Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1976-09-30 / 37. szám
A "KRÓNIKÁS" PESTEN JÁRT... Kaliforniai laptársunk, az “Üj Világ’ szeptember 10-i számában olvastuk ezzel a címmel az alábbi cikket: Az emigrációban élő magyarság jól ismeri a budapesti kommunista kormány Budapesten előállított, de csak külföldön megjelenő képes újságját, a “Magyar Hírek -et. Ezt az újságot a Magyarországról kijövő látogatók tágranyílt szemekkel és tátott szájjal olvassák és alig hiszik el, hogy ezt a szabadságról és jólétről fortisszimókat éneklő lapot Pesten nyomják és onnan küldik széjjel a világba. Ez az az újság, amelyik valósággal vérig sérti a magyar emigrációt szemtelen fölényével, feltételezi, hogy a külföldre szakadt honfitársak könnyen becsapható, felelős, jó vezetők nélküli, vagy könnyen megvásárolható vezetőkkel megvert tájékozatlan tömeg, akik a hazaszeretet mézesmadzagján keresztül előbb, vagy utóbb belehullanak a vörös verembe. Ez az az újság, amelyik hasábjain igyekszik minél több külföldi magyar egyesületet szerepeltetni, de olyan módon, hogy a gyanútlan olvasó azt higgye: az illető egyesület teljes mértékben egyetért velük és annak tagjai vala mennyien élnek-halnak a moszkvai ujjmutatásra kormányzó kommunista rezsimért. Ugyanezt csinálják a rokonlátogatásokra hazautazó egyénekkel is. Lehetőleg jólsikerült felvételekkel tarkítva. Erről és ilyen formában már többször írtunk lapunk hasábjain. De most megint írnunk kell! írnunk kell, mert ez kötelességünk. A fentebb említett “Magyar Hírek legutóbbi számának 13. oldalán szembe vág bennünket egy fénykép és a héthasábos cikk, amely arról dicsekszik, hogy a Los Angeles-! Arány János Kultúrkör krónikása Pesten járt, felkereste a Magyar Hírek szerkesztőségét, beszámolt az egyesület tevékenységéről, átadta a szerkesztőnek, tebát a Kádár-kormány által kreált Magyarok Világszövetségének a kultúrkör minden eddigi jegyzőkönyvét, a megjelent vendégek teljes névsorát, valamint az előadások anyagát. A “krónikás nem más, mint Székely György Los Angeles-i mérnök — amint ezt a cikk és a képaláírás elárulja. Mindezek utón szeretnénk tudni, ki bízta meg Székely Györgyöt ezzel a látogatással? Valószínűnek tartjuk, hogy az Arany János Kultúrkör nagyrábecsült tagjai velünk együtt és egyidőben értesültek erről a meglepő látogatásról és előzőleg fogalmuk | sem voll arról, hogy a Kultúrkör eddigi működésének teljes anyaga Budapesten köt ki. Kérdésünkre nagy érdeklődéssel várjuk az illetékesek válaszát. Laptársunk előbb közleménye után érdemes és igen tanulságos az otthoni cikk teljes egészének idézése is: ITT JÁRT A KRÓNIKÁS Éppen csak egy félórácskára ugrott be, hogy bemutatkozzon: ő a krónikás. Krónikáját a modern kor követelményeinek megfelelően írógéppel írt, xeroxmásolatú, gondosan összefűzött és bekötött példányban tette le a Magyarok Világszövetsége Benczúr utcai vendégszobájának asztalára. Az első krónika, azaz jegyzőkönyv, amely 1974. szeptember 28-án vétetett fel, a Los Angeles-i Arany János Kultúr Kör megalakulásának előzményeiről szól, igaz, akkor még neve sem volt a körnek, sőt még a kör sem volt meg, csupán egy kis társaság tanácskozott, két lelkes aszszonnyal, Gerle Gizellával és Vámos Sárival az élen. Kettőjük elképzeléséről beszélgettek, nevezetesen arról, hogy ha a Los Angeles i magyar középosztálybeliekben megvan az