Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Hazamegy a Magyar Szárnyak
is köszönjük. Szerény képességünk szerint mindent megteszünk azért, hogy ez a nagy múltú repülő szakfolyóirat továbbra is mindenképpen képviselje a magyar repülés ügyét, de azt is szeretnénk, ha emellett egyfajta összekötő kapocs is lehetne, amely a világ különböző részeiben élő bajtársainkat Magyarországgal, az itt élő repülőkkel és egymással is összeköti. Mi nagyon szeretnénk, ha külföldön élő bajtársaink éreznék, hogy a magyarországi repülők szeretettel gondolnak rájuk és példaképüknek tekintik őket. Biztosak vagyunk benne, hogy így lesz. Kellemes érzés volt olvasni kedves leveledben, hogy az általunk nagyon tisztelt és szeretett barátunk, Pálos Géza bátyánk is szerepet vállalt a MSZ hazahozatalában. Mi Pálos Géza őszinte hívei voltunk és vagyunk ma is. ő volt a mi első parancsnokunk, vezetőnk, s nagyon sokat köszönhetünk, s ma is hálásak vagyunk neki azért, hogy a repülést megszerettette velünk. Úgy gondoljuk, hogy a MSZ itthoni szerkesztése során az ő segítségét sem nélkülözhetjük. Reméljük nem haragszol, hogy egy levélben válaszolunk, de mi már évtizedek óta együtt dolgozunk, s most nyugdíjasán is együtt tevékenykedünk a Magyar Hadtudományi Társaságban. Mi már olyanok vagyunk, mint az ikrek, ami talán nem véletlen, hiszen mindketten 1928. október 20-án születtünk. A válasz késéséért elnézésedet kérjük, de készítünk egy Hadtudományi Lexikont, s az első kötetet most adtuk be a nyomdába, s a vele kapcsolatos munkák az elmúlt hetekben nagyon lefoglaltak bennünket. Nagyon várjuk a napot, amikor Magyarországra jössz és személyesen is megismerkedhetünk, amikor is megbeszélhetjük mindazt, amit a MSZ itthoni kiadásával kapcsolatban tisztázni kell. Befejezésül még egyszer köszönjük a megtisztelő bizalmat. A mielőbbi viszontlátás reményében Neked és a többi bajtársunknak is nagyon jó egészséget, sok-sok örömet és boldogságot kívánunk. Budapest, 1995. március 14-én. őszinte tisztelettel és bajtársi öleléssel Iván Dezső Szabó József MAGYAR SZÁRNYAK magyarországi kiadásának előkészítése Bizonyára olvasóink túlnyomó része tudja, hogy az idei — 1995-ös — MSZ lesz az utolsó USA-ban szerkesztett és kiadott évfolyam. Az évkönyv magyarországi szerkesztésének és kiadásának előkészítése ügyében ez év május 8-án és 10-én tárgyalásokat folytattam Budapesten az otthoni bajtársakkal. Két tárgyaláson vettem részt. Az első — szűkebb körű tárgyalás május 8-án a margitszigeti Thermal szállodában folyt le Pálos Géza bajtársunk, valamint az ő általa javasolt és a szerkesztői munkát elvállaló Dr. Szabó József és Dr. Iván Dezső bajtársak részvételével. Ezen a tárgyaláson felvázoltuk a MSZ áthelyezésével kapcsolatos teendőket, valamint a várható problémákat és azok megoldási lehetőségeit. Az első tárgyalást követően — Tobak Tibor bajtárs, a Magyar Veterán Repülők Egyesülete (MVRE) elnökének kérésére — május 10-én az Egyesület székházában egy második találkozón mintegy 12 fő jelenlétében megtárgyaltuk a MSZ magyarországi működésével kapcsolatosan felmerülő szervezési, jogi és anyagi kérdéseket, azok megoldási lehetőségeit. Ezen a tárgyaláson kihangsúlyoztam : létfontosságúnak tartom, hogy a MSZ eddigi szellemének megőrzése érdekében a lap mindennemű egyesületi befolyástól mentes legyen. Ezért igen fontos, hogy az új szerkesztők irányítása alatt történjék a lap anyagának összeállítása, irányvonalának biztosítása. A MVRE, a Magyar Repüléstörténeti Társaság (MRT) és a Magyar Hadtudományi Társaság (MHT) közreműködését cikkek, tanulmányok leközlésére a Szerkesztőség hálásan fogadja. A jelenlevők javaslatára Pálos és Péterdi bajtársak elvállalták, hogy tanácsadói, illetve tiszteletbeli szerkesztői minőségben képességüktől telhetőén az új Szerkesztőségnek segítséget, útmutatást nyújtanak. A MSZ repatriálási előkészítésében említett nevek — valószínű — néhány előfizetőnk számára kevésbé ismertek. Ezért ez a tájékoztató igyekszik a fent említetteket röviden bemutatni Pálos Géza bajtársunkat 1937-ben avatták hadnaggyá. Csapatszolgálatának nagy részét a bombázó egységeknél töltötte. 1942/43-ban a keleti fronton teljesített szolgálatot, ahol Ilovszkoje védelménél súlyosan megsebesült. A Hadi Akadémia elvégzése után vezérkari beosztásba került. A háború után visszahívták szolgálattételre s mint tanár működött a Kossuth Akadémián, ahol Dr. Szabó József és Dr. Iván Dezső bajtársak növendékei voltak. A "Horthyista" katonatisztek sorsára jutott : koholt vádak alapján bebörtönözték. Szabadulása után a magánszektorban helyezkedett el, azonban a repülés mindig szívügye maradt és a kapcsolatot fenntartotta a háború-előtti és a háború-utáni bajtársakkal egyaránt. Mindnyájan csak a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel tekintünk "Gézukára". Dr. Szabó József ny. vezérőrnagy és Dr. Iván Dezső ny. ezredes — mindketten — néhány ezer órás léglökéses pilóták, akik magas egyetemi végzettségükkel és hosszas irodalmi tevékenységükkel jó ajánló levelet nyújtanak a szerkesztői teendők ellátására. Mindketten középkorú emberek, akik még sokáig képesek lesznek irodalmi tevékenységet folytatni, remélhetőleg a MSZ keretein belül is. Tobak Tibor (Cica), valószínű mindenki előtt ismert (Tóbak : Pumák Földön - Égen) szintén háborús és háború-utáni repülőtiszt, tekintélyes börtön-múlttal. Tudomásom szerint a Politikai Elitéltek Közösségének (РЕК) és a Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) ismert támogatója és tisztségviselője. A fent említett tárgyaláson — az első találkozó négy tagján kívül — a következő résztvevőkről számolhatok be (elnézést kérek az esetleges szándék nélküli kihagyásért): 314 Csanádi Norbert, Dr. Mujzer Péter, Punka György, Sárhidai Gyula, Szepesi József, Winkler László és Zörgő Tibor. Kihangsúlyozandó, hogy a MSZBK nem katonai és nem politikai szervezet, hanem hagyományos, morális nemzeti irányelveket vallók, valamint a magyar repülés múltja, jelene és jövője iránt érdeklődők laza csoportosulása önkéntes írók és szerkesztők részvételével. Őszintén remélem, hogy az 1996-ban működésbe lépő új vezetés is követni fogja eddigi elveinket, célkitűzéseinket. Péterdi A. János
