Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Könyvismertetés
repülőtereiket ismerte a szovjet légierő és a partizán mozgalom. Ha gépeiket lelőtték, azok szovjet-megszállta területen zuhantak le, a fogságbaesést nem nagyon kerülhették el. Szerencséjükre a kényszerleszállások még saját, vagy semleges területen történtek. A szovjet repülőterek talajviszonyai is mostohábbak voltak a hazaiaknál. Az időjárás is nyűtte a gépeket a sztyeppéken. A Capronik egyetlen tökéletes része segített csak valamit a bajokon : a robusztus, jól működő futóművek, amik kibírták a szokatlanul nagy terhelést. A légitámadásoknál és légiharcoknál döntően esett latba a fegyverzet. A Caproni három géppuskája elégtelen volt a gépágyús szovjet vadászgépekkel szemben. A géppuskahevederek is gyakran hibásodtak. A PUMÁK Me. 109 G-6, G-10, G-14, K-4 vadászgépeinek nagyűrméretű géppuskái és gépágyúi hatásosak voltak az amerikai és szovjet vadászgéptípusokkal szemben. A többszázas kötelékben repülő négymotoros bombázógépek 10-12 db. nagyűrméretű géppuskáival szemben már nem voltak egyenértékűek, amit a Messerschmitt gépek viszonylagosan gyenge páncélzata még csak rontott A BOSZORKÁNYOKNÁL a korszerűtlenség leglényegesebb tényezője a vászon- és fumírborítás volt, szemben a tiszta fémépítésű Messerschmittel, a fémépítésű gépek minden előnyével. A motorokat tekintve, megbízhatóság tekintetében ég és föld különbség volt a két típus : a folyadékhűtéses Daimler-Benz DB-605 és a léghűtéses Piaggio P.XIRC 40. léghűtéses motor között. Utóbbiak üzembiztonsága kriminális volt. Hasonló volt a helyzet a rádió- és a célzókészülékek tekintetében. Az olasz Jozza célzókészülék meg sem közelítette a német REVI 16 В célzóberendezést, hasonlóképpen az olasz A.350/ I.eAr 5. adó-vevő és a P.63.N. jelű irány vevő kisebb teljesítményű volt, mint a német FuG 16 ZU és FuG 25 aIFF készülék. A PUMÁK képesek voltak gépeik megbízhatósága és teljesítményei révén a túlerővel szemben is sikerrel küzdeni a honi repülőterek tökéletesen működő műszaki berendezéseinek segítségével, az éjt-nappallá tevő műszaki személyzet közreműködésével. A BOSZORKÁNYOKNAK egy Capronit bevetésre előkészíteni sokkal hosszabb időbe telt, mint ahogy azt a hadihelyzet megkövetelte. A gépeknél annyi volt a meghibásodás, hogy — a hadseregparancsnokság naplómelléklete szerint— 1942. augusztus 15-18-i napokon a bevethető gépek száma öt darab volt. Sokszor rendeltek el 48 órás bevetési szünetet, mert átlagosan csak a gépek 50 %-át tudták starthoz állítani. Végezetül a két alakulat közös harci körülményeire és nehézségeire kell rámutatni, melyek meghatározták, illetve meghaladták személyi és technikai lehetőségeiket és veszteségteljessé tették bevetéseiket. Mindkét alakulat készületlenül került szembe katonai nagyhatalmakkal, azok túlnyomóan elsöprő számbeli, emberi- és anyagi fölényével. Hajózóink emberfeletti lelki bátorsága, repülő tudása és rátermettsége alig befolyásolhatta a harcok végső kimenetelét. Legfeljebb a veszteségek mértékét csökkentette, amihez a földi kiszolgáló személyzet minden erejével és tudásával hozzájárult. Ezektől függetlenül, a magyar repülő hadtörténelemben a PUMÁK és a BOSZORKÁNYOK jól helytálltak a harcban, a levegőben és a földön. A könyvben említett más repülőalakulatokról azért nem írtam méltatást, mert ezekről több helyen sok szerző már több írást is leközölt. Vasváry József Hungarian Air Force by George Punka 8.5" x 11" (216 cm x 279 cm) méretű, puhakötésű 64 oldalas mű, számos fényképpel és magyarázó szöveggel. Ára US $11.95+ postaköltség. Megrendelhető : ZENITH BOOKS 729 PROSPECT AVE. PO BOX 1 OSCEOLA WI 54020, USA. Telefon USA-ból és Kanadából: 1-800-826-6600 (Díjmentes). Tengerentúlról: 1-715-294-3345 Telefax : 1-715-294-4448 Két nappal ezelőtt vettem kézhez az ízléses kiállítású angol nyelven megírt ismertető munkát a volt m. kir. honvéd Légierők gépeiről, főleg azokról, amelyeket a második világháborúban használt. A szerző, Punka György, kinek neve jól ismert a magyarországi repülőirodalomban, ezzel a művével bizonyára sikert és elismerést fog aratni a nemzetközi repüléssel foglalkozó könyvpiacon is. Munkájábn tömören összefoglalja a magyar katonai repülés történetét a harmincas évek közepétől a háború befejezéséig, ismertetve az egyes harci alakulatok működését, teljesítményeit. Hét teljes oldalon színesben mutatja be egyes repülőgéptípusaink camouflage-festését, a használó század, ill. osztály jelvényét. A modelépítők számára is elsőrangú forrásmunka. A mű kétségtelenül megállja helyét a nemzetközi könyvpiacon az úgynevezett "Squadron/signal publications" ("Századjelvény kiadványok) szektorában, s reméljük, hogy számos vevője akad. Punka Györgynek nemrégiben megjelent egy munkája "Messerschmitt Me 210/410 in action" címmel, ugyancsak a "Squadron/signal publications" sorozatban. Ebben főleg a németek Me.210/410-eseivel foglalkozik, de szentel néhány oldalt a magyar Me.210-eseknek is. E kiadvány ára US $8.95 + postaköltség, beszerezhető a fenti címen. Ha a szerző megkérdezné : lehetne-e tökéletesíteni szép munkáján, két javaslatot tennék: (1) Lektoráltassa munkáját nyomdába-adás előtt olyan szakemberrel, aki a repülés berkeiben is jártas és az angol nyelvet is beszéli. Akkor talán nem fordulnak elő olyan — nem lényeges, de — zavaró elírások, mint: "Előszó" (Foreword) helyett "Előre" (Forward), "rész" (portion) helyett "bájital" (potion), vagy "származás" (descent) helyett "helyes, tisztességes" (decent), ami esetleg félreértésekre vezethet. (2) Higyje el azoknak a személyeknek az információit, akik részesei voltak az eseményeknek és ne adjon hitelt légből kapott adatközléseknek. Ha ezt tette volna — egyébként elsőrendű munkájának összeállításakor —, számos téves adatközlés elkerülhető lett volna. 308 Mindkét munkát a kedves Olvasónak melegen ajánlom Szerkesztő
