Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1976-01-22 / 4. szám
4. OLDAL MAGYAR ÚJSÁG 1976. JANUÁR 22. Somogyi Ferenc dr.: MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1925-ig t—> Folytatás *— GYULAI PÁL A nemzeti klasszicizmus irányának legöntudatosabb követője, művelője és irányító védelmezője Arany János után, sőt jórészt vele együtt Nagyváradi Gyulai Pál volt, aki sok más irányú írói tevékenységén kívül mint lírikus is a legjobbak közé emelkedett. 1826 január elején Kolozsvárott született. Régi református nemes család sarja volt. Apja, mint számvevőségi tisztviselő, az erdélyi kormányszéken teljesített szolgálatot és az akkori követelményeknek megfelelően klasszikus műveltséggel rendelkezett, de korán elfiúnyt. Kollégiumi tanulmányait 14 éves kora után csak úgy tudta folytatni, bogy nálánál fiatalabb társainak tanításai vállalta. 17 éves kora óta önmaga gondoskodott megélhetéséről. Jogi tanulmányainak befejezése után a teológiát is elvégezte. Mint Bethlen János gróf gyermekeinek nevelője, igen előnyös kapcsolatokra tett szert, politikai tájékozottságát is fokozni tudta, érdeklődése azonban inká bb az irodalomra terelődött. Már korábban több neves erdélyi íróval megismerkedett, sokat olvasott, Vörösmarty Miliály hatása alá került, e mellett megtanult németül és franciául, Goethe, Heine, Schiller, valamint Lamartine, Moliere. Rousseau és Voltaire műveit tanulmányozgatta, sőt írogatott is. Első tanulmánya 1841-ben, első verse 1842-ben jelent meg. 1844-tőí 1846-ig három kolozsvári pályadíjat nyert, 1846- ban Férj és nő’ című elbeszélését már Pesten közölték. 1847-ben Kolozsvárott a református kollégium tanára s az Erdélyi Híradó munkatársa lett. 1848-ban, mint az erdélyi fiatalok egyik vezetője, Erdélynek az az anyaországgal történő egyesítése érdekében szállt síkra, Nemzeti színek” címmel Szász Károllyal és Mentovieh Ferenccel 193) együtt politikai vonatkozású verseket tartalmazó füzetet adott ki, majd Teleki Domokos gróf titkáraként Pestre költözött, ahol a szabadságharc eszméjének szolgálatában számos cikket és költeményt írt. A világosi fegyverletétel után hamarosan újra tollat fogott, írásaival es hazafias költeményeivel a nemzet hitét erősítette. Hadnagy uram” című, 1850-ben megjelent költeménye után népszerűsége mindinkább megerősödött. 1852-ben Pesten tanári állást vállalt, 1855-ban Pákh Albert tel194) együtt megindította a Szépirodalmi Lapok - at, 1855-ben a “Pesti Napló ’ munkatársa lett. de még ugyanebben az évben ifjabb Nádasdy Tamás gróffal (mint annak nevelője) kétéves külföldi útra ment, Berlinben, Párizsban és- Münchenben. járt. 1857-ben a pesti református teológia, 1858-tól 1862-ig a kolozsvári. 1864-ig a pesti református gimnázium tanára volt, majd (l870-ig) az országos szünészképző iskola aligazgatójaként működött. Időközben (1858-ban) házasságot kötött Szendrey páriával, Petőfiné húgával, akivel 8 évig tartó boldog családi életet élt. 1866-ban feleségét a kolerajárvány következtében elvesztette, két kis gyermekével egyedül maradt (ekkor írta egyik legszebb költeményét, az Éji látogatás -t), de újabb házasságot nem kötött. Teljes lélekkel folytatta egyre jobban kibontakozó írói s költői tevékenységét, amelyet később gyermekeinek elvesztése sem hátráltatott. 1873-tól a “Budapesti Szemlé”-t szerkesztette, 1875- bén pedig az Olcsó Könyvtár” sorozatát indította el. 1876-ban a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktorává avatta, a budapesti egyetem pedig a 7 oldy Ferenc halálával megüresedett irodalmi tanszékre hívta meg, ahol 1902-ig működött. A Kisfaludy-Társaság 1860-ban rendes tagjává, 1875 bari alól nőkévé, 1879-ben elnökévé,19j) a Magyar 1 udományos Akadémia 1867-ben rendes tagjává, 1870-ben nyelv- és széptudományi osztályának titkárává választotta. 1883-ban írói érdemei alapján a király a főrendiház tagjává nevezte ki, 1895-ben, írói tevékenységének 50. évfordulóján pedig a Szent István Rend kis keresztjével tüntette ki. Ugyanekkor a Kisfaludy-Társaság országos ünnepséget rendezett és serleget alapított tiszteletére. 1906-ban, 80. születésnapján a Kisfaludy-! arsaság és a Magyar Tudományos Akadémia együtt ünnepelte, a Műbarátok Köre pedig emlékérmet adott ki tiszteletére. A Magyar Tudományos Akadémia Vörösmarty életrajza ’ című művét (Pest, 1866) 1868-ban, Költeményei -t 1875-ban a Marczibányi-díjjal, újabb költeményeit 1898- ban a Bulyovszky-díjjal jutalmazta. Mind a Kisfaludy- Társaság, mind a Magyar Tudományos Akadémia több kiadványsorozat szerkesztésével bízta meg, 1905-ban a Kisfaludy-Társaság gazdasági és könyvkiadó bizottságának tagjául is megválasztotta. 1905-ben Vörösmarty Mihály és Kemény Zsigmond munkáit adta ki a Magyar Remek írók sorozatában, 1908-ban Kritikai dolgozatok 1854 1861” és Dramaturgiai dolgosatok című gyűjteményes munkáit jelentette meg. Nyugalomba vonulása után kissé visszavonult, legtöbb idejét leányfalusi házában töltött, de azért 1909 november 9-én bekövetkezett haláláig szakadatlanul dolgozott. * * * Gyulai Pál írói tevékenységének eredményeit nagy jelentőségű és a leghatározottabb értelemben korszakalkotó szerkesztői és kiadói munkásságától függetlenül három csoportba sorolhatjuk. Alkotásai részben a lírai (verses) és elbeszélő (szépprózai) költészet, részben a szakirodalom körébe tartoznak. A szakirodalom terén a nemzeti klasszicizmus Iegtudatosabb bajnoka ,196) a magyar értekező próza nemzeti szellemű megnemesítő je.197> Bírálataival és irodalomtörténeti megállapításaival olyan irodalmi értékelés alapjait rakta le, amilyent sem előtte, sem utána senki más nem tudott, ítélete, amelyet páratlan igazságérzet vezet, mindig találóan biztos, szókimondóan bátor, keresetlenül emelkedett, határozott és világos, szigorú, de a jó ízlés határát sohasem lépi túl. Petőfi Sándor és lírai költészetünk (1854), Az újabb epikusok és lírikusokról (1855), A Nemzeti Színház és drámairodalmunk (1857), “Vörösmarty életrajzi (1866), Katona József és Bánk bánja (1883), Széchenyi István, mint író (1892), Kriti kai dolgozatok (1908). Dramaturgiai dolgozatok (1908) és a már halála után megjelent Bírálatok 1861 1903 (1912) című munkái olyan iránymutató ‘megállapításokat tartalmaznak, amelyeket a magyar irodalomtörténet és a magyar irodalmi széptudomány (esztétika) máig sem mellőzhet. Tudatosan törekedett arra, hogy a prózai nyelvet a valószerűség (realizmus) követelményeinek megfelelően természetessé tegye, de úgy, hogy ez a természetesség se a finomság, se a művésziesség rovására ne történjék. Ezt a célt nemcsak említett kitűnő tanulmányaiban, hanem a Magyar Tudományos Akadémiában elmondott .— mind jellemzés, mind irodalmi értékelés szempontjából kifogástalan emlékbeszédeiben is gondosan szem előtt tartotta és teljes egészében sikerre vitte. Az Emlékbeszédek (1879) bizonyságain túlmenően ugyanezt igazolják széppró zai elbeszélései és regényei: a Férj és nő (1846). A vén színész” (1877, 2 kötet), a “Vázlatok és képek” címmel ugyancsak két kötetben már 1867-ben kiadott, válogatott elbeszélések, a Nők a tükör előtt , amely 1908-;ban 4., különösképpen pedig a nagy sikerű Egy udvarház utolsó gazdája , amely három évvel halála után, 1912-ben 5. kiadásáig jutott el. Ezeknek a lassan feledésbe menő szépprózai remekműveknek a nyelvezete világos, élénk, szemléletes és magyar, a népiélek s a nemzeti szellem hatásának tükre. Lírai költészete a népi-nemzeti klasszicizmus legtisztább megnyilatkozása, amelyet egyedül Arany János elbeszélő és ballada-költészete múl felül. Tóth Veremond megállapítása szerint költeményei érzelmi és formai kiegyensúlyozottságról tanúskodnak. Költészete nemes ízlésű, választékos stílusú, előkelő művészet, amelynek alaphangulata a merengés. ’1910 Valóban: lírai költeménye, amelyeket rendszerint a nemes hazafiúi bánat, a férfias, de gyengéd szerelem és a szülőföld szeretete sugall, akkor legjobbak, amikor a mélabú elégikus hangulata uralkodik rajtuk. Egyébként elsősorban Arany János tanítványa, ami főként elbeszélő költeményeiből (a Szilágyi és Hajmási -ból meg a Romhányi -ból) tűnik ki, de a népköltészet is hatással volt rá (különösen Hadnagy uram , Éji látogatás , ' Krisztus és a madarak című gyermekverseiben és Pó kainé” című balladájában). A maga korában legtöbb sikert szatíráival (“A népszerűség -gél és a Széchenyieskedök - kel) ért el. A népdal és a népmese gyűjtésének megszervezésével is elévülhetetlen irodalmi érdemeket szerzett.1 0 HADNAGY URAM Hadnagy uram. hadnagy uram! Mi bajod vari,, édes fiam? Piros vér foly a mentére. “ “Ne bánd, csak az orrom vére. “Hadnagy, uram, hadnagy, uram! El ne essék itt az útban. “Bele botiám egy nagy kőbe; Szegezz szurony! s csak előrel Megy a honvéd, áll a hadnagy, Mély, sebében összeroskad. “Hadnagy uram, hadnagy uram! “Csak előre, édes fiam! MAGYAR KÖLTŐK Szegény, szegény magyar költők. Hol vagytok, hol zeng dalotok? Mint az elzüllött csalogány Tavasz szép napjai után, Ügy elnémultatok. , Széttört a lant, eltört a kard, Mély sebben vérzik a kebel; És messzi föld vidékiről. És közel börtön mélyiről, A hang nem hallik el. ■ Ejts könnyet, ó nép, hogyha tudsz. Ha adhat még a fájdalom, S míg lelked a múltakba hal, Zendüljön meg a régi dal, Mint visszhang, ajkadon. Ki meghalt, jobban nyughatik, A rab egy percre felvidul. S a bújdosó megérti majd: Bár honja rablánc közt sóhaji. De él még s nem fajul. A BÚJDOSÓ Szelek szárnyán járó Édes lovam, Ráró! Előtted van az út, Ne várd a sarkantyút, Csak előre, sebesebben, S a világból vigy ki engem! “ Ejej, édes gazdám, Ne haragudjál rám. Azért megyek lassan, Hogy itt megnyughassam Az út mellett, a csárdánál, Hátha inni befordulnál! Nem felel a vitéz, Mindig csak hátra néz, 7 örülgeti képét. Verítékét, vérét: “Mint a vadat űznek engem, Csak előre, sebesebben! Ne szólj, édes gazdám, Ilyen búsan hozzám. Eressz, hadd forduljak Ennek a falunak, Ahol az a kis lyány lakik, Mulatoznánk ott hajnalig. Nem felel a vitéz, Szomorúan oda néz. De semmit sem láthat. Szeme könnybe lábad: Látlak-e még, vagy soha sem . . . Csak előre, sebesebben! SZÜRETEN Szüret-e ez vagy talán tor? Hallgatunk, pedig fogy a bor, És sóhajtunk, mint körültünk A süvöltő őszi szél; Jól illik, hogy ide ültünk, Hull reánk a falevél. Hajdanában nem így volt ez, Hűn megmondja, bárkit kérdezz: Pezsgett a szív, szólott a hegy, Mii yen vígan, mily nagyot! A hegy hallgat, a szív szenved, A lőpor meg elfogyott. Komoran ül a vén gazda, Nincs már többé vidám napja. Rajta még a régi mente, Régi kedve nincs sehol, Ajkán egy-egy teremtette, De sem tréfa, sem mosoly. Rá-ráhúzzák a cigányok, De a tánchoz senki sem fog. Elindulnak, tovább lépnek, Elhal a hang szomoran; Ifjúsága a vidéknek Hol és hol nem oda van. Fa alatt, a dombok alján, Ül, mereng egy fiatal lyány. Szeméből könnyet törül ki, Már rég menyasszony szegény, De sírját sem tudja senki, Hol nyugszik a vőlegény. Az unalom egymáshoz űz, Leülünk, hol lobog a tűz, És beszélünk a múltakról, A szó gyakran megreked . . . Lelkünk hosszan el-elgondol És felszítjuk a tüzet. Köd a völgyben, éj a bércen, Már a tűz is alvófélben. Halvány hold és sötét árnyak A felhők közt odafenn . . . A halottak fel-feljárnak, Sok a sír a völgyeken. SZERETNÉLEK MÉG EGYSZER LÁTNI Szeretnélek még egyszer látni A kertben, ott a fák alatt, Hallgatni édes csevegésed, Mint gyermek, úgy örülni véled, Szakítva a virágokat. Szeretnélek még egyszer látni Homályos őszi délután, Kandallódnál a karosszéken, Ha mintegy elringatva, ébren alszol s álmodva nézsz reám. Szeretnélek még egyszer látni, Midőn úgy várod jöttömet, Megismersz immár a távolból, S bár ajkad olyan hidegen szól, elárul néma örömed. Szeretnélek még egyszer látni Szép csöndes nyári estvelen, Holdfénynél az akácok árnyán, Midőn fejem kebledre hajtván, így suttogsz: még maradj velem! Szeretnélek még egyszer látni A vén udvarház csarnokán, S ha elhangzott az Isten-hozzád, Még visszanézni utólszor rád S először sírni igazán. Szeretnélek még egyszer látni, Meggyógyítna egy pillanat. Mit szenvedtem, feledni tudnám, S még egyszer örömest feldúlnám Éretted ifjúságomat! KRISZTUS ÉS A MADARAK Krisztus urunk futott, bujkált, Hideg földön az erdőn hált; Üldözői ott sem hagyták, Ott is meg-megriasztották. Kis pacsirta pártját fogta, Merre bujkál, meg nem mondta, Sőt hítta az üldözőket, Hogy vezesse félre őket. De a fürj ahogy meglátja: “Itt szalad! mind azt kiáltja; A bíbicz meg mindjárt pedzi, Búvik, búvik! reá kezdi; A galamb is búgja sorba: “A bukorba, a bukorba! Megfogták a bokrok alján, Szegény Krisztus arca halvány, El is vitték kínhalálra, Megfeszítni keresztfára. Kis pacsirta elkíséri, Galamb, bíbicz, fürj csak nézi, S nem búsul, hogy ezt okozta, Krisztus őket megátkozta: A fűrjét, hogy fenn ne szálljon, Csak vetés közt szaladgáljon; A bíbiczet, meg ne álljon, Réten káka közt bujkáljon; A galambot, búban éljen, Bokrok alatt keresgéljen. A pacsirtát szívvel, szóval Megáldotta ezer jóval: Tudjon békén fészken ülni, Legmagasban felrepülni, A KÜLFÖLDIEK JELENTKEZESE Perryman F. S.. a bevándorlási és polgárosítási szolgálat (Immigration and Naturalization Service) igazgatója felhívja az érdekeltek figyelmét, hogy néhány kivételtől eltekintve — az új év első hónapjában (január 1 -tői 31-ig) az Egyesült Államok területén tartózkodó minden külföldi köteles lakcímét az igazságügyminiszternek (az “Attorney General -nak) bejelenteni. A bejelentés igen egyszerű. A hozzá szükséges levelezőlapot ( card -ot) bármelyik postahivatalban, vagy a bevándorlási és honosítási szolgálat bármelyik irodájában meg lehet kapni. Ezt ki kell tölteni, 8 centes bélyeggel kell ellátni s aztán bármelyik postaládába be