el, az Egyesült Államok kormánya azonban az engedélyezéshez további biztosítékokat kért arra vonatkozóan, hogy a telepet nem használják atomfegyverek gyártására. Ezt a biztosítékot a jugoszláv kormány nem adta meg. A haladék következté­ben a telep eredetileg 400 millió $-os költsége mintegy 50%-kal megnövekedett. TENGERJOGI MEGBESZÉLÉSEK Egy évi szünet után 158 ország megbízottjai újra tár­gyalni kezdték a tengerjog időszerű kérdéseit, amelyeket a világóceánok fenekén található értékes ásványok vetettek fel. Eíek az ásványok mangán, kobal d, nikkel és réz tar­talmú tojásdad csomókban lelhető fel,' amelyeket a harma­dik világ országai szabadon szeretnének kihalászni . Az iparosodott országok egyenlő arányban akarnak részesülni ezekben a természeti kincsekben akár magán, akár állami vállalkozás révén. A tengerjogi megbeszélések, amelyek 1973-ban kezdődtek s a területi (partmenti) vizek, a part­­menti gazdasági övezetek, a tengeri kutatások és a szennye­ződést megakadályozó intézkedés szabályozását célozták, az (óbb; ok U'etU-'l.'L -' é. .I| .! ..I , OR ' cius 11-ig tartó eszmecserék azonban az érdekelt országok között kiegyezésre vezettek. A kiegyezés olyan megoldást talált, amelynek alkal­mazásával a tengeri ásványok ' bánvászása’ az erre hivatott nemzetközi hatóságon kívül egyes államok és magánvá Hala­tok részére is lehetővé válnék. A vegyes rendszert Evensen Jens, Norvégia tengerjogi minisztere közölte az érdé kelt ál­lamokkal, amelyek ugyanolyan jogokat élveznének, mint amilyet a tervezett nemzetközi hatóság kapna. Amennyiben a kiegyezés vegyes rendszerét fogadják el, a nemzetközi ha­tóság költségeinek 20%-át az Egyesült Államok kormánya vállalja. KÖZEL-KELET Az Afrika déli országaiban és Dél-Korea körül fel merülő külpolitikai kérdések Közel-Keletről kissé elterelték a figyelmet, Szaud-Arábia trónörökösének washingtoni lá­togatása és Carter elnök Notre Dame-i díszdoktorrá avatása azonban most újra feléje fordította a világ érdeklődését. Szaud-Arábia trónörököse, Pahd herceg, akit Wa­shingtonba érkezésekor Vance R. Cyrus külügyminiszter fogadott, különböző kérdéseket beszélt meg, amelyek a két ország viszonyára döntő jelentőségűek. Ezek között a kérdé­sek közölt szerepelt az a segítség is, amelyet Szaud-Arábia ismételten nyújtott az E gyesül t'ÁI I am o k n ak az energiaszük­séglet kielégítése terén. Szóba került az a 60 billió $-os be­fektetés is, amelyet Szaud-Arábia az Egyesült Államokban eszközölt, és természetesen a közép-keleti béke biztosítása is. Falúi h erceg a tárgyalásokat berekesztő vacsorán ismé­telten megemlítette a palesztínai nép ügyének igazságos megoldását, Carter elnök viszont az Egyesült Államok erős érdekeltségét hangsúlyozta Izrael biztonságával és békés fennmaradásával kapcsolatban. Carter elnök a Notre Dame egyetemen, ahol az avató beszéd elmondása után több magas méltóságú katolikus egyházi férfiúval együtt a jogtudományok díszdoktorává avatták, arról a történelmi barátságról beszélt, amely az Egyesült Államok és Izrael közt belpolitikai változásoktól függetlenül érvényesül. Ez a történelmi barátság teszi elke­rülhetetlenné mondta Carter elnök, hogy az Egyesült Államok kormánya mindent megtegyen Izrael szomszédjai­val fennálló ellentéteinek az Egyesült Nemzetek keretében történő kiüszöbölése érdekében. Az arab-izraeli ellentéteket a nemzetközi politikai és gazdasági katasztrófa bekövetke­zése előtt kell megoldani. PODGORNY FELMENTÉSE Világszerte nagy meglepetést keltett a moszkvai rádió­nak az a híradása, hogy a szovjet kommunista párt 290 tag­ból álló központi bizottsága Podgorny Nikolait, a legfőbb szovjet (tanács) elnökségének vezetőjét, szolgálatának ellá­tásától felmentette. A felmentés oka egyelőre ismeretlen. Lehet, hogy Podgorny lemondása előzte meg, de az is lehet, hogy pártpolitikai törekvések húzódnak meg mögötte. Diplo­máciai körökben a hír külön meglepetést keltett, mert Pod­gorny az utóbbi időben igen fontos