anyanyelvűkből és még az itthoni iskoláztatásukból fakadó bár sokszor csak lappangó ,—r érzés: jó volna többet tudni a magyar irodalomról és költészetről, mint amennyi annak idején kötelezően beléjük vertek az iskolában >—< miért ne ápolnák azt a jövőben közösen, miért ne újítanár fel régi ismereteiket, és bővítenék azokat újakkal. “Meg aztán itt az ideje magyar voltunkat, a magyar irodalom és kultúra iránti szeretétünket. .. tettel is kimutatni. A mindent kifejezni tudó anyanyelv, a magyar irodalom és költészet szeretetében fogant Kultúr Kör azóta havonta egyszer rendszeresen találkozik, hol egyikük, hol másikuk lakásán, tagdíj és tisztikar nélkül, körültekintő szervezéssel, figyel mes rendezéssel, és egyre több vendéggel. Foglalkoznak a magyar nyelv ápolásának kérdéseivel, irodalommal, költészettel, képzőművészettel, zenével. A Kör tagjainak tevékeny közreműködése révén eddig — a többi közt< Arany János, Ady Endre, Petőfi Sándor, Berzsenyi Dániel, Bartók Béla, Munkácsy Mihály, Jókai Mór, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Juhász Gyula életművét, vagy annak egy részletét ismeilették, elemezték, szavalatokkal, verselemzéssel, felkészült hozzászólásokkal, lemez hallgatással, színes reprodukciók vetítésével tették változatossá, Vonzóvá az összejöveteleket. Az íródeák szerepét vállaló Székely György pedig', aki jogos büszkeséggel tette le asztalunkra a Los Ángeles-i Kultúr Kör rendezvényeinek szinte plasztikusan rögzített dokumentumait, abban a tudatban tette ezt, hogy krónikái fontos írott bizonyságai lesznek egyszer a magyar emigrá ció történetének feldolgozásában: miként igyekezett egy maroknyi magyar “Arany János tiszta szellemét kisugározni az amerikai Western . H.M. A vitából minket is nagyon érdekel valami: milyen szempont alapján és kinek a véleménye szerint “sokszor csak lappangó érzés’ a magyar középosztálybeliekben ’ a magyar irodalom és költészet iránt való érdeklődés? Való-SZEMPONTOK ban Gerle Gizelláé és Vámos Sárié szerint, vagy csak az otthoni osztályellentéteket szító tudatlanság elavult propaganda-szólama szerint? Bárkitől származik ez az ostoba állítás, kétségtelenül hazúg és alaptalan, mert ha igaz lenne, a krónikás nem tehette volna le dokumentumait a Magyar Hírek asztalára. AZ EGYHÁZ ÉS ÁLLAM VISZONYA LENGYELORSZÁGBAN Lewis Flora varsói tudósítása szerint az Egyház és az állam viszonyában legutóbb újabb fordulat következeit be. A lengyel püspöki kar ugyanis körlevelet adott ki, amelyben a híveket a gazdasági nehézségek leküzdésében az állam támogatására hívta fel. A püspöki kar elrendelte, hogy a körlevelet az ország minden katolikus templomában olvassák fel. A püspöki kar körlevelét a kormány nem engedte változatlanul nyilvánosságra hozni, mert abban az árak emelése ellen tiltakozó júniusi tüntetések letartóztatottjai s elítéltjei részére általános amnesztia biztosíásáról is szó volt. A körlevélnek ezt a részét a cenzúra törölte. A katolikus püspökök erre nyilatkozatban tiltakoztak a cenzúra ellen (és ezt a templomokban fel is olvastatták), mert lehetetlenség hallgalni, amikor a rádió, a televízió és a színház nyíltan az Istennélküli életmódot hirdeti, ugyanakkor az Egyházat megfosztják attól a lehetőségtől, hogy a tömegek tájékoztatására hivatott hírközlő eszközöket igénybe vegye”. A nyilatkozat megtette hatását. Kokol Kazimierz, az