Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)

1976-03-04 / 10. szám

VOLUME 66. ÉVFOLYAM NO. 10. SZÁM 1976. MÁRCIUS 4. EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent ELÉGTÉTELADÁS A Pearl Harbor ellen végrehajtott japán légitámadás után az Egyesült Államok vezetőinek bizalma megrendüh az ország japán eredetű állampolgáraiban. M;nden japán gyanús lett. Az általános hangulat a legfőbb tisztség be­töltőjét Rooseveh D. Frankhn elnököt is magával ragadta s így 1942 február 19-én, 54 évvel ezelőtt, elnöki rendelke­zéssel 100,000 japán amerikai otthonából történő eltávolí­tására (magyarul; internálására) adott utasítást. A rende­letet a második világháború végén felfüggesztették ugyan, ez azonban a japán-amerikaiakat nem igen nyugtatta meg, mert attól tartottak, hogy az alakszerű hatálytalanítás hiá­nyában az bármikor megint életbeléptethető lesz. A 200. évforduló alkalmából s az etnik-korszak új szel­lemének megfelelően a japán-amerikaiak végre elérték, amit régóta sürgettek. Február 19-én, a rossz emlékű rendelet kia­dásának 34. évfordulóján Ford elnök japán amerikai vezető egyéniségek jelenlétében ünnepélyes keretek között aláírta az elnöki rendeletet, amely a 9066. számú 1942-es intézkedést teljes egészében hatálytalanította. A rendelet akkori kiadását Foi'd elnök nemzeti téve­dés -nek nyilvánította, a kiadás napjáról pedig azt mond­ta, hogy az az amerikai történelemben igen-igen szomorú nap voh. Ma már tudjuk — tette hozzá még az elnök, »—< hogy az a végrehajtó-hatalmi rerídelet helytelen voh mert a japán-amerikaiak és a többi amerikaiak sohasem vohak ellenfelek, mert a japán-amerikaiak hűségesek vohak és most is azok az Egyesült Államokhoz. BREZHNEV PÁRTKONGRESSZUSI MEGNYITÓJA A Szovjetunió kommunista pártja 25. kongresszusára gyűh össze a moszkvai Kremhnben. A kongresszuson 4983 belföldi és 105 külföldi kiküldött jelent meg. A kongresszus megnyitó beszédét Brezhnev Leonid, a kommunista pórt ebő titkára mondta. Különösen hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió megkétszerezett erővel igyek­szik a détente-ot előbbre vinni, de az Egyesült Államokban egyes körök ellenzik a szovjet-amerikai viszony javítását. Rögtön ezt követően támadást intézett a kínai kommunis­ták ellen, akik — mint mondta <— egyenesen ellentétbe ke­rültek Marx és Lenin tanaival, Peking kétségbeeesett erő­feszítéseket tesz, hogy a détente-ot megtorpedózza, a lefegy­verzést meghiúsítsa, az egyes országok közt pedig a gyanú és az ellenségeskedés magvait hintse eh A Szovjetunió to­vábbra is folytatja ennek a bujtogató politikának a vissza­utasítását. Kínával csak akkor javulhat meg a viszony, ha Kína vezetői visszatérnek a marxista-leninista pohtika út­jára. Amerikai viszonylatban a Szovjetunió a leghatáro­zottabban arra törekszik, hogy a szovjet és Amerika kap­csolatait tovább erősítse, bár befolyásos amerikai körök an­nak ellenére, hogy a Szovjetunió magatartásának legalap­vetőbb eleme a Nyugat felé a békés együttélés szándéka, mindent elkövetnek, hogy mind a Szovjetunióval való vi­szony, mind az egész détente szempontjából akadályokat gördítsenek a fejlődés útjába. Ezek az amerikai körök — folytatta Brezhnev — a Szovjetunió politikáját eltorzított megvilágításba helyezik, kitahiU szovjet fenyegetőzésre hi­vatkoznak és az Egyesüh Államok, valamint a NATO fegyverkezési versenyének új folytatását sürgetik. A világviszonylatban mutatkozó tűzfészkek felsorolása közben Brezhnev kijelentette, hogy a Szovjetunió folytatja Angolában a baloldali népmozgalom támogatását, mert az * a forradalmi lelkiismeret parancsa. A Közép-Kelet szerin­te továbbra is veszélyes terület marad és ott mindaddig há­ború kitörésének lehetősége fenyeget, amíg Izrael csapatai arab területeket megszállás alatt tartanak. * * * A 10 napra tervezett kongresszus Brezhnev beszámo­lóját egyhangúan elfogadta. Ugyanez várható Kosygin Ale­xei miniszterelnök jelentésével és újabb ötéves tervével kap­csolatban is. A külföldi szakértők szerint semmi jele sincs, hogy az előző találgatásoknak megfelelően akár Brezhnev, sor kerülne. Némi változásra legfeljebb a központi bizottság, akár Kosygin, vagy Podgorny V. NickoUi elnök leváltására a 16 főből álló pohtbüró tagjai sorában lehet számítani, ami azonban a politikai vezetés eddigi irányát nem befolyá­solja. AZ ALASZKAI OLAJMEZŐK Amióta az arabok az olajszállítások beszüntetésével ko­moly energiaválságot idéztek elő Nyugaton, állandóan visz­­szatérő kérdésként merül fék vajon az Egyesük Államok tudnak-e valaha elég olajat termelni, hogy az araboktól füg­getlenekké válhassanak. A legújabb válasz felettébb meg­nyugtató, mert a becslések szerint Alaska 86.6 billió hor­dónyi oUj- és több mint két trillió tonnányi széntartaléka 1040 évre fedezi Amerika energiaszükségletét. A kérdés csupán az, hogy az épülő olajcsatorna mikor kezdi önteni a jövő gazdasági életének folyékony aranyát. AZ ELSŐ ELNÖKI ELŐVÁLASZTÁS Február 24-én New Hampshire államban folyt U az első elnöki előválasztás, amelynek eredményét országszerte nagy érdeklődéssel várták mert sokan arra számítottak hogy Ford elnök Reagan Rónak! vök kakforniai kormány­zóval szemben kisebbségben marad. Az előválasztás ered­ménye Ford elnök győzelmével végződött, ez a győzelem azonban mindössze 2%-os többséget jelent, amiből Knap 1 ed Scripps-Howard-tudósító találóan vonja le azt a követ­keztetést, hogy Reagan elég erős —- vagy talán Ford eUg gyenge » ahhoz, hogy küzdelmük komoly lenne. A 92%-os arányban szavazó választók közül 53,297 Fordra, 51,829 pedig Reaganra szavazott, a különbség te­hát mindössze 1,468 lett köztük. Reagan az eredményt sok­kal jobbnak minősítette, mint amilyenre várt. CaJlahan (Bob) Howard, az elnök választási hadjáratának országos vezetője viszont arra mutatott rá, hogy Ford a jelölő kon­vencióra kiküldött szavazása során túlnyomó többséget ka pott, amennyiben a Reaganra adott 6 szavazattal szemben 15 szavazat esett Fordra. Az előválasztás eredménye a demokrata párt szem pontjából meglepetést hozott mert a 9 demokrata jelölt közül Carter Jimmy voh georgiai kormányzó kerühaz éhe. Az 51 éves Carter, aki egyébként mogyoró-gazdaságot ve­zet, a szavazatok 50%-át szerezte meg. Utána UdaH Mor­ris 24, Bahy Birch 16, Harris Fred 11, Shriner Sargent pedig 9% -os eredményt ért eh A szavazatok fennmaradó 10%-a 4 beírt demokrata jelöh között oszlott meg. Humph­rey Hubert 5, McCormack EHen 1, Wallace George 1%-ot kapott és Kennedy Edwardra is rászavaztak 222-en. A legközelebbi elnöki előválasztás március 2-án Ma<­­sáchusetts államban hsz, ahol megint az elkenje lek, F ord ebiük és Reagan voh kormányzó jelölése között kell a vaUsz toknak dönteniük. íámádást intézett a Szovjetunió ellen, amely mint mondta —< a szociahzmus cégtáblája aU rejlett imperializmusával mindenfelé kinyújtja kezét, bőszül ten terjeszkedik és ezzel a törekvésével a háborús veszély fő okozója. A kínai miniszterelnök beszédének egyik része, amely a tanügyi, tudományos és technológiai körökben folyó for­radalmi tömegvitákra utah és * a nagy proletár kuhúrfor­­radalom” folytatását hangsúlyozta, kétségtelenül igazolja a Chou En-lai halálát követő behő küzdelmet a hatalomért. Nixon voh elnök Hua miniszterelnöknek adott vála­szában először a shanghai nyilatkozat jelentőségét hang­súlyozta, amely sokkal több voh, mint bármely míjs nyilat­kozat, amelyet egy, vagy két ország vezetői bármikor alá­írtak, de naívság lenne azt hinni, hogy pusztán az ehi nyi­latkozat aláírása, vagy a diplomáciai tárgyalás azonnal és tartós békét biztosítható Nixonnak ezt a megjegyzését ké­sőbb többféleképpen magyarázták. Vohak, akik úgy értel­mezték, hogy azzal a hehinki konferenciát akarta elítélni, mások viszont Ford elnök és Kissinger külügyminiszter poh­­htikai vonalvezetésének elítélését látták benne. Kissinger az útóbbi fehétehzést kizártnak mondta. Legvalószínűbb, amit a “New York Times Service” tudósítója jegyzett meg, hogy Nixon egyszerűen arról beszéh, amiről a kínaiak hallani akartak, mert — úgy látszik < így szeretett voUa megfelelő köszönetét mondani kínai vendégeinek a pekingi meghívá­sért. Egyébként amit mondott, tökéletesen igaz. Amikor Nixonnal közöhék, hogyan magyarázták egye­sek pohárköszöntőjét, a leghatározottabban tagadta, hogy az ehbb emhtett utalással akár Ford elnököt, akár Kissingert akarta volna bírálni. Istenem, — mondta <—> ezt a nyilatko­zatot több mint tucatnyiszor tettem. Azt lehet vonatkoztatni | akár az Egyesüh Nemzetek alapokmányára, vagy a shang­­j fiai közlésre, akár bármelyik más okmányra. Én azt áhalá- I nosságban használtam. NÍXON FOGADTATÁSA KÍNÁBAN HÁROM SZAVAZAT Mint ismeretes, a Kongresszus az elnök közgazdaság­politikájával homloké'yenest ellenkező közmunka-törvényt alkotott, amely 6.2 billió 8-os fedezettel 655,000 új munka­­alkalmat létesített volna főként közmunkák révén. Ford el­nök a Kongresszusnak ezt a “törvényhozó” tevékenységét a választási év malacpecsenyéjének és becsapásnak minő­sített és az eléje terjesztett törvényjavaslatot megvétózta. Az elnöki vétó érvénytelenítése céljából mind a kép­viselőház, mind a szenátus szavazásra gyűh össze. A képvi­selőház 319 szavazattal qq ellenében a vétó hatálytalaní­tása mellett foglah állást, ami 44 szavazatnyi többségei jelentett a szükséges kétharmadon felük Néh ány órával később a szenátus szavazása 63:35 arányban végződött, a vétó ellen tehát hárommal keve­sebb szenátor foglah állást, mint amennnyi a megkívánt kétharmadot biztosíthatta volna. A győzelem után az elnök megismételte azt a véle­ményét, hogy az új munkaalkalmak létesítésének leghe­lyesebb útja a magánvállalkozás részéről járható, mert meg­győződése szerint a közmunkák csak a pénz elértéktelene­désének újabb tünetét idéznék eU, aminek kockázatát a kormány közgazdasági politikája nem vállalhatja. Az AFL-CIO floridai értekezletének szóvivője Bal Harborban az elnöki vétó győzelmét a munkanélkühek tragikus veszteségének mondta, hivatalos vezető tényezők viszont azt állítják, hogy a kérdés választási tényező. A “há­rom szavazat” azonban a különböző véleményektől telje­sen függetlenül arra mutat, hogy a szabad (társadalmi) és a kötött (állami) közgazdaság hívei közül az utóbbiak mind­inkább többen lesznek. Persze korántsem meggyőződésből, csak mint ellenfelek, pohtikai kényelemből és rövidlátó ér­dekből. A többség már nem látja, nem ismeri fel a szabad verseny korlátozásával együttjáró veszélyt, amelytől Ford elnök okkal és joggal féhi az országot és népének szabad­ságát. TÜNTETŐ ELŐZÉKENYSÉG A Nixon-h ázaspárt Kínában mindenütt szokatlan, szin­te tüntető előzékenységgel fogadták. A voh elnököt ez a tény szemmel láthatóan felvillanyozta. Gondtalanul beszélgetett az újságírókkal, fotóriporterekkel, kezet szorított az útja men­tén fehorakozó nézőkkel, a kisgyermekeket tréfásan meg­csipkedte, a szülőkhöz, felnőttekhez kérdéseket intézett, mint­ha csak választási körúton lett vohia. Egyetlen egyszer tűnt csupán úgy, hogy kissé kellemetlenül érzi magát. Amikor az egyik előadáson az énekes arról énekeh, hogy Taiwai Kíná­hoz tartozik, Mao Tse-tung felesége a szöveget lefordította neki angoha. Az énekszám végén a művészt a közönség fel­állva ünnepehe, Nixon azonban csak gyengén tapsoh és ahg emelkedett fel ühébőh A tiszteletére rendezett 9 fogásos banketten Hua mi­niszterelnök mondott pohárköszöntőt. A voh elnök nagy előrelátását dicsérte, amellyel 1972-ben a Kínával vaU kap­csolat felvételét biztosító bátor lépést megtette, aztán nyih 1 alan vflagtorteneti távlatokban is para dán az a meg­hívás és feltűnően megkülönböztetett, meleg fogadtatás, amelyben Kína az Egyesüh Államok voh elnökét, Nixon M. Richarclol r észesítette. A meghívás előkészítése és a fo­gadtatás minden mozzanata kihangsúlyozottan magánjel­legű voh, aminek azonban sok minden ellentmondott. Ni­­xont és feleségét kühn kínai repülő vitte Pekingbe, de csak 2 segédkező, 1 orvos, 2 tolmács és I 5 biztonsági őr kíséreté­ben, ami a 4 évvel ezehtti látogatás 500 főnyi kíséretéhez viszonyítva csakugyan magánjellegűnek mondható. Nem voh a repülőtéren díszőrség sem, de az Egyesüh Államok voH elnökét kormányküldöttség fogadta, amelyet Hua Kuo­­feng miniszterelnök és Chiao Kuan-hua külügyminiszter vezetett. A repülőtér kifutóján mindössze 50 olyan kínai sorakozott fel, aki Amerikában járt s “a tömegek képvise­letében” csak mintegy 300 ember integetett virágokkal a kijárat felé haladó vendégek felé, a kerékpárjaikon mun­kájukból hazafelé tartó munkások sem vetettek ügyet a 40 gépkocsiból álló karavánra, de a Nixon-házaspár ugyanab­ban a 18. számú vendégházban kapott szállást, mint 4 évvel ezelőtt, vagy mint Ford elnök és felesége legutóbb. Hua miniszterelnök a megérkezés után folytatott be­szélgetés közben elmondta, hogyan hívta meg Mao 1 se­­tung Eisenhowerné Juhe útján Nixonékat, akik már a követ­kező nap elfogadták a meghívást s íme, már itt is vannak, de bizonyára fáradtak a hosszú út után. Az Egyesüh Álla­mok 37. elnöke az utóbbi megállapítás ellen kedvesen til­takozott. “Nem, nem r- mondta. ^ A repülés valóban hosz­­szú voh, de a repülőgép < köszönet a vendéglátóknak — igen kényelmes, a pdóta nagyszerű, a fel- és leszállás pedig kifogástalanul jó voh. OLAJVÁLLALATOK ÁTADÁSA Szaud-Arábiában négy amerikai olajvállalat bírt na­gyobb érdekeltséggel. Ezek később közös szervet létesítettek, amely ARAMCO (Arabian American Od Co.) néven sze­repelt. 1973 ban, amikor az olajtermelő arab országok kezd­ték éreztetni politikai erejüket, Szaud-Arábia a kaliforniai Standard Óik az Exxon, a Texaco és a Mobil egyesüléséből keletkezett ARAMCO 25%-át megszerezte. 1974-ben a részvények 60%-a kerüh az állam kezébe. Hosszas megbe szélések eredményeként most Szau d-Aróf )ia olajminisztere, Ahmed Zaki Yamarú és az ARAMCO igazgatósági elnöke, Jüngers Frank között megegyezés jött létre, amelynek értel­mében Szaud-Arábia 1976 január 1 tői kezdődő visszame­nő hatállyal 100%-ban átveszi az egyesüh négy vállalatot. A megegyezés részletei még nem ismeretesek, bizonyos vonatkozásokban még kiegészítésekre szorulnak, annyi azon­ban máris bizonyos, hogy az árak tekintetében megállapo­dás jött létre az állam és a vállalat között. A négy amerikai vállalat nemcsak az arab olajból részesük hanem készpénzt is kap. Az ARAMCO birtokában lévő olajmezőkön kívül az állam átveszi Ras Tanúra olajfinomítóját is, amely naponta félmillió hordó finomított oUj előállítására képes. NIXON MAO-TSE-TUNGNÁL Minden kínai látogatás jelentősége attól függ, hogy a vendéget Mao-Tse-tung fogadja-e. Nixont Kína 82 éves államfője egy óra és 40 percig tartó megbeszélésen látta ven­dégük Áz amerikaiak részéről csak ketten vohak veh: fele­sége és egyik segéde, Brennan John. A kínaiak közül ott voh — Mao feleségén kívül —' Hua Kuo-feng miniszterel­nök, Chiao Kuanhua külügyminiszter, Huan Chen, a kínai kormány washingtoni megbízottja és a külügyminisztérium három főtisztviselője. Ez a fogadtatás megint merőben szo­katlan magánlátogatás esetén. A kínai kormány két szóvivője szerint Mao Tse-tung és Nixon között “a barátságos beszélgetés széles tárgykörben folyt le. Mao arra kérte Nixont, adja át üdvözletét Ford el­nöknek. Arróh hogy a beszélgetés milyen kérdéseket érin­tett, a két kínai szóvivő nem tett említést. Persze a hír azonnal felvetette azt a kérdést, vajon a voh ehiök tájékoztatja-e majd a Fehér Házat kínai értesü­léseiről s hogy az Egyesüh Államok kormányát egyáhalán érdekh-e Nixon magánlátogatás.ának eredménye. Kissinger külügyminiszter az erre vonatkozóan hozzá intézett kér­désre azonnal és határozottan kijelentette: természetes (of course), hogy a kormány kíváncsi Nixon benyomásaira és hogy a voh elnök remélhetőleg tájékoztatja azokról Wash­ingtont, amikor útjáról visszatér. r BRAZÍLIA MINT VILÁGHATALOM f Kissinger A. Henry külügyminiszter a brazil főváros­ban, Brazíliában tett látogatása során 10 pontban megegye­zést kötött Antonio Francisco Azeredo da Sdveira brazil külügyminiszterrel, amely az Egyesüh Államok és Brazíha viszonyát újra szabályozza. A megegyezés lényege, hogy az Egyesüh Államok ,— korábban tett ígéretének valóravál­­tásaként <— Brazíliát világhatalomnak tekinti s ennek ered­ményeként évente kétszer a két ország külügyminiszterei a viUgpohtikai helyzettel kapcsolatos megbeszélést folytatnak. A’két ország új viszonya ahhoz a viszonyhoz lesz hasonló, amelyben jelenleg Amerika és Japán van egymással. , Szűkebb körben, de fontos és döntő színvonalon a megegyezés a két ország közt fennforgó közgazdasági kérdé­sek megoldására is módot keresett és taláh. Csoportok léte­sültek, amelyek a brazil termékekre vonatkozóan megálla­pítják az Egyesüh Államok kötelezettségeit. A megegyezés Brazíliának különleges helyzetet bizto­sít az Egyesüh Államok irányában, de semmiféle amerikai katonai támogatásra igényt nem támaszt. A különleges hely­zet igazi értéke abban rejhk, hogy Brazíha Latin-Amerika legnagyobb és leggazdagabb országa. ANGOLA ELVESZETT Amerika minden diplomáciai erőfeszítése dacára An gola marxista kormányzatát mintegy 70 ország, köztük sok olyan is, amely a szabad világhoz tartozik, törvényesnek is­merte eh A lapok tudósításai szerint ezzel Angola a Nyugat szempointjából elveszett. Nem vitás, hogy ez a tény Ameri­ka komoly vereségét jelenti. Az sem kétséges, hogy ez az eredmény kizárólag annak köszönhető, hogy az elnök és a Kongresszus külpolitikai téren ehérő útakon hal ad. A győztes angolai mozgalom nem saját erejéből, hanem a szovjet katonai felszerelési cikkeivel és fegyveréivel vala­mint a kiképzett kubai csapatok bevetésével kerüh a hata­lom birtokába. A mozgalom (az MPLA) vezetői jellegze­tesen marxista módon ellenségeik fajgyűlöletéről, zsoldost mivoháról beszélnek, akik az imperiahzmus lakájai. Arról el­feledkeznek, vagy legalábbis hallgatnak, hogy az MPLA katonai ellenfelei angolaiak közül kerühek, akik a fegyveres harcot túlnyomó nagy részben maguk vívták az idegen se­gítséggel és korszerűbb fegyverzettel rendelkező marxisták­kal szemben. Azt sem szabad elfelednünk, hogy a marxis­ták győzelmét ehsmerő számos szocialista barátságos ’ or szág soraiból Kínai Népköztársaság hiányzik. A portugál kormány az angolai kormányt csak egész éjen át tartó minisztertanács heves vitái után ismerte el ab­ban a reményben, hogy ennek ellenében az a 350,000 an­golai, aki jelenleg Lisszabon és más portugál varosok szál­lodáiban szorong, visszatérhet hazájába. Érdemes rámutatni a híradásoknak arra a közlésére is, hogy az an góbii kormány elismerését, amely a portugál po­litikai pártok ellentéteit újból kiélezték, éppen a balközép népi demokraták igyekeztek leghevesebben megakadá­lyozni. LELKETLEN GYILKOSSÁG DETROITBAN A micfiigani Detroitban két elvetemüh ember az egyik pinball árkádban megtámadta az ott tartózkodó, 21 éves Fester William szellemileg is korlátoh nyomorékot és míg egyikük pisztoly-aggyal ütlegelni kezdte, a másik őrt állt mellette. A közelben tartózkodó, 14 éves Rankin Brian megtámadott barátja segítségére sietett s az üdegebs abba­hagyását követehe. Az őrt álló r— a tanúk vallomása szerint — odaszóh az ütlegelőnek, hogy: “itt a másik”, mire az a fiúhoz lépett, ingénél fogva elkapta, pisztolyát fejének szö­gezte és lelőtte. Aderék fiú nyomban meghah, Lester bán­­talmazói pedig elmeneküllek.

Next

/
Thumbnails
Contents