Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Fogarasi István: A repüléslégkörtan fejlődése a háború után
szögtávolságban van elhelyezve és csak az északi és déli szélesség 40-ik fokáig nyújt folytonos észleléseket. Ezek a műholdak is a látható és az infravörös hullámsávban működnek, és minden 20 percben sugároznak egy képet a Földre. Egyidejűleg távközlési feladatokat is ellátnak és légköri vízpára méréseket is végeznek. Fő felhasználásuk a trópusi és szubtrópusi ciklonok kialakulásának vizsgálatára irányul. Az analízis és a légkörtani modellek fejlődése Körülbelül fél óra idő múlik el, amíg az észlelt szinoptikus időjárási adatok elérik a nemzetközi központokat, és két óra szükséges ahhoz, hogy ez a nagymennyiségű adathalmaz a Világközpontokba érkezzék. Tehát a számítógépek által kiszámított és a féltekére, avagy annak csak egy negyedére eső időjárástérképek a kibocsátásuk pillanatában már el is avultak. A napi többszöri észlelések alapján a Föld minden egyes négyzetéről kapott műhold információkat még a legerőteljesebb számítógépek is csak lassan tudják feldolgozni. Ezért a meteorológiai központok elméletben egy 150 km-nél kisebb méretű négyzetes hálózatot fektetnek a síkban kiterített térképekre, és a számításokat csak a hálózati pontokra végzik el. A prognózis központok oly numerikus módszereket dolgoztak ki, amelyek a légköri viszonyokat leegyszerűsített módon a rácshálózat méretaránya szerint próbálják utánozni. Ezeket a számítási módszereket modelleknek nevezik. Ha a kalkulációs modellekkel a légköri állapotokat reálisan tudják szimulálni, azaz utánozni, akkor a számításokban a számos légköri jellemzőt csak néhány változóra csökkentik le. így a számítást lényegesen leegyszerűsítik. A modellekkel egyedi zivatarképződéseket, frontális mozgásokat, légnyomási térképek előrejelzését és egyéb légköri folyamatokat tanulmányoznak jólismert fizikai törvények alapján minden egyes hálózati pontra és három dimenzióban. A parciális differenciálegyenletek megoldására a hálózati pontokra az u.n. véges differencia módszert alkalmazzák. A számítási modellek pontossága csökken azáltal, hogy a matematikai végtelen rövid távolságokat és időközöket véges távolságokkal és időlépcsőkkel helyettesítjük. Elméletileg ezek a hibák csökkenthetők lennének, ha a rácstávolságokat és az időlépcsőket lerövidítenék. Ha azonban ezeket felére csökkentenék, a számítógép használat 16-szorosára emelkedne. Ha pedig a hálózat rácstávolságokat két km-re redukálnák le, a számítási munka 100 milliószorosra nőne. A felszíni észlelési pontok egymástól való távolságát a rádiószonda állomások szétszórtsága messze túlhaladja. így egy zivatar, amelynek az átmérője 40-50 km is lehet, egy 150 km-es rácshálózattal nem is érzékelhető. Ugyanis csak a rácshálózatnál nagyobb légköri képződmények jelezhetők előre. Egy hasonlattal élve az előbb elmondottak úgy is kifejezhetők, hogy a szitán csak azt a törmeléket lehet megvizsgálni, ami a szita hálóján fennmarad. Az apró szemcsék, mint a kis kiterjedésű zivatarok is, észrevétlenül lehullanak. 60 Az előrejelzés fejlődése Helyi avagy közepes terjedelmű és 1-2 óra leforgása alatt keletkező, avagy feloszló zivatarok a szinoptikus térképeken rendszerint nem ábrázolhatok. Jóllehet épp ezek azok a képződmények, amelyek az érkező és a távozó gépek számára potenciális veszélyt jelentenek. Ez a veszély jegesedésben, rendkívül intenzív kitöréses leáramlásokban, a talajközeli szélnyírásban, rendkívüli örvényességben és az időegység alatt lehulló nagymennyiségű csapadékban mutatkozik. Ha ezek a gyorsan változó légköri jelenségek a regionális-szinoptikus térképeken szerepelnének is, a legalább egy órás időjárásjelentő késés miatt máris hasznavehetetlenek lennének. Ezt a hiányosságot a földbázisú radarberendezés hivatott áthidalni. A radar számára is láthatatlan függőleges, le- és felszálló légmozgásokat és szélnyírást pedig doppler-radar berendezés érzékeli és az előrejelző számára a katódsugárcső ernyőjén mutatja be. Sajnos az egész Földtekén csak nagyon kevés repülőtér van felszerelve doppler-radarral. Közepes méretű légköri képződmények, avagy hat óránál rövidebb időre szóló előrejelzések a legmegbízhatóbban csak az előrejelző szubjektív vizsgálatai alapján becsülhetők meg a szinoptikus adatok analízise és a látható, valamint vörösöntúli műhold felhőképek alapján. A repülési- és az általános meteorológiának ez az ága, amely a közepes- és a kiskiterjedésű képződményeket vizsgálja, még csak most kezd kialakulni. A futó (jet) áramlás felfedezése és következményei Az általános légköri mozgások és a napi időjárási viszonyok változásainak a megértése, továbbá az előrejelző légköri modellek és az állandó légi útvonalak tervezése nem valósulhatott volna meg a második világháború végén felfedezett futó áramlások (Jet Stream) ismerete nélkül. A futó áramlások lényegében rendszerint nagy magasságban lévő és keskeny sávra koncentrált erős szélmozgások, amelyeket a Japánt támadó