Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Életrajzok
ságügyi szervek légoltalmi kiképzésével és szervezésével. Azt mondta, hogy itt maradok az ő szobájában 10 napig, ő hoz nekem enni, csak meglegyen az utasítás. Megnéztem a Belügyminisztérium átiratát, láttam, hogy egy nagy hülyeség és hogy én azzal egy nap alatt — hasamra ütve — megleszek. Az ijedt lakatost megnyugtattam, hogy három nap múlva beviheti a tervezetet a Belügybe. így is történt. Bevittük a Belügybe, ott egy értelmes mérnök százados kezébe került, aki azt mondta, hogy ő is ilyennek képzelte a tervezetet. Azonnal lemásoltatta tervezetünket és minden főhatóságnak mintának szétküldte. Bennünket agyba-főbe dicsért. Kijövet főosztályvezetőm megkérdezte, hogy hogy tudtam én ezt ilyen jól csinálni? Mondtam, hogy ez bizony hasból készült, de ez a has egyetemre járt. Eredménye ennek az lett, hogy főnököm a kirúgás ellen mindenkor megvédett és végül is csak ketten maradtunk az egész minisztériumban régiek és mindketten pártonkivüliek voltunk. Előmenetelünk nem volt és fizetésünk is a béka .... alatt volt. Továbbra is az összes légoltalmi dolgot helyette csináltam és jutalmakkal igyekezett pocsékul kevés fizetésemet pótolni. Repülő múltamnak köszönhetően 50 évi igazságügyi szolgálat után 1977-ben főelőadóként mentem nyugdíjba. Volna jócskán még miről Írjak, mert 1931-ben kezdődött repülésem óta nagyon sok idő telt el. Most 89 éves vagyok. Szeretettel köszönt Benneteket öreg bajtársatok: Dr Budaméri Jenő volt m.kir. honvéd repülő főhadnagy Hangyái Mihály 1915. április 2-án Budapesten, a Füge u.5 szám alatt születtem, melyet akkoriban még "Csuta-fertály"nak hívtak. Még ma is áll ez a kis viskó! Az Áldás-utcai elemiben, majd Esztergomban tanultam. Az első két gimnáziumot a bencéseknél, a többit az állami Szt. Imre főreálban végeztem és 1935-ben, ott is érettségiztem. Eljegyeztem magam a repüléssel. Az esztergomi Strázsa hegyen vitorláztam, majd a BSE-nél motoros szakszolgálati engedélyt szereztem. Akkori oktatóim: Majoros János, Kőszeghy Gyula, Rakitay Dezső, gróf Orsich Nándi voltak. Egyedül repülő Udettel és Hungáriával lettem, de repültem a BL 6, a Klemm 25-32-35-ös, a Gerle és Harag típusokat is. Szülői engedély nélkül a repülőkhöz vonultam be és katonaéveimet 11 repülőtéren különböző alakulatoknál töltöttem. 3240 órát repültem. Az I. fokot Nyíregyházán Bückerrel, a II. fokot Szombathelyen Áradó Ár.96A és Ar.96B, a III. fokot ugyancsak Szombathelyen, а В reptéren Junkers Ju.86 és Caproni Ca. 135-ös típusokon szereztem meg. A koronás aranysas viselését az 1940.12.19-i 292/1 sz. ezredparancsban engedélyezték részemre. Megjártam a "Hadak útját". Résztvettem a kecskeméti 3/4 bombázó századdal a délvidéki és erdélyi harcokban, majd 1941-ben a Vitán (Béla) századdal a keleti fronton a Gyorshadtest bombázó századában repültem és feladataim teljesítéséért 1941. szeptember 1-én hadnaggyá léptettek elő. Hivatásos állományba 1942. szeptember 1-i hatállyal vettek át. A műszerrepülő kiképzést a németeknél Szolnokon, majd a műszerrepülő oktatói tanfolyamot 1943-ban a Roth bei Nümberg-i iskolán végeztem. Kb. 30-35 magyar - német - olasz típuson repültem, mindenen, amihez hozzáférhettem. Wiener- Neustadtban még Liberátoron is repültem ! Csak így tudtam a tanfolyamra kerülők által repült típusokat rossz időben és éjszaka végzett repülésre megbízhatóan oktatni. 1944-ben megnősültem. A háború végén a Keleti tenger mellől a nyugati frontra kerülve az amerikaiaknál "élveztem" a hadifogság gyönyöreit. 47 kg-mal jöttem haza és 1946. szeptember 1-vel szolgálaton kívüli állományba kerültem. Többször hívtak be orvosi és szakmai vizsgára is, de nem hívtak vissza szolgálattételre. Rangomat, fegyvernememet 1957-ben vették el, mikor lövésszé fokoztak le. 1956 tizedik évfordulójának tiszteletére 1966. augusztus 23-án lázítás vádjával letartóztattak és 1967. január 30-án egy év börtönre ítéltek. A másodfokú ítéletig szabadlábra helyeztek, de közben gépkocsi balesetet szenvedtem. Egy szabálytalanul vezető elhárító tiszttel ütköztem össze. Kocsimmal három szaltót végezve, abból kiestem a hátamra és eltört a gerincem. A 22 hetes gipszágy sem mentett meg a másodfokú bíróság egy évet helybenhagyó ítéletétől és így ennyit "vendégeskedtem" a В VI. (Büntetés Végrehajtási Intézet) tököli rabkórházában, ahonnan 1968-ban szabadultam. Ezt a vendégeskedést 1992-ben megnem-történt-nek jelentették ki. Az elhárító százados, mivel visszaeső volt, 30 nap "nehéz" szobafogságot kapott. Havi 1580,- Ft-tal rokkant nyugdíjas lettem. 1946-67-ig a civil élet minden formáját végigjártam: tehergépkocsivezető, taxis, majd az erdészetnél farakodó, a Földművelésügyi Minisztériumnál gépállomás szervező, cukorgyári kampánynál normás, Borforgalmi Vállalatnál anyagosztályvezető, a Körting-nél (?) segédmunkás stb. Az állások és foglalkozások egyszer fenn, másszor lenn, törvény szerint változtak. Az idők folyamán vizvezetékszerelő szakmunkás lettem. Az utolsó beosztásomban egy víz- és központi fűtő részleg építésvezetője voltam. Rokkant időm első hét évében egy Műanyag-269
