Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1976-05-15 / 19. szám
ELLENKEZNEK BIZTONSÁG Az American Securily Council elnöke, Fis her M. Jolin március 13-án a Biztonsági Tanács tagjaihoz intézett levelében arról közölt meglepő tájékoztatást, hogy a CIA csak legutóbbi megállapítása szerint a szovjet 100%-kaI többet költ katonai célokra, mint amennyit becslések alapján eddig gondolt. Ez a tény akkor derült ki, amikor Graham O. Dániel altábornagy, a honvédelmi hírszerző szolgálat (Defense Intelligence Agency) volt igazgatója február 24-én az American Security Council ebédjén elmondott beszédében rámutatott, hogy a szovjet jelenleg teljes nemzeti termelésének jó 20%-át katonai célok szolgálatába állítja. A CIA korábl jí becslései szerint a szovjet nemzeti termelésének mindössze 6-10%-át fordították fegyverkezési célokra. Az Egyesült Államok, amelyeknek teljes nemzeti termelése kétszer annyi, mint a szovjeté, ugyanakkor a honvédelmi költségeket a teljes nemzeti termelés 5.4%-ra csökkentették. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a szovjet katonai költségvetése — feleakkora nemzeti jövedelem dacára —az amerikai katonai költségvetésnek éppen a kétszerese. A honvédelemellenes lobby (befolyás) azonban továbbra is folytatja a Kongresszusban azt a tevékenységet, amely az Egyesült Államok egyoldalú leszereléséhez és a szabad világ lépésről lépésre történő feladásához, vezet. 1075-ben ez a Kongresszus átengedte a kommunizmusnak Vietnamot, Kambodzsát, Laoszi és Angolát; megszüli tette a képviselőház belső biztonsági bizottságát (a "Committee on Internal Security -t); súlyosan megbénította a CIA és az FBI működését, végül megszüntette a rakéták bevetésére alapozott egyetlen védelmi rendszerünket. Az American Security Council adatgyűjtésének eredménye azt mutatja, hogy a Kongresszusnak ez a magatartása ellenkezik a közvélemény felfogásával és megítélésével. Következő lépésként tehát az American Security Council kimutatást készített a nemzet biztonságát érintő tíz kérdésben leadott kongresszusi szavazatokról, amelyekből világosan kitűnik, hogy a honvédelemellenes lobby” (befolyás) milyen mértékben érvényesül a Kongresszuson belül a nemzeti közvéleménnyel szemben! Az ország fennállásának kétszázadik évfordulóján kezdeményezett éberségi szolgálat nyíltan kénytelen közölni minden amerikaival, hogy az Egyesült Államok katonai ereje világviszonylatban máris a második helyre került, ezért a szavazati joggal rendelkező állampolgároknak kell megakadályozniuk, hogy a Kongresszusba olyanok kérülhessi> nek, akik a szovjet katonai kiadásainak nagyarányú növelése dacára tovább akarják csökkenteni az ország honvédelmi költségvetését. A nemzetbiztonsági szavazatok kimutatása (a "National Security Voting Index") 1-10-100-1000 példányonként 0.25-1.50-10.00-70.00 $ beküldésével a következő címen rendelhető meg: American Security Council, Washington Communication Center, Boston, Virginia 22713. A kimutatás megérdemli a gondos áttanulmányozást, sőt a széles körben történő terjesztést is. KÖZVÉLEMÉNY A “Washington Report áprilisi száma 10 pontban közli annak a közvéleménykutatásnak az eredményét, amelyet egyrészt az Oponion Research Corporation végzett, másrészt az 1975 National Security Issues Poll hozott ki. Az előbbi 1975 május 22 és 28 közt 1022 k ülönböző korú személlyel folytatott telefonbeszélgetést bonyolított le, az utóbbi 1974 december 7 és 1975 december 31 közt kiküldött kérdőíveken adott 161.677 választ ölelt fel. Az eredmény mind a 10 feltett nemzetbiztonsági vonatkozású kérdésre adott válaszból azt igazolja, hogy az amerikai nép túlnyomó nagy többsége a honvédelmi nemzetbiztonság és a nemzetközi katonai fölény híve s ennek a kettős célnak feltétlen biztosítása érdekében, ha szükséges, több adódollárt is hajlandó költeni. 