egyházügyi hivatal feje magyarázkodó nyilatkozatot tett közzé, amelyben a “cenzúrát azzal indokolta, hogy a bűnöző elemek -et nem lehet a jogosan panaszkodó tűn tetőkkel azonosítani. Gierek Edward, a lengyel kommunista párt vezetője Wyszinski Stefan bíborosnak, Lengyelország prímásának 73. születésnapjára virágcsokrot küldött, a kormány pedig lépéseket tett a Vatikánban, hogy VI Paí pápa ne fogadja el a bíboros érsek-prímás lemondását, amelyet az a vonatkozó egyházi szabályok értelmében 75. évének betöltése után nyújtott be. Lengyelországban a kommunisták már rájöttek, hogy lengyel szempontból feltétlen érdekük az erős katolikus Egyház támogatásának biztosítása. A "TÓTH-ÜGY FOLYTATÁSA A 'New York Times értesülése szerint a külügyminisztériumban nem tették az illetékesek egyszerűen túl magukat. Silberman belgrádi követ elismerte, hogy a külügyminisztérium kelet-európai osztálya a Tóth-ügyben tett lépéseit és nyilatkozatait erősen kifogásolta. Binder David külön tudósítása arról is tud, hogy a követ felelősségre vonásának módozáról Robinson W. Charles államtitkár, Eagleburger S. Lawrence helyettes államtitkár és Hartman A. Arthur államtitkárhelyettes megbeszéléseket folytatott, tervüket azonban Kissinger A. Henry külügyminiszter végül is elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a követ felelősségre vonása csak elmérgesítené a helyzetet, mert az Silbermant újabb nyilatkozatra késztetné, aminek a közelgő elnökválasztás kimenetelére káros hatása lenne. Kissinger arra is rámutatott Tito kifakadása miatt Silberman ellen még kevésbé lehet eljárást indítani. Tito uganis azzal vádolta Silbermant, hogy politikai korteskedés célzatával verekedte ki Tóth László kolorádói mérnök szabadlábra helyezését, A külügyminiszter arra utasította beosztottjait, hogy az ügyre vonatkozóan a sajtó képviselőinek nyilatkozatokat ne tegyenek. A kérdés mögött általános külpolitikai meggondolás is rejtőzik. Silberman követ, aki konzervatív republikánus, nemcsak felismerte, hanem a tőle telhető módon ellensúlyozta is a jugoszláv kormány Amerika-ellenes magatartását. Ez Kissinger tetszésével találkozott, különösképpen amikor egyes külügyi tisztviselők Jugoszlávia politikáját például az angolai válság idején — amerikai szempontból ugyancsak hátrányosnak minősítették. MENEDÉK A TERRORISTÁNAK Amióta a horvát függetlenségi törekvések hívei elrabolták azt az amerikai repülőgépet, amelyről Jugoszláviaellenes röplapokat szórtak le az Atlanti-óceán mindkét partvidékén, a két ország viszonya észrevehetően feszültté vált. Ezt a feszültséget fokozta most az a tény is, hogy Jugoszlávia beengedte a 27 éves Illich Raminez Sánchez nemzetközileg körözött terroristát, akit Carlos” néven is emlegetnek és 12 ország keres. Öt gyanúsátják ugyanis mind az OPEC-országok minisztereinek elfogásával a múlt év decemberében Bécsben, mind annak a francia repülőnek elrablásával, amelynek túszként őrzött utasait júniusban az izraeliek vakmerő vállalkozása szabadította ki. Carlos nyugati értesülések szerint szeptember 6- án Algírból kereskedelmi repülőn érkezett 5 társával együtt a belgrádi repülőtérre. Kísérői közül 2 nyugat-németországi volt. Amerika belgrádi követe állítólag közölte a belgrádi 1 kormánnyal, hogy az Egyesült Államoknak nem tetszik a ' nemzetközi terrorista beengedése Jugoszláviába, a joszláv