lehet dobni. A kötelezettség mindazokra kiterjed, akik nem amerikai állampolgárok, tekintet nélkül arra, hogy mióta laknak az ország területén; csak az akkreditált diplomatákra és bizonyos nemzetközi szervezetek alkalmazottaira nem vonatkozik. Perryman igazgató arra is felhívja az érdekeltek figyelmét, hogy a bejelentés elmulasztói a törvény-értelmében komoly büntetéssel sújthatok. Földre szállni, égbe kelni S reptében is énekelni. RÉSZLET “A SZÉCHENYIESKEDÖK’-BÖL O, hányszor hallom ezt a nagy nevet, Ó Széch enyi, hány ember emleget! Szentséges ég, ugyan hát mit vétettél, Hogy annyi minden zászlójává lettél! lm egy-egy pár úrfi, hogyha meghozat Külföldi vérből egy pár jó lovat, Avagy csupán csak egy-két agarat, Mindjárt Széchenyi nyomdokán halad, Hírlap beszéli, más utána mondja: Kinek pedig kissé nagyobbra gondja S közcélra egy pár száz forintot ad, (A mint beszéli, kevésből sokat) Vidék ről írja: ó hazám, íme, Mit áldozott megyénk Széchényié! A TÁBLABÍRÓ Táblabíró vagyok én, Pestmegyében lakom én, Virágzik szabadságom, Vármegye az országom! Amint tetszik, úgy élek, Királlyal sem cserélek; Királyt köti a törvény, Törvény magam vagyok én. Az adót nem fizetem, Fizetésem emelem; Kölcsönt veszek, cserélek, Mégis igazán élek. Mit nekem a miniszter! Parancsolni hogy is mer? Sok embernek egy ember, Vármegyének miniszter. Protestálok, de nagyon, Nemes jogom nem hagyom, Többi úgy is elveszett, Vármegyét el nem veszed! Az alispán hazafi, Szolgabíró atyafi, Ki is viszi, mit akar, Egyet ért itt a magyar. 1 áblábíró vagyok én, Pestmegyében lakom én. Virágzik szabadságom, Vármegye az országom! Ó. NEMZETEM ... O, nemzetem, ó magyar nemzet, Ha mondhatnám azt is: te nagy! Mindent feledsz, mit sem tanultál. Lleves, hiú, könnyelmű vagy. Mind elhiszed, mit jó magadról Hízelgőd lármás ajka vall; Rég Iángbeszéd csalt a hínárba, Most a lelketlen is becsal. 'Cf- ’ Eszély s nehéz, de biztos munka Tetszésed meg nem nyerhetik; Kortescsíny, zaj és léha tervek, Ez az, miben kedved telik. A törpe nagyravágyók serge Mindenre könnyen rá beszél, S örvény leié evezve gyorsan, Ajkad mosolyg, szíved remél. Nehéz folyvást szeretni téged, Még nehezebb szolgálni hűn, Rögeszmét tartasz bölcseségnek, S erénynek a mi honfibűn. A tett a szó árjába fullad, És a való álmokba vesz: • Már égnek a Sybilla-k önyvek, O, az utolsó drága lesz! Nem kértem tőled soha semmit, Nem állítok kincset, babért; Szerettelek, szeretlek sírig. Ebben találok drága bért. O, tűrd el érte, ha kimondom, Mi nyom, mi fáj, kétségbe dönt; Míg udvaroncid hízelegnek, Híved keserű könnyet önt. JEGYZETEK: 193> Mentovieh Ferenc (1819-1879) neves erdélyi költő és hírlapíró, Nagykőrösön gimnáziumi, Maros vásárhelyen főiskolai tanár volt. 194) Pákh Albert (1825-1867) humorista költő és lapszerkesztő, a “Vasárnapi Újság” megalapítója és szerkesztője, a “Pesti Hírlap’’ munkatársa, Petőfi, majd Gyulai barátja volt. 19°) Gyulai Pál 1899 október 18 -án elnöki tisztségéről lemondott, mert a Kisfaludy-Társaság fiatalabb tagjai s egyes lapok támadást intéztek ellene, mivel ellenezte, hogy az aradi vértanúk ünnepségén a Kisfaludy-Társaság képviseltesse magát. 19fi! Horváth János: Magyar versek könyve, Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1942., 753. oldal. 197) Alszeghy-Brisits-Sík i. m. 112. oldal. 198) 7'óth Veremund i. m. 413. óldal. 199) Cs. Szabó László i. m. 471. oldal. Folytatjuk I-*