74-96%-a (az első szám a telei onon, a második szám az írásban adott válaszokra vonatkozik) nem bízik abban, hogy a szovjet a hadászati fegyverkezés korlátozására vonatkozó egyezményt betartja. 86-93%-a szükségesnek tartja, hogy a rakétákkal szemben való védekezés lehetőségét fokozzák. 76-88% -a kívánja, hogy Amerika katonai ereje nagyobb legyen, mint a Szovjetunióé. 67-89%-a k észnek mutatkozik a honvédelmi költségvetés 20 billió $-raI történő emelésére. 92-97%-a tudni akarja, milyen szervezetek törekesznek az amerikai kormányhatalom erőszakos átvételére. 59-77%-a kívánatosnak tartja a képviselőház belbiztonsági bizottságának visszaállítását. 85-97%a elengedhetetlennek tekinti, hogy az Egyesült Államok a Szovjetunióval egyenlő mértékű katonai kutatásokat végezzenek és fejlesztési tervet dolgozzanak ki. 73-91 %-a úgy látja, hogy az Egyesült Államoknak mindent el kell követnie a kommunizmus terjeszkedésével szemben. 76-92%-a szerint Amerika nem adhatja fel a Panama-csatornára vonatkozó felségjogát. És 85-88%-a szerint Amerika nem adhat kommunista uralom alatt álló országnak sem külföldi segélyt, sem különleges kereskedelmi kedvezményt. A számszerű adatok önmagukért beszélnek! Külön érdekességük, hogy a belől ük megnyilatkozó közvélemény valahogy eltér attól a közvélemény -tői, amelyre a sajtó, rádió és televízió legtöbb hírmagyarázója hivatkozni szokott. te». SZAVAZATOK Az American Security Council abból a helyes elvi megállapításból kiindulva, hogy az igazi demokráciában a véleménnyel, 10-10 nemzetbiztonsággal kapcsolatos kérdéstörvényhozó testület állásfoglalásainak egyezniük kell a közben megvizsgálta a Kongresszus képviselő és szenátus tagjainak leadott szavazatait is. A képviselőházban a belbiztonság, a dél-vietnami segély háromszor felmerülő, a B-l bombázóval kapcsolatos, a rakéták éles töltésére vonatkozó, a honvédelmi költségvetés, a rhodesiai króm, a CIA költségvetése és a Panama-csatorna kérdésében leadott szavazatokat állította össze egyénenként áttekintő kimutatásban, a szenátus tagjaira vonatkozóan pedig ugyanígy a dél-vietnami segély, a honvédelmi költségvetés, a rakéták, a B-l bombázók, az éles töltet, az újabb honvédelmi költségvetés, a Diegö Garcia-szigeli ügy, a cruise missile, az ABM és az angolai segély kérdésével kapcsolatos szavazatokat állította össze. A felsorolt 10-10 kérdésben történt állásfoglalás sze rinl a nemzeti közvéleménnyel 100%-osan csak 97 kong resszusi képviselő és 22 szenátor szavazata egyezett, viszont azzal teljes egészében (0 %-ban) ellenkezett 49 képviselő és 19 szenátor szavazata! Az 50%-os arányt sem érte el 106 képviselő és 30 szenátor szavazata. Rendkívül tanulságos lenne a szavazatokat államonként és pártonként is csoportosítani. Az államonként történő csoportosítás például ilyen érdekességeket tüntet ki: Florida 15 képviselője közül 8 100%-ban, 3 90%-ban szavazott a közvéleménnyel egyetértésben. Talán