Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Szentgyörgyi Géza: Kenéz Endre repülőmémök és a m. kir. honvéd Légierő 2. sz. Repülőgépjavító Műhelye
lyáit és a Nyárastói fenyves szélét (ahol a gépeket rejtették) 17 North American P-51 "Mustang" együléses vadászgép géppuskázta végig. (54) Ez időben a T-2 repülőtéren időközönként a német 2/1 "Immelmann" zuhanóbombázó osztály Ju.87G típusú páncélvadász "Stuka" gépei tartózkodtak, parancsnokuk Rudel alezredes volt. (55) 1944 őszén az esőzések a T-2 repülőtér talaját sárossá tették. A Stukák áramvonalas kerékburkolatait le kellett szerelni, mert a kerekek beragadtak, a gép fejreállt, a légcsavar megsérült és ki kellett cserélni. Októberben a Légierők Parancsnoksága repülőgép vásárló bizottságot küldött Németországba. A bizottság tagjaként vett részt Kenéz Endre mérnök százados a repülőgépek kiválasztásában. Amikor Berlinben tartózkodtak október 15-én, hangzott el a rádióban a Kormányzó úr kiáltványa a fegyverszünettel kapcsolatban és ezt követte a Szálasi-puccs. A németek bizalmatlanságát jellemezte, hogy a bizottságot szállító Ju.52-es gépnek egyik motorjáról leszereltették az egyik hengert. Féltek, hogy a bizottság Nyugatra akar távozni. (56) Az év késő őszén született meg a Kenéz család második kislánya jó egészségben. Kicsi fénysugár a háború kellős közepén. 1945 év végén született meg harmadik gyermekük, szép, egészséges kisfiú. November 19-én települt a T-3 repülőtérre a német NAG 12 "Tannenberg" közelfelderítő század. Ők a hadihelyzet változásának megfelelő ütemben vonultak vissza Dél-Albániából, Mostar és Taszár állomáshelyeken hosszabb-rövidebb tartózkodás után Tapolcára. Ez az egység 1945. márcus 18-ig tartózkodott Tapolcán. Viszonyuk a mieinkkel kezdetben jó volt, a front közeledtével változott. (Ők végül hazarepültek, a mieink maradtak szovjet megszállás alatt.) (57) 1945 kemény hideggel és erős havazással kezdődött. A harcok az időjárás viszontagságai ellenére hevesen tovább folytak. A német zuhanóbombázók a nagy hó ellenére folyamatosan jártak bevetésre a szovjet csapatok ellen. (58) A hadihelyzet válságosra fordult. A Műhely anyagának egy részét Bükre, a Műhely áttelepülésének tervezett céljára irányították. A szerelvényt útközben kirabolták, ennek kinyomozásával kapcsolatban Kenéz Endre százados kénytelen volt több ízben is Bükre utazni. (59) Az amerikai légitevékenység, a szovjet légitámadásokkal együtt, egyre nyomasztóbb. A szovjet hadsereg már a Zirc-Veszprém térségben támad. A szövetségesek légitevékenysége éjjel-nappal állandósul. Az események hatására a Műhely személyzete készül az áttelepülésre. A Műhely tevékenysége az állandó légiriadó és a Tapolcáról közlekedő munkásvonat közlekedésének bizonytalansága miatt korlátozottá válik, később szinte csak gépjárműjavításra szorítkozik. Március elején megkezdődött a Műhely berendezéseinek Nemesgulács vasútállomására való kiszállítása és bevagonírozása. Vasúti kocsi hiányában azonban csak az anyag kis része nyert elszállítást Bükre. (60) Március 22-én szovjet légitámadás érte Tapolcát. 25-én kap parancsot a Műhely áttelepülésre Németországba. Megkezdődik a készülődés. 26-án kezdődik meg a személyi állomány és családok elszállítása a Műhely szállítóeszközeinek az igénybevételével. (61) Az esti órákban a német hátvéd felrobbantja a T-3 repülőtér több épületét, köztük a IV. sz. hangárt. A T-l repülőtéren egy fahangárt rongáltak meg, a T-2 repülőteret és a lesencetomaji úttól északra települt lőszerraktárt (BOLŐR) nem rongálták meg. (62) A Műhely áttelepülési útvonala : Nemesgulács Keszthely - Zalaszentgrót - Zalabér - Vasvár - Körmend - Gasztony - Csákánydoroszló - Szentgotthárd - Magasfok. A Műhely személyi állománya és a velük áttelepülő — menekülő — családok március 29-én érik el Magasfokot. 31-én érkezik meg a szovjet hadsereg, harckocsizok és gyalogság. A Műhely személyzete és a menekülő családok részére a háború befejeződött. Kenéz Endre mérnök százados és családja egy lovasszekéren indul vissza Tapolcára. Hosszú, viszontagságos úton, csak június 6-án érnek oda, ahol állandó lakásuk volt, ekkor érték el a biztonságos otthont. A Műhely katonai és polgári alkalmazottai elindultak otthonuk, szeretteik megkeresésére. Kenéz Endre repülő mérnök századosnak a volt m. kir. honvéd Légierő tisztjeihez hasonlóan a következő időkben — az új rendszerben — sok problémával, meg nem értéssel gyanakvással szembenézve kellett élni, családjáról gondoskodni. 81 Köszönetét szeretnék mondani mindazoknak, akik munkámban önzetlen bajtársi segítséget nyújtottak : Kenéz Endréné, szül. Szentgyörgyi Klára és Csonka Gyuláné úrasszonyok, Tobak Tibor ezredes, a MVRE elnöke, dr. Bonhardt Attila alezredes, a Hadtörténeti Levéltár helyettes igazgatója, Péterdi A. János, a Magyar Szárnyak szerkesztője, Kárpáti Béla mérnök őrnagy, Vasváry József repülőtörténész, vitéz Bakos Tibor százados, néhai vitéz Nagymarosy Tibor főhadnagy, Bőd Gyula zászlóshelyettesr, Somogyi Pál és Jambricsek József őrmesterek. Az egykori Luftwaffe két volt tisztje : Kari Tobisch százados és Walter Trinkl törzszászlós. Varga Lajos, Ambrus András, dr. Pagáts Pál, Vajda József elnök, Hafner József elnök, Tóth József elnök, Hangodi László tanár, Kertész Károly igazgató és Kriczler László, volt repülő műszaki tanuló. Végül kérek mindenkit, aki ezt a munkát elolvassa, hogy jószándékú segítségével egészítse azt ki, illetve az esetleges félreértések tisztázásában szíveskedjék segítségemre lenni. Szentgyörgyi Géza