kormány szóvivője azonban tagadta, hogy Carlos Jugoszláviába érkezéséről tudomása az illetékes hatóságoknak lenne és kijelentette, hogy az Egyesült Államok részéről semmiféle tiltakozás sem történt. A külügyminisztérium szóvivője szerint az amerikai és a nyugatnémetországi kormánynak biztos tudomása van Carl os jugoszláviai tartózkodásáról. Erről mindkét ország tájékoztatta a belgrádi kormányt. A jugoszlávia szóvivő állítása szerint a jugoszláv biztonsági szervek gondos ellenőrzés foganatosítása után sem tudták megállapítani, hogy Carlos és 5 társa Jugoszláviában van. ELTEMETTÉK MAO TSE-TUNGOT Kína kommunista diktátorát eltemették. A laptudósítások szerint az emberiség 1/4 része gyászolta. A mennyei béke kapujában megrendezett temetési szertartáson egy millió kínai vett részt, a másik 789 millió pedig a szirénák megszólalására az egész hatalmas ország minden városában és falvában három perces megállással hangtalanul tisztelgett az elhúnyt előtt, akit a Hen An Men téren felállított ravatalon ideiglenes utóda, Hua Kuo-feng miniszterelnök s a kommunista párt alelnöke búcsúztatott. A laptudósítások részletesen leírták a gyászszertartás részleteit, méltatták a nagy forradalmár érdemeit, elmondták azt is, hogy Mao 1 se-tung vezetésével a kínai kommunista párt tagjainak száma 1921-tői máig 70-rőI 30 millióira növekedett, és rámutattak arra is, hogy a mennyei béke kapujának terét katonák, más felfegyverzett alakulatok tagjai, rendőrök és más közbiztonsági szervek vették körül s a biztonsági elővigyázatosság rendkívül szigorú ( extremely tight”) volt, csak azokról a milliókról hallgattak, akik a költői 'lelkületű, de vérengző diktátor áldozatai lettek. Azok a szempontok, amelyek mindinkább a balra tolódás irányába lerelődnek, az áldozatok tetemrehívását nem engedik meg, a történelmi valóságon azonban változtatni nem ideák. . i ROMAELLENES MEGMOZDULÁSOK ERDÉLYBEN Két elhallgatott, külföldre eddig ki nem szivárgott erdélyi eseményről szereztünk tudomást: hiteles szemtanuk ‘híradásaiból. A történések helye akárcsak a régi sorsfordító megmozdulásoké <— most is a Székelyföld volt. Fiatal kollégisták román nemzeti zászlókat égettek el Kézdivásárhelyen, múlt év december 30-án, a Román Népköztársaság kikiáltásának az évfordulóján, és egy másik alkalommal falragaszokat helyeztek el Sepsiszentgyörgyön. Kézdivásárhelyen és Szókelyudvarhelyen. A falragaszokon csak ennyi állt: Adjátok vissza Erdélyt . A zászlóégetésben magyarországi diákok is részt vettek, kétségtelenül, a magyar hatóságok tudta nélkül. Akárcsak az 1850-51 -i Makk-féle összeesküvés. — a székely kollégisták fellobbanása is hamarosan napvilágra került. Az események után következő nap a Securitate elit-embereivel árasztotta el a Székelyföldet és azonnal letartóztatta a résztvevőket. Csodálatos módon >— nem következett se a Dunadeltába, se ismeretlen helyre való cleportáció. A román hatóságok hallgattak,, — a maguk módján intern intézték el az ügyet, hogy a külföld tudomást ne szerezzen róla: a Szovjet, amúgy is románellenes, neuralgikus kisebbségpolitikája miatt, a Nyugat, a kilátásba helyezett gazdasági előnyök esetleges meghiúsulása okából. A magyarországi diákoknak huszonnégy órán belül el kellett hagyniuk az országot, az erdélyi sorstársak közül a szervezőket egy évre, egy másik csoportot hat, illetve három hónapra kitiltották