legjobb az arány Mississippiben, ahol 5 képviselő közül 4 100% -osan, 1 pedig 90%-osan egyezik a közvéleménnyel. A szenátusban Arizona, Mississippi, Nebraska, Nevada mindkét szenátora 100%-ban egyezik, Coloradoban és South Dakotában vi szont mindkét szenátor teljes egészében ellenkezik az általa képviselt közvéleménnyel. PÉLDÁK A kongresszusi szavazatok elemzése a Washingtoni Report megállapítása szerint a nemzeti biztonság veszélyeztetettségét nem tárja elénk teljes egészében, mert iger gyakran a döntés már a bizottságokban megtörténik a nélkül, hogy bizonyos döntő jelentőségű kérdések a képviselőház, avagy a szenátus teljes ülése elé kerülnének. A legszembetűnőbb példa erre éppen Délkelet-Ázsia elvesztése egy évvel ezelőtt. l ord elnök 1975 január 28-án kért a Kongresszusiéi Kambodzsa katonai megsegítésére 522 millió $-t. Február 25-én az elnök figyel meztetle a Kongresszust, hogy amenynyiben a kért katonai segély elmarad, vagy késik, a kormánycsapatok heteken belül kénytelenek lesznek a felkelőkkel szemben a további harcot feladni. A kambodzsai helyzetet az elnök rendkívül válságos -nak minősítette. A demokrata párt mindkét házban titkos szavazással úgy döntött, hogy az elnök kérését nem tárgyalja. Kambodzsa április 16-án elveszett a nélkül, hogy a Kongresszus egyáltalán állást foglalhatott volna. Hasonló volt az eset a vietnami kérdésben is. A demokrata párt elhatározta, hogy a katonai segély megadását nem támogatja, ezért az ezzel kapcsolatos kongresszusi lépésekre nem került sor. Április 10-én Ford elnök a Vietnam részére korábban kért 300 millió $ külön támogatást 722 millió $-ra emelte s azt kérte, hogy a Kongresszus azt április 19-ig szavazza meg. A bizottságok még csak jelentést sem tettek a Kongresszusnak, amely így állást sem tudott a kérdéssel kapcsolatban foglalni. Az emberbaráti segélyek folyósítására vonatkozó kongresszusi határozatot csak április 24-én hozták meg, két nappal azután, hogy Thieu elnök lemondott. A törvény életbeléptetése már csak Saigon eleste után történt meg. A legkirívóbb és szinte hihetetlen az egész Délkelet- Ázsiával kapcsolatos kongresszusi magatartásban az volt, hogy március 26-án, amikor Phnom Penh lángokban állt, Dél-Vietnam pedig Hue feladására kényszerült, a Kongresszus hosszú húsvéti szünetre ment, amelyről csak április 7-én tért vissza. A Kongresszus ezzel világosan kifejezésre juttatta, hogy Délkelet-Ázsia érdekében semmit sem óhajtott enni. Hasonló példát bőségesen lehetne még idézni. ERŐVISZONYOK A Kongresszus előbb vázolt magatartása és szavazatainak alakulása különösképpen aggasztó, ha meggondoljuk, hogy éppen abban az időben jelentkezett, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió között az erőviszonyok hirtelen megváltoztak, azok mérlege határozottan a Szovjetunió javára billent. 1975 derekán ugyanis a hadműveleti támadó fegyverek aránya a két főhatalom közt a következőképpen alakult: Amerika 1054 földrészközi irányítható rakétájával szemben a Szovjetunió 1590 ilyennel rendelkezett. Amerika 656 tengeralattjáróról kilőhető s irányítható rakétájával szemben a szovjetnek 760 állt rendelkezésére. 