Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)

Bánhidy Attila: Tóni bácsi visszaemlékezik

néztünk a "Mama kedvencére", minden tisztelet nél­kül .... nem mint régiségre, hanem mint avult ócs­kaságra....Nem is tudom, mi maradt meg belőle. A sárkányból nem maradt semmi. A motorja megmaradt, mert amikor a Gerle 12 készen lett a Műegyetemen — ez 1932 őszén volt — akkor a Gerle 12-vel és a Rómával együtt ki volt állítva a 12 lóerős motor is. A Gerle 12 akkor gyönyörű szépen meg volt csi­nálva, ki volt vikszelve, szép barna volt a törzse, ég­színkék a szárnya. Benne volt már az öthengeres, 100 lóerős Thorotzkai motor. És az öreg Szappanos mester, a bádogosunk, olyan szépen kipolírozta az alumínium­ból — lágy alumíniumból, mert nem tudtunk Duralu­­míniumot lágyítani meg domborítani is — készült bur­kolatokat, hogy a Napba lehetett nézni, de arra nem ! Mi lett a sorsa a 12 lóerős motornak ? Azt csak azok tudják, akik meg tudják, vagy meg merik mondani a háború-utáni állapotok eseményeit. A Múzeumba nem került be, a jó Isten tudja, hogy hova került. Most megtörtént a baj az Oravecz gépekkel : a szárnytörés. Ekkoriban jött az új Légügyi Hivatal fő­nök, Wassel Károly. Itt sok minden közrejátszott. Elő­szörjött a királypuccs, még 1921-ben. A királypuccs­­nál kisült, hogy a repülő tisztikar az mind legitimista. Tehát nem a Horthy-oldalon, nem a szabad királyvá­lasztási oldalon állt és akkor meg kellett tisztítani a re­pülő tisztikart a legitimistáktól. Nagyon kevés tiszt ma­radt meg, főleg a törzstisztek között. A régi császári és királyi nevelésben részesült tisztek mindegyike legiti­mista volt. Petróczy István — azt hiszem már háború előtt százados volt — egyike volt a legelső magyar ka­tonai repülőknek, már 1912-ben repült. A háború után ő lett a magyar repülő csapatoknak a főnöke, vagy mondjuk parancsnoka (civilben voltak). Például a há­ború alatt Wienemeustadtban már ő volt a parancsnok, szóval nagyon agilis ember volt. Ő nagyon szerette volna megteremteni a magyar repülő ipart és nagyon erőltette az Oravecz gépek gyártását. Lett belőle két számytörés és különben is a királypuccs alkalmával a repülő tisztikar a király mellett exponálta magát. A király gépében bent ült két repülőtiszt: Alekszay és Fekete Örs. Együtt jöttek a királlyal. Nyilván megbíz­hatatlanok, ki kellett szelektálni a megbízhatatlanokat. Erre a szelektálásra Petróczyt nem tartották alkalmas­nak, mert ő meglehetősen családias módon kezelte be­osztottjait, az ő repülő "fiaival" szemben nem fog ke­gyetlenül eljárni és kirúgni őket a hadseregből. Pet­róczyt tehát nyugdíjazták és hoztak oda egy morva származású embert, Wassel Károlyt, a fene tudja mi­lyen fegyvernemnél szolgált azelőtt, s aki — nyilván fegyvernemi irigységből — utálta is a repülőket. Ke­gyetlenül végre is hajtotta a "politikai" tisztogatást. Megállapította, hogy a magyar mérnökök nem tudnak gépet tervezni, tehát az egész építés leállítandó és kül­földről kell gépet beszerezni. így Lampich is az utcára került. Lampichnak, aki mérnöki jövőjét is a repülésre tette fel, — rosszul jött az, hogy jött egy olyan pa­rancsnok, aki szerint a magyar mérnökök nem tudnak tervezni. Amikor az Oravecz gép repült, ugyan akkor repült már a "Mama kedvence" is, és ott nem volt számytörés. így került Lampich — a MSrE lelke — és Wassel — a Légügyi Hivatal — ellentétbe. Lampich szidta Wasselt, mert azzal a kijelentésével, hogy nem kell nekünk magyar tervező, magyar gép, a mi — az MSrE mérnöki kara — jövőnket veszélyeztette, már előre leépítette. Mi volt az Oravecz gép számytörésnek az oka ? Volt konstrukciós hiba is. Háromtámaszú tartó volt a főtartó. Az már egy konstrukciós hiba volt, mert há­romnál, különösen hogyha kinn a szerelésnél állapítják meg, hogy a három támasz mennyire lesz egyvonalban, az hiba. És a repülők, kint a repülőtéren nem tudták, hogy mi az a három támasz, de tudták azt, hogyha a gépnek a szárnya "V" alakban van szerelve, akkor ke­resztirányban stabilabb. Lehet, hogy egy kissé stabi­labbá tették és ezáltal a háromtámaszú tartóból öttáma­szú lett két terheléssel. Azután eredetileg a gép 100 LE-s Mercedes motor­ra volt tervezve. Beépítettek egy 230 LE-s Hiero mo­tort. És két gépnek is letört a szárnya. Nem is volt olyan szakember, aki rendesen kivizsgálja, talán nem is akarták kivizsgálni, így lekerült a napirendről. így éltünk akkor. Ez az, ami nincs sehol leírva. Most aztán jött a baj a 20,000 pengő "szabad" pénzzel. Időközben anyagi helyzetünk javult. Az Aero Szö­vetség rendelte meg az első BL gépet és hozzá Thorotz­kai motort — épp úgy, mint a Gerlét is. Tehát itt mű­szakilag, mint mérnököknek, foglalkozásunk volt : munkánk nem a bélyegakció rovására ment, hanem azért az Aero Szövetség fizetett — azok a Légügyi Hivataltól kaptak valami pénzt. így külön pénzkereseti forráshoz jutottunk. Akkor már neve volt a MSrE-nek és vonzó lett a műegyetemi ifjúság részére, mert ott pénz volt, rendezvények voltak, reprezentálni lehetett. Volt ez a Hungária Bajtársi Egyesület — ez egy jobb­oldali ifjúsági egyesület volt — annak volt több ilyen csoportja, azt hiszem korporációnak nevezték azokat, azok között volt egy Hunnia nevű, aminek Bresztovsz­­ky volt az elnöke. Ezek a Hunniások testületileg belép­tek a MSrE-Ье, mindjárt 60 tag. Nem csináltak semmit, csak most már tagok lettek és az évi közgyűlésen sza­vazhattak. Kibuktatták az egész régi vezetőséget, s az új vezetőséget az ifjúsági elnöktől kezdve végig saját so­raikból választották meg, mert itt most már lehetett re­pülni. Jöttek repülni. És még volt egy baj. Most már voltak gépeink, han­gárunk is volt Mátyásföldön, megkaptuk az egyik öreg rozoga háborús hangárt. Több gépünk is volt, kellett valahogy kijárni Mátyásföldre. Addig volt egy Hender­son oldalkocsis motorkerékpárja Kaszalának. A motor­43

Next

/
Thumbnails
Contents