Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Levelek a szerkesztőhöz
Kedves János Barátom Budapest, 1995. február 18-án. Mindenekelőtt elnézésedet kérem késői köszönetemért és az örömért, melyet a MSZ megküldésével okoztál nekem. Remekül sikerült évfolyam, állandóan találok újra és újra többszörösen, ismételten elolvasni valót a régi szép emlékek között, így mégegyszer nagyon köszönöm ezt a lehetőséget. Gondolom, a "Top Gun"-t ismered. Számomra sajnos, már 81 éves koromban — a régi időkre emlékezve — teljesen idegen. Az idegen érzést nem a mai technika, hanem a mai kor érzésvilága, szelleme kelti bennem, semmi esetre sem a többszörös MACH sebesség, vagy a még nagyobb, sok tíz- vagy százezer KW-os hajtómű teljesítmény. Két kedves repülő barátom : Skriba Feri volt beosztottam és Hagymásy Jenő Piarista gimnáziumban érettségizett, volt MÍG 15-ös vadászezredparancsanok — '56 után 15 évre elitélve, majd kegyelem után szintén Orion gyári melós, velem együtt. Velük volt miről, szépről és — sajnos — sok aljasságról, börtönről, bányáról elbeszélgetni, hiszen ebben mind a hárman részt vettünk. Sajnos ők már mind a ketten halottak, ismeretségem az élők között már nincs. A régi repülő szeretettel ölellek János barátom, köszönettel Kedves János Bajtársam ! vitéz Góthay Ákos Neuchatel, Svájc, 1995. február 26-án. Rajongunk szép munkátokért, melyeknek ütőere Te vagy és még sok siker koronázza munkádat, munkátokat ! Hálás köszönetünk mindannyiunk nevében. Ismét egy kis fényképpel gazdagítom a MSZ szép kiadását. Ha hazajutok Szülőhazánkba, fel szoktam keresni régi hős bajtársaink nyugvóhelyeit, köztük Sopron városunk dicső vadászpilótájának, vitéz Molnár Lászlónak a sírját a sopronbánfalvi katonai hősi temetőben, melynek — gondolom — még most is tagja vagyok, hisz' diák koromban négy évig gondoztam Valiant János sírját, ki az első világháborúban halt hősi halált. A hősi temető bejáratánál nyugszik vitéz Molnár Laci és édesapja — ki szintén vitéz volt az első világháborúból —, sőt most már Laci édesanyja is ott nyugszik vitézeink mellett, kik várják a feltámadást, hogy ismét együtt legyünk mindnyájan. Aztán meglátogattam Káld községet, Laci utolsó lehelletének a környékét, ahol a zuhanás helyét "Pilóta-domb"-nak nevezte el a község. Szép gesztus az utókor számára. Igen, nőnek az emlékek, mind Székesfehérvárott, mind Pákozdon, ahol az előbbinél a repülőtér mellett emeltek egy emlékművet a repülőhalált haltak tiszteletére, Pákozdon pedig egy szabadtéri kápolna épült a Don-i harcokban hősi halált halt 200,000 katona emlékére. Minden év augusztus 15-én a margitszigeti kápolnában gyűlünk össze mi, életben maradottak, sajnos, mindig kevesebben, hiszen nyolcvan körül járunk....De hogy még élünk, az Isten adománya nekünk, s mig élünk, kötelességünk leróni kegyeletünket hőseink előtt. Hallottuk, hogy Szülőhazánkban voltál. Tudjuk : rövid az idő, mindenkire nem jut idő. De ha mégis ismét eljössz, szívesen látunk kis befogadó országunkban, melynek honpolgárai lettünk, sőt unokáink kajakozásban aranyérmet szereztek és most már fiam fia, unokám, újonc idejét tölti hadseregünkben. De mi mindig szívesen megyünk haza Szülőhazánkba, hol Szüléink, barátaink nyugszanak. Sok év fog még eltelni otthon, míg a mai keserves, küzdelmes éveknek megjön a gyümölcse, amit népünk már réges-rég kiérdemelt. További jó mukát kívánva bajtársi üdvözletünket küldjük Horváth Ernő egy 1937-es 1. vadászszázad alsegéde, volt hivatásos őrmester és családja Hamilton, 1995. július 6-án. Tisztelt Péterdi úr ! Gratulálok, hogy ily hosszú ideig tudta vezetni, illetve szerkeszteni a MSZ lapot. Gondolom a sok munka mellett még a kritizálást se lehetett könnyű éveken át elviselni. Tudom mit jelent egy "üzletet" vezetni, 38 éven át vezettem üzletemet Kanadában. Ha volna lehetőség, szeretnék hírt kapni azokról az életben maradt pilótákról, akik a Puma ezred Drótkefe századánál szolgáltak. Az eredeti 18 pilótára — Bejczy József főhadnagytól kezdve Kertész Károly őrvezetőig — jól emlékszem. Tudomásom szerint még életben van Pávai Vájná György, Dániel László, Karátsonyi Mihály, Huszár András és Mátyás János. (Mátyással találkoztam tavaly Veszprémben.) Szeretném felvenni a kapcsolatot velük. Karátsonyi Mihályt lelövése utáni napon a kórházban meglátogattam, ott találkoztam az édesanyjával is. Még annyit, hogy a veszprémi veterán találkozón szép számmal jöttünk össze. vitéz Molnár László és Szülei sírja a sopronbánfalvai katonai temetőben. Nagyon jól meg volt rendezve. Az ünne(Horváth Ernő felvétele.) pély alatt sokan felszólaltak s beszéltek a 6