498 nehéz- és közép-bombázók ellen 860 szovjet hasonló bombázó indulhatott volna harcba és míg Amerikának egyáltalán nem volt tengeralattjáróról kilőhető hosszútávú "cirkáló” rakétája, a szovjet 314 ilyennel rendelkezett. Az erőviszonyok eltolódását a honvédelmi minisztérium jelentésének két száma mutatja: 2208 amerikai egységgel szemben 3524 szovjet támadó egység állt, a fölény tehát nem kevesebb, mint 1516 egység! A hadműveleti honvédelmi fegyverek eltolódása ugyanekkor még megdöbbentőbb volt. 1975 derekán Amerika mindössze 405 azonnal bevethető harci repülőgéppel rendelkezett, a Szovjetuniónak ugyanakkor 2650 állt rendelkezésére. Amerika sem a szárazföldről légbe röpíthető rakétákkal, sem irányítható rakéták ellen védekező rakétákkal (ABM-ekkel) nem rendelkezett, a Szovjetuniónak viszont az előbbiekből 12.000, az utóbbiakból 64 volt birtokában. Amerika 100 ABM-je csak 1975 októberében vált bevetésre teljesen alkalmassá, a Kongresszus azonban 1975 novemberében minden ABM védelmi rendszer állásának bezárására vonatkozó határozatot szavazott meg. MAGYARÁZAT A "Washington Report a nemzetbiztonsági kérdésekre vonatkozó szavazatok elemzéséből arra a következtetésre jut, hogy a Kongresszus honvédelemellenes magatartása egyrészt a sok új tagnak, másrészt a Kongresszus tagjaiból öszszetevődő jelentős csoportnak tulajdonítható. Az előbbiek száma a képviselőházban 94 (76 demokrata és 18 republikánus), a szenátusban 11 (10 demokrata és 1 republikánus). Az elemzés szerint az új képviselők 38%-ának nemzetvédelmi szavazata mindössze 20 ’ pontot mutat ugyanakkor, amikor a régiek közül csak 1 5% szerepel ugyanebben a csoportban. 40 pont található az új képviselők 64%-ánáI s ugyanakkor a régiek 25%-ánáI. Ez azt bizonyítja —< az elemzés szerint, —^ hogy az új képviselők lényegesen korlátoltabb mértékben képviselik az országos közvéleményt, mint a régiek. A szavazatok elemzése szerint az ország honvédelmi érdekeit veszélyeztető kongresszusi magatartás jórészt annak a csoportnak tulajdonítható, amely 1966 óta működik a Kon gresszusban, persze nem hivatalosan ’, nem is pártalapon, hanem csak "elvi” szempontok szerint. A Kongreszszus tagjainak ez a csoportja 1966-ban azért alakult mcy, hogy törvényhozási úton a békéért jeligével megszervezze a világbékével való kongresszusi törődést . . . végrehajtható világtörvények útján megvalósítsa az általános és tökéletes leszerelést . Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy "a világtörvények útján a világbékéért ’ eszméjének megvalósítása érdekében Amerika erejét, elsősorban katonai erejét állandóan gyengítik. A "Members of Congress for Peace Through Law (MCPL) következetes magatartása nem minősíthető másnak, mint egyoldalú leszerelésnek. A csoportnak a képviselőházban 171 (138 demokrata és 33 republikánus), a szenátusban pedig 35 (29 demokrata és 6 republikánus) tagja van. Ez a csoport támogatja a Panama-csatorna amerikai felségjogának feladását, a Kubával való kereskedelmi kapcsolatok helyreállítását, a Rhodesiával való kereskedelmi kapcsolatok megszakítását (!), az amerikai csapatok visszavonását Európából és Koreából. Ez a csoport volt az, amelyik először kezdte támadni a CIA és más hírszerző szervezetek tevékenységét. Ennek köszönhető Délkelet-Ázsia elvesztése is 1975-ben, mert amikor Kambodzsa és Vietnam segélyben való részesítésének sürgős szükségességéről volt szó, az MCPL 85 tagja intézett levelet Ford elnökhöz, amelyben >— mint a eoport egyik tagja írta lényegileg az volt, hogy határozott meggyőződésük szerint ennek a kérdésnek tárgyalásával nem vesztegethetik