az ország valamennyi líceumából. Akik érettségi előtt álltak, elvesztették az évet. De talán megmaradt a belső elégtétel: egy lángot adtak tovább, minket pedig, kint élőket a bizonyosság tudatával ajándékoztak meg, hogy szándékaink nem hiábavalók. (Nemzetőr) AZ ERDÉLYI ÜGY A SZENÁTUS ÉS A HÁZ BIZOTTSÁGAI ELŐTT A szenátus pénzügyi bizottságának külkereskedelmi albizottsága szeptember 8-án tartott kihallgatást a román vámkedvezmény (most favored nation) ügyében, amelyet a Kongresszus 1975-ben egy esztendőre jóváhagyott. A kihallgatáson az erdélyi magyarság sérelmeinek ügyében Edward I. Koch (D„ N.Y.) és Larry P. McDonald (D., Ga.) képviselők szólaltak fel. Mindketten a Buckley szenátor által már benyújtott törvényjavaslat mellett foglaltak állást. Eszerint, ha a román kormány nem tesz konkrét lépéseket a nemzeti kisebbségek helyzetének megjavítására, akkor meg kell vonni a vámkedvezményt Romániától. A javaslat kötelezné kormányunkat, hogy a romániai nemzeti kisebbségek emberi jogairól évente jelentést tegyen a Kongresszusnak. A határozati javaslat mellett foglalt állást Strm Thurmond (R., S.C.) szenátor is. James Buckley (R., N.Y.), a magyarság nagy barátja pedig megrázóan ecsetelte vallomása szövegében a zerdélyi nemzetiségek megalázó helyzetét. _ Az Amerikai Magyar Szövetség részéről dr. Száz Zoltán külügyi tanácsadó és igazgatósági tag, a “Committee for Human Rights in Romania részéről pedig HámOs László elnök tanúskodtak. Dr. Száz részletesen foglalkozott az erdélyi magyarság sérelmeivel az iskolák (főkép technikai és egyéb középfokú iskolák), egyetemek kétnyelvűsége és a magyar értelmiség szétszórása tekintetében. Időközben Jesse Helms (R., N.C.) szenátor határozati javaslatot nyújtott be, hogy vonják meg a most favored nation kedvezményt Romániától. Értesülésünk szerint javaslatát még a Kongresszus bezárása előtt szavazásra teszik fel. Szeptember 14-én került sor a kihallgatásokra a Ház Ways and Means bizottságának kereskedelmi albizottsága előtt. Larry P. McDonald (D., Ga.) képviselő itt js részletesen osztotta az Amerikai Magyar Szövetség véleményét az erdélyi magyarságot ért sérelmekről. Az AMSz képviseletében jelen volt clr. Százon kívül ft. dr. Béky Zoltán tb. püspök, országos elnök és EsZenyi László alelnök, az külügyi bizottság elnöke. Az ülést vezető Abner Mikva (D., III.) képviselő rosszindulatú döntése folytán HámOs László csak egy percet kapott a CHRR véleményének kifejezésére. Mind McDonald képviselő, mind az írásban tanúskodó John H. Heinz HI (R.. Pa.), Jack Kemp (R., N.Y.) és Claude Pepper (D., Fia.) képviselők éles szavakban követelték a román kormánytól az erdélyi magyarság és szászság emberi jogainak megadását, amelyek szerintük csak papíron és nem a valóságban léteznek. Csatlakoztak Edward J. Patten (D., N.J.) határozati javaslatához, amelyet már 48 képviselő is támogat, hogy a most favored nation” kedvezményt Romániának csak akkor adják meg, ha a közeljövőben intézkedéseket tesz a jelenlegi elnyomás megszüntetésére. A tavalyi kihallgatásokhoz viszonyítva most sokkal többen foglalkoztak az erdélyi magyarság ügyével. Egy amerikai román földrajztanár részéről elhangzott egy éles támadás is a magyarok ellen amelyet azonban a magánemberként megjelent amerikai magyar tanú, Mesterházy Szabolcs a leghatározottabban visszautasított. Az elintézetlen