utazásokat tett, amelye­ken figyelemre méltó sikereket ért el. EMLÉKEZZÜNK TRIANONRA IGAZSÁGOT! Június 4-én immár 57. éve, hogy az első világháború­ban el gyen gü It, /az 1919 -es bolsevizmus rémuralmától alig megszabadult, becsapott kis Csonka-Magyarország megbí­zottjai kénytelenek voltak aláírni azt a békeparancsot, amely ellen félévvel..azelőtt Apponyi Albert gróf, az akkor élő legnagyobb magyar és francia nyelven is kiváló szónok hiába tiltakozott, az Egyesült Államok magyarsága nevében Borah szenátor eredménytelenül érvelt s így a nyugati “győztes” hatalmak akkori politikusainak történelmi és poli­tikai tudatlansága, rövidlátása következtében az ezeréves magyarság halálos ítélete lett. A Nyugat védőbástyája s a kereszténység hős védel­mezője évszázadok szüntelen vérontásának “jutalmaként el vésztette területének több mint kétharmadát (Horvát-. Szlavón- és Dahnátország nélküli) s mindössze 93,000 négy­zetkilométerre zsugorodott (283,000 négyzetkilométerről;} Lakossága 18 millióról 8 millióra olvadt és több mint 3 mil­lió színmagyar került az utódállamok <—< Cseh Szlovákia, Ju­goszlávia, Románia, sőt a Magyarországgal évszázadokon át perszonális unióban, majd dualizmusban élő Ausztria >— fennhatósága alá. 63 magyar vármegyéből 10 maradt épen: 23-at meg­csonkítottak, 30-at pedig teljes egészében elszakítottak. Rá­adásul jóvátétel ’ címén óriási hadi kárpótlással is meg­terhelték az amúgy is életképtelenné vált országot, amelyet még önvédelmi jogától is megfosztottak, mert csupán 35,000 főnyi zsoldos hadat engedélyezlek számára nehéz tüzér­ség és légierő nélkül. Az országot kettészelő Dunát pedig nemzetközi folyammá minősítették. Ezeket a rendelkezéseket egyetlen igaz magyar sem fogadta és fogadhatta el magára és hazájára kötelezően ér­vényesnek. A magyar lélek ereje nem tört meg, hanem dacra lázadt. Június 4 nemzeti gyásznap lett, a békeparancs aláírá­sának helye, a Párizs közelében lévő Trianon viszont a nemzet tiltakozásának jelszavaként vésődött mindnyájunk szívébe, leikébe. Tria non — háromszoros nem »—< lett a trianoni kastély nevének igazi értelme, magyar jelentése. 57 év immár történelmi távlatában sem változott a helyzet. Az a magyar nemzedék, amelyik végigélte az első világháborút, azt követően az első kommunizmus idején fellángoló esztelen rémuralmat, a trianoni Magyarország hősi érőfeszítéseit, önemésztő és önmarcangoló küzdelmeit, belső és külső vívódásait, majd éppen .a békés revízió el­maradása következtében elkerülhetetlenül ránk zúduló má­sodik világháború borzalmait, a szemérmetlenül “felszaba­dulás -nak hazudott megszállás, elnyomás, üldözés és szám­kivetés, az 1956-ban kegyetlenül eltiport szabadságharc tengernyi szenvedését, ma is változatlanul azt kiáltja ezen a gyásznapon világgá: “Justice for Hungary! (Igazságot Magyarországnak!) Es ezt a jogos, emberi és magyar követelést hagyja örökségül minden utána következő magyar nemzedékre is. Podgorny 74 éves, de kitűnő egészségnek örvend. Hi­vatali állása, , amelyet 1964 óta töltött be, a protokol sza­bályai szerint az államfő rangját biztosította számára, noha szerepe nagyrészt csak jelképes volt, mert a tényleges veze­tés minden tekintetben Brézhnev LeönicI főtitkár kezében maradt, keltevések szerint Podgornyt tisztségében a 7ö éves Brezhnev követi, aki ekként majd egy személyben tudja egyesíteni a legfőbb államvezető formális és tényleges sze­repét. Podgorny felmentésével a politbüró két tagsága lett üres. Az első 1976 áprilisában Grechkov A. Andrei halá­lával ürült meg. Grechkov utóda, Ustinov F. Dimitry már korábban a politbüró tagja volt. A szovjet központi bizottság az 1936-ban, még Sztálin uralma idején alkotott alkotmány módosításához is hozzá­járult. \ módosításra Brezhnev indokolása szerint azért lett szükség, mert az elmúlt 18 éven át az országban lényeges átalakulások történtek. VOLUME 6-/jWFOLYAM _ NO. 21. SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents