Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)

1976-09-30 / 37. szám

MAGYAR CMS AO s. oldal 1976. SZEPTEMBER 30. Nemeskéry László: EMLÉKEZZÜNK! Andorás Balázs már harmadik napja feküdi betegen lakásán. Az elszenvedett orosz fogság, az elmúlt 12 év meghurcoltatása, nem kevésbé a részére megerőltető rak­tári munka, testileg lelkileg levette lábáról. Mindennek látható jele is mutatkozott: a kerületi or­vos panaszainak helyt adott és három napra kiírta betegnek. Október vége felé járt az idő, langyos őszi napsütés szűrődött a lakásba. Ilka, a felesége ebédfőzéssel szorgos­kodott a konyhában. Szendergóséből éles telefoncsengetés zavarta fel. Egy ismerős hang szólalt meg a drót másik végén: f Te vagy az, Balázs? Igen! f S te még otthon vagy? Az egyetemi ifjúság forra­dalmi felvonulása most éri el a Bem-teret! Mint villanyáramütés, úgy érte Balázst a hírí Izgal mában a készülék mellé fektette a kagylót, s nem hallotta, hogy a felhívó hang tovább beszélt. Gyengesége egyszeriben elmúlt. Felsőruháját sebtiben magára kapkodta, cipőt húzott és máris rohant a pár perc­nyire lévő Nagykörút felé. Ott a megszokott mindennapi kép helyett a kapualjak­ban idegesen vitatkozó embereket talált. Egy közeleső fa körül különösen nagy volt a tolongás. Balázs is odafurako­­dott. Amikor közelebb ért a fához, azon egy nemzetiszínű kokárdával díszített papírlapot pillantott meg, amelyen a nagybetűket már el tudta olvasni: MIT KÍVÁN A MAGYAR NEMZET? így hangzott a kiáltvány felirata, amely a diákság és mun­kásság követelését 16 pontban sorolta fel. A gyengélkedő Balázsnak hideg veríték gyöngyözött a homlokán. f Uram, Isten, csak most segíts! — motyogta ma­gában. Nem állt a vitatkozók közé, hanem irányt vett haza­felé, hogy Ilkának mindezt hírül adja. A szilvásgombóc-készítés félbe maradt. Most már ket­tesben indultak a körútra, hogy az elkövetkező események­nek szemtanúi lehessenek. Az idő: 1936 október 23., délután 1 óra! Amint a körútra bekanyarodtak, Darnay elektromér­nök barátjuk jött velük szembe. Kezében egy Irodalmi Újság -ot lobogtatott, amiből megtudták, mi történt eddig. A szegedi egyetemisták emlékiratot küldtek budapesti kollégáiknak, amelyben a MEFESZ visszaállítását kérték a kormánytól. A főváros diáksága magáévá tette az indítványt, azt két ponttal kiegészítette, másnapra, október 23-ra pedig diákgyűlést hívott egybe. Tárgysorozatuk egyik pontja a Bem-szoborhoz való felvonulás volt. Piros belügyminiszternél 22-én diákküldött­ség tisztelgett, egyben engedélyt kért a másnapi felvonu­lásra. Kérelmüket Piros belügyminiszter kereken elutasította. A sokat feldícsért jövő záloga és a szocialista állam " építői”, akiknek a vörös áfiumból untig elegük volt, ezút­tal nem engedtek. Történelmi felhívásukat lázas sietséggel több ezer példányban legépelték s utána lelkes honi eányok százai ragasztották a 16 pontot fővárosunk útvonalain. Az izgalmakkal tele közgyűlést a Bem-szoborhoz való felvonulás követte. Itt tízezres tömeg várta már az érkezőket. A felolvasott 16 pontot egetverő üdvrivalgás fogadta. Piros belügyminiszter minden mozzanatról értesült, hogy még kellemetlenebb tekintélyrombolást ne szenvedjen, hamarjában engedélyezte a felvonulást. Erre a kommunista diákszervezet DISZ nagy sietséggel Miénk az utca főcímmel röpiratot dobott az utcára, s ezzel azonosította magát a nemzeti ifjúság követelésével. Diákküldöttség in­dult a Sándor-utcai rádióközpontba, ahol a 16 pont kihir­detését kérték. I ürelmetlen órák teltek el, de megoldás nem született. A kora délutáni órákban, mint megbolyga­tott méhkas zúgott a pesti utcai. Egy-egy kósza hír futó­tűzként szaladt végig a fővároson. így a Sztálin-szobor le­bontása is, amit esti 7 órára terveztek. Andorásék az események hatása alatt észre sem vették, hogy rájuk esteledett. A szobor ledöntése izgalmas, egyben kockázatos látványnak ígérkezett. Rövid megbeszélés után Darnayval együtt indultak a Városliget felé. A Sztálin-szobor Rákosi elvtárs parancsára a lebon­tott Regnum Marianum helyén a Városliget szélén épült. And orásék még idejében odaértek. Szorongó érzéssel ve­gyült kárörömmel várták az isteni színjátékot . Kisvártatva három teherautó fordult be a térre ame­lyekből hamarosan létrák és acélkötelek kerültek elő. Majd 3 fiatal magyar macskaügyességgel felkúszott a közel 5 méteres szobor nyakára, amelyen szinte eltörpültek. Ez­alatt a szobor mérföldes csizmái körül olvasztó lámpák li­­dércfénye lobbant. Most acélkötelet tekertek a szobor nya­kára, amelynek végét a teherautók csörlőire erősítették. Vezényszavak hangzottak el, amelyekre a kocsik neki­rugaszkodtak. Izgal más pillanatok után a két sodronykötél szikrázva elpattant. Újabb vizsgálódások kiderítették, hogy egy-egy vastag acélrúd van a szobor csizmáiba építve. így hát a döntési munkálatokat élőről kellett kezdeni. Végre 9 óra 37 perckor az addig közel 50.000-re felszaporodott tömeg ujjongása közben a vörös cár szobra a porba hullott. Sajnos az el­­tiprást jelentő csizmák a talpazaton maradtak. * * * A hálaadásként elénekelt Himnuszt után már az ösz­­szetartozás érzése indította el a tömeget, amely hazafias dalokat énekelve hömpölygött a Nagykörút felé. Andorásék is a tömeggel sodródtak. Két sarjú legényke menetelt mel­lettük a tömött sorokban. Andorás megkockáztatta velük a szót: —' Hát fi milyen egyenruhát viseltek? — A Rákóczi tiszti előkészítő kollégium egyenruháját hangzott a büszke válasz. — Aztán hány évesek vagytok? i—i Jövő márciusban leszek 14 i—« felelte az egyik Én meg májusban leszek 15 <— szólt a másik. >—< Már 10 óra elmúlt. Nem lesz veletek baj a kollé­giumban? fi folytatta Balázs a kérdezgetést. i—i Nem hisszük, mert a tanárok is itt vannak.- No, ez dicséretre méltó dolog! Balázs arcán a megelégedés mosolya suhant .át. * * * Andorásékat a Baross-téren már izzó forradalmi han­gulat fogadta. Motorkerékpáros fiatalok hírül hozták, hogy az ÁVÓ-sok rálőttek a rádiónál tüntető diákokra. Két fiatal magyart agyonlőttek. A felbőszült tömeg holttestüket ma­gasra emelte, úgy vitte körül az utcákon. Halálukért bosszút esküdtek. Fiatalokból álló kisebb-nagyobb csoportok alakultak, s váratlanul megrohanták a rendőrőrszobákat, ahol köny­­nyűfegyvereket és lőszert zsákmányoltak. Hajnalig tartó tűzharcban elfoglalták a rádió épületét! Az ÁVO gyilkos golyói, majd Gerő gyalázatos rádió­beszéde végleg kirobbantotta a forradalmat, amelyben ma­gyar a magyart gyilkolta. Fővárosunk központját, a Nagykörútat Andorásék egy pillanatra sem hagyták el. A New-York palota kapu­jába húzódtak, úgy figyelték dicsőséges forradalmunk első éjjelét. Ügy éjfél tájban öröm tüzek lobbantak a körúton. A Szabad Nép nevezetű kultúrintézmény ablakai ból a világot megváltó nágybajszú népek atyja -nak és a kopasz kis pajtás -nak fényképei repültek az utcára. Játékos fiatalok ezekből máglyát raktak, amit a kommu­nista ideológia sok mázsás papírhalmazával, napokon át élesztgettek. Jobbról, a Wesselényi-utca tájékán lévő Horizont orosz kultyúrát hirdető hanglebezüzlet árújának folytó szaga napokig rontotta a körút levegőjét. Éjfél után szokatlanul éles, csikorgó lármára ébredtek a nagykörút már nyugovóra tért lakói. A lárma az And­­rássy-út felől közeledett. Az ívlámpák halvány fényében hatalmas Büssing-teherautó bontakozott ki, amely a detro­­nizált vörös cár bronzhulláját húzta maga után. A körút és Rákóczi-út kereszteződésénél adták át a tömeg bosszújának”. Négy napig tartott, amíg hidegvá­gókkal ízekre szedték. * * And orásék az átélt izgalmak után nyugtalan érzéssel, holtfáradtan indultak hazafelé. A másnap megjelenő világsajtó külön kiadásokban számolt be a szenzációt jelentő történelmi eseményről: Szabadságharcát vívja a magyar nemzet!” Dávid és Góliát haica! stb. Azok, akik eddig keveset vagy egyáltalán semmit sem tudtak rólunk, most lázasan keresték a térképen ha­zánkat, amely csupán parányi pont a szovjet szomszédsá­gában, és bizonyára kételkedve gondoltak szabadsághar­cunk kimenetelére. 1 agadbatatlan tény, hogy munkás, paraszt és értelmi­ségi f egységes volt a kommunizmus megdöntésére, Álta­lános sztrájkot rendeltek el mindaddig, amíg az újonnan! alakuló kormány a nemzet 16 pontos követelését élfogadja. Andorásék kora délelőtt lövések zajára ébredtek. Szabad ságharcos fiatalok a tőlük nem messze levő kerületi rendőrkapitányságot tartották tűz alatt. Kaputól kapuig szőkéitek, már rohamra készültek, amikor rendőrök­kel megrakott teherautó fordult be az utcába. Az ablakokban szorongó szemlélők pattanásig feszült idegekkel figyelték a fejleményeket. Mindannyian tragikus fordulattól féltek, de ezúttal a jó Isten velünk volt. A rendőrök fehér kendőt lobogtatva jelezték békés szándéku­kat. Csupán a szorongatott helyzetben levő bajtársaikat kívánták elszállítani. ~ Ne Jöjjetek «— hangzott a felszólítás.- Mi nem lövünk, ha ti sem Iőttök — volt a meg­nyugtató válasz. A tűzszünet alatt az épületben lévő rendőrök autóra szálltak és elrobogtak. Dicsérő és buzdító szavak után ezúttal véráldozat nélkül foglalták el a kerü­leti kapitányságot. Kis idő múltán az ott talált képekből és iratokból rakott máglya örömtűze itt is fellobbant! * * * Ahol Andorásék laktak, a bérház második emeletén lakott Szűcsné a fiával. Özvegyasszony volt. Férje a Don­­kanyarban maradt. Laci fia a házban lévő szabóműhely­ben inaskodott. Az ablakban könyöklő Andorásék csodál kozva figyelték a hazafelé igyekvő, különböző harci esz­közökkel körülaggatott Laci gyereket, aki vigyorogva üd nyékét eltávolították. Az idegen irányítás alatt orosz mun­­vözölte Andorásékat, majd felkiáltott az emeletre: <—* Balázs bácsi, feljöhetek? f Ha kedved tartja, hát gyere! I lka néni nyitott ajtót. Laci íziben kirukkolt jövetele céljával. A palacsintasütőt kérte. Sütök én neked palacsintát, ha ez a kívánságod — ajánlkozott Ilka néni. ~ Nek em a harchoz kell a sütő f erősködött Laci. Andorásék kérdőleg néztek egymásra, de Ilka néni máris nyúlt a konyhaszekrénybe, hogy Laci kérésének ele­get tegyen. A hadititkot Laci később elárulta. A nyél nél­küli sütő tányérakna álcázására a páncélosok ellen kitű­nően bevált. * * * Az átalakulás eseményei gyorsan követték egymást. A középületekről és a gyárakról a kommunista jelvé­­dérba bujtatott vörös hadsereg , mint szappanbuborék, szétmállott. Új személyzettel jelentkezett a rádió is, amely­nek adásaiból a fegyverletételre szóló felhívásokat most el­hagyták. Egyben ünnepélyes ígéretet tették, hogy ezentúl a tiszta igazságot mondják Ennek alátámasztására új irányzatú újságok jelentek meg. A Honvéd és az Igazság cikkeikben éles han­gon támadták az újonnan alakuló kormánynak azokat elv­társait, akik eddig a magyarságot elárulták. * * * Másnap békésen tüntető tömeg vonult az Országház elé. Ott az orosz tankok védelmében meghúzódó ÁVÓ- sok újabb testvérgyilkosságot követtek el. Számtalan asz­­szony és gyermek lelte halálát a Szabadság-téren. Ennek hírére magyar harci egységek szabadságharcos csoportok­kal egyesültek s először a Tisza Kálm,án-téri ÁVÓ-köz­­pontot, majd az Akadémia- és Izabella-utcai ÁVÓ-Iakta­­nyákat, végül a “Kis Kreml” elnevezésű tivornya-helyet is felszámolták. A Parlament előtti lömeggyilkosság áldoza­tainak vére még fel sem száradt, amikor a Magyar Asz­­szonyok Szövetségé nek közel háromezer tagja néma tün­tetéssel ugyanoda felvonult. Az orosz katonák mcgilíetődötten álltak asszonyaink halált megvető bátorsága előtt s kezüket tisztelgésre emelték. A nép akaratának eleget téve Gerőt törölték a minisz­terek sorából s ezzel együtt a követelt 16 pontból tizet már elfogadtak. Az orosz támadások mindjobban gyérül­tek. Október 27-én a harcoló felek — “tűzszünetben” ál­lapodlak meg. Mindez a harcoló ifjúság érdeme volt. Nagy Imre újra életjelt adott magáról. Kéthly, Maiéter, Lukács, Király és Kovács bevonásá­val új kormányt jelentettek be. Örömteljes, bizakodó re­ményt keltett az orosz csapatok kivonására vonatkozó meg­egyezés. Az orosz kirendeltség tagjai lázasan csomagoltak. Új élet reménysugara vetette fénycsóváját a bakacsin­­nal bevont magyar égre! * * * Halottak és Mindenszentek napján, százezrek keres­ték fel a millió mécses fényében úszó komor temetőket. A főváros terein ideiglenesen ásott sírokat is virágerdő borí­totta. Szívünkben érzett keserű bánattal álltunk hős fiaink frissen hántolt sírjánál. Könnyes szemmel és áhitatos imá­val mondtunk nekik köszönetét a legnagyobb áldozatért, amelyet értünk hoztak. A haragvó tenger lassan csillapodott. A munkások érdekeit védő újonnan átalakult szak­­szervezetek hétfőre, november 5-re elrendelték a munka felvételét. A végzet azonban mást tartogatott számunkra. Halottak napján a késő esti órákban a Szabad Eu­rópa rádió buzdító harsonája egyszerre félbeszakadt. Hosz­­szú szünet után vészjósló hírek követték egymást: f A Záhony irányába elvonuló páncélosok irányt változtattak, Debrecen felé tartanak! <—i Tilos vasúti jelzés dacára két páncélos vonat tört be a határon! Andorásék halálsápadlan hallgatták a végzetes híre­ket. A síri csendet Balázs törte meg. Könnyes szemmel és elcsukló hangon mormogta maga elé: a szabadság ügyét elárulták! Minden további véráldozat hiábavaló! * * * November 4-én hajnalban Zsukov generális tüzérsége és tankjai megkezdték a főváros ostromát. A Nagykörútra merészkedett 4 tank válogatás nélkül lőtte a bérházakat. Az ellenük harcoló magyar ifjúságnak egyetlen “nehéz fegyvere a benzines üveg volt. Nagy Imre S.O.S. segélykérése, amelyet 6 nyelven órák hosszat sugárzott a pesti rádió, süket fülekre talált. Mint már a történelem folyamán annyiszor, a nyugati világ védelmében folytatott harcunkban. A megint csak magunkra maradtunk! Hal napig vérzett a magyarság két­ségbeejtő, kilátástalan harcában, amelynek során a sza­badság iránt érzett szent őrületében jóformán puszta kézzel támadt a reá zúduló páncél-szörnyetegekre. A véres harcok után forradalmi tanácsok vették át a munkásság további ellenállását. Újabb sztrájkokat rendel­tek el. A termelés minden vonalon leállt. A nemzet min­den fia érezte a halálos szorítást. Ősi erényeinkből fakadó együttérzéssel fogtuk meg egymás segítő kezét. A pékek éjjel-nappal dolgoztak. A parasztság különböző vidékekről í—í élelmiszerrel és aprójószággal megrakott teherautókat küldött a főváros éhező lakoságának. Fizetésül csupán a további bátor kiállást kérte. Mi még mindig hittünk az U.N.O. segítségében! így értük el november 23-án dicsőséges forradalmunk egy hónapos fordulóját. Az emlékezetes napon egyedülálló módon ünnepelt f egyben tiltakozott a főváros népe. Nem tudni honnét ind ült el a gondolat, de futótűzként terjedt szét a fővárosban, hogy 23-án délután 2 órától 3-ig senki sem tartózkodjék az utcán. A kitűzött időpontra a harangok megkondultak, az üzletek redőnyeit lehúzták, majd a villamos- és kocsifor­galom is leállt. Percek leforgása alatt egy árva lélek sem volt látható, mert még a szolgálattevő rendőrök is a kapuk alá húzódtak. Fővárosunk az elvarázsolt kastély képét mutatta. Ennek láttán ideges hangulat lett úrrá a megszálló csapatokon. Páncélosok rohangásztak fel s alá. Kisvártatva repülőrajok kémlelték az eget. Külföldi támadástól tartot­tak, a rossz Ielkiismeret útját járták. Pontosan 3 órakor el­némultak a harangok. Utána életrekelt a város, amely csak a forradalom első napján volt olyan népes, mint most, a hónapfordulón . A járókelők arcának mosolya, az eredményes össze­tartásból fakadó csak azért is büszke érzését sugározta. A vörös hatalom szalámi-taktik ája nyomán a megvá­lasztott munkástanácsok vezetői egymásután tűntek el az újonnan felállított haláltáborok süllyesztőiben! Remény­vesztetten kellett belátnunk, hogy a “szabad1 világ segítő készségét és szabadságszeretetét a magyar nép alaposan túlbecsülte! * * * Szűcsné nem igen volt bejáratos Andorásékhoz, de jelenlegi szorongatot helyzetében úgy érezte, csak ők tud­nának jó tanácsot adni. Kissé zavartan kopogtatott náluk, Andorás hellyel kínálta. f A Laci fiam ügyében jöttem *—■ kezdte az asszony — Dénes, a házbizalmi közölte velem, hogy a gyerek va­­lamiféjíe fekete listán van! Azt tanácsolta, küldjem el valahova vidérkre, mert itt összefogdossák a fiatalokat. De hova küldhetném, mikor senkim az égvilágon, csak ez a félárva gyermekem van. r— Egyhelyen szorít a csizma mindkettőnket, Szűcsné asszony — válaszolt Andorás. < Nekünk meg a palacsinta­­sütőt róják fel bűnül, amit a Laci gyereknek adtunk. Aztán, mint Szűcsné asszony is tudja, osztályidegenek vagyunk. Szabadságharcunk vérbefolytása után Andorásékra az ÁVO-börtönök sötét árnya nehezedett. Napok óta rette­gésben éltek. Hogy életüket mentsék, mindenüket otthagy­ták és a bizonytalan menekülést választották. Andorás ezt bizalmasan közölte Szűcsnével, majd azt is, hogy bele­egyezésével Lacit is magukkal viszik. Másnap, a ködös decemberi reggelen, három imboly- i gó emberi alak mélyen Iehorgasztott fővel igyekezett a Ke- > leti pályaudvar felé. A zsúfolásig megtelt szerelvény elé j fogott Kandó-mozdony nagy kanyarban repítette őket aj Duna felé. j A két öreg sírva vett búcsút szülővárosától. Az első j percekben a százlábú-hídtól , majd a Népliget évszáza- J dós fáitól. A Ferenc-városon átrobogtak. Az összekötő | vasúti hídról — búcsúzóul — mégegyszer eléjük tárult a ' Duna két partján épült Budapest felejthetetlen körképe. « * * * A vasútkísérők még Hegyeshalom előtt értesült a ha- | tárállomáson tartózkodó oroszok ottlétéről. A sokat szén- ‘ vedett magyarság összetartozásának fennkölt érzésével vol- ! tak segítségére menekülő honfitársaiknak. A több kilomé- « terrel a végállomás előtt leállított szerelvényből kiszállítót- } ták azokat, akiknek az volt szándékuk, hogy szülőhazájuk- S tói megváljanak. Andorásék három napi gyaloglás után zuzmarás « kemény téli időben — két vizesárok átgázolásával — Mi- J kulás napja éjjelén érték el az osztrák határt. Ilka néni egy ! marék hazai földet vett magához, amit majd halotti fej- ! párnájába kíván tétetni. S ezzel Andorásék is felzárkóztak i közel 200.000 főnyi honfitársukhoz, akik hazájukból kiül- * dözött földönfutók lettek! Szabadságharcunk hőseit, majd annak erkölcsi tisz- I taságát az egész világ megcsodálta. Számos európai állam-"’* ban tüntetés volt mellettünk. Apáink vitézi erkölcsében nevelt ifjúságunk halált­­megvető kiállása a személyes bátorság diadala volt. Meg­­döbbenten állunk a botor nyugati politika megrögzött gyá­vasága előtt, amellyel a baltában odalökött közel 100 mil­lió közép-európai kultúrnép magyar szabadságmozgalmát rútul cserben hagyta! Az ezt szülte jelenlegi világhelyzet most már világosan mutatja, hogy ezzel saját szabadságuk nyakába is hurkot vetettek. Az amerikaiak által létrehozott E.N.SZ. pár hetes huzavona után 86 nemzet elítélő szavazatának mindmáig nem szerzett érvényt! 1963-ban U Thant a magyar ügyet elintézetlenül “ad , acta tétette. * * * Hírek érkeztek hozzánk a végtelen orosz steppékről, ahol — távol a mai tévúton haladó világtól — ősrégi harcos törzsek még hagyományos vitézi erkölcsben élnek. Szabadságharcunk híre hozzájuk is eljutott. Két elszakadt testvérnépről regélnek, hős fiai még ak kor is magasra emelik a szabadság zászlaját, ha százszoros túlerővel kell is megküzdeniük. A finn és magyar nép hősi eposza örökké él! * * * A történelmi követelések hiteles pontjai a következők:, 1. A szovjet csapatok azonnali kivonulása az or­szágból. 2. A márc. 15 és okt. 6 nemzeti ünneppé és mun­kaszünetté nyilvánítása. 3. A kolhozok feloszlatása és a beadások megszün­tetése. 4. A telj es sajtószabadság. 5. Az uránium szabad értékesítése. 6. Nagy Imrét a kormányba. 7. Munkahelyek szabad megválasztása. Munkanor­mák törlése. Káderlapok törlése. < i,> 8. A sztrájkjog elimerése. 9. Munkástanácsok felállítása. > 10. Szabad sajtót az ifjúság részére f és parlamenti,; képviseletet. 11. A varsói paktum azonnali felmondása. 12. A honvéd egyenruha visszaállítása. 13. Az egypárt rendszer eltörlése. Szabad választá­sok. -m 14. A tirannizmus jelképének, a Sztalin-szobornak azonnali eltávolítása. .... : 15. A Kossuth-pajzsot, mint felségjelvényt. 16. Az Á.V.Ó. azonnali feloszlatása. * * * A fenti 16 pontba foglalt követeléseket a forradaloúi előestéjén. 1956 október 22 én este fogalmazta meg a nem­zeti érzésektől áthatott, haladó, magyar egyetemi ifjúsá­gunk ! ELTILTOTT SZÍNESÍTŐK Az élei mi — és gyógyszer-ellenőrző hatóság (a " Food and Drug Administration ) két színesítő vegyszer további használatát azonnali hatállyal betiltotta. A 4. számú vörös., úgynevezett cseresznyeszíni azért tiltották be, mert a meg­ejtett vizsgálatok szerint szoros összefüggés mutatkozik közte és bizonyos húgyhólyag- és mirigy-megbetegedések között. A karbonfekete színesítő használatának eltiltása vi­szont azért történt, mert feltételezhetően rákos megbetege­dést előidéző kórokozók vannak benne, amelyeknek pontos meghatározása azonban lehetetlenség. A két színesítő al kalmazása az élelmi-, gyógy- és szépítőszer-gyártás egész területén egyaránt tilos, csak a cseresnyeszín lesz talán' használható néhány külsőleg alkalmazott gyógyszer gyár tásában. Az UPI tudósítása szerint a tilalom a színesítők elő­állításával foglalkozó gyáripart komoly válság elé állítja. Az ellenőrző hatóságnak ebben az évben ez már a második tiltó rendelkezése a színesítők előállítása tekintetében. Az első rendelkezés februárban a 2. számú vörös színesítő gyár­tását szüntette be, mivel abban rákos megbetegedés kóroko­zóját feltételezték. Az ellenőrző hatóság közlése szerint 30 napon belül 10 további szépítőszer-színesítő gyártása is tilos lesz, mert azok előállítására az illetékes ipartelepek nem kérték a szükséges hatósági engedély meghosszabbítását.

Next

/
Thumbnails
Contents