az időt. A nemzetbiztonsági kérdésekkel kapcsolatos kongreszszusi szavazatokról készült kimutatás szerint az MCPL tagjainak mindössze 1 -2%m került a 81-100 pontos csoportba, talán 4-5%-a a "61-80 -asba, mintegy 17%-a a "40- 60”-asba, 20%-a a "20-39 -esbe és 55-56%-a a "0-19 - esbe. A nem-MCPL-tagok szavazatai majdnem pontosan az ellenkezőjét mutatják. Ezek közül 56% "81-100”, 20% “61-80”, 12% “40-60”, 8% “20-39” és 4% "0-19”. AGGASZTÓ A "törvényhozás útján a békéért dolgozó kongreszszusi tagok részéről (az MCPL tagjai) több olyan megnyilatkozás hangzott el, amely nemcsak az országos közvélemény túlnyomó többségével ellenkezik, hanem nemzetbiztonsági szempontból is a leghatározottabban —< enyhe szóval aggasztó. Az egyik ilyen pé Idául az a kijelentés, amely szerint a Nyugat-Európa ellenőrzésének birtokába kerülő Szovjetunió még mindig nem jelent Amerika fizikai biztonsága szempontjából nagyobb veszélyt, mint amekkorát a Szovjetunió ma jelent”. Lehet, hogy ez valóban így van, az aggasztó csupán az, hogy ez a nyilatkozat azzal a kijelentéssel egyértelmű: Európa feláldozható (Europe is expendable”). Másik megnyilatkozás szerint “politikánkn ak arra kell törekednie, hogy a Harmadik Világ minden egyes kormányzatát fogadjuk el a nélkül, hogy különbséget tennénk köztük, jók-e, vagy rosszak-e”. Ugyanakkor azonban az MCPL arra törekszik, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatait Dél-Afrikával és Rhodesiával megszüntesse. "A nemzeti kormányzatok ... veszélyeztették leginkább a nemzeti biztonságot —- hangoztatja egy másik MCPL- megnyilatkozás, ezért — "az egyes nemzetek külpolitikájának . . . világkormányzat. .. után kellene néznie . Még tqvább menően "az új nemzetköziségben el kell fogadni a világ legerősebb nemzetének azt a kötelezettségét, hogy a javak és a hatalom új megosztására irányuló folyamatot világviszonylatban elindítsa. Ez az elgondolás azt jelenti, bogy az Egyesült Állmuknak ahogy ezt a világszemlélet a vak nacionalizmus szűklátókörű szemléletével szemben szükségessé teszi le kell mondaniuk jólétükről, csökkenteniük kell az amerikai élet színvonalát , ahogy ezt az MCPL írásaiban gyakran olvashatjuk. Az MCPL védnökségével rendezett szimpózium beszámolójában olyan javaslatot is olvashattunk, amely a tengerjog békeszerződésének megkötése révén a nemzetközi békebiztosító erők és aztán a törvényekkel kormányzott világ” megvalósításához vezető első lépés lenne. Arról, hogy ebben a világban az amerikai érdekeket és az alapvető szabadságjogokat hogyan biztosítanák és védenék meg, qz MCPL nem nyilatkozott. A felsorolt adatok és az idézett megnyilatkozások alapján a “Wash ington Report arra a következtetésre jut, hogy az MCPL tagjai világosan felismerhető honvédelemellenes tömböt alkotnak, törekvéseik ellenkeznek a Kongresszus másik részének szándékaival és az amerikai nemzetbiztonság követelményeivel. Úgy tűnik, mintha két különböző Kongresszus állna egymással szemben: tagjainak egyik része általában támogatja az erő révén biztosítható béke ("Peace through Strength ) gondolatál és az amerikaiak többségének óhaja szerint szavaz; tagjainak másik része, a "Members of Congress for Peace 1 hrough Law csoportja viszont általában az egyoldalú leszerelést támogatja és olyan eszméket hirdet, amelyek a többség felfogásával homlokegyenest ellenkeznek. Példaként nem árt megemlíteni, hogy Michiganből Háti demokrata szenátor ( 0 ), továbbá Conyers ( 0 ), Vander Veen ("20 ), Carr ("20’ ), Riegle ( 10 ”), Traxlér (“20”), Diggs (“0”) és Törd ( 0 ) demokrata, valamint Ruppe ( 78 ) republikánus képviselő, Ohióból viszont Ashly ("60”), Seiberling ( 0 ), Stanton ("50 ), és Stokes (“0 ) demokrata, valamint Mosher ( 12 ) és Whalen ("20’) republikánus képviselő tartozik az MCPL tagjai közé. VENÉZ OLAJ Zarh Frank, az Egyesült Államok erőgazdálkodásánnk vezetője most hozta nyilvánosságra a kormányzatnak azt az elhatározását, hogy három éven belül 150 millió hordó behozott nyersolajat tartalékol. Az elhatározás megvalósítása esetén Amerikának nem kellene attól tartania, hogy az olajkivitellel rendelkező országok részéről alkalmazót zárlat esetén megismétlődnek az 1975-ban és 74-ben tapasztalt nehézségek. Az Egyesült Államok olajellátását a legnagyobb mértékben Venezuela biztosítja. Venezuela annak idején nem csatlakozott az arab államok zárlatához, de az olajárakat áz arabok által megszabott mértékben fokozta. Ilyen alapon 1974-ben a venéz olajipar jövedelme 8.4 billió $ lett, 1975- ben pedig 7.5 billió $ volt. Ezek az összegek majdnem teljes egészükben az Egyesük Államok vállalataitól kerültek Venezuelába. Január 1-én a venéz olapipart államosították s az idén 6.5 billió $ bevételre számítanak. Ami kor a venéz kormány értesült Amerika szándékáról, Anzola Hernan, Venezuela helyettes bányaügyi minisztere kijelentette, hogy ha Amerika nyersolajat kíván halmozni, akkor ők a pénz halmozása mellett döntenek. Jelenleg a venéz kormány csökkentett mértékben folytatja az ország olajtermelését, ebben az évben naponta 2.2 millió hordó olajat termel, aminek hozzávetőlegesen a fele, tehát 1.1 millió hordóra való érkezik naponta az Egyesült Államok keleti tengerparljainak kikötőibe. FÖLDRENGÉS Közép-Európa területén erős földrengés vonult végig, amelynek központja Észak-OIaszországban Friuli környékén, az osztrák és a jugoszláv határok közelében volt, A földrengés erejét Berlinben és Brüsszelben is érezni lehetett, a legsúlyosabb károkat azonban a Tagliamento-folyó mindkét partján 74 mérföld átmérőjű területen okozta. A Taglamento-folyó az Alpokból a Friuli-tartományon keresztül folyik az Adriai-tengerbe. Két város, Majano és Forgaria majdnem teljesen összeomlott. Az épületek ezrei Iedültek, vagy megrongálódtak. Egy középkori kastély megsemmisült, Gemona városában pedig a XIV. századból való romaneszkgót székesegyház rongálódott meg. Az áldozatok száma még ismeretlen, a Rómából érkezett UPI-híradás időpontjában 187 volt, a sebesülteké pedig megközelítette az ezret. A helyi hatóságok megállapítása szerint a földrengéstől sújtott vidéken közel 100.000 ember teljesen víz nélkül maradt. A szükséges vízellátásról a katonaság gondoskodik. A földrengés az Alpokt ól északra, Münchenben is olyan erős volt, hogy a házak meginogtak, a lakosság pedig rémülten menekült otthonaiból az utcákra. Franciaországban Párizstól északra, Nancy városában néhány épülő új ház omlott le a földrengés következtében. A földrengésjelző készülék 6.9-et mutatott, csupán 0.1- del kevesebbet a nagyobb földrengés 7-es Richter-féle fokánál. A svédországi Upsala földrengésfigyelő intézete szerint 1963 óta ez a legerősebb földrengés, amely Európában történt. Akkor a jugoszláviai Skopje városában 1100 ember élete pusztult el.