kivándorlási ügyek miatt a “most favored nation vámkedvezményt ellenző kongresszusi tagok száma nőtt. Mások, mint Charles Vanik (D., Ohio) képviselő, aki a kivándorlási pótjavaslat (Jackson-Vanik Amendment) társszerzője, kijelentették, hogy utoljára foglalnak állást a vámkedvezmény mellett. Összebenyomásunk az volt, hogy a “most favored nation vámkedvezményt az idén még meghosszabbítják, de sokkal kevesebben vannak mellette, mint tavaly voltak. Nem hisszük, hogy Romániának egy évnél több idő állna rendelkezésére, hogy kivándorlási és nemzetiségi politikáján változtasson, mielőtt kellemetlen meglepetésben részesülhet az Egyesült Államok Kongresszusra részéről. NYUGTALANSÁG BUKARESTBEN Az amerikai magyarság néhány szervezetének, különösen a Committee for Human Rights in Romania” akciói nagy nyugtalanságot keltettek a román fővárosban. A Ceausescu-kormány első ízben döbbent rá, hogy “homogenizálási módszereit , tehát a kisebbségek, elsősorban a magyarság csendes, fokozatos kiirtását a világ közvéleménye nem veszi tudomásul szótlanul. Bukarest védekezésbe szorult. A CHRR akcióira az amerikai román hivatalos szervek siettek kiosztani egy füzetet arról, hogy “milyen jó dolguk van a romániai magyaroknak. Ezzel párhuzamosan szétküldésre került egy másik magyar nyelvű füzet, amelyik arról szól: milyen kegyetlenségeket követtek el Horthy katonái a románok ellen ezelőtt 36 esztendővel. Az első kapkodásban a washingtoni román nagykövetség röplapot is szerkesztett és azt a New Yorki román ENSz -misszió segítségével szétküldte magyar címekre: ennek lényege az, hogy a tüntetéseket Budapest és Moszkva rendezi amerikai megbízottai révén. A román rezsim védekezése kezdetben gyenge volt, és kapkodó, de számíthatunk rá, hogy ellentámadásba lendülnek. Az akciók legnagyobb eredménye az, hogy a román állóvíz megmozdult; hullámúk gyűrűznek már. Egyik eredmény kétségtelenül az, hogy immár az amerikai külügyminisztérium sem nézheti szótlanul a román rezsim ténykedéseit. Sokáig szótlanul nézte, az amerikai magyar szervezetek panaszaira csak váílvonással feleltek, mert Washington szívesen vette Ceausescu függetlenkedő külpolitikáját. De már ennek is vége. Az amerikai külügyminisztérium egy tárgyalás során —- feltette a kérdést: Románia miért nem viselkedik tisztességesen a kisebbségekkel, főleg az ottani magyarsággal? A román megbízott elkövette azt a baklövést, hogy a kérdésre másik kérdéssel felelt: “És önök hogy bántak el az indiánokkal? Ezt felháborodva vették tudomásul a washingtoni külügyben. Az amerikai Kongresszusban is egyre több képviselő és szenátor érdeklődik az erdélyi magyarság sorsa iránt, szóvá is teszik mindkét házban. De ennél több is történt, amit szintén jó jelnek veszünk. A New York Times, amely évtizedeken keresztül nem akarta tudomásul venni, hogy kisebbségek is élnek Romániában, egyszerre utasította kelet-európai tudósítóját, hogy foglalkozzék a kérdéssel. Malcolm W. Browne cikksorozatot küldött, a Times egymásután le is hozta. Nem állítjuk, hogy ezek a cikkek feltárják a romániai helyzetet, de kitűnik belőlük, hogy a Ceausescu-rendsZer tele van aggodalommal, félti területeit, amelyekre részben “igényt tart a Szovjetunió, Magyarország és Bulgária . K. F. 1976. SZEPTEMBER 50. VOLUME 66. ÉVFOLYAM - NO. 37. SZÁM. EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent
