Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Szerkesztői beszámoló
Repülő leírásomat lapozgatva látom, hogy több mint tíz esztendővel ezelőtt, 1985. augusztus 9-én jártam Torontóban Heppes Aladár bajtársunkkal, az "Öreg Pumával" együtt. A Magyar Aero Múzeum igazgatósági megbeszélésére repültünk föl innen Connecticutból, hogy a Magyar Szárnyak jövőjének ügyét megbeszéljük. Addigi szerkesztőnk, Dr. Ormay József bajtársunk — közéleti elfoglaltságára hivatkozva — lemondott a szerkesztői tisztségről és új szerkesztő után kellett nézni. Nem volt önként jelentkező. A megbeszélés résztvevői hozzám fordultak : elvállalnám-e a szerkesztői munkakört ? Kitérő választ adtam, azzal az indokással, hogy egyrészt a szerkesztőnek lehetőleg a Magyar Aero Múzeum székhelye közelében kell működnie, másrészt ehhez a szakmához semmit sem értek. Érvelésemet nem fogadták el, s addig folytatták a rábeszélést, míg kötélnek nem álltam : elvállaltam a szerkesztői megbízatást azzal a feltétellel, hogy az 1985-ös szám — mely gyakorlatilag már megérett a nyomdába-adásra — kiadását az igazgatóság kanadai tagjai fogják végezni. így is történt; habár az 1985-ös példányon az én nevem szerepel szerkesztőként, a munka oroszlánrészét dr. Ormay József baj társunk végezte. A megbeszélésről hazatérve azon törtem a fejem, miképpen lehetne a MSZ szerkesztését gazdaságosan megoldani ? Végülis úgy döntöttem, hogy az ún. "desktop publishing" — "íróasztali kiadás" módszeréhez fogok folyamodni, ami akkoriban jött divatba. Beszereztem az ehhez az eljáráshoz szükséges számító- és nyomtatógépet, majd vöm segítségével az 1986-os MSZ szedési és tördelési munkálatait már én végeztem a számítógépen. Ezzel az eljárással a nyomdászköltségeknek mintegy felét sikerült megtakarítani. Minden évben javítottunk valamit a külemen, s igyekeztünk a tartalom színvonalát is emelni. Az Öreg Puma nem sajnált sem időt, sem fáradságot, hogy a szerkesztésben tanácsadással, lektorálással segítségemre legyen. Úgyszólván utolsó leheletéig támaszom, irányítom volt. Ghyczy Tihamér bajtársunk pedig a távoli Hollandiából vállalta a lektorálás nagy figyelmet lekötő munkáját és látta el azt tüneményes precizitással. Tavaly óta pedig dr. Ivancho Miklósné, Éva úrasszony végzi ennek a munkának az oroszlánrészét önzetlenül és a legnagyobb szakszerűséggel. Vitéz Hegedűs Nándi barátom az évek folyamán a címlap szépítésével, csinosításával járult hozzá ahhoz, hogy lapunk tetszetősebb legyen. Emellett még sok-sok segítőtársam volt az utolsó tíz esztendő alatt, akiknek hozzájárulása nélkül nem tudtam volna munkámat tisztességesen ellátni. Ezt a kis visszatekintést azért vetem papírra, hogy a kedves Olvasó némi fogalmat alkosson magának arról : miként is folyt lapunk szerkesztése és kiadása. E számunkat is beleértve, 1986- tól 1995-ig kilenc évfolyam látott napvilágot, kb. 1950 oldal terjedelemben. Persze nem a mennyiség, hanem a minőség a mérvadó. Hogy az utóbbi kritériumnak eleget tettünk-e, annak talán az a frappáns bizonyítéka, hogy a MSZ egyévi kényszerszünet után az olvasótábor lelkes támogatásának köszönhetően támadt fel újra. Amint már a július elején szétküldött körlevélben kifejtettem, kiöregedésünk arra a belátásra kényszerített, hogy a MSZ szerkesztését a fiatalabb generációnak kell átvennie, mégpedig idejében. Nem szabad megvárni, hogy a mi generációnk teljesen kihaljon. Kell lennie egy oly átmeneti időszaknak, mely alatt a "stafétabot" gazdát cserél. Ez az átadás-átvétel megy végbe most és jövő évtől kezdve már új szerkesztésben, Magyarországon fog napvilágot látni a MSZ. (Részletek e számunk 313-ik oldalán, "Hazamegy a Magyar Szárnyak" című beszámolóban olvashatók.) Kérem kedves Olvasóinkat: fogadják a magyar földön szerkesztett és terjesztett MSZ-at oly szeretettel, amilyen szeretettel és lelkesedéssel azt új Szerkesztőségünk elő fogja állítani. Olvassák el és szívleljék meg a 8-9 oldalakon leközölt levelet Ágoston József bajtársunktól, aki igazán szépen és meggyőzően fejezi ki jövőbeni céljainkat. Személy szerint nem válók meg véglegesen lapunktól, hanem — az otthoni, új Szerkesztőség kérésére — Pálos Géza bajtársammal együtt tanácsadói minőségben fogok közreműködni a MSZ otthoni beindításának elősegítésében. Néhány szóval szeretnék foglalkozni idei számunk szerkesztésének és kiadásának anyagi oldalával is, habár az időpont még túl korai: a lényeges kiadások csak ezután következnek, azoknak pontos nagyságát még nem ismerem. így csak hozzávetőleges számadatokat tudok közölni : Áthozat 1994-ről Bevétel $ Kiadás $ 4,732 Befizetések, 1995. október 31-ig 11,778 Kamat 190 Szerkesztési anyag 400 Fényképek, velox, etc. 1,500 írószer, papír, boríték, etc. 500 Gépek karbantartása, javítása 600 Nyomdászköltség 7,200 Postaköltségek 3,000 Telefonköltségek 1,500 Adó 500 Egyéb (befizetőlap, válaszboríték) 300 Összesen 16,700 15,500 Előrelátható maradvány $1,200 A fennmaradt összeg sorsára vonatkozólag nyári körlevelünkkel együtt egy szavazólapot küldtünk ki tagjainknak és olvasóinknak. A megkérdezett 570 személy közül mintegy 150-en válaszoltak szavazólappal, mintegy 20-25-en levélben, vagy telefonon fejtették ki véleményüket. A szavazatokat előreláthatólag csak jövő év elején, a '95-ös MSZ munkálatainak befejezése után tudom kiértékelni, de most már meg tudom becsülni az eredményt ; a fennmaradó összeget kb. 50% az új Szerkesztőségnek kívánja juttatni, 45% a repülő halottak sírjainak ápolására és 5% a Hadtörténeti Múzeum Repülő kiállítására szeremé fordítani. Az összeget a szavazatok megoszlása arányában fogom eljuttatni az illetékesekhez. Végezetül őszinte és hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik az elmúlt tíz esztendő folyamán munkámban önzetlenül és odaadóan segítettek, irányítottak, jóakaratban bíráltak. Ezeknek a Bajtársaknak a száma oly nagy, hogy nem sorolom fel őket, nehogy valakit véletlenül kihagyjak és — akaratlanul — megbántsak. Tagjainknak, olvasóinknak is hálás köszönet jár nagylelkű segítségükért, adományaikért. Szerkesztőségünk tagjainak is ezúton fejezem ki hálás köszönetemet páratlanul magas színvonalú és önzetlen segítségükért. Hiszem, hogy azt a szellemet és hagyományápolást, mely 1973. november 10-én az akkor alakuló Oshawa-i Magyar Aero Múzeum "1. számú körlevele"-vel indult meg és idővel "Magyar Szárnyak"-ká terebélyesedett, az új otthoni Szerkesztőség tovább fogja éltetni és virágoztatni. Jó leszállást ! Péterdi A. János 2
