Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Winkler László: Az "Öreg Puma"
Ш тШ Ш W« ” írta : Winkler László 1992. szeptember 10-én a Magyar Veterán Repülök Egyesülete találkozóra hívta a Hazánk légterében egykor harcoló katonai repülőket. A találkozó jó hangulatú formában, méltán sikerült és örök emlék marad mindnyájunknak, akik a még élő repülő hősökkel kezet szoríthattunk. Jó volt látni, hogy végre nálunk is összetalálkoznak az egykori ellenséges repülőkatonák és miként válnak igaz repülőbajtársakká. Mint minden ilyen nagy rendezvény, mai lehetőségeink mellett, a hazai résztvevők számára csak korlátozott megjelenéseket tett lehetővé. Ezt a magyar repülők többsége megértéssel fogadta és igaz lelkesedéssel vett részt a számára is nyitott rendezvényeken. Másokban viszont a rendezésnek ez a módja sértődést keltett. Valószínűleg többen hiányoltuk az első nagy magyarországi légicsata kötelékparancsnokát és több neves repülőnket, akik nem voltak jelen a nyitott rendezvényeken sem. Mint ismeretes, a magyar repülés katonáinak dicsőséges harcai mind az első, mind pedig a második világháborúban szorosan összefüggtek nagyszerű parancsnokok kiképző és irányító zsenialitásával és példamutató kötelékvezetésével a légiharcokban. Ilyen kiemelkedő repülőegység volt az első világháború 42. számú Háry-vadászrepülő százada, amely parancsnoka, vitéz Háry László vezetésével 1917-18- ban több mint 300 nehéz légi ütközetben harcolt. A parancsnok egy életre összeforrt hős katonáival és 1938- ban a magyar királyi honvéd Légierő parancsnoka lett. A háború után rabságban szenvedve halt meg, de ma már emlékének megbecsülését a Tököli-repülőtéren emlékmű és a Honvéd Szállító Repülőosztály őrzi nevében. A repülőirodalomban pedig vitéz Hefty Frigyes, repülőbajtársa "Repülők előre" című könyvében állított neki és századának örök emléket. Hasonlóan, a második világháború legkiemelkedőbb magyar vadászrepülő parancsnokának tekintjük vitéz belényesi Heppes Aladár alezredest, a "Puma" repülőegységek, köztük a 101. honi vadászrepülő ezred, egykori parancsnokát. Erre méltóvá teszik katonai repülő- és sportemberként elért eredményei és kitüntetései, a földi- és légiharcokban tanúsított kiemelkedő bátorsága és vezetőképessége, de főleg lelkiismeretes gondoskodása mindhaláláig, bajtársai és a hősi halottak eredményeinek, emlékének és dicsőségének megőrzése terén. Ő volt az egyetlen egységparancsnok, aki a hadifogságban rendeztette a 101. vadászrepülő ezrede iratanyagát és azt megőrzésre Wels városának irattárába helyezte. Amikor pedig úgy látta, hogy arra az idő elérkezett, 1978-ban maga foglalta "Tanulmány "-ba, 24 rendelkezésére álló forrás alapján, a magyar vadászrepülők addig ismert 546 légigyőzelmét (8 szlovák, 396 orosz és 142 amerikai repülőgép felett) név, földrajzi hely és típusok szerint, mindent elkövetve, hogy "Tanulmánya" és ezrede iratanyaga mielőbb a Hadtörténeti Múzeumba kerüljön. Vitéz belényesi Heppes Aladár alezredes ezzel elsőként nyitott utat a magyar vadászrepülők második világháborús szereplésének teljes megismeréséhez, hadtörténeti feldolgozásához. Felébresztette azt a bajtársi szellemet, amely ma a veterán repülők körében megnyilvánul. Sokan — köztük e tanulmány szerzője is — méltán vártuk, hogy a találkozót magyar részről az ő emlékének szelleme fogja áthatni. Egy méltó emlékművel, esetleg hamvainak hazahozatalával és katonai tiszteletadással itthon is megtörténő eltemetésével adjuk meg a közös végtisztességet, bajtársak és egykori ellenségek egyaránt. Könyvünk — A magyar repülés története — második kiadásának megjelenése után 1978-ban, sűrű levélváltásunk eredményeként és elismerésül, fogadott amerikai otthonában az "Öreg Puma". Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy napokig vendégségében a magyar katonai repülés történetéről beszélgethettünk. Eközben átadta személyes okmánymásolatait és akkor elkészült "Tanulmány"-át elsőként nekem dedi50
