Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Bánhidy Attila: Tóni bácsi visszaemlékezik
I ügyi Hivatal....a végén addig javították, hogy már nem is hasonlított a Szebeny géphez. Ebből rendeltek egy szériát és most már, ugye béke van, rend kell legyen és a repülőgépeket, éppen úgy, mint a gépkocsikat, alkalmassági szempontból felül kell vizsgálni. Szóval a gépeket már építés közben felül kellett vizsgálni, mert azoknak sok olyan része van, amit — ha a gép már össze van szerelve —, nem lehet leellenőrizni, hogy megfelel-e. Hát erre alkalmaztak a Légierőnél négy fiatal mérnököt, akik az építés ellenőrzését végezték. Ezek egyrésze Albertfalván végezte a Szebeny meg az Oravecz gépek ellenőrzését. Sokat nem értettek hozzá. Azt nézték meg, hogy a rajzokon feltüntetett méretek be vannak-e tartva, azután magát a technológiát, amit a gyár ugye jobban tudott, mint ők, mert a háború alatt ott építették a háborút kiszolgáló földerítő- és vadászgépeket. Szóval a technológiát nem is kellett ellenőrizni ! Formai volt csak az egész ellenőrzés, hogy a pecsétek ott legyenek az egyes alkatrészeken, hogy azokat ellenőrizték. Olyan volt ez, mint ma a minőségjelzés.....a "Kiváló Áruk" A négy ellenőr közül csak Lampich értett valamit ehhez a munkához. Ő már az első világháború végén műszaki tiszt volt az egyik repülőszázadnál, úgyhogy látott már repülőgépet szerkezetileg is meg működésben is. Ö járt ki Albertfalvára is, meg Ashbóthoz is a légcsavar gyártását és Fejeshez a motor gyártását ellenőrizni, szóval Lampich dolgozott. Ugyanakkor Asbóth is kapott egy műhelyt a Daróci u. 1. szám alatt, ahol ezekhez a gépekhez megrendelték a légcsavarokat. Oda is ki kellett menni ellenőrizni. Ugyanebben az épületben, a földszinten dolgozott Fejes mérnök, aki autótervezéssel foglalkozott. Neki is volt egy találmánya. Ő fordítva gondolkozott. Már régebben csináltak az autómotorok kagylóira alumínium öntvényt. Ő most megfordította.^., ő most acélból csinálta. Hát az újítás ilyen : egyszer oda....egyszer viszsza ! Igaz, hogy nem kovácsolt acélból kimunkálva, mert az a soros motorok esetében nem nagyon ment volna, hanem acéllemezből hegesztve a motorkagylókat. És kidolgozta egy ilyen hathengeres repülőmotor tervét is. demultiplikált légcsavarral, nagyobb fordulatszámmal. Ennek az építését is ellenőrizni kellett. így azután három helyen is kellett ellenőrizni a fiatal mérnöknek. Persze mérnöknek számított már valaki akkor, amikor szigorló mérnök volt. Abszolút mérnöknek számított az, aki már a negyedik évét is lehallgatta. így ment a titulus fel a szamárlétrán, nem is egyet, hanem már négyet lépett. így a "Mérnök Úr" cím természetesen járt. A mérnök urak így jártak ki ellenőrizni és egy ellenőr egy olyan üzemben, amelytől az állam rendel repülőgépeket — amiről semmiféle pénzügyi közeg meg nem tudja Ítélni, hogy mennyibe kerülnek — ott nem volt nehéz azt mondani az Oravecznek : "Főmérnök úr ! Nem lehetne itt megcsinálni ezt, vagy azt ?" Tehát Lampich tervezett egy kis....hát eredetileg vitorlázógépnek indult.... gépet, ami nagyon korszerű volt, mert már nem rács, hanem rendes furnírból készült törzse volt, úgy mint az igazi repülőgépeknek és benne ült az ember, mint egy fürdőkádban, csak a feje állt ki. Tehát nem szabadon ült. Asbóthot is rávette, hogy csinálja meg a légcsavart, azután majd elszámolja. Természetesen ment az ilyesmi. El is készült a törzs.... Egy olyan láda volt, másfélszer hosszabb, mint egy koporsó, csak furnírból volt csinálva. És nem fekete, hanem szép sárga volt, mert nem natúrban volt. Olajfestékkel volt megfestve valami világos színre. Oravecznél pedig megcsináltatta a gép két szárnyát. Egyfedelű gép volt, kevesebbe is került, mint a kétfedelű és egy ilyen "V" alakú rúddal ki volt támasztva, úgy készült, mint az igazi repülőgépek. Az "igazi" gépekkel, a régi gépekkel csak az volt a baj, hogy a háború végén ezek már elég nehéz gépek voltak, mert csak a beépített motor maga kb. 300-400 kg nehéz volt....azok a 220 lóerős vízhűtéses motorok. A gép súlya megközelítette az 1000 kg-ot. Az a kis gép, amit Lampich készített, úgy ahogy volt, talán 100-120 kg lehetett. Ez a gép lett az Ll, a "Mama kedvence". El is készült, ugyanakkor, amikor a Szebeny gép, 1923-ra. Elég az hozzá, hogy Thorotzkai jött azzal, hogy ő csinálja ezt a kis motort és nem lehetne-e ezt nálunk kipróbálni ? Lampich pedig gondolta : miért ne csináljon ő a motornélküli gépek helyett motorosokat ? Úgy gondolta, ha nem válik be a motor, megmaradna a gép vitorlázónak, mondjuk így : motomélküli gépnek. De ha a motor sikerül, ő megerősíti a sárkányt. így is történt. Elkészült a kis motor, 12 lóerős boxer motor volt, a két henger vízszintesen volt elhelyezve egymással szemben. Úgy nézett ki, mintha bajusza lett volna a gépnek. A gép már "korszerűnek" volt mondható, mert merevítőhuzalok nem voltak rajta, s mindkét oldalon csak egy "V" alakban elhelyezett félszabadon hordó szárnydúcpár merevítette a szárnyakat, ugyanolyan megoldással, mint a Rómánál. Csak nem volt olyan szép a vonalvezetése. És a futószerkezete : még az eredetileg vitorlázógéphez tervezett szánkótalp volt alátéve, de nem középen, mert hát a németeknél is kettő volt. Micsoda szánkó, amelyiknek csak egy talpa van ?! Olyat csak a síelő csinál, az is csak akkor, ha féllába van.... így az L 1-nek is két szán talpa volt és az úgy volt megcsinálva, hogy rugózni is tudott. Mert elöl hozzá volt fogva a törzs orrához, de a hátsó része csuklózva kapcsolódott, így azután rugózni tudott. Nahát, kapott azután egy tengelyt és rá valami gyerekkocsi-féle kerekeket. És hogy a légellenállása is kisebb legyen a gépnek — merthogy a pilótaülés kivágása a két főtartó között volt benn a törzsben — a kivágást kicsire csinálták az örvénylés elkerülése céljából. Ugyanis a Szebeny gépnél ez lett a baj ! Olyan nagy volt a kivágás a pilótaülésnél, meg fenn a szárnyban is, ami nagy ör41
