Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
dr. Szabó József: Egy új haderőnem, a légierő megjelenésének hatása katonai gondolkodásunkra
katonai gondolkodás a légierő vonatkozásában teljesen eltorzult a MN-ben (Magyar Néphadsereg) és sajnos az MH-nél (Magyar Hadsereg) sem változott a helyzet. Miről is van szó ? Az MN-ben légierő-parancsnokság és légierő-parancsnok csak 1957-ig volt. Azt követően — a VSZ-tagállamok (Varsói Szerződés) közül egyedül Magyarországon — megszűntették a légierőt és a légvédelem maradt meg haderőnemként. Célszerű itt megjegyezni, hogy ilyen haderőnem csak a SZU-ban (Szovjetunió) volt az elmúlt évekig, jelenleg az orosz hadvezetés a légvédelem haderőnemet megszűntette, eszközeit a csapatok kapták meg, s az ország légvédelméért a légierő parancsnoka a felelős. Hasonló változások zajlottak le az elmúlt években minden volt szocialista ország hadseregében, s ma már csak a MH-ben maradt meg a fentiekben vázolt helyzet. Mielőtt bárki is azzal vádolna, hogy légvédelemellenes vagyok, hangsúlyozom : az ország légvédelmének biztosítását nagyon fontosnak tartottam mindig, és tartom ma is. Azt azonban szeretném elmondani, hogy a légvédelem a világ minden hadseregében a légierő egyik fontos feladata, s ezen túlmenően minden katonai egység köteles megszervezni a maga légvédelmét. Ezt az elvet vallják ma már a világ valamennyi hadseregében, kivéve a magyart. A korszerű harc megköveteli a korszerű légvédelmet is, de szükség van a repülőerők önálló tevékenységére, az összfegyvememi harc légi biztosítására és a felderítés folytatására is, ami mind a légierő feladata. Teljesen érthetetlen, hogy miért kell mindezt a légvédelemre bízni. Csak egyszer hallanánk már erre elfogadható magyarázatot, de sajnos, én csak annyit hallottam, hogy eddig nem volt légierő, ezután sem lesz. Úgy gondolom, hogy ez eléggé "tudományos érv" ahhoz, hogy nehéz legyen vitatkozni vele. Itt, úgy tűnik, elválik a hadügy és a tudomány. A West-Point-i akadémia falán viszont van egy jelmondat, ami nagyon kifejező : "Ha a tudományt elválasztjuk a hadügytől, akkor a buták fognak gondolkozni és a gyávák fognak harcolni." Nem árt elgondolkozni ezen. A mi katonai gondolkodásunkban az van, ami negyven év alatt rögződött mindenkiben, sőt az alkotmányban is helyet kapott : a Magyar Honvédség két haderőnemből áll, a szárazföldi csapatokból és a légvédelmi csapatokból. Sajnos, a szakmai indokok, érvek ellenére még mindig itt tartunk, s közben a világ elmegy mellettünk. Ma már az orosz, az ukrán, a cseh a szlovák, a román és más hadseregekben is a légierő része a légvédelem, mi pedig nem tudunk kimozdulni a holtpontról. Érdekes, hogy az angolnyelvű szakanyagokban a magyar légvédelmet mindenhol légierőnek nevezik. Úgy látszik, nem tudnak beleilleszkedni a nálunk használt haderőnemi gondolatvilágba ! A légierő haderőnemkénti gondolatát elvetők arra hivatkoznak, hogy kisszámú repülőgép nem indokolja a légierőnek mint haderőnemnek a létrehozását, arról nem is szólva, hogy drága lenne egy ilyen lépés megtétele. Záró gondolatként két megjegyzést szeretnék tenni a fenti indokokhoz. Véleményem szerint a légierő léte vagy nemléte nem a repülőgépek számának a függvénye. Van a világon számtalan olyan légierő, amelyben 30-40 repülőgép van, de persze olyan is, amelyben a repülőgépek száma több ezer. Ha légierő van, akkor viszont van egyszemélyi felelősség a kiképzésért, a hadrafoghatóságért, a mindenoldalú biztosításért és repülésbiztonságért, amelyekért ma legalább három (ha nem több) vezető is felel. A második állításhoz annyit, hogy a légierő nem lenne drágább, mint a légvédelem. Ha fejlesztünk és új gépeket kell vásárolni, akkor a légvédelem keretein belül is annyi pénz kell a fejlesztéshez, mint a légierőszervezetben. A különbség csupán az, hogy a csúcsán álló és billegő gúlát a talpára állítjuk, s ami benne van, minden a maga helyére kerül. Ezzel a lépéssel a katonai gondolkodásunk is csatlakozhatna a világ szinte majdnem minden országában vallott nézethez és alkalmazott gyakorlathoz, és ez talán nem lenne olyan nagy baj akkor, amikor célunk a NATO-hoz való csatlakozás feltételeinek a megteremtése. Dr. Szabó József 73 Felhasznált irodalom Samuel P. Huntington : A katona és az állam. Zrínyi Kiadó — Atlanti Kutató és Kiadó, Budapest, 1994. A katonai gondolkodásunk története az újabb kutatások tükrében. A Hadtudomány c. folyóirat melléklete. Budapest, 1994. Montgomery tábornagy emlékiratai. Zrínyi Katonai Kiadó — Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1981. Vitéz Madarász László : Légi háború. II. kötet. A repülők harcászata. A szerző kiadása. Budapest, 1927. A. M. Vaszilevszkij : A vezérkar élén. Zrínyi Katonai Kiadó — Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1975. Len Deighton : Vadászrepülők. Az angliai légicsata története. Európa Könyvkiadó — Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest, 1983. Adolf Galland : 104 légigyőzelem. Elsők és utolsók. Hungavia Aero és Rádió KFT. Budapest, 1991. M. Szabó Miklós : A Magyar Királyi Honvéd Légierő a második világháborúban. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1987. Gyakorlati Szabályzat a repülőcsapat számára (R. GY. SZ.) 6. füzet. A harc. HVK kiadványa, Budapest, 1939. Air Force Magazine. 1989 május. USAF Almanac. Portrait of the Force. Dr. Szabó József: Egy haderőnem bukdácsolásai. Hadtudomány. II. évfolyam 1. szám. 1992.
